Feketeleves [ETK]

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

- Hogy ő...?
*Keservesen szállok fel a ló nyergébe. A mozgástól a nyílvessző igencsak feszíti a csontomat, de azért megpróbálom magam tartani, nem hiányzik, hogy elájuljak....
Nem vagyok penye és ájuldozós, de érzem ilyen nagy sebet már régen kaptam - ez nem csupán egy felszíni karcolás...*
- Kitartok... muszáj... A ... banditák voltak.... az egyik állt... mintha nem tu... tudott volna már menni.... levadásztak.....
Malor én.... köszönöm.... én azt hiszem... sokat....
*és megérkezünk a táborhelyre.
A dzsad férfi előrelépésére kissé összehúzom a szemem, de a fájdalom mi testemben van jobban érdekel mint az, hogy jelen helyzetben ő mit mond vagy tesz azért hogy leütötem.
Azon megdöbbenek egy picit ahogy viselkedik. Nem ódzkodok a segítségnyújtásától, teszem amit mond - hinni akarok neki...*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 2. nap délután – este
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

/Dzsana, Mustafa/

*Dzsana engedelmesen tűri a procedúrát, míg Malor kicsit arrébb húzódva figyeli a környéket. A nyílvessző eltávolítása nem a legszakszerűbben történik végül, így igencsak fájdalmasra sikeredik a „gyógyítás”. Viszont az ezt követő ismételt varázslat hatására a vérszivárgás eláll és a seb is összébb zárul, de még így is maradt elég mély nyoma. Legalább a csont jöjjön helyre, mert a hús és bőr már könnyebben gyógyul. A lovag a hirtelen rántásra igen lesújtóan nézett a papra, de ez a két dzsadnak egyenlőre nem tűnt fel. Mustafának az összpontosítás, míg Dzsanának a fájdalom miatt.*

//Dzsana:
-2 Fp (az „elfelejtett”)
-4 Fp („operáció”)
+3ÉP+6Fp (Gyógyítás)//

/Súrion/

*Hűséges paripád halk prüszköléssel jelzi egyetértését. Az eső rendületlenül szakad, de legalább nem a nyílás felől fúj a szél és így nem ázik be a kősátor. Miután átöltöztél már valamivel azért jobb, de eléggé nyomott a közérzeted. Legalább most nem járkálnak errefelé érdekes alakok. Legalábbis a menedék bejárata előtt, de ki tudja mi van, ha a sziklával „takart” oldalról érkezik látogató.*

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

*Amennyire telik tőllem kíváncsian figyelem a dzsadot az mellett, hogy minden szavának engedelmeskedem. Hamar rájövök, hogy nem hazudott legelőször - tényleg pap.
A nyílvessző kirántása igen fájdalmasra sikeredett - az ágdarab a számban szinte recseg ahogy hirtelen ráharapok erőből a fájdalom miatt. Szinte magamhoz sem térek ebből az állapotból amikor érzem a dzsad kezéből áradó meleget, melynek következménye fájdalomcsillapodás.
Arcomon kisimulnak a fájdalom okozta ráncok, behunyom szemem és így "élvezem" a gyógyítást. Amíg nem mondják, nem mozdulok meg - csak fekszem behúnyt szemekkel.*

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

-Pár percig még kába lessz. Hogy érzi magát? Fel tud állni?
****
Felállok mellöle, és a kardom tokjába csúsztatom. A lovag felé fordulok.
-Sajnos ilyen komoly sérüléshez még nem elég a hatalmam, de jobban van. Ha az én hibámból léptek meg a haramiák elnézését kérem. Amenyibben igényt tart rá segítek felkutatásukban.
Elöveszem a kulacsom és kortyolok belöle, letörlöm a verejtéket a homlokomról. A sírgödörhöz lépek, belenézek majd egy grimasz után rúgok az ipsére egy kis homokot.
-Mind így járnak..... morgom az orrom alatt.

[Huor Aikanáro]

súrion

*tisztában vagyok vele,hogy lég védtelen vagyok így a sötét éjszakában,ráadásul még csak meg sem hallom,ha jön valaki ebben az átkozott időben!
Így hát úgy feszelgek jobbra-ballra,mint akinek szálka van a hátsójában és mindkét kardomat a kezemben tartom...*

< Remek,ha így haladunk,akkor reggelre nekem áll görcs a kezeimbe,de a fene megette ezt az időt,muszáj résen lennem...
Viszont az is biztos,hogy ha valaki hívás nélkül állít be,akkor gondolkodás nélkül fogom elmetszeni a nyakát...! >

*És ki-ki kandikálok,hogy látok-e valakit,vagy valamit...*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 2. nap délután – este
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

/Dzsana, Mustafa/

*Malor Dzsana mellé térdel és kezét megfogva a szemébe néz. Úgy látszik meg van elégedve azzal, amit lát. Ezek után feláll és Mustafához intézi szavait.*

-A kis anyanyelvű szóváltásuk miatt szökhettek meg a rablók, de ezt már jóvátette a szememben azzal, hogy segített Dzsanán. Továbbra is azt mondom, hogy a törvény és az egyetemes jó nevében szívesen látjuk a martalócok kézre kerítése közben, de nem tartozik semmivel.

*Ezzel elmegy és előkeresi a nyeregtáskából a vizeskulacsot, majd megitatja a nőt, ha amaz hagyja.*

-Ez nagy… meggondolatlanság volt. Kérlek máskor ne csinálj ilyet, mert… mert nem szeretném, ha nekem kellene búcsúztatnom Téged erről a világról.

*Eközben a turbános férfi is felfrissíti kicsit magát és a megásott sírhoz lépve megnézi tartalmát. A sebtében belefektetett testre már került néhány adag föld, így egy vékony réteg nagyrészt fedi. Mikor viszont az újabb adagot megvetése jeléül rárugja a halott megmozdul. Egy hosszú, hörgő sóhaj kíséretében felfelé nyújtja reszketeg, kissé még merev kezét, mintha meg akarna markolni valamit.*

/Súrion/

*Eléggé rossz a helyzet védelem terén és azért egész éjszaka nem virraszthatsz a kardjaiddal kezedben. Azaz virraszthatsz, de akkor holnap semminek sem leszel nevezhető mire eléred az úti célod, az öreg házát. Időnként azért ki-ki nézel. Az egyik ilyen körbetekintés alkalmával észreveszed, hogy egy nagydarab valami siklik épp a sziklák felé. Innen egy barnás kígyószerűségnek is beillik. Amennyire meg tudod ítélni úgy jó egy ynevi láb lehet az átmérője és legalább hat méteres. Azt hamar kikövetkezteted, hogy most vagy kiszúrt és direkt téged akar vacsorának vagy észre sem vett, sőt még a köveket sem és csak csúszik előre mint egy vakegér.*

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

A sír mocorgását látva gyorsan lépek hátra kettöt, és aprót köhintek. Fegyvert rántok és a sír széle felé közelítek.
-Azt hiszem van egy új gondunk. Kb 170 magas és az elöbb még halott volt, most meg mozog!
Látszik rajtam hogy nem tréfálok, próbálok úgy állni, hogy ha netán valamelyikük a lovon maradt kardját kérné, nyugodtan oda adhassam neki.
-Biztos benne hogy halott volt? A kérdést bármelyikük magára értheti.

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

*Még pihenek - és próbálom helyretenni magamban mindazt ami történt. Musztafa kérdése zökkent ki mindebből. Lassan kinyitva szememet válaszolok neki.*
- A fájdalom már nem annyira erős. Sokkal jobb. Köszönöm!
Azt hiszem még egy kicsit fekve maradnék...
*Malor tekintetét állom, szemeimben bocsánatkéréssel. A kínált innivalót elfogadom - felülök a művelethez még kissé azért szisszenősen. Szavai után fürkészve nézem, majd közömbösen próbálok szólni - saját magamat kigúnyolva.*
- Van egy Doldzsah papunk, majd ő megteszi.
Azok után amit ma itt műveltem... azon sem csodálkoznék, ha visszaküldenél a városba és többé még látni sem akarnál.
*Még szóra nyitnám a szám amikor Mustafa a halottról kezd el beszélni.*
- Én nem néztem meg, és különben sem értek hozzá... a bola nem halálos fegyver, elég erővel csattanva néha azonban képes bezúzni a fejet...

[Huor Aikanáro]

Súrion

*Mikor megpillantom a felém közeledő árnyat,izmaim és idegeim pattanásig feszűlnek.Kezeim szinte vizet csavarnak a kardmarkolatokból,úgy szorítom.Szemeim tágra nyílva és vállszélességnyi terpeszben megvetem a lábaimat,ugrásra készen.Minden idegszálammal a hívatlan vendégre koncentrálok,hogy merre tart és engem észrevett-e,meg,hogy egyáltalán micsoda...*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 2. nap délután – este
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

/Dzsana, Mustafa/

-Hogyne akarnálak látni. Őszintén szólva, ha visszaküldenélek a városba visszamennél? Tegnap is ellentmondást nem tűrően ragaszkodtál hozzá, hogy el gyere.

*Válaszolja Malor csendesen és egy halvány mosolyt is megenged magának. Mustafa jelzésére visszafekteti Dzsanát és kivonja kardját, majd közelebb megy a gödörhöz, hogy megnézze mi történik a benne lévővel. Közben a kéz ismét lehanyatlik és a hörgés is abbamarad. Mire odaér semmi nem utal a halott mocorgására.*

-Nem ért egyikünk se az ilyenekhez sajnos. Én nem láttam életnek jelét rajta, de most sem látszik semmi.

/Súrion/

*Feszülten várakozol a sziklasátorban, de a sötétség és a sűrű eső jótékonyan elrejti az ismeretlen valami alakját és zaját is. Így fogalmad sincs, hogy merre járhat és mikorra is érheti el a menedékedet. Lovad is érzi a feszültségedet és ettől egyre nyugtalanabb. Nemtetszését néhány rövid nyihogással jelzi. Lassan telnek a pillanatok, melyek percekké dagadnak, de még mindig semmi. Arel vicces kedvében lehet, mert ugyan engedte, hogy a villámok fényét kihasználva meglásd a közelgő rémséget, de azóta nem gyulladt hasonló lámpás a felhők gyomrában.*

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

*A visszafektetést nem nagyon veszem jó néven.*
<Még nem vagyok halott... Nem vagyok én háremhölgy akire ennyire vigyázni kell...>
*Magamtól felülök, sőt, lassan fel is állok. Szisszenek is a görnyedéseknél. Ráadásul még meg is szédülök kissé - így csak fáziskéséssel tudok a gödörhöz menni (láthatólag még egy picit erőlködve, odafigyelve minden mozdulatra).
Kezem a kardom markolatán nyugszik.*
- Várjunk még egy kicsit, hátha megint moccan. Ütöttem már le úgy embert a bolával, hogy több napra kómába került - én elsőre halottnak mondtam, de a felcser jobban tudta... Ha most moccant lehet csak a tudatát vesztette el pár percre.

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

Láttam amit láttam, itt baj lessz. Mikor nem mozdul odalenn semmi, rúgok rá egy nagyobb adag földet. Ha ekkor sem mozdul ... //tényleg mivel ásták ki a gödröt?// megpróbálom befejezni a temetést. Jobb az neki és nekünk is ha van ami lenttartsa. A fegyver a tokjában pihen a kis pajzs a karomon. Temetés közben az egyik szemem mindig a gödröt fürkészi.
-Jobb ennek már ott lent, nekünk meg ha ott is marad. Láttam ami láttam. Doldzsah csak most ne hagyj cserben.Tekintek az ég felé, de inlább a gödröt vizslatom, nagyon bizalmatlanul.

[Huor Aikanáro]

Súrion

*Tisztában vagyok vele,hogy ha ez tényleg egy fenevad,akkor akár a legapróbb hiba is végzetes áruló jel lehet,ha ugyan már észre nem vett régen.Így hát,mikor Fahlan is egyértelmű jelét addja nyugtalanságának,egy pillanatra fél szemmel felé fordulok...*

- Cssssss....
Halgass!Vigyázok rád...

*Súgom neki nagyon halkan.
És ekkora teljesen egyértelművé válik számomra,hogy ez nem állapot,hogy ez nem maradhat így!*

< Muszály megtennem...!Ha ez tényleg valami nagy dög és ránk tör,akkor meghalunk...És ezt nem hagyom!Látnom kell...!
...Arafinwé Súrionnak még nem jött el az ideje...!
Még nem!!! >

*És ezzel testemet és elmémet megfeszítve,szemeimet behunyva egyetlen dolog lebeg előttem!Hogy ha ismét kinyitom a szemeimet,akkor az éjszaka "átkára" fittyet hányva,látni fogok...
...Jól emlékszem,Filié bácsikámtól tanúltam,ha kellően koncetrálok,akkor úgy láthatok a sötétben akár a vadmacska!
Csak hogy,most Én ehhez kevés vagyok,Arelnek is rám kell mosolyognia ahhoz,hogy úgy vadászhassak mint a vadmacska...!
Majd az emlékek mélyéről újból a felszínre kapva,egy mély lélegzet után,tágranyitom a szemeimet...*

// Torzmágia - Éjszakai látás:
(9Mp) 7Mp-ból
var.ideje: 1kör
Időtartam:10perc/szint //

// A KM legyen kegyes hozzám,"földi" halandóhoz //

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 2. nap délután – este
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

/Dzsana, Mustafa/

*Nagyjából mindhármatok fejében ugyan az kezd megfogalmazódni. Eléggé idiótán nézhet ki ahogy felfegyverkezve körülálltok egy gödröt az erdei tisztáson. Nem moccan a benne lévő test hiába szuggeráljátok. Végül Mustafa még egy adag földdel tesz próbát. Most sem történik semmi, így a dzsad férfi nekilát betemetni a gödröt. Ebben a széthagyott fegyverek és a környékről szedett erősebb kéregdarabok neki is segítségére lehetnek. A csatabárd lapjával például elég jól lehet haladni. A procedúra közben nem mozdul az alany, így körülbelül egy fertályóra alatt be is temeti a férfi a gödröt teljesen. A lovag csak kétkedő arckifejezéssel bámulja a gödröt és tartalmát nem segít a temetésben, de azért kardját készenlétben tartva őrködik nehogy meggondolja magát a halott.*

-Talán a biztonság kedvéért mondhatna egy imát Atyám.
****
-Azt hiszem indulnunk kellene. Javaslom az úton folytassuk és majd később térjünk be az erdei csapásokra a könnyebb haladás érdekében. Akkor mindkettejük velem tart?

*Ha beleegyeztek és vele tartotok összeszedve a cuccokat ismét kibaktattok az útra, hogy délnek vegyétek az irányt.*

/Súrion/

*Azt észreveszed hamar, hogy ez nem pont úgy sikerült, ahogy kellett volna. A vél félig meddig így is teljesül, mert ugye a cél az volt, hogy a fénykoncentráció elég legyen a szemednek. Ez végül úgy valósult meg, hogy szemeid mint két lámpás biztosítják a szükséges fényt úgy tíz méterig az esőben. Sajnos ehhez a lámpák fénykévéje is társul. Így jelenleg tíz méterig jól látod ami a látómeződben van, de még a lovad is, viszont valószínűleg más is látja, hogy két lámpa fénye pásztázza szinkronban a sziklasátor előtti részt. Miután az első megrázkódtatásból felocsúdsz konstatálod, hogy még mindig nem jött ilyen közel az a valami. Vagy megállt és vár, vagy el is került ezóta. A lova viszont mostmár igen nagyot nyerítve, prüszkölve topog, emrt azért ez a fénypászáms trükk idegen számára. Ilyet nem szoktál csinálni.*

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

Jól megizzadok a temetés során. Fejfának a csatabárdot használom, majd letérdelek az alkalmi sír elé és elmondok egy temetési imát. A végén vízzel hintem meg a hantot, hisz ez mi istenemnek is áldozatul szolgál.
-Magával tartok, ha a Hölgyet nem feszélyezi jelenlétem. Rendben akkor összeszedem a holmim.
Így is teszek, de valahogy nem vagyok nyugodt, a sír még mindig böki a csöröm. Sűrűn tekingetek felé és afejem is megcsóválom párszor. Tudom hogy nem káprázott a szemem.