Felföld - ahol a babonák életre kelnek

[Lianna Pentangelin]

Leónak
Surdor, Foglalat fogadó

Spazzi ha keserűn is, de elmosolyodik, kis meglepetés-lánggal szemeiben.
-Most mi van?-értetlenkedett Lalish, de a nő leintette.
-Maradni akar, hát maradjon.
-Kiegészülünk egy hapsival?-meresztett szemeket Malva.
-Oké, de bedobjuk a közösbe. Mindent megosztunk egymással-vigyorgott Firdaus. Ayala kapkodta a fejét, ő ebből semmit nem értett.
A továbbiakban mindent közös nyelven osztottak meg (így színnel nem jelzem most):
-Magadra vettél ezzel egy olyan terhet, ami sírig kisér, remélem ezt eszedbe vésted. Hol könnyű az életünk, hol nehéz, de ritkán állandó. (S)
-Komolyan bevesszük?-szaladt fel Lalish szemöldöke.
-Igen. Nem az akinek látszik és azt hiszem, ezt jobb ha nem kürtöljük szanaszét.
-Wier?!-hürdült fel Firdaus először és úgy ahogy volt, övbekapcsoltalanul, tőrt rántott.
-Nem, állj le-sóhajtott Spazzi-Ez a mániája-magyarázta a féleflnek.
-Mióta az a görény majdnem megmart, még szép.(F)
-Hosszú, meg ne kérdezd-legyintett Lalish.
-Hívattatok, vacsoráztam volna. Kiböknétek mi van? Imoen?
-A szobámban nyugszik le éppen. Füvezik-húzta el rosszallón a száját Spazzi.
-Beállt tőle? (F)
-Igen. Üljetek e le. Te meg vedd fel azt a gatyát normálisan. Figyelj, Leó. Elég ha annyit mondok, Gorvik? Négy gorvikival van bajunk, az egyik...hm...-lejjebb vette hangját- boszorkánymester. Felhúztuk. Itt inkognitóban van, de már másodszorra. Egy ízben majdnem a pyarroni papok kezére adtuk az ottani mocskos ügyei miatt, de meglépett. Most meg itt talált meg minket a barátaival és még emlékszik. (S)
-Imoen hol akadt beléjük? (M)
-A kikötőbe. Eltervezte, kirúg a hámból és ő megszokta a lebujokat. Csakhogy az egyik barátba futott bele...Kellemetlen,. Idáig futott kerülőutakon (S)
-Itt van az a f*szszopó is?-dühösködött Firdaus mocskos szájjal.
-Valószínű, épp ezért csődítettelek össze titeket.(S)
Ayala saját állát nyomogatta a hallottak közben.
-Terv?
-Ideje ezt a szarzsákot kinyúvasztani! (F)
-Higgadj már le, nagyon csúnyán beszélsz,nem veszed észre? (L)
-Szerintem adjuk a helyi egyház kezére. Gorviki, ez az első rossz pont, nem? A másik az, amit űz...Leó? (A)
Mindenki a félelfre nézett. Ki így, ki úgy

[Herold Bardelot]

(Leó)
//oks akkor megy pyarul, nem találom hogy mennyit kért Dido a szobáért írtál ilyet?//

Örömmel nyugtázom hogy nem tévedtem. Eleinte csak össze vissza kapkodom a fejem a nagy szócsatában. Mikor megint a hancúr kerül az asztalra a háta mögé lépek és átölelem Ayala derekát.
-Elfér majd felrakom a többi mellé.Válaszolom Spazznak. Nem vagyok már olyan vidám mint percekkel ezelött. Nagyjából olyan képet vágok mint aki citromba harapott, egymás után többször.
<... felrúgtam minden szabályt ... elvetettem mit magammal hoztam ... amim csak volt ... egy nöért ... és fogalma sincs róla ... nagy ár vigyázz hát rá! ... van ott teher már elég ... majd beosztom ... >
Azonban Firdaus komolyan megijeszt így alulöltözve, törrel a kezében. Önkéntelenül is elölépek és a kard markolatára fogok, majd elengedem mikor tisztázódik a helyzet.
<... lázadók? ... az ország kebelén? ... ezt nem hiszem el ... ez egyre cifrább ...>
Folytatom a fejem kapkodását míg rám nem terelödik a szó, ekkor kicsit megszeppenek.
-Azt gondolom, ha idáig ki tudták játszani a birodalom öreinek figyelmét akkor, nem nagyon bízhatunk magunkon kívül másban. Én sajnálom a legjobban hogy ezt kell mondanom de a papság csúfos vereséget szenvedett a lázadóktól. Mentségük lehet talán a sivatagban dúló háború , de ezt kétlem. A kígyót akkor sem engedjük a bölcsöhöz.
-Azzal hogy lázadó nem megyünk sokra hisz a birodalom vértesei épp az oldalukon harcolnak, vállvetve. Mai napság talán még pártfogójuk is akad. Ez nem járható út, a birodalom is változik. Tíz éve ez a mi beszélgetésünk soha nem jött volna létre. Réved a tekitetem amúltba. < ... a többiröl nem is beszélve ..> Semmiféleképpen nem tudjuk elkerülni a harcot? Komolyabb fegyvereitek nincsenek, csak török?
Érdeklödök, és egyre jobban aggódom. Azt sejtem hogy Spazz a tiltott tanok beavatottja, de a többiektöl nem tudom mit várhatnék.

[Lianna Pentangelin]

Leónak
Surdor, Foglalat fogadó

-Oh, okos azért a birodalmad-rázta fejét Spazzi-Én csak az akadémiai oklevelemnek köszönhetem, hogy engedtek leszállni a hajóról, Malva meg az egyházak közötti szövetségnek. Jól megnéztek minket, de mi legális hajóval is érkeztünk, nem bújkáltunk. Ám aki elég alávaló, sajnos képes ideig-óráig kijátszani az éberséget.
-Hallottam, hogy a háború miatt Gorvik és Shadon együttműködik, de ez kényszer szülte szövetség, nem?-kutatta Leó arcát Malva.
-Jó, ez mind izgi de nekünk más bajunk van, na! Lalish, hívd már át kérlek Imoent! Tőle akarom hallani a részleteket-vesztette el türelmét Firdaus. Tőrét felcsatolta meg előkapart egy láncos buzogányt, aminek vasgömbje szögekkel volt kiverve. Kicsit elvetemült fejet vágott hozzá, amikor megsimogatta a tüskés gömböt.
Nagyjából mindenki fel volt már öltözve, s majdnem útra kész is volt, Ayalát leszámítva.
-Nekem át kell vedleni, női ruhában csak nem mehetek. (A)
-De gyorsan (S)
Imoen sajátos illatfelhőben érklezett, mutató és középső ujja között sodrott rudacskát tartva. szeme kicsit ködös volt.
-Kösz, Spazzi, ezzel a rúddal az életem mentetted meg!-áradozott.
-Ugyan, lenyugtatott, mert futkostál a szobámba, mint az égett farkú macska. Mondd el a többieknek, pontosan hol, hogyan és kikkel találkoztál. Úgy döntöttünk, lerendezzük őket, mert az nem járja, hogy nincs nyugtunk tőlük.
Imoen leült az ágyra és egy ideig a szoba egyik sarkát fixírozta.
-Van ott egy nagy rózsaszín pók!
-Nincs, csak képzeled-csettintett unottan nyelvével Lalish.
-Mondom hogy van ott egy pók. Most akar rámászni Firdaus fejére.
-Imoen!-szólt figyelmeztetőleg a nevezett a lányra.
-Jó. Szóval lementem a kikötőbe, a Gyere Holnap-ba. Igazi redvás, koszos kocsma volt, ahol a ruha némely vendégre már rá volt gyógyulva-vihogott a kis fekete lány- viszont ott lehet jót kockázni. Valami páleszt is ittam...vagy rumot? Gint? Nem emlékszem, lényeg, hogy erős volt és be nem áll tőle a szám. Épp nyerésre álltam, amikor megéreztem, valaki mereven néz. Basszus, az egyik embere volt!
-A hímbanyát Carlos Peverrának hívják. Vagyik mi így tudjuk, de lehet, ez se az igazi neve-pontosított Spazzi, hogy Leó is értse.-Olyan 45 körüli, elegánsnak tűnő, nem tipikus gorviki megjelenésű férfi. Prímán bsezél shadoniul, leleplező akcentus nélkül, és inkább északi shadoninak lehet nézni. Így könnyen el tud itt vegyülni. Sajnos
-Szóval az egyik embere volt ott, az az izomagyú. (I)
-Ragadványneve Szilánk. Ennél többet nem tudunk róla, Pyarronban szedte fel. (S)
-Azonnal pattantam, majdnem elkapta a grabancom. Az utcán viszont ott volt Macska...Tudjátok milyen sprinter a macska! nylapuska volt nála, rám is lőtt, de elszelelt a fülem mellett...-szívott egyet a rudacskájából.
-A Macskát mi neveztük így el. Egy vékony, gyors ürge, és piszok jól lő. rettentő mód ért ahhoz, hogy elvegyüljön, legyen az sötét utca, tömeg, s váratlan helyekről képes elénk topanni.(S)
-Volt szerencsém hozzá-morrant Lalish.
-Sajnos azt a másik kettőt, aki állítólag Caslosszal van, nem láttuk. Meg ez pletyka. Ahogy eleinte az is az volt, hogy utánunk jött ide még két taggal-dőlt hátra Spazzi a székében.
-És nyugalom, több rejtőzik ezekben a lányokban, mint ahogy elsőre tűnik. Te mihez értesz?-hajolt előrébb Malva. Ayala közben Leó háta mögött neszezett, azaz öltözött.

[Herold Bardelot]

(Leó)

-A királynö akarata, és az egyház támogatja. Az embereket senki sem kérdezte.

Az "illatfelhö" határozottan káros hatást gyakorolt a légzöizmaimra, hadonászni és köhögni kezdtem. Miután jólesöen kiköptem a tüdömet, kicsit elkínzott arccal kérdezem:
-Nállatok ... ez népszokás ?
Nem értem mi ütött Imoenbe, én semilyen pókot nem látok a sarokban. Ennyi elég is volt ahoz, hogy még véletlenül se próbáljam ki azt az izét. Figyelmessen hallgatom a beszámolót, azonban az öltözés kissé megzavar. Erös kényszert érzek hogy sunyiba néha hátra hátra nézek. A látvány jólesö emlékeket ébreszt. Kicsit késön kapok észbe, és próbálom menteni ami menthetö, rettenetessen figyelek a részletekre. A hírek nem hozták közelebb szerintem a megoldást, ezt nem is tudom titkolni, látszik rajtam hogy többet vártam.
-Hogy Én? Sajnos mint hétköznapi kovácsinas nem kaptam a tietekhez méltó kiképzést, és csak ezekkel szoktam suhogtatni alkalomadtán.Ütök a fegyvertokokra az oldalamon. -Tanultam még annakidején pár fortélyt apámtól, talán azok is jók leszenk valamire, ha rosszra fordulnának a dolgok, remélem azért ez nem következik be.
-Ennyivel szolgálhatok, a hangzatos mellébeszélést most elhagynám ha nem baj.
-Ti most meg akarjátok keresni Öket,... jól értem?Közben vetek egy szomorú pillantást a talpig felöltözött Ayalára is, nem lessz itt vacsora egy darabig.
-Most rögtön indulunk?

[Alauron]

(Ezio)

- Adjonisten, aztán üdvözlön az otthoniakat! Ha jól emlékszem arra amit üzentek, a Sziklás Tetőn csavarognak, és ott várják, hogy csatlakozzon. Jó leszek, s nem hozok szégyent, úgy vigyenek el engem a tündérek.
Miután elbúcsúott a rokonától, odasétál a házhoz, s kiköti a póniját egy alkalmasnak kinéző helyre. Bemegy a házba és szétnéz hova is tehetné a cuccait, milyen lesz a fekvőhelye, meg ilyenek...aztán eszébe jut hogy még a firkásznak sem válaszolt, ezért kimegy és odakiált neki, ha még ott van:
- Rómeó, köszönöm hogy elkísértél, holnap reggel megkereslek, hogy megmutasd nekem hol van az uraságék szobája, ahol meg kell jelennem. Addigis, további szép napot! HA egyszer időm lesz, majd leülünk, és beszélgetünk egy sort, rendben?

[Lianna Pentangelin]

Leónak
Surdor, Foglalat fogadó

-Ugye most csak ugratsz minket, hgy egy egyszerű kovácsgyerek vagy több nyelvtudással mint ami illenék ahhoz? Mutasd csak azt a túlméretezett vajazókést! Biztos nem azért hordod magadnál, mert szép nehéz!(F)
-Leopold, ha valóban csak egy kovács vagy, maradj itt, nem vesszük hasznod fegyverforgatóként...Suhogtass inkább az erőszélen csalanakat...(S)
Ayala készen volt. Egykezes hosszú kard, s ostor összetekerve, sötét nadrág, barna ing, haja összefonva és hátára engedve. A szandál már rég csizmára cserélődött.
-Én készen állok.
-Én nem (I)
-Ah, te jobb is ha maradsz és vigyázol Leóra-állt fel Spazzi.
-Marad a frász-pattant fel Imoen s szeme azonnal kitisztult. Kabátja most is rajta volt, kihajtotta s egy sor dobótőrt simított meg belsejében.
-Ezek a kicsik ma repkedni fognak...

[Herold Bardelot]

(Leó)
//aljas//

-Parancsolj.Azzal a penge elöugrik és a lány felé néz szemmagasságban. Mindez egy pillanat műve. Mire a szavak elhagyják a szám a fegyvert már a markolattal Firdaus felé fordítva nyújtom át.
-Érdekes hogy pont Te kérded ezt. Nézek rá szemrehányóan.
-De ha mindenképpen erre vágysz, talán ismered a szót slan. Én ismerem az Ö titkaikat Ti pedig az enyémet.Nagyon nem teszik hogy így ki kell adnom magam, de nem hagytak más lehetöséget. A fogadóban semmiképp nem maradok.
-Ha ez sem elég akkor sem maradok ezt megigérem. De nem zavarom köreiteket. A Ti életetek, vagy halálotok.

erv

[Lianna Pentangelin]

//Á, csak egy kicsit //

Leónak
Surdor, utcán

A penge suhanása látványos volt. És a kiváltó következmények is: Imoen kezében két dobótőr termedt, malva meg fene tudja honnan de reflexből kis nyílpuskát szegezett Leóra.
-Hehe, ez jó volt-vigyorgott Firdaus.
-Míves penge-szemlélte a kardot Lalish is.
-Titkod nálunk jó kezekben lesz, Leopold. Mi is sok labilis dologba beavattunk, most már te is a magadéba. Én tudom mi az a slan. Az egyedüli lehetsz ebben az országban.(S)
-Mi az a slan?-pislogott zavartan Ayala. Meglepte őt a gyorsaság.
-Majd elmondja a barátod, de ha már kiderült, hogy nem sima kovácslegény, akkor akár indulhatnánk is!(L)
Nem volt több variálni való. Szép békés kangulatban elhagyta a fogadót a társaság, elmenetben Firdaus szólt:
-Úgy egy-két óra múlva jövünk, szeretnénk addigra egy kis vacsorát.
Az utcára érve Imoen sasolni kezdett.
-Elmegyünk a kikötőbe kicsit szétnézni. Örülnék ha tudnám, hol van a tanyájuk, de legyen az az ivó a támpont. Lalish! (S)
-Tudom, tegyek úgy, mintha szét akarnám tenni a lábam egy hapsinak. Csodás. Legutóbb is én csináltam.
-Így jártál-dalolta hangján Malva.
-Sose engedeitek nekem...(I)
-Mert téged valaki még eladna leánykereskedelmi hálózatba, olyan zöld vagy-veregette a fekete lányt vállon Firdaus. Ám nyomban nyújtotta kezét:
-Kérem vissza a dohányom.
S Imoen, bár az előbb semmi nem volt a kezében, visszaadta! Ayala Leó mellett lépkedett.
-Csináltál már ilyet? Lehet, ölnöd kell. Mondjuk nem ez a fő cél, de ha becsúszik...

[Herold Bardelot]

(Leó)

-Mostmár igen. Spazznak.

-Oh igen ne aggódj, felföldi vagyok. Az nagyjából ebben az országban csak egy árnyalatnyival jobb mint a gorviki.Magyarázom Ayalának. Egyébiránt csak megyek melletük és hallgatok, érzelmeim palástolására felhasználom minden tudásom (arctalanság csak most nem akarok sehova bejutni símán csak közömbös, semleges képet vágok). Mint egy rongy amit kicsavartak majd eldobtak nagyjából ez fedi a lelki állapotom, nagyon rossz kedvű vagyok és csalódott, elsösorban magamban. Inkább a feladatra koncentrálok nem fárasztom magam felesleges hitvitákkal... önmagammal.

[Lianna Pentangelin]

Ezionak
Az erdészlaknál

A faház kis esőbeugrójának korlátja megfelelő volt a kis ló kikötéséhez. Talán ha két helyiség lehet a lakban, több nem nagyon! Belépve ez igazolódik is: egy kis raktár jobbkézre, ajtó nélkül, balra pedig az az egyetlen helyiség, ami egyben konyha, étkező és hálóhely is. Fából és kerámiából készült eszközök minden felé, Vigyori nem lehet rendszerető férfi. A padló koszos is, sár meg kis kecskekaki is, továbbá behurcolt falevelek...Három szék ülte körbe a kis gyalulatlan lapú faasztalt, az egyikbe mosatlan ruha volt belehalmozva, az asztalon maradék, fafarigcsák, félbehagyott bagoly-szoborka, gyertyacsonkok, koszos kancsó bor savanyú illatával, zsinegek itt meg ott, némelyik a padlóra is lehullott. A fekhely egy ácsolt emeletes ágy volt. Alul kupi, feltúrt matrac, amit újra kéne már tömni, félig lelógó pokróc, míg odafenn feltekerve egy barna pléd (aha, az öreg hagyhatta itt, ne cudar valamivel takarózzon rokona) de matrac sehol! A sima deszkán aludni pedig nem lesz álom!
A lak ablaka ki volt nyitva, helyesebben az ablaktéblákat kihajtották, de pókháló feszült az egyik kis keretben.
Romeo hátát még látja Ezio, hangjára megáll, félig visszafordul, s int, hogy hallotta. A fiú egyedül marad pónijával meg a kecskével. Az mekegni kezd. Nagy már a tőgye, lehet meg kéne már fejni...

[Alauron]

(Ezio)

-No te szegény, most nem a jó embereket fogtad ki. Nem tudlak megfejni, de megsütni igen, azzal is megmentelek a sok tejtől! -mondja a kecskének.
A ház szegényességét nemigen bánja, úgyis eldöntötte már, hogy ha olyan az idő akkor akár kint is alhat. Mivel teljesen azt tesz amit akar, de pénze nincs nem sokmindent tehet.
<A fenébe is, elfelejtettem megkérdezni Flaviot, hogy mennyit fizetnek a gazdáék!>
Jobb híján felül a lovára, és elindul hogy kicsit jobban szétnézzen a környéken, ha végzett és még van ideje a nap szerint akkor jöhet a kastély körüllovaglása, aztán meg a falu. Mire az orráig se fog látni vissza kell érnie, mert nincs fáklyája.

[Lianna Pentangelin]

Ezionak
A laknál

A várat nem tudta körbelovagolni. Mert egy hegy oldalába építették, a hegy meg túl nagy volt ahhoz, hogy csak úgy nekilásson körülpónizni A környéket azonban nyugoidtan megismerhette nagy vonalakban: hűvös, fákkal telenőtt gyertyénos bükkös erdőség, néhol fenyvesfoltokkal, s ha ritkésabb részre ért, hegyi legelőkre futhatott fel szeme, amik felett már sötét susogó rengeteg nézett vissza le rá. Csendes vidék volt, a maga misztikus hangulatával, patakos, ködös völgyeivel, vízmosásaival s köveivel. Szürkületkor rá kellett döbbennie, a falu feltérképezése másnapra marad, ideje a lakhoz visszatekeregnie. Ott pedig már fény szűrődött ki a rossz behajtott ablaktblákon át. Az ajtó zárva, a kecske csendben, bentről női nevetés röppent ki, s halk beszéd. Na meg valaki néha felkacagott csengő férfi hangon.
-Lassan mennem kell. A gyerek vár, remélem nem a szomszédnál csüng. A mosnivalót majd két nap múlva hozom.
-Jól van gyöngyöm, csak bújtasd vissza a melleidet ebbe a lenge blúzba, kinn ne feljtsd őket!
Női kuncogás volt rá a felelet...Majd pisszegés.
-Jött valaki-így a folytott női hang.
-Hallom, de szétrúgom a seggét, ha valami alkalmatlankodó barom, aki fatolvajok miatt jött!-ágy nyögött, matatás, majd nyílt az ajtó: félmeztelen, inas férfi állt ott, félhosszú borzas göndör hajjal, kezében balta. Ráhunyorgott Ezióra:
-Te meg ki a frász vagy és mit akarsz itt?

[Alauron]

(Ezio)

- Én vagyok az új vadász. Ezio a nevem, ma érkeztem. -
Belépve jó estét kívánok a nőnek.
<Értem már mire célzott Flavió bácsi. No az lesz a legjobb ha az erdőkerülő meghálálja a vakságomat valamivel. Nem járja hogy kihagyjon a jóból. Mondjuk kezdetnek egy jó pohár bor megtenné... >

[Lianna Pentangelin]

Leónak
Surdor, Gyere Holnap kocsma

A Gyere Holnap mocskos hely volt. Izzadt emberszag, vizelet, lőre keveredett benne a dohányfüsttel. Itt minden felület tapadt valami ragacstól, s a fejek felett lévő gerendák meghatározhatatlan miazmától fénylettek. Lalish előre ment, így mire a többiek megérkeztek a kocsmába, ő már egy foghíjas kreol férfival iszogatott...vagyis helyesebben mímelte az ívást. Imoen nem lépett be a többiekkel, kinn maradt figyelni. Spazzi félig leeresztett szemhéja alól nézett körbe, majd egy alakon megállt a tekintete.
<Látod azt a girhes fickót, kinek a nyakában egy okkersárga kendő van? Ő Macska. Ő kell nekünk. Meg kell tudni, egyedül van-e itt>-üzente Leó elméjébe kristálytisztán. A nevezett alak egy kockázó párost figyelt s jobbjában mocskos poharat szorongatott. Ayala vállával arréb tessékelt egy pofátlan matrózt, aki fenékméretet akart róla venni. Három helyi lecsúszott alak rosszallóan nézegette a nőket.
-Nézd, ide mióta eresztenek be ilyeneket?
-Biztos kurvák. Shadoni nő be nem tenné ide a lábát. Látod azt a piros ruhásat? Na az a legdrágább ribanc.
Az egyik részeg a kijárat felé való dűlöngéskor akadt bele a nőkbe, s fejét Firdaus kebleire ejtette:
-Nocsak nocsak, mint a párnám gyerekkoromban!
Kacaj valahonnan:
-Neked volt olyan, Tróger?
Egy izzadó homlokú köpcös Leóhoz simult:
-Te mondd...-nyalta meg izgatottan alsó ajkát, lehelete savanyú volt-...egy ezüstért lesz*pnál?

[Lianna Pentangelin]

Ezionak
Erdészlak

korábban lejátszott rész beillesztve


-Te? nézett végig a fiún és kaján vigyora lett-Rosa, az öreget egy gyerek váltja fel!
Ugyan, túlzol!-jött bentről a hang. Vigyori beterelte a fiút. Ott egy szép, kicsit telt barna nő ült a széken. A berendezés maradt, de a rend nőtt: valaki felsepert, letakarította az asztalt, kosárba tette a szennyest s kevés friss ételt hozott. Félig rágott barna kenyér, kolbász jelezte, Vigyori már evett. 3 gyertya adott fényt. Vigyori ágya feldúlva, a nő szoknyája ráncait igazgatta. Szinte biztos, hogy nem csak beszélgettek korábban.
-Mi a neved? (nő)
-Ezio, nem hallottad? A te heled ott van fenn, fiú. A matrac bolhás volt, Öreg kidobta, újat kell szerezned...(V)

-Szereznem kell, de nem ma. És neked mi a neved? Nem tudtam, hogy feleséged is van. <Gondolom nem a felesége, de adom az ostobát, úgyis nagyon lebecsül, mer' kölyök vagyok, szerinte>

A nő és Vigyori felnevetett:
-Rosa vagyok és özvegy. Mosok Vigyorira.
-No meg néha egyebet is ad magából-kacsintott V. Majd terpeszben leült, ravaszul.
-No, fiú, mondd, voltál már aszonnyal? Vagy itt fogsz irulni-pirulni?
-Ne hozd zavarba. és ha igen? te is voltál valaha az. (R)
-Jó, mikor is? 14 évesen? te mennyi vagy? (V)

-Mér', látsz most pirulni, Vigyori? Ehh...szóval más neved nincsen?! Akkor megfelel ez is. Hát, ha egyebet is, Rosa asszony, akkor csak rajta, én nem rontom el a görbe estét, de te Vigyori, addj elfoglalom magam valaivel...Mondjuk nincs borod vagy egy kis dohány?

-No nézd, jön s máris óhajai vannak! Kölyöknek egyik se jár, ha lenne is. Rosa meg lassan elmegy.
-Úgy, úgy-állt fel a nő, hóna alá kapva a ruhás kosarat-Ha van is más neve, csak ő maga tudja-legyintett Vigyorira a nő.

<Nincs neve?! Van, de nem árulja el? Ezt biztos elvitték a tündérek kiskorában, azért szeretik az özvegyek>
-Ugyan már, lefogadom, hogy te már elébb ittál vagy próbáltál dohányt mint bárki. Na de, jó éjt, Rosa asszony!-leterítem a pokróacim az ágyra.

-Mondasz valamit kölyök-mikor Rosa elment, a maradékot kitette:
-megeheted. Ó, hogy tudd, most volt a hét 2. napja. Ekkor jön Rosa a szennyesért. Holnap Berta érkezik süticsodákkal. Utána a 4. és 5. napon távol leszek, az erdőben, mert be kell járnom az egészet. De a 6. napon ketten is jönnek: délután Lilia, jó fiatalka, koraeste meg Vire asszony. Azu se kutya nő, a férje mellett még ide is belátogat! A 7. napon érkezik a cselédlány az úréktól, az 1. nap pedig most szabad. Akkor járt Clare, de szerintem lebukott s elverte a férje.
Ezen nevetett egy jót.
-Engem is el akart, erre közöltem vele, télen megnézheti magát, egy tuskó fát se kap.

-Én holnap megyek felvenni a szolgálatot, nem tudom, mikor leszek itt, úgy se-nemigen volt ellenvetése a vacsorát illetően.
-Mióta vagy itt?

-Lássuk csak...Most lehetk olyan 45...S 16 évesen kerültem ide. Az akkori erdész mellé. Megpattantam a falumból, tekeregtem, majd elegem lett az éhezésből. Úgy indult, pár napot leszek itt, s lám-mutatott körbe- itt élek. Nem bántam meg. Hát igen, ha maradtam volna, el kellett volna vennem azt a lányt, akit megejtettem. de jobb szabadon nekem, kölkök nélkül-terpeszkedett kicsit, majd ágya felé ment:
-Ledőlök, tedd te is.

Másnap egy meghagyott kenyeret befalok, ha van, tejjel. Aztán korán megyek a birtokra, megkeresni Romeót, ha lehet, vagy valakit, akit eddig nem láttam.