• Fórum kezdőlap
    M.A.G.U.S. Online RPG
    • Keresés
    • GyIK
    • Taglista
  • Felhasználói vezérlőpult
    Belépés
    • Felhasználói vezérlőpult
    • Belépés
  • Postaláda
    Privát üzenetek

Feketeleves [ETK]

A múlt... Ez történt Velünk...

Moderátor: Admin

Téma lezárva
886 hozzászólás • Oldal: 10 / 60 • 1 ... 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13 ... 60

Re: Feketeleves

HozzászólásSzerző: Mesemondó » 2007.07.04. 19:53

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 1. nap este – 2. nap reggel
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________


/Mustafa/

*Felébredve lemész a földszintre és már ilyen korai órán is találsz a pult mögött valakit. Valószínűleg a fogadósné lehet. Nagyjából a fogadóssal egyidős asszonyság hosszú világosbarna ruhában. Korához képest jól tartja magát, de azért rajta is nyomot hagyott a gyerekszülés. Amint elmondod, mit szeretnél máris a pult mögül elővesz két közepes zsákot és átadja neked. Megnézve egy-egy heti száraz élelemmel van tele. Kenyér, szárított-füstölt hús, kolbász és sajt. Összesen az ittartózkodásod és az úti élelem 2 ezüstödbe került. Miután fizettél és a szobádba visszatérve mindent elrendeztél kilépsz a fogadóból és elindulsz a déli hegylábak felé. Az út egyenlőre csendesnek és eseménytelennek ígérkezik.*

/Dzsana/

*Malor borivási stílusa ugyan nem hasonlít a te kocsmában edződött mozdulatodhoz, de azért ő is hamar megissza a saját adagját. Ugyan előtte kicsit lögyböli és szagolgatja, meg a szájába véve az italt kicsit forgatja, de végül csak megissza.*

-Hmm. A tavalyi fehérbor igen jó zamatú. Melyik legyen a következő, amin ismét te próbálkozhatsz Dzsana?

*Látszik neki is jó érzéseket kelt a helyzet alakulása, de még nem engedte el magát eléggé ahhoz, hogy átlépje az illem diktálta határokat. Ekkor hirtelen kicsapódik a pinceajtó és csosszanó léptekkel megérkezik az öreg Vruk. Kezében egy fa tálca, melyen egy megvágott sajt és egy kés található. Leérve az asztalhoz sétál és leteszi amit hozott.*

-Nekem ne mondhassa senki, hogy éhen haltak a vendégeink a borkóstoló közben.

/Súrion/

*Nyugodtan megvacsorázol, még egy kicsit ejtőzni is tudsz, mikor visszatér a pincér egy kisebb erszénnyel. Az asztalhoz lép és kiszámol ötször tíz rezet elébed.*

-A számláján összesen ötven réz fogyasztás van, de Ön még reggel egy ezüstöt adott a fogadósnak és így ötven réz még visszajárt. Ha máskor is erre jár térjen be ismét. Jó éjszakát és jó utat reggelre.

*Kicsit vár, hogy van-e még valami amiben segíthet vagy amit hozhat. Ha nincs szükséged másra, akkor felveszi a tálcát és magadra hagy, hogy ki tudd pihenni magad.*
Avatar
Mesemondó
Mesélõ
 
Hozzászólás: 8660
Csatlakozott: 2005.08.27. 13:17
Tartózkodási hely: A soha véget nem érõ kalandok rengetegében...
Vissza a tetejére

Re: Feketeleves

HozzászólásSzerző: Yvett de Crei » 2007.07.04. 20:49

(Dzsana)

*Finom a bor, ízlik. Felhörpintése után figyelem, hogy Malor hogy issza a saját borát - ezt már délelőtt is láttam tőlle, de el nem tudom képzelni miért csinálja.*
- Mond, miért csinálod ezt a borral a szádban, hogy ide-oda lötykölöd? Ez valami itteni szertartás?
*Alig hangzik el a kérdésem a pince ajtaja kivágódik - s bennem mint ilyenkor mindig heves reakciót vált ki. Kezem megszorul a pohár szárán miközben reflexből fordulok az ajtó felé. Az öreget meglátva megenyhülök, feszült izmaim kiengednek.
Kíváncsian megszemlélem mi van a tálcán és a kissé feszült pillanataim után próbálok kedvesen mosolyogni.*

- Köszönjük Vruk, ez igazán kedves magától, hogy még erre is gondol.
Emberi törvény kibírni mindent
S menni mindig tovább,
Még akkor is ha nem élnek már benned
Remények és csodák.
Avatar
Yvett de Crei
Kalandmester
Kalandmester
 
Hozzászólás: 4390
Csatlakozott: 2006.03.28. 0:45
Tartózkodási hely: Kerecsend
Vissza a tetejére

Re: Feketeleves

HozzászólásSzerző: Huor Aikanáro » 2007.07.06. 14:07

Súrion

- Remek köszönöm szépen!
Ja,és még csak annyit szeretnék kérni,hogy a lovamat még most szerszámozzák fel és kössék ki a kocsma elé,mert még az is előfordúlhat,hogy az éjjel útnak indulok és nem szeretnék vele bajlódni...!

*Közben a zsbembe nyúlok és előveszem az "újdonsűlt" ezüstömet és könnyedén oda dobom a pincérnek.*

- Remélem nem okoz problémát...?

*És mosolyogva rákacsintok.Majd elteszem az ötven rezet a nyakamban lógó pénzes erszényembe.
Miután a pincér távozott Én az ablakhoz lépek és kinyitom amennyire csak lehet.Előveszem a furujámat és félig ülve,félig állva elhelyezkedem a párkányon.Majd elöszö csak halkan,fújni kezdem a furuját.A bácsikámtól tanúlt csodálatosan dallamos,lágy összhangzatot játszom.Ahogy mind inkább magával ragad a csillagok fényes ragyogása,úgy egyre inkább hangosabban játszom.Míg nem teljesen kizárom magamból a gyarló világot,teljes bensőmet a csillagok fénye és a lágy dallam tölti be.Pár percnyi kellemes bódulat után frissen,tele energiával kelek fel az eblakból és csukom be azt.Ez után minden holmimat szépen sorbarendezek az ágyam előt,hogy könnyedén magamra tudjak kapni mindent,ha indulok.Mikor ezzel meg vagyok,akkor az ajtót zárva magam után lemegyek megnézni,hogy Elan megérkezett-e már.Ha iggen,akkor oda megyek hozzá*
"Ha csakugyan vannak istenek, ha minden cselekedetünknek valamiféle célja van, mond meg nekem:
melyikük és mi végre teremtette a nőt...?"

A nő mintegy véletlenszerűen a bárdhoz dörgölőzött, és a fülébe súgta:
"-Ha lepihennél , álmodj rólam! Neked szabad."

Wayne Chapman
Avatar
Huor Aikanáro
Kalandmester
Kalandmester
 
Hozzászólás: 422
Csatlakozott: 2007.01.11. 20:53
Tartózkodási hely: Budapest
Vissza a tetejére

Re: Feketeleves

HozzászólásSzerző: Mesemondó » 2007.07.06. 21:36

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 1. nap este
Résztvevők: Dzsana (Yvett de Crei)
_____________________________________________________________


//msn-en behoztuk a lemaradást//

*Malor ismét kicsit elcsöndesedik a zordon inas betörésére. Majd egy torokköszörüléssel válaszol a kérdésedre.*

-Khm. Csupán az ízek jobb átélése miatt forgatom a bort egy kicsit kortyonként. Köszönjük Vruk.

*Az öreg a kedves mosolyt látva az arcodon úgy néz rád, mint a véres rongyra. Majd mégis megenyhül kissé.*

-No jó étvágyat és csak vigyázva! Ez egy rendes ház!

*A mosoly lehervad hamar, amikor meglátom Vruk nézését, összeszalad a szemöldököm. Bólintok ismét, de nem szólalok meg, azért látszik arcomon, hogy volna mit mondanom, de inkább nem teszem.*

*Ezzel az öreg valószínűleg ismét megnyugodott. Ott is hagy benneteket és felérve a lépcsőn visszacsukja az ajtót. Malor kicsit rosszallón néz Vruk után és megcsóválja a fejét.*

-Ez azért már túlzás kicsit. Az embert a saját kiöregedett inasa tartja szemmel.

- Kicsit fura az öreg. Olyan... olyan katonás fegyelemmel. Meg azt tapasztalom, hogy igen bizalmatlan, de gondolom erre mint említetted megvan az alapja. Miért félt téged ennyire?

-No igen. Vruk ereje teljében a Hercegi Sereg törzsőrmestere volt. Újoncok generációit törte meg és hajtotta a hangyafegyelem igájába akkoriban.
-Sajnos apám mielőtt meghalt volna megeskette leghűbb szolgáját, hogy gondot visel rám és nem engedi, hogy a birtok és a családunk jóhíre ebek harmincadjára jusson.

- Öh... ez ugye most nem azt jelenti, hogy engem azért kezel így, mert azt hiszi, hogy ki akarlak használni és kiforgatni a vagyonodból? - *leteszem a poharat a kezemből, mielőtt még valami baja lesz. Malor felé fordulva várom a választ teljes elképedéssel.*

-Legnagyobb sajnálatomra valószínűleg ezt jelenti. Az gondolom nem menti a helyzetet, hogy nem csak veled ilyen, hanem minden hölggyel, akivel összetalálkozik a birtokhatáron belül.

- Jó... Ez most nekem kicsit hajmeresztő képtelenség. Egyáltalán lát a szemére?.... *Majd hirtelen elhallgatok, zavarba jövök.* - Bocsáss meg! Csak tudod, nehezen tudom elképzelni, hogy valaki ilyesmit gondoljon rólam, amikor nem egészen .... hm... hogy is mondjam... férfivadász a kinézetem...

*Malor is kissé zavarban van, de azért valamivel jobban tartja magát, mint a tegezés esetén.*

-Igaz, hogy Vruk kissé már rövidlátó lett. De megvan az a rossz tulajdonsága, hogy belelát az emberek veséjébe is. Nos... igen... hogy is fogalmazzak... Mondjuk úgy, hogy az öreg inkább belém lát jelen esetben, mint a külsőd miatt feltételezne ilyesmiket.

*Ezt hallva lemeredek. Úgy nézek rá, mintha életemben először látnám. Hol kinyitom a számat, hol becsukom, de hang nem jön ki rajta. Aztán mégiscsak ki préselek magamból pár szót.* - Mit... mit értesz ezen?

*A reakciódat látva a férfi kicsit hátrál*

-Megint megsértettem a kimondatlan szabályokat. Pedig biztosíthatom Dzsana kisasszony, hogy nem állt szándékomban bántani Önt.
-KHm. A kérdésre válaszolva eddig még soha nem találkoztam még hasonló hölggyel.

*Egy kicsit mérgelődve villannak meg a szemeim.* - Ne kezdj el nekem újra magázódni.... nem mondtál rosszat, csak azt nem értem, hogy miért lát beléd... Nem... hogy mit lát benned? Azt, hogy nem találkoztál hasonlóval el tudom képzelni... - *utóbbi mondatot egy kicsit fanyarul mondom.* <Na, azt biztos, hogy nem vagyok világszépe.... és melléje még taszító is a testi erőm, ami mindig is gond volt.
Nem, nem mindig.... Adbulnál nem volt ezzel gond.... de az egyszer volt és régen már. Nem is lesz már olyan gondtalan az életem.> *Elkedvtelenedem láthatólag, szomorú dolgok eszembejutásakor arcom is változik hasonlóra.*

-Elnézést Dzsana. Nem magázlak. Az öreg őszintén szólva van mire gyanakodjon velem kapcsolatban.

*Lép egyet feléd. Mintha a keze is megemelkedne, de gyorsan megtámaszkodik az asztalon.*

-Lar-Dorban neveltek és volt alkalmam megismerni az általad férfivadásznak nevezett nőket. Ezért is mondom, hogy nem találkoztam hozzád foghatóval.

*Ismét közelebb lép, de még mindig van nagyjából egy lábnyi távolság.*

-Azok a nők számítóak voltak. A te szemeidben már az első találkozásunkkor is csak az őszinteséget láttam.

*Nem szólok minderre semmit. Csak nézem és próbálom kitalálni, hogy mire is akar kilyukadni.., hogy mire gondolhat velem kapcsolatban.* <Őszinteség... Na persze, ha elmondanék őszintén mindent akkor már itt sem lennék. Kinek kellene egy üldözött aki csak a bajt tudja hozni az ember fejére. Na meg persze kinek is kellenék én?! .... Nem hiszem, hogy neked is csak úgy kellenék...
Talán érdekes, jó lenne megtapasztalni, hogy milyen is egy ilyen nőszemély.... Pheee.... Kell ez nekem? Eddig is megvoltam minden ilyesmi nélkül.... Azonban magamnak hazudnék ha azt mondanám nem tetszik a helyzet...>

Malor: Középmagas férfi. Göndör barna hajjal, arisztokratikus vonásokkal. Ruházatára nézve jelenleg galambszürke szűkszabású pantallót, hasonló színű bő inget visel. Nemesi származásához képest nem hord sok ékszert. Csupán egy vékony aranylánc lóg a nyakában. Valószínűleg valamilyen medál is lehet rajta, de az ing egyenlőre takarja.

-Most eléggé zavarban vagyok. Kérlek mondj valamit Dzsana.

*Látszik nem tudja eldönteni, hogy a hallgatás most saját zavarodból fakad vagy megbántottságból.*

*Arcomra a meglepődöttség ül ki.*
- Én.... Mit mondjak?.... Nem tudok mit mondani, nem voltam még ilyen helyzetben, de még hasonlóban sem... Nem esik meg gyakran, hogy nőként kezelnek. Mindegy... .... Khm........ Milyen bort kóstolunk meg másodjára?

*Most Maloron a meglepődés sora. Elkerekedő szemekkel mered rád ennek hallatán.*

-Hogy érted, hogy nem kezelnek nőként? Illetve hogy kezelnek akkor?

*Kifakadása nem épp az etiketthez illő, de most valahogy ez nem jut eszébe.*

- Hát... ezt nehéz lenne elmondani. Mint egy cimborával szokás bánni.... hátbaveregetés... "Te, igyunk egy kört"... Meg... hát az igazság az, hogy nem tudom ezt így elmondani. Sokak nem a nőt látják bennem, hanem azt az erőt, amit Doldzsah adott számomra. Semmi mást...

-Értem.

*Ezt már ismét nyugodtabb hangon mondja. Még egy kis mosolyt is megereszt mindkettőtök bátorításaképp. Majd ő is a borok felé próbálja terelni a szót, hogy kicsit oldódjon a felgyülemlett feszültség.*

-Nos amelyiket szeretnéd, azt kóstoljuk meg. Akár a hordókból, akár a palackozottakból.

*Nem, mosolyogni még nem vagyok képes - egyenlőre. Azonban a hordók felé fordulok. Egy kicsi szimpatikust választok ki és mellé állok.* - Ez a hordó tetszik...

-Jó választás. Öt éve hosszú volt a nyár és édesek a fürtök. Azt hiszem most te következel.

*Ezzel átadja az üveglopót és kihúzza a hordó tetején lévő dugót. Majd figyeli, hogy hogy megy a dolog.*

*Csak bólintok - egy kicsit felengedve. Elveszem a lopót tőle, majd a már látottak alapján megpróbálok abba bort "varázsolni". A hosszú szár belemerül a hordóba, a másik végét kicsit bátrabban mint az előbb megszívom, majd azt elengedve ránézek kérdőn Malorra, hogy jó-e az amit csinálok.

*A bátrabb végrehajtásnak köszönhetően fel is szökik az aranyszín nedű a kiöblösödő részbe. De mihelyst elengeded vissza is folyik eredeti helyére. Ahogy Malorra nézel felemeli a kezét, mintegy figyelmeztetésképp, de addigra már visszaszökött a bor, így végül csak mosolyog és bólint, hogy így kell ezt csinálni.*

*A figyelmeztetésre odakapom a fejem és még épp látom mit csinál ez a bor...
Egy kicsit értetlenkedve, de másodjára is hozzálátok a feladathoz, majd megpróbálom befogni a hosszabbik szár végét ahogy kiemelem a hordóból. Persze ha már felegyenesedtem és nem bírom a számmal befogni a felső lyukat azt elengedem, majd gyorsan megpróbálom az alsót befogni.... és arra ügyelek, hogy ne roppanjon el a kezemben a lopó.*

*Szerencsére nem valami nagy a hordó, így gond nélkül ki tudod húzni a lopót anélkül, hogy mindent elöntene a benne lévő bor. Így a végét befogva már nem szökik sehova az ital.*

-Gratulálok. A véredben van a borászat. Én három rend ruhát áztattam el, mire sikerült megtanulnom rendesen.

*Dicsér meg Malor és elismerően bólint.*

- Nem hiszem... a népem nem a borászatról híres.... Inkább mondanám a kezdő szerencséjének... - *most már azért egy halovány mosolyféle is megesik..., majd a feltörő emlékektől még jobban elmosolyodom.* - Így voltam a harccal is, az első viadalamon. :)

-Amíg megisszuk amit kifejtettél és megkóstoljuk Vruk sajtját mesélnél az első viadalodról? Csak ha nem ébreszt rossz emlékeket és nem veszed tolakodásnak a kérést.

*Közben kikészít újabb két poharat, amibe beleengedheted a bort.*

- Rendben... Azok az idők már - még - kellemesek voltak. - *itt érezni, hogy hirtelen nem is tudom mely időt használjam... Egy kicsit csendben maradok, amíg a poharakba kitöltöm a bort, persze elengedni, befogni nem olyan egyszerű főleg, hogy ez az első alkalom... így óhatatlan, hogy mellé ne menjen. Ezt meglátva elhúzom a számat egy kicsit.
Ha marad a lopóban akkor azt visszaengedem a hordóba, majd visszamegyek az asztalhoz..*
- Egyedül voltam lány .... így duplán kellett bizonyítani, hogy mit tudok, mire vagyok képes. Még a saját társaim sem teljes értékű harcosnak, tanoncnak tekintettek.... Egészen addig amíg be nem bizonyítottam számukra egy-két elpáholás után, hogy nem szabad lebecsülniük. Társaim nem gúnyoltak és néztek le ezek után. Tudod, Afuz nem szokványos dzsad iskolát tartott fenn - nem csak és kizárólag
állatokkal kellett küzdeni, hanem emberekkel - ő ezt hozta magával, Erionban nőtt fel. Ezek a harcok nem mindig a megölésig tartottak, hanem a lefegyverezésig, a harcképtelenné tételig... A szomszédos városka bajnokait állították ki ellenünk, engem meglátva röhögtek.... az első kardcsapásig.... az ellenfelem kardja kicsavarodott kezéből, akkora erővel ütöttem ... nem számított erre.... és győztem.
Rövid volt, de neki tanulságos ...

-Megérdemelte. Soha nem szabad lebecsülni az ellenfelet. Ezt a mentorom is sokat mondogatta. Viszont az is igaz, hogy igazi úriemberek ellen behozhatatlan előnyöd van Dzsana.

*Hamiskás, mosolygós tekintettel néz rád. Közben mintha észre sem vette volna, hogy a két pohár megtöltése alatt sikerült az esetleges többlettel az abrosz egy részét eláztatnod.*

-Ugyanis egy úriember soha nem ütne meg egy hölgyet. Igyunk rád. A meglepetésekkel teli amazonra.

*Koccintásra emeli a saját poharát, majd a már látott procedúrával iszogatja a borát.*

- Én sem ütök, ha nincs miért... :) Népemből nem szokványos, az, ha egy nő ilyesmire adja a fejét... inkább kény...szer - *újabb olyan mondat amit inkább nem kellett volna kimondani, de ha már belefogtam, akkor befejeztem, mégha dadogva is kicsit.* - Nem bánom, igyunk rám, de a következő, majd a te köröd lesz. :)
*Koccintok vele, majd immár kicsit lassabban iszom, mint elsőre...* - Most biztosan azt gondolod, hogy mennyire iszákos lehetek.

-Az igaz, hogy gyorsan felhajtod a bort, de nem hiszem, hogy iszákos lennél. Viszont vigyázz, mert a jó bor itatja magát és megcsalja az embert. A holnapi macskajajért pedig én leszek a felelős, mint házigazda.

*Közben szépen felkockáz egy darabot a sajtból, hogy legyen mit fogyasztanotok. Fűszeres és kissé füstölt ételről van szó, de mindenképp nagyon ízletes.*

- Oh... talán ennyitől nem fogok berúgni, hogy holnap fájjon mindenem. Meg gondolom neked sem az a szándékod, hogy leitass. - *mondom, majd 1-2 falatnyi sajtot megeszek.*

*Malor elmosolyodik, de ez már nem a feszültséggel teli vigyor, hanem a jókedélyű fajta.*

-Nem nem akartalak leitatni. Ha ilyeneken törtem volna a fejem, akkor a borkocsonyát kóstoltatom meg veled nagykanállal.

- Borkocsonya? Olyan is van?

-Van. Még nem hallottál róla? Az igazán jó és nemes borok, ha elég ideig érlelődnek kikocsonyásodnak. Olyan lesz mint valami zselé, de ettől csak még erősebben hat a benne lévő alkohol. Egy kanállal olyan mintha meginnál vagy fél liter tavalyit. Szeretnéd megkóstolni? Vagy azt majd egy következő alkalommal?

- Oh.... Nem, inkább nem kóstolom meg... és amúgy is kár lenne belém... - *az utolsó mondatára elkerekednek a szemeim.* - Hogy a következő alkalommal?..... - *még a sajt is megáll a kezemmel együtt félúton a szám felé.* - Én.... Te....
<Teljesen összezavar, vagy csak megárt a bor lassan és beképzelek dolgokat? Áhh... biztosan csak félreértettem valamit. De azért ideje tiszta vizet önteni a pohárba - bor helyett...> - Mond meg nekem őszintén Malor - Mit szeretnél tőllem? Miért hívtál ide? Valahogy mást sejtek, mint kárpótlás a reggelim beletenyerelése miatt.... *Egyenesen a szemébe nézek és így várom a válaszát.*

-Őszintén szólva először csak a reggeli miatti kárpótlásnak szántam, de aztán egész nap csak te jártál az eszemben. ezért is érkeztem kicsit hamarabb a találkozóra. Nem tudom. Valami megfogott, de nem akarom elrontani az eddigieket.

*Talán ő maga sem tudja pontosan miért is ez a borkóstolás. Inkább próbál a sajtra koncentrálni, de ez nem nagyon megy neki jelenleg.*

*Elképedek, ami meg is látszik rajtam.*
- Ezt komolyan mondod? Bennem valami megfogott?.... - *elképedés, megrökönyödés, elképedés, hitetlenkedés és ismét elképedés... folyamatosan változik mimikámon, Csak nézem... kutatom az arcát, még akkor is ha nem néz rám, de szóhoz nem jutok.*
*Mivel már nem tudja tovább vagdalni szerencsétlen sajtfalatot, amivel eddig "foglalatoskodott" a szemedbe néz.*

-Igen. Komolyan. Nem értem ez miért ennyire hihetetlen számodra. Azt tudom, hogy eddig ebben nem volt túl sok részed az eddigiek alapján, de ennyire hihetetlen lenne, hogy...
-Hogy érdeklődjek irántad?

- Igen, az. - *szalad ki hirtelen a számon.* - Számomra az. .... .... - *mély hallgatás, zavar.* - Most örülnöm kellene, de... ez nekem furcsa. Nem akarlak bántani... de ... te nemes vagy, jó lelkű, kedves, lovagias, vonzó.... - *mindez őszintén bukik ki belőlem, bár most inkább én nem nézek az ő szemébe* - Egy idegen vagyok, mindenn nélkül... nem túl előnyös külsővel.... És ez számomra....
hihetetlen.... De........ áhh.... úgy nyüszítek itt mint egy kölyök kutya.... Bocsáss meg! Nem akartam elrontani a kedved és a hangulatot sem. - *megkeményedik arcom, de ez nem neki szól, hanem saját magamnak, a saját gyengeségemnek, amit nem akarok mutatni, sem tovább átélni. Visszatér az a gondolat, hogy a gyengeség hiba, ha hibázom az életem múlhat rajta... és most már nem csak az enyém....
Malor nem keveredhet bele a dolgomba...*


*Szomorkás ábrázattal, de gyengéden néz rád a férfi.*

-Tudod Dzsana te vagy az első, aki azt hozza fel hibaként, hogy nemes vagyok. Én láttam a világi máz alatt velejéig romlott nemesi házakat is. Semmi kedvem azok köreibe keveredni, mert azzal tényleg szégyent hoznék a családom nevére. Ezért is választottam apám halála után ezt a kissé vidékies, de nyugodt és békés környezetet. Nem rontottad el a kedvemet. Örülök, hogy nem követtem el semmit, amivel megbántottalak volna.

*A kemény vonásokra ő is elkomorodik és a már ismert fürkésző nézését veszi elő, de mint eddig is végül szó nélkül hagyja bármit is sikerült esetleg kivennie a belső vívódásból.*

- Ne érts félre, nem a nemességed a baj... hanem az hogy én nem vagyok ilyen téren hozzádvaló. Se vagyonilag, se máshogy... Jobbat érdemelsz tőllem. - *ez már szomorúan bukott ki belőlem. Hiába, az érzéseimet soha nem tudtam teljesen elrejteni.... A mostani pár hónapos kemény élet pedig elfolytott bennem mindent, ami hirtelen felolvadt most. Ha Malor jól ismeri az emberi lelket, akkor bizony most sokmindent megtudhat rólam.... - Bocsáss meg! Kedves vagy számomra, ilyen rövid idő alatt ... De ... de nem engedhetlek közel, azzl ártanék neked.

-Ártanál? Akár a biztos halálba is mosolyogva mennék, még kérned sem kell. A vagyon pedig sosem érdekelt igazán.

*Látszik rajta, hogy most nem tudja eldönteni közeledjen-e, de végül a helyén marad és beleegyezőn sóhajt egyet.*

-Nincs semmi baj. Ne szakítsuk fel a múlt sebeit. Úgy látom rajtad még túlságosan elevenek és fájóak azok a dolgok, amik történtek bármiről is legyen szó.

- Sohasem lesz fakóbb... .... - *pár perces emlékezés után - mely látszik arcomon, hogy nem ott járok lélekben - megszólalok, és mesélni kezdek neki. A gyermekkoromra csak pár szót pazarlok, hogy kinél kezdődött életem és hogy kerültem el tőlle, majd azt, hogy hol kötöttem ki. Hogy hogy lettem az ami-aki. Hogy az apám helyetti apám mit szeretett volna és mi lett a vége, s azt, hogy Ifinből
menekülnöm kellett, de azt már nem mesélem el, hogy miért... végül, hogy itt kötöttem ki... Nem nézek rá, még inkább kissé el is fordulok tőlle.*


*Csendben végighallgat Malor nem szól közbe és a történet végeztével is hallgat még. Próbálja felfogni, amiket hallott. Majd végül suttogó hangon szólal meg, mintha ódzkodna a csend megtörésétől.*

-Szörnyű, hogy ilyen megeshet a világban. Mindaz, amit elmondtál minden, ami veled történt ellentmond az erkölcsnek és a lovagi erények mindegyikét sárbatiporták azok, akikkel összehozott a rosszsors.

- Erkölcs? Lovagi erény? Ilyen már nincs.... kiveszett. A hatalom számít, és az nem, hogy mivel érik el... Lopnak, csalnak, hazudnak... mindezt azzal indokolva, hogy a szegény elesetteken segítenek ezzel, holott a saját hatalmi pozíciójuk megszilárdítása és erősítése mindvégig a cél. És nem néznek se embert, se istent, se semmit sem.... - *egy kicsit mérgesen az asztalra csapok.
Ezzel röviden ki is adtam a mérgem, bár látszik, ezt még folytatnám egy kicsit... Malor felé fordulok.*
- Még mindig úgy gondolod, hogy... - *megállok mondatom közepette egy kicsit.* - Bocsáss meg. Azt hiszem ezt nem kellene feszegetnem. Ne sajnáld az életem és engem sem. Ezt rótták rám az égiek, ezt kell viselnem és ezzel kell együttélnem. Azt hiszem.... -- *egy nagy nyelés és kelletlen folytatás
- Azt hiszem itt az ideje, hogy visszamenjek a fogadóba.

*Elhűlve hallgatja szavaidat. Falfehérre sápad, ahogy az arcából kifut az összes vér. Hirtelen felállva akkorát csap öklével az asztalra, hogy felborulnak a poharak és a maradék bor szétömlik a terítőn.*

-NEM!

*Kicsit magába zuhanva mindkét kezével megtámaszkodik az asztalon.*

-Nem. Ez nem igaz. Pyarron örök! Az Eszmét nem törheti emg semmilyen szennyes ár.

*Kicsit összeszedi magát, majd nagyot sóhajtva kihúzza magát és rád néz.*

-Elnézésedet kérem a kirohanásomért. Köszönöm az estét. Talán most tényleg az lesz a legjobb, ha hazaviszlek. Elég későn van már.

*A kirohanásán meglepődöm, elkerekedett szemekkel nézem amit művel.*
- Pyarron? Az lehet... Nem jártam még arra. A szenny itt van akár észrevesszük akár nem... ... vagy csak én voltam rossz helyen.
Menjünk, kérlek. Látom sikerült azt elérnem amit nem akartam. Talán jobb is így.... - *elgondolkodom kicsit láthatólag, majd szó nélkül az ajtó felé indulok.*

*A férfi is szótlan marad miközben kifelé tartotok. Felérve összetalálkoztok Vrukkal, de most valahogy nem látszanak rajta az eddigi gorombaság jelei. Csupán komoran ránéz fiatal gazdájára, majd továbbsiet, hogy rendbe tegye a pincét. Kiérve felsegít Malor a kocsira majd ő is felül és elindultok vissza a fogadóba. Már besötétedett és ragyognak a csillagok. A Holdból csupán egy vékony sarló vöröslik az égen. Hosszas hallgatás után Malor megtöri a csendet, mintha csak magának sorolná a teendőket.*

-Megint valami rablóbanda bóklászik a környéken és dézsmálja a raktárakat. Holnap reggel kilovagolok, hogy felkutassam őket. Állítólag külhoniak lehetnek, emrt elég ostobák ahhoz, hogy a vén varázsló Oren erdei háza mellett tanyázzanak.

*Az úton azon gondolkodom, hogy miért pont most és itt kellett ennek így kibuknia belőlem. Aztán rájövök, hogy mert magányra kárhoztattam magam, és amikor kiderült talán más másképp gondolhatja megijedtem. Iden. Megijedtem.*
<Ezt meg kellene beszélni vele... Valahogy.... lehet, hogy csak a magány miatt érzem ezt... de... megkedveltem.>
- Ééé... - *kezdek bele akkor amikor Malor szólal meg. Így röviden be is csukom a számat és hallgatom amit mond. A sötétben felé fordítom a fejem - ugyanis eddig a csillagokat bámultam.* - És miért pont te? Intézze el a hatóság, gondolom az van erre felé is. Meg egyedül azért kicsit merész volna.... Bajod eshet.

-A hatóság intézkedik ahogy tud, de ha arra várunk nem lesz ép fürt a tőkén mire igazságot tesznek a haramiák felett. Amúgy is minden nemes köteles hadba vonulni és háznépéből magánsereget fenntartani a Hercegség megsegítésére. Én tartom magam a lovagság és nemesség eszméihez. Az, hogy egyedül indulok neki sajnos téged igazol, de amíg van egy ember, aki kiáll az erény oldalán, addig nem győzött a rothadás.

- Akkor megyek veled.

-Magamat nem féltem. Ez a kötelességem, de te... Nem nem foglak azzal megsérteni, hogy női mivoltodra hivatkozva itthagylak. Ha tényleg velem akarsz jönni pirkadatkor találkozunk a város határában a déli úton.

- Nem sértenél meg, de tojnék rá.
Mesélj róluk, ha tudsz valamit...

-Annyit tudok, hogy úgy egy hete már voltak kisebb lopások, rablások. Ma viszont fényes nappal támadtak meg egy szekeret. A szomszédos birtok urát és feleségét. Mindketten megették már a kenyerük javát és nem ilyen bánásmódot érdemelnek.
*Közben megérkeztek a fogadó elé. Bent még nagy a zsivaj. Az éjszakai élet még csak épp, hogy elkezdődött. Ugyan az eddigi tapasztalatokhoz hasonlóan ez sem az igazi nagyvárosi mulatozás. Itt inkább a beszélgetés, iddogálás és a baráti játékok dívnak.*

*Nem akaródzik kiszállni a kocsiból, jó ott bent... Malorral, így nem is sietek elhagyni az utazóalkalmatosságot.* - Mennyien lehetnek? Milyen felszereltséggel? Ugye életben maradtak a szomszédok? Mit vittek el tőllük?

-Úgy négyet-ötöt láttak a támadásnál. Felszereltségre nem sokat tudtak mondani, de szerencsére a szomszéd pár életben maradt. Szörnyen megverték őket és elvitték a bevásárolt eszközöket. Ruhát, edényeket, egy-két ékszert.

- Aha... négy-öt fő... ha csak ennyien vannak kifüstölhetőek hamar.
De nekem van egy kis gondom... csak tevém van, lovat pedig nem szívesen vennék.

-Van egy olyan érzésem, hogy azért ennél többen lesznek a táborhelyükön, de az ilyen csőcseléknek nem lehet esélye egy tapasztalt viadornő és egy lelkes lovag ellen. Lovat pedig, ha gondolod szívesen hozok neked is.

- Hm.... jó. De ne női nyerget tegyél rá - vagy legfeljebb azon majd te fogsz ülni. - *még mindig nem akaródzik bemennem, a félhomályban nézem Malort, s próbálom elképzelni, hogy mit gondolhat felőlem, arról amit elmondtam neki, hogy változott-e meg benne valami...*

-Meg sem fordult a fejemben a női nyereg. Ráadásul nincs is ilyen alkalmatosságom.
*Mintha csak most érezte volna meg, hogy nézed kicsit zavart arccal néz rád a férfi. A szemeiből, vonásaiból most nehéz olvasni. Nemcsak a félhomály miatt, hanem meglehetősen érzelemmentes egyébként is az ábrázata.*

*Még egy kicsit figyelem, aztán hirtelen megmozdulok.* - Akkor én most megyek. Köszönöm a délutánt-estét. Holnap akkor korán találkozunk. Jó éjt Malor! - *A búcsút már úgy mondom, hogy közben az ajtót nyitom és kiszállok.*

-Én köszönöm a látogatásod. Jó éjt!
*Kicsit zavarja, hogy nem ő nyitotta az ajtót, de már lassan megszokja, hogy te nem várod el az ilyesmit. Megvárja, amíg besétálsz csak utána indul el hazafelé. Befelé végig érzed a tekintetét magadon, de ha visszafordulsz ezt nem tudod ellenőrizni a kocsi felhajtott teteje jótékony sötétségbe burkolja a férfi alakját.*

*A kissé hideg elválás kicsit magamhoz térít.* <Mi a fenét képzeltem?... Így a legjobb. Nincs szükségem rá, és neki sem rám. Főlleg nem rám. Kell valamit magammal kezdeni, mert azt hiszem lassan becsavarodom.> *Bemegyek a fogadóba anélkül, hogy hátrafordulnék. Odabent egyenesen a szobámba megyek. Se köszönés, se vacsora, se semmi - pihenni vágyom, bár tudom, abból nem lesz túl sokminden.
Az agyam a mai estén fog forogni - és Maloron.*


*Nem zavar meg senki a szobádba menet. Felérve csak átöltözöl és le is fekszel. Ahogy sejtetted még jódarabig nem jön álom a szemedre. Akaratlanul is újra átpörgeted az este eseményeit, hogy mikor is siklott ennyire félre az idill. Vagy lehet, hogy nem is siklott félre csupán mindkettőtöknek megvannak a maga lelki sebei...*
Avatar
Mesemondó
Mesélõ
 
Hozzászólás: 8660
Csatlakozott: 2005.08.27. 13:17
Tartózkodási hely: A soha véget nem érõ kalandok rengetegében...
Vissza a tetejére

Re: Feketeleves

HozzászólásSzerző: Mesemondó » 2007.07.06. 21:46

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 1. nap este
Résztvevők: Súrion (Huor Aikanáro)
_____________________________________________________________


*A pincér biztosít róla, hogy előkészítik a lovadat az indulásra. Annyi, hogy azért az időjárásra tekintettel az istállóban kötik ki az ajtó mellé, ha megfelel. Mégse a nyílt ég alatt ázzon-fázzon. Az ezüstöt megköszöni majd magadra hagy.
A cuccaidat elrendezve az indulás megkönnyítése végett még egy kis feladatod hátra van. Az ablakpárkányra telepedve hívod elő a muzsika ősi hatalmát, mely átjárja az univerzumot és most a lelkedet, elmédet is. Feltöltődve a mágikus energiákkal még egyszer ellenőrzöl mindent, majd elindulsz megnézni Elanékat. Leérve az egyik asztal mellől integet a férfi, hogy ülj közéjük. Szinte rögtön befogad a társaság. Rendelnek neked valami jóféle italt, hogy sört, bort vagy töményet azt rád bízzák. A kártya már elő lett véve valószínűleg néhány kört le is játszhattak, mert néhány üres pohár is sorakozik az asztal közepe táján.
A játék alapvetően jól megy, de természetesen, aki nyer az iszik alapon a szabályok egy idő után kiegyenlítik az esélyeket.*
Avatar
Mesemondó
Mesélõ
 
Hozzászólás: 8660
Csatlakozott: 2005.08.27. 13:17
Tartózkodási hely: A soha véget nem érõ kalandok rengetegében...
Vissza a tetejére

Re: Feketeleves

HozzászólásSzerző: Yvett de Crei » 2007.07.07. 13:25

(Dzsana)

*Nehezen tudok elaludni - várható volt. Így kevés időm van arra, hogy pihenjek, ráadásul senkinek sem szóltam, hogy keltsen fel pirkadat előtt.
Azonban most hála annak, hogy lelkem háborog valami idegen dolog ellen (vagy pont érte, még nem sikerült magammal sem tisztáznom), így az alvás nem pihentető és gyakran felriadok éjjel. Ha úgy gondolom, hogy már ideje felkelni és készülődni az útra kikelek az ágyból. Megmosom arcom hogy kicsit magamhoz térjek, majd lassan felveszem ruháimat. Nem bízva a véletlenre semmit hátamra a két jatagánom felkerül, derekamra a kardom, bolám az övemre. Acélkék pajzsomat is elveszem a fal mellől ahová előzőnap támasztottam, majd újra átnézve mindent meggyőződöm, hogy minden kapocs a helyén van-e, minden felszerelés mit úgy gondolok hasznos nállam van-e. A fegyvereken kívül a kulacsomat vetem még át a vállamon - majd odalent megtöltetem.
Ha mindent rendben találok a szobám elhagyom, bezárom magam mögött és lemegyek a fogadó részbe. Korán van még, de azért reménykedem benne, hogy találok odalent valakit, a fogadóst, vagy valaki más személyzetet.*
Emberi törvény kibírni mindent
S menni mindig tovább,
Még akkor is ha nem élnek már benned
Remények és csodák.
Avatar
Yvett de Crei
Kalandmester
Kalandmester
 
Hozzászólás: 4390
Csatlakozott: 2006.03.28. 0:45
Tartózkodási hely: Kerecsend
Vissza a tetejére

Re: Feketeleves

HozzászólásSzerző: Huor Aikanáro » 2007.07.07. 15:43

Súrion
*Helyet foglalok az asztalnál és valami helyi specialitású fehér bort kérek egy kupával.
A szabályokat és a játék menetét igyekszem gyorsan ellesni és elsajátítani.De akár hogy igyekszem felszabadúltan szórakozni egy kicsit,mindvégig az öreg és a háza motoszkál a fejemben...!
A harmadik elfogyasztott kupa borom után elnézést kérek és illedelmesen elköszönök.*


- Igazán sajnálom uraim,de azt hiszem,hogy számomra itt véget ér a mai este,mivel mint már Elannak is említettem szeretnék haza látogatni és hát mi hamarabb indúlni akarok...
De nagyon szépen köszönöm a remek fogadtatást és a szép estét!Ezért engedjétek meg,hogy viszonzásul játszak egy dalocskát a furujámon nektek...!?

*Ha elfogadják,akkor egy az alkalomhoz és a hangulathoz illő pergős,"koccintós" nótát fújok nekik,majd még egyszer meg köszönve mindent távozom.
Közben megállok a csaposnál.*


- Szeretném megkérdezni,hogy rendben volt-e minden a számlámmal?
*Megvárom amíg válaszol.*
- És mivel még az éjjel útnak indulok kellene nekem némi élelem.
*Egy pillanatot gondolkodom.*
- ...Monjuk 4 napra elegendő.
Kicsit közelebb hajolok hozzá és előveszem a zsebemből az "aranyamat".*
- És itt van,ebből vonja le,a maradékból,pedig mindenki a vendégem,amíg csak futja.
Az útravalót,pedig kérem hozzák fel nekem a szobába,mihamarabb!

*Azzal átnyújtom a pénzt és felmegyek a szobámba és a nyitott ablakból bámészkodom,amíg meg nem érkezik az útravalóm.*
"Ha csakugyan vannak istenek, ha minden cselekedetünknek valamiféle célja van, mond meg nekem:
melyikük és mi végre teremtette a nőt...?"

A nő mintegy véletlenszerűen a bárdhoz dörgölőzött, és a fülébe súgta:
"-Ha lepihennél , álmodj rólam! Neked szabad."

Wayne Chapman
Avatar
Huor Aikanáro
Kalandmester
Kalandmester
 
Hozzászólás: 422
Csatlakozott: 2007.01.11. 20:53
Tartózkodási hely: Budapest
Vissza a tetejére

Re: Feketeleves

HozzászólásSzerző: Mesemondó » 2007.07.07. 16:51

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 1. nap este
Résztvevők: Súrion (Huor Aikanáro)
_____________________________________________________________


-Mi is sajnáljuk, hogy ilyen hamar el kell menne, de azért a nótát még meghallgatnánk.
-Jó utat holnapra és üdvözöljük az otthoniakat.

*A zeneszám után elköszönnek és utadra engednek a baráti körből. A fogadós nem sokat beszél továbbra sem. Elveszi az aranyat, majd biztosít afelől, hogy nemsokára felküldeti a 4 napi élelmet. A szobádban úgy két fertályórát várakozol, mikor kopogtatás hallatszik és a már ismert pincér lép be egy kisebb zsákkal, melyben az összekészített uticsomag van.*

-Parancsoljon Uram. Óhajt még valamit?

*Ha nem kérsz mást elköszön és magadra hagy. Lent még sokáig folyik az esti szórakozás.*
Avatar
Mesemondó
Mesélõ
 
Hozzászólás: 8660
Csatlakozott: 2005.08.27. 13:17
Tartózkodási hely: A soha véget nem érõ kalandok rengetegében...
Vissza a tetejére

Re: Feketeleves

HozzászólásSzerző: Huor Aikanáro » 2007.07.07. 21:14

Súrion

- Köszönöm szépen!
Nem,semmi többett.
További szép estét!

Miután a pincér magamra hagy,ácsorgok még egy kicsit az ablak előtt,abban a reményben,hogy megteszi a hatását a pultosnál hagyott "aranyam"...
Újabb két fertályórás tétlenség után szedelődszködni kezdek.Magamra öltöm a bőrvértemet,mind két kardhüvelyemet a hátamra erősítem és a hátizsákomat is felveszem.Íjjamat a jobb kezemben a kis zsákot,amit a pincér hozott,pedig a bal kezemben fogva lassan megindulok lefelé.Igyekszem elkerülni,hogy túlzottan felfigyeljenek rám,miközben irányt veszek a hátsó udvar felé.A lovamhoz érve az elmózsiás zsákomat beleteszem a nyeregtáskába a hátizsákomat,pedig a felszijjazom a nyereg mögé.Ezután kivezetem a hátsó udvarból és felülök a nyeregbe,majd délnek veszem az irány.
Megállás nélkül lovagolok egészen pirkadatig,akkor keresek egy védett helyet magunknak és alszom pár órát.*


// Ha távoztomban valaki megállít és megszólít,akkor azt válaszolom,hogy egyszerűen nem tudok aludni és akkor már jobb,ha inkább lovaglással töltöm az időt. //
"Ha csakugyan vannak istenek, ha minden cselekedetünknek valamiféle célja van, mond meg nekem:
melyikük és mi végre teremtette a nőt...?"

A nő mintegy véletlenszerűen a bárdhoz dörgölőzött, és a fülébe súgta:
"-Ha lepihennél , álmodj rólam! Neked szabad."

Wayne Chapman
Avatar
Huor Aikanáro
Kalandmester
Kalandmester
 
Hozzászólás: 422
Csatlakozott: 2007.01.11. 20:53
Tartózkodási hely: Budapest
Vissza a tetejére

Re: Feketeleves

HozzászólásSzerző: Mesemondó » 2007.07.08. 7:46

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 2. nap reggel
Résztvevők: Dzsana (Yvett de Crei)
_____________________________________________________________


*Nem sikerült igazán kipihenned magad, de jelen esetben még így is éberebb vagy, mint máskor. A szokatlan érzések, gondolatok csak kavarognak, de talán még több kérdés fogalmazódik meg, mint amire megszületne a válasz. Miután felszedelődzködtél nekiindulsz az újabb „küldetésnek”. Most nem egy nagyváros sikátorai, hanem a hegyek és az erdő mélye lesz a színhely, de vajon mennyivel lesz jobb a végkifejlet, mint… régen. Lent egy a fogadóshoz hasonló korú asszony fogad a pult mögött állva. Hosszú barna ruhájában épp a reggelihez való terítékek felkerülését ecseteli a még meglehetősen álmatag pincéreknek, akik a mai szolgálatot teljesítik.*
Avatar
Mesemondó
Mesélõ
 
Hozzászólás: 8660
Csatlakozott: 2005.08.27. 13:17
Tartózkodási hely: A soha véget nem érõ kalandok rengetegében...
Vissza a tetejére

Re: Feketeleves

HozzászólásSzerző: Yvett de Crei » 2007.07.08. 11:36

(Dzsana)

*Egyenesen az asszonysághoz lépek.*
- Jó reggelt az ily korán már dolgozóknak! - *a köszönés azért mindenkihez szól.*
- Rabolnám egy kicsit az idejét a reggeli készülődésből asszonyom! Megtöltené számomra ezt a kulacsot egy kis savanykás borral szomjoltónak? Meg kérnék a mai napra hideg élelmet, ugyanis nem tudom mikor térek vissza - még a délelőtt folyamán, vagy este felé. Tegnap adtam a férjének, legalább is gondolom hogy maga a fogadós felesége... szóval tegnap adtam érkeztemkor egy ezülstöt, remélem abból még futja minderre a tevém ellátásával együtt, ugyanis azt most nem viszem magammal.
*Ha megkapom a kért dolgokat, akkor megköszönöm és távozok. De először az istállóba, megnézem hű tevémet, hogy hogy van.*
- Jó reggelt te!... - *megpaskolom oldalát (még akkor is ha alszik)* - Ma jó fiúnak kell lenned, mert a gazdi nem lesz itt, hogy megvédjen ha galibát okozol.
*Nyugtatólag még megsimogatom, nyakát, fejét, majd egy puszit nyomok az orra fölé. Tudom, hogy nem szereti, de megkockáztatom a negatív véleménynyílvánítását - köpés formájában. Valahogy mindig jókedvre derít egy kicsit ez az állat. Most talán még furcsálhatja is magában, hogy ennyire közlékeny vagyok...
Ezt követően elindulok a város déli része felé, hogy találkozzak Malorral a megbeszélt helyen.*
Emberi törvény kibírni mindent
S menni mindig tovább,
Még akkor is ha nem élnek már benned
Remények és csodák.
Avatar
Yvett de Crei
Kalandmester
Kalandmester
 
Hozzászólás: 4390
Csatlakozott: 2006.03.28. 0:45
Tartózkodási hely: Kerecsend
Vissza a tetejére

Re: Feketeleves

HozzászólásSzerző: Mesemondó » 2007.07.08. 13:02

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 2. nap reggel
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________


/Súrion/

*Senki nem állít meg, így háborítatlanul hagyod el a várost. Pirkadat környékén állsz meg egy fás, bozótos folt mellett. Itt találsz is egy viszonylag szélvédett és a fák koronájának köszönhetően száraz táborázásra alkalmas helyet az út mellett. Lovadat ellátva, te is elhelyezkedsz és aludni térsz.*

/Dzsana/

*A fogadósné visszaköszön, majd miután biztosított, hogy belefér a keretedbe a mai nap is, meg kapod a kulacsnyi bort is. Ezután az istállóba térsz be, hogy megnézd hű társad hogy érzi magát. Még tényleg alszik a teve, így anynira nem örül a paskolgatásnak és szeretgetésnek. A puszit pedig egyenesen tolakodásnak vehette, mert szinte rögtön egy nagy adag nyállal próbálja megtorolni. Ilyen közelről a mindenfelé fröcskölő teveköpet elől nem sikerül teljesen kitérni, de nem is telibe talál. A bal karodon ugyan nagy foltokban elázik a ruha, de más jele nem marad. Megnyugodhatsz a teve biztosan jól van, mert ugyan olyan csökönyös, mint újkorában. Ezzel a gondolattal indulsz el a megbeszélt találkozóra. A fogadót elhagyva nem sokkal az úton előtted szintén dél felé halad egy honfitársad is. A város határába érve az egyik bekötőút kereszteződésénél várakozó lovasra figyelsz fel. Malor az, de valahogy más benyomást kelt a reggeli derengésben. Most nem az egyszerűnek mondható vékony nemesi ruházatot viseli. Halványpiros mintázattal ellátott, ezüstszürke vértjében, másfélkezes kardjával oldalán, hófehér lován a mesék „Hercege” is lehetne. Száron vezetve engedelmesen áll mellette egy szintén jóltartott barna ló is. Mindkét állat jól fel van szerelve. A nyeregre nemcsak tömött nyeregtáska van felkötve, hanem egy kisebb zsák és összecsavart pokróc is. Ahogy észreveszi az úton közeledőket üdvözlésképp páncélkesztyűs jobbjával int.*

/Mustafa/

*A reggeli séta jót tesz a közérzetednek. Nem zavarja utadat senki egyenlőre. Az utcán se járnak még az emberek. Ahogy kiérsz a városból és elkezdődnek a megművelt szőlőskertek és gyümölcsösök az egyik bekötőút kereszteződésénél magányos lovasra leszel figyelmes. Halványpiros mintázattal ellátott, ezüstszürke vértjében, másfélkezes kardjával oldalán, hófehér lován a legendák lovagjainak mintaképe is lehetne. Száron vezetve engedelmesen áll mellette egy szintén jóltartott barna ló is. Mindkét állat jól fel van szerelve. A nyeregre nemcsak tömött nyeregtáska van felkötve, hanem egy kisebb zsák és összecsavart pokróc is. Ahogy észreveszi az úton közeledőket üdvözlésképp páncélkesztyűs jobbjával int.*

// Lovag (Kopja nélkül, karddal.) //
Avatar
Mesemondó
Mesélõ
 
Hozzászólás: 8660
Csatlakozott: 2005.08.27. 13:17
Tartózkodási hely: A soha véget nem érõ kalandok rengetegében...
Vissza a tetejére

Re: Feketeleves

HozzászólásSzerző: Yvett de Crei » 2007.07.08. 13:22

(Dzsana)

*Zorba köpetét megpróbálom minél jobban kivakarni ruhámból - bár inkább jobban belesikerül kenni, szétkenni a ruhán. Megmosolygom - soha nem fog változni...
Az előttem baktató honfitársamat nem próbálom meg utólérni, bizonyára megvan a saját uticélja.
Malort meglátva egy pillanatra megállok, elámulok.*

<Mennyire más így mint tegnap. Milyen büszkén ül azon a lovon. És mennyire jól áll neki a vért...>
*Az intésére visszaintek, a sietős lépteket kizárva elindulok hozzá egyenesen.*
Emberi törvény kibírni mindent
S menni mindig tovább,
Még akkor is ha nem élnek már benned
Remények és csodák.
Avatar
Yvett de Crei
Kalandmester
Kalandmester
 
Hozzászólás: 4390
Csatlakozott: 2006.03.28. 0:45
Tartózkodási hely: Kerecsend
Vissza a tetejére

Re: Feketeleves

HozzászólásSzerző: Herold Bardelot » 2007.07.08. 13:33

(Mustafa)
//milyen közeledöket én nem látok senkit ! :D //

Mikor int a lovag én is felemelem a kezem, kicsit ugyan csodálkozom azon minek neki két ló, de ha ilyen jól megy errefelé hát hagy legyen neki. Mikor már olyan közel érek hogy ne kelljen ordibálnom:
-Szép napos jó reggelt a vitézlö uraságnak, mi járatban erre, talán rendfenntartunk kérem? Remélem nincs miért aggódnia mert nem kívánok martalócok áldozatává válni. :D
Gyorsan körül is nézek, ekkor pillantom meg a mögöttem, érkezöt.
-Oh bocsásson meg uraságod botorságomért már itt sem vagyok, nem ne is mondjon semmit értek én mindent. No aztán csak óvatossan, elég tüzessek népem leányai. ;) Vigyorodok el teli pofával majd folytatom utam kicsit kuncogva, és hátra hátra pillantva a vállam felett.
Tisztelettel: Herold Bardelot
Avatar
Herold Bardelot
Játékos Karakter
Játékos Karakter
 
Hozzászólás: 1139
Csatlakozott: 2007.05.06. 8:02
Tartózkodási hely: Kocsér
Vissza a tetejére

Re: Feketeleves

HozzászólásSzerző: Mesemondó » 2007.07.08. 17:14

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 2. nap reggel
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________


/Mustafa/

-Jó reggelt Önnek is. Azért csak vigyázzon az úton, mert egy rablóbanda ütötte fel a fejét a környéken a napokban. Őket indulunk megkeresni, hogy ne sanyargassák e föld népeit.

*Az illetlen beszólásodat nem is veszi figyelembe, már a mögötted jövő nőre figyel. Utadat folytatva azért csak érdekes lehet, hogy ezek most mit is akarnak, így hátra-hátra pillantasz. Egyenlőre üdvözlik egymást és amennyire ki tudod venni a szavakból, gesztusokból a vezetékló a nőnek volt fenntartva az útra.*

/Dzsana/

*Még hallod, hogy az elől haladó valami számára vicceset mondott a lovagnak és ezen kuncog még egy darabig séta közben. Eközben odaérsz Malorhoz, aki rögtön le is száll a nyeregből. A vonásait figyelve egyenlőre csak valami komor elhivatottság érzetét fedezed fel. A mélyebb érzelmeit egyenlőre elrekesztette a külvilág elől.*

-Jó reggelt Dzsana. Remélem tudtál pihenni az éjszaka. Hosszú lesz az elkövetkező három nap, még lovon is. Ha gondolod indulhatunk. Felsegíthetlek?

*Ezzel a ló felé int. Ha segítségre szorulsz segít felszállnod a lóra, ha nem akkor csak fogja a kantárját, amíg felülsz, majd ő is visszaül lova nyergébe és délnek fordulva elindul az úton. Nem sietve csak utazó tempóban.*

/Súrion/

*Nem tudod mennyit sikerült aludnod, de a lovad halk nyihogására és a bozót zizzenésére riadsz. Ahogy körbenézel 4-5 sötétruhás alakra leszel figyelmes, akik épp becserkészik a táborhelyed. Mikor észreveszik, hogy nincs velük a meglepetés ereje hangos kiáltással vetik rád magukat. Kettő közös erővel egy durva szövésű dobóhálót vet rád ültödben. A többiek ezek után próbálnak körbevenni esetleg leszorítani attól függően mennyire kapálódzol. A hirtelen kiáltásra lovad is felnyerít és próbál ágaskodni, hogy elszabadulhasson.*
Avatar
Mesemondó
Mesélõ
 
Hozzászólás: 8660
Csatlakozott: 2005.08.27. 13:17
Tartózkodási hely: A soha véget nem érõ kalandok rengetegében...
Vissza a tetejére

ElőzőKövetkező

Téma lezárva
886 hozzászólás • Oldal: 10 / 60 • 1 ... 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13 ... 60

Vissza: Régi Kalandok...

Ki van itt

Jelenlévő fórumuzók: nincs regisztrált felhasználó

  • Fórum kezdőlap
  • A csapat • Fórum sütik törlése • Időzóna: UTC + 1 óra
Theme created by Matti from MMOstyles.com
Powered by phpBB
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség