Ifin-Az Új falon belül a városon kívül

[Kaspar Otlokir]

A városlakók jó része a zsúfolt, rozoga nyomornegyedekben tengődik, és alkalmi munkákból él, ezt a területet kezdték már jó 50 éve körbekeríteni az új fallal. Jobb érzésű utazó, ha csak teheti meg sem áll ezen a környéken. Mindenütt a nyomor és a nélkülözés tekint vissza rá, egészen a régi árokig. Azon a környéken hol már szükülnek az utak mostanában épült polgári stílusú rezidneciák nönek ki a vályog és nádkunyhók helyén. Zöldelö parkok és szökökutak igyekszenek elfedni a mocskot, mire épültek a negyed házai. Ez a környék az újgazdag, feltörekvö kisnemesség, a félkész fal miatt pedig, a csempészek paradicsoma. Ha áfium barlangot, ártó löttyöket vagy szerelmi bájitalokat keresel, jó helyen jársz. Még szállást is kaphatsz, ha jól szétnézel, de ne vedd annyira szemügyre se fekhelyed, se a szajhát ki már öledben ül. Az ereni Kapuk a Kyel-templom kerengőjében roskadoznak; futónövények borítják el őket, és hatalmas jegenyefák rejtik a kíváncsi tekintetek elől. E térkapukat homokkőből építették – vélhetőleg a sietség okán –, s óvó mágia híján az évek múltával fokozatosan porladnak el. Közvetlenül mellette pedig, a Láncbarátok nyitottak jól menö piacot kétes eredetű árúiknak. A negyed biztonságát a Kobrák Ynevet átölelö karjai garantálják, gyakorlatilag mindenben benne van a kezük. Ügyeiket általában a Láncbarátokon keresztül bonyolítják, de nem válogatóssak ha a rabszolgafogdosók nem bizonyulnának elégségesnek. A várost ölelö régi fal tövében a keleti oldalon a hegy oldalában emelték a kolostorukat az Ober Sydarris rend tagjai és rövid idö alatt elérték, hogy mint a helyiektöl, mint a város hivatalnokaitól nyugtuk legyen. A Tharr szerzetesek a járványok és a betegségek terjedését még azok elindulása elött megakadályozták a körmenetek után tartott rendszeres áldozatuk, a Vértánc alkalmával. Az elsö éjj –mit rendszeressen a vörös hold elfogytakor tartanak-óta, a városiak rettegve félik a kaszával sétáló, cseppet sem agymosott rend tagjait.
Az Új fal eddig, talán ha a negyedéig elkészült, a Vörös Út felett már kész vannak a boltívek és az árok, de az abbit kapukat még nem emelték a helyükre. A városrész másik fele viszont teljessen nyitott és az örjáratok sem látogatják elég sűrűn.

[Hakea Ello]

(Hajnal)

Már későre járt, mikor Hajnal végre el tudott aludni ágyában. Nem szívlelte a puha vánkost, a városi kényelmet - egyszerűen nem volt hozzászokva. Ötszáz év után a hagyomány törvénnyé válik; egy elf életében szintúgy, mint az emberek társadalmában. Furcsa hasonlat...

Fájdalmas ébredésben volt része. Éjnek idején elfelejtette becsukni az ablaktáblákat, a reggeli napsütés rendkívüli kellemetlensége pedig heves forgolódásra késztette. A végeredmény egy hangos landolás volt a padlón. Ha hajdani kliensei tudnák, hogy a titokzatos hang forrása milyen gondokkal küzd éppen...minden bizonnyal felfordulnának a röhögéstől.

Halvány mosollyal száján ballagott le a földszintre, ahol még nem várta túlzottan nagy tömeg. Néhány törzsvendég tartózkodott ilyenkor csupán a Két Alabárdos nevezetű gianagi fogadóban; a körülményekhez képest igényes, terméskő alapú épület nemrég nyitotta meg kapuit. Még a cseléd is végzi dolgát, serényen törli fényesre a nagy, vastag lapú asztalokat, vészesen közeledve egy ifjú férfihoz, akinek már nem futotta erejéből annyira, hogy a szobájáig vánszorogjon; fejét karjaiba temetve alszik még mindig az egyik asztalon. Csuklyájával fején nem néz ki sokkal többnek egy ott felejtett köpenynél.

Hajnal jól ismeri, mégsem ül le mellé. Jók az érzékei, a székláb súrlódása számára nem kevesebb a vészharang kongásánál. Hadd aludjon még, legalább egy kicsit. Két asztallal arrébb, a kis terem bal végében, egy vadkanfej alatt talán megfelel.

<Érdekes hely, az egyszerű ember rusztikus ízlése uralkodik itt. Kitömött, merev tekintetű vadásztrófeák, fakult vasú fegyverek, kiemelkedő belmagasság és sötét gerenda-labirintus az ember feje felett. Mi hiányzik még? Nem, nem a pult, a maga másfél láb magas, otromba megjelenésével. A tulajdonos. Ah, tökéletes. Szőke bajsza fél arcát takarja el csupán, haja varkocsba fogva lóg hátára, gleccserkék szemei és hatalmas termete csak még inkább kihangsúlyozzák a lényeget. "Ez a környezet csupa egymáshoz illő dolgot tartalmaz! Műremek!" Így ujjonganának az esztétikusok az akadémián. Mennyire igazuk van. Vagy talán mégsem? A gianagi ember pontosságáról híres, a cseléd, akit külseje miatt kínos pontossággal választhattak a munkára, valószínűleg mással töltötte az estét asztalsikálás helyett. A lábtörlő foszlott dzsad szőnyeg, egy törött szék a sarokba hajítva, a tettes agyagkupája viszont még mindig árván ácsorog az asztalon.

Fontos mindez? Talán.>

[Shirin Horha]

(Erio)

Az elf érkezte után nem sokkal álmosan felemeli fejét, álmos tekintetét körbehordozza a termen. Mikor meglátja az épp a lábainál serte-pertélő taklarítónőt, felemeli a székra a lábát, hogy helyetadjon a nő munkálatainak. AZtán gondol egyet és elindul újdonsül barátja felé.

- Azt hiszem elszundítottam egy kicsit! - mondja az Hajnalhoz érve. - Mikor ébredtél?

Kérdez, és közben ólmos mozdulatokka kihúzza az elf melletti széket, hogy leülhessen.

A helyfoglalás után fejét alátámasztja bal kezével, és a csapos felé fordul.

- Egy forró teát kérek...Mindegy milyet... - majd szinte lassított mozdulatokkal Hajnal felé fordul, és a szemébe néz.

Minth az elf friss tekintete belé is frissességet vert volna, hirtelen nagyot nyújtózott, amibe majd' minden porcikája beleropogott és folytatta:

- Hogy aludtál? Kérsz te is egy teát? - kérdezte még mindig enyhén álmos hangon, de már friss tekintettel.

[Hakea Ello]

(Hajnal)

Rongyos csuklyája alól mozdulatlanul figyeli, ahogy az ifjú testőr leül vele szemben.

-Kérdésed kijelentést tartalmaz, barátom. Egészen biztos vagy benne, hogy álomra hajtottam fejem? Kötve hiszem, hogy képes voltál átpréselődni az ajtó alatt, hogy meglessél. Ha azt mondom, sosem alszok, elhiszed nekem? Ha azt mondom, vampyr vagyok, olyan rémes, hogy a tükör sem mer visszanézni rám?

<Hadd tornáztassa elméjét kicsit. Igen...ma tanár leszek, gondtalan, bölcs.>

[Shirin Horha]

(Erio)

Bágyadt mosolyra görbíti ajkait...

-Ha azt mondod, hogy sosem alszol, akkor megmosolyoglak. Azt még talán el is hihetném, hogy vámpír vagy...Csakhogy még a vámírok is alszanak! Ezért is voltam olyan biztos benne, hogy aludtál az éjjszaka...Mert aki nem éjjszaka, az nappal alszik, és akárhogy is nézem, te teljes egészében a valóság földjét tapodod, nem az álmok világát látogatod! - összeráncolja szemöldökét. - Viszont arra nem feleltél, hogy megiszol-e velem egy teát?Természetesen az én számlámra! - Lassan a zsebébe nyúl, és egy ezüstpénzt kotor elő belőle, majd az asztalra rakja és ráteszi a kezét.

<A bolondját akarja velem járatni ez a két lábon járó ereklye?>

- Mesélj! Mért voltál olyan értékes Barus Diadranak? - mondja kissé sejtelmesebb, és halkabb hangszínre váltva, hogy a kocsmáros semmiképp se hallhassa eszmecseréjüket!

[Hakea Ello]

(Hajnal)

Akármennyire is zavarja, egy pillanatra előjön még belőle a tolvaj. Barius Diadra nevének kiejtésére egy pillanatra összerándul a gyomra; ki tudja, ki van a teremben rajtuk kívül?

<Óvatlan, vagy magabiztos? Talán kiderül, talán nem. Bár talán nincs is jelentősége, számomra legalábbis.>

-Meghívásod elfogadom. Mégis, értékemet mi alapján ítéled meg? Ha egyáltalán az voltam számára...lehet, hogy nem tudta, mi vagyok. Lehet, hogy tudta, ám csak szavaim kívánta hallani. Lehet, hogy tudta, és szerelmes volt vörös szemeimbe. De az is lehet, hogy csupán megszokásból tette amit tett. Mi a legjobb tipped?

[Kaspar Otlokir]

_________________________________________________________________________________________________________
Helyszín:Fogadó a Két Alabárdoshoz
JK: Hajnal;Erio
Idöpont:alig valamivel az elsö kakas ébredése után
_________________________________________________________________________________________________________

A két alakot épp csak félszemmel figyelö szolgáló leány majdhogynem felrúgja vödrét miközben amazok beszédét hallgatja.
Egy hangosabb mordulás, és a rezzenéstelen jéghideg kék szempár azonban elegendö arra, hogy helyre tegye magát. A felmosással és a sikálással végezve, a vendégek felé pukedlizve távozik, az emelet felé. Akad még dolga...

A fogadós a másnapos alak kérésére felhúzza egyik szemöldökét, majd kérdön a magasabb alakra szegezi tekintetét.
Mivel a csuklyának nincs a hátán szeme, és váalszt sem Ö sem a másik vendég nem kapott így a pult hátsó falánál lévö ajtóhoz lép. A barnára festett ajtót résnyire kitárja-közben némi rántott tojás és sült szalonna illat tör elö az ivóba- majd kissé rekedt baritonjával szólal meg.
-Eva két teát! Igyekezz!
Ekkor hangzik el a válasz. Bart jólesöen mosolyodik el, elégedettnek tűnik.

[Shirin Horha]

(Erio)

- Szerintem? - gyorsan végigméri a távozó szolgálót - Szerintem biztos nem a szemeid tetszettek meg neki. Jobban féltett bárminél. Én az ágyasának testőre voltam. - folytatja kissé közelebb hajolva - és mikor a vég kerülgette, először nem az ágyasának életére gondolt. Mikor utoljára láttam, nem a kiútról, és nem is Skadiról kérdezett, kétségbeesetten paprancsolta...Nem is parancsolta, könyörgött, hogy mentselek ki, és vigyelek elé. Ez volt a szerencséd...és talán az enyém is. Szerintem mindennél többet értél neki. De ez csupán az én véleményem. És én csak egy testőr voltam. Mellesleg...mik a terveid a továbbiakra? MEddig szándékozol...szándékozunk itt maradni? Azért mondom, hogy szándékozunk, mert balaszerencsénk ha nem is örökre, de ideiglenesen összekovácsolta sorsunkat! - mélyen az idegen ismerős csuklyája alá néz, hátha ki tud fürkészni belőle valamit, majd a sank mögül érkező illatokra újra a kocsmároshoz szól:

- És a tea mellé kérnék egy adag reggelit is! Jó nagy adag legyen! Te is éhes vagy, nem? Vagy éjjszaka megejtetted vámpír-úri lakomádat? - mondja kicsit gúnyosan, jókora vigyorral az arcán...

[Hakea Ello]

(Hajnal)

-Itt maradni? Merre mennénk? És ismét; bár kérdezel, úgy érzem, tudod a választ saját kérdésedre. Így hát mondd, merre mennél, ha tehetnéd?

Kis szünettel...

-Megvárnád, hogy éhségemtől alélten hulljak le székemről, csak hogy megbizonyosodj arról, nem vagyok vampyr, igaz? Hm...

Kicsit megemeli fejét, majd megnyalja száját. Bőre krétafehér, ajkai pedig vérvörösek. Nem sok hiányzik a hiteles fellépéshez.

-Nem, nem váratlak addig. Talán lesz még alkalom rá, hogy összemérjük türelmünk hosszát.

[Shirin Horha]

(Erio)

- Már nem is tudom mit kéne tennünk! Itt sem biztonságos, de EZEKNEK a keze szinte mindenhova elér... - mélyet sóhajt - De nekem kéne tőled tanácsot kértem...Végülis nem én voltam Barius tanácsadója!

<Meditálnom kéne egy kicsit...Majd reggeli után! Addig még elbeszélgetek vámpír barátommal!>

Hátradől székében, és kezét tarkóján összekulcsolja...

- De azt legalább megtudhatom, hogy délelőttre mit tervezel? - kérdezi egy mély lélegzet vétel után - Vagy még az is rejtély?

[Kaspar Otlokir]

________________________________________________________________________________________________________
Helyszín:Fogadó a Két Alabárdoshoz
JK: Hajnal;Erio
Idöpont:alig valamivel az elsö kakas ébredése után
_________________________________________________________________________________________________________

Bart épp egy kupát törölgetett ráérössen. A jó csapos tudja mikor nem kell figyelni. A lengöajtó nyílik és rajta egy bögyös kis fekete hajú menyecske lép ki. Fehér ingjét egy zöld színű mellénnyel fogja elöl össze. Alatta egy barna bokáig érö szoknya, és egy kötény takarja az összeállítást. Piros pozsgás arca arról árulkodik, a konyha szellözésén van még mit javítani. Egy tálcán két fakupát egyensúlyoz majd a pultr rakja. Biccent a két vendég felé és már indulna is vissza mikor a csapos rákérdez a reggelire.
-Eva, hozz légyszíves két tál szallonát és tojást az uraknak. Cipö a kosárban van hátul! Szólj a lusta dög fiadnak csipkedje magát mert könnyen az utcán végezheti!
-Igen Bert szólok, és rögtön hozom.
-Bart nem Bert, némber! Morog a bajsza alatt a szöke óriás. Úgy tűnik egy régi tánc reggeli lépései tárulnak a vendégek szeme elé.
A pulton két fakupában forró ital gözölög. Illata elnyomva a sülö szallona nehéz szagát lassan betölti a termet. A fa tálcán levendulával gözölt tea várja a vendégeket.
Bart még kicsit mindig zavartan az iménti jelenet miatt odalép a pulthoz és közelebb tolja a tálcát.
-Nah akkor itt is volnának a teák. A reggelire még várni kell pár pillantást.
Sandán néz az ajtó felé de az jótékonyan takarja a bent szorgoskodókat.

[Hakea Ello]

(Hajnal)

Alig hallhatóan felszisszen. Hangja fagyossá válik, mint a hegyi szél; suttog ugyan, szemei azonban megvillannak a beszűrődő fényben. Ha asztaltársa eddig nem is kételkedett emberi mivoltában, most már szinte bizonyos lehet felőle. Nem éppen megnyugtató.

-Az őszinte beszéd hatalmas kincs manapság, nemde? Amíg a szónak nincsen súlya, addig nem gond, ha visszahullik az emberre. De te úgy tűnik, nem tartasz az ilyesmitől. Tőlük viszont igen. Nem furcsa ez? Nem gondolod, hogy saját szavaiddal lesújthatnak rád?

Bár a félelem igencsak idegen érzelemmé fakult számára az évek során, Barius nevének ismételt emlegetése már veszedelmessé válhat mindannyiuk számára. Hátradől székében, és a legnagyobb természetességgel tesz teljes hátraarcot, ami a témát illeti.

-Mesélj az útról, amit választottál, zsoldos. Délelőttömet emberi szón kívül más haszontalanságnak nem szentelem, beszélj hát. Mielőtt azonban belefognál...nem lenne itt lassan az ideje a teának?

[Shirin Horha]

(Erio)

Hátratolja székét, és a sankhoz megy a teákért. Az asztalra helyezi az imént elővett ezüstöt, és a két bögrét veszi a kezébe.

-Azt hiszem ebbe az ezüstpénzbe belefér a reggeli is, nem? - szól a pultoshoz, majd a választ hallva óvatosan visszalépked az asztalhoz, nehogy kilötyögtesse a teát.

Nem hinném, hogy túl sokan tudnák, hogy én is az ő szolgálatában dolgoztam. - folytatja a beszélgetést, miközben leül, és az egyik bögrét Hajnal elé tolja. - Aki pedig a mészárosok közül látott, azok nagy része nem fog beszélni! Így igazából míg nem derül ki valahogy, hogy ki vagyok, nem nagyon van mitől félnem. Az őszinteség? Mint nagy kincs? Manapság a pénznél és a drágaköveknél nagyobb kincs a legtöbb ember számára nem létezik!

Két kezébe veszi a teát, megfújja, és egy aprót belekortyol.

- Az utam? Mért mesélnék az utamról, ha te még azt sem akarod elmondani, hogy hogy aludtál? - mondja egy mosoly kíséretében. - De nekem nincs sok titkolnivalóm. Az utamat attól félek még én sem ismerem. Azt hiszem nem is én választom az utamat...Inkább maga az Út választ engem! Nincsenek direkt céljaim, ha erre gondoltál, vagy legalábbis biztos nem olyan célok, mint másnak az anyagi javak, a hatalom, a tudás vagy a szerelem...Viszont zsoldos biztos nem vagyok... Soha meg nem közelítettem volna azt a klánt, ha nem fenyeget az éhhalál. Azonban kezdem azt hinni, hogy még korgó gyomorral az utcán kéregetve is jobban jártam volna mint így!

Egy pillanatra elhallgat, majd folytatja:

- De én még azt sem tudom, hogy hogyan, és miért kerültél abba a kalitkába?

[Hakea Ello]

(Hajnal)

-Furcsa magyarázat ez...és nem tartom túl megalapozottnak. Azt próbálod velem talán elhitetni, hogy az obaszok földjén egyetlen ajtó sem tárult fel előtted? Hogy nem találtál egyetlen jámbor földmívest sem, aki legalább egyetlen napra befogadott volna, a munkában való segítségért? Nézz csak végig magadon, és nézz rám. Én megtettem, amire te nem voltál hajlandó.

Ekkor csészéjéhez nyúl. Kezei férfihoz alig méltóak, bőrük hasonlóan sápadt, mint az arca. Halk szisszenés kíséretében kapja el őket a forró csészétől, majd kicsit távolabb tolva magától, folytatja.

-Talán azért nem tudod, mivel nem is fontos. Egyáltalán mit kezdenél azzal, ha elmondanám? Nem, nem titok. Elvi kérdésről van szó. Amint kifejtetted indokaid, kielégítem tudásvágyad. Ígérem.

[Shirin Horha]

(Erio)

Igazad van...Lehet a kíváncsiság vitt a klánba, és nem az éhség...De a zsoldosoktól még így is nagyon messze vagyok. De olyan igaz indokot, amit szerintem te hallani szeretnél, talán nem is tudok mondani! De az biztos, hogy nem a pénz volt a fő motivácia...Igen. Talán csak egyszerűen szerencsét akartam próbálni! - egy pillanatra elhallgat, és a csapos felé néz. A pillanatnyi csöndet gyomrának hangos dalolása töri meg. - Te jó ég! Remélem süt az a tojás. - súgja asztaltársának, úgy hogy a gazda nehogy meghallja. Nem akar gondot okozni a szakácsnőnek. - Látom nem vagy valami közlékeny! De nem csodálkozom. Skaditól hallottam, hogy évtizedek óta fogságban éltél. Ha ez igaz, akkor csodálom, hogy nem őrültél bele...Erős akaratod lehet. És kitartó lehetsz!

-Sok kérdést vetsz fel bennem. Mikor először megláttalak tényleg azt hittem, hogy valami élőhalott vagy. Még sosem láttam ilyen tejfehér bőrt! Ha nem sért ez a téma, megtudhatom, hogy mi okozza ezt? - kérdi komoly, érdeklődő tekintettel...l