A Vinali-medence A dwoonok földjéről mint gazdagon termő, dús televénnyel borított vidékről emlékeznek meg a leírások. Nem is alaptalanul, mert az ország központi részét alkotó hatalmas Vinali-medence az Unió területének kétharmad részét teszi ki. Az alföld az ország nyugati részére átnyúló Toroni-síkságban folytatódik, melynek asztallap simaságú vidékét minden tavasszal elárasztják a folyók, nyár derekáig járhatatlan mocsárvilágot teremtve. A lápokat és vízfolyásokat nyár-, fűz- és kőriserdők kísérik, melyekben vízimadarak, hódok és nádi farkasok élnek szinte teljes háborítatlanságban. A magasabb fekvésű részeket borító dús füvű pusztákat már feltörték a szorgos földművesek ekéi. Tavasszal és nyáron sűrű esők öntözik a vetést, de télen gyakoriak a nyugati puszták porát szállító szélviharok. Ilyenkor megesik, hogy vörös hólepel burkolja be a vidéket. A síkság enyhén emelkedik keleti irányban, ahogy forrása felé követjük az országon végigfolyó Armagasst. A középső tartományokban tölgyesek váltják föl a nyílt mezőségeket, majd a keleti határvidéken több ezer láb magas, hóborította csúcsokba ütközik pillantásunk. Ezek már a Kenzal ormai, a tiadlani határ áthatolhatatlan védbástyái.
A Déli-határvidék; A Piedra hegység nyúlványai A dwoonok balszerencséjére délről, a Toron Birodalom felől sokkal hézagosabb a hegyek lánca. A Piderán több hágó is található, bár a görgetegköves hegyoldalak, zord fenyvesek és zúgó patakok éppen eléggé akadályozzák az előrenyomuló hadakat ahhoz, hogy inkább megkerüljék az egész hegységet. A Dassi-alföldön ellenben semmilyen természetes akadályba nem ütköznek – igaz, annál inkább feltartóztatja őket a várak szinte áttörhetetlen védvonala.
Északi-határvidék; A Diabol hegység-nyúlványai A Vinali-medencét északról is hatalmas hegyek zárják le, a Daibol és az Uner-(Kopasz-) Daibol tömbjei. Végtelen erdeiben csak vadászok és havasi pásztorok élnek; a hegységet átszelő utakon napokig haladhat a vándor anélkül, hogy egy-egy boronafalú kunyhón kívül bármi jelét is látná az emberi jelenlétnek. Vadban különösen gazdag erdőség ez: medve, hiúz, havasi párduc és kőszáli kecske lakja. Legmagasabb csúcsa, a Haragos-tető jócskán meghaladja a négyezer láb magasságot; mondják, tiszta időben egyszerre látni róla Davalon és Erigow fellegvárát. A hegység nyugati lábának dombjai között, az erigowi határ közelében a sekély, mocsarakkal szegélyezett Vinali-tó tükre csillan. Létezik egy legenda: A Daibol hegyvidékén élők népmeséiben gyakran felbukkan a Hegyek Asszonyának alakja, aki káprázatokkal és hamis ösvényekkel csalja tévútra a vándort. Az öregek szerint a gonosszá lett szellem egykor gyönyörű leányként élte mindennapjait egy kicsiny faluban, és számtalan ifjúnak szédítette meg a fejét. Volt, aki a csalfa szépség kegyeiért vagy éppen féltékenységből kést ragadott, hogy hamarosan vesztőhelyen vagy a mocsarak többi bujdosója között átkozhassa ostobaságát. Mígnem egyszer a lányt megpillantotta a helybéli uraság, aki ugyan már igencsak benne járt a korban, de a csodálatos teremtés bájának nem tudott ellenállni. Eltaszította hát magától hites feleségét, hogy nőül vegye a leányt – aki persze hamarosan szarvakkal ékítette az ő homlokát is. A lovag haragja nem ismert határt, de feleségének sikerült elmenekülnie. A Kopasz-Daibol bércei közt lelt menedéket, ahol szépsége rabigába hajtotta a hegy szellemét is. Ő aztán asszonyává tette, és szellemléttel ajándékozta meg a szökevényt; aki máig nem tud parancsolni szívének, és megpróbálja ujja köré csavarni az erre járó utazókat. Az ilyenkor hirtelen felbukkanó szakadékok és lezúduló sziklagörgetegek tanúsága szerint ezt féltékeny ura igen rossz néven veszi. Más mesék szerint a Hegyek Asszonya szökni próbál férjétől, és pusztán segítségért fordul az erre járó utazókhoz.
Irtózatosan nehéz és hideg hegyi úton való átvergődés után Dánica leroskadt egy kőre. -Na jó, ez kész: kezdődött azzal, hogy kiderült, valami ócska tragacsra kellett átszállnunk, mondván a kocsink, amin kényelmesen rázkódtunk, se nem alkalmas, se nem elég keskeny, hogy feljöjjön ahhoz az egy szem szélesebb hegyi útnál fekvő településig, ahonnan átérhetünk ebbe az állítólag napos országba. Csesszék meg, egy kumma napot nem láttam! Csak felhő meg eső, meg vacak hó! Nyár van emberek! Itt meg havazik! és hánytam, meg elestem egyszer, majdnem kiment a bokám! ja, és légszomj! Melyik hülye isten tett a hegyek közé kevés levegőt?! Biztos nem pyar isten volt!!! Aztán a tragacs tengelye eltört! Vonszoltuk magunkat a faluig, még élveztem is vona milyen jó kis kövek vannak itt, meg madarak, meg tüskés bokrok, ha nem esek bele az egyikbe miközben végzem a dolgom! ne nevess Mauno, elvesztettem az egyensúlyom! Zergének éreztem magam hegyfokon könnyítés közben, de a kilátás megérte, kivéve a bokrot! Jó, elértük a falut...volt szállás, ahol a budi olyan büdös volt, hogy ahhoz egy évig babot kéne ennem, hogy lekörözzem! és akkor is ki nyavajgott, hogy a csizmám talpán szart hordtam be a szobába? te!-mutatott vádlón Maunora. Megtörölte homlokát. Már háta mögött volt a hegy, de haragudott rá továbbra is. -Ja, meg azok a nevetséges holmik amiket fel kellett venni! Szőrmekabát! Az életben nem viseltem még ilyesmit! Hah, csizma! Mondjuk szandálban már nyomorék lennék-hagyta helyben. -Oké, lett lovunk, meleg holmink, de a hágóban mi a frász történt? farkasok! És Groktmának mi a francnak kellett Tiadlanban leécelnie, máig nem értem, ha itt lett volna, egyet morrant és elhúznak! Nem! A lovak húztak el! Rohadt élet, egész éjjel virrasztottunk...Jó, másnap meglett az egyik ló, a másikat befalták. Mindegy, kifizettük az árát a hegyen innen, bár rühelltem hoghy folyton te meresztetted a femeked a lovon. Udvariatlan tapló, nő vagyok vagy mi. És hánytam is. Nem egyszer. Persze, a hegyi levegő egészséges. Ezt mondták a tengerire is, és hánytam sugárba. Meg se sajnáltál. Jó, bocs a csizmádért, de akkor rossz helyen álltál...Erre itt állunk, és kiderült, kilukadt a kulacsom és elfolyt a vizem! Rohadt szerencsétlenek vagyunk!!! Sose hittem volna hogy ezt mondom, de hol egy város??!! Te, az oitt nem forrás?-mutatott egy kis erecskére az úttól 10 lábnyira. De ültében szemeihez emelte kezét elenzőnek és elnézett a távoba. -Az ott nem egy település? Azt mondták, ha ezen a széles úton haladunk, Davalonba jutunk. Az város vagy falu?!
A félelf végignézett magán, és nagyon sajnálta magát a látvány miatt. - Ugyanmár, elcsaptad a hasad azzal az erjesztett lótejjel amit a hegyi faluban vettél, s a lovaglás amúgy sem tett volna jót neked így...de nézz rám! Ezt a ruhámat dobhatom ki, úgy hogy van! Ha bemegyek abba a Davalon nevű helyre, és azt monodm művész vagyok, hát ki hisz majd nekem ilyen kinézettel? Mondhatnád, hogy miért nem cseréltem már ruhát, de hiába, mert már több napja nem fürödtem, hála annak hogy még azzal a vacak faggyúval is bekentem magam, mely ÁLLÍTÓLAG melegen kellett volna hogy tartson a hegyekben, de úgy látszik a helyi szél még nem hallott róla hogy nem kellene csontig hatolnia, miközben rajtam van az a ragadós kulimász. S most nézd meg ezt a bundát rajtam, hát hogy nézek ki?! Mint egy megveszekedett barbár, aki rongyokban jár. Nem igaz, hogy nem tudtak adni fele ekkora szőrkabátot rám, úgy talán nem férnék beke kétszer. Hiába meg kellett szenvednem hogy ne faggyak meg, de mit nem adnék egy jó fürdőért ha odaérünk. Tényleg, szerinted még ma odaérünk?
Ne légy ma ez, holnap emez, s jövőre ismét mást szemezz. Érc légy, mely mindig egy marad, ne törmelék - dirib-darab.
HM: Ral da Ranga JK: Dánica és Mauno Helyszín: Kelet-Dwyll Unió Esemény: Találkozás a hegyivadászokkal Idő: délután __________________________________________________________________________
A társaság kelet felől, Tiadlan felől lépte át a dwoon határt. Kapuvár volt az első dwoon erősség amit a páros a Marakesh-szurdokban megpillantott. A viharvert több száz évesnek tűnő erődítményben nem kevésbé viharvert és mogorva embereket találtok. A szurdok falában emléktábla hírdeti:
"....a 13. Zászlóháborúban elesettek emlékére..." és egy hosszú névsor kőbe vésve. A tábla alatt friss virág(!) és áldozati mécses. ...Pedig már több mint kétszáz esztendeje volt...nyári hónap...talán most van évfordulója egy nagy csata emlékének.
A határőr fásult rutinnal pillant rátok és kitöltik az Unióba szóló utileveleteket.
-Ha őrjárat igazoltatja magukat ezt adják át a tisztnek.- mondja és otromba bumszli napkorongos pecsétet nyom egy pergamenlapra. -És próbálják nem elveszíteni, feltéve ha nem akarnak egy napot ülni valami őrszobán, mire újat kapnak. -Látom a hölgy pyarronita. Semmi bajom sincs vele, de meglepődik majd milyen jóban lesznek a honfivéreimmel, ha azt a Sólyomholdat az inge alá betenné. És milyen pokrócok lesznek magával ha nem...Köszönöm.
-Hát maga!?-fordul az őr Maunó felé- Ranil szent sugarára magát honnét szalasztották? Felteszem nem tiadlani...maga FÉLELF? -vigyorodik el farkasmosollyal a hadnagy...de hát olyan füstös képe van mint egy déli haramiának...ahha!-röhög fel a tiszt és nevetve összecsapja a kezét, annyira tetszik neki Maunó, és elordítja magát:
(Dwoon nyelven:) -Emerson! -Adelmo! -Theobold! -Gyerekek gyertek ide gyorsan! Olyat láttok hogy beszarsz!!! Gyertek ide mert ez kurva jó!!!! Baszd ki dzsad-elf fattyú!!!! Ilyet én még nem ba**tam!!! Gyertek srácok mert mindjárt mennek!
A dwoonok midegyikének valamiért nagyon tetszik a megnyerő képü dzsad(?) úgy vigyorogják körbe Maunót vizslatva mint ritkán látott röhejes és vicces állatot -majmot- vizslat az ember az állatkertben. Kis híja hogy épp kockacukrot nem adnak neki és meg nem tapogatják...
***
A keserves átkelésnek az utolsó harmadánál jártok. A hegyoldalról lepillantva feltűnik egy nagyváros. Nem tudjátok hogy ez Davalon-e de határozottan kővárosnak tűnik.
Mauno hallja meg először a zajt...csendes mozgású ember felderítők vannak a környéken...profin mozognak és halkan, de az éles hallású félelf kihallja a bőrvért halk nyiszogását és a sodronying láncszemeinek finom percegését. Hivatásos határvadászok lehetnek ez nem vitás, ha ember lennél nem hallottad volna meg őket.
Mostmár Dánica is megpillantja őket. Nem csatárláncban és nem rendezetten közelednek. Cikcakk alakban szétszóródva, ide-oda pislantva kilépnek az útra és felétek tartanak. Katonai rangjelzés, a bőrvállpáncélba dwoon nyelvű felirat égetve. (Tud valaki a karakterek közűl dwoonul?:roll:) A vezető megáll előttetek és közös nyelven megszólít:
-Jó napot idegenek. -Vandenberg strázsamester vagyok. Elkérhetném az uti okmányaikat?
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára Ral da Ranga 2007.07.22. 21:45-kor.
//A karim neve D-Á-N-I-C-A És nem beszél dwoonul //
(Dánica)
A táblát nézve helyrerakódik benne egy jókora földrajzi luk... <Aha, tehát itt volt a 13 zászlóháború. Az jó. Kár hogy nem voltam itt...ja, hogy 200 éve, nos, érthető > Mosolyog kicsit, sóhajt és irány az erőd. Végre valami épületforma. érkezéskor figyel, milyenek ahelyiek első példányai, aztán alig néz az iratra. Olvasni nem tud, így akár azt is írhatnák rá, hogy nyald ki, nem húzná fel magát rajta Átadta Maunonak a sajátját is, ő jobban vigyáz rá. Erős megdöbbenéssel hallgatja a javaslatot, és annyira odavan tőle hogy gépies mozdfulattal el is tette(!). Így, ebben a fura kűbulatban dolgozgatta fel a kérést, s látta sőt hallotta, milyen látványosság lett útitársából, a durva beszédből egy kummát nem értett. Ám később magához tért, mikor már mögöttük volt az erőd: -Hallottad?! Tegyem el. Én, a papnő, a medálom. Mi van, itt utálják azt aki más vallású? Megáll az eszem-sértődötten kitette újra, meg is simogatta. -Mit képzelnek ezek, pfö!-háborgott a lány. -Te meg kérhettél volna pénzt azért, hogy kiröhögtek meg megbámultak mint egy egzotikumot. Tudod mit, ha nem lenne sok buznyákunk, majd körbevezetlek az ivókban Ezen a gondolaton jót derült és máris vidámabban baktatott.
A mocorgásra fülel és tőréért nyúl. Majd mikor látja, nem senkiházi útonállók, hanem valami egyenruhás bagázs, sóhajtva elengedi tőrét. Naná hogy elfelejtette medálját betenni az ing alá... -Jó reggelt, srtzsmázsamester uram-és felszisszen. A közös nyelv nála nem anyanyelvi, de azért beszéli (3. szint).-Bocsánat, rosszul beszélem közös. Dánica vagyok-és billegni kezd a sarkán. Könyökével megböki Maunót, hogy adja át amit kérnek. Közben nézi a strázsamester embereit, meg magát a "főnököt". -Szép szakálla van, nem?-kérdezi Maunótól ervül, Vandenbergre nézve
HM: Ral da Ranga JK: Dánica és Mauno Helyszín: Kelet-Dwyll Unió Esemény: Találkozás a hegyivadászokkal Idő: délután __________________________________________________________________________
Dánica megjegyzésére a hegyivadász fiúk a szájuk elé kapják a kezüket, hogy a markukba rögve pukladozzanak, Vandenberg pedig megakadva az olvasásban zavartan felpislantson és ervül válaszoljon:
-Köszönöm...kisasszony. -hebegi Vandenberg motyogva, de ezt már nem bírják a fital alárendeltjei és elkezdenek röhögve nyeríteni.
Nyílvánvalóvá vált Dánica számára, hogy a dwoonok többsége érti és beszéli az ervet...a tiszt iskolázott ember lehet ezért beszélte a közöst. De mikor Maunónak szánt mondat elhangzik, rögtön látod hogy tíz katonából hét-nyolc értette mit mondtál....és hálásak is ezért a félmondatért...fütyülnek ők a nyakadban lógó szimbólumra, láttak ők már itt idegent, előszőr látsz mosolygó dwoonokat mióta az Unióba léptetek. A humort azért úgy látszik ők is szeretik.
A "hivatalos" és merev hangulatot a papnő egy olyan ártatlan félmondattal oldta fel, amit nem várt.
Vandenberg indulatosan hátrafordult a fiaihoz:
(Dwoon nyelven:)
-Most mit röhögtök balfékek? -húzza ki magát büdzkén. -Igen is szép szakállam van! Látjátok a nőknek is tetszik! -csattan fel öntudatosan.
A katonák már sírnak a röhögéstől.
Vandenberg lemondóan legyint, összehajtogatja a menlevelet és visszaadja:
(Ervül:)
-Nos Ranil hozta mindkettejüket a Dwyll Únióban! Önök most a Keleti Tartományokban vannak. Itt a tartományi központ Lugdub városa, a tartomány hűbérura az egyház. Aminek a helyi ura itt a nagytiszteletű Arsen főatya, egyben az Igaz Akarat-lovagrend helyi komtúrja. Ide látszik a város, ha leereszkednek a hegyről és követik az utat oda jutnak. Tudunk még önöknek valamiben segíteni? -kérdi Vandenberg.
Nem hisztek a fületeknek! Biztos hogy ezek dwoonok voltak? Vagy csak Dánica apró bókjától szelídült meg a strázsamester ennyire?
A hozzászólást 2 alkalommal szerkesztették, utoljára Ral da Ranga 2007.07.22. 22:24-kor.
Hogy megbámulják az nem volt szokatlan, de hogy szenzációt keltsen a külseje...az már igen. Kellemes mosolyát veszi elő a találkozáskor, de megszólalni nincs kedve, csupán köszön. Később tovább beszélget útitársával: - Hát nem gondoltam volna hogy úgy néznek majd rám mint akik nem láttak még déli embert. A félelfeket biztos ismerik, de lehet errefelé nem jár annyi dzsad kereskedő, pedig úgy tudtam azok mindenhol gyakoriak. Biztosan csak hencegett akitől hallottam. Nyugodtan viseld csak a medálod, biztos nem lincselnek meg érte. Gondolom.
--- Később a hegyi vadászoknál: Kicsit ideges lesz a zaj hallatán, támadástól tart, de mikor nem következik be nagy kö esik le a szívéről. - Fényeskedjék a nap feletted kapitány uram, tessék csak tekintsd meg a papírjaink, remélem mindent rendben találsz rajtuk. <Most legalább megtudom, hogy mennyire szívlelik az udvariasságot az itteni népek.> Mikor visszakapta az iratokat, van még kérdése: - Mekkora város Lugdub?
Ne légy ma ez, holnap emez, s jövőre ismét mást szemezz. Érc légy, mely mindig egy marad, ne törmelék - dirib-darab.
Dánica a győztesek mosolyát villantotta fel, s 17 évének minden báját sűrítette abba bele. Nem jött zavarba attól, hogy kiderült, értik az ervet, ami neki jobban is feküdt mint a közös. <Jól állunk! Lesz itt élet! Csak biztos megvan a maguk bogara...> -Tehát Keleti tartomány, Lugrub...nem, Lubbug...khm, AZ a város, aminek a vezetője egy egyházi személy, Arzén...bocsánat Arszen főatya, Igaz-Akarat lovagrend kontúrja-mondja vissza hibásan a leckét. Ezek az idegen nevek és rangok nehezen mennek a fejébe, elnézést kérően néz a strázsamesterre. Nem szándékosan ejtette rosszul a neveket. -Nehéz nyelvet beszélnek, bocsánat. De igyekezni fogok! Részemről nincs több kérdés, köszönünk mindent-és újra mosolyog. Ha elindul Maunóval integet is az őrjáratnak és kacsint egyet a vezetőjükre. -Tovább jó munkát! Roppant elégedett magával: -Bár ilyen lenne mindenki itt!
HM: Ral da Ranga JK: Dánica és Mauno Helyszín: Kelet-Dwyll Unió Esemény: Találkozás a hegyivadászokkal Idő: délután __________________________________________________________________________
Mauno:
A szép "napos" köszöntésre kisimulnak a dwoon arcok
-Ranil visszonozza neked is életed minden napján! De nem vagyok kapitány uram! Addig nekem még nagyon sokat kell szolgáljak. -Lugdub? ...Hát....a legutóbbi népszámláláskor olyan hét-nyolcezren lehettünk s városban de az már három éve volt...szerintem most is van ennyi. -mondja Vandenberg. Ezek a földek és majorságok ameddig itt ellátnak az mind Lugdub tartomáyni központ földjei. Ha a városba érnek a Szürke Medve fogadót tudnám javasolni. Egy farönképület a közfürdő mellett....igen van az is...tudják a papok és a beavatás előtt állók ott végzik el a rituális tisztálkodást szentmise előtt, de van nyílvános része is. Télen kedveltebb hely mint nyáron...olyankor sokan gyűlnek ott össze gőzfürdőzni...
A szakasz indulni készül...
-Oh, és mégvalami...- fordul vissza Vandenberg. -A város biztonságos hely, de vigyázzanak az úton magukra...a városból a bitó alól szökött meg egy veszélyes bűnöző, a bandája segített neki, mi is őket vadásszuk...mondja és egy rajzolt pergament lobogtat az orcátok előtt:
-Ha meglátják ezt a dwoon férfit valahol, haladéktalanul jelentsék valamelyik hatóságnak. -Viszontlátásra.
-Köszönjük ezt a részletes és mindenre kiterjedő híradást! S a lány most jól érzi magát a bőrében. Szemügyre vette a rajzot is, bólogatott. Egy ideig továbbmenésük alatt nem szólal meg, gondolatban a közfürdőben lubickolt aztán befalt valami nagy tál ételt, de aztán kibökte: -Te, ne kapjuk el nekik azt a bitangot? Szerintem én vonzom a bajt és meg fogom találni. Vagy ő engem a haverjaival. Meg tudod, most, hogy itt baktatunk, szerintem élből mondhatjuk, hogy kalandozók vagyunk. Az meg paptanárom szerint vonzzák a bajt. S mivel én kalandozó is vagyok meg papnő, szerintem az lenne a fura ha nem futnánk össze ama férfival. Nem? Meg nem volt csúnya sem-kuncogott a lány-Bár vannak a rosszfiúk, akik jó szeretők, meg azok is, akik csak dugni tudnak s aztán torokmetszeni és körbeadni a cimbiknek...Bocs, hogy ezt veled beszélem meg, de nem állhatok le egy fatörzzsel eszmecserézni.