*Odalép a vak Mesterhez, de az fura módon mintha észre se venné. Venge még sohasem tapasztalt ilyesmit, de nem adja fel. Megböki az oldalát:*
-Hééé...figyelj kicsit... - *Semmi rakció, de a lányka nem adja fel. Eléáll, megfogja az állát, és felemeli az arcát, hogy a szemébe nézhessen.*
- Nem tudom, hallod-e egyáltalán, amit mondok. Szeretném megköszönni, hogy megmentettél bennünket. Ez igazi hőstett volt. És szeretnék bocsánatot is kérni...izé...szóval...engem csak váratlanul ért, amikor az álarc nélkül megláttalak. Nem is olyan szörnyű...csak hozzá kell szoknom...de tényleg.
*Hogy nyomatékot adjon szavainak, és meggyőzze a másikat őszinteségéről - egy cuppanós puszit nyom a transzban lévő férfi sebhelyes arcára.*
<...vajon egyáltalán tud arról, ami körülötte történik?>
*Mivel nem kap választ, Frankohoz fordul:*
- Mi van vele? Ugye, nem komoly... - *Majd a tőle megszokott, gyerekes témaváltással:*
- Franko...ugye, megtanitasz engem is úgy harcolni, mint a mesti. Olyan ügyesen elbánt ezzel a csuklyással. De mi van,ha nem volt egyedül, ha jönnek a többiek is?
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára Catti Brie 2007.07.20. 20:57-kor.
* A bárd elmosolyodik kissé kérdéseden, majd röviden belekezd:*
- Szívesen megtanítanálak, de a tiadlani harcmodort, a kéz és a láb fegyverként történő használatát csak is egy vérbeli tiadlanitól tudnád elsajátítani! Most viszont koncentráljunk a sérültre! *Megfogja Mestit a hóna alatt, s folytatja:*
- Gyere Venge fektessük le, még nem ér ide a segítség! Rendben tiadlani? * Teszi fel a kérdést az arctalan mesternek, miközben fejével int, hogy Venge karolja át a másik oldalát. Miután sikerlt felemelnetek a szobájába támogatjátok, hol lefektetitek az ágyra. Ekkor nyílik a fogadó ajtaja, s belép rajta Fator egy kámzsás társaságában. A férfi nem sokat teketóriázik. Utánnatok megy a szobába, s megkér titeket, hogy távozzatok onnan. A férfi egy idősebb, őszülő halántékú, jó modorúnak tűnő illető, kinek csuháját egy hatalmas aranykör díszeleg.*
/ Venge /
* Csöndesen távoztok a szobából, majd miután becsuktátok magatok mögött az ajtót Frankó fordul feléd, s válaszol kérdésedre:*
- Tudod kislány, Mesti nem egy egyszerű harcos! Ő egy igen furcsa, mondhatni különleges életformát, kultúrát harcos kasztot képvisel! Úgy nevezik őket harcművészek. Tiadlanban, Niare-ben, Enoszuke-ban dívik főként az ő kultúrájuk. Hatalmas energia lakozik az ő testükben, melyet végtagjaikon, fegyvereiken keresztül adnak át a külvilágnak. Kézélük, öklük felér egy jó buzogánnyal, s technikájuk sok esetben szemmel nem is követhető, precíz és halálos „tánc”. * Közben elindul az ivóba „rendet rakni, amit már Fator megkezdett a hullák kicipelésével az udvarra.* - Olyan első energiáik vannak ezeknek az embereknek, mivel például, ahogy az imént láttad fájdalmukat tudják csillapítani. * Folytatja mondandóját a dalnok, miközben felméri a terepet.*
/ Az arctalan mester /
* Miután társaid segítettek bejutni szobádba, s ledőltél az ágyon, rzed, hogy jót tesz a kis pihenés. Ekkor hallod, hogy egy ismeretlen, idősebb férfi lép be szobádba, s a többieket távozásra szólítja fel Midőn kettesben maradtok, hozzád lép, s megszólít:*
- Üdvözöllek fiam! A nevem Kertsan atya, Krad hű szolgálója! Segíteni jöttem! Mutasd, hol is vannak a sebhelyek! * Ezzel hozzád lép, s segít eltávolítani felsőtestedről az öltözéket, ha engeded. Miután megszabadultál nagy kínkeservek közepette a ruháidtól, arra kér, hogy feküdj nyugodtan, hanyatt fekve. Pár pillanatnyi néma csend után, mormogást hallasz az öreg felől, s érzed sebeid mintha felmelegednének, s enyhén bizseregnek. Jobban vagy, határozottan. A procedúra jó pár másodpercig eltart, de érzed enyhén, de visszatérőben van beléd a lélek. Az öreg mormogása mindezek után elmarad, majd ismét pár pillanatnyi csend támad. Ezután az atya megnyugtató szavai törik meg a némaságot:*
- Fiam! Úgy tűnik Krad jó embernek tart téged, még ha nem is vagy híve! Sebeid beforradtak, testi gyengeséged pár nap, s eltűnik, mintha nem is lett volna!
Apszolut kábán hagyom hogy becipeljenek a szobába. Mikor a kámzsás alak üdvözöl csak barátságosan próbálokinteni de csak egy satnya mozdulatot tudok kipréselni magamból. A ruhámtól szorosan összeszorított fogakkal és sziszegve ugyan de megválok. Ekkor kezd a pap a varázslatba. Furcsán bizsergető. De jól esik. Miután végzett.
- Köszönöm atyám.Hálásvagyok azért hogy segített.
Mondom neki majd ledőlök hogy pihenjek. Tovább nem is foglalkozom vele.
*Egy ideig figyelmesen hallgatja barátját, de közben türelmetlenül toporog. Látni rajta,hogy egészen máshol szeretne már lenni. Mikor Franko az ivó felé indul, a lány indul az udvarra, hogy megkeresse Erynát, egyúttal visszaszerezze régi ruháit, de legfőképp a tőrét, ami a fürdés után valahol elkeveredett.*
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára Catti Brie 2007.07.20. 20:59-kor.
* Az atya elköszön tőled, majd csendesen távozik, de te már ezt csak fél füllel hallod. A kimerítő küzdelem, a hatalmas vérveszteség mély álomba röpít…*
/ Venge /
* Épp indulni akarsz az udvarra, mikor Fator kíséretében „megérkezik” Eryna is. Látod szerencsére a lány jól van. Fogja a tarkóját, de kűlsérelmi nyom nem látszik rajta. Mikor megpillant egy halvány mosoly jelenik meg szája szélén.*
-Jól vagy lányka? *Kérdi a felszolgáló tőled, mikor végigméri véres ruhádat. Ekkor lép ki Mesti szobájából az atya, s csöndesen megszólal:*
- Túléli, de ma biztos pihenni kell neki! Miután felébred sok folyadékot kell kapnia. * Ekkor veszi észre az öreg a lányt. Gyors mozdulatokkal megvizsgálja annak fejét, majd elmosolyodik.*
- Túléli a hölgy! Jegelje ma, hogy a púp lelohadjon! * Azután az öreg Frankóhoz lép, beszélnek pár szót négyszemközt, majd távozik a pap.*
- Eb csont beforr! * Szólal meg a bárd kissé bohókásan, majd segít kivinni Fatornak a többi hullát az udvarra. Mikor végeznek, a pult mögött tesz egy fedőkötést sérült vállára, majd feléd fordul.*
- Na kislány! Mit szólnál hozzá, ha szétnéznénk a városban? Előtte viszont öltözz át szerintem és mosd le magadról az alvadt vért! Szerintem az útra pont megfelelő lesz régi öltözéked, melyet szerencsétlen Eryna kimosott mielőtt a támadás érte volna a fogadót. Ha jól tudom kint száradnak a fürdő mellett a ruhadarabjaid egy szárítókötélen. * Mosolyodik el sejtelmesen a bárd. Közben Fator és Eryna rendet vág a fogadóban. Felmosnak, feltörölnek, a sérült bútorokat kiviszik, s megkezdik az ebéd előkészítését, mintha semmi sem történt volna.*
/ Ulcus / * Kint állsz az udvaron. Melletted a lovászfiú kérdésedre választ várva. Látod, hogy Fator és Frankó kihozzák az elhullott támadókat, majd a fogadós segedelmével egy zárt kocsi „tolat” be a hátsó kapun, s elszállítja az ütközet áldozatait egy öregedő, nagy szakállú törp féleség vezetésével, ki a fogat hajtója lehet...*
/ A lány már az imént bement Fator kíséretében a fogadóba. /
* Miután segítesz a hullákat a kocsira feltenni Frankó pillant rád kissé idegesen. *
- Köszönöm a segítséget, de mintha mást kértem volna tőled harcos! * Néz enyhén szúrós tekintettel. * Ha nem csalnak emlékeim azt kértem, hogy hozzátok be a hullát az utcáról, majd biztosítsd a fogadót az esetleges újabb támadás ellen! * A dalnok válaszod meg sem várva indul vissza a fogadóba, hogy segítsen a „rendrakásban”. *
// Légy szíves olvasd már figyelmesebben el a reagokat. Ne csak a neked írtakat, hanem a fogadóban tartózkodó többi Jk-ét is. Köszi! //
//nem szeretem az off infokat,amugy is,ami számomra fontos,azt el olvastam...és az volt irva,hogy a hullát becsomagultuk és behoztuk a lovásszal emlékeim szerint...//
felrakja a kocsira az éppen ak ezébe levő hullát majd elindul körbejárni a sikátort,ugyanis a "biztositani a fogadót a további támadásoktól" eléggé tág fogalomkör és egyedül egy forgalmas helyen eléggé elképzelhetetlen...na mind1 a pénz nagy úr
* Körbejárod a fogadót. Semmi gyanúsat nem észlelsz. Benézel minden sikátorba, ellenőrzöd az épületek ablakait, felpillantasz a tetőkre, de semmi. Épp körbeéred a fogadót, s visszajutsz a hátsó kapuhoz, mikor szemed sarkából észreveszel egy köpönyeges alakot összegörnyedve az „ominózus” sikátorban, hol te is megölted ellenfeled. Az ismeretlen alak nem mozdul. Ott gubbaszt ülve, hátát a falnak vetve. Feje egy kicsit oldalra billenve. Közelebb érve vértócsát pillantasz meg, majd felismered az idegenben a fogadó „védőszellemét”…*
/ Venge /
* Frankó tanácsait megfogadva kimész az udvarra, majd onnan a fürdőbe, hol lemosdasz a kihűlt vízben. Ruháidat Eryna viszi utánad, majd egy enyhe mosolyt elejtve átnyújtja neked.*
- Látom, nem tudsz megszabadulni a régi öltözékedtől lányka! Na, de legalább ki lettek mosva, s meg is száradtak amíg ez az őrület lezajlott! Kik voltak azok? Nem tudod? Fatort és Frankót is kérdeztem, de ők egymásra néztek, s csak annyit mondtak, hogy idegenek! * Néz őszinte tekintettel szemeidbe, a kérdésére választ várva. *
*A fürdéstől felfrissülve, hálás mosollyal fogadja Erynától régi, szeretett, de már újra tiszta ruháit. Gyorsan belebújik a nagdágba, ingbe, megkönnyebbült sóhajjal veszi kezébe övét, rajta a tőrt.*
<...a fenébe...miért kellett ezt itthagynom...hiszen épp most lett volna rá először igazából szükségem...na, én is meggondolom, mikor öltözök át legközelebb...>
*Csodálattal néz Erynára, aki nemrég még eszméletlenül feküdt, most meg takarit, rendezkedik, és még az ő ruháira is van gondja. A felszolgáló kérdésére viszont ő sem tud - vagy talán nem is akar - pontosan válaszolni:*
- Ha Fatorék se tudják, én sem tudom megmondani. Csak annyit láttam, hogy egyikük az a csuklyás volt, aki előző nap az ivóban belémütközött. A többiek mind maszkban voltak.
<...no, Franko, most feladtad nekem a leckét...honnan találjam ki, hogy kinek és mit mondhatok el abból, amit tőled megtudtam...?>
*Hogy a további kérdezősködéstől megmeneküljön, és ne kelljen hazudnia annak a nőnek, akit igy megkedvelt, megköszöni a ruhákat, majd gyors léptekkel visszasiet az ivóba.*
* Visszasíetsz az ivóba, hol csodák csodájára minden nyoma eltünt már a „reggeli akciósorozatnak”. Frankó egy asztalnál ülve beszélget Fatorral, mikor belépsz enyhén elmosolyodik, s megszólal:*
- Látom Venge ismét visszatért közénk a tegnap megismert lány! Mondjuk kissé tisztábban! Foglalj helyet! Kérsz valamit inni, vagy enni?* Néz rád kérdőn a bárd, próbálja leplezni, hogy az imént Fatorral nem éppen kellemes dolgokról beszélgettek. Ezt leszűröd abból, hogy Fator felkell mellőletek, s idegesen pislant a bárdra akinek tekintete egy pillanatra elhomályosul, de próbál azért vidám maradni, ebben a pillanatban is…*
/ Ulcus /
* Körbepillantasz, de senkit, s semmi gyanúsat nem látsz a környéken. Lehajolsz a férfihoz, ki súlyosan megsérülve éppen szuszogva görnyed a fal mellett. Ismered, láttál már ilyen sebet. Érte a gyomrot, májat. Ahogy felméred a vérveszteséget, tudod haldoklik az illető. Rajta már semmi sem segíthet. Pár pillanat lehet vissza életéből. Ahogy közelebb hajolsz felemeli fejét, s tompult, fénytelen szemével rád tekint.*
- Ki vagy? *Kérdi elhaló hangon. Márvány fehér arcán, ajkán látszik, hogy hatalmas a vérvesztesége. Tudod esélyed sincs elvinni a fogadóig, mert addigra halott Frankóék ismerőse, a fogadó „ védőszelleme.”