Sub rosa

[Jomadar]

(Somuris)

Tycian beszólására:
- Nagy bölcsességre vall egy szempillantásból látni, kivel bánta kegyesen az égiek - még ha a pillanat oly hosszúra nyúlik is - mondja a férfinak elismerően bólogatva. Akik ismerik, látják, hogy nincs benne gúny, inkább játékos beszólás.
- De bizton állíthatom, a hölgy csodás tettekre képes, (itt kihagy egy fél másodpercet és most azért rápillant Trixi ábrázatára, gondolom félreérti ), uraságod nyelvtudásán is jókorát csiszolt egy röpke tekitet által. - * vajon miért kezdett tökéletesen választékosan beszélni, amint Trixi melleire nézett, míg teljesen hétköznapi mondatokat tört eddig?*.

A nőnek széles kézmozdulattal, csak óvatosan nézve a szemébe:
- Válasszon kedvére hölgyem. Akár saját fekhelyem is örömest engedem át.
* Egy jópofa tudós, aki olykor beszéli a közöst, máskor töri; és egy néma hölgy, akinek a szemébe kell nézni. Borzasztó paranoiás lettem itt a Felföldön. Na majd kiderül, van-e rá okom. *

//Navi, priv üzi megy//

[Castor de Vinter]

Castor nem szentelt további figyelmet a vendégeknek.
<Úgy is van most ki szóval tartsa őket, de a lány a lány; ő gondolom csak a shadoni nyel szavait olvassa szájról...>

Inkább leült az asztal mellé egy székre és egy fenőkővel nekiállt gondosan kiélezni a pallosa élét.

Közben-közben vet egy-egy pillantást a beszélgetőkre.

Castor nem értett a közettanhoz így nem tudta ellenőrizni a vándor szavainak igazát.

-Azt nondta közeteket tanulmányoz. - mondta Vargasnak - Aztán miféléket? Tudna mutani egy érdekes darabot egy hozzá nem értőnek? -kérdi Castor.

[Mesemondó]

_________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-Felföld, erdészlak
Idõpont: Téli triád, Szent Tameris hava, este
Résztvevõk: Castor, Somuris, Vincent
_________________________________________

//Somuris melyik szintre is hurcolkodott fel aludni? Elfelejtettem... //

Hanas egy ideig NJK lesz

Frida biccentett, hogy érti, s maga holmiját teketória nélkül odadobta. A szeében nem volt semmi különös, átlagos női szempár, igézet nélkül Azután levette csizmáit és a tűz melegének közelébe tette le. Unottan figyelte, mért nyúl Tycian a táskájáért. Sejthette, mi van benne.
Trixi az első adandó alkalommal megfelel a dalnoknak:
-Az erdészlak ismerős hely, hisz sokaknak ez az egy menedék kerül az útjába. Ám az efféle kiruccanásokhoz nem értek. Nem tudom, mi lehet izgalmas egy rakás kőben...
Trixi a korábbi élcre nem sértődött meg. Tycian sem.
-Oh, úgy tűnni, ha látni szép, eszembe jut több szó és jobb lesz grammatííka.
A donna ráncolta ezen a homlokát, majd vállat rántott és el is feledte az egészet. A férfi kapott kávét s féltőn maga mellett tartotta a táskáját. Mintha legalább egy adóbegyűjtő óvná az uraság aranyait.
Castor kérdésére viszont már nem vot olyan zárkózott, a táskát feltette az asztalra, felnyitotta két kapcsát s szétnyitotta. A táska kemény bőrből készült, s bőrönd formájú volt. Belül pedig kis fadobozok rendezett összessége tárult a szemek elé. Az egyik kis dobozt felemelte s a vékony falapot eltolta, hogy be lehessen nézni a dobozva. Egy csillámló fekete követ vett elő:
-Ez itt sok kőzet kicsi rész...hm, minta. Én elmegy érdekes szikla, néz kövek s ha talál olyan, mit akar én később megnéz még közel, akkor tesz el egy darab ide doboz s lesz az a darab egy én gyűjtemény. Én próbál kitalál, az kő hogy kerül oda s mi az ő történet. Frida mond, én munka nagyon unalmas. de nem lehet mindenki egy dolog szeret, nem igaz?
S óvatosan nézegette a tenyerébe helyezve. A kis dobozok mellett pici véső, szőrből készült többféle finomságú ecset, s csipesz is található volt, meg egy kis kalapács.
-Ez pont nem érdekes, de várni, keres olyan, ami nem kőzetes is talán hisz értékesnek!
A fekete kő visszakerült a dobozába, majd a férfi állához emelte ujjait, gondolkodott, végül felderült, mert eszébe jutott valami. Kiemelt egy diónyi durva követ, amit aztán kettévett: szépen kettévágta valaki s megcsiszolta az elválasztott részeket.
-Ez ez...-a donnára nézett s annyit mondott:-Achát. Hogy mondják közös nyelven azt hogy achát?
Messala beszívta ajkait.
-Uram, halvány lila gőzöm sincs.
-Nos, uram, ez lenni...akkát...hm...mi mondani achat, nem tud más nyelv ez név...

http://www.szm.ch/pics/bulls/Achat1kl.jpg

A nomád odavetett egy hanyag pillantást, de a kövek nem nyűgözték le túlzottan. Sokkal inkább az kötötte le, hogy egyen, s aztán vackát megvetve elnyúlhason az ágyon.
Miután kimutogatta magát Tycian (jött ott az egyszerű grániton át egy töredék fehér márványon keresztül malachitig), főleg, ha volt kinek, maguk is haraptak valamit, hagymát meg sajtot és barna kegyeret, amiben rengeteg mag volt. Aztán Tycian, hiába pillantgatott néha Trixire, mivel a nő nem reagált rá, sóhajtva kereste meg fekhelyét. Hosszú nap volt, fáradtság kezdett kúszni mindenkibe. Trixi elfoglalta az első őrködő helyét a tűz mellett.
-Ha mindenki lefeküdt, járok egy kört a lak körül és nézek a lovakra is. Három óra múlva keltek valakit!-szólt.
"És figyelni fogok erre a két vándorra..."-suttogta a nő hangján a mondatot Trixi a dalnok elméjébe.

//Esti reagot írjatok, aztán folytatom//

[Mesemondó]

_________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-Felföld, Jégpalota
Idõpont: Téli triád, Szent Tameris hava, délután
Résztvevõk: Tiarren
_________________________________________


Ahogy Tia a lábát a földre teszi, hideg márvány siklik alá. Márvány, és nem jég.
-Csak ebben a helyiségben ilyen a padló, a többi helyen jég borít mindent-magyarázza Tamrin, mielőtt Tia kedvet kapna ahhoz, hogy kipróbálja a menést másutt is
Nem ül ki az arcára meglepettség, hogy Tia néha elfeledkezik magáról, természetesnek veszi ezt a fajta alkalmi felszabadultságot. Leül Tia mellé, végigsimít a karján, úgy kezd bele:
-Több évtizede vagyok itt. Varssa csak később érkezett, mondjuk úgy, megismerkedtem vele és idehívtam, legyen társaságom és segítőm, ha úgy adódik. Önként jött, önként van itt. Ő jár ki olyankor, amikor én nem tudok vagy nem vagyok képes rá. A téli évszakon kívül mindig egy helyben, itt tartózkodom, Nem viselem jól a meleget. Őneki viszont mindegy, ahogy az embereknek és neked is. S ő jobban is szeret forgolódni a felföldiek között, vagy ahogy én hívom, a babonások között. Ért ahhoz, hogy másnak láttassa magát, mint ami, így sosem fedik fel igazi kilétét.
Kezét megpihenteti Tia kezén kicsit, de nem szakadt meg a szava:
-A népem nem ide való, itt egyedül vagyok. Mind igényeljük a hideget és a jég közelségét. Ez gyengeség, de erő is, mert ismerjük minden arcát és fel tudjuk használni szinte bármire.
Közben hagyja, Tia hadd nézegesse a ruhát:
-Meleget ad, hiába tűnik vékonynak, és igen, neked szántam. Próbáld csak fel...
Ám Tia igen merész volt. A férfi nem hitte volna, hogy ott, az ágyon térdelve áll neki vetkezni és öltözködni. Mivel Tia háttal volt, nem látott semmit abból, amit esetleg ez a megmozdulás kiváltott. de mikor kész volt s megfordult, már igen...
Az ajtó, anélkül hogy bárki hozzáért volna, bezárult. Tamrin állt, elnézett a felhők felé, majd Tiára pillantott. Szépen végignézett rajta, nem leplezte azt, hogy megkívnánta a lányt. Hozzálépett, megigazította Tia haját majd szájára hajolt. Jobbjával megtámasztotta a lány tarkóját, baljával átölelte derekát s magához húzta. Ez a csók forró volt, nem olyan, amiből elnézést kérve ki lehet bújni és úgy tenni, mint akire nem volt semmi hatással. Tamrin határozott volt, de nem erőszakos. Tia bármennyire is ismerte magát, meglepve tapasztalhatta, hogy furcsa bizsergés szalad végig gerince mentén.

[Jomadar]

(Somuris)

A felső szinten helyezkedett el.

- Vállalom a második őrséget.
* Vajon eltűnhetnek a felhők? *

Elég hamar nyugovóra tér ha teheti, ez a hideg álmossá teszi.

[Hakea Ello]

(Tia)

-Ó...

Hangzott a rövid, meglepett válasz. A csók kissé váratlanul érte; erről tanúskodott, hogy szerelme karjaiban kicsit fészkelődött, amíg kényelmesen elhelyezkedett. Csókja ugyan tapasztalatlanságról árulkodott, mégis rövid idő alatt olyannyira összehangolódott Tamrinnal, hogy egy tapasztalt szerető is elismerően fejet hajtott volna érzéke előtt. Hosszú szempillái finoman cirógatták a férfi arcát, s kezeivel lassan magához is ölelte, finom ujjai hegyét föl-le járatva gerincén. Aztán, mikor egy pillanatra eltávolodtak egymástól, orrát szerelmééhez érintve megkérdezte tőle:

-Félsz, hogy megszököm, Tamrin?

Furcsa pillanat volt. Tia tudta, hogy miért zárta be az ajtót, mégis megkérdezte. S a sejtelmes, lehelletnyi mosoly, a félig lehunyt szemhéjak mögül ravaszul csillanó íriszek...merő titok. Úgy tűnt, Tamrin karjai közt biztonságban érezte magát, s hogy a következő csókot maga kezdeményezte, arra utalt, hogy élvezte a gyengédséget.

[Castor de Vinter]

Castor maximálisan partnere volt a tudósnak az élménybeszámolójában.

Castor apja kovács volt, és a fiába is átörökítette a kézzel fogható dolgok értékét, a dwoon el is kér egy-egy mintát a tudóstól, hogy megnyomkodja, megtapogassa és nézegesse.
Castort -bár nem értett hozzájuk- de édekelték az "anyagok", találgatta a szilárdságukat és az alakíthatóságukat.

- Mit mondott annak mi a neve? -Valóban? -Szerintem ez nagyon értékes munka.
-Megtalálni és megmondani, hogy egy hegyben mi az ami érték és mi az ami talmi...ez hasznos. Azt is fel tudja mérni, hogy hol érdemes arany, ezüsst, réz, vagy só után kutatni és bányászattal próbálkozni???

-Tudja nekem otthon a birtokomon van néhány nagyobb hegy, de még soha nem mérettem fel valami tudorral, hogy rejt is -e kincset a méhük, vagy meddő követ...bár látom önnek egy kavics sem meddő. -mosolyog a férfi.

-De tervezem, hogy valami tudóst hívok, aki ezt meg tudja mondani, mert tervezem, hogy a birtokon bányát nyitok...ah...istenem...otthon. Egyszer csak hazajutunk mi is végre...igen...tudja nem itt születtem. A Dwyll Únió a hazám.

[Mesemondó]

_________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-Felföld, Jégpalota
Idõpont: Téli triád, Szent Tameris hava, délután
Résztvevõk: Tiarren
_________________________________________

-Nem, Tia -mondta halkan a férfi, végig Tia szemeibe nézve- Csak én a magánéletem nem szeretem nyilvánosan élni. Mert személyes és ránk tartozó, nem kellenek fürkész tekintetek. Nem mintha szolgálóimnak szokása lenne, de így kellemesebb.
Nos, nem tudni, Tamrin tapasztalt szerető vagy sem, de a csók kellemes volt, akár vérpezsdítő is. Tiát nem osztályozta senki sem, hisz ez nem verseny, ahol csak az a befutó, aki odarakja helyesen a dolgokat. Az összhang alapjai megvannak, ami ígéretes. A második csók már tüzes volt, a férfi ölelése szorosabb, de nem folytogató. Végigsimította a lány hátát, majd megcirógatta mindkét oldalát. A cirógatás közel járt Tia kebleihez, de nem érték el. Ugyan így, bár csípőjén járt Tamrin keze, fenekét nem illették. Lehet hogy csak még. Kiérződik mozdulataiból, hogy szeretné nőként magához ölelni. Úgy igazán, ruha és erkölcsi dogmák nélkül.A csókban vot egy pici sürgetés, s az ölelés ereje is ezt sugallta.

[Mesemondó]

_________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-Felföld, erdészlak
Idõpont: Téli triád, Szent Tameris hava, este
Résztvevõk: Castor, Somuris, Vincent
_________________________________________

Tycian elemében volt, készségesen válaszogatott:
-Igen, érteni ahhoz is, hogy tud jó ipar és munka keres jó kő, mint nem csak szép, de lenni hasznos is! Én még most lenni új nem segéd, ha lesz tavasz, én kezd munka egy bánya. Ott nem lehet azt csinál amikor én akar, így itt a tél, és most keres fel érdekes hely, nézni kövek magamnak. ha van birtok, jó ötlet nézni hegyek, sose tudni, mely kő jó és ad ipar. Só drága, nagy gazdagság tud csinál, ha lesz ott bánya és munka. Arany és ezüst ritka, s nehezen lel, és azt kell kiszed kő, kell több vagyon és munkás, de az is jó ipar, csak kell figyel...verseny-társik...
Mészkő is hasznos, én tud, de én sajnos fog dolgozni "csak" márványbánya.
A csakot moslyogva ejti, tehát elégedett, bár nem egy nemesfémbánya vár rá.
-Úníó...az messze észak? Oh, én egyik társ, ki tanul kövek és bányamunka utaz el messzi észak. Ő ott akar munka és látni világ. Ő jól beszél közös nyelv. Talán ő eljut oda és ír nekem levél majd, milyen ott.
Szívesen beszélget a férfi, bár szemei le le csukódnak, fáradt ő is. Frida hamar elfeküdt a dalnok mellett, hasmánt és nyakig takarózott.

A dalnok Trixi bökésére kel:
-Te jössz. A tűzre rakj, és a fa már elfogyott, hátra kéne majd menni. Nem volt semmi, farkasokon és baglyon kívül. Az ég kitisztult, de nagyon nagy a hideg.
Mindezt halkan összegezte. Mindenki aludt. A tűz lassan parázsba fordult, és valóban nem votl tartalék fa becipelve több.

[Saggaras Zenir]

Vincent

*A kövezés egyáltalán nem kötötte. Miután megmelegedett, és belakmározott, Hanashoz hasonlóan ő is közölte, hogy három óra múlva váltáskor ébresszék fel. Majd eldőlt a fekhelyén, és egy pillanat alatt álomba merült.*

[Hakea Ello]

(Tia)

Tamrin reakciójára szélesen elmosolyodik, majd közel hajol füléhez, hogy súgjon valamit.

-Tréfának szántam, kedves. Figyelmes vagy, és ezt köszönöm. Nagyon...

Kezei az újabb csók hatására párja csípőjére siklottak, s ott meg is állapodtak. Mikor kedvese oldalát cirógatta, jól láthatóan megborzongott, arcára nyomban kiült a pír, méghozzá teljesebben, mint eddig bármikor. Remegő sóhajjal és egy pillanatra összeszorított szemhéjakkal dőlt hátra kedvese karjaiban, a különös köntös, melyet viselt, lecsúszott vállairól. Ügyes mozdulattal le is vetette magáról, majd lesütött szemekkel várta, hogy párja, ha kívánja, teljesen mezítlenre vetkőztesse.

Tia tengerkék szemei minden egyes símogatástól egyre sötétebbek lettek, s kristálytiszta csillogásukat csupán az egyre gyűlő könnyek tartották fenn. Boldog volt, egyszerre gyermek és felnőtt egyaránt. És bár eleinte szorongott, a szerelem mennyei érzése minden félelmét elmosta. Furcsa lehetett így látnia Tiarrent a férfinak, hiszen egy szó nem hagyta el ajkait, s mámoros tekintete egyértelművé tette, hogy akár elevenen felfalhatná, ha kívánja. És bizony a világ összes ragadozója megirigyelte volna Tamrint a gyönyörű, selymes bőrű prédájáért.

[Mesemondó]

_________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-Felföld, Jégpalota
Idõpont: Téli triád, Szent Tameris hava, délután
Résztvevõk: Tiarren
_________________________________________


Tamrin akarta is. Keze Tia vállára siklott a lány karjain felfelé, majd az anyagot letolta, amíg a ruha végre a lány bokájához nem rogyott. Kezeibe vette Tia arcát, mély csókot adott neki, s csupán ujjbegyeivel érintve az elf bőrét, mindkét keze az arcról elért a nyakra, nyakról kulcscsontra, onnan pedig leheletnyi könnyen a keblekre, szándékosan lassan hagyva el azt, de folytatta útját a bordákra, hasra, hogy aztán a csípőt elérve magához húzhassa. S mikor ajkaival megcsókolta Tia nyakát, jobbjával lekapcsolta saját köpenyét. Magához húzta a lány kezeit, hisz Tamrin szerette volna, ha nemcsak ő érinti meg a másikat, hanem a lány is őt.
A szobában lassan langyos lett, de szinte Tia el is felejthette volna, önnön teste s a másiké adott még mellé elég meleget.
Az időközben félmeztelenné vetkezett férfi magához vonta Tiát.Vékony volt, s ha varázslónak is mondta magát, nem tagadhatta le: valami harchoz is konyíthat, mert izmai nem voltak elsatnyulva, csupán alkata volt ilyen. Hosszú haja Tia vállára esett, karjával lenyúlt, hogy feneke alatt megtámasztva a lányt, felemelje kicsit, csak annyi időre, hogy az ágyhoz közelebb vigye, letegye s elfektesse. Idegen nyelven beszélt néha Tiához, mély vágy sötétítette el vonásait. Megérezhette a lány magán egy férfi súlyát, no persze nem teljes valójában, mert Tamrin támasztotta magát baljával, míg jobbjával simogatta őt, felszabadítva az elf lány érzékeit, s megtörje némaságát. Keblét már nem csak cirógatta, birtokba vette, fenekét sem hagyta érintetlen, combjait is meglátogatta, s ágyéka felett is végighúzta tenyerét mikor össze volt zárva a lány lába.
Övcsat fémes hangja vegyült egy pillanatra a lángok pattogásához. Tamrin meztelen nehezedett Tiára, érintése egyre szenvedélyesebb lett. Nagyon is tudatában volt Tia szépségének, s ez őt nem elriasztotta, hanem felkorbácsolta. Idő kérdése volt, hogy mikor válik eggyé a lánnyal. Mire Tia észbekapott, Tamrin már combjai között feküdt, homlokát Tia homlokához szorítva, lehelete érte a lány arcát, s bár eddig is érezte a férfi hevét, most minden eddiginél közelebb tudhatta ezt magához. A férfi szeme le volt zárva, csípőjét a lányhoz szorította, már csak egy mozdulat kell, s véget ér az elf lánysága.

[Hakea Ello]

(Tia)

Teljesen a férfira bízta magát, hagyta, hogy vezetője legyen ebben a különös, édes álomvilágban. Kezeivel a férfi mellkasát símogatta, majd hasát és csípőjét cirógatta. Mozdulatai, bár elcsigázottak, őrjítő szerelemmel voltak telítettek, s mikor Tamrin gömbölyű kebleit vette birtokba, a lány végleg megtört.

Testén remegés futott végig, és a kéj rövid, ám annál vérpezsdítőbb sóhajjal távozott belőle. A levegőt immáron száján keresztül vette, mellkasa hevesen járt fel s alá. Az időt, melyet Tamrin a vetkezésre fordított pihenéssel töltötte, majd néhány kósza hajszálat kisimított pirult arcából. Mikor kedvese végül föléhajolt, egy utolsó, hálás mosolyt eresztett meg felé, és miközben mélyen a szemébe nézett, azt súgta:

-Vigyázz rám.

Majd minden elsötétült. Tiarren lehunyta szemeit, és fejét kissé oldalra fordította, hogy ajkai egybeforrhassanak kedvese ajkaival. Tamrin most érezhette igazán, milyen forró lett a szépség teste, és milyen mennyei érzés hozzásimulni. A lány két karját a hátára tapasztotta, s lágyan magához szorította, izmos pociját az övéhez nyomta, s puha talpai hol kedvese lábaihoz simultak, hol keresztben tapadtak combjaira, még szorosabbra fonva az ölelést, s szabad utat hagyva a férfinak, hogy végre egyesüljön vele.

[Mesemondó]

_________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-Felföld, Jégpalota
Idõpont: Téli triád, Szent Tameris hava, délután
Résztvevõk: Tiarren
_________________________________________



Legyen egy férfi bármennyire óvatos, az első együttlét egy nő számára nem mentes a fájdalomtól. Csak nem mindegy, hogy ez a fájdalom mekkora...
Tiát nem gyötörte meg. Hisz érzékei kissé elszálltak, a vére ott lüktetett ereiben s ez elég volt ahhoz, hogy jótékony legyen. Senki sem használt ebben a pillantban semmilyen praktikát, hogy a fájdalom ellen védekezzék. Ahhoz hideg fej kéne és az most a hálóban egy sem volt.
Ám ha egy táncot elkezdenek, illik azt végigjárni és befejezni is. A lány már felkérték, s a tánc elkezdődött. S ez a tánc bizony csak egyszer járható. Mert amikor elkezdik, a partnernő még lány, ám amikor befejezik már tényleg nő. S ha most elsőre Tia még nem is tanulta meg, mért szeretik sokan a hálószobai táncot, a számára apró fájdalmon túl kíméletes és majdnem kellemes élménnyel zárult. Tamrin számára a tánc beteljesült, a lány bőre így is, katarzis nélkül is tüzelt, ám furcsa mód a férfi bőre továbbra is hűvös maradt. Más faj, más hőmérséklet. Szerencse, hogy nem volt fagyos hideg.
Tia csak kicsit fáradt el, ám bőre s arca rózsás pirosas volt. Tamrin megsimogatta a haját, még zihált. Örömet lelt a lányban, akiben egyfajta tompa várakozást hagyott. Még ott vibrált a tagjaiban, a hasában. A férfi kedvesen simogatta őt, részben nyugtatólag, részben hogy jól érezze magát s részben azért, hogy Tiában ne hunyjon ki a tűz. Míg Tamrin pihent, cirógatta a lányt. Felnyitotta szemeit. Még mindig kívánta a lányt, újra magához húzta.
-Légy újra az enyém-súgta elfül s megcsókolta őt. Ez volt az első érthető szó, ami elhagyta a férfi száját ölelkezésük óta. Sajnos Tia nem ismerte Tamrin anyanyelvét, így nem érthette, mit mondott neki együttlétük során, vagy mit sóhajtott.

[Castor de Vinter]

Castor is vállal egy őrséget, nagy óvatosan hámozza ki magát az ágyból Messala mellől, hogy ne keltse fel a párját.

Felcsatolja a vértjét (csak lazán hogy ne zajongjon és majd odakint befejezi az igazítást) megmarkolja a pallosa nyelét és ő is kimegy őrségbe.

<Ranilra! De rohadt farkasordító hideg van!>

Castor különös gondot fordít az istállóra, ha ólálkodó toportyánt lát, elzavarja.

<Ha csapatostúl visszatérnek, akkor izgalmas, harcos éjszakám lesz...>-gondolja a dwoon és megsuhogtatja a fagyos levegőben a pallost.

Amennyire a terepviszonyok engedik valóságos ki mini őrjáratot szervez magának az erdészlak körűl.