A Vonító Dalnok Korcsma

[Erigowi Klavel]

/ az arctalan mester /

- Igen, kiszáradt. A múlt héten egyre kisebb volt benne a víz, de mostanra már csak pocsolya van az alján. Nem tudom mi történhetett vele?! Le kellene menni és megnézni, hogy mi lehet.* Közben találsz egy jó adag. Újnyi vastag kötelet.*

[Rayvanur]

Az arctalan mester.

-Az lessz. No ha segíteni akarsz akkor menja z istálóba és kösdki a kötelet valami stabil hejre. De jóerõsen ám. Aztán lemegyek a kútba és körbe nézek.

Mondom miközben elindulok az istáló felé.

< Valószinûleg sérült a kövezet és elszivárog a víz. A kõmûvesség érdekeslessz.>

[Erigowi Klavel]

/ az arctalan mester /

* Phill szó nélkül megfogja a kötelet, majd kiköti az istálló egyik tartó oszlopához, ezután oda nyomja a kezedbe a kötél véget. *

- Kész! Kikötve! Jó erõsen, több csomóval. Mit tervezel? Lemászol a kötélhágcsón? Milyen szerszámot készítsek elõ? Szerintem egy ásóra szükséged lehet, mert valószínû a kút forrása elapadt, vagy eldugult valamitõl, azt kell kitakarítani.

[Rayvanur]

Az arctalan mester.

-Igen ásót és csákányt is készíts elõ.

Közben megrángatom a kötelet jó erõsen hogy tart-e. Ha igen akkor a kúthozmegyek és leengedem a kötelet. Majd elindulok lefelé a kötélen. Nem gyorsan ereszkedem hanem gondosan végig tapogatom a falat háha sérült. Amint találok hibát akár a falon akár lent szerszámot kérek Phill tõl.

[Erigowi Klavel]

/ az arctalan mester /

* Sikerül könnyedén lemásznod a kútba. Miután leértél, körbetapogatódzol és észre veszed, hogy a kút sarkában a homokos föld sokkal nedvesebb, mint más helyen. Belemarkolsz, és máris enyhén érzed, hogy a víz ismét nagyon óvatosan szivárogni kezd a rejtett érbõl. Kérésedre Phill gyors keres még egy kötelet, majd utánad ereszti azon a rá kötött ásót és csákányt. 8-10 ásónyom után ismét erõteljesen bugyog felfele a víz. A kis rést egyre jobban tágítva, mit ásóddal kivájtál. Mire észbe kapsz már térdig ér, ha nem síetsz, lassan a derekadat is ellepi. Fentrõl a fiú ujjongatását hallod, hogy a hibát elhárítottad.*

[Rayvanur]

Az arctalan mester.


Elõbb felkötöm a kötélre a szerszámokat majd elkezdek kimászni a másikon. Mikor felérek magamután kihúzom a szerszámokat is.

[Erigowi Klavel]

/ az arctalan mester /

* Amíg a szerszámokat a kötélre kötöd a víz csak emelkedik, emelkedik. Mire te is megfogod a kötelet a víz már a mellkasodat verdesi, de még idõben ki tudsz mászni. Miután kikászálódsz a kútból, s a szerszámokat is kiemeled. Hallod Phill örömódájából, hogy sikeresen végrehajtottad a mûveletet, viszont érzed, hogy csurom víz vagy.*

[Erigowi Klavel]

/ Venge /

* Midõn Franko belép a helyiségbe, látod, hogy négyen tartózkodnak csak bent. ( A fentiekben leírtak alapján ). *

- Üdvözletem a tisztes társaságnak! * Bõdül el a dalnok jó hangosan. Erre a pult mögül kilép a hatalmas termetû pultos, és széles mosollyal odalép a bárdhoz, üdvözli õ is, majd jól váron veregetik egymást. Régi ismerõsök lehetnek.*

- Mi szél hozott felénk ismét, te vén kujon? * Kérdi a fogadós, kísérõdtõl.* Ki ez az ifjú leány, aki „összeáll” egy ilyen vén csavargóval? * Tekint feléd kérdõn. *

- Majd egyszer elmesélem. * Veszi halkabbra a hangnemet Franko, mikor megpillantja a csuklyást a sarokban. Erre a kopasz nagyon enyhén, de bólint, s érzed valami történt a két jó barát között, amit sajátos módon adtak egymás tudtára.*

- A szokásost, a szokásos helyre! * Szólal meg a zenész a kellemetlennek tûnõ csendet megtörve, majd a pódium elõtti asztalnál hellyel kínál, s miután leültél, õ is kényelembe helyezi magát. A pultos eltûnik egy hátsó ajtóban, majd pár pillanat múlva, egy igen szép és fiatal lány hozza számotokra a frissítõ italt. Egy üveg vöröset, és két kupát. Mosolyogva üdvözli asztaltársad, majd önt mind kettõtöknek a borból.*

- Remélem ízleni fog Franko! A kedvenced! A hölgynek megfelel, vagy inkább valami mást hozzak? *Néz rád kérdõn, de asztaltársad nem hagy „kibontakozni”.*

- Ételt, de gyorsan! * Kurjant fel a bárd, majd fenéken paskolja a lányt, az felnevet, s elindul a konyha fele.*

- Hozom már, hozom! Egy pillanat!

* Miután a felszolgáló is elhagyta a helyiséget kérdõn tekint rád Bonue Francesqui. *

- Na Venge! Hogy tetszik a kedvenc törzshelyem?

[Catti Brie]

/Venge/

*Venge csak ámul ás bámul. Soha nem volt még alkalma zavartalanul, a kikergetés veszélye nélkül belülrõl megcsodálni egy kocsmát.
A vendégek közül csak a csuklyást nézi meg alaposabban. Majd, miután rossz érzések kerítik hatalmába, gyorsan elkapja róla a szemét.
A két barát beszélgetésére szinte ügyet se vet, csak a hirtelen támadt csöndre figyel fel.
Ám mire eljutna tudatáig, máris az asztalhoz tereli a harsány hangú Franko. Amikor a felszolgáló megjelenik, Venge szemei elkerekednek:*

<Milyen szép lány...és milyen tiszta és takaros a ruhája.> * Mély sóhaj szakad ki belõle, vágyakozva nézi a lányt.

A dalnok kérdésére már felelnie se kell: elragadtatástól ragyodó szemei mindent elárulnak.
A bort visszautasitja, fintorogva kér inkább tejet.
Közben agya egészen máshol jár.
Hirtelen a dalnokhoz fordul:*

-Mondd, Franko! Te ismersz engem valahonnan? Még odakint az utcán olyan furcsákat mondtál.

[Erigowi Klavel]

/ Venge /

* A bárd rád néz és elmosolyodik egy pillanatra, majd szemével „int” a csuklyás felé. *

- Mindent idõben, mindent! *Mondja csendesen. Ekkor ér ki a felszolgáló a csupor tejjel, valamint két nagy tányér õzpörkölttel, mellé egy-egy kis cipóval. Lehelyezi az asztalra az étket, a fatányérok mellé pedig lerak egy-egy villát.*

- Jó étvágyat nektek! *Szólal meg röviden, majd távozik ismét.*

- Köszönjük Eryna! * Feleli a dalnok, majd rád néz, és ismét elmosolyodik.*

- Na, most már ehetsz! *Megtöri a saját cipóját, egy nagydarabot a szájába töm, s lapátolni kezdi rá az apró kockára vágott ízletes vadhúst. Közben bólogatva, tudtodra adva, hogy mennyei az étek.*

[Rayvanur]

Az arctalan mester.


Röviden végig tapogatom aruhám majd. Rövid ideig koncentrálok. Minek hatására valószinûleg nem fogok megfázni.

-Phill kérlek szedösze a kötelet ha ráérsz.

Közben én vissza pakolom az egyéb szerszámokat.


// Test hõmérséklet növelés6hûtést alkalmaztam. 5pszi pontért 10 fokot emeltem a testhõmön. Mellesleg most épp milyen napszakvan?//

[Erigowi Klavel]

/ az arctalan mester /

* Phill összeszedi a holmikat és visszaviszi a mûhelybe, te addig mélyen koncentrálsz és érzed, hogy testedet melegség tölti be. Arcod, kézfejed, még lábad ujjai is meleget árasztanak.
Ez a meleg nem szárítja meg ruhád, de ahogy te is jól gondoltad, testedet nem engedik meghûlni, ebben az ebéd utáni, jólesõ melegben. Ha kint maradsz a napon a jótékony nap sugarai és bensõdbõl áradó melegség hatására egy óra leforgása alatt csont szárazzá szikkad minden egyes vizes gúnyád. Addig az udvaron lévõ asztal melletti padon tudsz pihengetni, a madarak csivitelését hallgatni. Phill melléd ül és farigcsálni kezd melletted egy fadarabot zsebkésével. Csendes, nem szól semmit, de egy idõ után felkel odamegy a kúthoz és pár pillanatnyi csend után megszólal:*

- Egy, két nap és leülepszik a felkavarodott iszap Mesti! Utána ismét használhatóvá válik a kút! Tök jó, nem kell kijárnom a közkútra vízért mostantól fogva! *Halod hangjából a megkönnyebbülést.*

[Rayvanur]

Az arctalan mester.

-Örülök hogy segíthettem.

Motyogom az orrom alat. Egészen addig pihen getek a napom míg meg nem száradok.

<Nem is rossz munka egy vaktól!?>

[Catti Brie]

/Venge/

*Venge csak nézi elkerekedett szemekkel Franko "falatozását", bár a falás kifejezés jobban illene rá.

Vár még egy kicsit, hátha mégis folytatja a férfi az elõbb megkezdett mondatot, de aztán gyõzedelmeskedik az éhes gyermeki gyomor.
A villát mellõzve, csupán a cipót használva evõeszközként, alig két perc alatt végez a hatalmas adag hússal. Mikor a cipó maradékával már ragyogó tisztára törölte a tányért, felsóhajt:*

-Na ilyen jót is régen ettem. Talán az öreg Alhona tudott ilyen finom étket késziteni.

*Mikor a nevet kiejti a száján, arcára szomorúság ül ki. Hirtelen, mintegy véletlenül leveri a villát az asztalról. Utánahajol, és lopva egy könnycseppet töröl ki a szemébõl.

Visszaülve a székre, a tejescsupor után nyúl, és egyetlen szuszra kiüriti.
Elégedetten dõl hátra, és egyenesen a dalnok szemébe néz:*

-Köszönöm, ez nagyon finom volt. De mi legyen ezután? Miért hívtál el ide magaddal? Egyáltalán...valahogy...olyan fura érzésem van...ismerlek talán?

*Az asztalra könyököl, állát apró ökleivel alátámasztva várja,hogy a bárd végezzen étellel-itallal, és végre válaszoljon.*

[Erigowi Klavel]

/ Venge /

- Alhona!? *Látod elkerekedik egy pillanatra Frankó szeme, majd ugyan olyan gyorsan, ahogy érkezett el is múlik a hírtelen támadt csodálkozás az arcáról. Egy lélegzetvételnyi kihagyás után:*

- Egészségedre! Örülök, hogy ízlett. * Lehúzza maradék borát. Kotor belsõ zsebében egy darabig, kivesz egy rövid szárú pipát, meg egy kis zacskót, amiben dohány leledzik. Megtölti pipáját az illatos szerrel, és fél pillanat múlva már pöfékel is, hátradõlve a széken. Közben mindvégig téged figyel enyhén sejtelmes tekintettel. Majd egyszer csak megszólal:*

- Gyere sétáljuk le ezt a kiadós ebédet. * Elengedve füle mellett a feltett kérdésedet. Felkel székérõl és a konyha felé veszi az irányt. Áthaladtok egy folyosón, melybõl több helyiség is nyílik, s végezetül az udvarra juttok, ahol megpillantasz egy melléképületet, ami valószínûleg istálló lehet, egy kutat, valamit a padon „sütkérezõ” embert, kiben felismered az ide kísért vakot.*

- Mily gyönyörû idõ van! *Szólal meg a bárd kinyújtóztatva végtagjait.*



/ az arctalan mester /

* Ahogy ott ülsz a padon, s ruhád már teljesen megszáradt a jó idõben. Egyszer csak hangokra leszel figyelmes. Mintha két ember jött volna ki a fogadóból és beszédébõl ítélve az egyik egy idõsebb férfi.*