Fogadó a Csendes Szomszédhoz

[Navaratna]

(Jadrána)

-Éppenséggel rémálmaim voltak, de nem számít-nyújtózik, takarosan megigazgatja magán a ruhát, lábbelijét visszahúzza.
Az elején bólint, Igen, ez már kiderült, hogy nem a hulla volt a lényeg. Tisztában volt tapasztalatlanságával is. Esküként úgy tett, mint aki kulcsot fordít el egy zárban, csak a zár most a szája volt.
-Esküszöm Dartonra és összes angyalára.
Sok hírt kapott rövid idő alatt, Jadrána agya lassan dolgozott:
-Mi az a fejvadász? A vámpír az vérszívó lény? Pontosan a fogadónál azt a nőt próbálták elkapni? pazarlás élve elé vinni. Itt is le lehet szúrni és veszélytenebb is. ha messziról jött nem jó sokáig élve cipelni, itt kellene leszúrni azzal a drága tőrrel-ingatta fejét. De azért torkában dobogott a szíve. Ez komoly veszély.

[Abdul Al Sahred]

A fejvadász, harcos féle, aki azonban mestere az árnyakban való észrevétlenségnek is, nem ritkán lesből támadnak, harcmodoruk is erre épít, bár van sok féle köztük. Ha visszaértünk, majd megnézheted őket, ott lesznek még. A vámpír az pedig tényleg létező lény, nem csak a babonák szülöttje, a hírek nagy része amik róluk terjengenek, igazak. Aki viszont úr vagy úrnő köztük, sokkal nagyobb hatalommal bír, jóval veszélyesebb. Talán logikusnak tűnhet számodra, és persze mindenki más számára, hogy rögtön elpusztítsák. Csakhogy nem ismered az idegen országban a felfogást, és az értékrendeket, ami sok mindent megmagyaráz. A nemes azt akarja, hogy a hazájában haljon meg a dolog, amivé a nő változott. Már rég óta dolgoztunk azon, hogy élve elkapjuk, nagyon körültekintőnek, hajmeresztően óvatosnak kellett lennünk. Sikerült, múlt éjjelre vittük csak a fogadó alagsorába, és a nemes rögvest jött is érte. Abbitacél koporsóba zárták, a varázsló akit ezúttal hozott bűvös rúnákkal látta el a koporsót, és nem lesz hosszú út ami során esetleg kiszabadíthatnák, mert saját térkapun keresztül jöttek, és azon keresztül távoznak is majd. A térkapu az egy varázsajtó, aminek a másik fele oda nyílik, ahová csak akarják, tehát egyenesen meszi hazájukba érnek rajta keresztül. Nem válaszoltál az előző kérdésemre, amit beugratósnak szántam, mert nem pénzt kértünk cserébe. Az idegen országból sokan élnek Erionban, öszetartó kolóniát alkotva. A nemes rokona az egyik magasrangú egyházi vezetőnek hazájában, azt viszont itteni honfitársaik is vallási vezetőjükként tisztelik. Kérésére az itteniek mostantól segíteni fognak nekünk néha, ha úgy hozza a szükség. *Hagy egy kis időt, hogy megemészd mielőtt folytatja* Jól jegyezd meg, a világ nem fekete és fehér, a dolgok olykor sokkal olajozottabban működnek, ha néha szívességet teszünk másoknak, legközelebb joggal várható el, tőlük ugyanez. A pénz elfogy, ezek a szolgálatok meg különben sem vehetők meg pénzzel. Most pedig induljunk. A tragacsot is visszük, rozoga szegény, de strapabíró, elgurul még egy darabig a szolgálatunkban.

[Navaratna]

(Jadrána)

Figyel és tanul. Hallgatja a másikat.
<A szokások néha túl buták. Hm. >
Érzi, ezekhez a dolgokhoz ő kicsi.
-Ott van a fogadóban a koporsójában? És a szolgái a veszélyesek ránk visszafelé menet? Sokat mondtál rövid idő alatt, nehéz mindent megjegyezni egyben. Bocsánat hogy nem feleltem arra. Nagy falat. Nem tudom mi az a térkapu, ez sok-dörzsölte halántékát.
-Jó, vigyük a tragacsot-szedi össze holmijait, majd mielőtt az ajtóhoz lépne, Marcus elé áll és homlokát, csak azt, a férfi mellkasára támasztja.
-Harc lesz?-kérdezi halkan.

[Abdul Al Sahred]

- Ott van bizony, és valóban jól következtettél, a szolgái közül jöhetnek néhányan. Nincs gond a fejeddel, jól vág az eszed, ne becsüld le magad csak azért, mert egyszerű sorból származol, a kocsmában szinte mindenki hasonló gyökerekkel büszkélkedhet. Tényleg sok mindent meséltem, de este elalvás előtt lesz időd emészteni őket, és körbejárni a dolgokat, amik számodra újak. Ez egy új világ amibe csöppentél, mindenki így kezdte közülünk. A térkapuról meg majd még mesélek neked.

Mikor összeszedted a holmidat, és homlokod a melkasára támasztva kérdezed, finoman megfogja fejed, és egy puszit nyom a homlokodra, majd ezt mondja:

- Bizony harc lesz, erre jobb ha felkészülsz, de ketten elbánunk velük.

Azzal megindul kifelé

[Navaratna]

(Jadrána)

Bólint és nagy levegőt vesz. Nem lesz könnyű. Kezd egy kis gombóc nőni a torkában. Megindul Marcus nyomában.
<Darton, add hogy hóhér lehessek és éljek még úgy 50 éves koromig!>

[Abdul Al Sahred]

Ugyanaz az öreg pap kísér ki benneteket, mint aki beengedett. Marcus ezúttal nem visszafelé tekinget, hanem előre és oldalra figyel, hátha lesből támadna valaki rátok. Mikor felértek az emelkedőre, a messzeségben már látjátok a fogadót, mintha mozgolódás lenne körülötte. Amint leértek a lejtőn, el is tűnik előletek a sok kis épület, kápolna között. Már nem jártok túl messze a fogadótól, és ahogy Marcus megjósolta, az út nem üres. A gombóc kissé enyhül, ahogy megérzed az ellenfelek orrfacsaró szagát, testük már oszlásnak indult, mert eszedbe jutott amit Marcus mondott az egyszerű élőhalottakról. Ahogy azonban közel értek, újra erőt vesz rajtad az ijedség. Egész más volt a fejezést gyakorolni egy már harcképtelen egyeden, ezek itt mozognak, és felétek közelednek, de ami a legkísértetiesebb, az kifejezéstelen tekintetük, mely a távolba réved. Soha nem hitted, azelőtt, hogy ilyen förmedvények tényleg léteznek, és ugyan az elmúlt napokban sokat megtudtál róluk, csak most tudatosult benned, hogy ezek valódi kézzelfogható hullák, amiknek mozdulatlanul a föld alatt lenne a helyük. A végtelen üresség, ami ezekből a lényekből árad, szinte letaglóz. Most érted meg, miről beszélt Marcus, amikor te a halált mint kezdetet említetted, mert ezek számára a végtelen kínlódás kezdetét jelentette, soha nem jutottakl el Darton elé, lelkük itt ragadt. Gondolataidból marcus halk fohásza ébreszt, a nyakában lógó szimbólum ugyanúgy felizzik, mint amikor a hullát elégette. hallod, amint rád kéri Darton áldását, és érzed, imája meghallgatásra talált, az isten erővel itat át téged, minden félelmed semmivé enyész, maga Darton segíti híveit a harcban. Marcus ezután alázatosan arra kéri az istent, hogy adjon neked megfelelő fegyvert, amivel felveheted a harcot eme förmedvények ellen. Az eddigi érzés csak fokozódik benned, amint egy fekete, bonyolult mintákkal ékített kard jelenik meg a kezedben, szinte már önállóan harcba kényszerítve téged, most már nem csak hogy a félelmed múlt el, egyenesen vágysz arra, hogy elpusztítsd a dögöket, ilyen lobogó alatt nem veszíthetsz. //KÉ:+25 VÉ:-30 TÉ:+15 Sebzés k10+2 - Fanatizálás, Káoszkard, Képzetlen fegyverforgatás// A büdösek hatan vannak, úgy tűnik hogy a fogadóhoz akartak menni, de mintha egy láthatatlan falba ütköztek volna, csak eddig jutottak. Figyelmük most teljes egészében rátok terelődik. Marcus a nyakában lógó szent szimbólumból kiemeli a varjúszárnyat, mely apró késként símul a kezébe, úgy tűnik azzal fog harcolni. Marcus jelentőségteljesen rád néz, de nem mond semmit, tudja hogy érzed uratok támogatását, ennél többre nincs szükség. Úgy fordul, hogy hátát a hátadnak vesse, így ha körbe is vesznek benneteket, nem tudnak a hátatok mögé kerülni. //dobj kezdeményező, támadó és védekező dobást, sebzést, add össze a módosított értékeiddel. Ezt hatszor ismételd meg és írd be//

[Navaratna]

//Káoszkardot képzettség nélkül is lehet forgatni, nem jár érte negatív fegyóhasználati dolog, a fanatizálásnál meg nem értettem azt, hogy minden harcérték 10zel nőtt, akkor a védő is? //

(Jadrána)

<Vissza kell a lelküket adni Dartonnak!>
Ez az egy dolog számított most. Fantasztikusan jónak tartotta a kardot s mindenre képesnek magát. Nem félt, egyáltalán nem, a gombóc semmivé foszlott. Nem cicázott, nekilendült.

(priviben küldtem az értékeket lebontva)

[Abdul Al Sahred]

//Az óvó fegyvernél nincs képzetlen fegyverforgatás, mert tetszőleges fegyver jeleníthető meg, de a káoszkard mindenképp hosszúkardnak felel meg, és hiába mágikus, a harci technika hosszú kard forgatásának az ismeretét követeli meg. VÉ re is rá számítottam a +10-et, de a káoszkard is és a képzetlen fegyverforgatás is levon belőle, azért -30//

Mivel Marcusszal egymásnak vetitek hátatok, három élőhalot jut rád. Szinte rácsodálkozol isteni eredetű bátorságodra, mert teljes hévvel veted magad a harcba. Marcuszra nem tudsz figyelni, lekötnek ellenfeleid, de szemed sarkából úgy tűnik nem jelentenek számára gondot. Ellenfeleid amúgy is lassúak, te meg valósággal megtáltosodtál, amazok fel sem ocsúdtak, te már szabdalod őket. Szerencsére nem egyszerre támadnak, mivel ketten még távolabb vannak, először csak egy jön. Figyelmed teljes egészében a támadásra öszpontosítod, halványan ugyan felmerül benned egy pillanatra, hogy talán óvatosabban kéne támadni, hogy kivédhesd a sérüléseket, de amint kardod a szentségtelen húsba mar és ezzel lecsapod egyik kezét, elfeledkezel a zavaró gondolatokról. Megmaradt karmos kezével feléd csap, és sikerül eltalálnia. Ezen nem lepődsz meg, hisz nem is fordítottál gondot a védekezésre, azon már annál inkább, hogy a húsodba szántott bal válladtól kiindulva a kulccsont alatt egészen a szegycsontodig húzódó hosszú vágás keletkezett, nem csak egy karcolás // 1 Ép 2 Fp//. Most azonban nem érsz rá ilyen apróságokkal foglalkozni, sőt, dühöd rögtön ki is töltöd a nyomorulton, következő csapásod agerincén akad el, addig símán, szinte akadálytalanul zúztad szét bordáit és minden belsőségét, haláltusa nélkül, elterül mint egy rongybaba. A következő kettő ugyan szinte egymás után támad, nem tudnak hozád férkőzni. Az egyiket egyetlen csapással pusztítod el, nyakán találod. Önbizalmad megnő, és már csak egy ellenfél maradt, azt is megsebezted, talán ez miatt lettél figyelmetlen, de elhibázod az ütést. Hiába próbál azonban közel férkőzni hozzád, egy mély szúrás a törzsébe véget veti a harcot. Már fordulnál Marcus ellenfeleire, azonban Marcus is épp az utolsót végezte ki az apró varjúszárnnyal. Úgy érzed valamit tenned kell, majd szétrobbansz a tettvágytól, de uralkodsz magadon. Még vagy fél percig érzed ezt, aztán semmivé enyészik az érzés kardoddal együtt. Az isten azonban még mindíg jelen van, ereje átjár, csak a harci kedved lohadt le, hogy helyét átvegye a hála. Mikor lehiggadtatok, minden visszakerül a normális kerékvágásba, ráébredsz, hogy sebesülésed elég súlyos, szivárog belőle a vér. Marcus is a sebed vizsgálja:

- Gyere, a fogadó már itt van közel, addig bírd ki, ott majd ellátjuk a sebed, nem lesz semmi baj. Nagyon bátor voltál, büszke vagyok rád. Este majd illő módon fogjuk megköszönni Dartonnak a segítséget, most induljunk.

[Navaratna]

//Most szőrszálhasogató leszek: az ETk azt írja, káoszkard esetén nem érvényesül a képzetlenségből adódó mínusz...Tudom hogy hosszúkard //

(Jadrána)

Nagyon nehezen fogja vissza magát. Szívesen cincálna még valamit, ebben az állapotban elfeledkezik a sebről, amit bekapott. Aztán huss, a madárka elröppent...Kiürült kicsit. Az életben nem érezte még magát ilyen elevennek és indulatosnak. Hisz Jadrána inkább csendes, viharos érzelmektől mentes leányzó volt, erre most mellbe vágta egy fergeteg s a nyomában maradó csend. Idő kell míg medrébe visszatalál. Fázni kezdett és vacogni. No meg rettenetesen fáj ott, ahol megmarták.
-Ez most fertőző?-kérdezte vacogva. Kezdődő sokk motoszkált benne, a vérveszteség és a fájdalom sem volt gyerekjáték.
-Ugye nem leszek élőhalott? Szúrj le és égess el ha igen!-szóval ezen meg berezelt Kezét a sebre szorítja, s szedi a lábát.
<Ha komolyabb lenne, csak közölte volna...Nyugalom, nyugalom, szeintem megmaradok. Még tanulnom is kell...sokat!>
Ha ellátásra kerül a sor, jó tudni, hogy Jadrána igen szemérmes teremtés!

[Ichigo]

(Lerion con Hamal)

Lerion a szórakozó negyeden átvergődve már az utca végéről látta a nekropolisz hatalmas abbitacél zárt ajtaját és vaskos falait.
<Francba ezekkel az utcákkal. Lassan már térképet kéne csinálni, hogy eligazodjon az ember.>
A kantáron rázva, szaporázza lovának a lépteit. Végigtekint a nekropolisz falán majd elmosolyodik.
<Derillnek mindig is érzéke volt a "hangulatos" helyek kiválasztásában. Kiváncsi vagyok, hogy miért hivott ide és mi volt ilyen sűrgős>
Gondolatából kizökkenve már a kapunál van és egy őr közelit felé.

[Abdul Al Sahred]

Jadrána:

Marcus amint látja hogy a hirtelen hangulatváltás kikezdte lelki egyensúlyod, odalép hozzád:

- Nem fertőző, szépen kitisztítják majd a sebedet. Ne félj, nem én fogok rajtad matatni. Nem tudom láttad-e amikor a negyedbe jöttél, a virágárús nénit? A kocsmában egészen biztos nem láttad, pedig ő is ott lakik, csak hátul a raktárrészben van a szobácskája, külön kijárattal, nem nézi jó szemmel, ha néha lerészegedünk. Kissé szigorú, de ő kiváló sebkötöző, majd ellát. Ne félj, nem leszel élőhalott

Azzal esetlenül átölel, de csak finoman, hogy a sebedhez ne érjen.

-Gyere induljunk.

Mikor odaértek a fogadóhoz, a fájdalmaidon is áthatol a kép, és megdöbbensz. Az össz ablak kitört, mintha hatalmas légnyomás vágta volna i őket, a szilánkok mind az utcán hevernek. A szép masszív bejárati kapu szilánkokra hasadva hever a lábatok előtt. Marcus javaslatára inkább az épületet megkerülve mentek be az épületbe. Ahogy az udvarba értek, az első amin megakad a szemed és rögtön felismered, az abitacél koporsó, érdekes fém, sejtelmes a fénye. Sok ákombákom van rajta, ahogy visszaémlékszel, Marcus szerint ez tartja bent a fúriát. Ott áll a nemes, a kocsmáros, és öt fejvadász, akik jöttötökre rögtön elővonják kardjaikat. A nemes kérdőn néz a kocsmárosra (most döbbensz csak rá, hogy még midníg nem tudod a nevét), aki int egyet, ez megnyugtathatja a fejvadászokat is, mert elteszik fegyvereiket. Csak rövid ideig láttad őket, de nagyon furcsa kardok, még egy nyelük van kereszt irányban, eléggé kényelmetlen lehet vele a harc. Közben egy bő ruhát viselő ősz fegyvertelen férfi lép elő a műhely mögül, és szavaira a fejvadászok felemelik a koporsót, majd a nemessel együtt megindulnak a műhely mögé, ahonnan egyre erősödő fény szöremlik elő, egy pillanatra a műhely épülete is hullámzani kezd, vagy csak a szemed káprázik, nem tudod. Hirtelen minden helyreáll, és noha nem látod, érzed, hogy amazok elmentek, nincsennek már itt. Marcus feltámogat a szobádba, ahogy a konyhán keresztül a kocsmába léptek, törött és megégett bútorokat látsz, néhány dísz sírkő leesett a falról és összetört, a padlón pedig a kőre ráégett hullák hevernek. A vértócsákból itélve jóval több hulla is lehetett, csak ezeket még nem vol tidejük felkaparni. Ekkor már erősen szédülsz, csak halványan észleled, hogy Marcus az ágyadba fektet, majd egy öregasszony hajol föléd. Vagy talán nem is öregasszony, csak képzelődsz? Leveszi a ruhád felső részét, óvatosan, mert bele van már ragadva a sebbe. Valaki matat a mellkasod körül, nem látsz tisztán...de, mégis, a favágó! Megpróbálsz elhúzódni, de megszólal csitítóan, hangja az öregasszonyé, kissé kitisztul a látásod, és tényleg az öregasszony az. Valami keserü italt eröltet a szádba, de keserűsége ellenére hűsítő és jól esik. Mély álomba zuhansz.

[Abdul Al Sahred]

Ichigo:

-Mi dolgod itt?

Kérdi az őr tőled, nem ellenséges, de azért udvariasnak sem mondható. Mikor elmondod, hogy a kapun szeretnél bemenni, egyrészt úgy néz rád mint aki őrült, hogy oda akarsz bemenni, másfelől fejét csóválva így szól:

-Sajnálom, de nem tudom kinyitni, utoljára tegnap délután nyitottam ki, amikor egy férfi megkért. Azt mondta itt lesz találkozója a benti fogadóban. nem firtattam, csak beengedtem. Ma reggel ki akartam nyitni mielőtt leadom a posztot a nappali váltásnak, de nem ment, belülről reteszelték el. Később a másik őrnek kiszóltak bentről, hogy egy kis gond volt az éjjel, de ma este már nyitva lesz. Nem tudom ez alatt mit értett, de nem is szeretném tudni. ha van kedved, sötétedésig már úgyis csak pár óra van hátra, megvárhatod. Azért én a helyedben jól meggondolnám, azt hogy kis gond, Maremita paplovagok mondták, akkor pedig szinte biztosra veheted, hogy az nagyon nagyon nagy gond. Ezek a Darton paplovagok jó fejek, de a veszélyérzékük az a semminél is kevesebb. Volt már dolgod velük? Hű hogy azok a kocsmában hogy az asztal alá ittak engem a múltkor mikor nem voltam szolgálatban, el sem hinnéd. Érdekes pálinkát isznak a kocsmájukban, cápahús darab van beleáztatva. Finom, de nagyon borsos az ára, én nem is vettem volna, egyikük hívott meg. Azt feltétlen küstold meg ha ott jársz, és esetleg elmúlt a veszély...hallod ezt, a kapu. Kinyitották. Na akkor mehetsz is, kívánom, hogy élve gyere ki onnan.

[Ichigo]

(Lerion)

Ellhalgatván az őrt, a mondandója végén apró mosolyt ereszt el.
-Ismerem a Maremitákat.Én is egy vagyok közülük...
Azzal komótosan átballagott a kapun és elindult a negyed egyetlen fogadója felé.
<Tehát Derill már tegnap megérkezett. Tényleg lehet valami baj, mert hogy ő nemis pontosan, de még hamarabb érkezzen, elég szokatlan tőle. Heh, Rowonban is megváratott Valgarnál 3 napig>
Pár percnyi lovaglás után, már látja is a sirkövekkel kirakott fogadtót. A fogadóhoz érve, kiköti a lovát.
<Nem egészséges itt kint hagyni a lovat. Lehet hogy ha legközelebb látom akkor már élőhalottként fog rámtámadni. Bitros van itt istálló.Remélem...>
Körülnéz a házon, hogy talál e istállót.//ha igen viszi is be a lovát//

[Navaratna]

(Jadrána)

Hisz Marcusnak, nem firtatja, ki látja majd őt el. Közel érve a fogadóhoz, szemét tágra nyitja. Fura idegenek, fura fegyverekkel, s aztán az a hullámzó épület!
-Marcus, képzelődök-közölte halkan. Tisztára a vérveszteségre kezdte írni a dolgot. Beérve a feldúlt ivóba felsóhajt:
-Ma sokat kell takarítanom, mondd meg a kocsmárosnak, számíthat rám, segítek, ez nem maradhat így!-fel sem méri, lehet, ma de lehet holnap sem lesz képes efféle munkákra.
Végre fekszik, lehunyja néha szemét,megkönnyebbül. Majd kiveri a víz, a favágó!
<Őt megöltem! Mit keres itt?!>
Majd lehiggad, megissza amit szájához tolnak és belezuhan a pihenésbe, álomtalan alvásba.

[Abdul Al Sahred]

Lerion

Lassan lemegy a nap, a horizont élénk narancsba fordul, a zeniten már csillagosra vált az ég. Ahogy a fogadó közelébe érsz, észreveszed, hogy az összes ablaka kitört, méghozzá bentről kifelé, mintha robbanás hatása lenne. A valaha masszív nagy bejárati ajtó szintén szilánkokra hasadva feküdt az utcán. Mikor megállsz előtte, bentről kijön egy púpos középkorú férfi:

-Sajnálom, zárva... *ekkor tekintete megakad a varjúszárnyon* ...gyere be, bár előre szólok, hatalmas a felfordulás. Van itt valaki, aki említette hogy vár egy ismerőst, furcsa véletlen lenne, ha nem te lennél az, sokszor hónapokig nem jár erre új vendég. A lovad nyugodtan kikötheted az egyik kitört ablakhoz, itt a fogadó közelében biztonságban lesz, már persze helyi viszonylatban .

Megindul befelé, hátranézve, hogy követed-e, miután kikötötted a lovad. Bent hatalmas felfordulás van, sok asztal meg pad megégett, vagy széttört, beszáradt vértócsákat látsz, meg néhány hullát, amik ráégtek a padló kövezetére, még nem takarították őket el. Azért a szépet is észreveszed, a különféle hóhér eszközökből ácsolt bútorokat, bár most tényleg rájuk fér a felújítás. A falakat itt ott sírkövek díszítik, néhány sajnos leesett és széttört.