Shadlek - avagy nem mind ima, mit templomban mondanak

[Erin O'Shanon]

-Természetesen csak is a legtisztább módszereket fogom megengedni magamnak, mármint a stílusom szerint.Tehát a köppenyemet bármikor használhatom, remélem.

A párbajokból leszűröm, hogy van mit tanulni az öregtől, és van még 1-2 mocskos csel az ő tarsolyában is. Nem hiába ő erre tette fel az életét.Az ebédem előtt még az elméleti, rész frissítése ként olvasok, a párbajszabályokról és azoknak a megszegéséért járó, retorziókról.

-Amennyiben van kedve a párbaj után ittartózkodása alatt rendelkezésére bocsátom a gyakorlótermemet.

-Drágám, ne légy olyan szégenlős, válaszolj a hercegnek. -unszolom, az én kis drágámat.

Az ebéd után visszatérek még a vívóterembe levezetni a feszültséget,felöltöm a ruhámat, Messsana-t én magam élezem, és becézem, miközben, imát mormolok, Domvikhoz a világot rendbentartóhoz, hogy áldjon meg, és segítsen elégtételt venni, a családomon esett sérelem miatt.

[Lianna Pentangelin]

Arennek
Donavallo birtok

-Remek ötlet-egyezett bele a kapitány. Ilana bátortalanul kinyögte, hogy akad párbaj minden hétre, de ezután végleg megkukult.
Aren elegáns volt, senki nem vitathatta volna, s a kocsit is előkészítették, hogy Maxima kisasszony névnapi összejövetelén részt vehessen, de a kapuban a titkár várta Arent:
-nem feledkezett el valamiről? Ez egy névnap...ajándékot szokás vinni-nézett szigorúan a férfira, aki mivel lélekben és gondolatban teéjesen a párbajnak szentelte magát, erről az elemi apróságról elfeledkezett.
-Szerencsére uram én gondoltam erre.
Ezzel átnyújtott egy kis mályvaszín dobozkát.
-A kisasszony nagyon fog neki örülni, ha jól számítottam ki az izlését. és készüljön fel rá, számos olyan hölgy ismerőse lesz ott, akivel volt alkalma közelebbről megismerkednie.
A titkár ezzel arra figyelmeztette Arent, valamikori szeretői is prezentálják majd magukat az eseményen, akikkel nem viselkedhet akárhogyan. Ilana nem jelent meg, a melegre poanaszkodva inkább a hűs falak között maradt.
Az inas, aki majd Aren segítségére lesz, félhosszú barna hajú, fegyelmezett fiú volt, fiatal, de látszott, a vívást komolyan veszi és nemes lehet, tartása ezt sugallta.
Így vele, Haravan kapitánnyal és az ajándékkal el is indulhattak. A Donavallo villa Shadlek város elit negyedében helyezkedett el. terméskőből rakott magas falak vették körül a palotát, ami bár maga az épület előtt egy kis parkot dédelgetett, a java a ház mögött terült el, szökőkúttal, ritka bokrokkal, cserjékkel, susogó fákkal, s a füvön szabadon sétáló pávákkal. A meghívó felmutatása belépést biztosított a kocsiban ülőknek, a kapitány nem zavartatta magát, hogy az ő neve ismeretelenül csengett, azt füllentette, a keleti partokról származik, azt meg úgy sem nagyon ismerték errefelé.
Mindennek megvolt a sora. Így azonnal nem lehetett lerohanni a becsmérlőt, hogy aztán jól képen törölhesse Aren egy kesztyűvel, elébb talán az ünnepeltet kéne felkeresni, megajándékozni, az illendő csevejbe bekapcsolódni, s aztán egy alkalmas pillanatban számon kérni azt a kurafit. Az inas diszkréten követte Arent, haravan pedig érdeklődéssel szemlélte magát a sárgásrózsíszínes kövekből készült palotát, oszlopait és teraszát, min asztalok voltak, s a kertben összegyűlt társaságot. mert azon is volt mit nézni: ott volt két hölgy is, akit Aren már ruha nélkül is ismert: özvegy donna Lycia, aki igen hálás volt az alkalmi szeretőjének anno s akivel barátságban váltak el, s donna Agati, akit Aren még kisasszony korában hódított meg. Mindkét hölgy szép színes ruhában etetett pávát tenyerükből, nem is sejtve, hogy egy közös a páván kívül van bennük: az O'Shanon fiatalember szerelme
No de az exeken túl is van élet! nem egy férjezetlen lerányzó mutatta meg magát a magasabb körökből: itt aztán csillogtak a smaragdok, gyémántok s aranyak a nyakakban, csuklókon, fülcimpákban, s a súlyos, drága ruhák csak úgy suhogtak, ahogy léptek. Hol itt volt egy dekoltázs merészebb az elvártnál, hol egy derék simult jobban viselője testére, szóval feszegették azt az illendő határt, de még nem lépték át egyiken sem.
Maxima egy fonott széken pihent, s fém kupából iszogatott valamit. Ébenfekete hajára és fehér bőrére igen büszke lehetett, mert frizurája úgy volt elkészítve, hogy egyrészt hangsúlyozza kecses nyakát, másrészt hogy hajkoronája számtalan fonatja sejtesse, dúsabb mitn amilyennek látszik. Törtfehér ruhájában menyasszony is lehetett volna, de mivel ifjú férfi nem állt a közelében kizárt hogy rögtönzött eljegyzést is jelentsenek be a névnappal egybekötve. Maxima körül három lány űllt még, kék vérrel ereiben: Lunvalla, egy beige hajú teremtés, akinek anyja pyar volt, s ezt nem is titkolta senki, innen a világos haj; egy napbarnított bőrű élénk barna tekintetű ruganyos szépség, aki nyomban rajtafelejtette szemeit Haravan kapitányon, s ajka rándulása mosolyt sejtetett; végül pedig egy sápadt, legyezős, szoros kontyú harmadik, aki betegesnek tűnt sudárságával s bíbor ruhájával. A kacér lehetett Donabella, a sápadt pedig Linael. Lisandres egyelőre sehol, de itt kell lennie valahol.
Férfiak közül a komoly Angelo Pevaranto tűnt fel, meg még pár nevesebb alak, akikről inkább hallott Aren, de régebbi anyagi problémái miatt sosem találkozhatott.

[Erin O'Shanon]

//Ne készülj nagyon ma semmi féle képp nem lesz párbaj( a Shadoni párbajkódex szerint a kihívás után 2-3 nap is eltelik).Vagy ma rúgjuk fel ezt a szabályt??//

Gyorsan rutinnal elvegyülök az ünneplők közt, csevegek, sziporkázok, de gyorsan.Pár perc erejéig.Amint meglátom a hármas hölgykoszorút már el is szánom magam.Gyors léptekkel odamegyek.

-Üdvözletem a shadleki szépségek nemes garmadájának! -prezentálom magam. Minden egyes hölgy felé főleg az ünnepelt felé meghajolva.
-Roaen O'Shanon vagyok. -mutatkozom be.

-Ezzel a kis ajándékkal szeretnék boldog névnapot kívánni szeretett Maxima kisasszonyunknak, valamint megköszönni kedvességét, hogy volt oly kedves meghívni bennünket erre a jeles alkalomra. -mondom cirkalmányosan, de az udvarui etikettnek megfelelően, ahogy azt az öreg Raomer tanította.


-Ha bármit tehetek önökért hölgyeim, minden ohajuk parancs. -mondom kiegészítésül.

-Ha most megbocsátanak.-(balra el)

<Ezt is letudtam végre.>
<Bleah...., de útálom is ezekete a sznob gazdagokat.nem mintha most én nem egy lennék közülük, de akkor is.>

Gyors keresgélés ismerős arcok után, valamint levadászok, 1-2 pohárka bort. -hiába szükségem is van rá!

<Ezt a sznobgyűlést nem lehet szárazon kibírni>

<Nini, miket is mondok....Hisz ez a hely tele van nőkkel.>
<Hát akkor a közepébe!....>

Rutinosan flörtölök minden olyan hölgyel aki nem táncol és eléggé szép ( 15 vagy fölötte).

<Magasra teszem a mércét hiába, már megtehetem, hisz van feleségem aki biztos számomra, de azért egy kis bűn még megbocsátható, egyébként is jobb bocsánatot kérni mint engedélyt...>

A szememmel folyamatosan keresem azt a szemét alakot.

[Lianna Pentangelin]

//A kihívás ténye is épp elég témát ad ezeknek a nemeseknek és felizgatja majd a kedélyeket, tudom hogy nem azonnal zajlik le a párbaj //

Arennek
Donavallo birtok

Maxima kisasszony a kezét nyújtja csókra, s fejbiccentéssel fogadta Aren üdvözlését. Az ajándékot a sápatag nő átvette s a többi közé rakta. Most látszik, hogy egy asztaka rogyásig van dobozkákkal, egy nagy zománcozott vödör pedig csokrokkal.
-Öröm látni, hogy újra köreinkben lehet egy O'Shanon. (M)
A barátnői bólogattak.
-Kérem, mutassa be, ki ez az ismeretlen úr önnel!-nyújtogatta nyakát Donabella. nem rejtette véka alá érdeklődését haravan irányába, aki lefegyverző mosolyt küldött neki s előzékenyen bemutatta saját magát. Pillantást küldött Aren felé: menjen csak, ő innen tovább viszi a beszélgetést.
Pohárka italok aztán vannak: édes, félédes, vörös, fehér, ki mit óhajt, még pezsgő is szerepelt a kínálatban.
Jelen volt a Dunali ikrek, ami két 16 éves leánykát takart, de hiába voltak fiatalok, szemeik azt üzenték: nem ijedősek. Nem beszéltek túl sokat de túl keveset sem, s mivel csiszolt fejecskéjük volt, azaz oktatásra is fordítottak náluk időt, még unalmasnak sem voltak mondhatók. csak a fene tudja, hogy a két sötétbarna hajú szépség közül melyik Deila és melyik Ceila...
Az inasnak hozott fiatalember is lefoglalta magát, de mértékkel fogyasztott és sosem vesztette szem elől Arent. Ideális kísérő volt. Mikor megjelent az ikrek bátyja, aki italt hozott nekik, elrabolta kicsit húgait, így Aren röpke időre felszabadult. nyomban lecsapott rá Vivienna Hajalis, akivel anno Aren ágyik ugyan nem jutott, de heves csókolózás meg simogatás már többet mesélne kettejük flörtjéről. Vivienna nagyon fecsegős volt és néha tapadós. No meg akarnok, ha durcizni kezdett, pedig kinőhette volna már...23 éves volt de letagadhatott volna pár évet, olyan üdének és frissnek őrizte meg magát. Pedig már rég nem lehet szűz, ha hinni lehet a pletykáknak (meg azoknak a merész simításoknak, amit Arenen produkált a múltban... )
-Végre elrabolhatlak egy percre! Azt hittem, sose akadsz le arról a két libáról, akik meresztik a szemüket meg kacsingatnak, de mikor megfognád a feneküket, rögtön sápadoznak és elrebbennek! Megvan a véleményem az ilyen kétszínűekről! Te komolyan megnősültél? te?! Ah, Domvik szele megcsaphatott vagy az elmebajé, de te tudod. Na de nem erről akartam veled beszélni. Itt van Angelo. Kérlek, mutass be neki! Ha magam mennék oda, az illetlenség...Puhítsd meg nekem a terepet kérlek! Szigorú embernek ismerik, de nekem tetszik és megismerném közelebbről, ha érted mire gondolok. A szigorú emberek állhatatos szeretők tudnak lenni és minden földi jóval elhalmozni, nem? Kérlek, Aren, beszélj vele rólam, hogy mikor odamegyek, ne úgy nézzen rám mint egy piszokra a csizmája orrán!-s közben megfogta Aren karját is, könyörgő szemeket vetve rá.
Angelo durván 30 éves férfi lehetett, nőtlen, acélszürke szemekkel, valóban komoly, talán kicsit szigorú ábrázattal, de karótnyeltsége csak az első benyomás. Szeretett lovagolni, bajvívóként se vallott szégyent és jó társaságban kellemes ember volt. csak éppenséggel nem Aren korosztálya. Eddig ha két szót váltott vele életében?

[Erin O'Shanon]

-Mi hasznom is lesz nekem ebből az egészből kicsim?? -kérdem tőle lehangolóan.

-Nah jó de csak a régiidők emlékére.Most odamegyünk a közelébe, nagyon közel hozzá.Te játszol a kendőddel, és egyszer beszéd közben elejted, látszólag véletlen.Ha igazi úriember akkor felveszi, és onnantól, már csak el kell magyaráznod, hogy csak véletlen ejtetted el,de mennyire örülsz, hogy ő ilyen lovagias gavallér volt,stb. stb. ....

<Mit bonyolítanak ezen a nők?>

[Lianna Pentangelin]

Arennek
Donavallo birtok

-Van, tudom mért vagy még itt, biztos azt a hólyagot keresed, aki anyádról mocskolódik. Nos, én tudom hol lógatja most a lábát eme parkban. Te segítesz nekem, én segítek neked-kacsintott.
A megbeszéltek szerint kezébe vette kendőjét, s ment Arennel.
Angelo udvariasan de távolságtartóan fogadta őket -azaz inkább Viviennát- s mikor leesett a kendő, nem várt személy vette fel: Aren inasa...Ő volt a gyorsabb. Angelo megkönnyebbülten nézett Arenre.
-Uram, látom magára hárult az a hálátlan szerep, hogy a hölgyet a közelembe vezesse. Egy ideje itt kering, mert tudja, rossznéven vennék ha egymaga lépne ide. Ám azt hiszem nagyon de nagyon zárt kapukat dönget...A hölgy egyáltalán nem az esetem, sem külsőre, sem belsőre.
Vivienna mindeközben az inast bűvölte el mosolyával, hamar kiröppent fejéből az, hogy talán mást kéne megszereznie...Hiába a fiatalság ereje...Az inas állta a sarat, bár néha Arenre pillantott, jelezve, ez az ismerkedés most nagyon nem alkalmas és el kéne terelni a hölgyet...

[Erin O'Shanon]

-Vivienna drágám, nekünk most el kéne mennünk, nagyon szeretnénk veled, maradni de sajnos muszáj felkutatnunk azt a mocskot.
-És most ha lennél oly kedves áruldd el kérlek,hol is lógatja az a drága ember a lábát.

<Úgyse lesz alkalma sokáig lógatni őket.>

[Lianna Pentangelin]

Arennek
Donavallo birtok

-No mi az, mióta nős vagy, egy csipetnyi élvezetre se vagy kapható? Be is savanyodtál nyomban?-húzta el kedvetlenül Vivi a száját.
-Úgy látszik, akinél közel az apaság, az mind sótlan uracska lesz...A park tujalabirintusában sétál, szerintem nem egyedül de ezt Lunvallának nem kell tudnia...
Majd sértődötten emelte fel hosszú szoknyáját és ellibegett Arentől. Az inas arca semmilyen véleményt nem fejezett ki.
-Megkeressük, uram?
A tujalabirintus falai a park végében hevert lusta sötétzöld állatként.

[Erin O'Shanon]

-Minnél előbb!-mondom határozottan.

<Ezt a kis mócsingot, ha megtalálom kihívás nélkül aprítom fel.Nem mer idejönnni, hogy megtudta én is itt vagyok, inkább rejtőzik, ez nem úriember, nem is érdemel úri halát.>
<De mikre is gondolok, ha megölöm én sem leszek jobb nála.>

Ez a gondolat ahogy az eszembe ötlik, gyorsan meg is változtat.

<Igaz ha az úr azt akarja hogy Aren menjen hozzá ám legyen...>

[Lianna Pentangelin]

Arennek
Donavallo birtok, tujalabirintus

A labirintus szép volt: tujaillat lengett be mindent, gondosan nyírt falai között el lehetett javarodni, nem kis területen feküdt ám! Aztán a hangok árulták el Lisandres hollétét...félreérthetetlen hangok. Női sóhajok, nyögdécselések, amikhez férfilihegések is csatlakoztak. Az inas megtorpant, szemeit forgatta.
-Uram, megvárjuk amíg végez?-kérdezte fojtott hangon.

[Erin O'Shanon]

-Nem is tudom. -nézek rá cinkosan.
-Szerinted mit tegyünk?
-Mi az amit egy igazi bajvívó tenne.

Mind két irányba húz a szívem.

<Ha most odarontok az illetlenség.>
<Ha nem még a végén eltűnik nekem.>

Megvan mit fogunk tenni.Odadobunk egy pár követ.Ezután adunk nekik 10 percet, ez a lovagiasságunkat mutatja.Aztán nyugodtan odamegyünk mintha mi sem történt volna.

[Lianna Pentangelin]

Arennek
Donavallo birtok, tujalabirintus

-Illetlenség lenne odatoppanni, az a kikötői matrózok stílusa-vélte az inas. A kődobás viszont neki is megfelelt. Csend lett, ruhasuhogás, bosszus morgás, "valaki jön" mormogás. Majd léptek csikordultak a leszórt aprószemű gömbölyű fehér kavicsokon s balkézről egy kifogástalan megjelenésű fiatalember jelent meg egy kipirult, szonyáját igazgató loknis hajú lány társaságában. Lisandres gúnyorosan elmosolyodott:
-Á, Roaen! Milyen jó hogy benéztél ide! Amúgy is mondani szerettem volna, milyen jó bőr az anyád-vágott bele a közepébe. A lány kuncogott mellette, az se lehet másféle szuka. Az inas lesújtó pillantást lövellt felé.
-Nyugalom uram, tudja mért vagyunk itt és mért nem-figyelmeztette halkan a fiatal nemest, nehogy dühében elragadtassa magát.

[Erin O'Shanon]

-A te anyád szépsége viszont hagy némi kívánnivalót maga után, bár sötétben nem láttam jól. -vágok neki vissza.

<Egy null ide, ez majd lehervassza azt az idióta vigyort a képéről.>

-És most szeretnélek párbajra hívni.Ugyanis az anyám becsületét tisztázni szeretném. -a párbajra hívni szónál Lisanders lába elé dobom a kesztyűmet.Ha úriemnber és elfogadja a kihívást felveszi.

[Lianna Pentangelin]

Arennek
Donavallo birtok, tujalabirintus

A fickó horkantott egyet:
-Anyám csípőficamos és nem mai asszony, de ez elég ahhoz, hogy szintén kihívjalak-s ő is Aren elé dobta a kesztyűjét s szó nélkül felvette Arenét.
-Nos, ebben az esetben ki is választja meg a helyet és a fegyvernemet s a módot?
A vele lévő lány összecsapta tenyereit, s bár kicsit megojedt, látszott, izgalmasnak tartja a szituációt.
Az inas szálfaegyenesen feszített és olyan jegesen nézett Lisandresre, hogyha szemmel fagyasztani lehetne, a fickó már kopogna

[Erin O'Shanon]

-Csípőficamos?Akkor az nem is anyád volt hanem, a hugod, vagy nővéred vagy valamelyik unokahugod, mindegy úgyis olyan egyformák.Melllesleg azért nem lehet csípőficamos, mert olyan jól lovagolt, igaz ló nélkül. -mondom mostmár elég kajánan.

-A párbajkódex szerint én mint kihívó választhatom meg a helyszínt és az időpontot, de tudod mit engedményt adok csak mert voltál olyan bátor felvenni a kesztyűmet. -ezzel úriemberhez méltóan felveszem és visszaadom neki a kesztyűjét, és én is várom a sajátomat.
-Az időpontot válaszdd meg te.Valamint nevezzd meg a segédedet.Az én segédem eme ifjú lesz.-mutatok az oldalamon álló fiatal emberre.
<Domvikra még a nevét sem tudom.>
<Domvik simogassd meg a fejét hogy ki mondja legalább a nevét.>
-A hely a Héttornyú előtti kút,a párbaj pedig Párbaj az első vérig(Első ÉP vesztés).
Amennyiben neked is megfelel.
-És most halljam azt az időpontot.