(Bethsebath)
Seba fegyelmezett. Mindent úgy tesz, ahogy mondanak neki s élénken nézelődik is. Már fürdés közben remegett a keze, és egy szót sem szólt.
A litániát már képes hiba nélkül elmondani, hisz eleget olvasták a kiskönyvet no meg seba tanulékony a maga módján. Fejből még nem tudja, de kórusban megy neki.
A fény sűrűsödésekor egyre gyakrabban pislog. Jöna kérdés. A hangja tiszta és határozott, de majdnem hozzábiggyesztette a katonás asszonyomot, de lenyelte:
-Igen.
Utána lehunyta a szemét. Ez személyes, belső élmény s így, magába fordulva el tudja viselni. Így is láta a fényeket, furcsa volt, de legalább mást nem.
Egy ideig nem is tud felállni, csak van, s mintha félálomban lenne, úgy vonult le a színről. Nem szól senkihez, ő most belső utazáson van. Ennek még le kell ülepednie ahhoz, hogy megmukkanhasson, vagy ránézzen valakire. Így vagy a földet, vagy valami jelképet fixíroz, de most senki arcába nem néz.
Az istentisztelet alatt már magára talált, képes volt kiszakadni a hangulatból, így mire Vivien hozzájuk jön, már rá tud nézni a lányra, de még mindig kuka, bólint, hogy értette őt.
Zak szavaira is biccent, hogy ezt is érti, nagyon is. A gonolatai se nagyon járnak. Nem gondolkozott, se a szertartás alatt, se az istentiszrtelet alatt. Most se ment neki. Inkább hagyta, hadd induljon meg a lába, vissza a fogadóba, hogy átöltözzön s aztán talán pihenjen kicsit, majd hogy a vásárba mehessen. Talán vesz pár dolgot.
Jobban megrendült mint hitte és ez szavát vette.