Feketeleves [ETK]

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

A martalócos hírnek nem örülök de voltam már cifrább helyzetben is. Azon viszont külön jót derülök hogy a lovag milyen marconára vette a figurát.
< ..Szegény azt hiszi ezzel bárkit megtéveszthet?...>
A további utam kicsit figyelmesebben folytatom hisz nem szabad lebecsülni az ellent, de nem nyugatalankodom. Mikor elérem az erdö szélét a ritkásabb részen beválltok, és habár nem sok kedvem van hozzá de nekivágok a terepnek.
< ... Mit meg nem tesz az ember egy kis faluért ...>

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

- Jó reggelt Malor! Hogy őszinte legyek nem nagyon tudtam aludni. ... És te? Nagyon komornak tűnsz, baj van?
...
Három nap? Én azt hittem, hogy már estére legkésőbb vissza is érünk...
Én nem szerelkeztem fel csak egy napi élelemmel, megvársz míg visszamegyek a fogadóba?
Nem, köszönöm, ez még megy egyedül. - *azzal felülök a lóra, először megsímogatva annak nyakát, oldalát. Zavartan nézem egy kicsit, halovány dunsztom sincs, hogy hogyan is kellene a tegnapi után viselkednem, de úgy vagyok vele, hogy majd a sors megoldja...*

[Huor Aikanáro]

Súrion
*Felriadva a számomra vakító nappali fényben csak a közeledő emberalakokat tudom kivenni és mire a szemem megszokja a fényt,addigra hagos kiáltások és nyerítés közepette egy háló alatt találom magam leteperve.Közben refleksz szerüen kapálózva "méltatlankodom".*

- Hééé!
Mi a fene?!Hagyjatok már!!!


// A további eseményeket teljes részletességgel kéretik,mert fenn tartom a jogot,hogy bármikor közbe avatkozhatok,ha úgy ítélem meg a helyzetet (akár csak egy szegmens erejéig is)!És szeretnék némi leírást 20 láb sugarú körön belül a tájról,akár PM-ben is. //

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 2. nap délelőtt – dél
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

/Dzsana/

-Nem kell visszamenned. A nyeregtáskádban van elég élelem és víz. Mögötted pedig takaró, valamint egy kis, egyszemélyes sátor a zsákban.
-Aludni én se nagyon aludtam. Baj… nincs, azt hiszem.

*Ennyit mond és látszik rajta msot ő nem szeretné egyenlőre feszegetni a dolgot.*

/Mustafa, Dzsana/

*A furcsa triumvirátus egyenlőre csendben indul a távolban látszó erdős részek felé, hogy ott az útról letérve keljenek át a sűrűn. Mivel Mustafa céltudatosan halad előre és a lovasok nem igazán ösztökélik egyenlőre hátasaikat, így nagyjából marad a sorrend, de néhány méterre csökken a távolság az elől haladó gyalogos és a két lovas között. A fás-bokros részek szélét nagyjából délre éritek el. Ekkorra már a nap heve kezd hasonlítani a sivatagban megszokotthoz, de itt nem száraz forróság uralkodik, hanem a párás, fülledt levegő uralkodik. Talán a fák között kellemesebb lesz már az idő. Ekkor kicsit beljebb az első sűrűbben benőtt területről felhangzik egy nagy csatakiáltás. Több ember üvöltött fel egyszerre és szinte azponnal éles lónyerítés is társul a dologhoz.*

-A rablók. ELŐRE PYARRONÉRT!

*Csak ennyit jegyez meg kurtán a lovag, majd kivont karddal begázol lovával a facsoport közepébe, a hangok irányába.*

/Súrion/

-Ne kaplódz te ebadta!

*Mordul rád a négy kissé szakadt és meglehetősen rosszarcú férfi közül az egyik és nyomatékosításként ütésre emeli bunkósbotját, de csak rád akar ijeszteni így nem csap le fegyverével. A többiek csak röhögnek rajta. A másik három martalóc fegyverzete meglehetősen vegye. Az egyiknél valamiféle lándzsa van, melynél a rendes helyre merőlegesen két másik tüske is van. A második alak hosszú, keskeny pengéjű szablyát szorongat, az utolsó társuk pedig egy meglehetősen viseltes tüskés buzogányt lóbál baljában. Így négyen vesznek körül. Egyenlőre azt mérik fel, hogy van-e társad a környéken vagy tényleg csak egyedül táboroztál itt az erdőben. Egyébként nagyjából tíz láb széles tisztás úttól távolabbik szélén találtál alkalmas helyet egy nagy, terebélyes fa alatt. Körben meglehetősen sűrű bozótos takarja el az utat és az erdő többi részét egyaránt. Az aljnövényzet úgy egy-másfél láb magasra nőtt átlagosan a környéken.*

-ELŐRE PYARRONÉRT!

*Hangzik ekkor az út felől, majd csörtetés és valami, vagy inkább valaki megindult felétek a sűrűjén át. A banditák egyenlőre tanácstalanok, hogy most várják be a hang forrását vagy inkább húzódjanak vissza az erdőbe.*

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

< ... eh ennek megint nem lessz jó vége ... de legalább végre van egy kis hepaj...>
Megpróbálok nem az útjába kerülni a hös lovagnak, majd követem a csapáson amit hagy maga után. Kezemben a csupasz penge, karomon a pajzsom. Bízok benne, hogy a kis hölgy nem gázol le a lovával, de ha már a nyakamban liheg a paci félreállok. Hölgyeknek az elsöbség.

[Huor Aikanáro]

Súrion
*A bozóton túlról jött kiáltás pillanatnyi előnyét kihasználva (hogy nem figyelnek rám),egy pillanatnyi koncentrációt követően elkezdek ki kecmeregni a háló alól.*

// Hamis teleportáció
25Mp
varázslás idelye 1 szegm.
mágiaellenállás nincs
hatótáv. 16 láb
időtartam: 6kör/szint

Attól függően,hogy mennyi ideig tart kiszabadúlnom,szeretném folytatni a gondolat menetemet... //

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

*Tudomásul veszem, hogy most ő szeretne hallgatni a dologról, azonban nem hagy nyugodni a téma. Szótlanul baktatok mellette, hol ránézve, hol magam elé meredve.
A bokrok közül a hangok ebből az állapotból ráznak fel.*- Malor! - *kiálltok utána, de már késő...
Jobb híján, hogy ne közvetlen utána menjek aprót kerülök - így remélhetőleg, ha igaza is van Malornak talán meglephetőek egy több oldalas támadással. Kardomat előhúzom tokjából menet közben és így fogom a gyeplőt, s török előre kissé balra kerülve a hangok helyszínét...*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 2. nap dél
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

*A varázslat hatására hipnotizált tekintettel, rémült arccal állnak a rablók, így Súrion gyorsan kikászálódhat a hálóból. Mire leveti magáról a marasztaló eszközt egy halványpiros mintázatú ezüstszürke vértes lovag ront hófehér lova hátán a tisztásra. Érkeztében lendületből legázol két martalócot, akik nagyot nyekkenve terülnek el a földön, de most már tisztában vannak környezetükkel. Hogy ez jó vagy rossz a számukra, az nézőpont kérdése. Nem sokkal a lovas mögött egy turbános dzsad férfi érkezik meztelen pengéjű thadzsival és alkarjára csatolt pajzzsal. Ha mindez nem lenne elég kicsivel arréb újabb lovas bontakozik ki a növényzetből. Jóval óvatosabban léptet ki a tisztásra, mint nehézvértes társa, de az ő kezében is kardpenge csillan a déli napsütésben.
A tisztásra érkezve Mustafát és Dzsanát ugyan az a látvány fogadja. Négy sötétruhás és meglehetősen rosszarcú martalóc vesz körül egy elfvérrel is büszkélkedhető utazót, aki épp lehúz magáról egy dobóhálót. Pontosabban csak két bandita áll már réveteg tekintettel, rémülettől eltorzult arckifejezéssel, míg két társuk elterülve fekszik a földön.*

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

Mivel nagyon úgy néz ki, hogy itt már a dolgok nagy része eldölt, így nem sietem el a közbeavatkozást. Nem szeretném egy rohamozó lovag lova lábai alatta végezni. Ezért bölcsen nem eröltetem a közelharcot a megmaradt két áldozattal, csak figyelemmel kísérem az eseményekt. Váratlan csoda vagy égi jel bekövetkeztében ha mégis a haramiák kerekednének felül felkészülve erre az igen valószínűtlen eseményre közelebb húzódok a cselekeményhez de az említett távolságon (ló+paták) kívül.

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

*Felmérvén a helyzetet bal kezembe átveszem a kardom, míg a jobbommal övemről leakasztom bolámat. Rövid célzás után engedem útjára az egyik martalóc felé - nyaki részre dobom.*
//Ha kellene: KÉ 36+1=37, TÉ 63+58=121, Sp 5 (k5+2 - 5-öt dobtam, tehát 3+2)//
*Amint eldobtam fegyverem leszálok a lóról és kardomat visszavéve jobbik kezemben indulok meg ahhoz a férfihoz aki a hálóból kászálódott ki - hisz nincs is fegyver a kezében, magát talán nem is tudná megvédeni, ha rátámadna még valamelyik bandita tag.*

[Huor Aikanáro]

Súrion

*Amint kikászálódok a háló alól,megpillantom az iménti kiáltás vélhető gazdályát,amint legázolja az általam már amúgy is ártalmatlanná tett banditákat.Majd a másik két dzsadot(első pillantásra meg állapítom származásukat),vélhetően a társait.Mire a másik lovas nő meg támadja a harmadikat,akkora én is fürgén előrántom mindkét kardomat,melyek a fekhelyem mellett a földöm hevertek és a negyedik zsiványhoz lépek.Aki még mindíg réveteg és ilyedt képpel bámul maga elé.És közben dzsad nyelven szólok.*

- Hagyjátok abba!!!
Mit csináltok?Hát nem látjátok,hogy már ártalamatlanok?
Meg áll az eszem...
Külömben is,nem kértem segítséget!

*Majd a fickó nyakához nyomom a kardom pengélyét,jó szorosan.
Amint magához tér,ráordítok!*

- Most pedig leülni,vagy elvágom a torkodat!!!

*És a kardommal megadom neki a kezdő lendületet a föld felé!*

// Közben,ha valami ostobaságot akarna művelni,akkor a másik kezemmel a kardmarkolattal arcon ütöm,ahogy bírom! //

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

-Nézd már a kis legényke hogy kinött a földböl! Azért elöször talán köszönöm fiacskám, vagy valami. Nem a te két szép szemedért vagyunk a világon aranyom. De nagyra vagy magadtól, tán te támasztod a nagy keleti szelet ?! A fene megette hálátlan dögje. Menjen a közelükbe a rossebb, tied lehet az összes! Höbörgök az elfféle viselkedése hallatán.

-Kemény szavak.Hümmögök enyhe iróniával a hangomban.

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

*Bolám útjáraengedését már nem tudom visszafogni hiába is kiáltozik a háló alól kibújó férfi.
A lóról leszállok miközben nagyon nem tetszik az amit beszél a fickó. Kantárszáron fogom a lovat és egy kicsit mérges arccal nézem amit művel.*- Szerintem már megállt az esze. - *igazat adok honfitársamnak; majd szétnézek jobban - Malor és a többi támadó mit csinál (ha egyáltalán tudnak még csinálni valamit).*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 2. nap dél
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

*A sikeres legázolás után kis félkörívvel a tisztás másik szélén fordul a lovag és kutat legyőzhető ellenség után, de rögtön felméri ő is, hogy itt nincs szó harcról. Csupán négy teljesen védekezésképtelen alakot rohantatok le. Így dühös arccal közelebb léptet a kibontakozó vitához. Eközben a karddal a torkán magához tért katona magától is leült volna, de még taszított is rajta egy nagyot Súrion. Most csak hebegve pislog körbe, hogy mi történik vele. Látszik rajta, hogy teljesen meg van zavarodva és rémülve a történtektől. A két társa, akiket a ló ütött el ugyan magukhoz tértek, de sajgó tagjaikat dörzsölgetve inkább csendben kuksolnak és várják mi lesz a sorsuk ennyi náluk sokkalta veszedelmesebb erdei haramia között. A negyedik fickó, akit Dzsana bólája talált el nem mozdul. A nyakára tekeredett szíjak szorítását sem érzi valószínűleg, mert a három súly csúnyán, mondhatni végzetesen összezúzta koponyáját. Maloron látszik, hogy nagyon nem örül ennek a „mészárlásnak” és a védekezésképtelen emberek bántalmazásának.*

-Itt nem fogja senki elvágni senkinek a torkát! Mi történt itt és miért vannak ennyire megrémülve az előbb még ledermedt emberek?!

[Huor Aikanáro]

Súrion

*A kardomat továbbra is a rabló nyakánál tartom,miközben leül.*

- Ha Ők voltak olyan "urak" és engem álmomban megtámadtak,akkor azt hiszem,hogy Én már igazán megtehetem,hogy szemtől szemben nyakmetszést emlegessek!
És,hogy mitől vannak így megréműlve...?
*Vágom oda a lovagnak,immár közös nyelven és egy pillanatnyi szünetet tartok,miközben elégedetten elmosolyodok.*
- ...Hát Tőlem!
Ráébresztettem őket,hogy nem szép dolog az alvó utazókat íly otrombán lerohanni.Ha valami kell,akkor azt szépen is lehet kérni!

- Igaz!?
*Szisszenek rá a kardom végén kuporgóra.*
- Most,pedig oda mész a cimboráidhoz és leülsz a földre!
És meg nem nyikkantok!Világos?

*Majd miközben ismét a lovagféléhez fordulok,egy szigorú pillantást vetek a dzsad férfinak válaszul.*

- Nos...
A nevem Arafinwé Súrion.
*Közben udvariasan meghajolok,majd ismét fölegyenesedve folytatom.*
- Habár a vendégnek illik először bemutatkoznia és Ti jöttetek az Én táboromba...!De sebaj!
Viszont az,hogy még ki is akartok oktatni,az már egyenesen arcátlanság!
Igyekszem ezt szigorú tekintettek mondani,majd az enyhülés jelét mutatva ismét felfelé görbül a szám.*
- De,ha már úgy is ennyire segítőkészek vagytok,akkor hálásan meg köszönném,ha a gondjaitokra bízhatnám ezeket az úri embereket!?És lekísérnétek őket a városba,mert nekem nem áll módomban,mivel nem arra tartok.

*De a választ nem várom meg,hanem a kardjaimat vissza rakom a hüvelyekbe és oda lépek a lovamhoz.*

- Köszönöm barátom!

*Súgom a fülébe és hálám jeléül a nyakánál fogva magamhoz húzom és gyengéden meg paskolom.*