Sub rosa

[Mesemondó]

_________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-Felföld, úton
Idõpont: Téli triád, Szent Tameris hava, kora délutánig
Résztvevõk: mindenki Tián kívül
_________________________________________

(Ja! Nem volt egyértelmű...Bocsi Kapásból félreértettem... Még egyszer bocsi Szóval akkor...senki nem nyafizik, Tycian sem, a donna sem, és szemrehányó pillantást sem kap a dalnok Trixitől )

Ez a nap a tegnapi hóhullásnál is rosszabb volt...A szél miatt...Fújt és jegesen. Nem volt elég az alap hideg, rátett egy lapáttal...Porhót vitt mindenkire, arcba is kíméletlenül. Kis tűk módjára szurkáltak.
A lehelet mindenki arcára odafagyott. Piszok hideg volt. A lábakhoz harapózott a jegesség, lassan kezdtek eltűnni a vastag harisnyák, zoknik, minőségi lábbelik hatásai. A maradék két szem hátas is cefetül érezte magát.Hha ezek most megbetegszenek...
Dél felé alábbhagyott a szél, de hanas fancsali ábrázattal jött vissza egy kitétőől
-A húgy a levegőben megdermedt...azt hittem odafagy a...hagyjuk-zárta össze száját. Próbára kezdett tétetni a kitartás és türelem. Hol már a falu? Mindenhol hó...fenyők...veszett hideg...itt ropog, ott ropog. Castor nyakába egy megrezdülő fenyő terhe borult. Csodás. Aztán Vincent botlott meg s tulajdon képpen seggre csücsült. Egy lejtős köves havas ösvényen ugyan ezt a donan alakította, de ügyesen ért földet, nem esett baja. Trixi le-le maradt, figyelni, ámegy ízben ő is havas füllel jelent meg. Mérgesen seperte le. Elzuhanhatott.

(mMindenkitől kérek egy kupac próbát állóképességre és asztrálra...Aki bebukta, tessék méltatlankodni... )

Kora délután Trixi már vicsorgott. Szedegette a lábát, de nem lett tőle gyorsabba menet.
-Nem érzem a lábujjam, ez aztán...! (T)
-Te itt laksz, mért vagy zaklatott? (donna)
-Jobban tűrném, ha az éjjelem nem lett volna lidérces! És Tiáról sincs hír! Összefagyott a hegyen...Ez biztos...

[Jomadar]

(Somuris)

//Asztrálra 1-est dobtam //

Kiszárad a szája és úgy érzi, az egész arca egyben fog leszakadni. Kutya idő. Lehet tényleg jobban járt szegény lovam...
Egyre rosszabbul bírja a menetet. Egyszer fáradtan megcsúszik és úgy marad. Nem nagyon akaródzik felkelni.

- Falu itt? Úgy érted, jegesmedvebarlang? Minek menjünk oda, inkább megvárom őket itt.

Magának morogva:
- Ahogy egy régen élt dalnok - Ladislao Grande - szavalta (és aztán oly sokan énekelték is):

Én fekszem itt a kihűlt földön
eleven kincse még a nyárnak,
vétkek s rossz jelek rohamozva
édes húsomra idejárnak.
Igazán s végleg téged várlak,
érdes tüllben gyere lassúdan,
horzsolj végig s hagj itt örökre
izzó kikerics koszorúban.

Aztán valahogy nagy nehezen erőt vesz magán és csak elindul a menet után.

[Castor de Vinter]

//Off: Castor méltatlankodik elbukott asztráldobás néllkül is, "grátisz", ajándékba. //

- Istenem Ranil miért nem fordítot ide orcádat!

Somuris verses estjét meghallva kifakad:

-Majd mindját adok én neked "érdes tüll"-t meg "izzó kikericset"!
- Befagy a seggem Somuris!
- Ha hugyoznom kéne, a saját tököm után is egy hétig kéne kotorásszak, úgy összetöpörödött és kopog a gatyámban! És esélyem se lenne megtalálni; de még Mesalának se!!! Te meg az "édes húsú" dalnokodról regélsz akit lerohantak a "rossz jelek!"?

-Jaj de jó lenne most valami nagy meleg hálózsák a tűz mellett! -sóhajtotta a dwoon.

[Saggaras Zenir]

Vincent

*amikor Vincent elcsuszot akkor látszodott rajta hogy idegeit lehet hogy kikezdte a táj.*

-Azt a rézfán fütyülős réz anygalát. Ki találta azt ki hogy a lovagok nehéz páncélzatu harcosok a fenébe is. Ti meg ne nevesetek.

*Majd ugy dél tájban ismét csak rájött a zsördölödhetnék.*

-Domvikra, lesz egyáltalán valamilyen falu mert ha nem akkor inkább száljunk meg egy fa tővében nekem kezd elegem lenni ebből az egészből. Miért nem ehet tényleg piros hó is mint a mondás szerint.

*Út közben aztán a lovag csak az orra alatt dünnyög.*

-Miért kellet ide jönnie annak a hülye gyilkosnak.
-Miért Shadon ez még, hogy tűrheti ezt a papi szék.
-A fenébe is itt nyáron is ilyen rohadt hideg van.

*A dalnok versét nem hagyja, mert amikor az elcsuszott akkor ő ment tovább. Összegezve mérges volt, és dühös de elszántsága amit Castor plántált belé az megmaradt.*

[Mesemondó]

_________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-Felföld, úton
Idõpont: Téli triád, Szent Tameris hava, kora délutánig
Résztvevõk: mindenki Tián kívül
_________________________________________

-Egy vers...ah...-nyögött fel Trixi. Neki már lassan mindegy volt.
-Úgy látom, vannak rejtett tartalékaid...örülök hogy beszélni tudok-törölte meg homlokát a felföldi nő.
-Délután leszünk a falunkál...ott...-mivel a hegy oldalában ritkábban álló fenyők között jártak, kettő között le tudott mutatni. S lám...ha a saját kínjából felnéznek, tényleg apró házakat látni...de addig meredek havas hegyoldalt kell leküzdeni lefelé.
-Oda igyekszünk...
A kőből épített házacskák vékony füstcsíkokat eregetett felfelé. Hangokat még nem lehetett onann halani, egyrészt messze volt, másrészt az erős szél uralt mindent.
Dér és jegesedés vonta be a lovag páncélját...Azon korcsolyázni lehetett volna. Hanas felnyögött a távot látva.
-Mért nem a pusztán gyaloglunk...lóra kapnék és huss...
Messala egyujjas kesztyűjében ujjait tornáztatta.
-Kész. Nem érzem őket...
Aztán varjak csapata szállt el felettük fázósan de azért leszarva Messala fejét
-Na jó, ez ennél jobb nem is lehetne!
Már kutyaugatásnyi közelségben lehetettek, fájó lábakkal, átfagyva, amikor a faluból egy lovas érkezett ki, sötét hátasán várakozva megállt s figyelte az idegeneket. Nem sokan mozogtak az utcán, de aki meg igen (főleg férfiak) azok is megálltak egy kicsit, hogy sállal félig eltakart arcukat feléjük fordítsák.
-Majd én beszélek, bizalmatlanok!-szólt előre Trixi.
A faluba vezető úton szekérnyom jelezte, van élet. Ám Trixi dermedten bámulta a lovas férfi. Az letolta kapucniját, vastag szálú sötét haját hagyta, hadd fújja meg a szél. Kicsit kreol bőrű fazon volt s a felföldi nőre nézett.
-Pont te vagy az.
-Pont én-így a férfi.
-Ne most, nagyon hideg van.
-Ha eddig vártam, azt a keveset kivárom most is...-folytatta a férfi.
Trixi értetlenül állt. Tycian fogai öszekoccantak, vacogott. Igen szótlan lett a férfi.
-Ez ki?-kérdezte közös nyelven a donna. Mert a férfi meg Trixi erős felföldi shadonit nyomott.
-Majd elmondom...Menjünk ahhoz, akit itt ismerek...
Elég gyászos állapotban és lassúsággal a falu túlvégéig vezette Trixi a csapatot. Közben kerítéseken át lestek a jövőkre, vagy ablaktábla nyílt ki résnyire. A házak sötétszürke kőből készültek, vagy 14 épület alkotta a falut. ha került is szemük elé fehérnép, mind vastagon öltözött, népviseletben járó volt. Sötét többrétegű szoknya, csizma, vastag kabát, fejen vastag kötött kendő. Főleg a lovagon lestek nagyot, a donna ösztönösen kendő alá rejtette haját már a falu közeledtével, mint érzi, vörösen nem fogadták volna békésen.
A faluvégi ház kerítése rozoga volt, de háza takaros, hóval fedett köcsögök pihentek a kerítés lecein. Libák és tyúkok hánytak fittyet a hidegre és rihangásztak a szélben az udvaron. Trixi megllt a ház előt és öszefonta karjait.

[Saggaras Zenir]

Vincent

-Hát Hansa tényleg jobb lenne ha már lovon vágtatnánk oda , de nekem már az is megnyugtato hogy látom a célt.

-Lehet hogy mégis csak jobban jártunk volna azzal a jegesmedve vagy mifene barlanggal.-Mondja közös nyelven a mellette lévőnek de csak diszkréten. Amikor észreveszi hogy megbámulják.

[Jomadar]

(Somuris)

Megjön a kedve a verseléshez, bár a jeges szélben ritkán mondja ki hangosan, a szája folyamatosan verseket formáz. Az idő is jobban telik így és nem figyel annyira a kínjaira.

Sosemvolt-vétkem a jég lemosta
Nem akaratból, dacból állok még
Itt felnőni nem én akartam
Gyermekként jöttem s közel a vég...

- Közel a falu - lepődik meg. De ki ez a fazon? Nocsak Trixi hódolója?
- Országomat egy meleg szobáért - súgja úgy, hogy csak a mellette állók hallhassák.
- Ugye itt nem dívnak az eszkimó szokások?

[Hakea Ello]

(Tia)

/Tia felől lenne hír, csak nem lenne reális előre üzenni, amikor még nem lehet tudni mi történik két nap alatt Majd kitalálunk valamit ami miatt nem lehetett üzenni, nem volt térerő vagy mittom /

Senki nem nézett Tia arcába zavarón, így senki se tehette szóvá, vajh mitől pirult ki a lány. Még szerencse.
-Nem, Varssa a barátom, csak néha túlzásba viszi a hajlongást-somolygott Tamrin-A lányok valóban a szolgálóim. S mivel e hely ura én vagyok s te a feleségem vagy, immár te úrnővé lettél.
-Ám adós vagy egy válasszal...Mért vagy a Felföldön? Titok tán, amit nem mondhatsz el nekem?

Vacsora után a férfi a lányt visszavezette a hálószobába. A lepedőt lehúzták, az ágyat megvetették, a tűz pattogott, s az ablakokat jégtáplákkal zárták be. Az ágy végében egy kis kék doboz hevert.
-Ami benne van, az is a tiéd.
Topázból készült lánc fogadta Tiát...

nyaklánc

-Ha egyedül szeretnél aludni, mert fáradt vagy, mondd meg bátran.

- Gondoltam, hogy így van, csupán meg akartam bizonyosodni róla. Remélem, idővel megismerem mindannyiukat. De csupán ennyien vagyunk ebben a hatalmas palotában? És a lányokat hogy szólíthatom?

Az úticélja említésére kicsit összezavarodik, látszik, hogy megfeledkezett a kérdésről.

- Bocsáss meg, hogy nem válaszoltam azonnal. Hosszú történet, és később bővebben kifejtem, ígérem.

/Röviden elmondja utazásának történetét, azonban most nehezemre esne vázlatot írni az egész eddigi kalandról, úgyhogy a KM-nénire bízom, mit ért ez alatt Tia nem titkolózik, de nem tér ki a részletekre különösebben./

-Aggódom társaim miatt. Mondták, két nap múlva ahhoz a völgyhöz érnek, ahol Varssával találkoztam, viszont Trixianna bajtársnőm igen különös dolgokról beszélt. Lidércekről, akik éjnek idején jönnek hangtalan, és a Vasorrúakról, akikről te is meséltél. Ugyan egyszerű babonának tűnt eleinte, de a te szavadban nem kételkedek. Esküt tettem, hogy segítek nekik.

A hálószobába visszatérve kissé kiütköztek rajta az aggodalom jelei. Tekintete a messzeségbe révedt, a jégtáblákon túlra, ám mikor kedvese megszólította, odafordult hozzá. Szemébe nézett, úgy hallgatta végig, majd átölelte.

- Olyan kicsinek érzem magam melletted. Szeretlek, és szeretetem kifejezésére talán egyik nyelv sem elegendő. Viszont nem tudom, mivel viszonozhatnám mindezt. Boldoggá tettél, gyógyítóm, védelmezőm és szerető férjem lettél egyszerre. Mondd, mivel nőhetnék fel nagyságodhoz?

Miután ezek a szavak elhagyták száját, megkérte kedvesét, hogy mutassa meg neki az ajándékot. Tulajdonképpen a gesztus számított neki csupán, egy régi kulcsnak ugyanúgy örült volna mint a gyönyörű ékszernek. Őszinte csodálata viszont arcán is kitükröződött, az ékköveknek párjai lehettek volna csillogó szemei.

- Káprázatos, ezer szó nem fejezné ki szépségét jobban, mint ez az egyetlen. Egy világ történetét őrzik ezek a kövek, és remélem, egyszer elmeséled nekem, kinek keze műve, és hogyan került hozzád. Hiszen szépségével csupán a csillagok vetekedhetnek. És ugyan fáradt vagyok, ígérem neked: az éj leszálltáig nem térek nyugovóra. Csillagokra vágyom, melyeket hazámból nem láthattam, és arra, hogy veled együtt fedezhessem fel őket. Hogy vezesd kezem az égi térképen. Hogy velem légy.

Ujjait kedveséébe fonta, és gyengéd csókot adott ajkaira.

[Castor de Vinter]

Castor nem kommentálja a körüélötte zajló eseményeket.
Ő is átfázott, szeretne már valami meleg szobába kerülni. Sereghajtóként baktat a többiek nyomában.

[Mesemondó]

(Rendben van, vegyük úgy, próbálta és nem ment neki a kapcsolatteremtés. A helyben van valami rafkós ahol tartózkodik s az efféle dolgok akadályoztatva vannak...)

_________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-Felföld, Jégpalota
Idõpont: Téli triád, Szent Tameris hava, estétől reggelig
Résztvevõk: Tiarren
_________________________________________

-Nagy palota, kevés lakóval. Jól látod. Nem szeretem a tömeget. A szolgálókat? Talán ha egy tucat van belőlük, s nevük egyszerű: Bera, Cera, Dera, Fera, Hera, Iera, Jera, Kera, Lera, Mera, Nera, Pera-s ujjain számolt közben a kokonor.
-Náluk így szokás. Rövid, két szótagú nevek. Ők egy családból származnak, s csak a kezdőbetű tér el mindahányuknál. Akik itt voltak jöttödkor segíteni, ők Fera és Kera voltak. Nagyon hasonlítanak egymáshoz, mint számos ikertestvér, az elején még keverni fogod őket.
Az elején...Tamrin úgy számol tehát, hogy Tia itt marad jó sokáig...talán amíg él...
Amint Tia belekezd, hogy a lényegesebb eseményeket és okokat felvázolja, Tamrin máris figyelmesen halgat, komolyan érdekli. A furcsa eretnek irat halaltán nem jelenik meg arcán felismerés. Nem tudhat róla semmit, még tűnődik is, de vállat von, tehát átgondolta, és úgy sem jutott előrébb.
-lehet, társaid olyan valamit kergetnek, ami nicns is. Régi romos templom? Sokat ismerek. Amihez ők mennek a vasorrúak területén fekszik, én a helyükben nem mennék oda semmiért. A vasorrúak, vagy ahogy én hívom őket, nurlánok, folyton keresik a módját, hogy minél több időt tölthessenek ideát, ezen a világon. S vannak helyek, ahol könnyebb nekik átlépni világuk s világunk határait. Az a hely, ahova társaid igyekeznek, egy ilyen hely.
Tamrin gondterhelten néz az üveglapon át, amin túl az éjszaka sötétlik. Kitárja, s a csillagos eget fürkészi.
-Nagyon veszélyes. Jártam már ott. Valahányszor felbukannak. De én sem tudok minden helyet befoltozni. Találnak újat hogy átjöjjenek. Nem tudom mi a kulcsuk, ami ide vonzza őket. Ha azt tudnám, megtalálnám és eltüntetném, tán sose jönnének ide. Ezért vagyok itt. Hogy megkeressem a fókuszukat és eltöröljem. Aztán a szolgálat letelik...
A fagyos hidegben apró jégcsillámoknak tűntek a csillagok az égen. Ha Tia odamegy hozzá, átöleli.
-Minden egyes kokonor egyre közelebb jut ügyünkhöz s mind arról álmodik, ő lesz az, ki megteheti az utolsó tollvonást. Én is ebben reménykedem. Vissza akarsz menni tieidhez hogy figyelmeztesd őket avagy maradsz itt s hagyod, hogy sorsukat megáljék? Ami téged illet...Láttam ama két varázslót, kinek nyomában járnál. Egyikük még él. Haját leborotválta, szemében őrület van, s remeteként él a Kiáltás szurdokban. Társát egy nurlán emésztette el, s halála láttán megőrült...
Kicsit csapongott most Tamrin, nem mindenre felelt sorrendben, látszik, el-el kalandopznak gondolatai.
-Lidércek? Bérencek. Állatokat falnak ha olyan kedvük van s bőrüket odavetik a gazdájuknak...Viccből...Néha embereket rabolnak el, hogy eladják őket olyanoknak, akiket mind én sem ismerek. Nem egyszer láttam, hogy nurlánoknak is adnak el embert, hogy azok elvihessék a maguk világába. Ocsmány üzlet ez. Erőt emberért...A nurlánok képesek megcsapolni az emberek erejét. teljesen elvenni nem, de így is nagy kárt okoznak abban, akivel találkoznak. A felföldi nép rettegi őket. Ifjúságrabló a régebbi nevük.
Majd megrázza fejét, mint aki így akar gondtól megszabadulni.
-Sok aggasztó dologgal töltöttem meg ezt a szobát, nem lett volna szabad. Mivel viszonozhatnád a gondoskodásom? ne érzed magad kicsinek. Nem vagy kevesebb. Nem vagyok nagy, nehogy elém borulj, az fájna. Sajátjaim közt csak egy őrszem vagyok, s sose versengjünk, mindketten másban vagyunk jók. Itt alszom veled.
Ameddig jólesik Tiának, addig nézi vele az eget, majd valóban vele alszik, ruhátlan. Reggel újra megkeresi a lány ölelkező társaságát (szeretkezés) s a reggelit Tia szobájába hozatja. Ő maga korábban kikel, mondván körbetekint, s kérte Tiarrent, mondja el, mit szeretne a nap folyamán tenni.

(időrendben a többiek megint egy nap előnnyel bírnak)

[Mesemondó]

_________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-Felföld, egy faluban
Idõpont: Téli triád, Szent Tameris hava, kora délután
Résztvevõk: mindenki Tián kívül
_________________________________________

S Trixi csak áll, összefont karral, figyeli a házat. Nem lép oda, nem kopog. Furcsa. Aztán a libák szétrebbennek, valaki megabajgatta őket. Egy asszony. Félrebillentett fejjel nézett a jövevények irányába. Hóna alatt kosár, abból magot markolt és az állatok elé szórta.
-Trixianna?-kérdezte bizonytalanul.
-Igen, Ushna. Megjöttem.
-Jaj, Jedoméra mondom, azt hittem sose látlak újra!
Máris barátságosabb lett a nő arca, ahogy felismerte a felföldit. Megigazította kendőjét -sötétkék volt fehér hímzéssel- a a magos kosarat egy lócára tette a fal mellett, hogy a nő elé mehessen.
-Wihs nincs itthon , jaj, de kár, csak Dinát keresi...
-Ő kicsoda?-ölelkezett össze trixi a nővel.
-Dina? Ó, te nem ismered őt. Távozásod után fogadtuk be. Leznáék neveltéák kicsi korában, de aztán jött a baba, és több éhes száj lett, te meg nem voltál már itt, hát befogadtuk.
-Talált gyermek?-hökkent meg-Nem gyakori, hogy gyereket szednek fel a vadonból élve...
-Ah, Lizna férje lelte favágásból hazajövet felé úgy 15 éve. a Messzi széltörésnél.
-Az tényleg messzi-mosolygott Trixi, aztán észbe kapott. fagyoskodókkal van, nem egyedül!
-Őértük szavam adom. Társaim, akik ügyemben segyítenek, mások pedig keresnek valakit.
-No, ezt meleg falak között folytasd, csak rá kell néznem, remegnek, mint ágon a csupasz veréb!-s a nő nevetett egyet.
-Fura látványosság a bádogruhás társad. Nem kényelmetlen ruha az?
Trixi fejét rázta:
-Nem ruhának hordja, majd benn elmagyarázom...
Az asszony lovakat a tehenek mellé vezetettette, aztán a szemöldökfa érintése után belépett a házba. Aki figyel, véséseket lát ama szemöldökfában.
-Hogy a gonoszt távol tartsa-magyarázza Trixi.

A kőház egy helyiségből áll. Központi helyen a tűzhely, kemencével. Előtte asztal, kb 6 főt elbíró. Jobbra rengeteg zsák, ládácska, gerendáról lógó kolbászok, szalonnák, sonkák, egyéb élelmiszer, gyertyák marékszám, balra elhúszott szőttes s fekhelyek. Azaz egy, de azon akár öten elférhetnek. A kemence padkáján meg még két felnőtt férfi is elnyúlhatott volna, olyan széles volt meg hosszú Jelenleg egy szénfekete meg egy cirmos macska bitorolta a legjobb helyet. Pörkölt illat lengte be a szobát, s kendőben valami nagy kerek dolog pihent az asztalon.
-No, hadd halljam kik maguk-nézett kíváncsian az asszony az idegenekre, kendőjét levette, kabátját is. Hímzett blúzát megigazította.
Trixi fordított azoknak, akik eddig ebből egy szót sem kapizsgáltak:
-Ez az asszony nevelt anyám helyett. Temperamentumos de jószívű. Szeretné tudni a neveteket.

[Castor de Vinter]

Castornak fenemód tetszik a szoba berendezése, főleg a gerndákról lógó sonkák és szalonnák kötik le a figyelmét, orrlyukai kitágulnak a jó pörköltillatra és olyan várakozásteljesen vigyorog ki a fejéből, mint akit ágyba csalnak. Rögtön és azonnal szimpatikus volt neki az asszonyság és a kis ház is.

Mikor elhangzik a kérdés:

"...Szeretné tudni a neveteket..." ; Castor előszőr nem is figyel oda, mert a magas dwoon egy ingerkedő sonkacombot bököd a mutatóujjával, láthatólag élvezve a dolgot, majd a gyomra korogni kezd.

...-Tessék? ...ja!...Mutass be a pótmamádnak Trixi kérlek! -biccent a nő felé és azt mondja a mellére bökve:

-Castor.

[Mesemondó]

_________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-Felföld, egy faluban
Idõpont: Téli triád, Szent Tameris hava, kora délután
Résztvevõk: mindenki Tián kívül
_________________________________________

A nő, bár nem volt egy nádszál, hamar castornál termett és ráhúzott a kezére.
-No, tudod mit tapogass, te éhenkórász! Mancsot se mosott, de már hóna alá vágná az egész éléstárat!-s aztán nevetett.
-Kasztor-mondta vissza a dwoon nevét, hogy jól értette-e.
-Pakoljanak le, de ne szanaszét, hanem ide, balra, az ajtó mellé. Aztán mindjárt kapnak valami kis szíverősítőt, hadd ne fázzanak. A kemencéhez közelebb húzódjanak, míg megmelegszenek, az ujjakat a lábon is mozgasság meg, mert ha valamelyik már lila, akkor azt lenyesem!
Trixi derűsen hallgatta az asszonyt és vetkezni kezdett ingujjra. Vértjét is lecihálta, Ushna asszony tűnődve nézte a vértet.
-Minek az neked? Eh, a nagyvilágban mindenki bolond. Az igazi vészt ezzel nem lehet távol tartani.
Hanas is vigyorogva nézegetet a kolbászokat, ő is hasonlóképp mutatkozott be, a lovag is vetkezni kezdett, gyakran tekintgetett a kemence felé s az italt hallva szemeit az égre emelte köszönleg.
-Ah, de furán beszél ez a legény-nézte az asszony Vincentet, az ő fülének a shadleki shadoni fura volt.Messala végig magán tartotta a kendőt, azaz a fején. Minden kis tincset alá tűrt. Trixi ennek örült, szemével jelezte, jól tette. Mikor az asszony meghallotta, Messala -azaz Trixi Xuneként említette- Trixi féltestvére, megvidámodott, jól megölelgette a nőt, aki nyekkent belé egyet. Még a hasát is megsimogatta, hogy terhes!
-No, te az ital mellé mást is kapsz, valami erőset, hogy a gyerek egészséges legyen!-s a kéttucatnyi füves zsákocskában máris turkálni kezdett.
-Fűszerek azok, nem gyógyfüvek, csak nem itat veled valami keserűt-vigyorgott Trixi kétkedő testvérére.
A bátor melegedni vágyóknak két, helyükhöz ragaszkodó macskával is meg kellett birkózniuk. Akik, ha le is lettek onnan rakva (mert nem morogtak, nem fújtak) minden további nélkül visszamásztak. Vagy két ember közé befeküdve, vagy ölbemászva, őket aztán nem zavarták az idegen szagok!
-No, találkoztál Netrekával?
Trixi hallgatag lett, inkább az egyik zsineget piszkálta, ami lelógott a gerendáról.
-Tehát igen. Minden nap körbelovagolta a vidéket, mikor jössz. és most jöttél. este elvisz ám a paphoz s vele kell aludnod.
-Tudom, Ushna-felelte kurtán. Nehéz volt eldönteni, örül-e vagy sem az események erre felé való alakulásának.
Ushna asszony közben pici fapoharakat vett elő s töltött beléjük valami színtelen italt. Pálinkát, erős szaga volt. Mindenkinek adott belőle. S az biz végigmarta a torkot, a gyomrot de rögtön melege is lett annak, aki itta!
!!! A donna halkan fordít Hanasnak és Castornak végig!

[Castor de Vinter]

Castor is beüll a kemence mellé, (valószínű az egyik cirmos társaságában), egy kicsit melegedni.

Derűsen mosolyogva nézi, hogy az anyóka hogy tyúkanyóskodik Messala körül.

Castor a Herbalista tudományát felhasználva (Af.) megpróbálja azonosítani, hogy mit akar az anyóka itatni Messalával és meg is osztja vele az megtudottakat, hogy megnyugtassa.

<Gondolom semmi olyat nem akar adni neki ami árt...>

De a pálinkából nem ivott. Inkább valami ételt várt...

[Alauron]

(Hanas)

Az átfagyott férfit igencsak megviselte az út, de egyre jobban tetszik neki a felföldi népek légköre. Sok itt az egyszerű, babonás, mindennapi munkából élő ember, ami hazájában is általában jellemző. Nem utasít vissza semmit, amit kínálnak, részint mert a pálinka jól fog esni, részint mert náluk sem szokás habogva elutasítani azt amit a háziak adnak, hisz sokszor a nomádok nem kínálnak mégegyszer senkit, úgy veszik, ha nem kért a vendég, akkor nem is kap. Felhörpinti hát a jó erős italt, és élvezi ahogy szétárad benn a meleg. Hálásan adja vissza a kis poharat az asszonyságnak, majd leül Castorhoz, s ha odatémfereg egy cica, akkor akár az ölébe is veszi. Szerette az állatokat, otthon is mindig körülvették. A jó meleg egy időre elfelejtette vele az erdei kunyhó félelmetes eseményeit.