A Vonító Dalnok Korcsma

[Schinter]

Ulcus


Lélegzetét visszafojtva lapul meg a rejtekhelyén.Megvárja,mig a srác elmegy vmelyik irányba.Aztán gyorsan mintha a semmiből toppana mögéje és megszólitja.

-Hé fiú,miért követtél?

Fegyverét nem vonja elő bizva a megérzéseibe,hogy csak 1 kezdő.Figyelme nem lankadhat,hisz ha csak egy csali,akko többen is lesznek a környéken.

[Erigowi Klavel]

Hoppá! A következő reagodat Az utcák, terek, sikátorok topicba írd már légyszíves!

[Catti Brie]

/Venge/

*Édesanyjának említésére Venge szeme is szinte könnybelábad, de aztán mégis megkeményíti magát.
Khirrad nevének hallatán összerezzen, ijedten és tanácstalanul néz Frankora.
A bárd szavai egyáltalán nem nyugtatják meg, sőt...
Szó nélkül vele tart az istállóba is, mert nem szeretne elszakadni tőle. Nem akarna
most egyetlen pillanatra sem eltávolodni tőle.
Ám amit barátja az istállóban művel, nagyon megrémíti a lányt.*

-Franko, az ég szerelmére, mit csinálsz? Ez nem te vagy....Hééé, megrémitesz!

*Elfehéredő arccal, reszkető szájszéllel hátrál az istálló ajtaja felé. Amikor kezei elérik az ajtófélfát, hirtelen sarkonfordul, majd zokogva berohan a szobájába, és leveti magát az ágyra.*

< Ez...ez...nem lehet...ez nem Franko. Tudom, hogy ők ölték meg a szüleimet, Alhanát, Valtirt...de mégis...ha mi is ezt tesszük, ugyanolyanok leszünk...vagy mégsem? Ki mondja meg nekem végre, hogy mi a helyes, hogy ki a jó ember és ki a gonosz?>

[Erigowi Klavel]

/ Venge /

* Berontasz a szobádba, s az ágyra veted magad. Gondolataidba révedve figyeled a plafont. Jó pár pillanat, talán egy fertályóra is eltelik, mire Frankó ismét bekopogtat hozzád.*

- Venge! Én vagyok! Bejöhetek? * Kérdi nyugodt, kimért hangon a dalnok. Te hírtelen nem is tudod mit mondjál. Tudod jól, hogy a dalnok jó ember, de folyton azon jár az agyad, hogy az elmúlt, hosszúnak tűnő időben mit művelhetett az istállóban a megkötözött egyénnel*

[Rayvanur]

Az arctalan mester.

Továbra is az ágyon fekve morfordírozok és próbálom lenyelni a frissen támadt haragom és gyűlöletem.
< Már tudom mit kell tennem...>
Kisvártatva felülök majd a szoba közepére vonulok hogy meditációs gyakorlatba kezdjek. Ha nincs hej akkor az ágyon végzem ugyanezt.

[Erigowi Klavel]

/ az arctalan mester /

* A szobád közepén találsz megfelelő teret a gyakorlat elvégzéséhez. Szépen elhelyezkedsz, majd kezeidet, tenyérrel felfele a térdeidre helyezed. Elmédet kitisztítod minden „káros” gondolattól, s csak is az összhangra, a lelki békére összpontosítasz. Érzed energiával telítődik ismételten megfáradt tested. Érzed véred pulzálását, tested minden porcikáját. Tudatod, s érzékeid kiélesednek, majd jó fél óra múlva a gyakorlatot befejezed. Felkelsz ültöbdből, s tetre készen állsz a szoba közepén. Úgy érzed, gondolataid szárnyalnak. Mindent értesz, minden összefüggéstelen dolog egyértelművé vált számodra. Egy nagy egyértelmű gondolattá:*

<… El kell kapnom a toroniakat, s annak Erigowba érkezett vezérét!…>

[Catti Brie]

/Vemge/

"- Venge! Én vagyok! Bejöhetek?"

*Ma már másodszor hallja a lány az ajtaja mögül ugyanezt a kérdést.
Kétségek közt vergődve bámulja egyre csak a mennyezetet, mintha onnan leolvashatná a választ.*

<...van válasz egyáltalán?...megtudom bármikor is, hogy kinek hihetek?...>

*Lassan, töprengve, minden mozdulatát egyenként fontolóra téve mégiscsak felkel, és beengeni a dalnokot.
Tekintete szinte pengeként fúródik a férfi szemeibe. Halkan, alig hallhatóan suttogja:*

- Franko...mit tettél?...Ugye, nem ölted meg? Komolyan kezdek félni tőled....

*Az esetleges érintés elől elhúzódik, és látszik rajta, hogy ez nem csak gyerekes dac.*

[Erigowi Klavel]

/ Venge /

* A dalnok óvatosan becsukja maga mögött az ajtót. Látod rosszul esik neki ez a nagymérvű bizalmatlanság. Mélyen a szemeidbe néz, majd óvatosan becsukja a sajátjait. Nekitámaszkodik háttal az ajtónak, s csendesen, szó nélkül ismét kinyitja szemhéjait.*

- Khirrad egy magánháznál szállt meg a nyugati kapu környékén. * Sóhajt egy mélyet, majd eltöpreng egy pillanatra. Kinyitja az ajtót, s lassan, mint a „vert had”, kilép szobádból. Mind ehhez ennyit hozzáfűzve:*

- A fickót meg elvitettem az ispotályba. Onnan meg miután lábra állt átviszik a fogházba. *Mondja csendesen, majd becsukja az ajtót maga mögött. Hallod csizmás lépteinek távolodó hangját, s eltöprengsz.*


<… Istenem! Frankó tartotta eddig mindenkiben a lelket. Harcolt, megsérült, mindenkit megpróbált megmenteni, a maga módján támogatni. Épp az imént vesztette el az egyik legjobb barátját, s azon is próbálja túltenni magát. Erre én itt durcázok. A Bizalmatlanság jeleit tanúsítom vele szemben…>

[Catti Brie]

/Venge/

<… Istenem! Frankó tartotta eddig mindenkiben a lelket. Harcolt, megsérült, mindenkit megpróbált megmenteni, a maga módján támogatni. Épp az imént vesztette el az egyik legjobb barátját, s azon is próbálja túltenni magát. Erre én itt durcázok. A Bizalmatlanság jeleit tanúsítom vele szemben…>

*Mielőtt azok a nyomasztóan tompa léptek végleg elhaltak volna, Venge valósággal feltépi szobája ajtaját, és a dalnok után fut:

- Franko! Kérlek, várj meg!

*Ha a dalnok megáll, a lány megragadja a kezét, szembefordítja magával.*

- Kérlek, hallgass meg...de még jobb lenne, ha visszajönnél a szobámba. Szeretnék nyugodt körülmények között beszélni veled. Sokat gondolkodtam....

[Erigowi Klavel]

/ Venge /

* A dalnok komótosan halad az ivó fele, mikor beéred. Megpördíted, s egy nagyon szomorú tekintetű egyénnel találod magad szemben. Ilyennek még nem láttad a bárdot. Egy pillanatig tart az egész, majd érzed, hogy erőt vesz magán, s ismét a „vidámabbik arcát” veszi fel. Rád pillant, s „unszolásodra" visszasétál a szobádba. Leül a székre, az asztal mellé, s csendesen várja, hogy mit szeretnél.*

[Catti Brie]

/Venge/

*A lány megkönnyebbül, hogy sikerült visszatartania Frankot. Kezét fogva, szinte erőszakkal rángatja vissza a szobájába.
Amikor bent vannak, leülteti a férfit az ágyára, és beszélni kezd:*

- Kérlek, hallgass meg, ne szólj közbe. Megpróbálom elmondani, mit gondolok, mit érzek. Nem biztos, hogy sikerül, de talán....

*Látszik rajta, hogy erősen koncentrál, miközben nyugtalanul egyik lábáról a másikra áll, orrát ráncolja. Kicsit újra elgondolkodik, igyekszik összeszedni a gondolatai, majd folytatja:*

- Valóban nagyon sok minden történt velem az elmúlt két napban. A világom - amiről azt hittem, hogy így kerek, ahogy van - most összeomlott. Ez igazából nem rossz, hiszen sok minden fordult jobbra, mint eddig volt.

*Idegesen járkálni kezd az apró szobában.*

- De próbálj megérteni engem is: eddig csak jó és a rossz emberek léteztek számomra. Nem voltak barátaim...most egyszerre lettek... - *itt hirtelen elpirul* - Aztán a nyakamba szakadt ez a támadás, a gyilkolások, a félelem az újabb ismeretlentől.
Hirtelen már azt se tudtam, mihez tartsam magam, kitől féljek, kiben bízhatok.
Megúsztuk, életben maradtunk. Jó, tudom, ezzel még nincs vége, továbbra is fennáll a veszély...De megnyugtatott az érzés, hogy te, Fator, Eryna és a többiek itt vagytok nekem, bennetek megbízhatok.
Benned egy kedves, nyugodt, egyenes embert ismertem meg, akire gondolkodás nélkül rábíznám ezt a rongyos kis életemet.
Viszont, amit az előbb, az istállóban láttam, komolyan megrémített. Ezt az arcodat nem ismertem. Nem hittem, hogy ilyen kegyetlen, szinte állati is tudsz lenni. Megijesztett, hogy egy ember, aki eddig jónak mutatkozott, ennyire meg tud változni néhány pillanat alatt.
Ezért rohantam el.
Azóta volt időm gondolkodni. Lehet, hogy én tévedtem: lehet, hogy szükség van erre is, mert másképp nem juthattok /juthatunk/ a támadók nyomára.
Talán az is lehet, hogy engem is csak ilyen áron tudtok megvédeni.
De én akkor is félek...én már nem tudom, mit gondoljak...annyira elveszettnek érzem magam...

*Hirtelen megáll, szembefordul Frankoval, és mélyen a szemébe néz:*

-Kérlek, ne haragudj rám. Látom, nagy fájdalmat okoztam neked. Nem gondoltam, hogy megsebezlek...tényleg nem akartam...én csak...én csak...félek - nagyon.
És örülök, hogy nem ölted meg - bár tudom, hogy bőven rászolgált...

*Mondandója végeztével elhallgat, és várja a bárd reakcióját. Szeretne odabújni hozzá, de a történtek után már közeledni se mer.*

[Erigowi Klavel]

/ Venge /

* a bárd eltöpreng szavaid hallatán, majd lassan formálva a szavakat megpróbálja elmagyarázni az elmagyarázhatatlant:*

- Kicsi lány! Értem, nem hiszed el, de értem, mi bánt. Ezért is próbáltam segíteni az ivóban a csata után. Ezért babusgattalak, ezért foglalkoztam veled többet, mint a többiekkel. Bár ez sem teljesen igaz, hisz az érzelme…* Harapja el a szó végét, majd kissé zavartan, de folytatja.* Tudom, hogy egy olyan világba csöppentél, amely számodra teljesen új. Tudom, hogy nehéz felfogni, megérteni azt, ami néha még számomra is felfoghatatlan, idegen. Én nem vagyok egy emberevő. Én is az életet, a szépet, a jót szeretem! Azért viszont tennie kell valakinek, valakiknek, hogy például Erigow népe, s az Északi Szövetség többi országának lakói biztonságban, viszonylagos biztonságban, nyugodtságban élhessék minden napjaikat. Nem akarjuk, hogy féljenek, attól tartva, hogy lecsap rájuk Toron véres ökle. A mi feladatunk, a szolgálaté, hogy csírájában elfojtsunk minden toroni kezdeményezést, mely országaink nyugalmát fenyegeti. Erre tettük fel az életünk, ez a mi célunk. Nehéz megvalósítani, hisz hiába számolunk fel egy toron által irányított fejvadászcsapatot, küldenek helyette másikat. Ez egy mókuskerék, melynek nincs vége. Mióta az első zászlósháború bekövetkezett ez a szélmalomharc is megkezdődött. Elődeink, utódaink is részesei lesznek ennek az öldöklő küzdelemnek, mely az intrikáról, cselvetésről, információszerzésről szól. Anyukád is ezért harcolt. Azért, hogy te és a te generációd viszonylagos nyugalomban cseperedhessen fel. Most rajtunk, rajtad, a te generációdon van a sor. Nektek kell átvenni az idősektől a szerepet, melyet a sors rótt ki ránk. Nem tudom érted-e amit ezzel ki akarok fejezni?! Tőlünk függ az egyszerű emberek boldogsága. Naiv gondolkodásának fenntartása. Érted?! Ezért néha keménynek, s ha kell kegyetlennek kell lennünk. Nem saját érzelmeinket, hanem országaink, népeink boldogulását szem előtt tartva. Megérted Vengécske?!* Nyújtja feléd kezét, s átkarol, majd nyugtatóan magához ölel a dalnok.*

[Catti Brie]

/Venge/

*Egy megkönnyebbült sóhaj szakad ki a mellkasából, mikor a bárd beszélni kezd. Ám amit mond, attól megint nagyon gondolkodóba esik a lány.*

<Milyen érzelemről beszél ez...és miért harapta el a szavait...?>

*Viszont a folytatás feledteti vele ezt a kósza gondolatot. Most még figyelmesebben hallgatja a másikat. Amikor Franko végez mondandójával, és felé nyújtja kezét, Venge - feledve eddigi idegenkedését az ölelésektől, babusgatástól - odabújik, hagyja, hogy a férfi kicsit babusgassa. Néhány perc múlva azonban kibújik karjai közül, és beszélni kezd:*

- Igen, megértem. Tudom, hogy nagyon nehéz feladat ez, amit felvállaltatok.
Csak félek: én kevés vagyok ehhez. Sem tapasztalatom, sem elég erőm, ügyességem a harchoz.
Mit tudok tenni én, egy gyerek a nagyokkal, gonoszokkal szemben?
Attól tartok, csak hátráltatlak benneteket.
De ha úgy gondoljátok, bármiben segítségetekre lehetek, elvállalom, mert biztonságot ad, hogy a közelemben vagy...vagyis vagytok - *itt ismét erősen elpirul, gyorsan el is fordul Frankotól.*

[Erigowi Klavel]

/ Venge /

* A férfi nem tudja mit is mondjon a pillanat meghítségében. Megemeli óvatosan az álladat, s mélyen szemeidbe néz.*

- Nem is tudod, de rengeteg dologra vagy képes! Higgy magadban, s szüleidtől örökölt ösztöneidben! Valamint abban a tudásban, mit az évek során elsajátítottál az utcán! Hidd el nekem, nagyon sok mindenre képes vagy! Nem hiszel mi?* Mosolyodik el.* Hallottam ám, mikor egyedül a szobádban megszólaltattad a furulyát. Szerinted hány ember képes eme kerek egy világon egy olyan hangszerrel dallamot „csiholni”, mit eddig eltelt életében nem használt?! Ritka az ilyen tehetség, s bíz magadban, valamint a dallam erejében! El sem hiszed mire képes a dal, a fény, a hang! * S, ebben a pillanatban eltűnik a bárd a szemed elől. Érzed, hogy kezével fogja az álladat, de nem látod. Meglepődsz, mikor tovább folytatja.*

- Látod! Azaz most nem látsz engem, pedig itt vagyok! Nem csalás, nem ámítás. Nem álmodsz, csak én „játszom” a fény erejével! *Majd ismét megjelenik a férfi sziluetje.*

[Rayvanur]

Az arctalan mester.

Mivel pilanatnyilag egy toroni sincs a közelemben, elindulok hogy megkeressem a maszkomat és valami ételt is kerítsek.