Sub rosa

[Castor de Vinter]

Mikor Trxi megkéri a dwoont:

"Castor, kérlek, bírd rá, hogy eltakarja a haját."

Nagyot néz Messalára, mintha arra kérték volna: Castor kérlek te dugd a fejed az oroszlán szájába!

Nem igazán van kedve veszekedni Messalával amiatt, hogy osztozik Trixi esetleges babonáiban, de semmibe se akarja venni a nő szavait; így amikor Messala kimegy hogy könnyítsen magán a dwoon rátapad.

Inkább amiatt csattanjon rajta az ostor, hogy túlságosan éberen őrködik Messala felett és szó szerint pisálni sem hagyja egyedűl, minthogy Messala egy kalap alá vegye a babonás nővérével!

Nem engedi magát lerázni, akkor sem ha Messala "tojni" akar, megy utána mint a hűséges pulikutya!

- Ez itt a Felföld Messala. Trixi lehet hogy babonás, de gondolom nem véletlenül. Úgyhogy nyugodtan szinezd sárgára a havat, vagy bogyózd tele a bokor alját, ott fogok állni a közelben, hogy ne legyen semmi gubanc!

[Mesemondó]

//Utána néztem, a modinaplókban semmi nyoma nem volt annak, hogy törölte valaki a reagod, Jómadár, valami oldalhiba lehetett, sajnálom //

Hanas reagja lassan esedékes lenne és jöhetne már!

_________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-Felföld, erdészlak
Idõpont: Téli triád, Szent Tameris hava, délután
Résztvevõk: Mindenki, kivéve Tia
_________________________________________

-Tessék-s egy kis fapohárkába Trixi töltött a lovagnak is kávét. Kinn hamar sötétedett a vastag felhők miatt.
-Őrködés? Elkél-tette le fenekét a nő az egyik deszkafekhelyre s háta mögé dobta leszíjazott takaróját.
-Én válallom első körben. De kísérni nem foglak, ha dolgod végeznéd, nem, köszönöm, a férfiak élete ennyire nem érdekel azért...-rázta fejét s turkálni kezdett a holmijai között. Mert nem volt déli pihenő hogy egyen a banda! Castor hasa mar. Azaz jele a nagy éhségnek Trixi is kikapott egy sajtot meg egy cipót és harapni kezdte mindkettőt.

Messala felhúzott orral kivonult s csakazértis meglobogtatta dús haját megint, mielőtt egy fenyő mögé húzódott.
-Ha ide mersz jönni, lepisillek. Komolyan mondom. Hess, Castor!!!
Dolga végeztével még nadrágját igazgatta, amikor hunyorogni kezdett a hegyoldalba. A lak előtt egy foltban nem álltak fenyők, le lehetett látni az ösvényre, amin érkeztek, nyomaik ott virítottak.
-Te, ott nem két alak közeledik ide?
Valóban, ha a dwoon is mereszti a szemeit, látható, hogy két havas köpenyes alak halad lassan a lak felé az ösvényen. A madarak nem hallgatnak el, csengőhang sincs.
-Hm, ezek tuti nem lidércek, még nem futkos a hideg a hátamon-de azért a vállára teratett sálat kibontja és befedi vele a haját.

[Hakea Ello]

-Tamrin vagyok-mutatkozik be, majd kicsit oldalvást lép, hogy rálátása legyen a lánynak a helyiségre.
-Ez pedig, ha akarod, a te szobád.
Valóban. Egy hálószobában voltak. Hófehér huzatú ágy, a lepedõ a földig ért, alja csipke volt, négy oszlop futott az ágy négy sarkánál a mennyezetig, s vékony fehér fátyollal lehetett körbehúzni az ágyat függöny gyanánt. Vastag puha fehér szõrme a földön, márvány kandalló az ággyal szemben.
-Én bírom a hideget, de te nem. Ezt a tûzrakó helyet csak miattad készíttettem.
Volt ott szépen faragott ruhaláda, s szõttesek a falon. Nagyon régi kódexrajzokra hasonlítottak azok a szõttesek, vagyis amiket ábrázoltak. Volt ott koronázástól kezdve sárkánynyal való megbeszélésen keresztül hölgyséta a mezõn, lovaglást megörökítõ, vagy más egyszerû cselekmények.
S ennek a szobának a kilátása pont arra a lenyûgözõ felhõs panorámára nézett.

Hosszú pillanatokig ízlelgette a nevét, szemei álmodozóan csillogtak. A csodálatos hálót látván lesütötte szemét és elmosolyodott.

-A megtestesült gyönyörűség mindez. Mégis mondd, Tamrin, miért vagyok erre érdemes? Bocsásd meg félénk dadogásom, de hiszen alig...alig vagyok képes szóra bírni szám.

//Visszatértem ^^. Egyenlőre csak ilyen rövidke, de végülis párbeszédbe kezdtünk. Ezentúl valószínűleg gyakran leszek, remélem sikerül behozni a lemaradást, és azt is, hogy ehhez nem kell túlságosan felpörgetnünk a dolgokat.//

[Mesemondó]

//Nem vagy elmaradva jelentősen semmivel, mivel két eltérő helyszínen játszódik a cselekmény, nem volt gond, hogy nem tudtál írni. Annyi, hogy míg a töbieknél másnap délután van, a karidnál még előző nap...De behozzuk ezt a lemaradást //

_________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-Felföld, Jégpalota
Idõpont: Téli triád, Szent Tameris hava, délután
Résztvevõk: Tiarren
_________________________________________

-Megéreztem jöttödet. Figyeltelek, de megnyugtatásul közlöm, illetlen helyzetben nem fordítottam arcom feléd, tudom mit illik.Vonzódom hozzád, mi a szerelemmel határos. Vagy talán már az is.
Megérintette Tia haját s ujjait végigfuttatta azon egészen a végéig.
-Ha vannak kérdéseid, tedd fel, nem akarlak kétségek közt tartani. Nem haragszom meg. Ez a hely az otthonom, az őrködésem színhelye. Varssa a segédem, ő sem ember, ahogy én sem. Az Árnyakat tartom szemmel, akit az emberek népi nyelve vasorrúakként ismernek. mesének tűnik, de léteznek, nem tudom, hallottál-e róluk. ha nem, vagy ha igen, de keveset, majd mesélhetek róluk, de nem most, mert nem vagyok elég komoly hangulatban hozzá-most Tia arcát érintette meg ujjai külső felszínével. Cirógatta a bőrét.
-Társat keresek magamnak, régóta. Párt. Rád gondoltam, ha te is akarod, fogva nem tartalak. Más itt nem él, csak afféle testetlen lények, kik nem szolgálnak engem, de ha kérem őket, segítségemre vannak. Jól bánok a hideggel, s ha emberek közt élnék, varázslónak hívnának, ami nem áll messze a valóságtól.
A keze már Tia nyakán járt, elveszett kék szemeivel a lány szemeiben. Tia számára nem volt nehéz kitalálni: a férfi jól tudja elrejteni vagy felfedni érzései, akarata szerint. De most nem takarta el, hogy igencsak érdeklődik Tia iránt, s a vágy szikrái is ott pattogtak szemében, s érintése rezdüléseiben is.

[Jomadar]

(Somuris)

- Ó, Tőled nem kérnék ilyet... - válaszol Trixinek. * Vegye, aminek akarja, de egy ilyen embertelen hideg elátkozott vidék állatkizsigerelős, emberelrabolós lényei között igenis nem érzem magam biztonságban, eszemben sincs intim dolgaimat mutogatni neki. Csak nekem félelmetes a dolog vajon? - néz a többi benn tartózkodóra. *

Maga is majszol valamit az elemózsiájából, azután felheveredik a felső "ágyra". Még nem akar aludni (le sem vetkőzik), csak megpihentetni frissen felengedett tagjait.

[Hakea Ello]

(Tia)

Az őszinte vallomás hatására megújult bizalommal fordult Tamrin felé. Ugyan félénk természete miatt kicsit kellemetlenül érezte magát eleinte, de idővel megnyugtatónak tartotta a símogatást.

-Meghallgatnál miriádnyi kérdést? Oly kíváncsi vagyok, mint egy kisgyermek, s szégyellem magam. Nem csupán emiatt, hanem azért is, mert még idegen vagyok házadban. Kérlek, ígérd meg, hogy nem hagysz magamra eme magas falak közt. Egész életem emberek között töltöttem, egyetlen társam mégis a magány volt csupán. Félek, ha itt rám talál, végleg megfojt.

Mondata végére a férfi karjaiban keresett menedéket. Szomorúan szusszant, majd elemelte fejét Tamrin mellkasától, s fölnézett a nála jóval magasabb férfira. Kezeivel kezei után nyúlt, s angyali mosollyal nyugtatta meg álombéli szerelmét.

-Nincsen titkom előtted, s így nem félek elmondani, hogy gyengéd szavaid, melyet álmomban suttogtál fülembe, örökké melengetik egész lelkemet. S bár sosem ismertem a szerelmet, úgy érzem, te vagy az, aki ily lángot volt képes gyújtani remegő szívemben.

Hosszú pillájú szemeit lehunyja, majd lábujjhegyre áll, hogy csókot adjon szerelmének. Ám átfázott tagjai nem bírják a megerőltetést, zavartan, fülig pirulva huppan a földre.

-Bocsáss meg kérlek.

[Mesemondó]

_________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-Felföld, erdészlak
Idõpont: Téli triád, Szent Tameris hava, délután
Résztvevõk: Mindenki, kivéve Tia
_________________________________________


Trixi az alsó szinten keresett magának fekhelyet, oda göngyölítette szét takaróját, aztán gerendanézelődésbe kezdett. Ő sem volt nyugodt, a lak látogatóinak rovásos "dokumentációit" nézte át, van-e valami érdekes. Többnyire nem volt, és csalódottan húzta el a száját.

[Mesemondó]

_________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-Felföld, Jégpalota
Idõpont: Téli triád, Szent Tameris hava, délután
Résztvevõk: Tiarren
_________________________________________

-A legtermészetesebb hogy kérdezel. nekem is van pár, mert hát pusztán szemmel nem tudtam meg mindent rólad.
Mivel Tia lábai elgyengültek, Tamrin egyszerűen lehajolt, felnyalábolta, aztán letette az ágyra, hogy kényelmesen legyen. Felegyenesedett, kettőt tapsolt kezével. A bejáraton két világoskék ruhájú nő érkezett. A bőrük gyöngyházfehér volt, fülük emberre vallott, de csak valószínűtlen jégkék szemeikbe kellett ahhoz nézni, hogy Tia lássa: nem emberek. De hogy mik... Nem voltak túl magasak, véákony testalkatúak voltak, s a hideg ellenére csak a vékony, hosszú ujjú ruhát viselték, aminek szimpla V nyakkivágása volt, fehér szalaggal derekukon s mezítláb jártak! Futólag elmosolyodtak, amikor Tiát észrevettek, de szó nem hagyta el szájukat, egyből tudták, mi a dolguk.
Az egyik legugolt a kandallóhoz, morzsoló mozdulatot tett s tűz lobbant az odakészített nyírfahasábokon. A másik Tiához épett s kérés nélkül levette a lány lábáról csizmáját, elvette köpenyét, fogasra tette, majd az egyik ruhásládát felhajtva egy csillogó fehér ruhát tett az ágyra, ami pókhálófinomságú szövésével olyannak tűnt, mintha elfek szőtték volna. Megtapintva csalóka volt finomsága: erős, puha anyagból készült, s vékonysága ellenére azt sejtette, aki azt felveszi, nem fázik. Talán ilyen szokatlan anyagú ruhát viselhet a két szolgálólány is, s ezért nem fáznak? De azért a mezítláb járás abszurd
-Ételt is italt kérsz? Fáradtnak tűnsz. Hamar meleg lesz itt, s nem kúszik tagjaidba hideg.
Tamrin elkapta szemét Tiáról, de későn: tekintete elárulta magát, a férfi a tűzrakáson kívül egyéb testfelmelegítő módszert is ismer, csak hát azt inkább nem hozta elő, mert az már nagyon intim és... nyilvánvaló Röpke villanás volt ez, mire legközelebb Tiára nézett, nem volt szemében sóvárgás.
-Nem hagylak egyedül, s ők ketten a te szolgálatodban állnak. Nem beszélnek túl sokat, de értik a nyelvet, amit beszélsz. Az összeset. Még elfül is szólhatsz hozzájuk, ha az neked kedvesebb.

[Castor de Vinter]

-Hát, akkor gyere nézzük meg kik azok! -javasolta Castor és Messalával a sarkában elindul az idegenek felé.
-Jobbat nem tudok. Ott vannak a társaink, és ők nyíltan közelednek. Nézzük meg kik azok.

[Saggaras Zenir]

Vincent

-Köszönöm-mondja és átveszi a kávét, majd kezében tartja, hogy így is melengesse magát, amjd az egyik alós helyre bepakol. És a táskájából, némi kaját előkapar.*

-Majd engem a végén ébreszetek fel, én vállalom az utolsó részt.

[Mesemondó]

_________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-Felföld, erdészlak
Idõpont: Téli triád, Szent Tameris hava, délután
Résztvevõk: Castor
_________________________________________

A két alak inkább vánszorgott, mint jött. Küszködtek a hóval, s mikor egyikük végre felemelte a fejét, Castor már majdnem ott volt az orruk előtt.
-Óh, van élet ezen a hegyen!-kiáltotta valaki lelkesen. Egy férfihang. Deres szemöldök, ami a lecsapódott pára miatt ülhetett ki a férfira. Társa is megtorpnat, egy hullámos hajtincs előbukkant szőrmekucsmája alól, no meg arca is magáért beszélt: egy nő. Nadrágot és erdei utazáshoz való kabátot viselt, s hátizsák is domborította hátát. A férfi oldalán egy szögletes bőrtáska volt, széles szíjjal átvetve vállán. Nehéz és nagydarab táska volt az, mellette a férfi egyéb holmiha tarisznyában és takaróval eltörpülni látszott. izzadt homlokát megtörölte.
-Kisaszony...uram...ne ráncolják homlokukat gyanakvón, utazók vagyunk s az erdészlak felé igyekszünk. Az ott az?-bökött levágott kesztyűujjas kezével a donnáék mögött sötétlő faházra.
-Domvik az égben, még vaksötét előtt ideértünk, Frida már azt képzelte, hogy megesznek kint az erdei vadak, ha ott ér a sötét. Ó, ő Frida. Süket szegény, de tud szájról olvasni-tette hozzá. Frida tényleg végig a férfi száját fürkészte, s rá rá nézett a donnáékra.
Messala Castorra nézett s fordított, mert shadoniul beszéltek:
-Két utazó. A nő süket és szájról olvas, a férfi...
-Közös nyelv? Ó, szeretni közös nyelv!-csillant fel a férfi szeme, a donna meglepődött.
-Ön beszéli ezt a nyelvet?
-Igen, kisasszony, beszélni, én vizsgál kövek, kőzetek, így tanulni más nyelv is, mint ami anya.
Vigyora még szélesebb lett.
-Hm, jó, legalább nem kell minden ismételni. Frida kisasszony érti amit mondunk?
-Nem, kisasszony, Frida nem beszélni. De én majd lesz neki tolmács. Ó, én buta, nem monda saját név, Tycian Vargas-hajolt meg Messala és Castor előtt.
A donna szeme ennyit kérdezett: bejöhetnek a lakba ők is?

Tycian Vargas
Frida

[Alauron]

//No, csak egy napot hagytam ki...de most majd többet fogok.//
(Hanas)

Ő bizony fosott a lidércektől, így mikor meghallotta még azokat a történeteket is, amiket Trixi velük kapcsolatban mondott, méginkább buzgó imába fogott, saját isteneit, Kyelt szólította hogy védja meg a rossztól, s Dartont, hogy egyenlőre hagy maradjon még az élők sorában. Csak szája szeglete mozgott, igen belemerült a dologba, s ezért csak később figyelt fel rá, hogy lobog a tűz, és van kávé is.
-Én...izé, majd őrködöm valamikor, neke mindegy mikor, csak legyen fáklya. Amúgy lehet ezeket az ártó szellemeket látni egyáltalán? Van árnyékuk, vagy valami?

[Hakea Ello]

(Tia)

-Köszönöm...

Mondta, és fáradt tagjait egy pillanatra kinyújtóztatta az ágyon, összegyűrve a takarót. Szokatlan volt tőle ez a viselkedés, ám a bizalom és a fáradtság úgy tűnt, leküzdi szorongását. Szemét lehunyva simított végig homlokán, ám mikor ismét kikandikált hosszú pillái mögül, megugrott a szíve. Szégyellte, hogy így elengedte magát, ezért kissé mókás mozdulattal az ágy szélére ült és zavartan pislogott a két szolgálóra, majd kérdő tekintettel fordult kedvese felé. Az ő tekintetében viszont menedékre lelt, így nem félt a szolgálók közelségétől, sőt, annak aki segített levenni cipőjét, még segített is kioldozni a bőrzsinórt, s mindkettejük felé hálás fejhajtást intézett. Mikor elhagyták a szobát, feltűnt neki, hogy mezítláb járnak s ez igencsak ledöbbentette. Csodálkozva tekintett a jégpadlóra, és kíváncsiságból egyik mezítlen talpát maga is a padlóra helyezte, lélekben felkészülve a hátborzongató élményre, melyben nemsokára része lesz, ha amaz valóban olyan fagyos, mint amilyennek tűnik. :)

-Amire leginkább vágyom most az nem több, mint hogy mellém ülj, és mesélj nekem. Rólad, társaidról, a népedről, a jégről, s a Vasorrúakról, kiknek nevét embertársnőm oly félelemmel ejtette.

Érezte ugyan egy pillanatra Tamrin sóvárgó tekintetét, ám furcsamód nem esett zavarba tőle. Vagy csupán nem mutatta? Olyan könnyed volt, mintha bűbáj szőttese függne szemei előtt, mozdulatai lassúak és lágyak voltak, akár a méz.

- Milyen furcsa ez az anyag. Ezért nem fáznak társaid? S nekem szántad ezt a ruhát?

Bár kicsit tartott a gondolattól, hogy ilyen hűvösben levesse meleg ruháit, mégis megtette. Egy pillanat erejéig habozott; nem szerette volna, ha Tamrin rosszul érezné magát miatta. Ám egy bocsánatkérő pillantás kíséretében végül nekivetkőzött, s szellős alsóneműjén kívül minden súlyos ruhadarabjától megszabadult, az ágyon térdelve, szemérmesen, háttal szerelmének. Kérdés, hogy a férfi bánkódik-e, amiért Tia aranybarna, fenékig érő haja eltakarta testének finom íveit, vagy élvezte, hogy elmerülhet a kerek vállakról selyemként leomló hajzuhatagban. Hamarosan felállt, s miközben felöltötte a számára előkészített ruhát, Tamrin egy röpke pillantást vethetett filigrán, hosszú lábaira. Birodalmak süllyednek el ilyen nők miatt.

[Castor de Vinter]

Castor vállat vont:

-Nézd Messala az úrnak és az útitársának épp annyi joga és jussa használni azt a menedékházat, mint nekünk.
-Nincs rá jogalapunk, hogy megtagadjuk a menedéket csak azért, mert mi előbb érkeztünk. -mondja Castor és sereghajtóként megy az idegenek után.

[Mesemondó]

_________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-Felföld, erdészlak
Idõpont: Téli triád, Szent Tameris hava, délután
Résztvevõk: Castor, Hanas, Somuris, Vincent
_________________________________________


A donna elmosolyodott:
-Semmi kifogásom nem volt az elen, hogy újabbak keressenek menedéket a lakban, Castor. Ó, bocsánat, a nevem donna Messalal Wassath, ő pedig a vőlegényem, Castor de Vinter gróf.
-Markáns arc, meg kell hagyni-nézett Tycian a dwoonra.
-Köszönni a menedék, nagyon fáz. Frida is. Vagy nem?
Frida egykedvűen állt a hidegben, jobban hozzá lehetett szokva.
A bentieknek új emberekkel kellett megosztani az áji szállást. a donnáékkal még két fő érkezett. Jó havasok voltak, dobogtak is a csizmáikkal, hogy megszabaduljanak a hótól, s köpenyeiket is kiterítették. A nő kucsmáját is megrázogatta még az ajtóban.
-Üdvözletem mindenki, úgy néz ki, mi is itt alusz ma éj-köszönt az idegen férfi s megakadt Trixin. Azaz Trixi keblein. A felföldi nő egyik szemöldöke felszaladt.
-Önnel aztán gazdagon bántak az égiek...-summázta a férfi és vigyorgott, de nem kéjelegve, hanem vidáman. Frida a fejét ingatta.
-Két vándort csatlakozik még hozzánk. Tycian Vargas úr, ha jól hallottam, kőzetekkel foglalkozik, és kísérője, frida. Kérem, ha hozzá beszélnek, nézzenek a szemébe, Frida nem hall, de szájról jól olvas. Vargas úr beszél közös nyelven, de társnője nem. Jól összegeztem a lényeget, uram?
Vargas biccentett s élvezettel szimatolt bele a levegőbe.
-Fekete leves! Óh, kaphatok egy kicsit, árfáztam.
Így Vargas úr a tűz közelébe helyezkedett s újra Trixire pillantott, aki folytatta Hanasnak a mondókáját:
-Nem láttam még lidércet, fogalmam sincs hogy néznek ki. Vagy hogy mi a helyzet az árnyékukkal.
Frida mindenkinek biccentett, majd érdeklődve nézte, hova pakolhatna le, azaz hogy az emeletre vagy le. Torkához tette ujjait és Somurisra nézett:
-Hol va mé szaad helly?
Nem mindig érezte jól kezével, hogy ad-e ki hangot s hogy értik-e őt.