A Vonító Dalnok Korcsma

[Rayvanur]

Az arcatalan mester.

Odalépek Ohill mellé majd elkezdem kitapogatni a szarufát. Megpróbálom eldönteni hogy mindenképp cserélni kell vagy elég lenne megerõsíteni is.
<Na ezt hogy oldom meg??!>

- Mondcsak Phill csak ez az egy van tönkre menve? Jut eszembe van itt alapanyag ezt cserélni vagy vásárolnunk kell?

Kérdem gyorsan egymásután.

[Catti Brie]

/Venge/

*A lány csak fél fenékkel ül a széken, állandóan nézelõdik. Szokatlan neki ez a helyzet. Eddigi életében nem volt még alkalma "kultúrált körülmények" között enni-inni.
Óvatos pillantásokat vet a csuklyás felé, majd alaposabban megszemléli az újonnan érkezett idegent.
Nagy érdeklõdéssel figyeli, amint az az asztalra rakja kardját.*

- Mondd, Franko... itt csak õzpörkölt van, hogy mindenki azt eszik?

*Miközben hallgatja barátja magyarázatát, óvatosan belekortyol a borba. Elõször csak a nyelvét dugja bele, aztán csodálkozva nyel egyet belõle.*

- Hmmm...érdekes íze van...nem is rossz...de...mi ez a melegség a torkomban? Olyan fura érzés. - *Ismét felemeli a kupát, és jó nagyot húz belõle. Látni, hogy arca kipirosodik, szeme csillogni kezd.*

- Ez finom. És olyan furán jókedvem lett most. No akkor lássuk csak, mennyi maradt még... - *Nagy lendülettel ismét a kupáért nyúl, közben majdnem lebillen a székrõl, amin eddig se valami biztosan ült.*

[Erigowi Klavel]

/ az arctalan mester /

*Phill jól szemügyre veszi a szarufát, s töprengve válaszol kérdésedre. *

- Hát, ha jól látom ez megrepedt, és a repedés mentén nyílt szét. A többi rendben van, csak ez az egy gerenda nem bírta a gyûrõdést. Cseréjéhez az egész tetõt meg kellene bontani, de ha aládúcoljuk valahogy, és megerõsítjük akkor bírni fogja, bár én nem értek hozzá, csak ezt diktálja a józan paraszti ész. Csereanyag? Javítóanyag? Hát talán akad valami a fáskamrában. Milyen fára gondolsz esti? * Kérdez vissza a fiú.*

/ Ulcus /

* A fogadó ezen része fa padozatos, falai egyszerûen fehérre meszeltek. Egyetlen dísze a pult mögött fellógatott hatalmas pallos. Lehet látni a színpad deszkáiból, a falak minõségébõl, a hajópadló kopottságából, hogy rég volt tatarozva, felújítva. A környezet puritán, de mégis van neki valamilyen különleges hangulata. Érzõdik a helyiség atmoszféráján egy kis otthonosság, a megfoghatatlan, eredeti kocsma „szag”. Ételed pont olyan amilyennek te elképzelsz egy vadas típusú kaját. Nem hiányzik belõle semmi. Mondatnánk úgy is, hogy tökéletes. Ebéded elfogyasztása közben arra leszel figyelmes, hogy a szomszédos asztalnál ülõ hölgy, kezd egy kicsit becsiccsenteni a vöröstõl, mit kupájából „szorgosan” betermelt. Mozgása kissé bizonytalanná vált és a kedve is magasabb fokra emelkedett, pedig csak egy kupával gurított le idáig.*

/ Venge /

- Nem csak õzpörköltet szoktak felszolgálni lányka! * Mosolyodik el a bárd.* Naponta két féle fõmenüt szokott Eryna készíteni ebédre. Tudod, ennyire van kapacitás és kereslet. Ma õzpörkölt és valami szárnyas volt a menü. Felesleges több fajtát készíteni, mert anyagilag sem érné meg, meg hát akkor külön szakácsot kellene Fatornak alkalmaznia. * Miközben a bort nyeled ismét elmosolyodik.*

- Látom ízlik! De vigyázz vele! Még a végén a fejedbe száll a szesz! Fõleg ha még nem ittál! * Ragadja meg az üveget, hogy véletlenül le ne verd. Önt magának és neked még egy kört, majd elõveszi lantját, a húrok közé csapva egy pörgõsebb, vidámabb bordalba kezd mély baritonján.:*

„ Észak lankáin terem ám a finom,
terem ám a szõlõ, mely vörös és csinos,
Vétek lenne megenni, inkább facsard levét,
s midõn megerjedt, igyad, danolj, táncolj véle, s érte galambom…..”

[Schinter]

Ulcus


Vet a becsicsent hölgy felé egy pillantást aztán kicsit arrébb ül a székkel,hogy ne öntse le azzal a vörössel.Hátradõlve várja,hogy elvigyék a tányért.Iszik még 1 kortyot és azon gondolkodik,hogy vajon mit kellene csinálni.Végül úgy dönt,hogy a kocsmárostól megkérdezi.

-Mondja fogadós,nem lesz a városban a közeljövõben vmi látványosság?

[Catti Brie]

/Venge/

*Venge elgondolkodva forgatja maga elõtt a kupát. Kicsit elálmosodott a hirtelen lehajtott és számára eddig ismererlen nedütõl.
Talán kicsit be is csípett tõle. A dalt hallgatva felderül az arca. Látni, hogy valami kellemesebb emléket idéz fel benne.
Néhány perc ábrándozás után a bárdhoz fordul, hogy ismét kérdéseivel bombázza:*

-Mondd csak, dalnokom: hogyan fogok én ezentúl élni? Lakjam itt a fogadóban, és járjak el innen ennivalót lopni?
Hiszen összesen csak az a néhány réz van a szütyõmben, amit nemrég "szereztem" Talán még egy éjszakára se lenne elég ebben a szép fogadóban, nem hogy másra.
Egyáltalán meg fognak itt tûrni engem? Nem ismerek senkit. Mi lesz, ha a fogadós vagy valamelyik embere kizavar?

*Beszéd közben láthatóan egyre laposabbakat pislog. Hiába, sok volt neki ez a nap.*

[Erigowi Klavel]

/ Venge /

* Kérdéseden egy pillanatra elmosolyodik a bárd, majd miután befejezte a gyönyörû bordalt, maga mellé helyezi lantját, iszik egy kortyot italából, rákönyököl az asztalra, s oda súgja csendesen:*

- Hölgyem! Te a mai naptól kezdve ezen a helyen akkor szállsz meg amikor akarsz! Enni, inni kapsz akár ingyen is! Nézd meg alaposabban Fatort, de ne légy feltûnõ! * Kacsint rád a bárd.*

- Persze késõbb, miután lesz pénzed nyugodtan „támogathatod” a fogadót mikor van rá lehetõséged. Én legalább is így szoktam tenni. Mikor erre járok, s van mit aprítani a levesbe. Hogy is fogalmazzak?! Mikor nagyobb összeghez jutok pár arannyal támogatom a helyet. * Dõl ismét hátra a székre és elkiáltja magát.*

- Fator! Bort!

- Mindjárt, te õrült muzsikus! *Ordít vissza csapos, majd pár pillanat múlva õ saját maga hozza ki nektek a vörös nedût, de elõtte egy pillanatra megáll a szomszédos asztalnál ülõ idegennél és elmondja neki milyen programok várhatók a közeljövõben Erigowban.*

/ Ulcus /

* A szomszédos asztalnál történõ borrendelés után a csapos elindul az üveggel, de kérdésedet hallva megáll az asztalodnál. Megvakarja az állát hatalmas kezével, egy pillanatra eltöpreng, majd belekezd:*

- Hát holnap után kezdõdik a tavaszt nyitó Dalnokok Fesztiválja. Amúgy ha látványosságra kíváncsi az úr, akkor nem kell messzire mennie! *Mondandója közben felröhög.* Ahogy Frankó barátomat ismerem *Tekint át a szomszédos asztalhoz.* Ma este itt is nagy buli lesz! Úgy, hogy ha szórakozásra vágyik csak maradjon a seggén nyugodtan! Nem kell fel sem kelnie! Még két-három üveg bor és meglátja lesz itt akkora, hogy Erigow „krémje” itt fog tolongni a Vonító Dalnokban

- Ugye cimbora? *Kérdi a szomszédos asztalnál üllõtõl. Az elmosolyodik, s letörli szája szélérõl a vörös nedû maradványait, majd cinkos mosoly közepette bólint egy nagyot és átveszi a szót a fogadóstól:*

- Bulira vágysz idegen? Hát akkor mi a kedvenc nótád had halljam? És ha már így összehozott minket a sors megkérlek ülj át hozzánk, s ha van kedved mesélj magadról! Merrõl jössz? Tudod, nem akarok túl kíváncsinak tûni, csak hát még nem láttalak mi felénk!. *Mutat egy szabad székre az asztaluknál. Érdekesnek tûnek a számodra. Egy fiatal lány, ki érdekes vonásaival, kislányos arcával alapjában véve elragadó, valamint az enyhén borvirágos orrú dalnok. Nem is tudod miért, de olyan pozitív érzéseid támadnak ezzel a furcsa párossal kapcsolatosan.*

/Venge /

* Fator a csapos az asztalotokhoz lép a beszélgetés közben és lehelyezi az üveg bort. Ahogy jobban megfigyeled megpillantod kis ujján a jól ismert gyûrût, mely ezüstösen csillog. Miközben Franko a szomszédos asztalnál ülõvel diskurál a csapos odahajol hozzád és csak ennyit mond csendesen:*

- Északon csendes az éj! *Majd érdeklõdve tekint reád.*

[Schinter]

Ulcus


Fogadósnak:

-Ami azt illeti másfajta látványosságra gondoltam.Az ivogatós mulatók nem nagyon érdekelnek.

A dalnokot és a lányt figyeli elgondolkodik kissé végül úgy dönt,hogy enged az illemnek és kardjával,zsákjával átül.A becsicset leánytól lehetõleg messzebb helyezkedik el a kezében levõ bor miatt.

-Egyszerû utazó vagyok és néha felajánlom kardomat egy kis megélhetés reményébe.

[Catti Brie]

/Venge/

*Vemge eleinte érdeklõdve hallgatja Franko magyarázatás, majd lopva alaposan szemügyre veszi Fatort. Elõször ijesztõnek találja, de jobban megnézve felfedez valami barátságos vonást is, mintha a másik csak megpróbálná álarc mögé rejteni valódi énjét.
Amikor a kocsmáros kihozza a bort, már nem is tart a nagy darab embertõl.
Megcsodálja hatalmas izmait, egészen belefeledkezik a látvámyba.
A lélegzete is elakad, amikor az ezüstös gyûrût megpillantja az ujján.
Így alig hallja meg, amikor a férfi odasúg neki valamit.*

~ Északon csendes az éj! ~ *Majd hirtelen feleszmélve, az izgalomtól remegõ hangon hadarja a választ, amit Franko sulykolt a fejébe nem is olyan rég:*

- Délen száguld a szél.

*Amikor a férfi lerakja a kért bort az asztalra, Venge hirtelen felfigyel a másik asztaltól áttelepülõ idegenre.
Kíváncsian nézegeti a holmiját, fõleg a kard tetszik meg neki.*

- Óh, de szép kard. Megnézhetem közelebbrõl? -Venge kissé inogva áthajol az asztalon. Hirtelen megcsúszik, és könyökével meglöki az éppen lerakott borosüveget.

[Erigowi Klavel]

/ Venge /

* Válaszod a megfelelõ hatást váltja ki. A barbár bólint, s hozzáfûzi:*

- A szobája készen áll hölgyem, ha gondolja és ne adja Krad,de túlságosan megfáradna a vörös nedûtõl, ott lepihenhet! * Szavaiból kiérzik az enyhe gunyorosság, tréfa, majd miután jól hátba veregette Frankot a barátságuk jeléül ellépdel a többi vendéghez, s felveszi az esetleges rendelésüket.*

* Miután átül hozzátok az idegen, s te szóba akarsz vele elegyedni, persze belevágva Franko és a közte folyó párbeszédbe, enyhén illuminált állapotodban elsõ kérdésed feltevése közben pont feldõltöd az üveget, mely nagyot koppanva a fölborul, s a nedû beterít mindenkit. Fõleg az újonnan érkezettet.*


/ Ulcus /

* Válaszodon egy pillanatra eltöpreng a bárd, s pont kérdeni akar még tõled valamit, mikor az ifjú hölgy ismét „akcióba” lép, s kérdezõsködése közben fellöki a borosüveget.*

* Mivel vártad már ezt a lehetõséget , szerencsére fel tudtál pattanni az asztaltól, zsákod is megmented az elázástól, viszont kardodon végigcsurog, a ragadós, vörös lé. A bárd sem járt jobban. Õ nem számított rá, így nadrágja merõ egy adta lé, de nem nagyon érdekli. Hatalmasat röhög a lány mozdulatain, s felkiált:*

- Fator rongyot! Venge kissé beindult a jó szesztõl! * Fogja mellkasát a nevetéstõl.*

[Schinter]

Ulcus


Igazából nem nagyon izgatja magát,hisz saját magát és a zsákját megmentette a "vörös veszedelem"-tõl.Nos a kardja kissé boros lett ugyan,de talán ez pont jó indok arra,hogy ne adja oda a becsicsent lánynak még a végén vmi rosszat tesz sajátmaga vagy épp ellene...

-Egyéb körülmények közt igent mondanék,de most kissé boros lett.Azt hiszem jobb ha elbucsuzok és megtisztitom még mielõtt berozsdásodik.

felkapja a zsákját és kézbeveszi a boros kardját.

-Fogadós,akkor a szobakulcsot kérném és egy kis vizet és egy rongyot hozzá.

[Rayvanur]

Az arctalan mester.

-Ács nem vagyok. De az biztos hogy ide jóminõségû erõs fa kell mégpedig kellõ nagyságú, ilyen pedig biztos nincs a fáskamrában. Ezért úgyvélem alákéne dúcolni míg találunk valakit aki szakszerûen kijavítja.

Mondom elég bizonytalanul. Közben újra meg újra végig járja a kezem a sérülést.

- Detalán meg is lehetne erõsíteni.

< Talán beszélnikéne a tulajjal mielõtt cselekszem. >

- Egy biztos hogy a tetõ megbontásába nem akarok bele kontárkodni.

[Catti Brie]

/Venge/

*Látva "sikeres" akciójának eredményét, Venge nagyon elszégyellni magát. Még sohasem ivott alkoholt, és most nem igazán ura mozdulatainak.*

<Mi történt velem? Olyan furán forog minden...és a hangokat is olyan tompán, távolról hallom.>

*Amúgy is szakadt, véres ingujjával próbálja letörölni a bort az asztalról - igencsak kevés sikerrel. Kicsit akadozik a nyelve, amikor az idegen bocsánatát kéri.
Zavarában már a fülei is szinte lángolnak.
Meglátva, mit mûvelt a dalnok nadrágjával, hirtelen jobbnak látja elhúzni a csíkot balul sikerült tevékenységének színhelyérõl.*

<Mit is mondott az a Fator, hogy valahol van egy szobám? Ááá...lehet, hogy nem jól értettem.>

*Fülét-farkát behúzva, legszelídebb nyuszi-mosolyát elõvéve, bátortalanul új barátjához fordul:*

- Franko...hirtelen olyan álmos lettem. Nem fekhetnék le valahol aludni?

[Erigowi Klavel]

/ az arctalan mester /

- Hát a tetõt tényleg nem kellene megbontani, ha nem muszáj! *Szólal meg eltöprengve Phill is.* de az aládúcolás jó ötletnek tûnik! Van is pár gerenda, amibõl tudunk vágni támasztékot, de elõbb gyors lemérem mekkora kell. * Piszmog egy kicsit, majd megszólal.*

- Ha jól mérem, pont 10arasznyi hosszú támasztékra van szükségünk, de tudod mit Mesti! Pihenjünk egy kicsit! Kezd már késõ délutánba fordulni az idõ, s én még nem pihentem reggel óta. Meg hát nem biztos, hogy ilyenkor kellene kopácsolnunk. Majd inkább holnap délelõtt, mikor kevesebb vendég lesz a fogadóban. Mivel lassan , majd meglátod, egyre többen fognak érkezni, hogy mulassanak, kikapcsolódjanak a fárasztó nap után! Mit szólsz hozzá? *Kérdezi csendesen a srác.*

/ Ulcus /

- Természetesen! *Szólal meg öblös hangján a fogadós.* Itt is van a kulcs! *Nyújtja át a pult mögül kilépve.* Magáé lesz a jobb egyes. *S már kísér is a folyosóra, ahol a konyhával szembeni szoba ajtajára mutat. Közben bekiáltva a konyhába:*

- Eryna lavort, vizet és törlõrongyot az egyesbe! * Épp visszafordul feléd, s kezével mutatja, hogy nyugodtan beléphetsz szálláshelyedre, mikor történik valami furcsaság a fogadóban, amit jól láttok innen a folyosót és az ivórészt összekötõ átjáróból…. *

// Lásd a Vengének írt részt //

/ Venge /

* Miután lányos zavarod után felteszed kicsit elnyújtott kérdésedet a dalnokhoz, az elmosolyodik, majd fölpattan a székérõl, s megszólal:*

- Kövess jááány! Majd nézünk neked valami fekhelyet Fator barátom segítségével! *Ezzel elindul õ is az átjáró és a folyosó irányába. Te kissé dülöngélve, de követed. Ahogy elindulsz a bárd után arra leszel figyelmes, hogy a csuklyás alak is „mozgásba lendül”. Felkel asztalától, ledob pár rezet, majd az ajtó felé veszi az irányt. Szerencsétlenségedre pont keresztezi imbolygó utadat, s neki ütközöl véletlenül. Ö rád emeli tekintetét, s ekkor jön a hatalmas felismerés. Ibolyakék szemei, félhosszú, barna haja, szobor szerû, fölényt sugározó arca férfias, nem ez rémít meg téged, hanem amit a nyakában megpillantasz. Egy vastag, de rövid nyakláncon két egymásba fonódó kígyó medalion „tekereg”. Megrémülsz, s rémületben hatalmasat sikoltasz. A férfi erre ellök magától, hogy a földre kerülsz, ugrik egy hatalmasat, kirúgja a fogadó ajtaját, s mire mindenki észbe kap, már el is tûnt az ajtónyílásból. Franko késõn reagál, hisz háttal állt neked, épp menvén a folyosóra. Mire megpördül, s elrohan a nyitott ajtóig már nem láthatja, hogy merre lépett meg az idegen. Te ott fekszel a földön, ahogy elestél nem volt idõd korrigálni az esést és pont a hátad közepére sikeredett, ami most eléggé sajog ( 2 FP- veszteség. ) . Egy pillanatig még levegõhöz sem jutottál, talán még eszméletedet is vesztetted. Mire kitisztul a világ azt látod, hogy a bárd föléd hajol, s kérdezget:*

- Mi történt Venge? Jól vagy? Mit tett veled, hogy ennyire megrémültél?

* A nagy riadalomra fator is az ivórészbe siet, majd Venge mellett megállva, figyeli, hogy mit válaszol a dalnok kérdésére. Csodák, csodájára, az eddig részegen aléló „törzsvendég” is fölpattan helyérõl, majd az ajtóhoz lépked hangtalan lépteivel, s óvatosan kémleli a környéket. Biztosítva a helyszint az esetleges meglepetésektõl. *

// Venge: a fickó arcképe: http://img0.tar.hu/joelyon/size2/30707441.jpg //

[Catti Brie]

/venge/

*Óvatos léptekkel, igyekezve nagyon egyenesen lépkedni, elindul Franko után. Gondosan a lábai elé néz, nehogy megbotoljon valamiben - nehogy részegnek nézzék már - , igy nem veszi észre, hogy a csuklyás éppen keresztezi útját.
Már éppen elnézést kérne, amikor feljebb emelve tekintetét, hirtelen szemébe villan egy különös medál a férfi nyakában.
A lány agyába robbanászerûen tör be a tárgy képe, felszabadítva borzalmas, addig elfojtott emlékek egész sorát.
Agya leblokkol, néhány pillanatra sokkot is kap.
Amikor a férfi ellöki magától. hatalmasan sikolt, majd a földre zuhan, alaposan beütve a hátát.
Beletelik némi idõbe, amig feje és látása kitisztul.
Felpillantva az aggódó Frankot látja maga fölött.
Valahonnan messzirõl hallja is aggódó hangját, kérdéseit, szóra nyitná száját, de megszólalni képtelen, bárhogy erõlködik is.
Szemeibõl patakokban folyik a könny, rémült tekintetét az ajtóra mereszti, miközben rázza a zokogás.*

[Rayvanur]

Az arctalan mester.


-Igazadlehet tényleg holnap kellene kopácsolni. Azthiszem mamár a színpadra sem jut időm. Menjünk számoljuknbe a főnöknek arról hogy mirejutottunk.

Indítványozom vidáman. Majd ha nincs közbe vetés megindulok a létrafelé hogy leóvatoskodjak. Phillt persze előre engedem.