Úttalan utakon....

[Erigowi Klavel]

Úttalan utakon…

* Erigow nemcsak magából a városból áll, hanem egy egész országot foglal magába.
Északon Haonwell, Nyugaton Doran és Eren, Délen a Dwyll unió, Keleten Ilanor és a Mer’Daray – tenger veszi közre Észak egyik, hanem legszebb országát. Erigownak három nagyobb városa van. Erigow, mely a hercegi főváros, valamint Hesseby és Rutenor kikötővárosai, melyek összeköttetésül szolgálnak, más, távoli országokkal, valamint Beriquellel, az újonnan felfedezett és „meghódított” provinciával. A felfedező utat, maga a nagyúr, Erigowi Klavel vezette, s kolóniát létesített a titokzatos északi szigeten. Erigow úthálózata nagyon jól kiépített. Még a Kyr időkből való, macskakővel kirakott, széles, jó teherbírású, minden évszakban járható útrendszer. A városokat napi rendszerességgel működő, pontos és precíz postakocsi szolgálat köti össze. A postakocsi szolgálat az utak mentén megfelelő távolságokra pihenőhelyeket, fogadókat létesített, hogy a megfáradt utazók étkezni, pihenni tudjanak. Ezek a pihenőhelyek fél napi járóföldre helyezkednek el egymástól, s megkönnyítik az utazást a postakocsi szolgálattal közlekedőknek, valamint, az áru szállító konvojoknak, melyek a kikötőkbe érkező, távoli tájak értékes portékáit szállítják a fővárosba, s onnan viszik az északi kézművesek mesterműveit Erionba, Beriquelre, s más országokba.*

* A postakocsi szolgálat vezetői „egyen” pihenőhelyeket hozattak létre minden útvonalra. Az egyszintes, hosszú nyeregtetős épületek, melyek mögött, elhelyezkedő istállók, a szolgálat pihentetett, tartaléklovait foglalja magában. A fő épület egy kőpadozatos ivóból, pár szobából, s egy közepes konyhából tevődik össze. A szállások nem túl igényesek, de a fáradt utazó számára megfelelő pihenésül szolgálnak. A vendégek sokrétűek. Kezdve a az átutazó uraságoktól, a szekerek, karavánok kocsi hajtóin keresztül, a megfáradt kalandorokig.*

[Castor de Vinter]

JK: Liam
Esemény: Megérkezés Erigowba


<Feladom! Nem tudom mostmár tovább követni a törzsem nyomait! -Túl sok friss nyom, túl sok ember és állat....túl sok idő telt el...>

Nagyot sóhajtok valami idegen erdőben ahová eddig követtem a nyomokat egy vadcsapáson. Megvakarom a fejem és a Nap állása alapján megbecsülöm mennyi idő van még hátra estig.

Eszegetek egy kicsit a szárított húsból, amit elraktam, és meghúzom a vizeskulacsom.

<-Na jó...keresek egy patakot vagy forrást és felfrissítem a vízkészletem.>

Az állatok nyomait követve felszíni víz után kutatok.

[Navaratna]

(Unnur)

Elfintorodott. Kilépett az erdő szélét övező bozótosból és arcon csapta a szél. Már meg se érezte igazán. A haját mintha tincsenként összetekerte volna valami. (kezdeti természetes rastásodás, de messze áll az igazi összeállt minőségtől)
-A kosz, basszus-tapogatta a mosdatlan zuhatagot. Sóhajtva előhúzott egy bőrcsíkot és inkább összekötötte az egészet. Majd csípőre tette a kezét, jobb válláról hátratúrta a nyúlbundácskákat és szétnézett. Hidegebb volt, mint megszokta, De hát északabbnak jött. Ha minden igaz. Mert ő csak jött. Bár egy ideje keletet nézte ki magának és akkor szembe ment a reggeli nappal. Megvakarta arcát, a körmeit inkább nem is nézte. Jó ideje nem talált alkalmas helyet, ahol lemosdhatott volna.
<Rámgyógyul a ruha. Úgy megszoktam a szagom, hogy nem is érzem, büdös vagyok-e vagy az a madár az ágról végelgyengülésben fordult le?>
Mosoly szaladt végig az arcán. Semmilyen madár nem esett le, de azért elképzelte a helyzetet.Inkább nézte, nem-e emberek kerülnek elé. Ilyen vacak állapotban nem igazán akart érintkezni senkivel. Magát még csak elviseli nyakig redvásan, de más előtt nem kéne...Mert abból verekedés lenne. Szóvá teszik hogy néz ki, és akkor előkerül a szekerce.
Legugolt, kikapart a fű közül egy kis földet s megszagolta.
<Még ez is másmilyen...vajon elég messze jöttem hazulról?>
Aztán megigazította felállva hátizsákját, övén a fegyvereket s vízkeresésbe fogott.
<Ha elém jönne egy város, nem kéne torzonborzan fogadni. Le kéne fürödnöm. Friss vizű patak, az lenne az igazi! Vízmosásban ér csak inni elég...>

[Erigowi Klavel]

/ Liam /

* A tavasz enyhe fuvallata csapja meg arcodat, s fertályórányi keresgélés után, egy kisebb csapást követve, egy bő vizű patak közelébe érkezel, de valamit hallasz, mintha nem lennél egyedül!? A vízfelszínt takarják még előled a sűrű aljnövényzet levelei, de mintha valaki, vagy valami a patak partján sétálna. Hallod, ahogy egyik lábát teszi a másik után, a kavicsos partvonalon, óvatosan sétálva. Léptei egy „kívülállónak” alig halhatóak lennének, de egy vadász számára, ki zsákmány után kutatva járja a természetet, ez egyértelmű jele az életnek…*


/ Unnur /

* Ahogy kilépsz a tisztásra, s eltöprengsz azon, hogy vizet kellene keresned, ámulatba ejt a táj jellege. A kopár aljnövényzet, mely a fenyőerdő „jótékony” tűleveleitől fakad, a távolban megváltozik. Egy burjánzó, két, két és fél méter magas, hatalmas levelű bokrokat, cserjéket pillantasz meg a tisztás túl oldalán. A víz egyértelmű jelét látod magad előtt. Kissé fázol, bár jól tudod, az elmúlt időszakból okulva, hogy itt, most kezd burjánzani a tavasz. Mult héten, még fagyott éjjel, de mostanra már kellemesebbé váltak az éjszakák. A nappalok is melegebbek,. Így délután fele, kiérve a tisztás közepére, melegséggel öntik el testedet a tavaszi nap sugarai. Kissé megpihensz, s majd átmelegedve folytatod az utad a feltételezett víz felé. Beveted magad a sűrű aljnövényzetbe, s pár méter után megpillantod a bő és kristály tiszta vizű patakot, mely eme helyen jó 3 méter mélyen csörgedezik alá. A meredek sziklafal aljában. Úgy döntesz kissé lejjebb mész a patak mentén, hogy esetleg találj egy alkalmas helyet a víz megközelítéséhez. Kis idő múlva meg is leled. A sziklafal lankásabbá válik, s megközelíthető lesz a patakocska tiszta vize. Van előtted egy kis murvás lanka azon „ereszkedsz” le a vízhez.*

[Navaratna]

(Unnur)

Örömében elmosolyodott. Az idő épp meleg ahhoz, hogy ne fázzon meg, ha most nekiáll mosakodni. Ujjaíit vágigfuttata a sziklafalon, mikor elment melette. A magaslatok sem nagyon voltak megszokottak szemének. ha nem lenne tapintható, el sem hinné, hogy nem minden lapos. Letette zsákját meg a bundácskákat, szőrméket közelebb ment, hogy ujjait belemártsa a vízbe. Szemével sunyin a túlpartra meg mindkét oldalra nézett. Nem lát vészt, még vadat sem. Ez a rengeteg fa az úttal jött elébe. Hazájában nem sok ligetet látott, itt meg egyenesen rengeteggé duzzadnak! Egy ideig szoktatta kezét a vízhez, meg is nyalta ujjait. Friss víz, igen, ez kell most!
Meglazította övét, aztán hagyta, hadd esen a földre nagy hanggal fegyverestül. A rövidkardot kivette és földbe szúrta maga mellé. Állva lecibálta jobb csizmáját. Fintorgott mikor beleszagolt a lábbelibe.
-Egy ilyentől kiürült volna a házunk...-morogja.
A másikat is lehúzta, lábujjait megtornáztatta s beleállt a vízbe nadrágszárának felhajtása után. Sziszegett. Jó hideg, ez már biztos! És örömmel látta, hogy a bőre világosodni kezd!
Sisakját is letette, haját kibontotta és megrázta. Megállapította, rosszabb is lehetne, még nem tetves, ami már jó.
Kis szőrme mellényét levette, ingjének zsinórjait meglazította, telt kebleit megmasszírozta.
-Na, nemsokára levegőztök csajok-beszélt melleihez...
-Remélem nem páltatok be, mert anyátok elver titeket!

[Castor de Vinter]

Liam

Mikor meghallom a lépteket, megdermedek.

<Fúú, remélem szarvasbika lesz! Be régen ettem már jófajta pörköltet belőle!>
Elfog a vadászat izgalma, végre történik valami!
Megállapítom, hogy milyen irányból fúj a szél, ha megfelelő a pozíció, akkor a földrehasalok, az arcomat fekete földdel maszatolom be, hogy ne virítson a bokrok közűl, és szépen nyugodtan kúszni kezdek. (Lopakodásom és Rejtőzködésem 55%)

Megközelítem a zajforrást és az aljnövényzet szárai között kilesek.

Egyátalán nem bánom hogy nem szarvasbikát találtam.

<Hát ez....az ősök szellemére! Ez már NŐ! És milyen kis husis töltött galamb! Ej de rojtosra bírnám gyűrni a lába közt a cicáját! >

Gátlástalanul kukkolom a fürdő gyönyörűséget, miközben a tátott szájamon egy kis nyál kifolyik a kézfejemre.

<Azt hiszem nem fogom kibírni, hogy ne nyúljak magamhoz! >

Viszont látom a nő felszerelését, fegyvereit és testalkatát és óvatoségra int.

<Hm...harcosféle, és nagyon feszes pompás testű kis párduc...nos szívesebben bámulom hogy a csecsével játszik, mint hogy leverje rajtam a kéretlen társaságot...húúú, ma megjutalmaztak a szellemek ez a nő az otthoni nőknél is kívánatosabb...sőt egészen hasonlít a korogok népére...ez nem egy nyeszlett kis kóró az már szentigaz! Díszévé válna bármelyik khán-nak! Egy ilyen kincs mit keres a vadonban egyedűl? Tán félrehúzódott kisérőitől, hogy megfürödhesen? ....ah ezaz simogasd még! ...fúú de kényelmetlen most így hasalni...ha tovább kúszok az már mélyszántás lesz és nem cserkészés...de ezt a látványt addig élvezem, amíg lehet...>

[Navaratna]

(Unnur)

Beszívja a friss levegőt, majd kibújik ingjéből. Megpaskolja a hasát, aztán kis rángatással megszabadul nadrágjától. Fehérneműt nem visel. Minek azt. A tavaszi időtől lúdbőrözött kicsit, épp ezért sietve belegázolt popsiig a vízbe, lefröcskölte magát, sziszegett.
-Rosebb! De mindent a...szépségért!
Nem finynás, szappan híján markol sódert a patak aljáról, vagy homokot és azzal dörzsöli magát. Karját, mellkasát, a part felé fordulva, hogyha jönne valaki, leszúrt fegyverét megmarkolhassa, elérje. Fürdése lassan övtájékra ér, teljesen gyanútlan...Itt már nem homokozik...

[Erigowi Klavel]

/ Liam /

* Ott fekszel hason. Lapulsz, mint prédáját figyelő leopárd a susnyásban. Ágaskodó szerszámod egyre kényelmetlenebbé teszi a helyzeted. Lassan zsibbadni, majd egy kis idő múlva már fájni kezd. A telt szépség teljesen levesz a lábadról. Látod, mint tisztálkodik, hajlong, hogy homokot szedjen fel a patak medréből. Hatalmas mellei ilyenkor bele, bele érnek a patakba, s fodrozzák annak tükrét. A tavaszi szelő és a hideg vízfolyás „jótékonyan” megduzzasztják a lány mellbimbóit, hogy azok csak úgy hasítják a vizet. Teljesen elmerülsz a látványban és fantáziádban. Alacsony növésű a szépség, de mindene megvan, pont úgy ahogy szereted. Épp övtájékát „tisztogatja”, mikor érzékeled, hogy „valamit” sejthet ….* (Lásd lentebb..)



( Unnur )

* Finoman, szelíden, érzékin ölelnek körül a frissítő vízfolyás „hullámujjai”. Felkeltik benned a szunnyadó ősanyát, s minden gondolatod az Arel pap körül kezdenek forogni, ki oly csodálatos perceket szerzett neked, nem is olyan régen. Nem is olyan régen?! Így belegondolva, már egész rég is volt az. Vágy valamire, vágysz egy férfire. Alaposan megtisztogatod fáradt, s „poros” testedet, gondolataidba és képzletedbe merülve ép altestedet „tisztítod”, mikor egy olyan érzés fog el, mintha nem lennél egyedül. Nem hallasz semmit, nem látsz egy árva lelket sem, de az érzés elhatalmasodik benned….*

[Navaratna]

(Unnur)

Szórakozottan lemossa kezéről a homokot s hátrasepri haját a homlokából. Csípőre teszi a kezét picit beleszagol a levegőbe, fülel. Ezzel nem elégszik meg. Kicsit bosszúsan kimászik a vízből.
<Hajat sem mostam. S épp arra gondoltam, hogy vagy két hete nem voltam férfival. Szégyen és gyalázat! A Földanya elveri a hátam! És még magammal sem játszhatom, mert...az ilyen súgásokra hallgatni kell. A Földanya védi az övéit!>
Azaz megérzésére hallgat. Hogy bár nem hall és nem lát senkit, valakinek kell ott lennie. Ember vagy állat? Kiderül. Ki kell derülnie.
Kihúzza leszúrt rövidkardját, szemeit kicsit résnyire húzza. Felnéz a kitaposott ösvényre, amit maga csinált ahogy lejött a partra. Elébb ott kaszált bele az aljnövényzetbe. Aztán a másik oldalon. A sziklában csak nem bújik senki Közben morog.
-K*rva apád, ha ember vagy! Ha meg állat, húzz innen... Szeretnél a nyársamon forogni? Jól van, szívass csak...

[Castor de Vinter]

Liam

-Upsz, egész jók a kicsike ösztönei! -Ideje visszavonulni!

Mikor látja hogy a nő érez valamit, lassan elhátrál, előszőr lassan, óvatosan, majd fokfozatosan gyorsulva, ahogy a terep engedi.

Visszavonulás közben elégedetten vigyorog, mint a csibészek akik sikeresen megdézsmáták a nagymama lekvárját, büszke volt arra, hogy egy jót kukkolt és nem kapták el.
Megigazítom a tökeim, hogy ne legyen kényelmetlen a járás.

<Fúú, hát ezért megérte a földön fetrengeni! Tán még egy szarosgödörbe is bemásztam volna ezért! >

Eltávolodik a szőke nőtől, feljebb megy a folyásirány forrása felé.

<Ami azt illeti...nekem sem ártana egy fürdés!!! Számljunk csak...egy...kettő...három hete fürödtem? Már lassan megesz a rüh!>

Mikor már eléggé eltávolodtam, megálllok és levetkőzök. Sok ruhadarabom nincs, csak a szarvasbőr csizmám és a csodálatos hótigris-szőrme ágyékkötőm. (No meg az iszákot, fegyverövet letenni.)

A csizmáimat kiöblítem.

Nagy műgonddal veszem le a "trófeámat" -azaz az ágyékkötőm- és kicsit melögybölöm a vízben, hogy az izzadságot kivigye a víz és ferlrakom egy faágra száradni, úgy derékmagaságban keresek egy faágat és ráterítem.

<Így ni!...ez itt elcsöpög magának míg kicsit lubickolok! >

Liam kicsit tud úszni, és a szelíd vízfolyást alkalmasnak ítéli arra, hogy kicsit tökéletesítse gyenge lábakon álló úszótudományát. (Úszás 1)

Gyakorolja hogyan kell a vízben mozogni, tempózni, de csak olyan helyen, ahol neki max combközépig ér a víz. Kicsit felfekszik a vízre háttal és megpróbál lebegni a víz szinén...több kevesebb-sikerrel, ha nem megy,,,sebaj, senki se látja, és Liam különben is élvezi...a barbár ledugja a feját a víz alá, folyami rákot, vagy kagylót kereseve...
<Jó a húsa...>
Ha nem talál se keseredik el, elpancsogat magának.

A fürdés után kifekszik a partra szárítkozni. Kicsavarja a maradék nedvességet a szőrméből, és a napra teszi azt is hogy gyorsabban száradjon.

Feltölti a vízkészleteit, utána folytatja az útját.

[Erigowi Klavel]

/ Unnur /

* Szavaid megtették hatásukat. A vadon egy kis időre elcsendesedik. Érzed, hogy az a valami, vagy valaki, már nem figyel. Pár pillanat múlva ismét úgy érzékeled, hogy egyedül vagy a patakparton. Hallod ismét a madarak csivitelését, a tavaszi szellőt, miközben a fák lombkoronáit borzolja lendületesen. Tested teljesen felüdült a jótékony víz hatására, de hajad még mindig viszket, a benne felgyülemlett több hetes kosztól, portól…*


/ Liam /

* Sikeresen, észrevétlenül „visszavonulót tudtál fújni”. Út közben , míg a patak felsőbb folyásáig nem érsz, csak a lány, s annak telt idomai járnak a fejedben. A patak hűs vize megnyugtatólag hat megfáradt testedre. Úszás tudásodat jól tudod fejleszteni a patak lassúbb folyású öbleiben, de azért néha átmegy még az egész kapálódzásba. Hiába figyeled vízbe dugott fejjel a folyómedret, semmi ehetőt nem pillantasz meg. Viszont, mikor felbukkansz a vízfelszínre egy vadnyulat pillantasz meg. Farkasszemet néztek egymással. Te nézed őt, ő téged….*

[Castor de Vinter]

Liam

Nem sokat törődök a nyullal. Tisztában vagyok vele, hogy ahogy megmoccanok, a nyuszi iszkolni fog.

<Megaztán kölyökkoromban vadásztam én ilyenekre...az íze jó, de most nem vagyok abban a helyzetben, hogy levadásszam....a felszerelésem kint van a parton...>

Nagyot fröcskölve a nyuszi felé csap egy marék vizet.

//A továbbiakban az csinálom amit az előző reagom végén leírtam.//

[Navaratna]

(Unnur)

A megérzés elült. Biccent rá, visszatér a partra, visszaszúrja fegyverét. Undorodva nyúl hajához, visszacaplat a vízbe és jól megmossa. Az a jó ha kicsit fáj is! Ezt a koszt vakarni kell alaposan. Kibontani a tincseket, stb. Mire végez, addigra picit didereg. Mocskos ruháját megmossa, kiteszi száradni, magára húz egy tisztábbat.
-Végül is ezt a legutóbbi fürdéskor mostam ki...-mormogja, s még nedves testére húzza. Míg a ruha szárad, mélázva nézi az egyet hanyatt fekve.
<Mi a búbánathoz kezdjek? Örökké nem lehet egyedül, félnomádul élni és hideg dudvákon meg szikkadt húsokon élni! Unom már hogy magamat szolgáljam ki. Odahaza mindenkinek volt feladata, és nem szakadtama mega túlélésben...Picsába...>
Unnurnak kicsit harapós kedve kerekedik. Úgy a héten a harmadik Ami ok nélkül már gyakori.
Viszonylagos száradás után (már ami a ruhát illeti) összepakol és elhagyja a patakot, hogy éji menedéket keressen, azaz táborhelyet.

[Erigowi Klavel]

/ Unnur /

*Kifekszel a part menti fövenyre, majd miután kissé megszikkadsz, felöltözöl a tisztábbik, száraz rucidba, s összepakolod még enyhén nedves holmikat. Pár pillanatnyi töprengés után Délnek indulsz a patak folyását követve. Az idő csodálatos. A tavaszi erdőből virágok, burjánzó növények illatát sodorja feléd a szél. Kis idő múltán a folyó egy híd alatt tovább futva folytatja útját. Fellépsz a hídra, mellen egy macskakövezéses út vezet át. Egy teremtet lélek sem jár rajta. Te kezdesz éhes, farkas éhes lenni. Még épp nem szürkül, de a nap már lebukóban van. Ekkor füst szag csapja meg orrodat, s jobban megnézve az út szélén egy kis épületet pillantasz meg, mely a füstfelleg forrásául szolgál. Ahol tűz, ott az élelem fordul meg fejedben, majd elindulsz az út mentén. Lassan rád száll a szürkület leple. Közelebb érsz az épülethez. Ekkor veszed észre, hogy ablakain fény szűrődik ki. Maga a ház, egy egyszintes, nyeregtetős kőépület, mögötte egy ( a szagokból és neszekből megítélve ) istálló helyezkedik el. Semmi mozgás nincs a környéken, de a fogadóból emberek hangja, beszélgetés szűrődik ki a nyitott ablakon keresztül….*



/ Liam /

* A nyúl azonnal megrebben, s eliszkol a partról, majd miután kifürödted magad, s ruhád is megszáradtak a napra tekintve látod, hogy késő délutánba fordult az idő, s egy fertályórád van szürkületig. Összeszedelődködsz, megtöltöd iszákod friss vízzel, majd ismét útnak indulsz, alig telik bele fél óra, hogy a folyásiránynak megfelelően haladsz a patak mentén, mikor a szépség nyomaira bukkansz. Ő a patakmentén Dél felé folytatta útját. A nyomokat követve, s figyelve rájössz, maximum félórai járófölddel tarthat előtted. A sűrű erdőből tisztásra érsz, majd a kis patak egy híd alatt vezet tovább. A hídon átvivő út elég széles, kövezett. Nyugatról- Keletnek tart. Ahogy fellépsz a hídfőre, megpillantasz a távolban, nyugati irányban egy kis füst csíkot az út mentén. Kezd szürkülni, de még kivehető, valamint pislákoló fényt is megpillantasz a füstforrás alatt. Ahogy jobban meresztgeted szemeidet egy alakot is megpillantasz a távolban, ki eme füstforrás irányába tart. Mozgásából, testalkatából arra a következtetésre jutsz, hogy a lány lehet, kit a patakparton „meglestél” .*

/ Liam! Reméltem is, hogy egy tapasztalt vadász nem ugrik be egy kis nyulas csalinak, mit a HM elé tárt! Jó volt a reakció!!!! /

[Navaratna]

(Unnur)

Szimatot kap. Ételillat füsttel? Oh, ez a mézesmadzag! De azért figyel. Nem akar annyira bajba kerülni, hogy aztán szégyen szemre iszkoljon!
Mikor meglátja az épületet, megtorpan.
<A semmi közepén egy ház? Mi abban a jó? >
Vállat ránt. kit érdekel. Ételszag jön ki belőle. Lehet cserére kaphat valami más által főzött meleg friss ételt?
Ám gyanakvó is. Idegen ház, nem a falujából való. Ezért nem lendületesen halad, hanem óvatosan. Majd beles az ablakon, hogy lássa, hova vetődött, meg mifélék lakják.
<Fogadjunk két nyúllábban, hogy férfiakkal lesz tele...A koszosabb büdösebb csúnyább fazonból. >
A látottak után hozza csak meg majd döntését.