Sub rosa

[Mesemondó]

_________________________
KM: Navaratna
Helyszín: Felföld
Időpont: tél eleje, alkonyat
Résztvevők: mindenki
_________________________



Hogy a dalnok machinációja mennyire jött be, azt csak az ellen mondhatná meg De vágtába csapnak, az most már biztos. A lovasok egyre közelednek, porzik a hó nyomukban, a surrogás erősödik, s fémes hang vegyül belé, mint mikor valaki fémlapot karcolgat valami hegyes fémtárgy hegyével. Parittya ilyet nem csinál...
Se íj, se nyílpuska nem kerül elő köpenyük alól, nem fest úgy, mintha bármelyikük is megszórná pár vesszővel az őket várókat. Castor már ki is szemezheti a maga kedvenc lólábait, hogy ha közelebb jön, merről merre vágja meg. Kitérésre tett kísérlet nincs a lovasok felől sem.
Lőtávolba kerültek. Röppen Hanas és a dalnok nyila s szépen el is találta a pörgetős fazont, csak nem azon az oldalon, amelyiken pörget, hanem a másikon.A dalnoké a lóba fúródott. Megrándult, de nem hagyta abba amit csinált. Éles csikorgó hangba fordult tevékenysége, s mivel a lovakat senki nem kötötte ki sehova, azok megugrottak és beszaladtak a fenyves belsejébe.
Ez a hang feledhetetlen volt, mert az ízületek is megérezték azt a finom vibrálást, ami a levegőben életre kelt s a csikorgásnak bizony jó kis visszahngja volt, nem úgy a korábbi beszédnek, amit ők lefolytattak a dombtetőn!
Két pata trappolt bele a hóba....már csak 20 láb...az íj idege elernyedt,pendült egy másiké terhét szabadjára engedte...már csak 15 láb...nincs kitérés...a nyílvessző eléri a bal szélen lovaglót, jól oldalba kapja...és keresztülsiklik az alakon,ahogy a dalnok újra pörgettyűsre leadott nyila is... hogy a hóba beleálljon...már csak 10...5...lendül a kard,megkarcolja a ló lábának bőrét, aztán átsiklik rajta mint egy káprázaton...de hagy vért a pengén...
Majd a négy lovas keresztüllovagolt a férfiakon. Ezzel egyidőben a csikorgó hang elnémult, s kiszaladt az erő azokból, akiken a lovasok átallmentek: azaz Somurison kívül mindenkin. A gyengeség elemi, egy kardot nem bírt megtartani egyikük sem a dalnokon kívül, sőt, saját lábuk nem bírta el testsúlyukat. Nem ájul el senki, de a test ereje...Huss.
Somuris láthatja, hogy a lovasok amint átmentek társain, felszívódtak a levegőben.

[Castor de Vinter]

Castor várja a csapás lendületéte után a húsba csapó penge ellenállását, a vért és az állat fájdalmas felnyihogását. Ehelyett a penge minimális ellenállással áthalad a húson...a csapás erejétől -mivel nem volt ellenállás- pofáraesik a hóban és úgy is marad.
Szeretne megfordulni, de nincs hozzá ereje.
Így néma imát ismételget a fejében Ranilhoz és arccal a föld felé, hason fekszik a hóban.
Mikor már ahhoz van annyi ereje, hogy a hátára hengerdjen:

-Vincent...Vincent megvagy még? -hörgi elfúló hangon.

[Saggaras Zenir]

Vincent

*A lovag suhint egyett az eltervezett módon majd azután a nehéz kard és a pajzs is kiesik a kezéből, mert nem bírja tartani. Minden erejétől megfosztva a lovag fémes csörgéssel a földre zuhant mint akit az élet elhagyott.*

-Megvagyok Castor de nem bírok mozogni. Te?

[Castor de Vinter]

-Én sem lovag, én sem. -Köszönöm hogy kiálltál velem az első sorba. -Jó katona vagy. ...bár...-mosolyodott el keserűen dwoon- sokra nem mentünk vele, de legalább megpróbáltuk Vincent, mi legalább megpróbáltuk, hogy Ranil szúrná szíven ezeket a rohadékokat!

[Saggaras Zenir]

Vincent

-Köszönöm Castor. De szerintem ez csak valami rosz vicc lehet amit a felföld űz velünk. Hiszen ezek csak valamilyen árnyak voltak. És elszívták minden erőnket.

[Jomadar]

(Somuris)

//Eltűntek, vagy a nők felé vágtáztak tovább? Hallottam már a mágia ezen formájáról? Van sejtésem, mi történt? Hallottam már efféle legendát?//

Társait nézi
- Mi a baj Hanas? Jól vagy? - teszi fel a teljesen banális hülye kérdést.

Ha látja, hogy életben van, akkor a többiekhez is odaszalad. A lovagnak megpróbálja visszaadni a kardját. Közben figyeli a havat, hagytak-e myomot. Megnézi a nyílvesszői véresek-e.

- Mi a repedt fenét műveltek veletek?

[Mesemondó]

_________________________
KM: Navaratna
Helyszín: Felföld
Időpont: tél eleje, este
Résztvevők: mindenki
_________________________

A lovasok egészen köddé váltak. Nyomok sem születtek a hóban. Senki nem bukkant fel pár lábbal arrébb hogy aztán az erdőben folytassa útját. Új és ijesztő élmény volt ez még a dalnok számára is. Efféle praktikával még nem találkozott. S aggasztó volt a hatás,a mit a letaglózottakkal művelt. Elszívta az erejüket? Miféle fekete mágia képes ilyenre? Vajon maradandó?
Ám erre maguka cérfiak adták meg a választ. Pár percnyi hóban fekvés után lassan elkezdett visszaszivárogni beléjük az erő, de nagy testi fáradtsággal karöltve. Szellemük tiszta volt, nem azt érte a baj, de a tetsük! Kívülről semmi elváltozás vagy nyom nem volt, de a fáradság megnehezítette dolgukat. ha valaki most rajtuk ütne, az a halálukat jelentené. Bár képesek lennének felállni, de hogy harcolni semmiképp...az sajnos bizonyos.
Lábaik újra erősnek tűntek ahhoz, hogy elcipeljék gazdáikat, de itt futkosásról senki ne ábránfozzon. talán egy éjjeli menedékig még el képesek menni, de aztán pihenésre lenne szükség. És a menedék is egy nagy gond, mert nincs. Mert az az átkozott Dina...
Azon nyílvesszők, amik találtak, eltűntek azokkal, akikbe beleálltak. Amelyek meg a hóban vágezték...hanasé picit volt csak véres, mint amikor valaki az ujját megszúrja és azzal vérez össze vaamit. A dalnoké viszont vértelen hevert.
A beállt csend előhozta a nőket. trixi érkezett vehemensen, villogó szemekkel, s amikor látta milyen állapotban, lovastalanul vannak a férifka, zavartan lassított le.
-Mi történt? Hova lettek?! Dina úgy elfutott hogy nem lelem. Messala jól van csak aggódik. ha meglát így, Castor, fújni fog mint egy macska azokra, akik ezt tették.
Dina hallva a nevét a dalnok mögül lépett elő. havas volt a hasa és ijesztően sápadt arca meg tágra nyitott szeme azt mutatta, szemtanú volt és nagyon félt közben, talán most is fél még.
-Elmentek a légkapun. Ti voltatok hozzá a...a...széllökés...erő...tápláltátok...átjárók, hús átjárók, rettenetes...-hebegte és sorra járt mindenkit, futólag megérintve az elszenvedőket.
-Nem költözött belé semmi...az jó...de pár hónapot leszakított...Velünk lesznek, társ az úton...holnapidő újra megmutatja őket...menedék kell van itt egy-néz a fék közé, ahonnan a donna gázolt át a havon és köpenyét felfogta. Szája mozgása, indulatos geszusai azt sugallták, káromkodik keményen. Dinát látva rámutatott és szitkozódásának hangjai már hallhatóak voltak.
-...és elrohansz a francba csak úgy közben meg azt hiszem végünk van! Még egy ilyen és megfojtalak! Besötétedett és itt döglünk meg miattad! A misszió biztos pont volt te vakarék!

shadoni

[Jomadar]

(Somuris)

- Azt mondod, van a közelben menedék? Nagyszerű, úgyis épp lepihennénk.
- Mi az, hogy velünk lesznek? Követni fognak minket? Milyen hónapok? Beszélj bővebben kérlek, nem mindenki érti a szavaid olyan tisztán. Mi itt együgyűek vagyunk, magyarázd el nekünk, mint a gyerekeknek szokás.

[Mesemondó]

_________________________
KM: Navaratna
Helyszín: Felföld
Időpont: tél eleje, este
Résztvevők: mindenki
_________________________


Dina elindult, Messala pedig segített feltápászkodni Castornak ha kellett.
-Mi a franc van veletek? Mintha alig lenne bennetek erő!-suttogta riadtan.
-A lovak meg arrébb vannak. Elfutottak valamitől de nem széledtek szét.(T)
-A kapu nem ingyen nyílik, ára életből pár hónap...-motyogta Dina menet közben. Ez sötéten hangzik...Vincent fülének ez tömény feketemágia fémjelzése, hanas sem mondhatja azt hogy semmiség, Castornak erről toron ötletei villannak be, a dalnok pedig szembesülhet azzal, hogy a lovasok közül egy biztos ért varázslathoz.

A menedék egy egyik oldalon fallal nem rendelkező esőbeállót jelentett, fából. A bolond lányt nem érdekelte amellig rő hótorlasz, keresztül küszködte magát, majd kimászott, aztán az egészet zöld porral körbeszórta. Mármint a menedéket. Tűz nélkül itt halálra fagy mindenki. Az esőbeállóban viszotn volt száraz fa felhalmozva. Dina nem szólt, csak kiült a menedék előtti hókupacra -zöld földdel szórt körén belül- és figyelt.
Bár senki nem látott senki idegent, esküdni mert volna mindenki rá, nincsenek egyedül s többen is figyelik őket. ha valaki megkérdezi Dinától, mi ez, ő halkan felel:
-Két birodalom őrei lesnek minket. Én látom őket ti nem mert másfelé néztek.
A lovakban nyugtalanság cikázott, mozgolódtak, de egyik se festett úgy, hogy inkább kereket oldana. A donna belefúrta tekintetét a sötétbe de valóban nm látott semmi olyasmit, amiről a hibbant beszélt.
-Naná hogy nem látom őket mert nem vagyok bomlott agyú...
Trixi gyújtott tüzet, hisz látta, a férfiak nincsenek formában. Aztán a donna végre feltette azt, amire egy ideje kíváncsi volt:
-Honnan tudsz te ennyit varázslatokról?
A lány ránézett zavartan:
-Nem tudom...

shadoni

[Saggaras Zenir]

Vincent

*Mivel neki nem segített senki, ezért felállt magától. Ám amikor felfogta a pár honap elvétele mit jelent szemei elkerekedtek.*

-Na már csak ez a fekete mágiás hóbort hiányzott. Most már értem miért rémisztgettek régen azzal, hogy ha rossz leszek akkor a felföldön kiraknak.

*Majd ezután fáradtan mint aki olyan mint a mosott szar huzta magát el a "szállásig" majd ami meleg holmio csak volt nála azzal betakarodzott. és ahiogy van el is aludt.*

[Jomadar]

(Somuris)

- Á nagyszerű, ha ennyien vigyáznak ránk, őríznünk is csak a tüzet kell. Azt viszont nagyon. Az a gyanúm, nem sokat fogunk aludni az éjjel. De mondd csak, milyen őrök figyelnek minket? És mi az, amit holnap megmutat? Ugye az elszívott életerő nem egy hónapon át szivárog vissza?

- Nagy szükségünk lenne most Tiára.

- Kedves uraim, azt hiszem mostanra kétségtelenül be kell látnunk, feketemágia használójával van dolgunk. Nem tudom, mit is tehetnénk ellene, de valamit ki kellene ötölnünk, mielőtt megszokja, hogy bármit megtehet velünk, akár a kisded a cuclisüveggel.

[Mesemondó]

_________________________
KM: Navaratna
Helyszín: Felföld
Időpont: tél eleje, este
Résztvevők: mindenki
_________________________

Dina az őrök kérdésére két helyre mutatott, ahol persze a dalnok sötétbe burkolózott fenyőkön meg hóbuckákon kívül semmit nem látott: balra, ahol egy kidőlt fenyő is votl, meg jobbra, ahol fehér szoknyára hasonlított egy lelógó ágú, hóval rakott fenyő.
-Ha van öt almád, de megeszel kettőt, az a kettő visszajön?-sandított elég kritikusan a lány a dalnokra. Ez nem volt megnyugtató példa.
-Nyugtalanító!? Nem vitás! Nézze meg, a lovag úr kidőlt,mint egy zsák. A vőlegényem sem fest jobban, majd le raad a szeme, s Hanas is ...! ha elém kerül az a nyomorult, aki ezt művelte Castorral, kivájom a szemét!-ingatta fejét nemtetszőn s elfojtott dühvel a donna, miközben fekhelyet vetett meg a dwoonnak takaróból egy földre fektetett fadeszkára. Jobb mint a puszta föld, ami keményre fagyott!
-Mért nincs itt az anyám! Ő aztán ért a fekete mágiához!(M)
Trixi egy kurtát keserűn felnevetett:
-Ő ehhez nulla. Eddig nem terjed a tudása. Sose láttam még ekkora varázslatot tőle, ami elvon emberekből erőt!(T)
-Addig jó. Ha láttad volna, rajtad peróbálja ki...És akkor lehet, most nem állsz it. Tud ilyet és kész. Vén ribanc, tud ő mindent ami kell...-morogta a donna. Aztán megnézte azt a zöld port, amit szétszórt a menedék körül Dina. Valóban föld volt, csak zöld.
-Ilyet se láttam még...de szerintem amíg Dina velünk van...vagy ha azokkal szót tudnánk érteni, akiknél Tia van...Somuris, nem lehetne támogatást kérni Tia férjének népétől? Itt laknak ők is, s nem tűntek a leírásból gonosznak. Mit gondol felőle, lehetséges, vagy ez csak egy jó kis .... agymenés?

[Jomadar]

(Somuris)

Dinának:
- Jójó, nyilván nem látom őket, de mit őríznek? Kitől? Lehet velük beszélni? Lehet tőlük segítséget kérni? Ha itt használták volna ezt a feketemágiát, akkor közbeavatkoztak volna?

A donnához:
- Persze, ha Tia foglalkozna velünk és közbenjárna, akkor talán kaphatnánk segítséget. Csakhogy semmi hírünk nincs róla, azt sem tudjuk, úrnőnek jött-e vagy rabszolgának. Egyébként meg hogyan léphetnénk kapcsolatba velük? Próbáltál vele mostanában kapcsolatot teremteni? Attól tartok ő most inkább az öröklét meghosszabbításával van elfoglalva nem a mi tiszavirágéletű földi nyűgjeinkkel.

- Milyen törvényei vannak a Felföldnek? A feketemágia nyilván elég nagy bűn errefelé is. Van, aki képes azt betartatni?

[Castor de Vinter]

//Na most estem haza a kis kirándulásból...akkor visszafele reagolgatnék...//

Castor viszont nem felejtette el, hogy Vincent (is) állt ki mellette a harcban, és együtt nyelték le a fekete lovasok rontó bűbáját.
Mikor talpra áll ő azért segít Vincentnek talpra kecmeregni.

-Nem történt Messala semmi...semmi csak...olyanok mint az életerőelszívó élőhalottak...otthon egy idős lovag mesélt róla...nincs baj...jól vagyok...jól vagyok...-bizonygatta a meggyőződés minden jele nélkül, de azért hálás tekintettel elfeküdt a Messala által megterített pihenőhelyen.

-Hát ez kemény volt Vincent...-dünnyögte a lovagnak- kis aljas sunyi mocskok...

-A lány tényleg lát...valamit...igaza van Messala....nem hinném, hogy engem bele tudott rángatni a saját őrületébe...de....van valami képessége...ha nem hiszel nekem, akkor állj közvetlen mellé és úgy nézd azt amit ő...én is akkor láttam meg azt a lilaszeműt...

Majd észreveszi Hanast:

-Neked is köszönöm testvér. Jó lövész vagy, kár hogy nincs velünk egy pap aki megáldaná a fegyvereinket, hogy sebezze őket...akkor nem tudtak volna ilyen könnyedén legázolni minket.

Majd lehunyta a szemét és szuszogva pihegett.

[Mesemondó]

_________________________
KM: Navaratna
Helyszín: Felföld
Időpont: tél eleje, este
Résztvevők: mindenki
_________________________

-A feketemágia gyakorlása itt halálbüntetést von maga után. Igazság szerint, minden ami nem papi mágia itt is büntetendő. A falusiak képesek lennének téged agyoncsapni ha azon kapnának, szemfényvesztesz, pedig az ártatlan-mondta Trixi.
-Nagyon babonásak a falusiak. Jobban mint az ország más területén. Még egy Domvik térítőt is képesek elveszejteni a kertek alatt ha nagyon az agyukra megy a tanításokkal. Komolyan mondom. Shadonnak nem sikerült teljes egészében rátenyerlni erre a földre. Névleg az országhoz tartozik, de rendjében és vallásában már kevésbé. Ha vannak is erre nemesek, akik betarthatnák az ország egyéb területén fennálló rendet, nem teszik, mert a maguk hatalmi harcaival vannak elfoglalva és inkább elvesznek az itteniektől mint adnának. Ritka az a nemes, aki igazi felföldni és nem másunnan idemenekült pöffeszkedő várfoglaló-magyarázza megvetően tovább a felföldi nő.
-Ez igaz-bólintott rá Messala.
-Ismertem egy családot, akik csúnya ügybe keveredtek városomban. S hova menekültek a törvény elől vagyonostul? ide, a felföldre. Úgy felszívódtak, hogy bottal üthették a nyomukat. Itt könnyű eltűnni. Akár végleg is. Ahogy könnyű meghalni is. Hogy most hol és hogyan élnek vagy hogy ki segített nekik a költözésben, nem tudtuk meg soha. Pedig igen zaftos pletyka kerekedett volna belőle!-állt Dina mellé Messala és próbaképp megérintette ujjaival a lány vállát. csalódottan nézett vissza Castorra:
-Semmi furcsát nem láttam. Fenyőket meg havat.
-Ami a betartást illeti-folytatta Trixi- ennek két arca van: ti elmentek innen, ám aki segít nektek és helyi és segít feljelenteni azt aki fekete mágiát űz itt marad. Az ilyen alakoknak mindig van csatlósa. S az ittmaradtakat tovább gyötri, akár ki is irtja. Nem bíznak itt a törvény embereiben nem is szólnak arról, ha apró abajgatás van. Azok csak akkor mozdulnak meg ha nemest ér sérelem vagy az kerül szembe valami olyan hatalommal ami olyan mint a gyászkeret a köröm alatt. Így kijelenthetem: magunk vagyunk, magunkra maradunk, ha belekeveredünk valamibe.