A Vonító Dalnok Korcsma

[Schinter]

Ulcus


Mivel mindenkinek van ellefele és jól elvannak egymással egyelőre nem kiván beavatkozni.Mindenkinek meg kell vivnia a saját harcát.Ráül a pultra kardját keresztbe rakja,hogy markolata kéznél legyen.Ám,amikor a "fegyveretelen ezermester megsérül" elővesz egy dobótőrt és az ezermester támadója felé hajitja.Aztán tovább nézegeti a küzdelmet,hogy ki hogy birja...Ill. kezdi hiányolni a csuklyás védőszellemet a kocsmából

[Rayvanur]

Az arctalan mester.

Amint harcbaszálok azzonal rájövök hogy ezek némiképp magasabb szinten álnak. Ezt nyomatékosítja is az oldalamt felszántókard.

-ARRRAGDHHGS.

Ordítom majd hátraugrom hogy a fenyegetett területenkívülre kerüljek. Ha sikerül utána igyekszem visszavonulni. Hogy csökenthessem fájdalmaim.

[Erigowi Klavel]

/ az arctalan mester /

* Hátrébb lépsz, s majd bele botlasz a földön küzdőkbe. Oldaladra szorítod kezed, s érzed, hogy sebed mély, de nem életveszélyes. Ebben a pillanatban egy tőr suhan el orrod előtt. Gazdája a pult közelében lehet megérzéseid alapján.*


/ Ulcus /

* Eldobod a fegyvert, miután az ezermester hátrébb lép, majd hanyatt esve a földön küzdőkben. Ekkor tudatosul agyadban, hogy kit megcéloztál maga a csuklyás, kinek megölésére felbéreltek. A tőrt ügyesen egy testmozdulattal elkerüli, de a vele küzdő bárd ezt a lehetőséget kihasználva lábon szúrja Wrokhordot. A célpontod, felszisszen, de erőt vesz magán, s hátrébb lépve folyatja a kimerítő küzdelmet.*

/ Venge /

* Magadhoz térsz, felülsz, s körbepillantasz. A látvány groteszken „furcsa”. Előtted az általad „semlegesített” férfi orra bukott, mozdulatlan testét pillantod meg. Arrább, még mindig Fator birkózik az ellennel. Az ivó túlsó felében a vak áll háttal neked, s oldalát fogja baljával. A dalnok épp egy sikeres mozdulattal megsebezte a csuklyás combját, ki egy pillanatra megtántorodik, majd hátrébb lép, s folytatja a harcot. Legnagyobb meglepetésedre a pulton ül, s figyeli az eseményeket a tegnap megismert harcos, Ulcus….*

[Schinter]

Ulcus


Láttván,hogy wrokhord valóban nem ma kezdte a szakmát és valószinűleg igen jól is jött,hogy megtámadták a fogadót bármi is legyen az oka.Egyedül valószinűleg ennyi emberrel nem birt volna el.Tudatosulva,hogy ellfeleik igen képzettek lehetnek és csak azért sikerült karcolás nélkül meguszni a sikátori csete patét mert wrokhord igen csak lebecsülte.Hát igen nem mondják hiába,hogy az ellenfél lebecsülése nagy hiba.Leugrik a pultról,ahol eddig ült és gyors léptekkel a szobája felé indul,ahol az a fegyver található,amiben képzett.Talán amig visszatér,addig még tartani tudják magukat a fogadóban levőek...Ha elérte a szobáját és semmi gyanusat nem vesz észre a sietségbe előveszi becsomagolt kardját és a hátára veszi.Továbbra is a hosszú kard van a kezébe és úgy megy az ivóba.

[Catti Brie]

/Venge/

*A lány kissé kóvályogva tápászkodik fel a földről. Megpillantva a vértócsában fekvő halottat, undorodva, hányingerrel küszködve lép hátrébb.
A helyzet nem sokat változott, mióta elvesztette eszméletét. Körbenézve az ivóban, meglepetten látja meg Ulcust, amint a pulton ülve, kissé gunyoros mosollyal a szája szegletében a két küzdő párost figyeli felváltva.
Venge kissé tanácstalanul néz szét újra. Fatornak továbbra se tud segíteni, miert szinte összefonódva birkózik ellenfelével.
Frankóékra téved a tekintete, és ekkor veszi észre, hogy a dalnok vágása nyomán a csuklyás megtántorodik, egy pillanatra az egyensúlyát is elveszti. Mesti, ahelyett, hogy Franko segitségére tudna sietni, sebesülése miatt hirtelen hátrább lép, ekkor - megbotolva a földön hempergőkben - majdnem Vengének ütközik.
A lány egyre kétségbeesettebben áll.*

<Ez nem igaz...ilyen nincs....Miért nem jön már valaki?... Senki se akad, aki segíteni tudna?>

*Ebben a pillanatban azt veszi észre, hogy Ulcus leugrik a pultról - de ahelyett, hogy beszállna a harcba, kisiet az ivóból.
A lánynak elszáll az agya. Dühében apró kezeit ökölbeszorítja, majd nem törődve a következményekkel, dühödten és elszántan nekiront a csuklyásnak.*

-ÁÁÁÁÁHHH!!!...Hagyod békén!? A barátaimat nem hagyom!

*Rúg, karmol, harap, visítva cibálja Wrokhord ruháját, próbálva elrángatni Frankó közeléből, egyúttal minél jobban akadályozni mozgásában.*

[Rayvanur]

Az arctalan mester.

Hátralépés közben majdnem felbukom egy hullában!? <Valami tőr elrepült erre?> De valahogy visszanyerem egyensújom. Ekkor hallom hogy venge őrült módjára vetimagát a csatába ráadásul nála sokkal erősebb és veszéjesebb elenfélre támadt. <De hol volt eddig a lány?> Mielőtt még lemészároltatja magát kivételesen védekezés hejett vadul támadok. Hogy elvonjam az ellenség figyelmét.

//Vagyis rohamozok.//

[Erigowi Klavel]

/ Venge, az arctalan mester /

* Venge nekirontasz a neked háttal álló csuklyásnak. Az próbál lerázni magáról, de nem egy könnyen megy neki, hisz közben folyamatosan támadja a dalnok, s így védekezésre szorul. Ekkor lép közbe az arctalan mester. Ez már sok Wrokhordnak. A lánnyal a hátán kitér a vak harcos rohama elől, vesztére. Frankó pontosan torkon szúrja a latort. Megtántorodik, fegyvere kiesik kezéből. Áll még egy darabig egyenesen, vértől szűrcsögő, mély torokhangon megszólal:*

- Khrhk…Most győztetek, de sorsotok megvan pecsételve. * Ezek utolsó szavai, majd holtan rogyik össze. A pult előtti küzdelem zajai is csendesedni látszanak. Ahogy Venge te odapillantasz a holt csuklyás teteme felett állva, látod, hogy Fator ellenfele fölé kerekedett, s hatalmas mancsait a támadója torkára szorítva „elcsendesítette” azt. Az illető teste rándul még párat, majd izmai ellazulnak, légzése, szívverése leáll.*

- Vége! * Szusszan a megfáradt csapos, majd feláll s diadalittasan körbenéz rajtatok. Frankó letörli véres rapirját, s nagyokat fújtatva elismerően felétek fordul:*

- Köszönöm nektek! Nélkületek nem győzedelmeskedhettünk volna! Jól vagytok? Tiadlani, ülj le, látom megsérültél! Mindjárt szerzek segítséget. Venge! * Lép hozzád közelebb a bárd. Látod felszaggatott ingjét, s vérző vállát. * Minden rendben van? * Vesz elő egy zsebkendőt, s letörli véres arcodat.*

/ Ulcus /

* A csata közepette berontasz a szobádba, hol nem tapasztalsz semmi rendellenességet. Előveszed a textilbe csavart tradicionális fegyveredet, majd miután hátadra akasztod, elindulsz az ivórészbe. Kilépsz a szobád ajtaján, s furcsa csend települ rád. Semmi zaj, csak csöndes beszélgetés fogad, mikor az ivóba toppansz. Minden szempár rád tapad érkezted zajára. Franko szavai törik meg a feszült csendet:*

- Van még ellenség, vagy sérült valahol? * Néz rád kérdőn a dalnok.*


// minden játékos, ki a fogadóban történt rajtaütés részese volt ( Venge, Ulcus, az arctalan mester) kap 1-1 pontot tapasztalásért. Ezen felül Venge leleményességéért ( a székláb fegyverként történő alkalmazásáért) kap 1 pontot leleményességből. Valamint az arctalan mester 1 pontot kap szerepjátékból, mivel egyre jobban beleéli magát az aktuális helyzetekbe. A kezdeti akadozások után, most már egyre jobban játssza a „vak” szerepet.

Azaz: Vengének így már van: szerepjátékból:1, tapasztalat:2, leleményesség:1 pontja. Így 2. tapasztalati szintre lépett!
Az arctalan mesternek van: szerepjátékból:1, tapasztalat:2 pontja. Így ő is 2. tapasztalati szintre jutott.
Ulcusnak van: tapasztalatból: 2 pontja eddig, ő még nem lépett szintet.

Légy szíves módosítsátok az adatlapotokat, valamint Venge, az arctalan mester léptessétek szintet a karaktereiteket. //

[Catti Brie]

/Venge/

*A kicsi lány a lassan lerogyó csuklyás hátán landol. A hirtelen támadt csend szinte sérti a fülét.
Okát kutatva Fatorék felé néz, és megkönnyebbülten látja, hogy ő is legyőzte végre ellenfelét.
Miközben aggódva figyeli a bárd vállán a sérülést, lefogja annak kezét, amivel az ő arcát akarja megtörölni.*

-Ugyan, hagyd már...semmi bajom, viszont te megsérültél...gyorsan be kell kötni a válladat. És nézd csak, Mestinek talán komoly az a seb az oldalán.

*Az események utóhatásaként remegő kézzel mutat a vak felé. Most jön ki rajta minden feszültség, ami a harc hevében felhalmozódott benne.
Először csak elhallgat, körbenéz a szétdúlt ivóban, aztán hirtelen kitör belőle a sírás.
Csak ül, immár a csuklyás mellett a földön - és rázza vállát a zokogás.
Nem lát, nem hall, fel se fogja, hogy mi történik még körülötte.*

[Schinter]

Ulcus


Hát vége...Igaz,hogy csak a végére ért be a fegyverével a fogadóba,dehát ez van...mindenkinek meg kell vivnia a saját küzdelmét.És ezzel úgy néz ki,hogy végett is ért a bárd megbizatása.Igaz nem ő ölte meg a toronit...
A bárd kérdésére megvonja a vállát.

-Kint van még 1 guzsba kötött,talán ki lehet faggatni még némi információt ha szükség van rá.Illetve a sikátorba van egy hulla,lehet érdemes lenne eltakaritani mielőtt a városőrség is ráakad...

[Erigowi Klavel]

/ Mindenkinek /

* Frankó körbepillant a „díszes társaságon”, majd kiadja az utasításokat. Ezzel is elkerülve az esetleges fejetlenséget. Éreztetve a többiekkel, hogy nem csúszott ki az irányítás a kezükből. Lelket öntve esetleg a megtörtekbe:*

- Fator! Szerezz valami felcsert!
- Ulcus! Nézz körbe az udvaron! Hátha megleled Erynát! Utánnna húzd be az utcán lévő testet az udvarra. Phill a lovászfiú segítségedre lesz! Ezek után biztosítsátok a helyszínt! Nem hiányzik még egy meglepetés!
- Tiadlani! Maradj ülve! Mindjárt itt a segítség!
- Venge! Jól vagy? * Guggol le a lány mellé, s átöleli a zokogó teremtést. Közben Fator miután kapkodva rendbe szedi öltözékét, elindul felcserért.*

/ Venge /

* A bárd átölel, s érzed a kínzó belső feszültség kissé lohadni kezd. Megnyugszol a dalnok közelségét, jó szándékát, megértő, s nyugtató hangját halva:*

- Minden rendben van kicsi lány! Bátran viselkedtél! Nagyon büszke vagyok rád! * Mosolyodik el, s enyhén megpiszézi csöppnyi orrocskádat. Teljesen megnyugszol, s ámulattal figyeled a bárd milyen nyugodtan viselkedik egy ilyen kíméletlen küzdelem után. *

/ az arctalan mester /

* Frankó mondata nélkül is tudod, hogy le kell ülnöd. Érzed az erő folyamatosan kiszáll lábaidból. Tudod, sebed igen veszélyes. Folyamatosan vérzik, lüktet a vágott seb helye.*

/ Ulcus /

* A bárd parancsai nem érnek váratlanul. Tudod, hogy nem csak felesleges „erőfitogtatás”, hanem tényleg meg kell tenned a szükséges lépéseket, ha nem akarjátok magatokra vonni a figyelmet. ( Ha már meg nem történt). Illetve azt is jól tudod, hogy bár kicsi, de megvan az esély a következő támadásra, s jelenlegi helyzetetekben nagyon kiszolgáltatottá válna a társaság.*

[Schinter]

Ulcus


Bólinté s elindul az udvar hátsó rséze felé.Szemügyre veszi a legutóbb épp megkötözött figurát és ha nem lát szökésre utaló jelet szól a lovász fiunak,hogy segitse behuzni a sikátorba hagyott holttestet.

-Phill,gyere segits.Hozz egy nagy zsákot is,mert el kell tüntetni egy hullát a sikátorból...

[Erigowi Klavel]

/ Ulcus /

* A fiút kint találod az udvaron. Ő pont vizes ronggyal törölgeti Eryna a felszolgáló arcát. Látod a lánynak nem esett komolyabb baja, csak leüthették, azért volt elterülve aléltan az imént még a kút mellett. Mikor a fiú megpillant, hírtelen felugrik. Valószínűleg berögződésből, a támadóktól való félelmétől. Mikor megszólítod megnyugszik egy kicsit, majd miután felsegítette a lányt, elindul az istállóba. Pár pillanat múlva kihoz egy pokrócot.*

- Csak ezt találtam!* Mutatja feléd, majd elindul a hátsó kapuhoz. Kinyitja azt, kikukucskál az utcára. Miután meggyőződött arról, hogy minden rendben, átsétál a túloldalra. Te követed. Fintorogva segít neked „ becsomagolni” a tetemet, majd közös erővel bevonszoljátok a fogadó udvarára. Eryna még mindig ott lábadozik a kút kávájának támaszkodva, tarkóját tapogatva.*

- Mit tegyünk még? *Kérdi feléd fordulva a srác.*

[Catti Brie]

/Venge/

*Lassan megnyugszik a bárd szavaitól, bár a "piszézéstől" hirtelen megmerevedik, eltolja kissé a férfit. Nincs ő az ilyesmihez szokva, feszélyezi a dolog, pláne ennyi ember előtt.*

-Ugye, vége van már? Franko...én annyira féltem. Nem is tudom, hogy volt bátorságom ahhoz, amit csináltam. Te soha nem félsz?

*Feláll, majd körülnéz: Erynát keresi tekintetével.*

[Rayvanur]

Az arctalan mester.

Az öngyilkos roham végül jól sülel és túlélem.Bár a végén belerohatam az asztalba de legalább megkapaszkodhattambenne. Közben hallom hogy mögöttem lassan véget ér a csata. De a sebem már anyira fáj és lüktet hogy leülök egyszékre és csenben kábán "bámulok magamelé".
<Hát ez is megvolt az első nagy csatám?>
Közben nem igazán tűnikfel hogy szólnak hozzám. Mivel észbe kapva elkezdem alakalmazni a fájdalomcsillapítás ősi módszerét.

//A diszciplinához felhasználom elmém összes tartalékát. Igaz erről majd még beszélnék veled msn-en.//

[Erigowi Klavel]

/ Venge, az arctalan mester. /

* Venge a sokkos állapot után, melyet a bárd közelsége, s szeretetteljessége kissé lecsitít kezdesz észbe kapni. Eltolod magadtól a bárdot, ki füle tövéig belevörösödik a kétértelmű helyzetbe, de szó nélkül feláll, s enyhe mosollyal próbálja leplezni a „kiszolgáltatottságát”. Körültekint ő is, és a vak segítőtökhöz lép. Te is körbetekintesz, de hármótokon és a hullákon kívül senki mást nem pillantasz meg a helyiségben. Látod azonban, hogy Mesti igen rossz bőrben van, közelebb lépsz az ülő emberhez, s ekkor csodák csodájára, mintha mély transszerű állapotba esne, majd mintha kissé nyugodtabban szedné a levegőt a még mindig számodra nagyon groteszk kinézetű harcos.
Arctalan mester, erősen koncentrálsz, s érzed, hogy a lüktető fájdalom csökkeni kezd, tudod, annyi energiád nincs, hogy teljesen gyógyítsd magad, vagy, hogy teljesen eltompítsd fájdalmad, de tudsz valamelyest csökkenteni kínjaidon. Szerencsére este kipihented magad, reggel meditációval kezdted a napot, s titkos energiáidat el eddig nem használtad. Így az összes pszi energiádat fel tudod használni.
Frankó közelebb lép a vak harcoshoz, s megszólítja:*

- Jól vagy?! Bírod még? Tarts ki, mindjárt itt a segítség! *Vesz egy mély levegőt, s folytatja csendesen, a figyelmet a sebről, s a fájdalomról megpróbálva elterelni:*

- Köszönöm a segítséged! Nélküled vesztettünk volna, s azt is, hogy kiáltásoddal figyelmeztettél minket, saját testi épségeddel mit sem törődve!


/ az arctalan mester: légyszi adtalapodon módosítsd már a színtlépést, amit nemrég elért a karaktered /