Fogadó a Csendes Szomszédhoz

[Ichigo]

(Lerion)

Először életében gombócot érez a gyomrában. Nem tudja mire vélni. Vajon az izgalom vagy a félelem lehet talán? Vagy mindkettő? Mindenesetre Derillre néz. Őt sem látta még ilyennek. Valószínűleg valami hasonlóat érezhet mint ő.

-Hát nem semmi, az tuti. Értékes lehet az a kötél vagy mi a frász ott a téren, ha ők még a hely nevét sem szeretik megemlíteni. Főleg ha még társaságot is adnak mellénk.-komoly felyet vág- Ez nem lesz sétagalopp az biztos. Plusz az ottani dögök között nem csak agyatlan hullák fognak mászkálni.

Egy kis szünetet tart, majd kezébe veszi fejszéjét, amivel az apját megölték és hosszan elgondolkodik, majd folytatja mondanivalóját.

-De Rohadjon le mindkét lébam, ha megfutamodnék. Nem tudom ,hogy állnék Urunk elött, ha eljön az időm.Szóval én még mindig töretlen vagyok. De ha te meggondoltad magad...

Várja Derill reakcióját mosolyogva majd ismét komoly fejjel a bárdját nézi.

-Apám sírjánál megesküdtem,hogy soha többet nem futamodok meg. Nem lesz ez igy most sem. Na akkor folytassuk az ivászatot?

Kérdezi, mintha mi sem történt volna.

[Abdul Al Sahred]

Lerion:

Mikor Derillel lementek a közjátkék után, olyan érzésed támad, mintha csak álom lett volna, a többiek teljesen normálisan viselkednek, egyetlen furcsa tekintet sem szegeződik rátok, mindenki iszogat, beszélget. Úgy tűnik a púpostól mindent tudhatnak, és nem avatkoznak közbe, amíg a helyzet nem kívánja meg. Derill javaslatára ebéd előtt pálinkát isztok. Csak ekkor szabadulsz fel annyira, hogy a következő meglepő dolog szembe tűnjön, az egész kocsma rendbe van téve, nyoma sincs a vérfoltoknak a padlón, a bútorokon ugyan látszik, hogy törött darabjaikból lettek összeácsolva, de masszívak, mint ép korukban. Itt ott a falakon még van pár koromfolt az égéstől, de az összkép mindenképp rendezett, mintha évekkel ezelőtt is így nézett volna ki. Időközben kihozzák az ebédet, nyárson sült malac krumplisalátával. Nyálcsorogva fogtok neki, a pálinka nagy étvágyat csinált. derill nem zavartatja magát, teli szájjal beszél, persze azért a kezét ilyenkor szája elé teszi, hogy ne repüljenek rád darabok:

-A bűnösök teréről nem sok mindent tudok, nagyon régen ott akasztották a gazembereket, és oda is hantolták el őket. Úgy tartja a legenda, hogy volt egy közülük, akit háromszor akasztottak, mire meghalt. Első két alkalommal is hatalmasat rántott rajta a kötél, de nem tört el a gerince. Persze jó sokáig a kötélen hagyták lógni, hogy akkor majd megfullad. Fertály óra múlva leszedték, addig vagy hihetetlenül erős nyakizma segített neki, vagy az égiek, de annyi bántódása esett csak, hogy bevörösödött a feje. Újból becsukták alatta a csapóajtót, nyakába rakták a kötelet, és megint az előző jelenet játszódott le. Mikor harmadszor akaszották nyakába a kötelet, a nézők közül istenkísértésről motyogtak valamit az orruk alatt, a hóhér is kérdőn nézett a városatyákra, akik erre az akasztásra személyesen jöttek el, de azok továbbra is ragaszkodtak az akasztáshoz. Vagy a pártfogó isten unta el, vagy az elitélt ereje fogyott el, de ekkor kiszenvedett, percekig fuldoklott. A történet azonban ezzel nem ért véget, később kiderült, hogy a bűnöket amiért elitélték nem ő követte el. Az hóhér onnantól teljesen kifordult önmagából, egyre a szerencsétlen haláltusáját látta maga előtt, nem tudta feldolgozni hogy ártatlant végzett ki, pedig ő csak végrehajtó volt. Ugyanarra a kötélre lógatta fel magát, vagy mások segítették fel, ezt nem lehet tudni. Egyre terjedt a hír, hogy maga a az öntudatra ébredt kötél esküdött bosszút valamelyik isten nevében, amiért ekkora csorba esett az igazságon, ekkor a kötelet elégették. Furcsa módon ezt követően a város elöljárói közül ketten is fekete kötéllel lettek öngyilkosok. A szóbeszéd szerint ők ketten meg egy harmadik elöljáró tudták, hogy az elitélt ártatlan, ők kenték rá a sötét bűnöket. A legenda azonban csak kettejüket említi, a harmadik megmenekült valahogy, őróla semmit nem tudni. Beláthatod, hogy...

Ekkorra már jócskán délutánba fordult az idő, hisz míg Derill mesél, több korsó sört eltemettek, néha szünetet tart, hogy legyen időd emészteni a hallottakat. Egyszer csak a kocsmáros jön oda, pedig még nem üres a korsótok, de úgy tűnik nem is az érdekli, leül mellétek:

-A harmadik sem úszta meg a dolgot, sőt. A harmadik anélkül halt meg messze innen, hogy a kötél bosszúja beteljesült volna. A megégett kötél azonban olyan jelet tett a három lélekre, amikt az újjászületés sem tud lemosni, tehát vár a találkozásra. Gondolom most már értitek, miért határoljuk el magunkat ettől. Valahol valakik megtalálták a bünös lélek jelenlegi inkarnációját, és találkát akarnak szervezni. Kellemes délutánt

Azzal felkel és odébbáll. Derill egy darabig a sörébe bámul:

-Erre nem számítottam. Eszközök vagyunk, de jóval kisebb horderejűnek gondoltam az ügyet. Ennyi amit tudok, és amit a kcosmáros elmondott, most már midnent tudsz. Mit gondolsz, hogy kezdjünk neki a kutatásnak holnap?

[Abdul Al Sahred]

Jadrána:

-Haggar csak néha fog tanítani amíg lábadoztok, és persze gyakorlatok nélkül. Viszont az a kívánsága, hogy Írni olvasni minden nap tanulj, addig se lustulnak el az izmaid, amíg lépcsőzöl . Holnap majd meglátogathatod.

Amíg hallgatod, nyeled a meleg levest, nagyon jól esik. Érzed ahogy az érő kezd tőle visszatérni tagjaidba, ahogy a meleg szétárad testedben, a sebed enyhén viszketni kezd. Csodálatos lehet a kenőcs amivel az idős asszony bekente, ha máris gyógyulni kezd. A kérdésedre, hogy mi a kocsmáros neve, egy darabig csenddel válaszol, majd hümmögni kezd, végül azért értelmes beszédet is hozzáfűz:

-Nos, én vagyok A Kocsmáros. Persze nem ezzel a névvel születtem, de túlságosan nevetséges a nevem, elég ha Darton nevet rajta, és még maréknyian, akik ismerik. Egyszer talán elmondom, Addig maradjunk annyiban, hogy kocsmárosnak szólítasz .

Mikor befejezed az evést, elköszön, és kimegy. Lassan álomba dúdolod magad. Álmodban a szobádban alszol, már este van. Marcus megérkezik, várja hogy felébredj, de mivel hiába ébresztget, kimegy, és nem is jön vissza, úgy érzed soha többé. Kétségbeesetten próbálsz álmodban felébredni, hogy szólj, ne menjen el. A valóságos ébredésed majdnem a földön ér véget, álmodban addig fészkelődtél, hogy az ágy szélére kerültél, a szíved hevesen ver. Odakint már sötétedik. Mire kezdenél megnyugodni, kopogtatnak, ezúttal azonban kellemes várakozás lesz rajtad úrrá. Marcus jön be tálcával a kezében, lerakja az asztalra, és meggyújtja a lámpást az asztalon.

-Szia Jadrána, sikerült pihenned délután?

Enyhén mintha zavarban lenne, ugyanakkor próbál közvetlenül viselkedni, ettől mosolyra fakadsz. Olyan, mint egy kisfiú, mielőtt rászánná magát, hogy a mezei virágból álló csokrot a kislánynak adja. Mellé elképzeled, hogy hogyan festene Marcus csatabárddal a kezében a csata forgatagában, vicces az ellentét, ugyanakkor az elképzelt csatajelenetet agyad tovább játssza Varkocsba fogott haja kibomlik és veritéket csap az arcába ahogy a csatabárd lendítése ránt testén...az álmodozásból hangja riaszt fel:

-Valami vicceset mondtam anélkül hogy tudnék róla? . Tessék, itt van a vacsorád, tepertős pogácsa, meg egy kis bor, jót fog tenni.

Segít óvatosan felülni, közben érzed hogy, enyhén remeg a keze, ahogy a hátad alá nyúl.

-Egyik testvérem ért valamicskét a csillagokhoz, szerinte három nap múlva eltűnik majd a kék hold egy rövid időre, holdfogyatkozásnak vagy minek nevezte a jelenséget. Lesz kedved együtt megnézni?

[Navaratna]

(Jadrána)

Tűnődik a furcsa neven, hogy "A Kocsmáros" de ha ez a férfi minden szíve vágya!
<Pedig én senkit nem nevetnék ki a nevéért. Nos, vagy nem emlékszik a nevére vagy még nem értem meg rá.>
Biccent:
-Jó. Tanulok akkor is ha ő pihen. és ön A Kocsmáros. Világos. Köszönöm az ételt, nagyon finom.
Az álom nem tetszik neki, felzaklatja picit, de mikor felébred megkönnyebbül. Megtörli homlokát lassan, ahogy sebe engedi.
hallja a kérdést de szégyen ide szégyen oda bebambbult. Ritkán használt képzelete élénkséget mutatott és amolyan "hogyan néz ki a csatában megfáradt daronita" képet hozott létre. El is szégyellete magát, hogy üdvözült mosollyal felelet nélkül hagyta a másikat.
<Mi ütött beléd? Szedd már össze magad!>
-Köszönöm-böki ki kurtán, ahogy szóba kerül az étel. Eszébe jut, volt még azelőtt is egy kérdés:
-Tudtam pihenni, tudtam...
És életében először zavarni kezdte hogy szűkszavú. Talán most nem kellene. Talán többet is mondhatna. Jó, de akkor mit? Még szerencse, hogy Marcusnak újabb kérdése akadt.
-Elfogy a kék hold? Azt megnézem-kicsit bizonytalan a hangja, zavarban van. Forgatja a pogácsát, éhes, azzal gond nincs, csak nem akar csendet rájuk hullani. le is hajtja gyorsan a bort.
Aztán egy teljesen oda nem vágó kérdést tesz fel:
-Ha esik az eső itt a giliszták, ha kimásznak, mászik velük hulla is? Mert nálunk a földeken...mikor még otthon voltam...kimásztak...nem a halottak... a giliszták...
<Hol a jó öreg hidegvérem és az egyszerűségem? Nem ismerek magamra!>

[Ichigo]

(Lerion)

Meglepődve néz szét a kocsmában és elismerően biccent a kocsmárosnak.

<Ez szép teljesítmény. Egy éjszaa alatt kipofozni a fogadót. Valószínűleg már van gyakorlatuk, mert nem hiszem hogy ez volt az első >

Leülve az egyik asztalhoz elkezdenek pálinkát inni a cápahússal, közben hozzák ki az ebédjüket. Nem is érezte eddig, hogy mennyire éhes, de amint meglátja a disznó húst, egyből összefutott a nyál a szájáában. Nem is tudja mikor evett igazán jó vacsorát. Nekikezdenek enni, de ugy mint aki 2 hete nem evett. Közben meghalgatja Deril történetét és a kocsmárosét is, majd Derill kérdésére válaszol:

-Hát szerintem menjünk el akkor a sírásóhoz, akit említettél tegnap. Hátha mond valami érdekeset, amit még nem tudunk. Utána meg szétnézhetünk azon a téren is, hogy mi van ott. Mit szolsz hozzá?

Majd nagyot hörpint a söréből.

[Abdul Al Sahred]

Jadrána:

Ahogy a gilisztákat meg a hullákat felhozod, kissé mintha oldottabb lenne Marcus, sőt elmosolyodik:

-De még mennyire hogy kimásznak, előfordult már. Egyszer régen, amikor még csak építették a fogadót, persze én akkor még nem voltam itt, csak mesélték, történt egy furcsa eset. A budinak nem volt teteje, és egy hatalmas felhőszakadáskor megtelt vízzel. Nos hát nem csak a khm...szóval egy zombit is kimosott a víz . Akkoriban itt a fogadó területén is hullák voltak eltemetve, és még nem volt védelmünk ellenük. Képzelheted hogy meglepődtek, nem elég hogy a zombi eleve rohadt, ez még büdösebb lett. Jaj, majdnem elfelejtettem neked odaadni, letettem odakint, hogy ne törjem össze ahogy nyitom az ajtót tálcával a kezemben.

Kivágtat a szobából, amikor visszajön, valami vékony hosszúkás van a kezében. Ahogy a lámpás fénykörébe ér, látod hogy egy szál virág az. Még így félhomályban is látod, hogy gyönyörű, sötét lila színű liliom, élénk sárga porzókkal. Odanyújtja neked:

-Remélem tetszik, messze innen szedtem az egyik sírkertből.

[Abdul Al Sahred]

Lerion:

-Igen igen, a sírásó. Viszont még ma este el kell mennünk hozzá vacsora után, hogy reggel mikor már fent van a nap, a Bűnösök Terére mehessünk. Amit a púpos mondott, azt úgy kell értelmezni, holnap reggeltől kora délutánig lehetünk ott, aztán többet nem akarnak minket a bűnösök terének közelében látni.

Ahogy felnézel a korsódból, már megint a púpos jön felétek, most meg mi a franc rosszat csináltatok, kezd eleged lenni ebből, de amikor odaér, teljesen normálisan viselkedik, nyoma sincs a korábbi fenyegető hangnemnek. Úgy tűnik amit mondtak, megmondták, a többi rajtatok áll, egész más miatt jött:

-A lovad immár hátul van az istállóban, kapott szénát, de ezen túl neked kell etetned, lecsutakolnod, megitatnod, mivel nincs lovászunk. Szénát találsz az istálló melletti épületben, van ott egy rozoga tragacs is, azt nyugodtan használhatod szénahordásra.

Visszaül a helyére, Derill pedig folytatja:

-A gondnok akihez megyünk, szerencsére biztonságos helyen lakik, begyöpösödett testvéreink közelében.

A délután hátralevő része vacsoráig sörözgetéssel tellik, közben Derill mesél neked ezt-azt korábbi kalandjairól. Hiába a nagy gyakorlat, kezdesz lerészegedni, az eddigi pálinka meg a sör megteszi hatását. Vacsorára hideg malac sült van, mellé savanyú uborka, mindkettő jólesik a tivornyára. Vacsora után még elüldögéltek kicsit, addigra ki is józanodsz. Derill tekintete a varjúszárnyadra esik:

-Tényleg. Megtanulad már a varjúszárnyat forgatni? Mikor legutóbb találkoztunk, még nem tudtál vele harcolni. Ha most sem, majd én megtanítalak rá. Na de most induljunk.

Feláll és az ajtó felé indul.

[Navaratna]

(Jadrána)

Bizarr történet volt a budi lakójáról, de kizökkentette őt is zavarából. Mikor Marcusnak eszébe jut hogy van még valami, alkalma volt arra hogy motyogjon is valamit csak saját maga részére:
-Még jó hogy szülészetben segédkeztem és erős a gyomrom...
A virág jöttére elég gyámoltalan. Nézi és hirtelen nem tudja mit tegyen vele.
<Hogy is csinálták a lányok a faluban?>
Elvette, megszagolta, megnézte a szirmukat. tetszett neki de ő sosem kapott még virágot és nem volt az az "adjunk neki egyet" tipus
-Köszönöm. Haláli színe van. Liliom? Ezzel lehet nem alhatok egy szobábam mert megöl az illata.
Majd úgy dönt, őszinte lesz, halvány mosoly kíséretében:
-Nem vagyunk mindennapiak, Marcus. Se te se én. Tetszik a virág, de nem sértődöm meg ha koporsószögeket hozol is legalább gyűjthetem és láncot csinálok belőle. Vagy ha fehér szirmú muskátlit az ablakba, hogy lássék, lakik itt valaki.
Letette az asztalra a virágszálat, ha eléri, aztán magához inti a férfit.
-A sírzargatás igazán vakmerő volt egy dartonitától-s ha Marcus odahajol, puszit kap a szájára. Hogy ez ebben marad-e vagy csók lesz e belőle nem rajta múlik.

[Ichigo]

(Lerion)

Ő is feláll az aztaltól. Egy kicsit elgémberedtek a lábai a sok üléstől.

-Mingyárt megyek, csak adok a lovamnak enni.

Azzal elindul hátra az istálló felé és pakol egy kis szénát a lova elé. végezvén az etetéssel, felmegy a szobájukba és magához veszi a fegyverét és vértjét, majd kimegy a fogadó elé Derillhez.

-Sose lehet tudni, mibe botlunk. Na merre is van az a gondnok?

[Abdul Al Sahred]

Jadrána:

Mosolyra fakad a koporsószögek hallatán, a muskátlinál meg látod, hogy elgondolkodik rajta, de nem mond rá semmit.

-Nem vagyunk mindennapiak, egyetértek, és örülök hogy tetszik a virág. Nem tudom tényleg ártalmas-e, de kiteszem az ablakba, biztos ami biztos.

Ahogy odainted, föléd hajolva arcra puszira számít, amikor látja hogy nem ez a helyzet, már nem éri be puszival. Egy csapásra eltűnik mindkettőtökből a zavarodottság, szégyenérzet. Mintha a csók segítene levetkőzni minden gátlásotokat, úgy érzed nem lenne baj a szűkszavúságod, ha beszélgetés helyett mindíg csókolóznátok. Tovább azonban nem töprengesz ilyesmiken, a gondolatok egyszerűen feloldódnak a mámorban, ezúttal nem rövid a csók. Időközben Marcus leül az ágyad szélére, de csak lassan, hogy leállíthasd, ha úgy látod jónak. Míg csókol, egyik kezével megtámaszkodik a párnádon, a másikkal arcodat cirógatja. nem tudod megítélni mennyi ideig tart, de eszedbe sem jut ilyesmiken gondolkodni. Mikor felül, mintha álomból ébrednél, de ugyanezt látod rajta is.

[Abdul Al Sahred]

Lerion:

//a varjúszárnnyal kapcsolatos kérdésre szándékosan nem válaszoltál?//

Derill lent várakozik a kocsmába, hogy mindent befejezz. A lovad megörül neked, odatolja hozzád orrát, amikor a szénát rakod elé, mellé nyihog is néhányat. A szobádból leérve Derill a fegyveredet vizsgálja:

- Szép nagy bárd, de jó ez élőhalottak ellen? Gondolom tudod hogy a közönséges fegyvereket meg sem érzik. Ha ez közönséges, segítenünk kell rajta valahogy.

[Navaratna]

(Jadrána)

A szótlan, néha morcos Jadrána belefelejtődik a csókba. Hagyja leülni a férfit, még épebb oldali kezével meg is érinti Marcus haját. Nem cifrázza a dolgot, nem csókművész ő, egyszerű de határozott. Mikor véget ér, elfekszik párnáján és lehunyja a szemeit. Semmire se gondol. Minek azt.
-Kezdelek megkedvelni és ha jobban megismerlek lehet hogy meg foglak szeretni-közli hebegés nélkül és Marcusra néz. Barna szemei őszintén nézik a másikat. Nem kezd el tökölni azon hogy most mi ütött belé. Elfogadta, hogy az érzelmi felkavarodás ezzel az új állapottal jár s mivel egyszerű teremtés, nem kezdi el elemezni.
-Ismered a betűvetést? A mesterem szeretné ha megtanulnék róni. De ő nem mindig ér rá, más is kellene nekem tanárnak.

[Ichigo]

(Lerion)

-Igen, tudom, hogy nem mindegyik dög ellen hatásos. Kéne rá egy jó kis áldás.

Nézegeti a bárdját, majd ismét Derillhez fordul.

-Ugy ahogy megtanultam bánni vele, de egy kis segítség sosem árt barátom. Szerinted azok a csürhe Darton-papok segítőkészek lesznek? Vagy rá kell "beszélni" öket.

Csapkodja az öklét a markába.

-Bár itt is lehet valaki aki tudna valamit kezdeni a fegyverrel.

[Abdul Al Sahred]

Jadrána:

Marcus nem tér túl könyen napirendre a saját érzelmi vihara felett, mert hogy ő is hasonlót él át, az az arcára van írva. Nem tudja, de nem is akarja palástolni, úgy tűnik számára is új, hogy erősebb érzelmeket táplál valaki iránt, és kissé zavarban is van, de nem burkolózik hallgatásba:

-Huh, hát én is kezdelek megkedvelni, nem tudom hogy ezt ilyenkor szokáse, vagy mennyire tanácsos a másiknak megmondani, de akkor is így van. És jó hogy mondtad, mert így én is el mertem mondani.

Nyel egy nagyot, csak úgy csattan a kiszáradt torka, mintha csatát vívott volna és életben maradt, úgy megkönnyebbül:

-Írni meg olvas? Hááát, tudok, de sajnos nem annyira, hogy azt tanítani tudjam, de én azt hiszem a kocsmáros talált arra embert.

Ezt álmatagon mondja, lélekben messze nem ez a téma foglalkoztatja, ahogy melletted ül, nem beszél, csak a hajad símogatja.

[Navaratna]

(Jadrána)

-Én ha gondolok valamit és azt erősen gondolom, kimondom. Történjen bármi. Úgy egyenes. Szeretem az egyenes dolgokat. Aki sunnyog, az bármire képes még alávaló dolgokra is-véli, de közben le sem veszi a szemét a másikról.
-Akkor a kocsmáros majd segít. És jobb is így, mert többet csókolóznánk mint tanulnánk.
Aztán ő is csendbe marad. Örül hogy Marcus ott van, de azért a lelkiismrete mocorogni kezd. Ismeretlen dolog történik vele, még ha nem is fújja föl, de azért mégis csak ismeretlen.
<Vajon helyes amit teszek? Nem fog a mester elküldeni ezért? Majd gyónok a kocsmárosnál. Papféle. Majd ő megmondja, helyes-e vagy sem.>
-Darton ismeri a szerelmet? Szabad neked olyat? Ha szabad, akkor nem aggódom.
Tetszik neki a simogatás.
-Ha akarsz, megcsókolhatsz még, el ne véssz az ábrándozásban. -böki meg Marcus kezét, mert azt eléri

Ha később el kell mennie a férfinak, nehezen búcsúzik el tőle, de reméli, másnap is találkoznak és jól alszik majd az éjjel.
<...és hogy darton nem küld rám afféle pucér álmokat!>