A Vonító Dalnok Korcsma

[Schinter]

Ulcus


-Egy harcos,ki megbizást kapott egy bárdtól.Mondd el,hogy ki tette ezt veled s továbbitom a fogadósnak.

[Catti Brie]

/Venge/

*Csodálkozva néz egyik férfiról a másikra. Szinte tapintható a feszültség az ivóban.
Szokása szerint megint ráncolja az orrát, miközben erősen töpreng:*

<...mmmm...milyen idegesek...vajon azért, mert még mindig nem múlt el a veszély?...és ugyan miért hallgattak el olyan hirtelen, amikor megjelentem?...talán jobb, ha elpályázok innen minél hamarabb...amúgy is érzem, nem a legalkalmasabb az időpont egy városi sétára...>

- Ugyan, beszélgessetek csak nyugodtan, én nem zavarok tovább. - *mondja az éppen távozni készülő Fatornak, majd kisiet az ivóból, egyenesen a szobájába, hogy kissé rendbeszedje a gondolatait.*

[Erigowi Klavel]

/ Ulcus /

* A férfi próbál rád fókuszálni, majd bólint. Vesz egy mély levegőt, s nagyon halkan, hogy majdhogynem a füled a szájára kell tapasztanod, mély sóhajok közepette belekezd:*

- Wrokhord és emberei kaptak el egy fertályórája, nem messze innen. Lesben álltak, s szégyenemre rajtam ütöttek. Miután azt hittték végeztek velem a fogadó felé vették az irányt. *Krhm, krhammm, köhög, s alvadt vér buggyan ki ajkán.*

- Idejöttem, hogy figyelmeztessem Frankóékat, de lábaim nem engedelmeskedtek, s kúszva kellett megtennem az utat. Eddig bírtam erővel. * Végigpillantasz a sikátoron, s egyből szemed elé tárul a véres, maszatos, kusza csík ami a harcos „idejövetelét” jelzi. A férfi vesz még egy utolsó mély lélegzetet, s halála előt egy igen fontos információt közöl veled:*

- Látom, szerencsére boldogultatok nélkülem is! * Elereszt egy enyhe mosolyt.* A legfontosabb! * Mond meg Frankónak, hogy megérkezett Khirrad három testőrével! Megjött…, Itt van….* Hal el szava, majd eltávozik belőle a lélek.*


/ Venge /

* Mindkét férfi csendesen követi figyelemmel azt, hogy te távozol az ivóból. Belépsz szobádba, s az ágyra roskadsz. Kavarognak fejedben a gondolatok. A tegnap, a ma eseményei. Az, hogy mekkorát is tud fordulni a világ egy nap alatt. Frankó, Fator csendes, talán „siralomházi” hangulatú viselkedése. Pár pillanat múlva kopogtatnak az ajtódon.*

- Venge! Én vagyok az! Bejöhetek? * Ismered fel Frankó most csendes baritonját.*

[Catti Brie]

/Venge/

*Ül az ágyon, hátát a falnak támasztva, térdeit egészen álláig felhúzza, és átkarolja. Sok mindent kell átgondolnia. Rengeteg dolog történt két nap alatt. A sok új élmény, érzelem szinte letaglózta.*

< Mi legyen ezek után? ...Megkedvelted ezeket az embereket, Venge - talán jobban, mint szabad lenne... Vagy megszeretted őket?...Ezt nem szabad...ez veszélyes...Tartozni valakihez, szeretni valakit annyi, mint feladni az eddigi függetlenségedet...A szeretet, a valakihez tartozás elgyengít...Neked, kicsi lány, fontos dolgod van még a világban...Meg kell bosszulnod a családodat, és ehhez erősnek kell maradnod...Eddig egyedül voltál, tudtad, hogy csak magadra számithatsz - és éppen ez adott erőt...De most? Máris vér, halál, veszély körülötted...Olyanok szenvednek miattad, akiknek nem kellene...És talán hátráltatnak is a küldetésed teljesítésében - bár segithetnek is benne...Hmmm...nehéz eldönteni, hogy mi legyen a folytatás...>

*Annyira belemerült gondolataiba, hogy alig hallja meg a kopogást. Franko hangjától jóleső melegséget kezd érezni, és ez bizonyos szinten talán zavarja is. Gyorsan letörli könnyeit, majd kinyitja az ajtót.*

- Gyere csak, nyugodtan.

*Meg se várja, hogy a dalnok belépjen. Visszakuporodik az ágyra, és újra gondolataiba merül. Szinte el is felejti, hogy nem egyedül van a szobácskában.
Kicsivel később aztán mégiscsak feleszmél:*

- Oh, Franko, ne haragudj. Mit is akartál?

[Schinter]

Ulcus


Tenyerével lezárja még a férfi szemhéjait és halk ima szerüsséget mondd el habár nem pap.Aztán felkapja a férfit és bevonszolja vhogy a fogadóba.Felkeresi a fogadóst és tájékoztatja,hogy a "védő szellem" nincs már többé illetve átadja az információt is.

-Halála előtt azt üzente,hogy Khirrad itt van a testőreivel.

[Erigowi Klavel]

/ Venge /

* A dalnok csendesen melléd ül az ágy szélére, s nyugodtan, a padozatot nézve megvárja, hogy megszólalj. Rád emeli őszinte tekintetét, majd szép lassan, megnyugtatóan kezdi formálni szavait:*

- Venge! Kicsi lány! Tudom, sok mindenen keresztül mentél a napokban! Túl sokon is talán ily hírtelen! * Ráhelyezi kezét, kezedre, majd folytatja csendes monológját:*

- Pontosan nem tudom, fel sem foghatom, hogy mi zajlik le benned, de érzem, hogy nagy lelki válság közepén állsz! Segíteni szeretnék ebben, ha engeded!? *Mosolyodik el barátilag.* Tudom fenekestül felfordult életed! Tudom, sejtem, hogy most azon töprengesz, hogy miért is van mindez? Annyit mondhatok, hogy ha esetleg ilyenen járna okos kis agyacskád, hogy nem miattad van mind ez. Ez az egész, ez mi itt a fogadóban volt, megtörtént volna akkor is ha te nem vagy itt. Ez egy mély gyökerekből táplálkozó, áldáz küzdelem a jó és a gonosz erői között. Te azért keveredtél bele, mert szüleid, s az ő múltjuk kísér téged. Ha a tegnap éjszakát nem itt, hanem az utcán töltöd halott vagy! Tudtodon kívül rád, felismertek téged. Most talán viszonylagos biztonságban vagy itt, mivel azok a személyek, kik tudtak érkeztedről már mind Darton kegyeit keresik a másvilágon! Te nem tehetsz arról, hogy édesanyád vonásai ennyire „kiütnek” rajtad, s arról sem, hogy az a mocskos Wrokhord rád ismert! Érted? * Néz rád ismét a dalnok.* Te mind erről nem tehetsz! Én is azért vettem fel veled a kapcsolatot ilyen nyíltan, mert tudtam, hogy más esélyed nincs a túlélésre, valamint azért, mert tudom, érzem nagy dolgokban lehetsz segítségünkre! Talpra esett lány vagy, kinek helyén van a szíve!. *Elereszt egy „támogató” mosolyt a bárd, majd belekotor a belső zsebébe, s kihúz egy cseresznyeágból kifaragott, egyszerűnek tűnő, de közelebbről szemlélve szépen megfaragott zeneszerszámot, majd óvatosan átnyújtja neked. * Próbálgasd, próbáld meg megszólaltatni, gyakorolj rajta. Nagyon hasznos kis „szerszám” ám ez! Boldogságot hoz a megfáradt léleknek, jól eltudja űzni a magányt, s nem utolsó sorban örömet okoz másoknak is, mikor gazdája egy gyönyörű dallamot játszik vele. * A tekintetedet figyelve mondja mindezt* Ha gondolod, s kedved van hozzá taníthatok is rajta pár akkordot neked, mikor kedved, s időd van rá.* Pillant még egyszer a gyönyörűséges hangszerre, majd feláll, s távozni készül.*

- Na egy kicsit magadra hagylak! Látom szükséged van egy kis magányra! Gondold át kérlek, amit mondtam, s ha van kedved ebédelj velünk! * Szavai után rád kacsint, majd távozik a szobából becsukva maga mögött az ajtót.*

/ Ulcus /

* Bevonszolod a halott testet az udvarra, ahol épp Fator a fogadós húz fel vizet a kútból. Mikor megpillantja elhunyt barátját a csapos, kiejti a vödröt a kezéből. A víz szertefröccsen az udvar poros földjén, s egy pillanatra megtántorodik a nagydarab ember. Már azt hiszed, hogy beleszédül a kútba, mikor észbe kap, s elindul felétek. Segít bevonszolni barátja testét, s a kinti asztalra helyezitek. Mind ez után ő is megvizsgálja, hogy tényleg halott e az illető, közben végighallgatja mondani valódat.*

- Köszönöm, hogy megosztottad velem eme értékes információkat! Kérlek hagyj kicsit magamra! * Látod a nagydarab izomkolosszus könnyeivel küszködik.* Menj, s egyél, igyál ha megéheztél! Eryna majd kiszolgál!

* Belépsz a fogadóba, mely teljesen kihalt, Halk neszeket hallasz csak a konyha felől. Odaérve a felszolgálót pillantod meg. Ő is észrevesz.*

- Mivel szolgálhatok kedves uram? *Néz rád érdeklődve, s kötényébe törli mind e közben a mosogatástól vizes kezét.*


/ az arctalan mester /

* Álmod mély, s irgalmatlan. Eszedbe jutnak a régi emlékek. Arcod, szemed világának elvesztésének körülményei. A kolostori élet, annak minden jó és rossz oldalával. A szerzetesek és azok pusztulása. Toron és azok fejvadászainak pusztító őrjöngése, miközben a szerzetesek sorra elhulltak az irtóztató küzdelemben. Legutolsó álomképed az, hogy menekülsz egy kietlen pusztaságban. Üldöznek! Igen ők azok! A toroniak kik a kolostort is felégették. Mének prüszkölését hallod füledben. Tudod hátukon maga a halál ül, s őrjöngve röhög. Megpillantasz egy kengyelt, mely két kígyót ábrázol, formáz egybefonódva. Ekkor fény gyúlik előtted. Először aprócska, majd egyre jobban táguló, s a végén mindent átölelő. A fényben egy alakot pillantasz meg. Arcát homály fedi, de mikor hozzád szól azonnal felismered. Mentorod, mestered az, ki lótuszülésben figyel téged.*

- Üdvözlek fiam! Üdvözöllek rendünk utolsó életben maradt tagja! Nagy dolgot szeretnék megosztani veled! Küldetésed van! Igen az van! Távol rendházunktól! Pont ott ahol most vagy! Északon! A sors akarta így! Kik mellett kiálltál büszkén, s önzetlenül jó emberek! Nem a mi fajtánk, de a maguk módján jók! Ők pont azok ellen küzdenek, kik minket is megöltek! Segíts nekik, segíts, s jutalmad az, hogy megbosszulhatod testvéreid gyilkosait! * A mester körvonalai elhalványodnak, majd eltűnnek szemed elől te magadhoz térsz. Érzed ahogy a friss levegő a tüdődbe áramlik. Érzed az ágyon fekszel, mit a fogadós fekhelyedűl szánt neked a minap….*

[Catti Brie]

/Venge/

*A lány csodálkozó tekintettel néz előbb a dalnokra, aztán az apró hangszerre. Tétován nyúl érte, de ahogy megérinti, fura bizsergés szalad végig az ujjain, majd a karján, egészen az agyáig.
Megrémiszti az élmény, majdnem elejti a szépen kimunkált furulyaszerűséget, amit beazonosítani sem tud, mert nem látott még ilyet.
Nagyon furcsa érzés keriti hatalmába, mintha sugallna neki valamit az apróság, mintha mondani akarna valamit, vagy emlékeztetni.*

-Franko, várj!!! Mi ez, mit jelent ez? Szinte félek tőle! Először a gyűrű, aztán meg ez...

*Mivel utolsó szavai a becsukódó ajtó lapján koppannak, újra csak elmerül gondolataiban, többé az idő múlásával sem törődve.*

[Schinter]

Ulcus


Bólint és magára hagyja a fogadóst.BEérve a fogadórészbe megvárja mig Eryna végez a saját dolgaival,hisz nem siet sehova.

-Egy kis hideg vizet szeretnék csak...

A hideg frissitő után úgy dönt,hogy nem árt ha körbejárja még a környéket hátha talál még vmit...vagy vkit.

[Rayvanur]

Az arctalan mester.

Amint véget ér az álom. Kipattan a szemem de nem látok magam körül semmit. Nem kelek fel csak fekszem és nem mozdulok. Merengek az álmomon.

<Vajon tényleg a metervolt?... Igen úgy beszélt és nézett ki. A feladat.Igen a feladat: BOSSZÚ. Nem kellet volna megkérnierá. Boszzút álnék én magamtól is minden toroni kutyán. Segíteni... Segíteni a fogadóbelieknek. Igen Segítek én ha nem kérnek akkor is. Mert csak együtt, együtt lehetünk elég erősek hogy boszúm győzedelmeskedjen.>

Továbra sem kelek fel csak csendben halgatok. És újra meg újra végig gondolom az álmom.

[Erigowi Klavel]

/ Venge /

* Az ajtó becsukódik, s nem tér vissza a bárd egyenlőre. Te egyedül maradsz a szobába gondolataiddal, s a furcsa hangszerrel. Félsz tőle, de egy kicsit hajt is a kíváncsiság. Pont azért, mert ennyire különleges ez a hangszer. Elmélázol, s tekinteteddel bűvölöd azt. Ott fekszik előtted az ágyon. Törékenynek tűnik, de tudod, érzed van benne valami földöntúli erő. Hajt a véred! Az ismeretlen megismerése. Egy pillanatig töprengsz, majd megérinted. Azonnal a „hatalmába” kerít. Képek, emlékek futnak végig agyadon. Kis ház a rét közepén. A kert aljában csordogáló tiszta vizű patak, a távolban meredező hegyek bércei. Egy fiatal nő, ki nagyon hasonlít rád. Egy bölcső mellett üldögél, melyben pár hónapos baba szundikál. Valamit csinál. Nem tudod mit, de valamiféle dallam, szép rigmus, mely máskor is eszedbe jutott életed folyamán lengedezik a szobácskában. Egy magas szőke, mosolygós férfi lép be a szobába. Napcserzett bőrén, öltözékén látszik, hogy sokat járja a természetet. Mellette egy fiú kandikál be a helyiségbe a küszöbön állva. Vonásai alapján a fia lehet a belépő férfiúnak. A bölcső mellett ülő nő rájuk emeli tekintetét, s egy bensőséges mosolyt ejt el. Elveszi a szája elől azt a valamit amit eddig tartott oda, s lehelyezi a bölcsőre. Igen az, maga a furulya. Az mi most előtted az ágyon hever….*

/ az arctalan mester /

* Fekszel ébren az ágyon. Gondolataid kavarognak az álom körül. Bosszú, a mester szavai, a fogadóban lévők, a közös ügy. Valamit érzel, egyre erőteljesebben. Egyszer csak megvilágosodsz. Nem csak arról van szó, hogy a toroniak ellen kell küzdenetek közös erővel, hanem arról beszélt mentorod, hogy ugyan az a csoport, személyek vannak most itt Erigowban, kik megtámadták a rendházatokat.*

<… Pont ők! Pont itt?! Miért? Mi a közös vonás közted és eme szedett vetett társaság között, kik a Dalnokban székelnek?!…> * Ezen gondolatok merülnek fel benned.*

/ Ulcus /

* Eryna felszolgálja a kupa hideg vizet, majd miután jóízűen megittad, fogod magad, s elindulsz a környéket feltérképezni, felkutatni. Kilépsz a fogadóból. Lassan dél felé jár már az idő. Tudod jól, hogy holnap kezdődik a Dalnokok Fesztiválja. Ehhez méltóan egyre nagyobb a kavalkád. Szétnézel minden fele. A fogadó környékén nem tapasztalsz semmi gyanúsat. Kilépve a főútra hatalmas embertömeget pillantasz meg. Van itt mindenféle náció. Kocsikon, gyalogosan, lovukat vezetve. Látsz különböző nemzetiségű mutatványosokat. Ők a holnap induló nagy eseménysorozatra gyakorolnak. Látsz tűznyelőt, késdobálót, magasan kifeszített köteleken egyensúlyozó légtáncosokat. Más tájakról hozott „szörnyeket”, melyek ketreceikben várják a holnapi bemutatót. Dalnokokat, kik hangszereikkel egymást felülmúlva csodálatosabbnál, csodálatosabb dallamokat játszanak. Egyszer csak valami furcsa érzeted támad. Mintha figyelnének. Körbesandítasz, s érzékeled valaki követ téged a nagy forgatagban. Egy kopottas ruházatú férfi az, kinek hosszú, fekete haja takarja előled arcát. Valamiféle fegyver függ oldalán, de ily messziről nem tudod megállapítani, hogy kard-e, vagy esetleg valamiféle hosszú tőr lehet-e nála.*

[Catti Brie]

/Venge/

*Szinte tudtán kívül újra és újra megérinti ujjai hegyével a kis furulyát. Már nem ijeszti a bizsergető érzés. Arcán szelid mosoly árad szét, ahogy az emlékképek /amikre valójában nem is emlékezhetne/ szép sorban megjelennek lelki szemei előtt.
Hirtelen elhatározással szájához emeli a hangszert, és találomra belefúj - bár még kissé bátortalanul.
Számára is érthetetlen módon, szinte magától találnak ujjai a megfelelő lyukra, amikor egy-egy hangot ki akar csalni belőle.
Egyre kevesebb melléfogással, többszöri kisérletezés eredményeképp összejön egy töredék dallam.
Hirtelen a szöveget is hallja, mintha egy lágy, nagyon kedves női hang szólalt volna meg a szobában:*

"...gyere dúdolok neked
tedd csak vállamra fejed
hallga hallga halld a szél
ott az erdőn mint beszél

gyere dúdolok neked
két kezemben két kezed
hallga hallga halld a fák
hogy susog tengernyi ág

gyere dúdolok neked
hunyd le szépen két szemed
hallga hallga halld a Hold
fönn az égen mit dalolt

gyere dúdolok neked
együtt alszom el veled
hallga hallga halld a csönd
búcsúzóul rád köszönt

gyere dúdolok neked
átölelem szívedet
hallga hallga halld az est
dúdolómból álmot fest

hallga hallga csittre csitt
tündér jött és messze vitt
hallga hallga halld szívem
elringat az egy ütem"

>>Netelka költeménye <<

Akadozva, a szavakat tapogatva, Venge is vele énekli, elfeledkezve, hogy a furulyát is fújja közben.
A daltól megnyugszik, gondolatai is letisztulnak .
Az apró csodát még mindig kezében tartva, lassan kisétál a szobából, meg se áll az ivóig, hátha ott találja a többieket.*

[Schinter]

Ulcus


Elindul a tömegben,mintha csodálná a mutatványosokat,mikor érzékeli,hogy követik.Átvág a tömegen és a sikátorokba tér.Arra a helyre igyekszik,ahol a toroni,most már halott toroni, egyszer észrevette mikor követték.Valószinűleg az a hely a városnak a néptelenebbek helyeihez tartozik és ott talán megtudhatja,hogy mostansság miért ennyire népszerű...

[Erigowi Klavel]

/ Ulcus /

* Terved bevált, s a sikátor, valamint annak környéke töküres. Megbújsz egy kis beszögellés takarásában, s pár pillanat múlva léptek zaját hallod a sikátor bejárata felől. Megfeszül minden idegszálad, de tudod, csendben kell maradnod. Az idegen léptei egyre közelednek, majd melléd érnek. Nem vesz észre. Körbepillant, de nem lát. Látszik rajta, s tétova mozdulatain, hogy elvesztette a nyomodat. Egy fiatal srác arcvonásai bukkannak ki a csapzott félhosszú fekete hajhullám alól. Egy egyszerű hosszútőr van oldalán. Mikor jobban megfigyeled, látod, ifjonti kezei enyhén remegnek. *

<… Ez egy tök kezdő! Ki küldhetett egy ilyen ifjút a nyomomba?…> * Ugrik be agyadba a felismerés.*

/ Venge /

* Kilépsz szobád ajtaján. A fogadóban pár új arc üldögél különböző italokat, s étkeket fogyasztva. Látod, csak Eryna van bent az ivórészben. Ő látja el, szolgálja ki az újonnan érkezetteket. Megtudod tőle, hogy Frankóék az udvaron vannak. Így hát hátra sétálsz. Szörnyű látványban lesz részed. A két férfit. Fatort és Frankót pillantod meg. Egy ember felett görnyednek, ki ki van „terítve” az udvari asztalon. Érkeztedre egyszerre emelik rád tekintetüket, s mindkettőjük szemét könnyáradat telíti. Egy pár pillanatnyi néma csend után, Frankó letörli könnyeit, majd elindul tétován feléd.*

- Venge! Bocsásd meg nekem, de talán te is tudod már miért volt az a feszült csend az ivóban a jó előbb! Társunkért aggódtunk, s sajnos a legrosszabb következett be! Valtir halott! Jó ember volt, jó barát, jó harcosa és ügynöke a szolgálatnak. * Néz rád szomorkásan, de látszik rajta, hogy minden erejére szükség van ahhoz, hogy ennyire tényszerűen tudjon beszélni elhunyt társáról.*

[Catti Brie]

/Venge/

*A két férfit látva megroggyan a térde, szinte el se tud lépni a küszöbről. Majd erőt vesz magán, közelebb lép hozzájuk. Tétova, bátortalan mozdulatot tesz, mintha végig akarná simítani Fator vállát, de meggondolja magát.
Nem tud mit kezdeni a helyzettel, nem is volt része eddig ilyesmiben.
Inkább csak áll egyhelyben, megrendülten: nem látott még felnőtt férfiakat sírni.
Ő maga is ritkán engedte el ennyire magát. Ahogy ő felnőtt, nem jutott idő sírásra.
Valami furát azért érez ott legbelül, hiszen teljesen neki sem volt idegen a "Védőszellem".
Keresi a szavakat, próbálná vígasztalni a két felnőttet.
Aztán csak áll némán, szótlanul az asztal mellett, ahol Valtir fekszik, immár örök mozdulatlanságban.
Egyszercsak szájához emeli a nemrég kapott kis furulyát, és egy egyszerű dallamot próbál kicsalni belőle. Mivel ez nem sikerül, inkább halkan énekelni kezdi az Alhanától tanult dalt, ami annyiszor megvígasztalta már:*

"Mindenki jól ismeri már
Egész évben a napra vár
A kandalló fényénél
Az Öregember mesél

Várják új utak
Új kalandok
Hívják örökké
(De) újra eljön majd"

[Erigowi Klavel]

/ Venge /

* A szép dallam megindítja mind két férfiút, s látod nagyon a szívük mélyére hatott éneked. Fator hoz egy leplet, s letakarja elhunyt testvérüket. Frankó szavai törik meg a csendet:*

- Szép hangod van Venge! Olyan szép, mint édesanyádnak! Elvitetem a testet a ravatalazóba, utána majd eldöntjük mi tévők legyünk. *Szól Phillnek, hogy szaladjon el a halottas kocsiért, majd feléd fordul.*

- Képzeld! Itt van Khirrad a városban! El kell kapnunk, amíg nem ő kap el minket! Nem tudom, hogy tud e az itt létedről, nem merem felvállalni a kockázatot, hogy egyedül járkálj a városban. * Mind e közben Fator visszasétál az ivóba, hogy segítsen Erynának a felszolgálásban. * Meg kell tudnunk, hogy hol szállt meg az a szemétláda! Ha minden igaz segítségünkre lesz mind ebben Ulcus, vallamint Mesti! Ennyien maradtunk, de remélem őket is nagy csapás ként érte annak a hét embernek az elvesztése, ki itt lelte halálát a Dalnokban. Hoppá! Most jut eszembe! Van nekünk egy túlélőnk, kit Phill összekötözve tart az istállóban! Gyere, faggassuk ki! Hátha tud valamit!? *Megindul az istálló felé, majd belép oda. Te követed. Egy gúzsba kötött, törött állkapcsú embert pillantasz meg. A húszas évei vége fele járhat, s ficánkolva vonaglik az istálló padozatán. A bárd odaér, s mellkasára lép. Rád tekit, s végigmér a dalnok.*

- Venge! Biztos vagy benne, hogy látni akarod, mily módon szedem ki belőle az információt?