A város kívül...

[Castor de Vinter]

Liam

Ariunnak:
-Persze rendben! -vigyorog Liam- Megegyeztünk! Egy fél ezüst az ára! Szívesen elhozom, ha állja a szavát! Adja szavát, hogy megveszi a fél disznót ha elviszem a kocsmába! -mondja Liam és a kezét nyújtaj a lovag felé -Jó akkor, akkor a Beszélő Múlt nevű kocsmában várjon meg!

-A nő? Ja, az nem a barátnőm! -néz Unnurra meglepetten- csak úgy döntött velem jön egy darabig. Tegnap előtt találkoztam én is vele előszőr abban a fogadóban, ahol maguk...a sajtát akaratából tartott velem és nem azért, mert a nőm. -ingatta a fejét a barbár.

Unnurnak:

-Jól van Unnur, én most itthagylak a barátaiddal, mert megegyeztem a fickóval, hogy megveszi a disznó másik felét. Elmegyek érte.

Majd sarkon fordul és elindul arra ahol a disznó másik felét hagyta.

[Lorin O Krell]

Lorin

A látvány egszerre lenyűgözi és elbátortalanítja.

<Na csak el vergődtünk idáig. Inkább maradtam volna Erenben. Minden istenekre mekkora falak! Csak van köztük ivó is. Remélem az öreg nem vert át és tényleg ez az Ijjászok városa....>

Leszállok a lovamrol.Végigsímítom a sörényét majd megigazítom a hátamon az íjjam és a fejpátot kalapra cserélem.
Aztán az égre tekintek
- De sokáig vagy távol- mondom magam elé a levegőbe majd lassan a kapu felé poroszkálok.Időközben gyakran feltkintek az égre kiváncsian várva mikor ér már viszza a solymom.
Ütközben szemmel tartom a közelembe érő utazókat <sosem lehet tudni> .

[Erigowi Klavel]

/ Lorin /

* Ahogy leszállsz a lovadról, s az égre tekintesz egy pillanatra elfog egy különleges érzet. Körbepillantasz, s csodák csodájára egy rend bélidet pillantasz meg. Ott ül egy deresen. Mellette két dartonita lovagot látsz, kik hatalmas, fekete csataménjeiken ücsörögnek, jókat kacarászva. Ez még mind semmi. Előttük egy „hölgyet” látsz, ki igen furcsán, mondhatni nomád jellegűen van öltözve. Csinos a lány, s igen fogadra való is lenne. Főleg így, a hosszú, egyhangú út következtében. Ez még mindig semmi. Egy hatalmas, rönk vastagságú karokkal megáldott barbárt is szemügyre vehetsz, ki az idősebbik dartonita lovaggal vált épp eszmecserét. Egy fél vadkanon egyezkednek, amiért a lovag egy ezüstöt ad a hatalmas harcosnak. Az meg mind ezek után ráteszi egy arra elhaladó szekérre az „értékes” portékát. Ledöbbensz. Ilyet még nem láttál. Egy helyen ennyi furcsa szerzeményt. Egy Arel papot, két varkocsba kötött hajú dartonitával, egy csinos nomád lányt, ki alig beszéli az ervet, valamint egy behemót barbárt. Egyetlen gondolat jut eszedbe eme szép tavaszias reggelen.*

<… Arelra! Mi lehet bent Erigowbban, ha már a kapuja elött ekkora a „felfordulás”!?…>

* Mind ezek után a barbárt látod, hogy eltávolodik a csapattól, s beveti magát az erdőbe. A nomád lány, pedig az egyik dartonita lovára szeretne felülni.*

[Navaratna]

(Unnur)

Sok dolog jelentését nem ismeri, min mutatványos, dalpárbaj, de mivel elhangzott az engedély a lóra, felvillanyozódik. A neve nem jó ómen, de biztos a természetére utal.
<Legfeljebb ledob, na és? Esni is kell néha >
Ám Liam közbelép a vadkannal. Megvakarja az orát, s így takarja somolygását az orra alatt kezével a férfiak elől. Ám megköttetik aminek meg kell, közben egy ott ácsorgó férfinak felszegte fejét büszkén és köztelebb lépett Aurin lovához.
-Most? Én szabad nő, senki se van Unnur!-dülleszti ki amúgy sem kis melleit.
-Jó, Liam, én itt vanni. Huss hozz állat!
S várja azt a lovagláspróbát

[Erigowi Klavel]

/ Liam /

/ A következő reag számodra az uttalan utakon topicba megy... /

[Erigowi Klavel]

/ Unnur /

* Miután a korg eltávolodott tőletek, s a sűrűbe vetette magát, ott állsz a három madarassal szemben. Valami gyanúsat érzel. Mintha valaki figyelne. Hátrapillantva egy újabb „madarast” veszel észre, ki az eget, valamint titeket „mustrál”. Teljesen ledöbbensz. Még egy arelita, de most jobban érdekel, hogy a dartonita lovát megülhesd. Aurin leszáll a nyeregből, s most látod csak, hogy milyen impozánsan áll rajta a matt fekete vért. Kantárszáron fohgja a lovát, valamit a fülébe súg, majd feléd fordul elvigyorodva:*

- Unnur! Tiéd a pálya! * Te nem teketóriázol. Fellépsz a kengyelre, ami nagy erőfeszítésedbe kerül, hisz nem hozzád van méretezve. Alig bírod a lábfejed beleakasztani, de többszöri próbálkozás után mégis sikeredik. Elrugaszkodsz a földtől, s már a nyeregben is ülsz. Majd elszédülsz a látványtól. Ilyen hatalmas dögön még nem ültél. Háta oly széles, hogy úgy érzed, „spárgában” vannak lábaid. A ló idegszálai végigremegnek nyakszirtjén, horkant egyet, s patájával a földet, az utat kaparja. Jóleső érzés tőlt el újra egy paripa hátán űlni, de érzed, hogy a ló felett nem vetted még át az uralmat. Aurin lentről mosolyogva megkkérdez…*

- Na milyen érzés Démon hátán „feszíteni” szépségem? *Közben vasmarokkal fogja lova kantárszárát.*

[Navaratna]

(Unnur)

Vonásaiba szenvedély költözik. Mindenki felett ül most, amúgy is alacsony, de így lóháton istennőnek érzi magát.
<Vágta, vágta, vágta, vágtát akarok!!!>
Jelzésképp lenéz a paplovagra s a kantárszárra amiért már nyúl is:
-Ide vele! Unnur akar fut ló! Enged el!
Érzi, az állatban iszonyatos erő lakozik s nem egy türelmes jószág. Combjaival ráfog, mégha olyan széles is a háta, most nem érdekli. Puszták nevelték, csak tud a lovakról ő is valamit, ha meg kifogna rajta az állat, attól csak tanul!
<Nem szeret engem? Biztos betaníttották hogy csak a gazdáját szeresse s tűrje meg. Nos, ha leesek, tanulságos lesz, de ha hagyja hogy száguldozzak rajta, az csodás lesz! és én most azt akarom hogy röpüljek vele! nem le, nem is el, tova!>

[Erigowi Klavel]

/ Unnur /

* A dartonita rád pillant, majd egy enyhe fejrázással tudtodra adja, hogy nem kellene önállóan „nyargalnod” egyet a lóval.*

- Unnur! Biztos vagyok benne, hogy nagyon jó lovas vagy, de érzem, Démon még nem fogadott el! Esetleg, majd később, mikor már jobban összeszoktatok. Megismer téged, s elfogad a hátán, akkor majd megpróbálhatnád. *Néz rád őszinte tekintettel Aurin. Ekkor lép hozzátok közelebb az újdonsűlt "madaras", s beszédbe elegyedik veletek.*

/ Lásd lentebb./

[Lorin O Krell]

Lorin

Meglepődve állok egy ideig aztán odamegyek . Leemelem kalapom és udvariasan meghajolok.
-Szép napot uraim -mondom a három lovasnak aztán a nőre mosolygok- és hölgyem

Egy kicsit elidőzök szépségen aztán az Arel paphoz fordulok.
-Ha nem tévedek rendem egy társához van szerencsém... ön biztos tudna segíteni nekem. Persze csak ha nem bánja-.tartok egy kis hatásszünetet majd folytatom.
-Most járok először eme gyönyőrű városban és még nem tudom hol száljak meg?

[Erigowi Klavel]

/ Lorin, Unnur/

* A rendtársad felkapja tekintetét, mely eddig a lányon lengedezett, ki a hatalmas csatamén nyergében „feszített.*

- Üdvözöllek Arel felkentje! * Szólal meg a fekete ruhás, fekete kalapos arelita. Napcserzett bőre, s enyhén őszülő szemöldöke mutatja, hogy nem mai „csirke”. Mélyen ülő barna tekintete, kerek képe egy életvidám férfiút takarnak. *

- Mi járatban erre, talán a fesztiválra jöttél te is? Melyik fogadóban szállhatnál meg? Hát én a Beszélő Múlt nevezetűt ajánlanám. Jó a főztjük, s finom a törp sörük. Jaj, még be sem mutatkoztam! Fileppio. *Száll le a deresről, s nyújtja jobbját feléd.* Ők meg a barátaim, Aurin és Ruel! * Tekint a két dartonitára.* A hölgy meg egy újdonsült, vérmes ismerős, Unnur, Délről.* Mutat a lovon ”küzdő” lányra, kinek nem engedi az idősebbik lovag, hogy egyedül megugrassza a mént.*

[Navaratna]

(Unnur)

Dacosan felszegi a lány a fejét:
-Unnur nem fél. Bátor. Nem kislány. Nagy vanni ló kicsi vanni Unnur, de nem fél.
Majd morgolódva tesz eleget a kérésnek, érzi a hátasban a feszültséget. A földön állva viszont furcsálkodva bámulja azt a kalpagot, amit a lovas madaras a fejébe nyomott. Ilyet még ő nem látott, csípőre is tette a kezét. No meg egy újabb idegen bukkant fel. Körbejárja nyakába szagolna ha felérné de így marad a mellkasa.
-Selyem-férfi-böki ki, túl tisztának találta a férfit, majd kuncorászik egyet a vékony pengéjű fegyveren (a rapíron), jobban mondva nyihorászik rajta egy rövidet. Megtapogatja közvetlenül az íját is, szívbaj nélkül a tarisznyát is.
<Túl idegen nekem ez az öltözet! A fekete madarasok holmija legalább valami harcost tükröz, de ezé nem. Túl szagmentes, túl tiszta! És fogpiszkálót kötött az oldalára! Röhej!>
Aztán mikor kielégítette kíváncsiságát, újra a kalapost nézi.
-Muta!-mutat a kalapra s ujjaival kaparászva a levegőben jelzi, szeretné megfogni. ha megkapja, képes a saját fejébe is nyomni, igazgatni kobakján. Már nem látszik, hogy neheztelne azért, amiért nem hagyták Démont megülni. Még Aurinra is vigyorog. a nevekre nem nagyon figyelt, egyik fülén be másikon ki, egyedül azé a férfiét tudta, akivel már közelebbről megismerkedett a kazalban

[Erigowi Klavel]

/ Lorin /

* Elcsodálkozol a lány merészségén, s közvetlenségén. Nem tudod, hogy hírtelen „köpj, vagy nyelj” a mustrán. Érzed, ahogy a nő hozzád ér, a fegyvereidet vizslatja. Időd nincs lereagálni a helyzetet, s ő már „tovább is áll”, s rendtársad kalapját kéri el, amit az kissé vonakodva, egy bájmosoly kíséretében meg is tesz.*

/ Unnur /

* Az új madaras ledermedve figyeli ahogy körbeszaglászod, nem téve semmit, majd miután befejezted a „mustrát” a másik arelitához, a lovon ülőhöz fordulsz. Az kicsit vonakodva, de átadja kalapját. Mikor a fejedbe tűzöd a két dartonita hangos röhögésbe kezd. Az Arel papon látszik, hogy kezd kissé kényelmetlenné válni helyzete, mikor egy frappáns ötlettel elő nem ál:*

- Unnur! Miért nem kéred el Aurinék vértjét, hogy megpróbáld, milyen is egész nap a fémben „pislogni”. * néz rád a pap ravaszan, majd látod a két dartonita vonakodó mozdulatait.*

[Navaratna]

(Unnur)

A szőke lány kilesett a kalap karimája alól az Arel papra s vigyorgott:
-Unnur vanni nem hülye, nem szeret tányér ruha. És nincs vanni hely csecs-mondja ki így, hogy nem hiszi, hogy van hely a vért alatt az ő kebleinek. Amik nem kicsik, nem lehet figyelmen kívül hagyni.
-Ez vanni jó-simogatta a kalapot, akár ha a sajátja lenne még el is sétált benne ráérősen, mintha vissza se akarná adni. Végighúzza ujját a peremén, megpörgeti a fején, mulatságos tárgynak tartja, de hogy mi lehet a haszna! S ravaszan nézett az arelitára.
<Ha kell neki, vegye vissza! Ha tudja...>

[Lorin O Krell]

[quote][/quote]
-Ó bocsássák meg udvariatlanságomat a nevem Lorin- Tér magához a hólgy különös üdvözlése után. Megrázom az arelita kezét majd a lovasokhoz fordulok es feléjük nyújtom jobbomat.Kicsit gondolkodom rajta hogy kezet csokolja e a "szépségnek " de aztán mivel látom rajta hogy nem ad az ilyen"úri" dolgokra inkább nem erőltetem. Időkőzben megigazítja az ijját nagyon nem szereti ha más piszkálja.

-Fesztivál? Hosszú utat tettem meg Erentől idáig de nem hallottam hírét sem annak hogy valamiféle fesztiválra érkezem ide.Persze itt a dalnokok városában ez gyakran előfordul . Mégis szabadna megkérdeznem milyen alkalomból rendezik?-Felvonja szemőldökét és kiváncsian várja a választ.

-Nos régen volt hogy egy hittársammal együtt mulatuztam. Megtisztelnének ha meghivhatnám önöket egy italra az említett fogadóban , persze csak ha nincs sűrgősebb dolguk.

[Navaratna]

(Unnur)

-Is Emrelin kap ital?-hallotta meg hogy valaki itókát emleget. Kalapja szélét "vadnyugatiasan" szemébe húzta és úgy nézett ki a perem alól.
<Mért kell mindenkinek ilyen cseszett magasra nőni?!>