Rowen-t megállítom megsímogatom az orrát,vizet adok neki és kikötöm a fûzhöz,hogy nyugodtan tudjon legelni.
A táskámból elõkerül némi étel és ital.Kenyér,Egy üveg bor és némi szárított hús és szalonna.-Nem királyi ebéd,de ezt tudom nyújtani.
Halkan szónélkül eszem,és nézem a parasztokat akik szintén ebédelnek ebben a nagy melegben.
<Remélem nem fog a családom erre a sorsra jutni...>
„Lüktet a vér ereidben, ha kardcsörgést hallasz... Jóbarátod a Halál, fegyver-a-kézben rámosolyogsz... Fejed felett zászlót tép a szél, hogy gyõzelemre vidd... A Dicsõség Istene veled van, hát hiába lesnek téged a varjak. Kiválasztott vagy, amilyen sokezerbõl egy, ha akad - Harcosnak születtél!”
Ilana elhallgatott, s lebiggyesztett szájjal evett. De csak nem állta meg: -Mindig ilyen hallgatag leszel? Kínszenvedés lesz ez így ez az út...Ne menjek inkább egyedül? Mintha kicsit púp lennék a hátadon, nem? Jó, nem vagyok magas és sudár, ekkora csecsekkel (itt a kezével mutatott is egy dús méretet),az biztos több szóra bírna, de azért csak nem vagyok annyira csúf, hogy legalább pár szót szólj hozzám! Nem elcsavarni kell a fejem, de azért a jó reggelt, köszönöm és jó estét mellett talán más is csöppenhet nekem...Mért nézed úgy azokat a földmûveseket?
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
-Szerintem, gönyörû vagy, de sajnos hidd el nekem is vannak problémáim.
-Arról pedig hogy egyedül menj szó sem lehet!-mondom neki nagyon határozottan. -A családom kegyvesztett, de még mindig nemes valamilyen úton talán meg lehetne oldani,hogy újra a régi fényében tündököljön, és a Hétarcúra mondom úgy is fogom tenni!!
A számat összeszorítva mondom halkan-Nem fogom engedni, hogy ere a sorsra jusson-ennél a szónál körbemutatok.
A halgatagságom,bocsáss meg, de ha koncentrálnom kell egy célra akkor nem tudok beszélni, de ha kedvedet leled a beszédben akkor nyugodtan mesélj, és kérdezz,magamtól ritkán beszélek, de ha megtalálunk egy közös témát akkor hidd el be sem áll a szám.
Amint befejeztem az estebédet,elõveszem a fegyverolajat, a puha kendõt és a fenõkövet karban kell tartanom a pengémet,hiába a legbecsesebb tárgy az életemben-néha olyan mintha élne.
<Az ami mindig hû lesz hozzám...-a mestereknek igaza volt>
*A fegyverrõl néha a lányra tekintgetek, és elmélázok a kinézetén, hagyom hogy néha észrevegye.*
„Lüktet a vér ereidben, ha kardcsörgést hallasz... Jóbarátod a Halál, fegyver-a-kézben rámosolyogsz... Fejed felett zászlót tép a szél, hogy gyõzelemre vidd... A Dicsõség Istene veled van, hát hiába lesnek téged a varjak. Kiválasztott vagy, amilyen sokezerbõl egy, ha akad - Harcosnak születtél!”
-Akkor ezt mondd, nem vagyok gondolatolvasó. Nyugalom, a kelleténél fecsegõsebb és indiszkrétebb nem szoktam lenni. Vagyis remélem. Érted...
Újabb falatot nyelt le, nézte a munkásokat. -Mondják mifelénk, aki megcsókolja az Árgyélt, az gazdag lesz és vérei sosem szenvednek a nélkülözéstõl. Régi mese, nem is tudom, hol van az az Árgyél meg hogy micsoda. A nemesek világához nem értek. Rajtad keresztül nem lehetne újra kegyben gazdaggá tenni? Jó, nem szóltam, ehhez semmi közöm, igazad van.
Miután befejezte az evést, elcsomagolta a maradékot s nézte, mibe kezd a férfi. -Mi érdekel téged? Azaz mirõl lehet veled sokat beszélni? Mondjuk...a fegyveredrõl?-leste Messanát. Majd magára lesett, látta, Aren õt nézi néha. -Leettem magam?-de azért mosolygott.
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
-Nem etted le magad, csak most jövök rá milyen szép is vagy.
-Jah,hogy Messana nah igen róla lehet veklem beszélni.Õt iagzán szeretem.-mutatok a kezemben lévõ kardra. -Arról pedig, hogy meg-e tudnám változtatni a családom sorsát, hát nem is tudom,talán, de ahoz több kéne még a Hétarcú segítségénél is.
-Tudsz valamit egyébként errõl az Árgyélrõl??
-Tudom nem vagy egy bárd, de azért biztos nem csendben üldögéltetek a csipkeverõ mûhelyben talán meséltetek egymásnak ilyen történeteket.
Ha elkezd mondani valamit türelmesen égighallgatom.
„Lüktet a vér ereidben, ha kardcsörgést hallasz... Jóbarátod a Halál, fegyver-a-kézben rámosolyogsz... Fejed felett zászlót tép a szél, hogy gyõzelemre vidd... A Dicsõség Istene veled van, hát hiába lesnek téged a varjak. Kiválasztott vagy, amilyen sokezerbõl egy, ha akad - Harcosnak születtél!”
-Mióta viselsz fegyvert? És mért van neve? Mért pont nõi? Nincs kedvesed vagy jegyesed? Bocsánat, ez már pofátlan kérdés volt...
Megharapdálja gondolkozón ajkait, aztán folytatja: -Az Árgyél valami szerencsehozó szobor. Bár néha élõ személyként utalnak rá, így nem tudom, hogy most mi van. Nagyimtól hallottam kiskoromban. Õ mesélte, hogy ciprusfák dombján áll az Árgyél, s aki megcsókolja tisztán, annak jólétet ad s véreinek is. Kicsikoromban úgy képzeltem el, mint egy szárnyas angyalszobrot, de nagyiom szerint nem angyal. Mármint hogy nincs sok köze a Hét Angyalhoz, de ezt csak súgta. Sosem találtam meg se a dombot, se a szobrot, pedig most akkor lenne szép ruhám!-simította végig ingjét álmodozón. Így viszont egy pillanatra jobban is hangsúlyozta kis kebleit. Megrázta magát, hasra feküdt, felkönyökölt, úgy nézte a fenés mûveletét.
-Sose vágod meg magad?
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
-Fegyvert viselek mióta az eszemet tudom,Messana már 8 éve velem van.
Miért nõi a neve?Talán azért mert minden rapírral olyan finoman kell bánni mint egy nõvel,és a név miatt közelebbinek érzem magamhoz.
-Megvágni??Régen volt az hogy az én véremet ontotta ez a kard.
-Szerinted,hol lehetne fellelni az Árgyélt?Vagy ismersz valakit aki tudhatja?
-Akarsz még pihenni, vagy indulhatunk?
Ha azt mondja indulhatunk kikötözöm Rowent,és felrakom magam mellé a kislányt.Megyünk tovább az úton.Minnél hamarabb ott kéne lenni,habár tudom,hogy úgyis minimum 2-3 nap lesz.
Ha nemet mond akkor hagyom pihenni,és hozzáérek a ruhájához,-Nem kell félni heregkisasszonyom,majd lesz neked szép ruhád,csak találjuk meg az Árgyélt.Vagy csak egyszerûen fogjunk össze, és hozzunk jó hirnevet a családomra, ármánnyal,fondorlattal,vagy bármivel.
<Itt valamit tenni kell!>
<Olyan szép ez a lány!>
„Lüktet a vér ereidben, ha kardcsörgést hallasz... Jóbarátod a Halál, fegyver-a-kézben rámosolyogsz... Fejed felett zászlót tép a szél, hogy gyõzelemre vidd... A Dicsõség Istene veled van, hát hiába lesnek téged a varjak. Kiválasztott vagy, amilyen sokezerbõl egy, ha akad - Harcosnak születtél!”
-Hm, nagyim talán még él, vagy ha õ nem, akkor a húga. Legutóbb egy tanyán laktak. A nõvérem ritkán benézett a városba és akkor mesélgetett hazulról.
Érdeklõdve nézte, mért piszkálja a ruhája szélét a férfi. -Össze akarsz velem állni Árgyélkeresésben? Nem is ismersz, lehet, holnap már az agyadra fogok menni, vagy szebb útitársnõt hoz eléd Domvik!-mosolygott. Sötét szemeivel Arent fürkészte.
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
-Ezzel most netörõdj!-és egy finom mozdulattal elfektetem,és megcsókolom. Várom a reakciót,ha kedvezõnek ítélem akkor folytatom a csábítást, és bevetem a szexkult 3. szintet,de csak diszkréten hiszen mégsem kettesben vagyunk.
Ha kedvezõtlen a reakció akkor végighallégatom és indulunk tovább a célunk felé...
„Lüktet a vér ereidben, ha kardcsörgést hallasz... Jóbarátod a Halál, fegyver-a-kézben rámosolyogsz... Fejed felett zászlót tép a szél, hogy gyõzelemre vidd... A Dicsõség Istene veled van, hát hiába lesnek téged a varjak. Kiválasztott vagy, amilyen sokezerbõl egy, ha akad - Harcosnak születtél!”
//Finom keretek között ennél többet is írhatsz, hogy most simogatásra vagy miegyébre kell-e gondolni //
Ilana meglepetten figyelte, hogyan közelít a férif arca az övéhez, majd megadta magát. Hagyta a csókot, sõt, viszonozta is, átölelte a férfi nyakát, s a simogatást is kedvesnek tartotta, de ha Aren a kebléhez próbált érni, visszahúzódott elvörösödve. -Menjünk-kérte s köszörülte a torkát zavarában. Újra a lóra ülve hallgatag, de látszik rajta, nem azért mert rossz lenne a kedvem, hanem zavarban van, vörös a füle és lesüti a szemét. Ez ismerõs gesztus, mintha a lány kezdene belezúgni Arenbe! Elmaradnak a földek, helyette ligetek, mezõk, tücsökciripelés váltja fel a tájat, meleg illatok a virágok felõl, s tornyosodó fellegek. Estére vihar van kilátásban! Ilana meg is kérdezte: -Hol szállunk meg? Van ponyvád?
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
//Tudok valai helyet az uticélunk felé ahol meg tudnánk szállni??//
-Semmi ötletem,de majdcsak lesz valahogy.-várom hagy izguljon egy kicsit. -Mellesleg mi is van akkor ha egy kicsit megázol, nagy dolog.-mondom neki mosolyogva.-Majd egymással takaródzunk!-itt már a nyakát csókologatom a lovon ülve.
„Lüktet a vér ereidben, ha kardcsörgést hallasz... Jóbarátod a Halál, fegyver-a-kézben rámosolyogsz... Fejed felett zászlót tép a szél, hogy gyõzelemre vidd... A Dicsõség Istene veled van, hát hiába lesnek téged a varjak. Kiválasztott vagy, amilyen sokezerbõl egy, ha akad - Harcosnak születtél!”
-Majd csak lesz valahogy?! Most viccelsz?-érte el Aren a kívánt hatást. Arennek rémlett, hogy bár fogadó vagy más fizetõs hely nem esik útba, azért két dolog közül választhat, attól függõen, hol esteledik rájuk: vagy a pásztortanyán szállnak meg a Vica patak partján, vagy, ha tovább érnek, akkor egy szénatároló pajtában a valamikori Kunla maroj mellett. A puszitól összerezent. -Khm, méghogy egymáson, Roaen O'Shanon, te álmodozol? Vezesd a lovat inkább!-remegett meg a hangja. A felleg jött. A pásztortanya is. Két pásztor ott fõzögette az ennivalóját. Még nem esett. Majd következett a pajta. Fújt aszél erõsen, morgott az ég, csapkodta villámait rendesen, s lógott az esõ lába is. A kövér cseppek elõõrse megkopogtatta a páros vállait meg feje búbját, aztán lehetett eresz alá menekülni. Azaz a pajtába. Nem sok takarmánynak valóü volt benne, de azért derákaljnak akad. Ilana a haját tapogatta, mennyire lett nedves.
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
Gyrosan bevezetem Rowent a pajtába,kikötözöm,és elkezdek készülõdni a lefekvéshez.A táskám kipakolom 2 darab pokrócot leterítek és szólok Ilanának,hogy szerszámozza le Rowent amíg én megterítek.Ha nem tudja,hogy hogy kell, kirakom elé a 4 pokrócot és megkérem,hogy készítsen valami nyoszolya félét.
Estére késztek vacsorát nem túl változatos,kenyér és szalonna megint viszont elõveszek egy üveg bort is.A predoci-t.A gyors italbontás után megkínálom az italból.Rowen pányváját ellenõrzöm,és megsimogatom.
Elalszok,hacsak nem érzek valami mocorgást.
„Lüktet a vér ereidben, ha kardcsörgést hallasz... Jóbarátod a Halál, fegyver-a-kézben rámosolyogsz... Fejed felett zászlót tép a szél, hogy gyõzelemre vidd... A Dicsõség Istene veled van, hát hiába lesnek téged a varjak. Kiválasztott vagy, amilyen sokezerbõl egy, ha akad - Harcosnak születtél!”
Ilana inkább azonnal a terítést vállalta el, nem merte leszerszámozni a hátast. Viszont takarosan megterített. A vacsit elfogyasztva keresett magának a szénában egy kényelmes kis zugot, ott bevackolta magát és lefeküdt aludni. Fáradt lehetett, ha a villámcsattogás és égzengés mellett elnyomta az álom. A vihar hevességét esõszagú zápor váltotta fel, dobogott a fatetõn, majd csendes esõbe fulladt, lecsapva a napközbeni meleget és port. Roaen lova megdézsmálta a takarmányt. Aztán sötét éjjel a férfi Ilana sikolyaira riadt fel. Támadó sehol, de nyugtalanul hánykolódott.
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
Odamegyek, megsímogatom az arcát, és ébresztgetem,símogatás,csókok.
<Néha megfélemlít a kislány,fõleg azzal,hogy még engem is fel tud ébreszteni, pedig egy üveg bor jobban hat mint az altató,fõleg ebbõl a jobbikból.>
-Kislány!Mit álmodtál?-kérdem tõle. A választ megvárom, és utána javaslom neki,hogy költözzön be mellém erre az estére. -Ne félj nem harapok.-bíztatom.
„Lüktet a vér ereidben, ha kardcsörgést hallasz... Jóbarátod a Halál, fegyver-a-kézben rámosolyogsz... Fejed felett zászlót tép a szél, hogy gyõzelemre vidd... A Dicsõség Istene veled van, hát hiába lesnek téged a varjak. Kiválasztott vagy, amilyen sokezerbõl egy, ha akad - Harcosnak születtél!”