A Tükörvilág

[Az Álmok Õrzõje]

(Della nevenincs papjának)

*A "lepel" megfordul, így pont egy vonalba került fejed (tested) az õ fejével, s nézel vele farkasszemet, melytõl minden apró szõrszál feláll rajtad. Azok a narancsosan izzó szemek... végtelenek.... rabságba ejtõek....
Érzed elméden, hogy valami közel akar férkõzni hozzád, ám mégis kint ragad tudatodon kívül.
Körbelibben a furcsa, fekete jelenség, majd mintha dermesztõ hideg csapna szerte szét körülötted. A varjak mint egy parancs szóra feléd fordulnak jó pár százan. Szemeikben ugyan az a narancsos villanás tûnik fel pár pillanatra - és egy madárként az egész raj feléd iramodik röptében. *

[Herold Bardelot]

(Egren cwa Trimelion)

-Hát egy marha nagy mezö közepén vagyunk egy kis házban. A szemeid pedig olyanok mintha az Ifini világító-torony lenne mindkettö megett. Fehér fény sugárzik belölük. Nem értem miért kellene sietnünk, én nem akarok mégegyszer azokba a lángszínû szemekbe nézni. Szerintem várjunk itt míg elmennek. Hallod már a varjak sem akarnak bejönni.//Gondolom Della papjával egy helyen vagyunk de ha nem az elöbbi az storno.//
Azt hogy életemet gondoljam végig? Háát volt pár dolog amivel hiába próbálkoztam, de amit a szívem súgott mindig követtem. Igy vagyok most család cél és kötelékek nélkül. Nem túl fényes életpálya de nincs miért szégyenkeznem sosem kellett a lelkiismeretemel küzdenem. Az út mindig világos és kivehetö volt. Most azonban nem tudom merre tovább, tanácstalan vagyok. Mikor felébredtem ebben a világban csak a testemet találtam meg, de abban sem lelhettem örömömet, dögevök kezdték ki. Te nem emlékszel semmire? Akkor hova sietsz és mit keresel? Miért nem tudsz segíteni hisz rajtunk kívül itt nincs senki. A ház falai megvédenek minket a külvilág gyötrelmeitöl.
Azzal neki készülök hogy álomra hajtsam a fejem a fal tövében.

[Az Álmok Õrzõje]

(Egren cwa Trimelionnak)

- Most mondtad, hogy mi hiányzik belõled... ha tudod, akkor miért kérdezed?
Hogy én nem emlékszem semmire?... Igaz... pedig tudom, hogy nagy valaki voltam, de nem tudom ki.... azt sem miért vagyok itt. De azt tudom, hogy hová kell mennem. Belülrõl súgja valaki... az a fekete torony... ott meglelek mindent, mindenemet.
Gyere velem kérlek! Most ne aludj! - *lép hozzád nagyon közel a gyermek, alig fél arasznyira áll meg a lábadtól, amit épp jólesõen kinyújtóztattál a talajon ültödben.
Közben még mindig hallod a madarak kopácsolását a falakon, tetõn - nem tágítanak azok semennyire sem a bejutási szándékuktól...*

[Herold Bardelot]

(Egren cwa Trimelion)

Felülök törökülésbe.
-Gondolod ha kimegyünk nem fog minket a Fekete köpenyes Halál ismét a hatalmába keríteni? Mint arra rávilágítottál én nem állok oly magassan a mérleg fokán mint Te. Milyen torony? Ma a fekete szín nem a kedvencem.
Megint a kéményen keresztül kell utaznunk? Nekem nem nyílt ki sem az ajtó sem az ablak. Na jó ahogy akarod, de ha elbukom terhelje a te serpenyödet a tett.
A mondandóm végén felállok és nagyon sanyarú képet vágva nézek le a fiúra.
< ... még hogy símán... nem látta azokat a szemeket ... no mindegy ... már úgyis meghaltam... mondhatni már csak egy halálom ... a többin már túl vagyok ... Darton és fiai vigyázzák lépteimet ... már ha lehet öket lépteknek nevezni ... na jó inkább induljunk ... a végén még meggondolom magam ... >

[Az Álmok Õrzõje]

(Egren cwa Trimelionnak)

- Fekete köpenyes Halál? Mirõl beszélsz? - *lépett a helyiség egyetlen ablakához a kisfiú. Kikémlelet az üvegtáblán, majd mint aki nem látott semmi érdekfeszítõt fordult vissza hozzád nyugodt arccal.* - Itt nincs semmi sem, csak madarak vannak.... Természetesen az ajtón megyünk, mit gondolsz beférnék-e én a kéménybe? Még ha be is férnék, nem tudok felmászni!...
Te mész elõre elvégre te vagy a felnõtt - elzavarod ezeket a rusnya madarakat, s utána szabad az út a toronyhoz. - *mondta mindezt gyermeki ártatlansággal.*

[Quator ar Zaraquer]

(-)

*A fényes szemek elbûvölnek, de a dermesztõ hideg kijózanítólag hat. A varjak nekiiramodására meg kifejezetten megíjedek.*

-ÍÍÍÍÍ

*Visít fel a nagyranõtt pillangó és össze vissza kezd röpködni nagyjából fél láb sugarú körben. Így azon túl hogy eléggé mosolyogtató kísérletet tesz az áradat elkerülésére nem történik ezügyben érdemi elõrelépés. Végül megmakacsolva magát megállapodik a varjakkal szemben és lelapult csápokkal (miután a szemét jelenleg nem tudja becsukni) kitartja maga elé a világítós trutyival teli üveget, mintha csak valami nagyhatalmû védõtalizmán lenne.*

[Herold Bardelot]

(Egren cwa Trimelion)

-Elment? Az jó! Akkor gyerünk a varjak meg eddig sem bántottak.
Bizakodva az ajtóhoz lépek és kinyitom. Utánna a varjakat hessegetem magam elött hogy a fiú ki tudjon jönni.
<... a végén mégis eljütök a mennyekbe ... de az a fekete torony ... miért kell az ilyen dolgoknak mindig feketének lenniük ... >

[Az Álmok Õrzõje]

(Egren cwa Trimelion és Della nevenincs papjának)

*A fiú kérdésedre csak akkor felel, amikor már kinyitottad az ajtót és a lendületed, mit a kilépõ lépésedbe fektettél vissza nem fogható.*
- Nem, nem ment el, ott van, de épp el van foglalva.
*Gyorsan felpillantva látod, amint a fekete lepelszerûség egy igen nagyra nõtt pillangót figyel, melyre épp ekkor zúdul egy elég nagy varjúsereg. Több száz madár egyetlen pillangó felé...
A sors azonban érdekes fordulatot hoz, mert a pillangó valahonnan elõkap egy üvegecskét, melyet kitart maga elé. Semmi nem történik mindaddig amíg az elsõ vajrú csõre el nem érné ezt a kicsi figurát, ekkor azonban a kitartott üveg iszonyú fényességgel hirtelen elkezd világítani, még neked is be kell csuknod hozzá a szemed, hogy ne vakuljál meg. Amikor kinyitod szemeidet majd mindegyik varjú a földön hever mozdulatlanul, a "Halál" meg görnyed a földre.
A kisfiú utat törve ekkor magának eléd vág.*
- Gyere nincs sok idõnk, el kell menekülnünk míg nem látnak...

*A papnak a kitartott üveg jó húzás volt - bár a halálfélelem átszánkázott testén, mert az üveg csak az utolsó pillanatban mentette meg az életét - akkor kezdett el hirtelen világítani, amikor az elsõ varjú épp megcsípte volna a csõrével.
A varjú mint egy döglött madár hullutt a földre, s követte hirtelenjében a többi társa is. Pár szegmens múlva azt veheti észre a pap-pillangó, hogy egy madár sem akarja megtámadni, a fekete lepel is mintha gubózva görnyedne a földre. Azonban a kisházból egy homályos anyagtalan valami és egy 7 éves körüli kisfiú kezd el igyekezni feléje.*

[Herold Bardelot]

(Egren cwa Trimelion)

A gyermek szavaira megjött az oly várt érzés amit a halál elött illik érezni. Leperget elöttem egy szemvillanás alatt a Halálal való talákozás a félelem a kiszolgáltatottság és a rettegés. Ez nem csak egy képsor rendkívül gyors lefolyása volt hanem teljes egészében átéltem mindent újra amit a Halálal töltött percek nyújtottak ezidáig. Ekkor láttam meg a fura lepkét meg a világító palackot és a Lepelt a földön.
-Nem lene inkább szerencsésebb az Ö védelmét kérnünk? Úgy néz ki hogy egy hatalmas mágus térdre kényszerítette a Halált és a varjait! Megjegyezném hogy rendkívül gyors ez a Lepel. Gyorsabban rohantam mint valaha embert láttam lovagolni és így is csak alig tudtam beérni mikor erre jöttünk. De ezt már meséltem neked. Elég gyorsnak érzed magad a futáshoz? Vagy ilyen közel van az a torony? MIndezt olyan gyorsan mondom amenyire még az nem megy az érthetöség rovására. Amint megszületik a fiú döntése elindulok a kívánt vagy mutatott irányba.
< ...remélem elég gyors a fiú ... jó lenne ha a mágus is kitartana még pár percig ... sokáig ki tudná sakkban tartani a Halált? ... >

[Quator ar Zaraquer]

(-)

*Az utolsó pillanatokra lefordította a lepke a fejét, de hirtelen elõtört ez a fényességes izé a lötyibõl és most...itt az ideje megnézni mi van. Ezzel félénken visszapillant a varjak seregére és igen meghökkenve konstatálja, hogy mind a földön fekszik, még a hidegrázós lepedõ is közéjük kuporodott. Erre élénken elkezdenek járni a csápjai és vigyorogva, nyelvét nyújtogatva repked a horda felett levezetve az összegyûlt félelmet és feszültséget.*

-HÁ-HÁ-HÁ Ere jól ráfáztatok mindannyian! Most próbáljatok károgni fekete keselyûk! A gazdátok is csak görnyed elõttem! HÁHÁ!!!

*Ezzel az önfeledt virgonckodással és csúfolódással ismét visszanyeri eddigi optimizmusát és általános kissé nemtörõdöm jókedélyét. Kissé lenyugodva észreveszi a házból kijövõ alakokat. Elõsször kicsit konyulnak megint a csápjai az árnyalak láttán, de mikor a kisfiú is elõbukkan és minden jel szerint együtt vannak elszállnak rossz érzései és odareppen hozzájuk kíváncsiskodni.*

-Üdvözletem! Ti kik vagytok? Hol vagyunk? Mit keresünk itt? A pegazus gazdája mondta, hoyg van itt egy fekete torony meg egy királylány, akit meg kell szabadítani. Hol ez a torony? Idevalósiak vagytok? Miért van erre ennyi varjú? Nomeg nálatok az összes lepedõ tud repülni és ijesztegetni vagy csak ez a feketebárányfajta?

[Az Álmok Õrzõje]

(Egren cwa Trimelion és Della nevenincs papjának)

*A kisfiú nem válaszolva a pillangószerű lényhez indult egyenesen. Nem törődött a madarakkal, lábukra, szárnyukra nyakukra lépett, ha úgy jött ki a lépése. Valahol fél úton találkoztak a pillangóval, akinek a kérdésözönét vigyorogva hallgatta végig.*
- Én nem tudom ki vagyok, ő meg egy szellem - *mutat Egren felé* - a toronyban királylány is van? Akkor mesés kincseknek is lenni kell, meg sárkánynak - *vigyorodott el még szélesebben és gyermetekebben mint eddig.
A varjúk engem akarnak, úgyhogy sietnünk kell míg magukhoz nem térnek. Te tudsz repülni, megfogol engem, meg őt és elröpülsz velünk a toronyig. Ilyen szép szárnyakkal bizonyára gyorsan és magasan lehet szárnyalni.
*A kisfiú egyébként teljesen pucér, még egy gatya vagy lábbeli sincs rajta.
Láthatólag a madarak és a lepel nagy sokkot kaptak - még egyenlőre nem úgy néznek ki, hogy hamar feltápászkodnának.*

[Herold Bardelot]

(Egren cwa Trimelion)

Követem a gyereket a pillangóhoz.
-Én Egren vagyok... voltam most csak ez a foszlány vagyok. Nem tudom hol vagyunk.Öööö milyen pegazus? az mi? A toronyhoz Ö tudja az utat. Mutatok a fiúra.
Megpróbálom megérinteni a pillét.
<... szép lessz ha ö sem tud engem megérinteni ... és én sem öt akkor rohanhatok megint ... vagy maradok ... no azt már nem inkább kiköpöm a nemlétezö tüdömet ! ... >

[Quator ar Zaraquer]

(-)

-Rá se ránt én sem tudom ki vagyok.

*Legyint a fiú válaszára a pillangó. Közben röpköd ide-oda, de nem hagyja hogy a szellem Egren megérintse. Inkább feljebb száll kissé, hogy ne érjék el. Ott megvakarja az egyik csápját gondolkodás közben.*

-Nono. Nempitiszka! Egyébként nem hiszem hogy elbírnálak bármelyikőtöket is. De talán ezt út közben beszéljük meg, mert azért nem hinném, hogy végleg leszedáltam a "díszes társaságot". Egyébként mit akarnak ezek tőled fiúcska?

[Con Larrodan]

(Ryuu)

*Összeszorul szíve, s a torkában dobog. Előredől a pegazus nyakába, ekkor veszi észre, hogy a pillangó lesodródik róla, s hiába kap utána nem éri el...*

<A franc essen bele.... :/ >

- Mi a baj? - kérdezi a pegazustól újra a nyakához dőlve....

[Az Álmok Õrzõje]

(Ryuunak)

*A pegazus majdhogy nem a földbe fúródott - oly közel váltott irányzékot Nézni sem bírtad, ahogyan a föld közeledett felétek, valami eszement gyorsasággal. Gyomrod hatalmas rándulás és liftezés után megáll valahol félúton a helyéhez képest, melyek még pár csepp könnyet is kicsal szemedből.
A pegazus egyenletesen, de azért elég hirtelen áll meg, testéhez szorítván szárnyait.
Ami ez után következik varázslatossá válik számodra.
Egy hangot hallasz a fejedben - egy végtelen gyöngéd, selymes, de még is valahogyan erőteljes hangot - hogy hím vagy nő nemű egyedtől származik nem tudod megállapítani, de az biztos, hogy a pegazusod hangját hallod...*
- Nem mehetek tovább. Ezek a varjak nem hiában vannak itt és ennyien. Ő már itt van, megelőzött. Engem uralma alá tud hajtani, ugyan úgy mint ezeket a varjakat. De nézd merre szállnak... mind-mind a fekete toronyhoz igyekeznek, s amíg értelmes és számukra veszélyes lényt fedeznek fel útjuk alatt, azt elpusztítják. Látod azt a kis házat észak felé? - *na igen... merre is van észak... de széttekintve amerre a varjak szállnak látni egy házikót - úgy két fertályórányi járóútra a szikes, fűfoltos területen. A házikó körött még nagyobb feketeség van mint máshol.* - Ott a házikóban, amivel engem hívtál megleled a kulcsot, hogy kedvesedet minél előbb magadhoz szoríthasd, s elvigyed erről az átkozott földről, vissza nagyapádhoz.