Shadlek - avagy nem mind ima, mit templomban mondanak

[Lianna Pentangelin]

Roaennek

Hát igen, az édes bor lehetett a ludas abban, hogy a lány szépen elaludt, de a visítása tényleg nem volt semmi. Ilana habozás nélkül bújik be a férfi mellé, de még remeg.
-Mm...azzal a nyomorulttal álmodtam...hogy mégis elkapott, elhurcolt, és el akart büdös kövér férfiaknak adni! Ó, mikor lesz ennek vége?-temette arcát a takaróba.
-Van még abból a borból?...-nézett fel Arenre.

[Erin O'Shanon]

-Igen,de már csak a palack alján van egy kevés.Idd meg és utána aludj tovább. Ne fél itt nem kaphat el, én melletted vagyok.

<Szegény kislány, hogy fél>

[Lianna Pentangelin]

Roaennek

Megitta, aztán fáradtan tette vissza fejét a takaró alá. Reggelig már nem riadt fel, csak keveset mocorgott s legalább meleget adott a férfinak, mert igencsak lehûlt a levegõ. Reggel nagy nyújtózással kelt.
-Ma is egész nap lovaglunk egymenetben? Fáj a lábam. És senki nem követ minket, nem?
Elnyomott egy ásítást aztán figyelmesen tekintgetett Arenre.

[Erin O'Shanon]

-Azt egyedül Domvik tudhatja ki követ és ki nem.

Mondom neki és elnyomok egy ásítást.

-Ha akarod csak szólj és sûrûbben megállunk,de sajnos ilyen az ha valaki siet.Tudod én nem szoktam semmivel félmunkát végezni, de még nyugodtan megreggelizhetünk, és ha akarod, egy kicsit lustálkodhatunk, és ha van kedved-itt megsimogatom a vállát-Akár el is halaszthatjuk az utazást pár órával.

<Ma én sem vagfyok nagy formában.>

<Rowennek is könnyebb lenne egy hosszabb pihenés után vinni kettõnket,hisz otthon is alig pihent.>

[Lianna Pentangelin]

Roaennek

-Megértem, hogy pontos és lelkiismeretes vagy, de még a végén úgy érzem, minden vágyad, hogy hamar lepasszolj engem és kifújd a levegõt, hogy ezzel is megvolnánk-öltötte ki kedvesen rózsaszín nyelvét.
-A hosszú reggeli most kedvemre való lenne...-aztán mikor a férfi megérintette õt és egyéb javaslatot is tett, elvörösödött, lesütötte szemeit.
-Kedvem az éppen lenne...-mondta nagyon halkan-...de merszem az már kevesebb adatik...
Zavartan igazgatta a haját.

[Erin O'Shanon]

-A merszrõl majd én gondoskodom!-és bíztató incselkedõ csókot adok neki.

<Itt kell learatnom a babért.Ezt már elrontani nem lehet.>

Innen tõl a reggel csendes csókolódzásba merül, egymás ölelésével,símogatásával,majd végül áldozunk Domvik A Teremtõ oltárán.
Felfedezem Ilana minden hajlatát,testének minden porcikáját.Megpróbálom hatalmas élményben részesíteni.

<Olyan nincs hogy ellent tudna állni nekem!>

[Lianna Pentangelin]

Roaennek

Ilana nem is állt ellent...A csókban feloldódott, kezdeti görcsössége eltûnt, az ölelés megolvasztotta a simogatás pedig felizzította. Aren törekvése a legjobb volt, amire férfi törekedhet ilyenkor, ám amint eggyé vált a lánnyal, kiderült: Ilana virágát korábban nem szakajtotta férfi le, így ezt most Aren tette meg. Összerándult és felszisszent, de fél siker, hogy nem lökte le magáról a férfit, hanem inkább átölelte. A hatalmas élmény végül is egy formában megvolt -nõvé tette a lányt- de a kellemesebb alkalommal lehet várni kell a következõ együttlétig. Már ha a férfi tervez még olyat...

[Erin O'Shanon]

-Köszönöm édesem ezt a csodás ajándékot,remélem önzetlenül adtad.

Még egy pár órát ottmaradunk a nyoszolyánkban, símogatom, becézgetem, csókolom.Aztán,ha úgy érezzük mind a ketten (tisztálkodás,reggeli..stb) akkor elindulunk tovább az úton.

Felszerszámozom Rowen-t.
Mindent a helyére igazítok az tolsó csattig.

<Hiába ehhez is értenem kell.>

Rójuk az utunkat a következõ megállóhelyig.

[Lianna Pentangelin]

Roaennek

-Hogy máshogy!-mondta a lány. Jót tett neki a kényeztetés, dudorászva öltözött fel, fene jó kedve volt. Kinn eddigre tombolt a meleg, híre sem maradt az éji viharnak. Köpenyét a lány levette, helyette okkersárga hosszú inget húzott, ujjait feltûrte könyökig, s a felsõ gombokat szabadon hagyta, tengerészkék térdnadrágja maradt s mezítláb ült lóra.
Egy ponton meggyfa lógott be az út felé, ott kérte Arent, álljanak meg s megdézsmálta a gyümölcsöt. Ha kellett Arennek, szedett neki is.
Az út hûvösebb erdõbe kanyarodott, balra patak, amitm fel is duzzasztottak, s hódok laktak benne. Itt volt az elsõ pihenõ. A tóvá duzzasztott patak látványába Ilana belefeledkezett, majd a férfira nézett:
-Tudsz úszni?

[Erin O'Shanon]

Aren nem kért a gyümölcsbõl.
-Nem szeretem a gyümölcsöket.

A kérdésre így felelt:
-Nem, miért, te tudsz?-kérdezek, vissza.
-Sajnos ez kimaradt az életembõl, jobb szeretem a szárazföldet a talpam alatt tudni, de ha veled bármi történne, utánad ugranék.-ezzel megcsókolom.

[Lianna Pentangelin]

Roaen

-Nem szeretni a gyümölcsöket! Na, ezért leszel 20 év múlva potrohos uracs-vigyorgott.
-Ha bajom lenne, inkább ne ugorj, mert a végén én mentelek ki téged! Tudok úszni, s most meg is nézem, mire emlékszem!
Körbetekintett, majd a parton levetkezett, haját befonta s belemászott a tóba. Ügyesen tempózni kezdett.
-S nem is akarsz megtanulni? Várj, kitalálom: víziszonyod van, s félsz hogy egy csepp éri a hajad vagy a ketyke szakállkád!-kiáltotta a vízbõl vidáman Aren felé.
-Csak egy kicsit gyere be, amíg a lábad leér!-hívogatta õt. Ilana biztos nem szendved már a melegtõl.

[Erin O'Shanon]

-Végülis megpróbálhatom,de kérlek légy nagyon óvatos-ezt pont úgy mondom mint egy szûz kislány az elsõ aktus elõt.

Ezzel levetkõzök én is a ruháinkat odébbrakom,Rowen-t kikötöm,úgy hogy látható helyen legyen.Úgy megyek befelé a tóba mint aki most akar épp megfulladni,ahogy a mellkasomig ér a víz megállok, és bevizezem a hajam.

Így várom Ilanát,hogy jöjjön és tanítgasson.

A nõ meztelen vizes testének a látványától megint elkap a hév,és tudom milyen lesz a második élmény,mert meg kell koronázni ezt a napot azzal,hogy nem hagyhatunk a kishölbgyben rossz benyomást.

<Úgysem lát már többször.Legalábbis miután eljuttattam a rokonaihoz.>

Szorgalmasan figyelek,de mindig úgy próbálok irányítani,hogy hozzáérjek, vagy neki legyen muszáj hozzám érnie,lehetõleg minél kényesebb helyeken.

[Lianna Pentangelin]

Roaennek

-Gyere, a víz a barátod! Lényeg, hogy legyen levegõ a tüdõdben, hogy fennmaradj s ne kapálózz. Neked elég lesz most a kutyaúszás Többre nem hiszem hogy hajlandó lennél, mert ravaszan csillog a szemed-s Ilana végignézett a férfin huncutul.
A tanítgatás annyira sikerült, hogy Aren megtanult fennmaradni a vizen, de aztán csókban forrtak össze, s a lány is megsimogatta a férfi hátsóját. Szavatolva volt a biztos együttlét, amikor szekér nyikorgása zavarta meg a párost. Ilana nyomba a víz alá bukott s eltávolodott Arentõl.
Zsákokkal és kasokkal megrakodott paraszt ült a bakon, s orra alatt nagyon vigyorgott:
-Megzavartuk tán az urat meg a naccsádot?-így a bakon ülõ. A holmik közt heverészõ fûszálat harapdáló mosolyogva nézte Arent.
-Talán néptelenebb út mellett köllett vóna. Még jó hogy nem az uraság emberei kapták el magukat, mert szemérmetlenség miatt mehettek volna a hûvösbe egy vesszõzés után-de többet nem szóltak, mentek tova a maguk kényelmes tempójában. Ilana kishíján megfúlt, erõsen kapkodott a levegõért, csak akkor bukkant elõ a feje a víz alól, mikor már a férfiak hátát látta.
-Ó, hogy csapna beléjük a mennykõ. Ezt jól elrontották...
Szegény lány nem sokra volt attól, hogy újra ölelhesse õt a férfi s talán megismerje a szerelem édesebb arcát, de ezek jól belehajtottak az esetbe...
Durcásan mászott ki a partra, meg sem várta hogy megszáradjon õ maga, felcihálta ruháit magára.
-Menjünk, Aren, ez az én szerencsém...
Kis híján lesírta magát, de csak nem hullott könnye, a lovon szótlanul vitette magát a férfi oldalán. Délután enyhe zápor csapott rajtuk végig, de Ilanát nem zavarta. Majd estére tanya került elébük, minek kerítésén kosarak, kason voltak ráhúzva. Ilana szösszent.
-Itt szállunk meg?
A tanya ura otthon volt, mind a négy gyerekével. Azok ott csüngtek a kerítésen, s méregették kíváncsian a lovat is, utasait is.

[Erin O'Shanon]

-Jó napot gazduram!-lenne-e szállás 2 fáradt vándorlónak?-kérdem tõle a lehetõ leg tiszteletteljesebb hangon,ugyanis itt nem én vagyok az úr hanem csak egy szerencsétlen aki szállást kér.

-Búsásan fizetnénk érte, nagyon szívesen.

[Lianna Pentangelin]

Roaennek

-Hozta Domvik!-tette le a tálat, amiben kilöttyintett egy kis vizet az udvar földjére.
-A vendégszobánk kicsi kettejüknek, elalszanak-e az istállóban?
Ilana Arenre nézett, számára ez nem okozott gondot. A gyerekek úgy 12-tõl 6ig voltak korban, s csak a legkisebb volt kislány. A nagyfiú már méregette Aren lovát, hogyha el kéne vezetnie, pontos legyen.
Ha elfogadták, akkor megmutatta a fiú, hova kötheti ki a lovát, az öccsei takarmányért, vízért siettek, a kislány csak állt a kerítésnél s egy tarka cicát dajkált. Várható, hogy együtt kíván majd enni az ember a gyerekeivel s vendégeivel. Ám asszonyszemélyt sehol nem látni, aki a gyerekek anyja lehetne. S valószínûleg itt is feleségének kell Ilanát bemutatnia, az egyszerû népek nem nézik jó szemmel a helytelenkedést házasulatlanok között