A Tükörvilág

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Ryuu, Della nevenincs papja
Helyszín: Antiss - a Fekete Mező
_______________________________________________________________

*Az átváltozott fiú kissé mogorván nézte a felemelkedő feketeséget, majd lassan kimért léptekkel elindult feléje, miközben hátra szólt nektek.*
- Nem tudunk már elmenni, nincs már idő. Meg kell verekednünk vele. Őt hagyjátok rám - tiétek a varjúsereg.
*Nem vár rátok, s nem áll meg.
Eközben a fekete lepel körül a varjak kitisztulnak - mintha helyet akarnának neki hagyni. Egy kicsit hátborzongató látványt nyújt narancssárga szemével a fekete lepel, miközben a varjak úgy 10 lábnyi sugárban köröznek.
Mikor a fiú közel ért a gyűrű széléhez egy hatalmas földöntúli ordítás hallatszik, miután azonnal a két ismeretlen (a lepel és az átváltozott fiú) egymásnak csap vadul.
Nincs időtök túl sok - az összecsapás pillanatában a varjú sereg kisebb rohamokban elindulnak felétek...*

[Quator ar Zaraquer]

(-)

-Ajjajj. Ez így nem lesz jó.

*Ezzel az események fokozatos durvulását látva két dolgot veszek alaposabban szemügyre. Egyrészt, hogy a fiolámban lévő trutyi ránézésre fog-e ismét villanva megvédeni mindannyiunkat. Másrészt, mivel a villanásban nem bízok ilyen rövid időn belül másodszor, így árgus szemekkel keresem a méretemnek megfelelő redőt, zsebet vagy hasonlót Ryuu ruházatán, ahova elbújhatok a vész idejére. Addig is a férfiba kapaszkodva próbálok minél kevésbé varjútápláléknak kinézni. *

[Con Larrodan]

(Ryuu)

Látja a lepke rémült tekintetét, s csak megmosolyogja....

- Gyere no... *mintha mi sem történt volna, ruhája bugyraiba rejti a lepkét* Kapaszkodj erősen... ahogy csak bírsz, ez kemény menet lesz...

*Elnyúlt mozdulattal maga mögé nyúl, s leemeli hátáról fegyverét.... várakozó tartást vesz fel, s egészen addig így marad, amíg a madarak körbe nem fogják, s rá nem vetik magukat... Kivárja az utolsó pillanatot, s mielőtt elérnék megremeg alakja, hatalmas ugrással szökken a levegőbe, s szinte egy helyben lebegve forog körbe saját tengelyén, s kardjával aprítja a madarakat...*

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Ryuu, Della nevenincs papja
Helyszín: Antiss - a Fekete Mező
_______________________________________________________________

*Ryuunak éppen hogy csak jutotta az idejéből elrejteni a pap-pillangót és előhúznia fegyverét az első pár tíz madár már támadt is - azonban ez meg sem kottyant számára - pár pörgés, suhintás és egyszerre több madár is hullik alá a komor földre. Nem tart minden örökké, de úgy látszik, hogy a varjak nem akarnak elfogyni sosem. Hiába csap le Ryuu egy tucatnyit ugyan annyi jön ismét a helyükre - és az ég feketesége árulkodik arról, hogy bizony végtelen ideig kaszabolhat... a látóhatár széléig sötétlik a madársereg és érzékeli egyre sűrűbben támadnak, egyre jobban szorítják körülötte a láthatatlan kötelet.
Idővel fáradni kezd a fiatal harcművész teret és lehetőséged adva ezzel a varjaknak. Akik élnek is vele. Egy két alattomosabb vállalva mindent szinte zuhanórepülésben neki támad, melyből igen komoly csípések, karmolások keletkeznek. Lassan tarthatatlan a helyzete - egyre kevesebb madarat talál el, de őt - őket - egyre több madár támadja meg sikeresen.
Pár perc és Ryuu a földre kerül Della papjával ruhái redőjében.*

//Egy nagyon gyors döntést kérnék, hogy ebben a helyzetben mit akar hirtelen csinálni a kari.//

[Con Larrodan]

(Ryuu)

- Az Istenekre, ezek sosem akarnak elfogyni? *lihegi... körbenéz, de egyetlen fedett helynek a kis házikó látszik*
- Túl sokan vannak, nem bírok velük *ordítja a srácnak* vissza kell vonulnunk a házba! *azzal futva megindul, ahogy csak bír, de még óvatos tapintással ellenőrzi, hogy a pillangó és a virág egyben van e.*

[Quator ar Zaraquer]

(-)

*A pap minél jobban próbál kapaszkodni Ryuuba és az üvegcséjébe. Közben odakeveredik a ruházatban egy féligfonnyadt virág is. Mivel azért még van felszabadítható lába, így a virágot is próbálja benttartani. Annak azért nem örül, hogy Ryuu szerint túl nagy a túlerő. *

<Bárcsak ne lőttem volna el a fogadó mennyezetére az összes energiám. >

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Ryuu, Della nevenincs papja
Helyszín: Antiss - a Fekete Mező
_______________________________________________________________

*A virág megvan, a pillangó megvan - és valahogy egymás mellé kerültek harc közben.
Azonban a fiú-férfi nem figyel rád - biztos, hogy meg sem hallotta Ryuu kiálltását. Furcsa, de a lepellel nem a földön harcol, hanem a levegőben, mintha szárnyaik lennének. Ádáz küzdelem ez, de nem karddal - fegyverrel, hanem valami ismeretlen láthatatlan erővel.... mágiával.
Egy varjúcsípésnek köszönhetően a pap fejéről lekreül az ing - egyszerűen a madár kihúzta Ryuu ruháhát nadrágjából - és a pap látja, felismeri, amint a lepel féktelen és igen sötét mágiát akar felszabadítani, melyben nem csak a fiú lelné halálát. Lelke mélyén bizsergető érzést érzékel a nagy kavarodásban és még ennyire közel sosem érzete magát istenéhez, aki ebben a szorult helyzetben kérés nélkül megajándékozta erejével.
Ryuu mindeközben halad ahogy tud a ház felé és már csak méterek kérdése, hogy elérje a menedéket nyújtó ház ajtaját.*

[Quator ar Zaraquer]

(-)

*Nagyon nem tetszik amit lát, ezért megpróbálja visszahúzni a fejére a "menedéket adó" ruhát. Nagyon örül, hogy nem túl erős és igencsak figyelmetlenke Istennője ennyire odafigyel rá. Aztán, ahogy eszébejut, hogy nincs mivel megörökítse ezt a gigászi küzdelmet nagyon elszomorodik.*

<Óh Della. Bárcsak használhatnám a tőled kapott ajándékot, de nincs mivel áramoltassam az Univerzumban leledző kreativitást. Hacsak... Igen a virág! Köszönöm Úrnőm!>

*A virágból próbál valamilyen festőalkalmatosságot csinálni, amivel összemaszatolhatja valamelyik feszesebben, stabilabban álló alsó ruharéteget, hogy ha már tenni nem sokat tud legalább az utókor gyönyörködhessen az eseményekben.*

[Con Larrodan]

(Ryuu)

*Hosszú ugrásokkal vetődik be a házba, s vizsgálja meg, hogy minden rendben van e. Ekkor veszi elő ruhája alól a virágot, s látja meg a lepke ténykedését. Egyszerű mozdulattal pöcköli le amazt róla, s fejcsóválva fejezi ki rosszalását.*

- Így nagyon nem leszünk jóban. Ez az egyetlen jelünk ami segíthet minket, hogy megszabaduljunk ebből a pokolból, s ezt akarod tönkretenni... - morogja.

[Quator ar Zaraquer]

(-)

*A pap az elpöccintést rövidebb-hosszabb távon "kigurulja" a levegőben és sértődött képpel feljebb rebben, hogy ne tudják bántani.*

-Te sürgettél Hirtelenke Uraság! Én megmondtam, hogy hozzunk zsírkrétát vagy legaílább egy darabka szemet. MEg rajztábláz is akartam, de Te csak "Menjünk-Menjünk-Menjünk- blablabla...

*Csúfolódva integet is a kezeivel, mintha előre tessékelne éppen valakit. Hirtelen csapongó gondolatai közül ki is szaladt, hogy ők tulajdonképpen nagy veszélynek vannak kitéve. A Múvészet ilyetén megvonása körül forog jelenleg minden számára. Kis idő elteltével azért észbe kap és kissé ijedt szemekkel rebben közelebb Ryuuhoz, hogy súgjon neki valamit, de azért nem száll vissza a vállára egyenlőre.*

-Mi lehet a fiúval? Remélem nem esik baja.

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Ryuu, Della nevenincs papja
Helyszín: Antiss - a Fekete Mező
_______________________________________________________________

*A ház elérése sikeres volt, épphogy becsukódott az ajtó a felhergelt varjak az ajtónak csapódtak. A ház tökéletesen üres állapotban van, még csak egy kis sámli, vagy szőnyes sincs benne.
A liliom szerencsére nem tört meg a pillangó-pap ténykedése következtében.
Amint Ryuu kezébe veszi kéken kezd el derengeni a virág - ez furcsa, hisz eddig csak fehéren világított, valamint csak az utat mutatta fiatal gazdájának szíve párjához.
A kék derengés egyre intenzívebb és intenzívebb, majd lassan lüktetni kezd.
Odakintről ekkor hatalmas bődület hallatszik két különböző torokból.
A volt fiú és a lepel mintha test-test elleni harcot folytatna teljesen egymásba kapaszkodva állóharcot folytatnak - teljesen egyformán küzdenek, egyik sem bírja leteperni a másikat...*

[Herold Bardelot]

(Abu)
//Mivel nem volt ellenvetés így Abuka álmodik//

Mikor sikeressen álomba merült, ezek az elsö képek miket tapasztal:.
Csendesen lebeg a fekete semmi közepén, nem hall és nem lát semmit. Az idö és a tér elveszti jelentését, és mély nyugalom tölti el.

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Abu
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

*A nagy nyugodt feketeség lassan szűkül körülötted. Homályos foltként közeledik a világosság először minden oldalról, majd a homály lassan fényességbe megy át. Füleidet csivitelő hang üti meg. Bár ez a csivitelés nem szokványos....
A hang magas, de mégis idegennek tetszik, mintha nem embertől származna.*
- Hogy hogy lehet valaki ekkora balfék. Nézz már ide te ősállat! Hozzád beszélek, te... te barnabőrű rémség!
*A fényesség megszűnik lassan. Egy házban állsz - vagyis inkább egy hatalmas csarnokban. A falak telis-tele vannak képekkel, fegyverekkel, dísztárgyakkal aggatva - szinte mind különböző. Rajtad kívül viszont senki élő nincs a csarnokban, egyedül vagy. Azonban a hang újra felhangzik.*
- Ezt nem hiszem el, hogy ennyire vak vagy apuskám!
Hogy hogy lehetsz ennyire szerencsétlen!?!

[Herold Bardelot]

(Abu)

<Most ezt miért? MI ez a fény?! Hol a picsában vagyok? Ki szórakozik velem!?>
-Jer elö vagy hallgass örökre! Akkor majd kiderül ki a szerencsétlen. Mondom egy ördögi vigyor kíséretében. Végigpillantok magamon.
<hm és ha olyan apró? Vagy a fejem felett van ?>
Meggyözödöm arról hogy ez így van-e.
<szép,tele van a ház giccsel,na marha jó még a töröm sincs itt, nem gond nézünk egyet magunknak>
Kezeimet dörzsölgetve közelítek a falhoz, ahol esetleg töröket látok, ha a közelemben pont nincs ilyen, akkor elöször elindulok a fallal párhuzamossan hátha látok vhol egyet.
< no akkor nézzük csak miböl élünk>
Megvizsgálom ha látok többet is, akkor kritikus szemmel elkezdek válogatni.

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Abu
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

- Mennék én, ha lenne lábam, meg tudnék mozdulni barátom.
De hát fel vagyok ide szögelve, nem tudok ugrálni. De ha ennyire nagy a mellényed akár helyet is cserélhetnénk... Ja nem, ahhoz ki kellene nyitnod azt a csipás szemed, hogy láss...
*Tőröket látol magadtól úgy 10 lábnyira a falon. Rengeteget.
Egy szép ezüstös színűn hamar megakad a szemed. Markolatában egy fejforma díszeleg - mintha egy vénembert ábrázolna. Kép
A "csicsergő", de nem emberi hang újra felhangzik.*
- Jééééé, nem is csipás a szemed, de hályog sincs rajta. Egyszerűen csak bamba vagy.