Szórakozónegyed - Rivini-Aréna

[Saggaras Zenir]

West Marson

*A férfi kis macskájával a jól ismert uton közelít a Rivini Aréna ispotálya felé. Igaz hogy már későre jár de ilyenkor is ellátják a jól helyben hagyott férfit. Betér az ispotyába, majd elbődíti magát.*

-Szeretném ha valami orvos kivizsgálna, mert erős szúrást érzek a mellkasom táján.

[Kalmárfejedelem]

____________________________________________________________________________

HM: Kalmárfejedelem (helyettesítõ HM)
JK: Yarradic Pagan
Esemény: Nem várt edzőtárs
Helyszín: Rivini Aréna, Fegyverszoba
____________________________________________________________________________


Találsz magadnak az ízlésednek és a kiképzésednek megfelelő fegyvert. De íjat nem. Az egy gladiátor lázadás esetén komoly fegyvertény avatott kezekben.

Kilépsz a gyakorlótérre.

Csak olyan rabszolgák vannak itt mint te, aki a hírnévért csinálja annak már megvan a maga elit gyakorlóhelye és nem "süllyed le közétek."

Van néhány kemény emberalakú fabábú ha célzott ütéseket akarsz gyakorolni, de leginkább a gladiátorok itt egymással edzenek.

Csak férfiak vannak, nőket nem látsz.

Van akinek van edzőtársa, van aki magányosan suhogtatja a fegyverét.
Nem szólnak hozzád, mindenki a saját bemelegítésével van elfoglalva, hisz néhány óra és kezdetét veszi az élethalálharc. Rá kell hangolódni mint szellemileg, mint fizikailag.

Fiatal barnahajú és kékszemű fiú biceg feléd egy botra támaszkodva. Kifogástalanul beszéli a közöst, alkata vékony nyúlánk, egyátalán nem harcos fajta. Tépett szerzetesi csuhát visel, a fején kék-zöld véraláfutások és ütlegelések nyomai.

Nincs edzőtársa. Oda-oda megy egykét keménykötésű harcoshoz, de nevetve elhajtják:

-Én veled? ...-hahaha!...-jaj istenem! Megeszlek késsel villával te gyerek! Sajnálom fiú de nincs szoptatási idő! Készülj a harcodra, de nélkülem!

- Bocsánat asszonyom! -kezdi a fiú, nem több tizennyolcévesnél- nem sérteném meg vele, ha azt kérném gyakorlatozzon velem az aréna előtt? Sok fegyverhez nem értek, csak a bothoz. Ön támad és én védekezem. -mutatja meg neked ólommal és vasalással megerősített botját-Nem fog eltörni.-mondja. -De szükségem lenne egy kis gyakorlásra...nem fogok támadni, csak szeretném a védekezést kicsit gyakorolni valakivel...-simogatja meg rövid haját bizonytalanul. - De ha nem akarja, megértem...mindenkinek elég a maga nyomora nem igaz?-mosolyog a fiú barátságosan.

Kicsit húzza a lábát, nemrégen épülhetett fel egy sérülésből....és megérint a fiú aurájából finoman érzékelhető gyenge szakrális hatalom. Nem a Földanyáé, de nem gyökeresen ellentétes hatalom aurája. Nem taszít vagy irritál. Türelem, nyugodt beletörődés, álhatatosság és bizonyos fajta lelki tisztaság, romlatlanság: néhány érzés, amely megfogalmazódik benned a fiúval kapcsolatban.

[Kalmárfejedelem]

____________________________________________________________________________

HM: Kalmárfejedelem (helyettesítõ HM)
JK: West Marson
Esemény: Gyógyítás kereseés
Helyszín: Rivini Aréna, Gladiátor ISpotály
____________________________________________________________________________


A Gladiátor Ispotály egy szerény puritánsággal megépített, de tágas, jól szellőző, nagy ablakos, ferdetetős épület az Aréna hatalmas koplexumának tövében.
Az Arénából is és az utca felől is van bejárás.
Mivel rabszolga-gladiátorokat is ellátnak itt. Az utai ajtó bejáratát négy nehézíjpuskás lövész és négy hálós-pikás látja el.

Mielőtt bemennél a pikások összezárják előtted a fegyvereiket.

-Állatot nem vihet be! -mondják mogorgván. Nincs mit tenni meg kell válj egy időre a mókás utitárstól. (Valami nevet adj már neki Saggaras.)

Odabent legalább száz ágy van szabályos sorokba rendezve, amiben frissen ellátott sebesültek nyögdécselnek.

Fiatal, tiszta fehér kötényt, sőt finom cérnakesztyűt viselő seborvas jön.

-Üdvözlöm a nevem Morfinn (:D). Miben lehetek a segítségére?

***

Morfinn megvizsgál.

- Hmm, hmm. Eltörött a bordája. Mégis kivel verekedett?
- Tessék itt ez a gyökér, ezt rágcsálja, ez összehúzza a hajszálereket, és megakadályozza a belső vérzést. (//Off: Jó most nem akadunk fenn ennek tényleges orvosi megvalósíthatóságán...)// -Komolyan egye meg. Ezzel nem lehet viccelni. Az ize olyan mint a keserű méregé, de ne izguljon nem mérgezzük meg a "fizetővendégeink".

Morfinn lejegeli a zúzódásaid, és befáslizza az oldalad. A horzsolásokat, kicsattant bőrt ellátja. (5 Fp-t visszagyógyulsz.)

-Szorítókötés. Nem lehet vele semmit se csinálni, még sínbe sem tudom tenni, ennek magától, természetes gyógyulással kell helyrejönni. Amit tehettem megtettem. A gumót egye meg még ma és nem lesz baj. És legalább egy-két napig ne keljen fel az ágyból, és ne csináljon semmi megerőltetőt.

Morfinn 1 ezüstöt kér a gyógyításért. (A gyógynövény drága.)

Kicsit jobban érzed magad, mikor kilépsz az Ispotály ajtaján.

[Saggaras Zenir]

West Marson

*Amikor közlik vele hogy a cica nem mehet be felemeli a kis tigris csikos bundást.*

-Hmm olyan a bundád mint a tigrisé. Legyen a neved Tigris Rendben?:D
-Nos Tigris most itt meg kell várnod.

*És ezzel letezsi a cicát, megsimogatja, de le is nyomja hogy maradjon ott. Majd belép*

-Az hogy kivel verekszem legyen csak magán ügy. de végülis nem volt ellenfél.

-Maga most komolyan még meg is akar mérgezni

-Hát jó nincs mit tenni adja ide azt a gyökeret.

-Rendben doki persze hogy feküdni fogok-Mondja vigyorogva, majd oda adja az egy ezüstöt. És távozik.-Tigris merre vagy? Cicc....Cicc.

Mjad ha a macska megjelent akkor vissza felé indul az Enrawell csillagába.

[Yvett de Crei]

(Yarradic Pagan)

*Hogy íjat nem találtam jobban dühít a sorsom, a megfelelő karddal mérgemben csapkodok jópárat... De hát ez van...

A gyakorlótéren felmérem hogy ki hol, kivel, kutatok nő(k) után - aztán még nagyobb dühvel veszem tudomásul, hogy rajtam kívül egy sincs itt.

Magamban fortyogva vonulok el arra, ahol kevesebben vannak, és fejemben megfodul egy gondolat...*
<Pheee..... Ha ezeket legyaknám... Utolsó mocskos állatok, még akkor is ha pont ezek nem tehetnek arról, hogy én itt vagyok. >

*Leülök a földre - számomra még nem jött el a gyakorlatozás ideje. Először kíváncsi vagyok arra, hogy mi van a batyumban - milyen ruhám és cuccom maradt meg.
Épp a batyun lévő csomó bontásával bíbelődöm amikor a fiatal fiú hozzámszól.
Lendületből fordulok feléje és pattanok fel a földről, haragos és lenéző arccal. Felháborodásom, hogy meg mert szólítani arról is elfelejtetett, hogy itt nem értik anyanyelvemet - így szólalok meg.*
- Mit képzelsz magadról te rusnya dög! Azonnal takarodjáááá.... - *torkomon akad a szó, úgy nézek rá mintha kísértetet látnék... Nyelek egy nagyot, majd mégegyet és elhűlt arccal, értetlenül, megrökönyödve állok előtte.*
<Mi ez?... Ez nem lehet... Ez a... ez.... ez... ebből erő árad... és férfi.... és.... hogy? de hát nekik nem.... nem lehet.... nem lehetne...>

[Kalmárfejedelem]

____________________________________________________________________________

HM: Kalmárfejedelem (helyettesítõ HM)
JK: Yarradic Pagan
Esemény: Ütközet előtt
Helyszín: Rivini Aréna, Gyakorlótér
____________________________________________________________________________


A fiú látva elhúzódásodat nem erőlteti tovább a társalgást.

- Rendben. -mondja; elmegy és egy fabábuval kezd gyaqkorolni.

//Off: A batyudban, amit odaadtak, minden személyes felszerelési tárgyadat megtalálod, amit eredetileg feltűntettél az Adatlapon.//

Sokféle harcost, sokféle gladiátort látsz itt:

- szigonyos dobja hálóját ellenfelére, aki belegabalyodva, kapálódzva elesik (rossz emlékeket ébreszt benned).
-láncos buzogányos félvértezetes dzsad óriás csépel egy hosszú szőke hajú férfit, aki pajzzsal és hosszú ramireával védekezik.
- borotvált fejű aszsisz, kinek csak egy megnövesztett és befont tincs ugrál a feje tetején lándzsájával kisöpri egy feltünően szíjas izomzatú harcsabajszos niarei alól a lábát, ám mintha az rugón járna, fektéből felpattan és újra harcra kész.

Yarradicnak van négy órája a viadal megkezdéséig mivel tölti az idejét?

[Yvett de Crei]

(Yarradic Pagan)

*Zavartságom a meghökkenéssel sokára múlik el, addigra már a fiú egy bábun gyakorol. Nehezemre esik elhinni azt amit érzek a fiúból, csodálkozom és egyben kíváncsiság is ébred bennem, hogy hogy lehet ez.
Azonban elnyomom magamban - most van fontosabb dolgom is. Teljesen félrevonulok - ha lehet minél messzebb mindenkitől. Ott letérdepelve, majd a sarkamra ülve fejemet lehajtva imát kezdek el mormogni a Földanyának. Imát, melyben bocsánatát kérem amiért elbuktam, s népem - népe - nagy részét lemészárolták, míg másokat szabadságukban korlátozva rabszolgasorsba taszítottak idegenek. Imát, melyben megköszönöm, hogy életben hagyott, hogy lehetőségem van kitörni, változtatni sorsomon. Imát, melyben hűségeskümet újra elmondom feléje.
Mindez nem tart tovább egy fertályóránál - majd elesett húgaim és nővéreim, valamint anyám lelkéért imádkozom hozzája - dicső, a szabadságért vívott csatában haltak meg - s bár elbuktuk a csatát, haláluk nem volt értelmetlen, hisz én még élek és a bosszú csendesen várakozik lelkemben.
Ezek után kelletlenül állok fel, ideje másra koncentrálni... lassan eljön az idő és a bemelegítés hosszadalmas lesz számomra. Nem tudom mióta nem edzettem már - hetek?, hónapok?... Izmaim elgyengültek kicsit, elszoktak a harctól. Először csak bemelegítő gyakorlatokat végzek kard nélkül, majd a karddal alap vágásokat, szúrásokat, hárításokat. Aztán az egyik bábuhoz megyek - "ütöm-vágom", de nem olyan mint népem között a gyakorlás...*
<Ez a bábu semmire sem jó... egyhelyben áll, semmi értelme.... kell valaki, egy hús-vér ember. Kell valaki akit gyepálhatok, aki mozog, védekezik és aki támadni is képes... >
*A kialakult párosokat elnézem, majd tekintetem a fiúra vándorol. Ismét rámtör az a furcsa érzés... hozzálépek.*
- Te velem gyakorlat előtt harcnak még itt is akar?

[Kalmárfejedelem]

____________________________________________________________________________

HM: Kalmárfejedelem (helyettesítõ HM)
JK: Yarradic Pagan
Esemény: Ütközet előtt
Helyszín: Rivini Aréna, Gyakorlótér
____________________________________________________________________________

A kapcsolat létrejön a Földanya és papnője között, manával töltfe fel annak lelkét és megerősítve hitében, hogy itt sincs teljesen egyedül.

A fiú közben már alaposan kiizzadt a botozásban.
A kérdésedre abbahagyja a bábú csépelését és hátrafordul.

- Természetesen asszonyom. -lihegi és megtörli a csuhája ujjával a homlokát.

-Akkor ahogy megegyztünk: én már kitámadtam magam a bábuval elelget, én védekezek, ön pedig támadjon. - javasolta a fiú.

- ...és köszönöm. A nevem Otis. -biccent feléd.

Megpörgeti a botot és védekező állást vesz fel.

[Yvett de Crei]

(Yarradic Pagan)

*A megerősítés és támogatás érzése megnyugvást hoz el lelkemben.*

- Pag lenni én. - *s bólintok a fiúnak, hogy rendben van. Eleinte csak óvatosan támadok feléje, majd ahogy egyre jobban kiismerem harcát, egyre jobban viszem bele a sajátos tudásomat. Nem kímélem Otist, bár nem célom a megölése, megdolgoztatom mind magam, mind őt rendesen (azért nem végkimerülésig, hogy legyen elég energia az arénában való küzdelemhez mindkettőnknek).*

[Kalmárfejedelem]

____________________________________________________________________________

HM: Kalmárfejedelem (helyettesítõ HM)
JK: Yarradic Pagan
Esemény: Ütközet előtt
Helyszín: Rivini Aréna, Gyakorlótér
____________________________________________________________________________


Otis kiváló defenzív taktikát folytat, még az is lehet, hogy van esélye életbenmaradni.
Ígéretéhez híven egyszer sem támadott ki a védelméből, és te is átmelegedsz illetve "átállsz" a közelgő élethalálharcra.

Egy bő órát gyakoroltok mikor már te is úgy érzed felmelegedtek a régi harci reflexeid.
A terem oldalánál felálított asztalon nagy kannákban tiszta víz és némi élelem (sajt, rozskenyér, szalonna) található.
- Uh. Azt hiszem most már elég hölgyem. Menjünk együnk. -Yarradic akár megy, akár nem, Otis otthagyja és falatozni kezd.
Eljön az idő, a viadalkezdés órája. Egyre feszültebbek és idegesebbek az emberek
Sok számszeríjas és lándzsás őr jön, akik elkülönítik a küzdöket és felszólítanak titeket, hogy a választott fegyverekkel vonuljatok át az Gladiátorszállásra, ahonnét majd ki-ki a maga idejében az Arénába lép.

***

A szálláson nagy a tömeg sok-sok harcos, ki kényszerből, ki a dicsőségért jön ide ölni zsúfolódott itt egybe.

Elől az Arénamester ordítozza a segédeinek és az őröknek az utasításokat.

-Rendben! Figyeljen rám mindenki! Telt ház előtt játszunk, úgyhogy lesz mit bezsebelniük, ha szépen játszanak!

-Yarradic! Maga kezd! Fogja a cuccát és menjen a kivezető folyósóra. Ez már az Arénába nyílik! Négy őr is lesz maga mögött, hogy jobb belátásra bírják, ha makacskodna. Úgyhogy indulás, mutassa meg milyen egy tökös nő!

***
Elindulsz az aréna nézőtere alatt meghúzódó alagúton. Kintről tömeg moraja és fanfárok hangja, illetve a Porondmester kierősített hangja hallatszik.
A fejed fölött a folyosó plafonjában teljes szélességében egy rács van. Nem nagy rács egy kis szobácska lehet ott. Két katona figyeli mozgásod. Mikor lehaladsz a rács alatt, beborítanak rád a rácson keresztűl egy nagy kondér...vért. Teljesen összemocskolnak vele.
Mögötted az őrök csuklanak a röhögéstől.

-Egy kis ajándék, hogy a hastinok ne aludjanak el mikor meglátnak. -vigyorogják.

Két lándzsa hegye mered feléd, mögöttük a két nehézíjpuskás lépdel. Ezt a harcot meg kell vívni.
Már csak egy ajtó van előtted, egy leengedhető vasrács! És mörötte....a Rivini Aréna sárga homokja, és a küzdőtér egy résézt látod! Óriási embertömeg hullámzik a lelátón.

- Várj. -mondja az őr a hátad mögött - majd szólítanak.

A Porondmester hangja betölti az Arénát:

- ÉS MOOOST....A MAI NAPI VIADALT KÜLÖNLEGES CSEMEGÉVEL KEZDJÜK! NEM MÁS FOG MA ITT HARCOLNI NEKTEK, MINT A PUSZTÁK BÜSZKE PÁRDUCA, AREL LEÁNYAI, A FÉRFIAKAT IS MEGSZÉGYENÍTŐ EREJŰ ÉS BÁTORSÁGÚ EEEEEMRELIIIIIN! KÖSZÖNTSÉTEK HÁT...AAAAAAZ AMAZONKIRÁLYNŐŐŐŐŐŐŐŐŐT! - dübörgő ováció a lelátókról, ami téged csalogat.

Mikor kilépsz elvakít a fényes nap, amit már nem is tudod mióta nem láttál. Forró a homok a talpad alatt, ami vérszagot áraszt. Mellbevág az az emberfolyam ami ott őrjöng körben körülötted. Sokkal inkább tűnik úgy, hogy ők tépik a saját húsuk és azért vonítanak. A látszatra teljesen sík porond felültében köves sziklák emelkednek ki a földből, hogy díszletül szolgáljanak a mai napi első viadalnak.

- ÉS ELLENFELEI A HASTINOK!!!!

Négy nyitott ketrec emelkedik ki a földből, bennük hatalmas testű fekete harcikutyák. Alaposan felhergelhették őket előtte...éles hangú síp szól valahonnan, a kutyák vérben forgó szemmel elkezdenek körülötted körözni, egyre szorosabbra húzva a gyűrűt.

Az első támadás valóban hátulról ért, de nem vagy meglepve....

//Off: Kérek tőled 12 KÉ 12 TÉ (azt is mennyit gurítottál és menyi az összesített) és 12 sebzésdobást, PM-ben a Kalmárfejedelem címére. Ha varázsolni akarsz azt is hogy mit.//

[Yvett de Crei]

(Yarradic Pagan)

*A bemelegítés végén egy kis szusszanás után én is eszem és iszom egy keveset.
Az óra eljövetele enyhe feszültséget kelt bennem. Ráadásul az a sok összegyűlt férfi egy rakáson irritálja lelkem...
Az arénamester szavaira kelletlenül mozdulok meg és indulok el.
A folyosón nagyon figyelve mindenre haladok el, de nem számítva arra, hogy bármit is rámöntenének - így a kondér vér telibetalál. Reflexszerűen suhintok egyet a karddal a rács felé gyűlölettől sugárzó szemmel...
Egy csapás elég ahhoz, hogy hirtelen támadt érzéseimet levesessem, majd pár mozdulattal szememből, orromból, számból a vért kitörlöm.

Kilépve összehúzom szemem a napfényre, majd pár pillanatra be is hunyom... aztán pár lépést ismét előremegyek. Borzadva nézek szét a lelátón - eddig nem érzett érzelmek rohamoznak meg, de még magam sem tudom mifélék. A gyűlölet bizonyos fajtája talán, iszonyat, megvetés, és még ki tudja mi...

A kutyák érkeztére megfeszülök...*
<Szép nagy dögök és ki tudja mikortól nem adtak nekik enni. Még a vér is felesleges, ezek bármire rámennének ami mozog előttük...>
*Igyekszem nem törődni a nézősereggel, csak a kutyákra próbálok koncentrálni.... várok, hogy kezdjenek... és igyekszem először kitapasztalni, hogy mit tudnak, hogyan harcolnak...*

[Kalmárfejedelem]

____________________________________________________________________________

HM: Kalmárfejedelem (helyettesítõ HM)
JK: Yarradic Pagan
Esemény: Yarradic első küzdelme
Helyszín: Rivini Aréna
____________________________________________________________________________


Yarradic-ot körbevették a Hastinok, akik nem támadtak azonnal rá...módszeresen körözni kezdtek körülötte, akár a farkasok; és Murdoc valóban nem hazudott: az első támadás; sőt minden támadás onnan érte a harcosnőt, ahová nem figyelt -vagy legalábbis a kutyák kiképzésének alapelve szerint - védtelenebbnek gondolták. Előszőr a combjába és a vádlijába martak, hogy lelssítsák. (3 Ép és 12 Fp veszteség) A combodon nagyon csúnya sebeket ejtenek, egy kettő még az oldaladba is belemar a harc ideje allatt.
Az amazont minden támadása talált. //Arányaiban a harc alatt az emrelin ütéseinek háromnegyede túlütést okozott.//

A hastinok nem adták fel a harcot az utolsó falkatagig támadtak, szó szerint meg voltak őrjítve.

Yarradic nem húzta el a harcot a lehető leggyorsabban lekaszabolta a harci kuyákat. A legvéresebb és legkomolyabb találatokat nagy ovációval jutalmazták.
A közönség tetszését nem korbácsolta fel, de jó hangulatot csinált az elkövetkező küzdelmekhez.

Néhány csillogó érmét dobnak feléd az arána azon részáben, ahol a vérmocskos homokban állsz.

Az összecsapást megnyerted, a nézőknek összeségében tetszett, szórványos taps jutalmazza még az amazon küzdelmét.

A lábad nagyon vérzik és sántítasz is rá.

Mögötted felnyílik a gladiátorszállásra vezető vaskapu szája.
Az első napot túlélted az arénában.
//1 a értékű ezüstöt zsákmányolsz, a szokásos 5 ezüstös napidíjadon felül.//

______________________________________________________________________________

Jutalmazás:

-Yarradic harci tapasztalatot szerzett, 1 Tp-vel jutalmazom.
______________________________________________________________________________

[Yvett de Crei]

(Yarradic Pagan)

*A harc kifárasztott, a sebek pedig iszonyúan fájnak. Az utolsó kutya levágása után csak lihegve állok fejemet lehajtva egy kis erőt gyűjtve....
... ekkor veszem észre, hogy körém csillogó érmék potyognak...
Eszembe jut az arénamester szava - valami pénzről beszélt, meg valami ezüstről....*
<Ezek lennének azok? És ennek a vacakságnak van ekkora jelentősége? Ezek hibbantak... de mivel ezek fontosak ahhoz, hogy kijussak, összeszedem. Hm... remélem elég lesz neki és ki fog engedni erről a mocskos helyről. >
*Így is teszek - lehajolok (guggolok - amelyik nem fájdalmasabb) és összeszedem a körém dobott érméket.
A nézőközönséggel nem foglalkozom egy pillanatot sem, egyáltalán nem érdekel, hogy ők mit csinálnak, vagy mit nem...
A kapu nyitódásakor odakapom a fejem, majd lassan eléri tudatomat, hogy oda be kell mennem. Bicegve, sántikálva, egyik kezemben az érmékkel, másikban a karddal elindulok befelé a vaskapun.*

[Kalmárfejedelem]

____________________________________________________________________________

HM: Kalmárfejedelem (helyettesítõ HM)
JK: Yarradic Pagan
Esemény: Túl a küzdelmen
Helyszín: Rivini Aréna
____________________________________________________________________________


A Gladiátorszállásra visszatérve az Arénamester fogad:

- Jó voltál Yarradic! Látom pénzt is gyűjtöttél...hogy döntesz megtartod a keresményed vagy a vételáradba forgatod vissza? Ez még nem elég a szabadságodhoz, ennél több kell! -követelődzik.

-Tessék itt van ez a bronzplakett. -Menj át az Ispotályba add oda a felcsernek, az tudni fogja, hogy a mi emberünk vagy és az Arénában sebesültél, tehát el fogja látni a sebeidet .A fegyvert ne rakd vissza az állványra, mert lehet mire visszamennél érte, más gladiátor már elviszi.

***

Az Ispotályba belépve látod, hogy egy tágas jól szellőző napfényes terem, sok-sok ággyal. Az Ispotány egy részét -azt ahová a Gladiátorszállásokra vezető átjáró van- ráccsal kerítették el, hogy a rabszolgákat el tudják különíteni azoktól, akik az utcáról jönnek be gyógyulást kereseni. Nincs is a rács-falom ajtó, ami átjárást biztosítana, csak egy kis ablak, amin az itt szolgálatot teljesítő seborvos bekérheti a segédeitől a szükséges dolgokat.
Őrök sem mennek veled. Minek? Nem tudsz megszökni.

***
-Jó napot kisasszony!- köszözn rád az öreg felcser- A nevem Morfinn. ...
-Feküdjön fel oda! -Hát ez csúnya! Rendesen elintézték.
Ha engeded neki (és nem saját magadt akarod gyógyítani)Morfinn kitisztítja és egészen apró, gondos öltésekkel összevarja a sebeidet, majd bekötözi.
-Míg nem gyógyul fel addig itt lábadozzon. Elnézést, most mennem kell.

***

A szomszéd ágyon Otis fekszik a nellkasán átvérzett kötéssel, mikor Morfinn elmegy; felül törökűlésbe, lehámozza magáról a kötést, lehuyja a szemeit és a tenyerét a mellkasára tapasztja. Láthatólag nem imátkozik de a kezéből, meleg színű fény támad, aminek nyomán összezárulnak a sebei.
- Sajnálom de téged csak akkor tudlak felgyógyítani, ha beengedsz a tudatodba, ahol eggéválok az emlékeiddel. Szerzetes vagyok és nem pap...-mentegetőzik Otis, én nem egy istent szolgálok, hanem a teljes pyarroni istencsaládot tiszztelem.
-Szóval Yarradic szeretnéd hogy segítsek? Bár érzem rajtad, hogy neked is van kapcsolatod a látható világon túli hatalmasságokkal....ti a Földanyát imádjátok ugye?

[Yvett de Crei]

(Yarradic Pagan)

*Amikor az Arénamestert meglátom elé dobom az összeszedett pénzt.*
- NE!... Akkor én most menni el innen. Lenni én szabad mer ezt te adni én neked. Te mondani nekem, hogyha én adni sok érme én lenni szabad innen el megy.
*A követelőzésére, hogy nem elég az összeg neki, s így nem enged el úgy markolom meg a kardomat, hogy akár azonnal támadnék elborult aggyal. Egyetlen villanás jut el az agyamig, mégpedig a nyílpuskával felszerelt férfiak a háttérben. Egy felbőszült bikaként állok előtte fújtatva, gyilkos szemekkel.*
- Mennyi? Mennyi érme kell neked? - *sziszegem fogaim között a dühtől reszketve.

A felém nyújtott bronzplakettet elveszem és belülről tajtékozva elindulok a megadott irányba az ispotályba.*
***

*Az öreg felcsernek csak bólintok, fejemben csak a szabadulás és még az a sok nap jár amit itt kell még eltöltenem. Hangulatom komor ami meg is látszik arcomon, tartásomon - megszólalni sincs kedvem. Leülök az ágyra és hosszú magammal való tanakodás után fekszek csak le és hagyom, hogy Morfinn kezelésbe vegyen.*
<Bár a Földanya nem hagyott magamra, mellettem áll, de nem pazarolhatom hatalmát erre. Nem hiszem, hogy örülne neki, ha csak magamra és nem a gyermekeire álldoznám az erőmet. El kell tűrnöm ezt a férfit, még akkor is ha nehezemre esik kicsit. Egyszer már meggyógyított, elvileg most is megfog.... és ha jól sejtem rendesen.... Annak a dögnek még kell sok érme, és ha hagy elvérezni, meghalni nem látna egyet sem... ezt pedig nem engedi meg....>

***

*Távozásakor veszem csak észre, hogy Otis a mellettem lévő ágyon fekszik - vagyis épp ül fel. Árgus szemekkel nézem, hogy mit művel...
Még a lélegzetemet is visszatartom míg nem fejezi be.
A segítsége felkínálásakor fellángol a szememben a tűz és hirtelen vágom rá:*
- Nem! Nem segít így te! Földanya lánya nem enged idegent magához erővel.
*Ezek után kicsit megenyhül arcom, s a szememben lobogó tűz kihúny.*
- Akarásod azért köszönöm. Nekem ez világ idegen, én nem tudni mit beszélsz szertzetről és arról a pi... piranosi család mi...