Shulur - Kikötõnegyed - Horgas Hóhér & a Varjak fogadó

[Wharadak]

[Lyssa en-Leeth]

*Csak egy pillanatra méri végig az érkezőket, majd lépdel tovább. Mikor a veszekedést hallja, megtorpan kicsit, hátha meghall valami szaftosat...*

<... Piha! Micsoda torzonborz nőszemély... Miért nem ad magára az ilyen? Szégyent hoz minden toronira... Nade, csitt... Mi hang, mi zaj, mi nóta ez füleimnek? No lám, nem csak nekem akad gondom a személyzettel...? ...>

*Lassan megfordul, arcán pillanatnyi érdeklődés villan, pár kínos másodpercig fülel...*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Lyssa en-Leeth
Helyszín: A Horgas Hóhér fogadóban
_______________________________________________________________

*Szaftos dolog.... na igen... a gondja akadt az egyik személyzettel és az amit meghall a zárt ajtó mögött Lyssát kicsit megdöbbenti. Ugyanis nem folyik másról a vita, minthogy a nő el akar távozni a fogadóból és a férfi ezt nem hajlandó tudomásul venni. Csavar persze van benne - ez nem egy alá-felé rendelt vita és nem a kifogásolható bánásmód miatt van - személyes. Itt nem személyzet-vendég vita alakult ki, hanem szeretők közti összeszólalkozás, ami elég eréjesre és vérmesre sikeredett. A nő végül megelégelte, hidegen metszően csattant a hangja.*
- Na ebből elég! Keféltünk, jó volt, mehetsz! TAKARODJ! NEM AKARLAK TÖBBET LÁTNI!
*A csend hirtelen és szinte bántóan állt be, majd Lyssa fülét lépés zaja üti meg...*

[Wharadak]

[Lyssa en-Leeth]

*Lassabbra veszi a lépteit, nem mintha félnie kellene valamiféle retorziótól, ha rajtakapják a hallgatózáson, de most így szottyan kedve.*

<... Van itt élet, kéremszépen! Csak a megfelelő helyen kell kutakodni... Mindenesetre megnézem magamnak a fickót. ...>

*Lassan a lépcsőhőz ér, s ha fordulós, akkor majd visszatekint a léptek tulajdonosára, de léptei nem törnek meg. Levonul egészen lenti részig és rákérdez a csomagjaira. Elvileg maga után küldette az utazóládáját, s annak hamarosan meg kellene érkeznie. Mihelyst ráér, körbevizslat ismét, hátha akad némi újdonság, ami rávezetheti a további teendőkre...*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Lyssa en-Leeth
Helyszín: A Horgas Hóhér fogadóban
_______________________________________________________________

*A lépcső fordulós, de még nem értél el a fordulóig, amikor a fekete egyenruhába bújt férfi elhalad melletted a széles lépcsőfokokon. Arca megrökönyödésről, fájdalomról árulkodik - amit egy pillanatig láttál.
Nem mondhatni túlzottan jóképűnek, de azért nem is a rondább férfiak közül való.
Ha ugyan ebben a komótos tempóban folytatod utad már az első szintre leérve elveszted szemelől, ha nem akkor a földszinten eltűnik a szolgáknak fenntartott ajtó mögött.

Odalent a fogadós még mindig, vagy már megint a pult mögött áll - kérdésedet hozzá intézted. Ő sajnálkozó és alázatos arckifejezéssel válaszol neked.*- Sajnálom kisasszony, de a csomagjai még nem érkeztek meg fogadónkba. Ha gondolja egy megbízható személyt utánuk küldetek, hogy minél kevesebb időt kelljen magácskának a fontos csomagjai nélkül töltenie.
*Egy kis időd van körbetekinteni... Jelenleg nincsennek sokan a fogadóban, talán egy-két helyi törzsvendég, valamint pár vendég - összesen nincsennek egy fél tucatnyian.
Semmilyen jelent, vagy bármi mást nem fedezel fel, ami a jövőbeni munkádhoz szükséges lenne, kezded úgy érezni, hogy valami felett-mellett elsiklott figyelmed.*

[Wharadak]

[Lyssa en-Leeth]

*Hallgatja a fogadóst, kinek felajánlására, hogy küldjenek el egy embert a csomagjaiért, csak rábólint.*
- Az remek lenne. Mitöbb pazar.
*Kicsit közelebb hajol a fogadóshoz, úgy szól, szinte már-már csendesen:*
- Az előbb akarva-akaratlanul is fültanúja voltam egy beszélgetésnek. Vagyis inkább egy veszekedésnek az egyik szobában az egyik szolgája és azt hiszem az egyik vendég között. Ilyen kócos frizurájú nőszemély, biztos látta az előbb. -*magyarázza továbbra is csendesen*
- Nem tudom, hogy kicsoda valójában a kisasszony, de annyi biztos, hogy épp a magánéletüket teregették ki, aminek elég csattanós vége lett, ha érti, hogy mire gondolok. -*mondja sokat mondóan*
- Én nem akarok beleszólni az itteni dolgokba, de... -*áll meg ismét egy pillanatra a mondandójában*- Lehet nemártana rápillantani a hölgyre... -*visszábbhajol és kihúzza magát*
- Nem hagyhatjuk, hogy elharapódzanak az efféle esetek a fogadójában. Az ilyesmi előbb-utóbb szárnyra kél... aminek beláthatatlan következményei lehetnek az üzletére nézve... -*szól ismét szinte csicseregve*
- Nah, kit is akar a csomagomért küldeni? -*kérdi teljesen más stílusban, mintha elfeledte volna az előbb mondottakat. Szíve máshol jár már: az elmúlt napon töpreng, hogy vajon valami elkerülte a figyelmét, vagy csak a Tűzkobra teszi próbára az amúgy türelmetlen hívének idegeit.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Lyssa en-Leeth
Helyszín: A Horgas Hóhér fogadóban
_______________________________________________________________

*Szavaidra a fogadós összeráncolja homlokát, láthatólag az agya nagyon jár valamin...*
- Magas, vékony hölgy, kócos fakó hajjal, arcán egy sebhejjel? - *arca gyanakvóvá vált, és mintha belül kezdene dühöngeni* - és modja hölgyem melyik alkalmazottammal látta, melyikőjük vetemedett ilyen dologra?
...
Hogy mi?... Ja igen, a csomagok. Van egy megbízható emberem, Jarquel a neve, még eddig panasz nem érkezett róla hozzám, hogy valamit elrontott volna, vagy eltűnt volna valami, pedig már a hatodik éve, hogy nállam dolgozik. - *előbb zavar látszik rajta, láthatólag foglalkoztatja az a dolog amit bizalmasan megemlítettél neki.
Lehet valami szaftos dologba tenyereltél bele?...
Nemsokára kiderül, ugyanis a már látott nő egy hátizsákkal a kezében épp lesiet a lépcsőn és egyenesen a pulthoz - felétek - indul. Alig hallod meg a fogadós hangját, amint fojtott hangon súgva kérdez tőlled.*
- Róla beszélt?

[Wharadak]

[Lyssa en-Leeth]


*Leírja neki az alkalmazottat, amennyire csak meg tudta jegyezni. Próbál nem közhelyekkel fogalmazni, hogy könnyebb legyen felismerni az alakot. A csomag kérdésében végre megnyugszik valamelyest, úgy tűnik neki, hogy a fogadós a szívén viseli a vendégei sorsát. Valamelyest.
Amikor megpillantja az érkező lányt, csak halkan szól, de magában kicsit ismét felhúzza magát.*
- Igen, Ő az. -*mondja, de közben messzebb húzódik a fogadóstól, lezárva a beszélgetés diszkrétebb formájának csatornáját.*

<... Na remek, most még nevetségessé is teszem magam a pletykás szám miatt... Ráadásul egy ilyen... nemistudom mi miatt... ...>

*Most végre van alkalma ráérősebben végigmérni az érkezőt, habár ezt csak a szeme sarkából teszi, nem akar feltűnősködni, vagy bámulni.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Lyssa en-Leeth
Helyszín: A Horgas Hóhér fogadóban
_______________________________________________________________

*A fogadós aprót bólint, majd az új jövevény felé fordul - arcán nem látszik az előbbi beszélgetésetekből semmi érzelem.
A nőt alaposan sikerül megszemlélni:
Kissé alacsonyabb termetû mint az átlag (160 cm körüli), testalkata arányos, karcsú. Bõre se nem fehér, se nem barnás – normál színû. Haja félhosszú, rendezetlen; tépettnek néz ki, s a színe fakó fekete, fésût nagyritkán lát, inkább csak az ujjaival egyengeti. Arca vonala szabályos, kissé hosszúkás. Enyhén magas homloka alatt sötét kencével kiemelt szürkés szemei hidegen és határozottan néznek a nagyvilágba. Ajka szépen ívelt, kissé telt, de ezt sötétlila kencével palástolja. Igencsak szép nõ lenne, ha bal arcféltekéjét nem csúfítaná el egy sötétlilás folt, mely a homlokától egészen a szája vonaláig húzódik, s olyan formát ölt, mint egy égen futó villám vonala – bár még ezzel a jeggyel sem nevezhetõ csúnyának.
Ruházata nem épp nõies; jobban szeret nadrágban lenni, mint ruhában, szoknyában. Barna nadrágja egyszerû szabású, vászonból készült. Felsõ testén egy kerek nyakkivágású, könyékig érõ világosbarna színû bársonyos felsõt visel, s ez fölé egy hosszú ujjú, rafinált fém kapoccsal záródó, ’A’-vonalú, bokáig érõ, sötétszürke kabátszerûséget vesz fel. Puhatalpú fekete cipõjében majdnem nesztelenül képes járni. Mozgása dinamikus, energetikus.
Jobb csuklóján egy piros kiskendõcske látható, melyen fehér hímzés van, bár a kép nem látszódik normálisan az összegyûrõdött anyag miatt. Azonban az látszik, hogy igencsak régi és megbecsült darab.
Ékszereket hord magán: fülében feketére festett, apró csontfülbevaló virít szénaboglya haja alól kikandikálva. Nyakában két láncot visel, az egyik ócska selejtes, talán rézbõl készülhetett. Míg a másik gyöngyfûzött több rétegben, és szabálytalan közönként ki is lóg belõle 1-2 szál – mintha több vége lenne egyszerre. Ujjain viszont gyûrût nem hord.
Jobb kezében egy fekete kissé kopott közepes hátizsákot cipel, és némely lépésnél mintha kard kandikálna ki a köpenye alól.
Közben elérte a pultot és a beszélgetés elkezdődik, amit hallasz tisztán.*
- Kisasszony! Mit parancsol?
- Kijelentkeznék, rendezve a számlát.
- Óh... talán nem felelt meg valami a vendégnek?
- Semmi ilyen. Dolgom van.
- Értem. - *a fogadós hangja kissé halkabbra vált* - Bocsásson meg, de ehez köze van az egyik alkalmazottamhoz, Artunohoz?
*A nő egy pillanatra megmerevedik mozdulatában, majd folytatja mintha mi sem történt volna.*
- Látom a pletykák terjednek.... fizethetnék?
*Idő közben két megtermett őr lépdel közelebb a pulthoz - két oldalról közrefogták a nőt.*
- Mi ez? Na mondja, nem érek rá egész nap tökölni, van ettől jobb dolgom is.
- Nyissa ki a táskáját ... a tegnapi lopás miatt, ugyanis önt nem kutattuk át.
- Lopással gyanusít? - *a nő felháborodott, de a táskáját kivágta a pultra* - -tessék!
*Majd megoldotta magán a köpenyt és azt is rádobta a pultra. A fogadós kicsit kényszeredetten mosolyodik el, de azért a táskába belenéz. A kabátot nem bántja.*
- Na engem is kutasson át! Nehogy kivigyek valamit ami nem az enyém.
- Felesleges kisasszony. Egy könyvet keresünk, de nincs önnél. Bocsásson meg, de ezt minden vendégemnek el kellett szenvednie, így önt sem engedhettem el a vizsgálat nélkül.
- Cehhh.... méghogy egy könyvet... minek néz maga engem? Hülyének?
- Nem. Tegnap az egyik előkelő vendégtől egy könyvet tulajdonítottak el. Ezt keressük.
- Gondolja ha lopnék, akkor egy könyvet vennék el egy előkelő vendégtől? .... Amikor ott a vagyon... ékszer, vagy bármi más ami értékesebb egy szaros könyvtől....
- Öh... hát...
- Na mennyit fizetek, és itt sem vagyok.... és nem is jövök vissza.... még hogy loptam... pheeeee....
- Másfél ezüst.
*A nő kotorászik kicsit a táskájában, majd durván a pultra vágja az érméket, aztán szó nélkül távozik. A fogadós kicsit zavartan áll a helyén egy darabig, majd lendületes lépteket véve eltűnik azon ajtó mögött, ahol az a férfi is eltűnt, aki a nőtől jött le.*

[Quator ar Zaraquer]

(Farro Luma)

<Hm. Eléggé fura érzés ismét szárazföldet tapodni. Olyan mintha még mindig ringana alattam a talaj. Ez aztán igazán hosszú és sok helyet átölelő utazás volt. Mondjuk lehet jobban élveztem volna, ha nem kellene végigdolgozzam. Már a kezeim ksi kikérgesednek a végén. >

*Ilyen gondolatokkal szállt le a Kikötőnegyedben az ifjú gon-corga a hajóról, mely idáig hozta a számára mesés és oly titokzatos Észak egyik hatalmas birodalmába. Az úton annyit sikerült emgtudnia, hogy ez a hely inkább hajadzhat Gorvikra, mint a pyarroni államokra mentalitásában. Sebaj majd kiderül mit tartogat fiatal hívének a Kosfejes Úr. A móló végében egy kőház szinte magába vonza az érkezők tömegét, így mivel itt midnen olyan új és érdekes Farro hagyja, hogy az embertenger áramlatai besodorják őt is. Az ajtónál azért tátott szájjal ámul néhány szívdobbanásnyi ideig a hóhéros cégért lesve, de miután hátulról ühös dörmögés érkezik a sor feltartásának okát vitatva inkább belép. Ekkor tárul szeme elé élete legfurcsább fogadóbelsője. A faragott karzattal egy hatalmas bálterem képzetét kelti az ifjúban, pedig még életében nem járt eféle nemes helyeken, de ilyennek képzelte őket. Odaben már szétoszlik a tömeg nyomása, így végül a furcsa trió által belakott színpad előtt állapodik meg és fejét körbe forgatva próbálja beinni a látványt és a hangulatot, miközben a furcsa zenét hallgatja. Egy-két perc múlva, mint aki msot ébred álmából megrázza kissé fejét és a pulthoz veszi az irányt. Eddig bevált módszeréhez híven most is szépen illedelmesen megvárja sorát. Talán a sok inni, enni vágyó között ez időigényesebb, de legalább nem mondhatják, hogy bajt akarna keverni a tolakodásval. Ha esetleg valaki nekimenne a tömegben, akkor szelíd mosollyal köszön egy "Semmiség. További Szép Napot."-ot.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro Luma
Helyszín: A Horgas Hóhér fogadóban
_______________________________________________________________

*A Veszett Macska kapitánya mellyel Farro Shulurba érkezett igen hosszú idő után a "kölyöknek" egy kissebb erszényt nyújtott át a hajóról való távozása után.*
- Nesze fiam! Derekasan megdolgoztál érte. Ha netán nem lenne munkád, két hét múlva indulok vissza. Szívesen látlak hajómon.
*Farrot úgy "búcsúztatja el a többi matróz, akik már évek óta szolgálnak a kicsit morcos, de alapvetően emberséges kapitánynál, mintha ő maga is több évet húzott volna le velük a nyílt vízen. No azért a súrlódások megvoltak az út alatt, de komolyabb komplikáció, összezördülés nem akadt az út során.*
- Nekünk még pakolnunk kell kislegény, de este legyél a Horgas Hóhér fogadóban. Bevezetünk a tengeri élet után a szárazföldi életbe. - *mondja ezt egy majd negyvenes jól megtermett cserzett bőrű, alapvetően állandóan vigyorgó tengerész Farronak. A többiek helyeselnek és jót derülnek előre, majd a kapitán kissebb hallható morranására inkább nekifognak a munkának. Hamarabb végeznek hamarabb szabadulnak és vethetik bele magukat a szárazföldi matrózéletbe.
A Veszett Macskával egyidőben még két másik hajó futott be a gigantikus kikötőbe. Így Farro egy kissebb tömeggel találhatta szemben magát, amint a központi mólót elérte. Az első ami szemébe ötlik, hogy itt bizony alig találkozni emberen kívül más fajúval. Szabadon többnyire csak orkokat lát, meg goblinokat elvétve. De még így is szines és fergeteges a tömeg.
A móló végén azért oszlik, szerencsére nem mindenki a Horgas Hóhérban akar megszállni - ez az a szürkés-zöld épület ami egyedül hívogatja a hajóval érkezőket a pár láb széles tér város felé eső szélén.
Farronak nem csak a cégér ötlik szemébe, hanem az a vajling, ami az ajtó mellett kapott helyet és amibe az előtt betérő kisebb csoport minden egyes tagja egy jó nagyot köp... Belenézvén, hát nem túl szép a látvány. Az biztos igen régóta itt lehet, és igen sokan álldoznak eme furcsa szokásnak, ugyanis a vajling majd háromnegyedig tele van emberi - nem emberi - nyállal, váladékkal, egyebekkel. No... a szaga sem kellemes ahogy most előtte megbolygatták egy kicsit ahogy belép mellette a fogadóba.
Bent nyomott hangulat uralkodik hála a sötét színválasztásnak, ami bentről uralja a helyiséget. Egy kissebb előtér mellett balra a tényleges fogadórészbe lehet lehutni, jobbra pedig az emeletre visz fel egy széles lépcsősor.
A zenészek az ivó közepén láthatólag nincsennek most toppon, de azért húznak valami hangulatkeltő érdekes zenét - legalább is Farro számára érdekes. Észreveszi, hogy egyedül neki furcsa a hely, egyedül ő csodálkozik rá erre a világra - mindenki más sietve a dolgára célirányosan közlekedik. Van aki egyenesen az emeletek egyike felé veszi az irányt, van aki az ivó részbe - egyből helyetfoglalva egy szabad asztalnál, vagy a söntés mellé lépve beállva a sorba kivárva a sorát.
A mennyezetről lelógó gyertyafüzérek sárgás fénybe burkolják az egész helyiséget, ahol egyre népesebb, nyüzsgőbb az élet. Fekete egyenruhás férfiak sündörögnek az asztalok között, kinek ital-étel van a kezében. Valószínűleg ők a kiszolgálószemélyzet.
Nagy nehezen Farrora is rákerül a sor a söntés mellett. Vékony dongájú, idősödő, kicsit unott képű férfi tekint rá, láthatólag kifáradva enyhén.*
- Szépjónapot fiatalember! Mondja, miben segíthetek, mit parancsol?
*Látszik rajta, hogy már unja ... kitudja Farro előtt mennyiszer tette fel ugyanezt a kérdést, most még az enyhe félmosoly sem jelent meg a szája szegletében, pedig Farro emlékszik, amikor belépett ilyesmi jelent meg arcán.*

[Quator ar Zaraquer]

(Farro Luma)

<Érdekesek itt a népek. Főleg azok a manószerű lények. Biztosan ők a goblinok vagy micsodák. Az ajtóban emg az a vederszerűség... hát eléggé taszító, hogy az ember finoman fogalmazzon. Én biztosan nem fogo mindenféle kétes csészékbe köpdösni. >

*A kocsmáros elé érve a sorban pár pillanatot szentel a választék megtekintésére, de végül a jól bevált kérdezés mellett dönt a szín alapján rábökés helyett.*

-Szép Jó Napot Fogadós Úr! Most érkeztem Erionból. Ha lehet egy pohár limonádét vagy hasonló gyümölcslevet kérnék. Enni is jó lenne valamit, de nem tudom errefelé mit szokás ilyenkor fogyasztani. Kérem ajánljon valami finomat és táplálót Fogadós Uram.

*Ártatlan ábrázatán látszik, hogy nem tréfálni akar, hanem tényleg alkoholmentes üdítőt szeretne.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro Luma
Helyszín: A Horgas Hóhér fogadóban
_______________________________________________________________

*Pult felett az amit látsz nem sok minden, hogy a választékot alaposan megfigyeld. Többnyire csak felaggatott poharakat látol különböző méretben, formában és anyagból. Azonban neked jobbra egy vörösre pácolt polcrendszer foglal helyet - ezeken különböző nagyságú üvegek, kancsük, sorakoznak - szépen ledugaszolva. Ahogy lejjebb fut a tekinteted, mintha kicsi hordók tetejét pillantanád meg.*
- Hát fiatalember, teával tudnék szolgálni jelenleg, vagy tejjel. Vagy vár pár percet és alma vagy narancslevet tudok adni.
Hogy mit szokás enni ilyen tájban... Nos... - *itt egy fáradt mosolyt ereszt meg* - Lassan 2-3 óra múlva gyakorlatilag vacsoraidő lesz. Tehát valami könnyű étel éjszakára... valamilyen hideg élelem esetleg - attól függ mit szeret. A mai menünk éppenséggel Tengergyümölcs leves volt egy finom kis kacsasülttel, ha mégis főtt ételnél maradna az Úr. Ezt nyugodt szívvel ajánlhatom.
Esetleg szobát szeretne az Úr?
*Idő közben apró felbolydulás történt a bejáratnál. Valaki az emeletről sietve akart távozni, de legurult, nyomában egy idegen csengésű nyelven kiabáló majdnem pucér nő jelent meg - ő a lépcsőfordulóban megállt, majd amikor rájött, hogy mindenki bámulja (főleg azok a vendégek aki a hosszú hajóút után végre tudják hol legeltetni a szemüket) inkább sarkon fordul és visszasiet a szobájába. A legurult férfit két megtermett fekete ruzába öltözött, marcona alak rántja talpra és azonnal kérdőre is vonják - legalább is ezt tudod leszűrni a látottakból. A férfi magyaráz, magyaráz idegesen... Az egyik feketeruhás int a veled beszélgető fogadósnak, aki elnézésedet kérve, de a pult mögül fürgén ki libben és hamar ott terem. Pár perces beszélgetés után - ami hangos szóváltásba torkollot és végezetül a pórul járt férfit szó szerint kidobták a fogadóból - a tulaj visszatér a pult mögé.*
- Bocsásson meg, néha vannak ilyen esetek. Néha nem elég a szép szó a rendbontó vendégekkel szemben.
Nos hogy döntött, csak felfrissíti magát nálunk, vagy esetleg szobát is kér?

[Quator ar Zaraquer]

(Farro Luma)

-Köszönöm megvárnám az almalevet. Vacsora gyanánt a maradék kacsasült nagyon jól hangzik. Nem kell a melegítéssel sem bajlódnia hidegen egy kis kenyérrel tökéletes étek lesz számomra.

*Ekkor kis közjátékként legurul valaki a lépcsőn és feltűnik a lenge öltözetű menyecske is. Azt emg kell hagyni van mit nézni rajta, de inkább a többi vendég szinte kocsányon lógó szemei azok, melyek vigyort csalnak az arcomra. Türelmesen megvárom, amíg a fogadós visszatér.*

-Nem történt semmi megesik az ilyen. Akkor a vacsorát és a frissítőt már megbeszéltük. A szobával kapcsolatban pedig nem tudom emg tudom-e fizetni a vendégszeretetüket. Ha szűkös kereteim megengedik természetesen megszállnék néhány napra, amíg kiismerem magam a környéken.

<Érdekes ország. Itt is vannak lenge nőcik, de valahogy mégis sokkal ízlésesebb, emelkedettebb a dolog, mint Erion bűntelepei. Az a furcsa csengésű nyelv pedig biztosan a helyi köznyelv. Jó lenne megtanulni, hátha itt Északon jobban ismerik mint a délen elterjedt pyarronit. A Szentföld dialektusát gondolom nem is értené senki az itteniek közül, csak néznének mint borjú az új kapura. >

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro Luma
Helyszín: A Horgas Hóhér fogadóban
_______________________________________________________________


- Szűkösek a keretei... na lássuk. Ha kér napi három étkezést, és megelégszik egy szerényebb szobával, akkor egy ezüstdukátért négy napig maradhat. Persze ebben nincs benne az egyéb ital és plussz ételfogyasztás, ha kér, valamint fürdő sem jár ehhez a költséghez.
*Várakozóan tekint rád, majd szeme tovább siklik az ajtóig. A kidobott férfi próbálkozik újra a bejövetellel, hisz mondhatni gyér ruházatban hagyta el a fogadót. Ám a két marcona megtermett ajtónálló újfent kidobták, és az egyik utána is ment. Hangok nem szűrődnek be, de sejted mi történik most a kidobott emberrel.*

[Quator ar Zaraquer]

(Farro Luma)

*Szemeim elkerekednek az árak hallatán. Előveszem a kapitánytól kapott erszényt és belenézek. Erősen remélem, hogy lesz benne annyi, hogy mindezt ki is tudjam fizetni. Ugyan van nálam is meglehetősen sok, de arra is gondolnom kell, hogy idegen tájon járok és nem biztos, hogy egyhamar valami megélhetési forráshoz sikerül jutnom. HA pedig végleg besül a nagy világutazásom valamiből legalább haza tudjak jutni.*

-Egy ezüstdukát négy éjszakáért és napi három étkezésért. Hadd kérdezzem meg mennyibe kerül, ha fürdőt és némi innivalót is kérek? Ööö... a dukát az egy ezüstnyi vagy több, ileltve kevesebb?

*A póruljárt fickó visszatérési kísérletét látva csak szelíden mosolygok, de amikor az egyik marcóna alak utánna is megy ismét a fogadóshoz fordulok.*

-Nem szeretnék beleszólni a helyi szokásokba, de nem elég szerencsétlen ördögnek, hogy ennyire megalázó helyzetbe került? Most ráadásul a felvigyázók meg is verik?!