Shadlek - avagy nem mind ima, mit templomban mondanak

Szerző: **Erin O'Shanon** » 2007.06.13. 20:33

Apám bölcs szavaira bólogatok.Hiszen tudom az õ öreg feje már sok olyat tud amit én még nem.

Ahogy meglátom a hettyút felcsillan a szemem.Mondom is:.............

-Hmm ez aztán furcsa-Közeledek a madárhoz és alaposan megnézem.

-Na ehhez mit szóltok?

<Bárcsak ittlenne Amrius, õ biztosan kisegítene....>

Szerző: **Lianna Pentangelin** » 2007.06.13. 21:35

Roaennek

-Kéne egy pap...(apa)
-Már küldettünk érte...-nyögte Köcsögfej
-Aren, buknak rád a hattyúk...Tudod kecskékrõl hallottam meg csirkékrõl, hogy olyanokkal férfi már khm, de hattyúval...hová fajul ez a világ...-mormogta a cimbora.
A madár az ablak túloldalán kényelmesen állt és benézett az ablakon. Harangzúgás remegtette meg az üveget. Ám semmi ünnep vagy esketés nem volt mostanság, hogy harangozzanak. S félre sem verték, hogy vész legyen...Köcsögfej életében elõször szent jelet hányt magára.
-Boszorkányság...Nemlétezõ harang kong...Öregem, gyorsan felejtõsre tenném a csajt, innék egy kicsit, folytatnám a sakkot egy lebujban és összeszednék még három libát...azaz dehogy!!! Utálom a madarakat, inkább egy nõt! Bocsánat, uram, de mit szépítsünk: a fia szereti a nõket de nem feleségnek!
A hattyú bal lábán egy kis gyûrû volt, aranyból, dísz és kõ nélkül. Egy ideig ott hûsölt, majd elszállt. A harangzúgás halkulni kezdett.
-Uram vendég érkezett. Amrius atya az-közölte egyy inas. Az egyetlen, ami fellelhetõ a házban.

Szerző: **Erin O'Shanon** » 2007.06.13. 21:57

-Kéretjük, vezessd ide, most kell is a segítsége.

Amint megérkezik Amrius elregélem neki a története az elejétõl egészen az utóbb történt érdekességekig...

-Nagy bajban vagyok barátom ide egy szentéletûsegítsége kell! -.....kezdem a történetem....

Szerző: **Lianna Pentangelin** » 2007.06.13. 22:05

Roaennek

Amrius felettébb nyugodt, nem érti, mire az izgalom.
-Szép jó napot, uram-köszöntötte Aren apját. Ó, fene a papba is hogy most illedelmeskedik!
-Jó színben van, nem is értem mért hívattak ilyen sebbel-lobbal.
Aztán helyet foglal és meghallgatja Aren történetét. állát elkezdte simítgatni, de nem zökkent ki nyugalmából.
-Állj fel fiam.
Köcsögfej megint csuklani kezdett.
-Vége van...te szent ég, Aren haldoklik!
-Menj ki fiam, ha csak károgni tudsz-szólt rá Köcsögfejre Amrius. Roamer komolyan aggódni kezdett. A cimbora befogta de feltûnõen sápadt volt. A pap Arenhez lépett, két oldalról fejére tettekezát a férfinak, majd ahomlokára, aztána szíve felé.
-Hm. Nem érzek ártó levegõt körülötted. Sem a fejedben, sem a szívedben. Se átok, se más. Viszont amit hallottam nem tetszik. Mióta érintkezel kuruzslókkal és efféle lényekkel? A szép lányok még hagyján, fiatal vagy. De hogy feketemágia!-rosszallóan ingatta fejét. Egy Domvik papnak minden, ami nem papi mágia, az csak fekete lehet.
-Harangzúgás...fura madármegjelenés...Mit érzel, Aren? És fõképp: mit szeretnél?

Szerző: **Erin O'Shanon** » 2007.06.13. 22:08

-Már magam sem tudom mester..., egy dolgot épen kiszabadulni ebbõl a helyzetbõl.

<Semmi mást csak ezt...>

Szerző: **Lianna Pentangelin** » 2007.06.13. 22:29

Roaennek

-Szeretnék négyszemközt beszélni Arennel.
Roamer kiterelte Köcsögfejet, aki már a szájára tapasztotta kezét mert csuklása állandó lett. Kettesben maradt a pappal.
-Hallottam az Árgyélról. Régi babona. De azért mindenre fogékonynak kell lenni egy bizonyos határon belül. Valóban vannak fiam olyan átkok, amivel ártatlan lényt be lehet börtönözni. Sose leltük meg azt a szobrot. Pedig érdekes tanulmány lett volna belõle. Viszont...nem feltétlenül minden igaz, amit egy legenda mesél. Én nem tündérrel hallottam ezt a bebörtönzést...Tudom mi volt annak a neve, aki rabságban senyvedett az Árgyélban, ahogy a népnyelv nevezi.
A pap elgondolkodva dõlt hátra székében.
-Elmondom, mit gondolok én. De ez nem tanács, elég ha meghallgatsz. Szerintem az a lány nagy vagyonhoz jutott rövid idõ alatt s azt okosan használta fel. Tény és való, fura módon akar férjhez menni, hogy mi vezérli, azt csak õ tudja. Viszont...és ez maradjon kettõnk között...a szándék és a tett a fontos...Nem hiszem hogy nagy gonoszsággal állnánk szemben. Apádon segített... Pénzt adományozott az egyházak. Csupán nem értjük, mi miért van...
Simogatta az állást, aztán jól szemügyre vette Arent.
-Jószívûnek ismertelek meg, kihágásaid, alkalmankénti felelõtlenséged ellenére is. A megfelelõ helyen és idõben mindig jól döntöttél. Deréknek tartalak. Egy fontos kérdést kéne megválaszolnod: szereted azt a lányt, Aren? Ha igen, elárulom a szoborrab nevét, menj és vedd nõül. Bizonyára komoly indokból álltál rá a furcsa ígéretre azzal a nõvel. S ha egybe keltek, van még 9 hónap, hogy megoldást keressünk, hogy ne kelljen az ígéretet teljesíteni. Ha pedig nem szereted, elfeledtetem veled mindörökké. Õt is, meg annak az erdei némbernek is az ígéretét. Mondhatni megtöröm a pecsétet. Elmondom az elõnyöket, hátrányokat. Az elõny: vélt vagy valós kellemetlenségtõl és egy furcsa egyezségtõl mentelek meg. A hátrány: kerek egy hónapig nem leszel önmagad, kedvetlen leszel, íztelen és szagtalan lesz addig az életed, majd ha ez el is múlik, lehet soha többé nem szeretsz bele asszonyba. Jól gondold át. Ne most felelj erre. Visszamegyek a templomba. Keress fel ha döntöttél. Szánd rá az idõt, hogy komolyan átgondolod.
S a pap lassan felemelkedett de még nem ment el.
-Ha akarod, meggyóntatlak az elmélkedés elõtt most...

Szerző: **Erin O'Shanon** » 2007.06.13. 22:46

-Mit mondott neked a kis barna lány Ilana akit elvittem hozzád?Szeret negem?

Mert, ha igen akkor én is szeretem õt és megbirkózunk minden bajjal együtt...

Szerző: **Lianna Pentangelin** » 2007.06.13. 22:52

Roaennek

-Aludj rá egyet, fiam, fogadd meg ezt tõlem, s holnap jer hozzám a döntéseddel.
Kérte a pap jóindulatúan Arent. Aztán félmosollyal visszanézett:
-Akkor láttam rajta, fülig szerelmes beléd. De az is fontos, TE szereted-e õt? Ilana az a fajta lány, aki belepusztulna abba, ha megcsalnád, Aren. Ezt hidd el egy ilyen öreg papnak és gondold át jól...
A pap elbúcsúzott Srentõl s ott hagyta egyedül a könyvtárban. Apja és cimborája feltehetõleg odakinn várnak...

Szerző: **Erin O'Shanon** » 2007.06.14. 15:37

Apámat behívom, Köcsögfejet megkérem várakozzon kinn.

<Most nincs szükségem a borból jövõ igazságokra>

Elmondom neki a dilemmámat.Meghallgatom a véleményét és nagyon megfontolom.Utána Köcsögfejjel folytatom a sakkpartit,és eliszogatok, majd amikor eljön az idõ álomrahajtom a fejem a saját ágyamban kivételesen....

Szerző: **Lianna Pentangelin** » 2007.06.14. 16:53

Roaennek

Köcsögfej tûkön ül, mit beszéltek már megint, de kinn marad. Apád azóta mostohaanyáddal sustorgott odakinn, s mikor apád behívod, köcsögfej figyelme elterelõdik rólad anyádra...Elég szemtelenül mustrálja a nõ fenekét.
Apád fáradt. Az õ vállásra is nehezedik mindaz, amit fia megoszt vele. Talán túl öreg õ már az effélékhez. Máskor tekintettel kéne lehet lenni rá?
-Te vagy az egyetlen fiam. S hiába van sok nemtelen és névtelen unokám, egyiket se tudnám halálod után s halálom után az O'Shanon örökbe helyezni. Fiam. Szív nélkül tudnál nõt elvenni és örököst nemzeni vagy csak szívvel vagy rá képes? Mert nekem ez a fontos: egy örökös, aki családunk nevét tovább viszi s korongját feljebb viheti az égen is nem csak vérvonalban. Megbízom az atya szavaiban. Holnap ezt a döntést neked kell meghoznod, nem tukmálhatok rád semmit.
Köcsögfej vidoran került beljebb apád után.
-Határozottan jó nõ a mostohád és még kedves is. Kár hogy nem tudtam fenékméretet venni róla, mert olyan hamar végeztetek!
S ez volt az elsõ alkalom, hogy Köcsögfej sakkban megvert! A cimbora zavartan köszörülte torkát.
-Nem vagy formában. Dõlj le, de komolyan, én is hazahúzok és keresek valami szõke lotyót, akit megrakhatok. Vagy egy olyan nõt, aki kicsit hasonlít a mostohádra, mert most az nagyon izgatja a fantáziám. Ám ha félrerakom a kukacom kívánalmát, azt kell hogy mondjam, aggódom érted. Öregem, hozz jó döntést, nincs kedvem koszorúval kimennem a sírodhoz...Meg ki a fene foszt ki sakkban azután?
Fura. Aren egyedül alszik és a saját ágyában. Már el is felejtette, hogy van egy jellegzetes illata a saját ágynak. Tisdzta és otthonos, sok emléket felidéz. Túl sokat. Olyat is, ami igazi anyjával kapcsolatos. na meg olyat, ami a szüzessége elvesztését is elõhozza...
Nyugtalan álom lepi meg a férfit, hol hattyútollak hullanak körülötte, míg bolyong egy haranglábakkal teli pusztában, hol Ilana sír keservesen, hogy elkésett, s másé lett a keze, hol üres szívû, megtört férfiként nézett saját magára egy tükörbõl öregen, magányosan, lepusztult kúria falai körül.
A másnap reggel borongósra sikeredett. Nagy szél tépte a park fáit, zörgette az ablakot. Vihar volt kilátásban.

Szerző: **Erin O'Shanon** » 2007.06.14. 21:23

-Ilyen egy estét...-mormogom magam elé

<...Nyûgös vagyok de nagyon....>

<Megálmodtam már csak végig kell csinálni....>

Elmegyek Amriushoz miután összeszedtem magam.és közlöm vele a döntésem.

Szeretem a lányt el akarom venni!!A nevet elkérem, remélem meg is kapom, lehet hogy hatalmas bajba kerülök de a célért fel kell adnom néhány elvemet.

<Mit nekem egy kis veszély?Ugyan már...>

Szerző: **Lianna Pentangelin** » 2007.06.14. 22:01

Roaennek

Amrius épp egy templomszolgának hagyta meg, hogy hívjon faragómestert, mert az egyik szobor orra letört és meg kéne javítani. Aren megjelenésekor elküldte a szolgát és leült az egyik padba a férfival.
-Mondjunk el egy imát.
Csak az ima után hallgatta meg Arent. Nézte, nézte, majd ujjával közelebb intette:
-Egészen biztos vagy ebben? Hm, jó. Legyen hát. A tündér neve Valsharissz volt. Ó, és egyéb pletykát is hallottam ám ama Hattyúúrnõrõl: mindenki msáképp írja le a kinézetét. Légy résen, fiam.

Arenre egy fél napos lovaglás vár. S mondják, sokan állnak sorban, hogy próbát tegyenek.

Szerző: **Erin O'Shanon** » 2007.06.14. 23:00

A táskámmal indulok útnak amibõl ki sem pakoltam szóval minde a helyén van rendben.
Apámtúl és anyámtúl elbúcsúzok Torinnak adok egy pár rezet a jól végzett munkáért, meg egy hatalmas szóbeli vállveregetést,hogy ügyes volt hogy elhozta a papot.
Messan-t az oldalamra kötöm, Rowent nyergeltetem fel, és sietek ahogy csak tudok.

<A nõk, mindig csak a nõk ezekl visznek egyszer majd a sírba>

Szerző: **Lianna Pentangelin** » 2007.06.15. 8:18

Roaennek

Nyugat felé..Amerre azt rebesgetik, tanúhegyek fájdítják meg az ember fejét...s számos szerzetesrend tanyája bújik meg a hegyek között...Mindezekbõl mi igaz? Anniy igen, hogy hûvös, dús erdõk kapaszkodtak meg a dombokon s a hegyek lábainál. Majd a várhoz való érkezés elõtt már egy -másfél órája látta magát a várat is: majdnem olyan fehér kõbõl húzták fel, mint a papok templomait, üde színfolt volt a nagy zöld rengeteg között, s kecsesen támaszkodott egy sziklának. Zászló lobogott fokain, sötétkék alapon fehér hattyú, csõrében valami kulccsal. S az alig használt út mellett fehér virágok nyiladoztak dacolva a jövés-menésel. Visszafelé vegyes ábrázatú férfiakat látott Aren s a beszédük is vegyes volt:
-...isten bizony barna volt!
-Mondom hogy nem! Vörös! Gyönyörû egyenes vörös haj, s kis keblek!
-Fenéket, barna, telt kebel!
-...nem mindegy? Nem Abrakadabra volt a másodikra a válasz.
-Az elsõt se tudtad-nevették ki egymást keserûna férfiak.
-Pedig az a csarnok...az a sok értékes holmi!-sóhajtoztak.
-Képzeld, az egyik füstösképû lopni akart, de ahogy átallépte a kaput, kiröppent a fejébõl a szándék, s mire kijött, majdnem földhöz verte magát, hogy lehetett ilyen barom, hogy semmit sem emelt el!
-Nézd azt a ficsúrt, milyen mindentudó pofát vág!-néztek az egyik szõke legényre, aki Aren elõtt haladt.
-Höhö, mind így kezdi, aztán búval b*szottan fordulnak vissza, leisszák magukat s ugyan úgy élnek, ahogy azelõtt.
A kapunál egy darab õr nem volt...Még sem volt hepaj. Jelentkezõk voltak 14 évestõl 60ig. Belépve a lovat elvezette egy kék ruhás lány, kinek geszenyebarna haja a derekáig ért, egy darab ékszert nem viselt s egy szót sem szólt. Kora, üsse meg Arent a kõ, megállapíthatatlan volt!
Az udvar közepén szökõkút, kis kerek cserjék, gyûszûvirágok, s ami még furcsa: Aren nem tudta eldönteni, kockaköveken lép vagy gyepen? Hiába morfondírozik, nem jut dûlõre! Itt káprázatnak kell lennie. Az udvaron átvágva sötétre pácolt ajtón keresztül egy kis terembe ért, ahol egy ugyan olyan kinézetû lány álldogált, mint amelyik elvitte a lovat. Ikertestvérek lennének? Megnézte Arent, aztán biccentett, hogy mehet, de ez a lány sem szólt semmit.
Aztán a terem után egy csarnok következett...mintha templom fõhajójába érkezett volna: magas, boltíves menyezet, minden kõ hófehér volt, nagy sötétkék zászlók voltak az oszlopokra aggatva, olyan címereket ábrázolva, amiket nem is ismert Aren. Hosszú, széles szõnyegen kellett végiglépkedni. A falakon dombormûvekkel találkozhatott, ami történelmi eseményeket örökítettek meg, de látszott, a Domvik-hit elõtti idõket ábrázolta, semmi szent jelkép, vagy modern lovagok, sõt, néhol mintha tündéreket is látni lehetett volna. Rendkívüli mód lekötötte eme mûvek figyelése Arent, s elröppent a várakozási idõ. Õ következett soron. Egy üres puff és egy trónszéknek is beillõ karosszék állt Arennel szemben. A karosszékben egy világos, majdnem fénylõ hajú nõ ült, fehér bõrrel, igen élénk zöld ruhában, világos szemeivel végignézett Arenen.
-Roaen O'Shanon. Hogy hívnak engem?
A hang sem volt ismerõs. Az alak mögött, mellett nem állt senki. A puff és a szék egy szürke körszõnyegen állt. Ha jobban mereszti a szemét Aren, láthatja: a trónon egy tündér ül! Aki nem Ilana. Szóval nem mondhatja azt a nevet! Mert az hazugság lenne...Aren pedig nem tökfej...A tündér a maga nevét akarja tudni...S akkor a két kérdés felcserélõdik! A tündér pedig kinek köszönheti a jólétét? Na kinek?

Szerző: **Erin O'Shanon** » 2007.06.18. 22:15

-A neved Valsharissz! -mondom halkan de tisztán.... -és várom a fejleményeket mint az akit épp fejezneki..

Shadlek - avagy nem mind ima, mit templomban mondanak

Ki van itt