Feketeleves [ETK]

[Herold Bardelot]

(Mustafa)
//módosítva//

-Tollas a hátam hogy madárnak nézel fiacskám? Kísérgesse a kórság ezeket a nyavajásokat, és a legkevésbé sem érdekel hogy Te merre tartasz. A táborod meg .... ah csinálj vele amit akarsz, nem pihengetni jöttünk hanem életet menteni. Nem fogom egy ilyen kis mitugrász miatt felidegelni magam! További jó szórakozást nekem ebböl elegem van! Lovag uram Ön hatóság, majd eldönti mihez kezd. Hölgyem gondolom ön a Vitéz urasággal tart, jó szórakozást én mindenesetre köszönöm a remek társaságot, mégha nem is élvezhetem túl sokáig.
Biccentek a lovag és a nö felé majd tovább állok, és közben jól hallhatóan szidom a pofátlan ifjúságot meg azt a fene nagy tudományukat. Lépteimet délnek fordítom, de a pengém nem rakom el.

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

*Elteszem a kardom, majd tempósan a leterített férfihoz lépek, kinek nyakán a bolám díszeleg. Megszabadítom a fegyver szorításából, majd kissé fancsali képpel nézem, hogy reagál-e a szabadulásra. Nem vagyok gyógyító, így mást meg sem próbálok tenni érte.
Ezek után gyanakodva nézem a "megmentett" fickót.*
<Egy háló alól gabalyodott ki, túl sok mindent nem tudott csinálni, hacsak... *egy nagy nyelés* hacsak nem ért OLYANHOZ... >
*Nem tetszik az ami eszembe jut, nem épp az jár a fejemben, hogy a "jó ügy érdekében" használja feltételezett tudását.*
- Nem vagyunk vendégek. És egy kicsit vissza kellene venni ebből a fennhéjázó beszédből azokkal szemben, akik önzetlenül a segítségedre siettek. - *tegezem vissza élből, majd látván a dzsad férfi távozását utána szólok.*
- Hohóóó! Ne szaladj el az önérzeted megsértése miatt ... Vállald inkább büszkén, hogy benned van olyan tartás, hogy ismeretlenül is életet akartál menteni, még akkor is ha egyesek beképzeltek, és többre tartják magukat... Azért én kíváncsi lennék, hogyha nem jöttünk volna mit kezd a négy taggal... Levágtad volna őket mint az összekötött lábú csirkét szokás? .... Pheee...
*Közben Malorhoz lépdelek, arcomon látszik a bizalmatlanság az ismeretlennel szemben. A haramiák felé bökök fejemmel.*
- Őket kerestük?

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

-Ez nem ezen múlik angyalom. Akár agyon is üthetne az se érdekelne. Minek maradjak ha egyszer el is mehetek? Ilyen szívélyes vendégváró házigazda mellet öröm a távozás mezejére lépni.Fordulok vissza a tábor másik végéröl.
-Hah lehet épp ebben zavartuk meg és ezek a haramiák csak ártatlan utazók.
Húzódik gonosz mosolyra a szám, a kardom magam elött keresztbe rakom és várom hogy akkor most mi lessz.

[Huor Aikanáro]

Súrion

*Közben a lovamtól a fekhelyemhez megyek és pakolászni kezdek,mint aki jól végezte dolgát.Majd mikor a dzsad nő mészárlással kezd gyanúsítgatni,akkor felegyenesedve kissé elnevetem magam.*

- Csirkevágás??Na álljunk csak meg egy szóra!
Először is nem is igazán szeretem a csirkehúst!
Másodszor,pedig azt hiszem nem Én voltam négyünk közül az,aki lóval letaglózott két magatehetetlen embert és Nem Én voltam az,aki a bolájával betörte egy amúgy is ártalmatlan ember fejét...!Nekem még csak a hajuk szálát sem állt szándékomban meggörbíteni...!
Csak rájuk kell nézni...!Van már így is elég bajuk,nem,hogy még Én tegyek kárt bennük!

*Közben végig huncut mosoly ül az arcomon.
Majd a lovaghoz fordulok,immár némileg komolyabb tekintettel.*

- Akkor ha jól értettem az előbb,Lovag uraságod,valamiféle rend fenntartó?!
Remek!Akkor ezennel átszolgáltatom neked ezt a négy útonállót,már mint,amit hagytatok belőlük.
Tégy velük belátásod szerint!És ha esetleg kellek az ügyben,akkor körülbelül egy hét múlva visszatérek a városba és állok rendelkezésre!
De most,ha meg bocsájtotok,akkor tábort bontok,mert már így is tovább aludtam,mint terveztem.

*Ezzel sietősen nekilátok a pakolásnak.Először felnyergelem a lovat és közben alig hallhatóan (de azért még is hallhatóan ) beszélek hozzá.*

- Látod Te ezt..?Még,hogy Én öldöklök,akkor Ők mit csinálnak..?
De a lényeg,hogy neked semmi bajod,Ők meg azt tesznek,amit akarnak!

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 2. nap dél
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

-Azt mondtam abbahagyni a fenyegetőzést!

*A lovag egyszerűen félreüti a banditának szegezett pengét saját kardjával.*

-Jól van? Menjen a társaihoz és maradjanak egyenlőre nyugton, majd később szeretném megtudni mi történt pontosan.

*A zavarodott tekintetű szerencsétlen megkönnyebbülve néz fel a vértes alakra és társai mellé húzódik, akik szintén felültek ezalatt. Most ott kuporognak és lesik mi lesz velük. Malor nem foglalkozik a szóváltásotokkal, de azért Dzsana kérdésére bólint, hogy igen őket kereste minden jel szerint. Mustafa búcsújára biccent a dzsad férfi felé.*

-Sajnos nem tudtunk megismerkedni. További jó utat, ha menni akar, de vigyázzon lehetnek még társaik az erdőben.

*Súrion könnyed tegeződése viszont ismét felszítja szemében a harag lángját.*

-Ne merjen tegezni! Látom elég alpári a modora, de ez nem jogosítja fel, hogy így beszéljen akár társaimmal, akár velem. Nevem Malor del Nakloss. Ha nem tudja moderálni magát menjen békével és adjon hálát az Isteneinek, hogy nem vonja senki kérdőre a praktikái miatt, amikre a szerencsétlenek zavartsága utal.

*Ezzel részéről le is tudta a beszélgetést. Inkább megvizsgálja a negyedik rablót. Az arckifejezéséből kiolvasható még a gyakorlatlan szemek számára is, hogy nem tud mit tenni. Így végül elmormol egy rövid imát Dartonhoz a bandita lelki üdvéért.*

[Huor Aikanáro]

Súrion

*A nagyszájú lovag kirohanása hidegen hagy!Szinte ügyet sem vetek rá,csak egy sanda pillantást vetek rá,mikor a nevét mondja.A lényeg,hogy nem akadékoskodik és indúlhatok tovább!
És ezzel már a gondolataim is az úticélom felé terelődnek,miközben folytatom a pakolást.
Az íjjamat és a tegezt szíjjazom fel a helyére.Majd,pedig a hátizsákomat rakom rendbe,a pokrócomat összetekerve a zsák aljára erősítem...*

< Jó lesz sietnem,nem akarok még több drága időt elvesztegetni holmi kétbalkezes banditákra és okoskodókra!
De annyi biztos,hogy még egyszer nem esem ugyanebbe a hibába...!
...Phehhh...
Gondoskodom róla,hogy még egyszer nem tudjanak meglepni álmomban...!Sőtt,még csak nem is alszom,ha nem muszály!Csak érjek végre az öreg házához...!
...Ott is,ki tudja mit találok!?De,ha az öreg rászedett,akkor azt csúnyán meg járja...!! >

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

<Egyre kevésbé teccik ez a kis mitugrász, hátha a lovag megtanítaná neki mi az az udvariasság.>
Nézem egy darabig a jelenet és várok. Ha nem történik semmi akkor télleg megfordulok és megyek. Azért ha kap pár apait a srác azt még megvárom. Kívánom hogy ne talákozzunk többet és ne rajta múljon az én .... bármim is. A nö és a lovag esetét viszont nem értem. Ez nem úgy fest mint egy hétvégi piknik a zöldben.

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

*Nem tetszik a lekezelő beszéd, de erőt veszek magamon nagyon nehezen.
A tegezés engem kifejezetten nem zavar - megszoktam, hisz én ilyen környezetben élek.
Malor visszafogott kifakadása nem lep meg, sejtettem, hogy ezt nem fogja szó nélkül hagyni, de egyben meg is lepett, hogy ennyire tűrtőzteti magát.
A bandita halála nem üt szíven*
<Hiába mindenért, ha egyszer már nem bírtam visszafogni a dobást. Rabló volt, mások életére tört - innentől pedig az én szememben senki és semmi, pusztítani való... mint a Kutya...>
*Nagyot szívok a levegőből és a feltámadó agressziómat megpróbálom lenyugtatni - sikerül, de érzem vékony szálon függ a kitörés...
Elteszem a fegyvereimet - kardomat helyére, bolát az övemre vissza. "Enyhe" morcossággal, feszültséggel a leültetett jómadarak felé fordulok, majd a dzsad férfin megáll a tekintetem. Aztán Malorhoz lépek, ha végzett az imával és lehetőleg halkan szólok hozzá (az baromira nem érdekel, hogy társaságban nem illik sugdolózni.*
- Ha feltételezhető, hogy többen vannak, akkor talán elkelne a segítség még - *fejemmel a honfitársam felé bökök alig észrevehetően.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 2. nap dél
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

*Hirtelen meglehetős csend lett a szóváltást és vitát követően. Már az időközben feltámadt szellő mozgatta falevelek susogását is hallani. Kicsit távolabbról harkálykopogást és madárfüttyöt is hoz a szél. Néhány pillanatig csupán a „megmentett” utazó pakolásának zajait és a lovag mormogását hallani. Ahogy Mustafa elindul a táborból látva, hogy egyenlőre a várt verekedés elmarad Dzsana súg néhány szót az épp a pórul járt férfi mellől felálló vértesnek, aki normális hangerőn válaszol ezzel mintegy megtörve a hosszúra nyúló csendet.*

-Nem kívánhatom senkitől, hogy kockáztassa az életét. Csak remélni tudom, hogy nem egyedül fut bele egy nagyobb csapatba. Mondjuk, ha jól vettem észre ismét arra megy, amerre a mi utunk is visz. Talán lehet nem is olyan nagy véletlen, hogy az öreg Oren háza felé közeledve egyre több külhoni utazóval hoz össze a sors.

*Először csak az út során tapasztalt távolságtartó kötelességtudat honol az ábrázatán, de saját gondolatmenetét tovább gombolyítva elkomorul a tekintete és szúrós szemmel méri végig mindkét külön utakon járót. Majd inkább megpróbál másra koncentrálni, így a három földön ücsörgő rablóhoz lép.*

-A társatoknak meg kell adni a végtisztességet. Ássatok neki sírt, de elég mélyet, hogy a vadak ne háborgassák.

*A haramiák némán engedelmeskednek és a fegyvereikkel, kezükkel ásni kezdenek. Nem túl kényelmes, de viszonylag mély gödröt készítenek és belefektetik társukat, majd visszatemetik. Eközben a lovag figyeli a társaság többi tagját, hogy ki mit óhajt tenni most.*

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

Kicsit szomorúan de igazából még mindig mérgessen nézegetem a fiatalembert mikor a másik kettö elkezd pusmogni. Már épp felhívnám figyelmüket arra hogy vagyunk még páran a tisztáson és értjük is a beszédet nem kell félni, mikor kibújik a szög a zsákból. Felszalad a szemöldököm a felvetésre miszerint nem várhatja el hogy vásárra vigyem a börömet és egy igazán jóízűt nevetek. Elriasztva ezzel harkályt és minden egybet. Majd kitörlöm a könnycseppet a szemem sarkából.
-Oh lovag uram, Ön igazán de tényleg nagyon jókedélyű ember lehet békésebb napokon. Hát mit gondol, miböl él a magamfajta? Gladiátor vagyok Jó Uram, engem azért fizetnek, hogy vásárra vigyem a börömet. Ez az életem! Ne tartson attól, hogy olyan rettenetessen sok minden árthatna nekem ebben az erdöben. Nézek rá vidáman.
-Nem tudom de így elsö ránézésre a Kisasszony is szakmabeli ha nem tévedek.-Pillantok a felé, majd biccentek aprót.
-Na Ö már ritkább csalogány de a közönség kedvéért mindent, ugyebár. Elismerésem hogy kitanulta a szakmát és még életben van. Szép dobás volt.
-Talán a legnagyobb veszély ... ez a suhanc és az arcátlansága. Az ilyenek általában kihívják maguk ellen a sorsot. Mindig elöl mennek, és sose a saját lábukon hagyják el az Arénát. De kinek kinek a saját útja a szép. Ha ragaszkodnak hozzá csatlakozhatom Önökhöz. A fiatalember már kifejtette hogy mennyire önálló.

-Remélem megteszi nekünk azt a szívességet hogy elöremegy tábort verni.

-No fiam akkor egy kis sátor lessz sült oldalassal jól átsütve nem véresen. Ha nagyon ráérsz és még nem tört rád senki akár némi burgonyát is feldobhatsz!-Gúnyolódik a félszerzettel.
Ha már így alakult akkor elteszi a mezítelen pengét, de amarkolaton tartja a kezét. Na nem fenyegetöen inkább kényelmessen támaszkodva. Látszik rajta hogy felvidította a lovag feltételezése, és végre elragadta gondolatait az elöbbi esemény markából.

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

- Az Úr bizonyára tisztában van azzal, hogy miért ÉL egy gladiátor... Mivel magáról ez eddig nem derült ki csak sejteni lehetett. Mivel megosztotta velünk már ismerjük elfoglaltságát. Köszönjük. Azonban egyikünk sem a pénzért van itt. - *mondom ezt a dzsad férfinak, majd egy kis szünetet tartva folytatom.*
- Az erdőt pedig nem ismeri, vagy ha igen bocsásson meg, hogy nem feltételezem Önről ezt. Meglepetéseket okozhat, és a meglepetés ezzel az elbizakodással csúnya véget szabhat.
Ez a suhanc és arcátlansága ahogy ön nevezte kellemetlenség csupán, egy gyenge piha egy igazi fenevadhoz képest.
Azt mondjuk nem értem hogy én hogy kerültem képbe... - *köszönet képpen meghajolok előtte az "elismerésére"* - Azonban ha szép napfényes hazájában körbetekint nyitott szemmel észreveszi, hogy nem vagyok ritka csalogány karddal és pajzzsal a kezemben dzsad nő léttemre. - *egy kicsit megkeményedik arcélem, morcosan nézek a dzsad szemébe.* - Nem mindenkinek a közönség őrjöngése adja a löketet, hogy valamit csináljon, avagy ne csináljon. Az életnek van más mozgatórugója is Uram.
Egyébként mi volna ha közelebb jönne, és akkor nem kellene egymásnak "kiabálnunk". Amíg ők végeznek - *bökök az ásást elkezdő férfiak felé* - talán meg is beszélhetünk mindent, persze ha Ma... ha del Nakloss is úgy gondolja...
...
Ami meg magát illeti Uram - *fordulok a félelf felé egy kicsit még mindig morcosan* - Ha del Nakloss feltételezése igaz, miszerint nem biztos, hogy véletlen, hogy az öreg Oren háza felé futottunk össze... nos botor dolog egyedül arrafelé mászkálni. Sokan elindultak már oda, de még senki nem tért vissza. - *mondom ezt tiszta meggyőződéssel, hisz előző nap ezt hallottam róla *

[Huor Aikanáro]

Súrion
*Miközben pakolok rájuk sem hederintek,de végig "hegyezem a fülem".És mikor az öreg neve és háza említésre kerül,mint egy "varázsütésre",egy pillanatra megállok,de azonnal folytatom is a csomagolást.*

< Óó,hogy az Ibara szárítaná rátok a bőrt...!
Hát ezek is oda tartanak...!
Muszály lesz sietnem!!Elég lesz nekem a házzal vergődnöm nem,hogy még ők is a nyakamban legyenek..! >

*Majd figyelmesen fülelek tovább és mosolyogva veszem "tudomásul",hogy a nő is gladiátor.*

<Nézzenek oda,ki sem nézné az "ember" belőle... >

*A dzsad férfi,gladiátor,gúnyolódására,pedig csak egy rövid sokat mondó,mosolygós pillantás a válaszom. *

< Suhanc mi...?
Na,majd meg látjuk...!!Csak nehogy a végén a Te oldalad legyen átsütve...! >

*Mire a nő felém fordul és megyarázni kezd,addigra befejezem a pakolást,a mellvértemet is magamra szijjazom és igyekszem csodálkozó képet vágni.*

- Nem értem,hogy mért emlegetitek ennek az Orebnek,vagy kinek a házát,mert azt sem tudom kicsoda...
De amint látszik nem vagyok olyan ijedős típus,még ha álmomban tönek rám,akkor sem...!!
*És mosolyogva banditákra pillantok.*
- De ha meg bocsájtotok,akkor én most indulok tovább..!

*Udvariasan kissé meg hajolok és még egyszer,utoljár meghúzom a nyereg mögött a hátizsákom tartó szíjjait,majd nyeregbe szállok.

- Köszönöm a segítséget!

*Kiálltok hátra,miközben sebesen megindulok az út fél,hogy ismét délnek vegyem az irányt.*

< ...Két gladiátor meg egy páncélos birka...!
És még engem gyanúsítgatnak,miközben ők meg egy arénában pénzért ölik le egymást.
Remélem mire ismét találkozunk,addigra a farkasok rágják a csontotokat..! >

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 2. nap dél
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

*A lovag csak hallgatja a monológokat. Először lesújtó pillantással méri végig a két férfit, de végül beletörődően legyint csupán.*

-Hát mégis igaz. Rohad a Világ. Ezek szerint tényleg alig akad mára nemes lelkű harcos, aki az egyetemes jóért és a törvényes rendért küzdene.

*Inkább csak kimondja gondolatait, minthogy bárkinek is szánná mondandóját. Azért Dzsanára vet egy barátságosabb pillantást. Nem olyan, mint tegnap, de már közelít.
Ahogy a félelf vándor elkészül és felül a lovára rájön, hogy annyira nem lesz gyors az erdőből való távozás. Egyedül a vaskos csatamén vágta ösvényen tud különösebb hajlongás nélkül egyenletesen haladni. Az útra kiérve viszont már tényleg ismét nekieresztheti lovát a tűző Nap alatt.
A tisztáson maradtakból hárman negyedik társuk elföldelésével próbálnak annyira elfoglaltak lenni, hogy még véletlenül se zavarják meg elmélkedésük közepette a véreskezű gyilkosokat. Ők egyszerű utazók és házias kereskedők kifosztásához szoktak és nem gladiátorok, varázshatalmú elffajzatok, lovagok „hadához”. Malor azért nem adja fel ideáit.*

-Uram. Ahogy Dzsana… kisasszony mondta nem pénzért tesszük, amit teszünk. Ettől függetlenül örülök, ha végül velünk tart és segít felszámolni a környéket járó rablóbandát. Felajánlani semmit nem ajánlok. Tegye meg a jóság nevében vagy egyszerűen csak az emberek elismeréséért.

[Herold Bardelot]

(Mustafa)
//ha már mindenki így kiemelten foglalkozott vele, felhívnám a figyelmet, hogy az utalás arra vonatkozott hogy a lovag nem várja el senkitöl azt, hogy vásárra vigye a börét és nem a pízröl, de hát ilyen világot élünk //

Pár percig értetlenül nézek a nöre.
< most akkor mi van?... mi van a pénzzel? ... na ez se normális... és igen ez a világ elég rohadt ...hisz a nép a vért és a gyilkolást jön nézni ...már évszázadok óta ... >
Nézelödök még a tisztás túlfelén, de nem érzem úgy ezek után hogy lenne mit megbeszélnem ily nemes népekkel. Mikor a srác kivergödik a lovával elindulok én is és ... megállok a felkérésre//ezt késöbb írtad? miért nem vettem észre? lehet csak kellett volna aludnom egy kicsit! //
-Uram, Hölgyem. Ne aggódjanak nem hagyok hátra éhes szájakat. Tegyék ami kötelességük nyugodtan. Felénk azért lenne csödület ha Ön fellépne, annyira azért nem hétköznapi a választása. Ha úgyis oda jönnek ... mehetünk együtt. Ha úgy rendeltetett akkor meg hiába vigyáz reám akár maga Doldzsah is ... ha jön a révész menni kell. Arra a hajóra már mindenki váltott jegyet.
Elrakom a pengém, és várok hogy végezzenek a temetéssel a "szerencsétlen" fosztogatók, még mindig azon morfondírozva hogy:
< ... akkor most mi van? ... Mi bajuk van ezeknek a pénzzel? ... Ez itt jótékonysági bál? Nekem nem szóltak. ... >

[Yvett de Crei]

//"Engem azért fizetnek, hogy vásárra vigyem a bőrömet."
Ezért írtam azt amit - mert pénzről te beszéltél //


(Dzsana)

- Nem én választottam.... - *morranok meg a dzsad megjegyzésére, majd a lovamhoz lépek, mint akinek sürgősen dolga akadt ott... Megigazgatom a táskát, a pajzsot, elszöszölök, csak hogy kivonjam magam a beszélgetésből, és ne kelljen senkire sem nézni a jelenlegi nem túl bizalomgerjesztő vonásaimmal.*