Ranil Tüze

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Kelet-Dwyll Únió, Gottenborg
Idõpont: Adron második hava, nyár, dél-alkonyat
Résztvevõk: Mindenki
_____________________________________________________________


//Seba//

-Oh, igen bocsánat. De hát a régi reflexek tudod…-csap a szájára Zamorak bûnbánóan.
- Nos a kérdéseidet szerintem Vivien meg fogja válaszolni. Ha úgy van ahogy mondja és tényleg térítési szertartás lesz,m biztos vagyok benne, hogy beszélni akar majd velün elõtte.
-Igen Seba. Mi egy hitközösség tagjai leszünk és ez a hitközösségben élõkre is tartozik. Nem úgy lesz hogy megáldanak egy sufniban hármasban. Ez a szertartás csak úgy legitim, ha nyílvánosan a hívõk közössége elõtt zajlik.

A nap nyugodtan telik. Éppen az alkonyatban gyönyörködtök a folyóparton, mikor Micla kis csiricsáré színes alakja tûnik fel, lihegve porzik at úton.
Zak füttyent egyet és int neki. (Addigra már felöltöztetek.)

Micla beszalad a ligetbe.

- Szereztem borbélyt kapitány. Este hét körül bejön a Szerencsekovácsba és a szobájában megejti a hajnyírást. Eredetileg nem akarta vállalni, el is akart azzal zavarni, hogy holnap ünnep van és ma már nem áldozza erre az úr napját, de mikor megtudta hogy neked kell ráált, hogy a fogadóban a szobátokban rendbetesz.

- …és kapitány találtam egy mesterkovácsot, aki bevállalta az abbitacél kovácsolását, de nagyon megkéri az árát: a vértje helyreállítása két aranyba fog kerülni. Ha ideadná a pénz, el is vinném a mesternek.-mondja lihegve a gnóm, majd ha megkapja a pénzt elszelel vele a város irányába.

//Aires//

Krisztin kissé összehúzza a szemöldökét:

- Hát, most se igent, se nemet nem mondtál Aires! –mondja csalódottan. –Nekem fontos lett volna a szándék, hogy csak engem akarsz. Úgy görbûl a szád a házasság gondolatára, mintha legalábbis kalodába akarnálak zárni!- teszi csípõre a kezét az ilanori lány.

- Rendben Aires és megvárom a háború, vagy a 3 év végét, de ha leszereltünk és te ugyanígy fogsz hezitálni, én nem várok rád!-mondja komoran.

- Kezdek eltelni a háborúval és a férfiak életével. Gyerekeket szeretnék. Anya akarok lenni és háziasszony. Nem vágyom sokra. Egyszerû életet aarok élni otthon veled. Ha te ebben nem akarszt részt venni az életed hátralévõ minden áldott napján, akkor nem sok keresni valónk van egymás mellett.

- Menjünk Aires! Holnap ünnep lesz. Szeretnék egy új ruhát. Gyere és keressünk egy szabómûhelyt.

//Victor//

-Hát Faren úr, én nem dönthetek maga helyett. Én tudom, hogy nem ejthetek le egy szöget análkül hogy az ne ranil akaratából történjék. Hogy ön miben hisz és mit cselekszik, az az ön dolga. –mondja Baldhard és elpakolja a táblát.
- Köszönöm a játszmát. …és érezze jól magát holnap. Néha az inkvizítorok is lazítnak nem?- kérdi a hadnagy mosolyogva.

-Ja és Faren úr…-mondja egy pillanatra visszafordulva- adnék önnek egy tanácsot: …forgolódjék egy kicsit fehérnépek körében. Vagy ha úgy tetszik karjaiban. Maga olyan légkört áraszt, mint a rettegett paptanárom, aki pálcával járkált fölöttünk, és a kezemre vert, és úgy tanította a mórest. –Egy kicsit…levehetné néha ezt a páncélt és mosolyoghatna…tudja hogy kell?

-Tudok egy házat…ahol „afféle” nõk vannak. –pirul egy kicsit õszintén a fiatal hadnagy.- Nem rakunk rá cégért, mint önök, de itt sem ismeretlen fogalom az, ha a szabadságos katonák pénzért veszik a szerelmet. –mosolyog Baldhard. –Fogalmazzunk úgy…bizonyos elõnyös hatása miatt a kormányzó nem háborgatja azt a házat és szemet húny fölötte, ha nem verik nagy dobra mit csinálnak ott. Lassan oda is kezdenek visszaszállingózni a hölgyek. –vigyorog a hadnagy de holnap az ünnepre egész biztosan lesznek ott már.

- Ha gondolja önt és…a fiait. –bõk az állával a bent lévõ 31-esekre szívesen elviszem oda.- Engem ismernek ott.- mondja Baldhard elpirulva. –De önöket nem. Csak úgy nyernek bebocsátást oda, ha valaki akit már ismernek garanciát vállal értük. Úgyhogy hagyja meg az északi fiúknak, hogy maximálisan úriemberek legyenek és csak addig menejnek el amiért fizettek…-ha érti mire gondolok.

- Holnap este. Ha önöknek is megfelel. Remélem nem sértõdik meg hogy ezt megbeszélem önnel de férfiak vagyunk. –fog kezed velerd a hadnagy. –Seba kapitány nõ…neki csak nem terjeszthetem ezt elõ…-hajtja le a fejét kicsit pironkodva a hadnagy.

-Akkor holnap este olyan nyolc körûl itt leszek az ivóban…és Faren…diszkréten ha kérhetném. –mondja Baldhard és elmegy.

[Navaratna]

(Bethsebath)

<Sok ember...Hm, fogjuk fel díszszemlének akkor kibírom...>
-Köszönöm a bordélyt...azaz a borbélyt, Micla. A két arany pedig reális ár egy abbit javításához. Itt van-teszi a gnóm kezébe a két érmét.
-Nyugalom, nem kell futkosni. Élvezd a szabadságot, nem kell ugrásra készen lesni a parancsaim, ha kell valami úgy is szólok. Hm, mi hír a szakasz felõl? Hogy viselkednek? Remélem nem abajgatják a helyi fehérnépet illetlenül.
Ha Micla távozott, folytatja a felolvasást, ha még van mit felolvasni, vagy visszalapoz olyan részekhez, amit nehezen értett. A naplementét szabad ég alatt szeretné megnézni s ha ez megvan, fejét Zamorak ölébe teszi fektében. Felnéz a férfira:
-Ma este nem leszek önmegtartóztató. Nem hiszem hogy egy együttléttel be lehetne mocskolni a felkészülést. Te miképp vélekedsz errõl?-hunyorog s megpiszkálja a férfi szakállát.

[Schinter]

Aries den Morgan


-Jajjj Krisztin nem hezitálok egy percet sem.Csak fontosak a szüleink szádékai és jelenleg a háború mindenek elõtt van.Ugyanis a hadsereg miatt semmit nem engednek és meglógni sem lehet,mert akkor egyszerû életet biztosan nem fogunk tudni élni.Láttod,ott szállnak a sasok,igaz nem solymok,de talán az Úrnõ rajtuk keresztül is néz minket.Én szeretlek téged és ebbe cseppbnyi hazugság sincs...

-Na jó menjünk ruhát vásárolni...Milye szeretnél?

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Kelet-Dwyll Únió, Gottenborg
Idõpont: Adron második hava, nyár, dél-alkonyat
Résztvevõk: Mindenki
_____________________________________________________________


//Seba//

A férfi tekintete mosolyog ahogy visszanéz rád. Válasz helyett föléd hajol és finoman megcsókol. A nyelve a tiédet keresi de nem éhesen és követelõdzve, inkább csak lágyan élvezve az intim játékot.

- Menjük, mert a végén teljes napszúrást kapsz. -mondja és összehajtogatja a fogadósnétól kapott plédjét.

Alkonyat van. Valóban visszatértek a lakosok és az eltávozott katonák egy része a városba. A hídon is egyre több lovas, ember jön-megy, a kis vizimalomban fény gyúl, és dwoon nyelvû perlekedés hallatszik ide.

Egy óriási folyami naszád úszik fel a mellékágon épp elõttetek. A sekély merülésû utasszálító fedélzetén vértesek támasztják a hajókorlátot, és beszélgetnek. Mikor elhaladnak elõttetek, intenek a parton állóknak.
A hajó oldalán felirart. : 3.sz. Dwyll Flottilla. És utána még három ekkora hajó!
Hazahozták a katonákat. Néhány jatona már itt kurjongat üdvözléseket föntébb a hídon állóknak, akik a hazatárõk köszöntésére jöttek ki. Aztán a naszádok eltûnnek egy kanyarulatban, ahol a város dokkjai vannak.

A Szerencsekovácsba, a szobádba viszatérve egy cingár,vékony magas, feltünõen ápolt külsejû szõke dwoon férfi vár az ivóban, aki mikor meglát hozzád lép:

- Jó estét Radford vagyok a borbély. A tisztiszolgájával beszéltük le az idõpontot -Hajvágás lesz? - Hogy szeretné az asszonyság?

//Aires//

Huhh, csak nõt ne engedjenek ruhaüzletek közelébe vásárolni! Krisztin úgy csinál mint a kisgyerek, aki sok év nélkülözés után rájön, hogy õ tulajdonképpen szeret vásárolgatni, mindez összekötve azzal, hogy mintegy 100 ezüstnyi tallér van csak nála, és Krisztin elszabadul.
Egészen pontosan tudod, mert mindegyiket belülrõl láttad : Gottenborgban pontosan 12 szabóság, 7 méteráru üzlet, és 3 ékszerbolt van.... ...és ti mindenhova bementetek és Kirsztin mindehol vetetett magának valamit...itt egy szép nõi blúz, ott egy szép kesztyû, itt egy vadító szoknya, ott egy elegéns aranylánc. (A dwoonok ékszerekben használják a szent fémet, mert az becses tárgy.)
A nap végére Aires elveszni látszik a dobozok, szütyõk és vásárolt áruk tömegében, amit -magától értetõdõen- a lovagias dalnok vitt. Visszagondolva Bessy Csapi kapi alatt sem szívtál ekkorát mint most. Krisztin mintegy 10 ezüst értékben vásárolt, és mindent te ciplesz.
-Jaj kedvesem csak ide menjünk még be!
- Jaj hát azt a selyemsálat nem hagyhatjuk ott!
- Jaj, hát az egy gyönyörû medalion, csak ide még utoljára!
- Jaj szerelmem de gyünyörû a a csokor rózsa!
Mintegy öt-hat óra hosszát töltöttök el vásárolgatással.
Úgy érzed legközelebb ki szeretnél maradni belõle, és keríteni kéne Krisztinnek egy barátnõt, akivel megejtheti ezeket a dolgokat.

Mint a málhás szamár ténferegsz be a Szerencsekovácsba, ahol gyorsan a szobátokba mentek, hogy minál elõbb megszabadulhass és letehesd azt a rengeteg vackot amit a párod összevásárolni bírt.
Lehet hogy bátor harcos, de ízig-vérig nõ az biztos.
Krisztin teljesen fel van dobva, a vásárolt ruhákból divatbemutatót tart neked, és minden egyes darabot meg kell dícsérjél ha jót akarsz!

//Victor//

Reagolnék, ha lenne mire...

[Schinter]

Aries den Morgan


ELeinte jól türi sõt igazán örül neki,hogy Krisztinnel elmehet vhova a háború kellõs közepén,de a harmadik boltnál már kezd nem megfellelõen mükõdni a hütés az agyában...Pedig ha tudná,hogy mennyi van még hátra A 10. boltban már rutinosan és unlmasan mondja:

-Igen,jól áll neked
nagyon szép
igazán szép vagy benne
illik hozzád
...

<Vajon ilyenkor mér nem tud betoppani az a bessy csapi kapi és leosztani vmi parancsot,hogy gyülekezõ vagy vmi >

Amikor végre úgy tünik,hogy ismét látja a fogadó elképzelhetetlen erõ vett rajta úrrá.Végre pihenhet és ezt a célt látván maga elõtt meglehetõsen gyorsan beviharzik a fogadóba és a szobába ledobja a vásárolt holmikat majd le is dõl az ágyra.Semmi másra nem vágyik most mint egy kis csendes pihire,addig Krisztin remlhetõleg ugyis ellesz a frissen vásárolt dolgaival

[Navaratna]

(Bethsebath)

Seba visszaint és elnézi a hajókat. Nem gyakran esik meg, hogy hajókat lát. Nem tengerparti lány õ. Azaz nõ.
A fogadóba kipihenten, ellazult tagokkal érkezik, annak biztos tudtaában, hogy a bõre húzódni fog s lehet, hólyagokra is szá,ítani kell a felelõtlen napozás miatt. Érdeklõdve veszi szemügyre a jövevényt, férfihoz képest elég tisztának találja.
-Jó estét kívánok, Radford, Bethsebath Nan Sifro vagyok a 31. szabadcsapat kapitánya. Köszönöm, hogy a holnapi ünnepség ellenére eljött. Hajadon vagyok, nem asszony-javította ezt ki. Fura, hogy egy egy híján háromtucat éves nõ még nincs férjnél, de ez nem zavarja.
-Elvadult ez a gubanc a fejemen, vágja rövidebbre, de ne férfiasra mert még azt találják hinni, nem vagyok kibékülve a nememmel. Ami nem igaz, mert ki vagyok. Ám szeretnék illõen megjelenni a holnapi ceremónián...szertartáson...ünnepen...Vagy így egybe minden...-találgatott zavartan.
-Üljek le vagy maradjak állva?-kérdezte s ahogy a borbély óhajtja, úgy tesz. Nincs extra igénye, a hajára nem kényes s nem is hiú.
Nem maradt néma a vágás közben, s ha Zak ott maradt, megkérdezte tõle:
-Mit szólnál hozzá, ha a háború után megnöveszteném a hajam hosszúra?

[Mesemondó]

________________________________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Kelet-Dwyll Únió, Gottenborg
Idõpont: Adron második hava, nyár, dél-alkonyat
Résztvevõk: Mindenki
________________________________________________________________________________


//Seba//

- Üljön le kérem. -mondja Redford és egy székre ültet. Előszőr megmossa a hajadat egy odakészített dézsában.

- Akkor ha jól sejtem rám bízza a kisasszony a hajának a megformázását. Ne aggódjék én még az öreg Godewyn mestertől tanultam a szakma fortélyait, nem fog csalódni bennem! - mondja közös nyelven.

- Olyan gyönyörű kapitánya lesz a Szabadcsapatnak, hogy a toroniak se támadnak majd meg egy ilyen szépséget...-bíztat mosolyogva a borbély és elkezdi az ollócsattogtatást és a fésülést.

Miközben beszélgetsz Zamorakkal, olykor-olykor ad egy-egy instrukciót:

- Most hajtsa le a fejét. Jó. Maradjon így.
-Emelje fel az állát...köszönöm.

Zak válaszol:

- Biztosan hosszú hajjal is gyönyörű vagy. De nekem te mindenhogy tetszel.

A borbély még dwoon kiadásban is beszédes kotnyeles népség:

- Melyik föld szülötte a kisasszony? Erigow?! Húú, a mesés Erigow...jó drága hely azt tudom. Tudja vándoroltam arrafelé is, mikor az inaséveimet töltöttem, hogy hazatérve letehessem a mestervizsgát. Hát kegyelmed nem épp úgy hordja a haját mint az erigowi dámák, de most hogy tudom hogy odavalósi, megpróbálok valami ottani divatot kerekíteni.

Sokáig birbitél a vágással és a fésüléssel. Végül a kezedbe ad egy tükröt:

- Tessék. Mondja. Nos hogy tetsziK?

http://gimps.de/wettbewerb/albums/userp ... styles.jpg

//Off: Jó, tudom hogy Seba barna de most a haj formáját kell nézni, nem a színét.//

A látvány Zamoraknak nagyon tetszhet, mert felhúzott szemöldökkel bámul, Redford hátát veregeti és egy kerek ezüstöt ad neki, busás borravalóval honorálva a borbély munkáját.

- Köszönjük Redford nagyon jó lesz.
- De Uram, ez túl sok!
- Tartsa csak meg, ön igen kiváló a maga szakmájában.

//Aires//

Míg a kapitány szobájában hajvágás folyik. A 31.-es szakasz férfiaji között Victor vezetésével, nagy suttyomban folyik az esti "privát buli" előkészítése.
Kopogás hallatszik az ajtódon és az egyik gianangi alabárdos dugja be a fejét:

-Aires! Pszt! -int neked- Ember gyere ide beszélnünk kell!

Mikor odamész kiintenek a folyosóra és mondják a nagy hírt:

- Faren atya és fiúk, elmegyünk és csapunk egy jó kis estét. Az atya ismer valakit akit tud egy bordélyt itt Gottenborgban. Van kedeved velünk tartani? -kérdi Arjan az alabárdos.

- Jaj, hagyd már. -mondja Mills. -Barátnője van. Meg aztán ti amilyen diszrétek tudtok lenni holnapra már csak az nem fog tudni róla mit csináltunk és hova mentünk, aki már halott...hagyd már csóri Airest, van annak szerelme, inkább tartsd a kezed a pénzesszütyődön és mosd meg a.....khm...nehogy beégesd magad!

- Mer aztán ott hótisztaságú szede szüzek vannak, rózsaszirommal a nyelvükön!-mondja Arjan.

- Arjan, nem tudom hány bordélyban jártál te már eddig, én már megjártam Ellana szentélyt is. Mindenhol fürdeni és tisztálkodni illik előtte. Az Ellana-házakban biztosan.

-Jó de ez itt a Dwyll Únió.

-Akkor sem hiszem, hogy mosdatlan utcalányok vannak ott. Tedd rendbe magad, mert itthagyunk. Nem fogsz mintket leégetni azzal, hogy büdösebb vagy mint egy állat. Indulásig még van egy óránk, öblítsd ki a pofád és fürödje le!

-Jól van már, megyek! -szabadkozik a gianagi.

Mills veszi át a szót:

- Csak gondoltuk megkérdezünk Aires. Bajtársak vagyunk, úgy illik a bajban és a jóban is. De ha jól sejtem te Krisztin választod.

***

A szobába visszatérve Aires Krisztint találja ott, vadító hálóköntösben. Nem is emlékeztél rá hogy ezt hol vettétek...
- Készülsz valahova? Kérdi. Nem tartóztatlak, ha menni akarsz a barátaiddal, csak menj!

http://www.whynotshop.se/images/Reddress.jpg

//Victor//

Reagolnék, ha lenne mire....

[Navaratna]

(Bethsebath)

Seba ül. Türelmesen várja, mi lesz a végeredmény. Amikor utasítást kap, teljesíti. Mikor kész, forgatja kicsit a fejét, hogy több oldalról is lássa.
-Elégedett vagyok, tetszik-és vigyorog.Mikor a férfi távozik, lenéz a hasára.
-Megéheztem. Aztán pedig időben le kéne feküdnünk.Honap korán kelünk mert lesz a szertartás. Vagy te hogy gondoltad a ma esti programot?

[Schinter]

Aries den Morgan


-Buli az jól hangzik...Ja hogy bordély...azt hiszem kihagyom,kösz srácok,hogy szóltatok

Kicsit beleszagol a levegőbe...

-Hát Arjan tényleg fürödj meg sokkal jobb úgy

-Várjatok csak Kyel atya is benne van a szervezésbe?csak nem ő is....

Mikor visszatér becsukaj a az ajtót.

-Ööö Ja,hogy mit is mondtál?Ja semmi csak a srácok egy kis buliba akartak hivni,de úgy döntöttem most kihagyom

<Hm...el sem hiszem kihagyom a bordélyt na mind1 mostansság úgyis jobb kezekben vok mint a bordélyba >

[Saggaras Zenir]

Victor

"Nos uram tudomásul vettem a helyzet jelentést, és ugy döntöttem, hogy sorsom fonalát a sárkány gerinc felé görgetem, és Hercegem Eligor oldalán küzdök Kyelért és a szövetségért a fekete lobogok ellen. Tisztelettel Victor"

-Nos hadnagy bevallom önnek képes vagyok mosolyogni, és ezek után az események után bevallom jo érzés is.-Mintha az atya szája moslyra görbülne.-Ám mig mi itt üneplünk addig máshol sajnos vér folyik fiam, és én erről nehezen feledkezem meg. de a holnapi ünnepségből szeretném kivenni a részemet. Ami pedig a nőket illeti, nos tudja, én fogadalmat tettem Kyelnek, hogy nővel soha nem hálok ezt gondolom megérti. De a fiuknak ez jár, sokat tettek az Unióért, ugyhogy elhintem köztük eme jó hír magját. Viszlát holnap 8 körül hadnagy.

*Később egy komolyabb erigowit keres meg.*

-Figyeljen Katona. tudom hogy egyesek önök közül, nő után ácsingoznak, és ezek a dwoon menyecskék kemény dióbol vannak, de ha önök tiszteségesek maradnak, és nem ugy viselkednek, mint egy utolsó erioni kuplerájban, akkor BArdhelot hadnagy segítségével bebocsájtást nyerhetnek a dwoonok "Ellena szentélyébe". Érthető voltam? Tisztessélges marad, nem erőszakoskdik nem vedel, ezek nem héltköznapi kurvák, ahn em a konzervatívabb fajtából vgalók. Értve vagyok?

*A beszélgetés végig diszkréten zajlik. Ha ezek után még Victor a lemenő nap fényében ugy gondolja, hogy most páncél nélkül a katona ruhájában járja be a várost.*

//Már egy ideje nem olvasom a többieknek szóló részt, ugyhogyha valaki összefutna a karival az kérem értesítsen valamily modon. Pl offként is jo.//

[Mesemondó]

________________________________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Kelet-Dwyll Únió, Gottenborg
Idõpont: Adron második hava, nyár, este
Résztvevõk: Mindenki
________________________________________________________________________________

//Seba//

Mikor Zakkal lementek az ivóba a legelső dolog ami feltűnik, hogy a 31.-es szabadcsapatnak se híre, se hamva, pedig itt szokott iddogálni és kockázni egy-két baka mindig ilyenkor.
Ellenben a helyi polgárok, kereskedők, asszonyok, nők és férfiak, ott állnak lennt az ivóban egy tömegben és úgy vigyorognak rátok mint a vadalma:

-Olvasuk a Naptemplom kapuján a hírdetményt –mondja egy testes piros arcú asszonyság, hogy két új lélekkel bővűl Ranil nyája a holnapi szent nappal. Nagy öröm és büszkeség ez nekünk kedveském! –mondja a néni és egy kosárkát tesz le az asztalodra, aminben gőzőlgő frissen sütött almáslepény van.
-Engedd meg hogy megöleljelek húgocskám! –mondja az asszony és két malomkréknyi keblér szorítja a fejedet; de Zak sem kerülheti el ezt az élményt, a kér óriási csecs közűl, kétségbeesett oldalpislatásokat ved rád, hogy mentsd meg.

Ezen a gesztuson felbuzdulva a körülbelűl harminc tagú üdvözlőbizottság minden tagja hozzátok lép, megölel, sőt arcon is csókol, csak úgy cuppog a sok puszi, és kedves testvéremnek nevez!

- Életetek legfontosabb döntését hoztátok meg, jelentősége talán a házassághoz mérhető. –mondja egy galambősz hajú öreg.

- Ranil áldjon benneteket testvérek és találkozunk a holnapi istentiszteleten! –köszönnek el tőletek.

Már éppen vacsorához készülődnétek, amikor Vivien jelenik meg a fogadó ajtajában, fehér vászonnadrágban és fűzöld felöltőben.

A vendégek és az időközben előkerült fogadós nagy tisztelettel köszöntik.

Vivien mosolyogva biccent, visszaköszön és az asztalotokhoz lép.

A két testvér mellkasát látszik nagy indulat feszíti, Zak felállna meg nem is, hogy megölelje testvérét, de végül nem teszi, és Vivien is uralkodik az érzelmein.

-Hozzátok jöttem. Ma már ne vacsorázzatok. Az áttérési szertartás miatt. Gyertek velem és virrasszatok a következő napfelkeltéig velem a templomban. Hajnalban már ti is a gyülekezet tagjai lesztek.


A Naptemplom kongott az ürességtől éjszaka, már minden előkészületet megszerveztek, Vivien mindenkit hazaküldött. Halvány derengés uralkodik ilyenkor is az oszlopok között. A padlóba fektetett hatalmas Napkorong lágy szórt fénnyel világít. Ranil házában soha nincs éjszaka.

Itt viszon már eltört a mécses a két testvérnél, akik sírva borultak egymás nyakába.

- Miért nem kerestél?

- Hisz tudod a háború…

-Nem erről beszélek, előtte…! –Hol jártál?...Jaj Zak, komolyan áttérsz a hitünkre?
Zak és Vivien megbeszélik egymással az elmúlt hetek történéseit, a veled történtek bizonyos részleteit kihagyja…

- De más is történt velem…-mondja Zak és melegen Sebára néz.

Mellényzsebéből kicsiny ékszerdobozt vesz elő, aminek felpattintja a fedelét. Gyönyörű zafírkővel díszített eljegyzési gyűrűk vannak benne. Kiveszi a tiédet és a kezébe veszi a kezedet.



- Leszel a feleségem Betsebath Nan Sifro? –kérdi a férfi őszintén.



//Aires//

Krisztinnel úgy telik az estéd, hogy az éjszaka csúcsán már hajlamos lennél, magad is rögtön hazatérni megesküdni és csendesen élddegélni, és a világ elől eldugni azt a csodálatos szeretőt, akit a társadnak nevezhetsz…8)
Elégedetten és kimerülve nyúlsz el az ágyon…mégiscsak szép az élet….
A nyitott ablakon, mely széles és magas, kilátsz az éjszakai égbolt csillagaira, de most ürülsz, h ahhoz van erőd, hogy fekszel és szuszogni tudsz.

//Victor//

Megbékélten és elégedetten sétálgatsz a Gottenborgi utcán, ahová visszatért az élet.
Az utcák lampionok, a házak falát díszes kelmék lepték el.
Minden ablakba, minden lehetséges helyre ki van akasztva egy friss virágfűzér, kellemes vadvirágillat váltotta le a korábban Démoni Birtok megszállta helyeket.
Elmegy melletted egy őrjárat. Az élen haladó paplovag megismer és egy fejbólintással biccent feléd. Majd továbbmennek.
Azért jó néhanapján levetni azt a fekete páncélt és úgy sétálgatni egy kicsit, mint akinek nem az egész világ súlya nyomja a vállait.
Egy fiatal nő kilép egy kapualjból ahol eddig virágfűzéreket készített holmnapra, és a nyakadba akaszt egy szép liliomfűzért.
- Ranil áldja idegen.- mondja kedvesen és visszatér az előkészületekhez.
A város későn feskszik, -ha lefekszik ma egyátalán- és izgatott várakozásteli, ünnepi feszültséggtől terhes a levegő.

[Schinter]

Aries den Morgan


Elterül az ágyon Krisztin mellet és a csillagokat bámulja.

<Na igen néha el kellene menni egy kis erőnlét növelésre de azért igy is igen szép az élet >

Elnézegeti Krisztint,ahogy mellette alusza az igazak álmát és komolyan elgondolkodik azon,amiről délután beszélgettek.Ugyan mindkét oldalon megannyi érv szól,de azért mégis csak azért hagyta el otthonát és azért döntött a világ mellett,mert szeretett nője nem lehetett mellette és most mellette van.Bár a bizonytalansság benne van,hogy vajon mit fognak szólni mikor egyszer csak visszatérnek,együtt,egymásoldalán.Lehet nem lenne szerencsés lépés,de ha nem látják őket szivesen,akkor majd felveti Krisztinek,hogy elmennek megint...csak lesz olyan hely a világban,ahol együtt lehetnek és senkit nem zavartatnak és talán lesz 1-2 alkalma ismét eljönni egy kis időre

[Navaratna]

(Bethsebath Nan Sifro)

<Meglepő. Ezek sehol. Itt valami sumák lehet, na majd Miclát kifaggatom! >
Gyorsan máshova terelődnek gondolatai. Zavarba jön a mosolygó emberektől, meg is böki könyökével Zakot.
Kurta szavakkal köszöni meg az ételt, bólogat, ölelget akit kell, látszik, tényleg zavarban van.
-Zamorak, holnap egy rakás ember lesz ott. Szerintem vegyük úgy, mint egy katonai díszszemlét, és akkor túléljük...
És megjelent Vivien. Nyomban a férfira sandított, mi lesz. Amikor meghallotta, hogy nemcsak lőttek a vacsinak de még az esti együttlétnek is, kicist lebiggyedt a szája.
-Vivien. Tudod, ezt sose értettem, mért kell önsanyargatást tartani...se pihenés, hogy friss legyek holnap, se étel, hogy ne korogjon a hasam a templomban. Ah...-emelte égnek szemeit.-és még a bátyáddal se tudtam szeretk...eh, mit beszélek, nem is tudod mi az...-morgolódott félkomolyan.
-Ezért bosszúból egy csomó kérdéssel foglak elhalmozni, még az ájtatos virrasztás előtt-közben. Ehhez ragaszkodom.
A templomban nyakát tekergeti. , járt már itt, de akkor ramatyul volt és nem votl ideje nézelődni kedve szerint. Mikor Zak megpendítette, hogy van más is, megvakarta az orrát.
<Igaz, már elszóltam magam, hogy én meg zamorak nem csak nézzük egymást, meg a szobánk is közös...>
Mikor Zak megkérte a kezét, nézte egy kicsit a gyűrűt, meg a kezét, meg Vivient, aztán elmosolyodott:
-Ha a fiunk neve lehet az apám neve, és holtomig tiszteletben tartasz és hű maradsz és nem növesztesz pocakot, akkor igen, Zamorak Obenon.
Vigyorogni kezdett. Nem volt az a könnyezős tipus, de rettentő jól kezdte magát érezni.
<No jó, egyébként is igent mondanék >

[Saggaras Zenir]

Victor

*Vissza biccent az őrjáratnak. Majd tovább megy*

-Köszönöm kisasszony-mondja a nőnek aki virágot akasztott a nyakába.

<Mit is csinálhatnék. az rendben van hogy ennyi esemény, és ekkora áradat után jót tezs a semmit tevés. de majd holnap.>

*Majd Victor egyx nagyobb parkos tér felé veszi az irányt. És őtt leül egy padra vagy valami hasonlo ülő alkalmatosságra, és csak szemlélődik. kedves mosollyal az arcán. aki ismeri az meg is lepődhet ezen, aki meg nem az most csak egy mosolygos katonát láthat semmi egyebet.*

[Mesemondó]

________________________________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Kelet-Dwyll Únió, Gottenborg
Idõpont: Adron második hava, nyár, hajal
Résztvevõk: Mindenki
_______________________________________________________________________________________

//Victor//

A parkban ahol leülsz, éppen szabadtéri sörsátor felállítását fejezték be, és most kövér söröshordókat gurítanak a pultok mögé, a lacikonyhások, kifőzdések, már húzzák az abróbb sátrakat melléje. Ácsolnak, kopácsolnak, készülnek a holnapra.
Neked hála a 31.-esek ma jó kezekben vannak…
De valóban ernyedt semmittevéssel telik az estéd. Fura de sehonnan nem tör fel a föld alól infernális kipárolgás, nem vigyorog rád egy gohul sem valamelyik fa mögül. Ez egy olyan éjszaka, mikor Kyel inkvizítorának egyátalán nincs semmi dolga, a méla semmittevésen kívűl.
A park közepén egy majd négyméteres ezüstszínre polírozott acélkolosszus áll egy talapzaton.
Ranil egy fényanygyalát formázza szárnyakkal és egy égre emelt lángpallossal.

// ….ha valamit itt még szeretnél csinálni, írd meg és visszafelé reagolok…//

A fogadóba késő éjjel érkezel vissza, az ajtóban összetalálkozol az utca másik végéből érkező 31.-esekkel, akik boldog, részeg gajdolással vonulnak végig az utcán, miközben egymás szavába vágva tartanak élménybeszámolót a kalandjaikról.

- ….és az én nőm szőke volt és akkora csecsei voltak, hogy elvesztem benne..
- az enyémnek meg olyan feszes segge volt, hogy ha nekem olyan lenne, egész nap a tenyeremen ülnék..
- …nem tudom mi ketten voltunk egy nővel…

Mikor meglátják Victort hangos ovációban törnek ki, a vállukra kapják, és a fogadóban tovább részletezik –egy rendelt sör mellett- hogy ki hány nőt, hogy néztek ki és meddig és hogyan, és köszönik szépen…:D

Másnap reggel sokáig alszol és pihenten ébredsz. Zeneszó és karneváli zsibolygás hangjai ébreszt az utcáról.

//Aires//

Kriszinnel összefonódva aludtok el. Másnap arra ébredsz, hogy trombitások, dudások vonulnak el az ablakod alatt, akiket katonazenekar követ.
Rátok virradt Ranil Dicsőségnapja a Ynevi év leghosszabb napja.
Krisztin nyögve szorítja a fejére a párnát.

- Üüüümmm. – Nem tudnák ezt délbe kezdeni!? A nap úgysem megy le este jó fél tízig!

Néhány oldalra fordulás után rájöttök: itt már nem lesz délig alvás.

- Na jó, Aires, öltözzünk, reggelizzünk, aztán nézzük meg ezt a karnevált vagy mit. Veszel nekem kürtöskalácsot?-nyom az arcodra Krisztin egy csókót.

(Ajaj! Csak óvatosan! Kürtöskaláccsal kezdődik, és bevásárlási hullámmal végződik! )

//Seba//

Különös de az elmélyedés, elmélkedés közben nem érzitek sem az éhséget, sem a szomjúságot, amíg a Naptemplomban vagytok.
Napsárga tunikába öltöztetnek, téged is is Zakot is.
A középen lévő Hatalmas napkorongra hajnal előtt az égből két fénypászma hull. Nagyjából két méter átmérőjú fénykör. A fényoszlopok a Napfelkelte előrehaladtával egyre fényesebben világítanak.

- Üljetek bele az Elmélyülés Körébe. – kér titeket Vivien, mitán elvégzett rajtatok egy rituális megtisztulási szertartást (templomszolgák elkísérnek a paplakhoz, ahol meg kellett fürödjetek) és megáldott benneteket.

Elfoglaljátok a helyetek a fénykörben. A fény érintését érzékelni tudod a bőrödön. Sűrűvé és mégis lágyan szálingózóvá válik, akár a tavaszi erdőben szálló fűzfapihék. Apró fénylő aranypntocskák szállingóznak a körben, meg-megcsikalndozva a bőrödet, mikor hozzáér.
Végül egyre több ilyen fénypontocska tapad rád és a tested körvonala egyenletesen csillogóvá válik.

- A templom kapui megnyíltak. Kérlek imádkozzatok velem, míg a gyülekezet elfoglalja a helyét.-mondja Ranil papnője.

Vivien hosszú litániába kezd, amit lassan ismételtek, míg tízezer gottenborgi lakos (ma egész nap szentmise lesz, hisz nem a teljes lakosság fér el a Naptemplomban) lassan áhítatos kört von az új megtérők kötűl.

- Ranil Dicsőségnapja virrad ma ránk Testvéreim! –kezdi Vivien.
-Talán nem is lehetne méltóbb ajándékkal megtisztelni az Urat, mint hogy két új testvért, két új Napsugár talált vissza a Forráshoz és az Úrhoz! A mai nap két új taggal bővül a dwoonok közösség, adjunk hálát az Úrnak testvéreim, hogy e két ember szívét Ranil felé fordította!

A gyülekezet elmond egy hosszú Ranilt dicsőitő hálaimát.

Közben a fénypászma is egyre tündöklőbb és ragyogóbb lesz. Nem bántó a fénye, de az arany és a fehér különböző árnyalataiban pompázik.

Végül Vivien a szertartás végén egyenkét teszi fel neked a kérdést:

-Hiszed és vallod, teljes szívedből és teljes elmédből hogy Ranil az egyetlen isten, a teremtett világ ura, és halhatatlan lelked gazdája?

A válaszod elhangzása után a fénypászma elkezd körülötted kavarogni, akár egy örvény, amelynek középpontja a szíved felé mutat. A fény egyre gyorsabb ütemben kavarog, gyűrűt von köréd, és lassan egy tölcsér formába csúcsosodik a szívednél és elkezd a testedbe áramlani, az élmény megrendítő, mintha a szíved belülről melegedne fehérizzásig. Végül az utolsó csepp fénypontocska, az utolsó csepp arany villanás is a mellkasodba szökött. A Napatya befogadta az új megtértjeit. Megrendült nyugalom lesz úrrá rajtad, mint aki hosszú, vészterhes útról hazaérkezett.

„Dicsőség Ranilnak!”-hangzik fel a hála-kórus sok ezer torokból.

- Most menjetek és foglaljátok el a helyetek a gyülekezetben.-mondja Vivien.

Kissé rogyadozó léptekkel és kábán álltok be az első sorba.

Az emberek nem tolakodóak, hagyják, had emésszétek meg az élményt.

Az istentisztelet körülbelül másfél órát vesz igénybe.

A szertartás végén Vivien mosolyogva hozzátok lép.

-Most nem tudok beszélni, mert délig én látom el itt a szertartások vezetését. De egy óra körűl felkereslek benneteket, elmehetnék ebédelni és sétálni a városba.

Kimentek a templomól, hogy ne a „váltás” tömegáradatában kelljen kievickélni.

Zak szólal előszőr meg.

- Mostmár értem mi tartja össze ezt az országot.