Shadlek - avagy nem mind ima, mit templomban mondanak

Szerző: **Erin O'Shanon** » 2007.06.09. 23:43

-Köszönjük szépen,a feleségem és én elfogadjuk.
-Igaz drágám? -kérdezem Ilanát bíztatóan

Leveszem a csomagjainkat Rowenrõl miután bekötöttem a kissrác által mutatott helyre.A csomagokat az istálló egy nyugodtabb részére helyezem el sebtében.majd a gazdához megyek az erszényemmel és kérdezem,hogy mivel tartozok.

A mondott összeg kb 3szorosát adom oda számolatlanul (max 5-6 ezüst).
Ezuán elkezdek ismerkedni a háziakkal, és a családdal.

Pl: A nagysráctól megkérdezem:-Ültél már lovon?
A kislány cicáját megdícsérem milyen aranyos.

Szerző: **Lianna Pentangelin** » 2007.06.10. 10:40

Roaennek

Ilana pirul a szólítás miatt, bólint egyet.
A gazda lovával és két tehénnel átellenben széna és szalmarakás. Ez vár éjjelre az utazókra. A gazda valami két rezet mondott csupán. Meglepõdött a többleten, vissza is akarta adni ami a két rézen felül volt.

A kissrác szája széles mosolyra húzódott:
-Csak apám igáslován ültem eddig, de ez delibb paripa!
Öccsei ott tobzódtak mellette. A kislány a cicát Roaen felé nyújtotta:
-A neve Miu! Megfogod?
Ilana pedig elnézte ezt az idillt, bágyadt mosollyal.
A gyerekek nem mentek túlzottan Aren agyára, mikor az egyik kisfiú harkályodút lelt, mind arra rohantak, hogy meglessék. Kicsit macskás lett Aren a tukmálás miatt, de megúszta a gyereksereget.
A vacsora készülõben volt, sülõ kolbász illata szállt ki a kis házból, Ilana pedig ránézett Arenre:
-Megszerettelek.

Szerző: **Erin O'Shanon** » 2007.06.10. 10:54

-Ugyan miért? -mentem magam..

<Még a végén,lefoglal ez a kis csipkeverõ......nõ>

A vacsorát szívesen eszem,és kedélyesen beszélek az öreg parasztal.Kérdezem a mesterségérõl, az uráról,és arrúl,hogy hogyan is élnek errefelé.A vacsora után felbontom a 2. üveg 5 fürtöst és az öregbe diktálok belõle egy jó adagot, ilyet még úgysem ivott.

Szerző: **Lianna Pentangelin** » 2007.06.10. 11:05

Roaennek

-Mert kedves vagy ...-s átölelte a férfit, fejét Aren mellkasára fektetve.

Az ember, nagyot néz, mikor látja, miféle itókat húz elõ Aren. Már bánja is, hogy nem látta elsõre, milyen uraság szállt meg nála a feleségecskéjével...!
beszél arról, hogy kosárfonó, s hogy sajnos a felesége meghalt, azóta egyedül neveli a négy gyerekét. Nem panaszkodik az úrékra, de szerinte kevesebb adót is kérhetnének.
a gyerekeket sorra lefekteti, vagy lefekszenek maguktól, Ilana is Arenbe karolva megindul az istálló felé. Mikor már nem láthatja õket a gazda, szembe fordul a férfival, s lábujjhegyre állt, hogy megcsókolhassa.

Szerző: **Erin O'Shanon** » 2007.06.10. 11:37

Megcsókolom.Hosszan szenvedélyesen.

-Mit szólnál ahhoz, ha folytatnánk azt amit a tónál elkezdtünk?-kérdezem tõle szerelmesen.

Majd választ sem várva vezetem a szénabogja felé.Esélyt sem adok neki,hogy ellent mondjon.

Szerző: **Lianna Pentangelin** » 2007.06.10. 11:43

Roaennek

Ó, nem kellett õt terelgetni! Ment önként majdhogynem dalolva! Örült a csóknak s még inkább annak, hogy a férfi vele szeretné tölteni az idõt. Õ is szeretett volna kedves lenni a férfival, így Arennek kijutott a simogatásból, s a nagy ölelkezés közepette a gyönyörrel is megajándékozhatta a lányt. Ilana hosszú haja indaként terült a férfira, kreol karjaival átfogva õt. S Ilana emelkedett hangulatában még egy vallomásra is elragadtatta magát:
-Úgy szeretlek, hogy le tudnám veled élni az egész életem...Szeretsz engem?
Zizegett a szalma, jelezvén, felemelte fejét, hogy láthassa a férfi arcát, már amennyire a sötétben ez lehetséges.

Szerző: **Erin O'Shanon** » 2007.06.10. 13:42

-Persze,hogy szeretlek.

<Még mit nem kislány, nem azért vagyok fiatal,hogy egy ilyne kis fruska mellett éljem le az életem.>

Gyorsan elsiklok a téma felett és amint megelégedetta kislány a véleménnyel, álomrahajtom a fejem és várom a holnapot, hogy tovább mehessünk és mihamarabb leadhassam a kislányt.

Szerző: **Lianna Pentangelin** » 2007.06.10. 15:06

Roaennek

Hajnaltájt hallotta Ilanát megmozdulni, bizonyára kiment a dolgát végezni, de reggelre, mikor csicseregtek a madarak s mire már a tehenet is megfejte a kislány, azt kellett tapasztalnia, egyedül van. Ilana sehol. A lány holmija otthagyva, de a tulajdonosa sehol...
Eljött a reggeli, nem tért vissza. A gazdát ha kérdezi, õ nem hallott semmit, nem járt ott senki. A gyerekek se okosabbak nála.
-Nem csaholt a kutyánk, itt akkor betyár nem járhatott-állította szilárdan a férfi.

Szerző: **Erin O'Shanon** » 2007.06.10. 17:10

-Hol van a legközelebbi város, vagy valaki aki ért a nyomolvasáshoz? -kérdem a gazdát.
-Ha visszajönne tartóztassátok!-mondom már a lóról.

Vágtában elindulok a mondott irányba.

<Majd elválik lehet érdemes megkeresni a kicsikét...ámbár ki van egyenlítve a száma, õ nekem adta a szüzességét, én meg megajándékoztam a gyönyörrel és a szerelem varázsával>

Szerző: **Lianna Pentangelin** » 2007.06.10. 17:30

Roaennek

-Hó, ne olyan sietõsen! Itt van Fickó, a kutyánk, ha szagot fog, megtalálja, legyen bárhol? Holmija maradt? Dugja az orra alá neki, oszt' megy utána mint a parancsolat!-szólt a gazda. Legidõsebb fia már elõ is hozta a kopót, ami okos szemeivel Arenre nézett.
-Így találta meg anyánkat is a szomszédos völgyben összeesve holtan...-mondta halkan a fiú-Adtunk elé keszkenõt, mi anyánké volt, s rögtön húzta a kötelet a kezemben...

Szerző: **Erin O'Shanon** » 2007.06.10. 18:01

-Nagyon köszönöm a segítséget gazduram, nem is gondoltam volna hogy ilyen jól betanított eb ez.

<Hmm egye fene keressük meg a kislányt, biztonságban akarom tudni.>

A Rowent rábízom a nagyfiúra kösse vissza. A táskáim magamra aggatom.Messana-t az oldalamra helyezem,tudom,hogy erre sok meglepetést hozhat elém Domvik.

Szerző: **Lianna Pentangelin** » 2007.06.10. 19:53

Roaennek

A kutya megszagolta Ilana egyik holmiját -ruha elõnyösebb- aztán neki is indult az erdõnek. Fel egy dombon, majd le egy vízmosásba, egy darabon kis ösvényt követve.
-Ez az erdõkerülõ által használt kis ösvény, ami aztán csapásba vált a régi legelõre meg a Leányvigaszra-magyarázza a fiú. De az ösvényrõl letér a kutya...A fiú szomorú ábrázatot kezd ölteni. Csipkebokrok között átvág, kisebb köveket kerül meg, aztán egy irtásra kiérve, ami egy domtetõt jelent a zárt erdõ tetejét láthatják. S a domb tetején összehajtva Ilana összes ruhája. De Ilana sehol. A fiú elsápadt. A kutya szimatolt és csaholta a ruhakupacot. Körökben kereste a nyomot tovább...de nem lelte.
-Rossz jel...nagyon rossz jel...lehet elvitték a tündérek!!!-suttogta a fiú és szent jelet hányt magára.
-Szép nõ volt, sajnálom a feleséged...
Vér sehol, támadásra semmi nyom nem utal...de hogy nem leli a kutya a lány nyomát...! Csak egy nagy fehér madártoll hever arrébb a füvön.

Szerző: **Erin O'Shanon** » 2007.06.10. 20:02

-Domvik segíts! -mondom halálraváltan.
-Miféle tündérekrõl beszélsz fiú, és miért sajnálod?
-Él érzem,hogy él!!-mondom kissé magamnak is viszont olyan hangon, hogy még a kutya is megijed.

<Meg kell keresnem!>

Imát intézek A Tanítóhoz úgy ahogy azt régen tanultam.Benne foglalom a segélykérést és az áldozatot.Valamint a megbánást.

A tollat felveszem és visszamegyek a gyerekkel a tanyára.

Szerző: **Lianna Pentangelin** » 2007.06.10. 20:15

Roaennek

-Tündérek...a szép lányokat és ifjakat elrabolják és a maguk világában a palotájukban tartják õket...Sose térnek vissza övéikhez...Azok az emberek elvesztek, akiket elragadnak...-koccantak össze a fiú fogai. Úgy remegett, hogy fogai összeverõdtek. A ruhák összehajtva...takaros rendben...kísérteties.
A tanyán a gazda már várja mire jutottatok, de amikor a fiát meglátja, értetlenség terül szét arcán.
-Csak nem szellemet láttatok? Hol az uraság felesége?

Szerző: **Erin O'Shanon** » 2007.06.10. 20:18

-A feleségem eltûnt a ruhái összehajtva hevernek egy tisztáson a kutya elvesztette a szagot!
-Mi tévõ legyek?! -roskarok le egy ülõalkalmatosságra,összetörve.

<Mit tegyek?>

Össze vagyok roppanva, várom a tanácsot bárkitõl is jöjjön.

Shadlek - avagy nem mind ima, mit templomban mondanak

Ki van itt