A város kívül...

[Castor de Vinter]

Liam

Étkezés után összepakolja a vaddisznó maradékát, és eltapossa a tüzet.

-Na. Ezzel megvolnánk. -Akkor indulhatunk Unnur? -kérdi és felnyalábolja az iszákját és a többi holmit.

[Navaratna]

(Unnur)

-Én készen állok, rettegj város, jövök!-és felkacagott. Abszurd beszólás volt, de érezte elég leánynak magát a gáton ahhoz, hogy képzeletben leigázza a helyet

[Erigowi Klavel]

/ Liam, Unnur /

* Elkészültetek mindennel, összeszeditek felszereléseteket. Körbe pillanatotok még egyszer a helyen, hol az éjszakát töltöttétek, majd elindultok az új, az ismeretlen megismerésére. Leereszkedtek az domb oldalon, majd rátértek a forgalmas főútra, melyet egy napja követtek. A városból ki és befele is hatalmas a forgalom. Kifelé parasztok gyalogosan, kapával a vállukon lépkednek a földek felé. Mások ökrök által húzott szekerekkel igyekeznek a napi munkák elvégzésére. A városba befele teljesen más fajta népség áramlik. Van közöttük mindenféle. Hatalmas nyitott kordélyokon láttok egy vidám csoportot. Minden féle népség, náció tartozik közéjük. Láttok hegyes fülű, embernépnél karcsúbb nőt, hatalmas, torz szülött, agyaras, szőrös jószágot, mely emberi nyelven beszél, s ruhát visel. Vágott szemű, enyhén sárgás bőrű, apró népséget, kik furcsa, egybe részes, szoknyás ruhaneműt viselnek. Jól elvannak. Egy fiatal férfi furulyán játszik, s ők teli torokból énekelnek. Van itt magányos lovas, kinek hátára van erősítve egy kilenchúrú lant, s vidáman fütyörészve poroszkál a város fele. Egy másik nyitott szekéren egy másik furcsa csoport látható. Van köztük torznak tűnő, feje nagy, keze tömzsi törpe férfi és nő, mellettük ül késeivel játszó, kreol bőrű vékony dongájú illető. A fogatot pedig egy Liamhoz nagyon hasonlító, jól megtermett, rönk vastagságú karokkal megáldott, tokaszakállas, középkorú férfi hajtja. A távolban pedig három lovas tűnik fel. Az általatok, csak „madarasak” ként ismert triumvirátus. Hatalmas jókedvüket poénokkal, viccekkel fűszerezve, hatalmas röhögések közepette baktatnak az úton, tőletek hátrébb, távolabb még a várostól. Ti ámultok és bámultok. Ennyi féle népet még nem láttatok egy rakáson. Fel sem tűnik különbözőségetek senkinek. Nem ti vagytok itt a „legfurcsábbak” a jelenlegi helyzetben…*

[Navaratna]

(Unnur)

csípőre teszi a kezét és hangosan kommentál, amúgy nem ervül
-Hű, a mindenit! de nagy az istennő erdeje hogy ennyi tündért meg korcsot tett egy rakásra! Még a végén három mellű meg hordófejű torzszülöttek is felvonulnak itt! Pl. nálunk ha valaki olyan randán születik mint az -pillant az agyaras ruhás alakra-kitesszük, mert az fogyatékos. Az a girhes lány nem tudom mire jó, de hogy munkára nem az tuti. A füle még nem annyiar katasztrófa, lefaragta volna az anyja, de ezzel a fizikummal igen gyér a csaj! Az meg tuti haldoklik. Sárga a bőre, mint a szomszédunk nagyanyjának. Az meg aztán rá két napra feldobta a talpát. Ahhoz képest egész vígan van...Fura...Meg mit hunyorog folyton! Úgymaradt a szeme. Még jó hogy nem bandzsított, akkor meg úgymaradt volna
A dalolásra néha befogja a fülét.
-de hangos népség! Meg olyan sokan vannak. Remélem nem lesznek többen, ez már sok...
Oh, a kis naív mit nem képzel...pedig ha tudná...
Megakad a szeme a késdobáló fickón:
-Eh, kés férfi kezébe nem való, még megvágja magát aztán sivalkodik és bőg...Pf!
Észreveszi a három madarast és felderül.
-AURIN!!!-süvölti el magát, mert akkora zaj van, hogy egy sima kiáltás elveszne abba, és integetni kezd felé. Lecövekel egyelőre az úton, a tömeg megvár.
-Na, nézd már, ezek meg lovon meresztik a feneküket! Adnák ide az egyiket, olyat figuráznék rajta hogy kiesne a két golyó szemük!
Majd felvigyorog Liamra.
-Sok ember, nagy város? Mért csinál ének minden?

[Castor de Vinter]

Liam

Liam korántsem volt elvarázsolva ettől a forgatagtól és a civilizációtól. Jobban ismerte a vadont és a megszelídítetlen vidéket mint ezt a dzsumbujt itt.
<Ott minden olyan egyszerű és magától értetődő...de ...ez...>

Magának sem valotta be, de Liamban benne volt a félsz hogy most ő itt hogy fog boldogulni!
Minden lépéssel ahogy egyre közelebb került a város a falak és a tornyok egyre égbeszököbbek lettek, Liam annál lassabb tempóban cammogott és annál jobban szorongott ettől az egésztől. Mint mikor az első medvéjét ölte meg...

És ez a nagy tömeg! A korgot annyi szag és zaj árasztotta el, hogy már azon gondolkodott, fejére húzza a zsákját...
<Hogy lehet itt élni?...Talan itt kéne hagyni az egészet a francba és visszamenni a Vadonba...igen, ott biztonságos...>

Liam megáll és egy pillanatra elnézi a várost az önfeledten kurjongató amazont, akit láthatólag teljesen felpörgetett és vitalizált ez a forgatag. Szótlan megáll az út közepén és néz. Ő korántsem osztozott az amazon izgalmában.

<Én ide nem megyek be...ez itt...iszonyú...ez itt egy rakás szar!!!..Közösködjön ezzel a sok őrülttel az akinek hat anyja van! Én kisebb kőházra gondoltam! Nem egy ekkora hegyre! És mit röhög ez a sok korcs? Biztos mindenki rajtam röhög, mert azt hiszik valami tapló, ostoba barom vagyok!>

Liam megfordul és mint akit az ördög kerget, rohanni kezd vissza a vadon felé a válláain csak úgy lötyög a fél disznó!

[Navaratna]

(Unnur)

...aztán a korg elrobog mint egy vadkan csak jóval nagyobb méretekben...
Meglepődik, aztán rájött, egyedül maradt! Nyelt egyet. Társaságban unnur nagylegény...de egyedül...a zaj sértőbb, a színek harsányabbak és a szagok orrtömítőbbek, a tömeg még nagyobbnak tűnő és nyomasztó, a fal meg mindjárt rádől...
-Jövök én is, ne hagyj itt!-robogott utána s közben persze emrelinül panaszkodik...

[Castor de Vinter]

Liam és Unnur MSN-en lejátszott beszélgetése:

Liam:

A korg pillanatra, megáll arcán csorog a veríték: -Szerintem az első éjszakát még töltsük itt a város körül és járjuk körbe mekkora, meg hogy miféle népek vannak itt...majd holnap bemegyünk- jelenti ki bizonytalanul...vagy holnapután...és ha akkor dőlnek össze a tornyok mikor bent vagyunk Unnur? Elevenen el leszünk temetve! Ez itt szentségtelen ekkora torony nincs is! A szellemek egyszer darabokra tépik ezt a helyet!

Unnur
-Várj!-féjez le.

-Nem fut! Az rossz! Ők értve mi hülye.

-Fő a méltóság te liba-morogja emrelinül.

-(lefékez na)

-S, Liam. Unnur nem ismer város. De bátor. Megnéz város. Unnur és Liam megnéz...-de bizonytalanul dugja kisujját a szájába és úgy néz vissza a népre, falakra, madarasokra...

Liam:
-Hát te menj csak...téged valóban érdekel ez a fertemes kőrakás Unnur? -Mi tart össze ennyi tömérdek követ? Bizonyosan csak valami átkos mágia lehet a dolgogban! -köp ki egy nagyot a barbár- Én be nem teszem a lábam ebbe szarfészekbe! -ordítja a barbár haragosan erv nyelven, miközben a húszezer éves egykori kyr fővárosra mutat, amit Ynev egyik csodájaként tartanak számon.

-Előbb...megnézem kívűlről....még fel kell derítenem mekkora...

Unnur:
-Mágia?-Unnur elborzad és hátán feláll a szőr.

-Szellemek építette város? na neee!-s győz a baona, toporog.

Liam:
-Dehogy a szellemek építették, biztos valami öreg kuruzslók jöttek itt össze és egy kézlegyintéssel összeálltak a kövek! Nem tudhatjuk Unnur! Én előbb még körbejárom, meg akarom nézni a falait, hogy miből van és mi tartja össze! Meg hogy azok a népe akik ide bemennek, kijönnek egyátalán? És ha odabent agyszívó szörnyetegek tanyáznak, akik rabszolgasorban tartják itt a népeket?

Unur hallgatja, de egyre jobban ráncolja a homlokát.
Unnur:
-Nem vanni mi gyerek, Liam. Nem beszél minden ami nagymama monda. Néz meg, néz, de Unnur megy város. Nem ma, nem tudom, de megy.

Liam:
-Nekm se a nagyanyám mesélte ezeket, hanem a törzsem sámánja akinél nem ismertem bölcsebb embert a világon...nem árt az óvatosság. Én előbb körülszaglászok idekint. De nem akarom, hogy miattam ne tudd járni az utad...te bizonyosan bátrabb vagy mint én,...ha menni akarsz menj Unnur...de én körbejérom ezt a helyet és mindent megnézek előbb. Majd holnap bemegyek. Letanyázhatok a városkapu mellett és megvárhatlak, ha akarod Unnur.

Unnur:
-tanya együtt kapu?-derül fel.

Liam:
-Ha nem akarsz most bemenni, előbb körbejárhatnánk együtt. -Meg ezt a zsákmányt is el lehet adni valamelyik szántóvető embernek nem? Biztos találunk itt módosabb törzsfőt, aki ad érte érmét. Majd után bemegyünk a városba.

Unnur:
-de ez város nagy! Sok nap jár...-fújta ki a levegőt.
Navaratna üzenete (22:56):

Liam:
-Az igaz.- vakarja meg a fejét a barbár. -Na jó. -Előbb érmére cserélem a húst valamelyik helyi családfőnél. -Utána megnézzük a falat. -Ha minden rendben van vele, akkor bemehetünk.

Unnur:
Igenlőleg és megenyhülve bólint. Aggodalmas a korg, ő sem teljesen bízik meg az idegen helyben, de mivel marha kíváncsi óvatlanabb a megszokottnál...

Liam odamegy az egyik jövő-menő parasztemberhez és megszólítja ervül: -Adjanak erőt a szellemek bátyja! Nem tudja hol veszik meg ezt a fél disznót?

[Erigowi Klavel]

/ Liam, Unnur /

* A futkározásotok felkelti a jövő- menő emberek figyelmét. Van aki csak rátok sandít, s próbálja leplezni mosolyát, tartva az esetleges „pofontól”, melyet egy akkora baszott nagy ember, mint Liam ki tud osztani. Mások csodálkozva tekintenek rátok, de van olyan is. A lovon ülő fiatal férfi, kinek a hátán a hangszere függ, hogy szabályszerűen felkacag a rohanásotokon. Egy idősebb férfit szemelsz ki Liam, ki két ökör által húzott társzekér bakján pöfékel . Egy hosszú szárú pipa van kezében, s jó hatvan körül járhat. Feltűrt ingujja napcserzett, inas alkart fed fel előtted. Széles karimájú kalapjában pedig egy fácán tolla díszeleg. Harcsa bajsza, élénkék színű tekintete, s mosolya vidám emberre vall. Mikor megszólítod. Nagy Hooo! Kíséretében az istrángot erőteljesen meghúzva megállítja az éppen cammogó két ökröt. Rád tekint, majd üdvözöl:*

- Üdvözüllek édös fiam! No oszt tégöd igazán jú nagy termöttel ádot mög Arel! * Szólal meg az erv nyelv valamilyen tipusú tájszólásán, de te ha nehezen is, de megérted.* Micsuda? * Pödri meg hetykén a bajszát.* Hát bünt a várusban eltudod passzuni a vadat a Kuffárok terííín lévű hentösnél Fitrennél! * Ekkor veszi észre Unnurt* Bucsásson mőg szépségöm! * Ugrik le a kocsiról igen ruganyosan korához képest és kezet csókol a vonakodó amazonnak az apró termetű ember.* Be söm mutatkuztam! Bektor áll szulgálatára nemes hűgy! * Mosolyodik el, s a dohánytól elsárgult fogai kivillannak, majd neki támaszkodik a kocsi oldalának, s végigmér titeket.*
- Látum nem errül a vidékrő valúk! Mi járatban mi fölénk? * Érdeklődik a parasztok természetes kíváncsiságával.* Talán a nagy dínom- dánomra gyünnek ami hónap kezdüdik? Perszö, ha nem vók túl indöszkrét! * mind e közben különböző népségek, és a parasztok „hadai” haladnak el mellettetek.*

[Navaratna]

(Unnur)

Visszafelé menet az öklét mutatja a nevető hangszeresnek, s köben középső ujja is kiegyenesedik...
A furcsán beszélő férfi kézcsókját nem tudja mire vélni gyorsan nadrágjába törli a kezét.
<Most megátkozott? Vagy itt így köszönnek? Én ezt nem akarom! >
Hunyorog, hogy értse a férfi nyelvét, de alig megy, feladja.
-Nagy dínom dánom? Az mi?-billenti félre fejét. Közben eszébe jut, elfutása előtt ismerősöket látott és újra figyelni kezd, nem-e veszi őket észre.

[Castor de Vinter]

Liam

-Kufárok tere...Fitren...-ismételte vissza Liam a halottakat, hogy odataláljaon.

Majd látja hogy Unnur az előzős este a fogadóban stírölt "madarasokat" vizslatja.
Elvigyorodik.

-Menjél nyugodtan Unnur...most már nem szaladok, nem hagylak itt ne félj. Menj köszönj nyugodtan a barátaidnak, a kapuban találkozunk. Én még beszélek ezzel a jó emberrel itt...menjél, mert még elmennek és lemaradsz róluk...-mosolyog Liam.

Az embernek:
-Igen, idegenek vagyunk itt, én a Keleti Barbárok népéből származom, a Medve törzsből. A lány pedig olyan....nomádféle.

-Nem, nem a dínom-dánomra jöttünk. ...de megnézzük azt is bátyja.
-Aztán mondja ha maga lenne a kufár...maga szerint mennyit ér itt ez a fél disznó? -kérdi Liam

[Navaratna]

(Unnur)

Ha még látja a lovagokat, akkor valóban odamegy, de ha már nem, akkor marad.

[Erigowi Klavel]

/ Unnur /

* A lovagok széles mosollyal, jókedvükben pont most baktatnak felétek. Megállítják hátasaikat, melyek párját ritkítóak. A két varkocsba kötött hajú egy-egy hatalmas fekete ménen ül. A lovak irgalmatlan nagyok. Talán még rémisztőknek is tűnhetnek. Főleg belegondolva, hogy ha teljes sebességgel feléd rongyolnának. Az arelita egy deres hátán ücsörög. Látszik lován, hogy nem harcra termett. A köznyelvben utazó lónak hívják az emberek. Megállnak, s az Aurin nevezetű lovag szól hozzád:*

- Üdvözöllek te vad kanca! Mi járatban erre, hogy ismét összehozta utainkat Darton? Talán Erigowba tartasz, tartotok a fesztiválra. *Méri végig a nagydarab barbárt, ki épp az öreggel beszélget, vállán a fél disznóval.*


/ Liam /

* Hallod, és látod, hogy Unnur ismét összeakadt a madarasokkal. Ott állnak az út közepén. Alig férnek el mellettük az emberek, de senki nem mer a három lovasra rászolni, csak csendben kerülgetik őket. A kérdésedre az öreg megvakarja az állát, majd egy pillanatot eltöprengve válaszol kérdésedre:*

- Hát, édös fiam!? Szerintöm 1 ezüstöt megkaphatnál értő. Ha viszunt a bűre is meglenne, azí, vagy 2-űt kapná! * Szív egy jó nagyot a dohányból, s eregeti töprengve a füstöt.*

[Navaratna]

(Unnur)

Megcsodálja a hátasokat, nagyon tetszik neki mind a két nagydarab állat.
<Ez talán még a korgot is elbírná >
-Kőváros Errigow? Megnéz város. Mi az fesztivál?-kérdezi, miközben a lovakat szemléli elégedetten,körbejárva, csípőre tett kézzel. Nagy kedve támad ráülni az egyikre. Olyan régen nem ült lovon!
-Ez ló enged más ül vagy nem?-szegezi is a kérdést Aurinnak-Ha enged Unnur ül rá kis idő. Probaalni-nyögi ki a szót, ritkán használta csoda hogy ismeri, így a kiejtésért felelősséget nem vállal.

[Castor de Vinter]

Liam

-Jól van bátyja, köszönöm a jó szót és a tanácsot, ég áldja!

Beéri Unnurt és a madarasokat.

-A haverjaid? Remek! -mondja a drabális korg- Legalább előbb elpasszolhatom ezt itt.

A kefete varkocsba kötött hajúhoz megy.

<Aszem ez az Airun nevű...vagy mit ordított Unnur...>

-Hékás! Igen te! Te kis hajasbaba! Kell egy fél-disznó? -kérdi a barbár érdeklődve és az egész cuccot felhajítja Ariun ölébe belsőségekkel kifelé.

-Ez nem valami szar ám! Nézd a húsát milyen szép! Óccsón adom egy ezüstér tied lehet!
-A másik felét is meg tudom mutatni hol van, egy kicsit lehet hogy azóta már szottyos, és a varjak kerülgetik; de még jó!-bizonygatja Liam teljes meggyőződéssel. -Na jó azt beszámítom egy fél fehér érmébe, és akkor még kurva jól jártál, mert egy alig csócsált vadkant kapsz!

-Na, áll az alku? -kérdi Liam büszkén vigyorogva, mint aki megköti élete első tuti nagy üzletét...

[Erigowi Klavel]

/ Unnur /

* Mosolyogva néz rád a lovag, megtörli keskeny szakállát, majd körbenézve társain látszik, hogy elgondolkodik azon a tényen, hogy te megszeretnéd lovagolni az ő lovát. Fújtat egy nagyot, majd megszólal:*

- Először is! A fesztivál ami ha jól tudom holnap kezdődik arról szól, hogy Észak minden tájáról, de Délröl is idesereglenek a dalnokok, mutatványosok, hogy hatalmas csinadatrával köszöntsék a tavasz eljöttét. Egész napos programokkal. Az ó bor megkóstolásától, egészen a dalpárbajokig, melyek színesítitk eme fesztivál mimben létét. A másoodik kérdésed már kényesebb dolog!

- Hát Unnur?! Soha nem ült eme szép paripán rajtam kívül senki! Tudod Démon nem egy könnyen adja magát, bár ha mellette vagyok, talán magára enged. * Megpróbál leszállni a nyeregből, de ekkor jó barátod Liam lép színre, s a fél disznót a nyeregkáva elé veti.*

/ Liam /

* Odalépsz a lovaghoz, s a nyerge elé veted a fél disznót. A dartonita szemei tüzet tudnának hírtelen vetni. Társai, az ifjabb lovag és a pap majd leesik a nyeregből, akkora röhögésbe kezdenek. Aurin megvakarja füle tövét, s menti még a menthetetlent.*

- Úgy látom felvirradt a szerencsém! *Szólal meg dölyfösen.* Persze megveszem! Ilyen jutányos árért úgy sem kapnék sehol máshol eme kerek világon ilyen jó árut!* Belekotor erszényébe, majd neked pöccinti az ezüstöt. * Annyira azonban megkérnélek, hogy tedd már át arra a szekérre. Igen, igen arra, ami most érkezik.* Te rádobod az éppen érkező szekérre a fél kant, amelyiknek lócáján egy fiatal pár utazik, egy kis gyermekkel a nő ölében. Meglepődnek tetteden, de a dartonita átveszi a szót.*

- Fogyasszák egészséggel Darton nevében! Friss a hús, jól jön a szoptatós anyának* Kiáltja el magát. Az ifjú pár hüledezve nézi a rengeteg húst, majd hatalmas köszönések, s bókolások közepette tovább haladnak. Ekkor a dartonita ismét feléd fordul*

- Na kistestű barátom! Remélem megfelel a vételár!? Na, de engem tényleg érdekelne a másik fele is! * Húzza fel szemöldökét, s egy pillanatra társaira pillant. Azok kacaja felerősödik, fogalmad sincs, hogy miért.* Most sajnos nincs időm elmenni érte, mert fontos elintézni valóm akad a városban, de ha te elhoznád nekem a Beszélő Múlt nevezetű csehóba, akkor felárért megvásárolnám tőled! * Beszél hozzád teljes komolysággal.* Amíg te oda vagy addig barátnődet bekísérjük Erigowba, s ott megvárunk téged! Rendben van? * Mosolyodik el bajsza alatt a lovag.*