Utcák, terek, sikátorok...

[Catti Brie]

*Mikor a lány végre egyedül marad, fellélegzik. Most talán kifújhatja magát. Elege van már a napok óta tartó kergetõzésbõl.
Az az érzés nem hagyja nyugodni, valamire emlékezteti - régrõl.
Hirtelen emlékképek villannak fel agyában, de mire azonositaná õket, szertefoszlanak.
Megrázza fejét, aztán mardosó éhségtõl vezérelve beleharap az oly viszontagságos úton megszerzett süteménybe. *

< Hmmm...fura ize van...ennek édesnek kellene lennie, mégis - valahogy keserûnek tûnik.>

*Maga se érti, de ez az íz egyben szomorúságot is ébreszt benne.*

[Erigowi Klavel]

/ Venge /

*Rossz szájízzel, de befalod a sütit, ami kellemes melegséggel ontja éhségedet a benne „rejlõ” méz segítségével. Miután végeztél „ reggeliddel, tízóraiddal”, érzed, hogy összeszûkült gyomrodnak „kicsit jobb”, de azért férne még bele valami. Ekkor pillantasz meg egy árnyalakot, aki elsuhan elõtted, körülbelül 10-12 lépéssel, és távozik a szomszédos sikátorba. Olyan gyorsan történt mindez, hogy fel sem fogtad. Csak egy árnyat láttál, de nem tudod, akár hogy is akarod felidézni emlékeidbe alakját, formáját, semmit, csak egy hatalmas sötét incognó „ugrik” be.*

[Catti Brie]

*Amikor a sötét incognós alakot meglátja, az utolsó falatot majdnem félrenyeli. Szinte üveges szemmel mered a szomszédos sikátor bejárata felé, ahol eltûnt ez a hátborzongató árnyék.*

<Te jó ég, ezt az alakot valahol, valamikor láttam már, de hol?....nem igaz, hogy nem jut eszembe.>

*Egy pillanatra mintha füstszagot érezne, de aztán rájön, hogy csak érzékei játszottak vele: sehol semmi se ég.
Elgondolkodva, szinte szét se nézve, találomra elindul valamerre - akárcsak egy alvajáró.*

[Erigowi Klavel]

/ Venge /

* Miután rosszérzésed ,kissé csitul elindulsz „bolyongva, céltalanul” a sikátorok között. Ahogy befordulsz a következõ szûk, sivár utcácskába, mást nem látsz, csak azt, hogy a sikátor túlsó végén, ami körülbelül 60lábra van tõled, ismét egy forgalmas fõút, és az azon hömpölygõ tömeg látható, valamint szemed sarkából egy a környezetbõl „kirívó” fehér pergamenlapot pillantasz meg a szemét és egyéb göngyöleg között, ami négyrét van hajtva, mint egy kis levél.*

[Catti Brie]

/Venge/

*Tétova bolyongásából újra feltámadó éhsége zökkenti ki.*

< Talán ennem kellene végre valami normálisat.>

*Körülnéz, hátha talál valami ehetõt - vagy éppen elcsenhetõt - de csak az utca végében akad látnivaló: újra egy forgalmas tér felé közeledik, de ez már egy másik, nem a piac.
Már éppen elindulna arrafelé, amikor a szeme sarkából megpillant valamit, ami nagyon nem illik a falak tövébe szórt szemét közé.
Odalép, felveszi: kezében egy négyrét hajtott, feltûnõen kifehéritett pergament tart.*

< Mi a csuda lehet ez, és hogy kerül ide?>

*Tétovázva forgatja, valami azt súgja, nyissa szét - ugyanakkor valahogy mégse akaródzik belenéznie.
Körülnéz, hátha ott van még az a valaki, aki esetleg elvesztette - mert magától ugye, mégse kerülhetett ide a szemétkupacra.*

[Erigowi Klavel]

/ Venge /

* Ahogy felveszed az összehajtott pergament, és kissé szemügyre veszed közelebbrõl, az vagyon az egyik oldalára ráírva erv-ül: *

„ A kis piactéri tolvajnak, kinek még mindig porcukros a szája széle az elcsent sütitõl. „

[Catti Brie]

/Venge/

*A kis tolvaj nagy nehezen kibetûzgeti az irást, majd riadtan néz körbe.*

< Ki írhatta ezt, és hol van? Hiszen most is látnia kell engem.>

*Kapkodva törli le szájáról a cukrot, közben másik kezével idegesen gyûrögeti a pergament, ami nem túl jól viseli ezt.
Megprödül maga körül, de most se lát senkit. Egyre idegesebb.
Megmerevedik, aztán magát is bátoritóan éles hangon kiáltja a sikátor mélye felé.*

- Hééé!!! Ki vagy? Hol vagy? Mit akarsz? Gyere elõ, ne bújkálj!!!

*Reszketõ kezekkel próbálja az összegyûrt levélkét kisimítani és széthajtani.*

[Erigowi Klavel]

/ Venge /

*A levél tartalma:*

/ Mélységes tiszteletünk!

Este találkozóra invitáljuk a Vonító Dalnok fogadóba! Lenne ön számára hölgyem egy ajánlata szervezetünknek! Napok óta figyeljük „tevékenységét”, véleményünk szerint jobban jár, ha felvenné ügynökünkkel a kapcsolatot. A találkozás nem jár semmi féle kötöttséggel, csak végig kell hallgatnia az ajánlatunkat, s majd utána eldöntheti, hogy mi tévõ is legyen.

A pultos ( Egy jól megtermett kopasz férfi) tudni fogja, hogy kit kell keresni, menjen oda hozzá és kérjen tõle egy csupor cukros vizet, ez lesz a jel. Ezek után õ a megfelelõ egyénhez fogja irányítani.

Gondolja meg ajánlatunkat!

Elsõ és utolsó lehetõséget biztosítunk ön számára, egy jobb élet reményében. /

* Miután kibetûzöd a szavakat és remegõ kézzel, körbepördülsz saját tengelyed körül, mintha megpillantanál egy árnyat, ami elsuhan abból az irányból, ahova az elõbb „befutni” láttad azt a rejtelmes köpönyeges alakot. Üresen, visszhangozva hallik el messzire kiáltásod, de válasz sehonnan nem érkezik. A szél egy pillanatra feltámad, majd alábbhagy. A rejtelmes pillanatot még vérfagyasztóbbá téve.*

[Catti Brie]

/Venge/

Vengének nagyon rossz tapasztalatai voltak már eddigi életében is a tolvaj-klánokkal. Nem egyszer miattuk kellett egy-egy városból továbbállnia.
A levél elolvasása után olyan mérges lesz, hogy törni-zúzni tudna.*

<Már megint ezek a mocskok...hát sose lesz már nyugtom tõlük?!>

*Dühében apró gombóccá gyûri az üzenetet. Meglenditi karját, hogy visszahajitsa oda, ahol találta, amikor hirtelen furcsa szél támadt, de a következõ percben különös módon el is állt.
A lány keze megmerevedett, a mozdulat félbeszakadt. Csodálkozva nézett a levélkére. Újra kisimította, mégegyszer, immár higgadtabban elolvasta. Amikor felpillantott, még éppen meglátta az újra eltûnõ árnyalakot.*

<...hmmm...ez a levél valahogy más. Talán mégse a klánok nyaggatnak. Meg amúgy is: nekik nem szokásos udvarias leveleket küldözgetni.>

- Na jó, legyen...Szóval egy csupor cukros viz...fenébe, most mászhatok vissza abba a fogadóba megint. * Morogja maga elé.*

<Node, estig még sok idõ van. Lássuk, van-e rá kilátás, hogy valami értelmes dolgot csináljak.>

[Erigowi Klavel]

/ Venge /

*Ott állsz a sikátor kelõs közepén. Kezedben a papíros. Az utca felõl a tömeg zaja hallik, a szemközti sikátorból pedig a rejtelmes csend. Éhes vagy, alig pihentél az elmúlt idõszakban. Gyomrod összeszûkülve. A találkozóig van még majd fél napod….*

[Catti Brie]

/Venge/

*Ijesztõ, hátborzongató ez a tompa csönd, ami a szemközti sikátorból árad. Vengét egyre rosszabb érzések keritik hatalmukba. Úgy érzi, menekülnie kell: el innen, minél messzebbre. Agya már zsong az elmúlt délelõtt eseményeitõl. Füle zúg, feje már fáj az éhségtõl.
A levelet mélyen köpenye egyik zsebébe rejti. majd szinte futva indul az utca felé. Reméli, hogy a tömeg majd elrejti, viszonylagos biztonságot ad neki a leselkedõ szemek elõl.*

[Erigowi Klavel]

/ Venge /

* Majd, hogy „menekülve”, de kiérsz a „biztonságot” nyújtó tömegbe. Körbepillantasz, és rengeteg embert látsz az utcán. Kocsik, kordélyok haladnak az úton. Emberek, párok, sétálgatnak a piac irányába. Kisebb gyerekcsoportok játszanak az út szélén. Egy ház falának támaszkodva, egy dalnokot pillantasz meg, ki egy 9 húros lanton játszik egy gyönyörû balladát. Fiatalos tekintete, egy középkorú, enyhén õszülõ, kör szakálas zenészt takar. Bõr nadrágja, oldalt fûzõs, fehér inge könyékig felgyûrve. Barna bõrmellénye szépen cserzett. Hatalmas mellkasa szép óvatosan, egyenletes ritmusban pulzál fel, s alá. Épp észak hatalmas égy gyönyörû erdeirõl, népeirõl énekel. A fiatal nõkre rákacsint, a rá nézõ féltékeny férjekre fintorog, s bárgyú mosoly lengi körbe arcát. Egy félig üres boros flaska pihen mellette a falnak esve. Mellette ledobva sötét köpönyege. Lehet, hogy ittas, lehet, hogy nem!? Nem tudod kivenni ilyen távolságból állapotát az illetõnek.*

[Catti Brie]

/Venge/

*Venge szinte lihegve ér ki a széles utca forgatagába. Hátra-hátrapillandt, de nem lát senki gyanúsat.
Hol az egyik sétáló, hogy a másik löki meg, mert nem nagyon törõdik a többi emberrel.
Hirtelen felfigyel egy kellemes énekhangra, lágy lantszó-kisérettel.
Észak távoli hegyei és az erdõk - valami ott belül , a lelke mélyén megrezdül, akárha a lant egyik húrja lenne.
Magával ragadja a ballada.
Egyre közelebb és közelebb merészkedik a férfihoz.
A balladát hallgatva szinte el is felejti, hogy neki most tulajdonképpen nem a nyilt utcán kellene ácsorognia - igazából most az sem izgatja, hogy megláthatja megint, aki elõl menekül.
Csak áll...hallgatja a dalnokot...hirtelen egy könnycsepp jelenik meg a szeme sarkában.
Gyorsan letörli és szétnéz, hogy ugyan megláthatta-e valaki a "szégyent".*

[Erigowi Klavel]

/ Venge /

*Ahogy közelebb merészkedsz a férfihoz, az rád kacsint, majd folytatja énekét, enyhe mosollyal a szája szélén:*

"Észak-Észak, te gyönyörû vidék,
Fiaid, lányaid oly csodaszép.
Hegyeid-völgyeid melyek most zöldellõk,
Megéltek szép napot, s sötét századot.

Kislányka, szépségem,
Ne sírj, ne könnyezd össze orcádat,
Szép nap van, csuda szép,
Mely, eljött, s jobb lesz sorod, meglásd!"

* Izadságtól gyöngyözõ homlokát megtörli, s egy fél mosolyt, elereszt ismét feléd.*

[Catti Brie]

/Venge/
* A lány szinte elandalodva hallgatja a dalnokot.
Amikor az énekes hirtelen vált, és egy másik dalt kezd énekelni, csodálkozva ránéz.
Úgy érzi, mintha egyenesen neki szólna a dal.*

<Furcsa...nagyon furcsa...mintha láttam volna már valahol ezt az embert. És ez a dal...olyan ismerõs...de nem tudom...nem emlékszem...>

*Megtörli könnytõl maszatos arcát, és mintha elfújták volna az addigi rosszkedvét. Visszamosolyog a férfira, és most már vidámabban figyeli tovább.*