- Azt leteheted - mutat Miya a szablyádra. - Remélhetőleg nem lesz rá szükséged ma este! Ha eleget teszel a kérésnek, akkor a lány hátraveti magát az ágyon, a könyökére támaszkodva. Csak egy derekára kötött kendőt visel szoknya gyanánt és egy olyan kis pántos felsőrészt, mely épphogy csak a mellét takarja, illetve egy papucsot, melyből ki is bújtatja lábfejét. - Nos... szeretnéd, hogy táncoljak neked előtte, játszak egy kicsit magammal, vagy inkább térjünk egyből a lényegre, nagyfiú? - kérdi tőled huncut vigyorral. Vagy tényleg nem undorodik tőled, vagy nagyon jól tudja leplezni.
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára Dorio Racchini 2007.08.01. 15:33-kor.
"- Most még vagyunk olyan erősek, hogy megfogjuk a területeinket, s ahol hiányzik az erő, ott az eszünkkel érünk célt. Ezt soha ne feledd használni - kocogtatta meg fia homlokát az öreg. - Olykor mélyebbre döfhetsz vele, mint a ramieráddal." - Dorio Racchini
A lány válasz nélkül, arcán csábos mosollyal nyújtózik egyet az ágyon, aztán felkel. Minden mozdulata szemet gyönyörködtető; lassú és kecses. Megvárja, míg elhelyezkedsz az ágyon, ülő-, fekvő-, vagy akármilyen helyzetben; a lényeg, hogy jól lásd. Ezután azt a kevés rendelkezésére álló helyet kihasználva - mely az ágy és az ajtó közt húzódik -, lehunyt szemmel, lágyan, ritmikusan ringatni kezdi törékeny testét. Csípőjével apró köröket ír a levegőbe, felsőteste a tenger hullámzó habjaira emlékeztet, vagy méginkább egy kígyóra, a mozdulatok töretlensége okán. Kezeivel eközben saját testének vonulatait fedezi fel, és ahogy rátalál a melleit fedő anyagra, szép lassan áthúzza nyakán és fején, a földre ejti egy könnyed csuklómozdulattal, majd egy légies lépéssel szorosan előtted terem. - Kioldanád? - kérdi tőled vágytól fátyolos hangon, a csípőjét kitolva, hogy ha akarod, eloldozhasd a kendőt, mely derekát takarja.
"- Most még vagyunk olyan erősek, hogy megfogjuk a területeinket, s ahol hiányzik az erő, ott az eszünkkel érünk célt. Ezt soha ne feledd használni - kocogtatta meg fia homlokát az öreg. - Olykor mélyebbre döfhetsz vele, mint a ramieráddal." - Dorio Racchini
*Az udvari ork az ágyra ül, és onnan bámulja tátott szájjal a lány mozgását, és amikor elé termette a kérést kissé megbabonázva és nagyon lassan teljesítette, majd még inkább elcsodálkozott.*
-Győnyőrű vagy.
<Azta kuvva ez aztán csaj, remélem sokáig tart majd ez az este.>
(West) Van is min csodálkoznod, ugyanis a lány nem visel semmit a kendő alatt. A bókodra elmosolyodik, és válaszképpen a combjaidra ül; térdeit az ágyra helyezi, fenekét pedig az öledbe, s vékony karjával átöleli vaskos nyakadat. Bódító virágillat kúszik orrlyukaidba, ahogy ajkai a tiédhez közelítenek.
//Ugye a macskád nem hoztad ide magaddal???? //
"- Most még vagyunk olyan erősek, hogy megfogjuk a területeinket, s ahol hiányzik az erő, ott az eszünkkel érünk célt. Ezt soha ne feledd használni - kocogtatta meg fia homlokát az öreg. - Olykor mélyebbre döfhetsz vele, mint a ramieráddal." - Dorio Racchini
Mikor hátradőlsz, Miya nem követ, hanem hátrébb helyezkedik combjaidon, aztán megfogja inged alját és kényelmesen nekilát levételéhez. Nem sieti el, lassan halad alulról felfelé és ruhadarabtól megszabadított területet csókokkal és gyengéd harapásokkal borítja, először hasadat, aztán egyre feljebb kúszva, izmos mellkasodat. Amikor nyakadhoz ér, nyelve hegyével óvatosan végigcirógat vállgödrödtől a fülcimpádig. Ezután megpróbálja rólad eltávolítani az inget, hacsak meg nem akadályozod.
"- Most még vagyunk olyan erősek, hogy megfogjuk a területeinket, s ahol hiányzik az erő, ott az eszünkkel érünk célt. Ezt soha ne feledd használni - kocogtatta meg fia homlokát az öreg. - Olykor mélyebbre döfhetsz vele, mint a ramieráddal." - Dorio Racchini
(West) Miya rádemeli a tekintetét, ahogy elkapod a kezét. Sötétbarna szemeibe átköltözik a mécses perzselő lángja, pusztító tűzviharrá nőve ki magát. - Az óhajod szerint cselekszem! - válaszolja édes hangján és sokkal hevesebben folytatja nyakadon és ajkadon a csókokat, a harapásokat, és közben "cicához" méltóan körmeit is szenvedélyesen "élesíti" mellkasodon. - Ettől jobb lesz megszabadulni - mondja, amikor keze a nadrágodra téved. Legördül rólad és hátát feléd fordítva szinte széjjel szaggatja a nadrágkötődet, ahogy kioldozásán munkálkodik.
"- Most még vagyunk olyan erősek, hogy megfogjuk a területeinket, s ahol hiányzik az erő, ott az eszünkkel érünk célt. Ezt soha ne feledd használni - kocogtatta meg fia homlokát az öreg. - Olykor mélyebbre döfhetsz vele, mint a ramieráddal." - Dorio Racchini
(West) Villámgyorsan kioldja a gatymadzagod, aztán felugrik az ágyról és a lábaid elé térdel, hogy lehúzhassa a nadrágod. //Ha ragaszkodsz az alsónadrághoz (ez esetben azt is lehúzza rólad), lehet rajtad, de nem jellemző arra a korra.// Amikor már teljesen lecsupaszított, úgy dönt, nem is megy vissza melléd az ágyra. Ehelyett ágyékod fölé hajol és szájával azt a testrészed kezdi ingerelni, amit általában teljesen másra szoktál használni. És persze sokkal jobb érzés is.
"- Most még vagyunk olyan erősek, hogy megfogjuk a területeinket, s ahol hiányzik az erő, ott az eszünkkel érünk célt. Ezt soha ne feledd használni - kocogtatta meg fia homlokát az öreg. - Olykor mélyebbre döfhetsz vele, mint a ramieráddal." - Dorio Racchini
*West mivel még gyakrolatlan volt ezért hamar átadta magát az örömöknek, majd ellazult, De a végén érezte hogy a lány fejét magára szorította. És így pihegett utána.*
(West) Nem állt a lány szándékában rögtön ezzel kielégítenie, de nem számolt a tapasztalatlanságoddal. Megtörölgeti a száját, miután végzett, és felmászik melléd az ágyra. Feléd fordítja testét és alul lévő kezével megtámasztja a fejét. - Pihenhetünk egy kicsit, mielőtt folytatnánk - suttogja a füledbe, miközben felül lévő kezével a tested simogatja. - Gyűjtened kell egy kis energiát, mert a következő körben nem leszel ilyen kényelmesen! Az eddig cirógató kezével most megfogja a te kezedet és a melleihez vonja. - Tetszik, ugye? - kérdi tőled magabiztos mosollyal.
"- Most még vagyunk olyan erősek, hogy megfogjuk a területeinket, s ahol hiányzik az erő, ott az eszünkkel érünk célt. Ezt soha ne feledd használni - kocogtatta meg fia homlokát az öreg. - Olykor mélyebbre döfhetsz vele, mint a ramieráddal." - Dorio Racchini
- Ez az! - kiált fel és erősen magához szorítja a fejedet. - Ezt csináld még! Nagyon jó! A másikat is! Mindkettőt kényeztesd, nehogy valamelyik megsértődjön! Zihál, nyöszörög és vonaglik a kezeid alatt, te pedig érzed, hogy lassacskán visszatér beléd a férfierő. Amit ezután kell tenned, annak ösztönösen tudatában vagy, mégha eddig nem is élted át a párzás szent rítusát.
"- Most még vagyunk olyan erősek, hogy megfogjuk a területeinket, s ahol hiányzik az erő, ott az eszünkkel érünk célt. Ezt soha ne feledd használni - kocogtatta meg fia homlokát az öreg. - Olykor mélyebbre döfhetsz vele, mint a ramieráddal." - Dorio Racchini