Utcák, terek, sikátorok...

[Rayvanur]

Az arctalan mester.

Amikor belédkarol. Egy pillanatra megtorpanok, de aztán teljesen a vezetésére bízom magam.

- Az ember nem a szemével hanem a lelkével kell hogy lásson.

[Erigowi Klavel]

/ Venge, az arctalan mester. /

*Nagy nehézségek árán, de ki tudtok kecmeregni a Kufárok terérõl. Ahogy a széles útra értek a tömeg is csökken egy kicsit. Haladtok tovább célotok felé. A házak egyre kissebek, enyhén elhanyagoltak, látszik, hogy olyan negyedbe értetek, ahol Erigow alacsonyabb rendû lakói élnek, Még egyszer le kell fordulnotok jobbra, majd (Venge) megpillantod a Vonító dalnok korcsma cégérét.*


// Ha egybõl bementek a fogadóba akkor a Vonító Dalnok korcsma topicban folytassátok a reagot légyszives.//

[Catti Brie]

-Jó uram, nézze csak, megérkeztünk.

< A fenébe, ezt jól elszúrtam, hiszen hogy is láthatná a szerencsétlen >

- Jajj, bocsásson meg. Szoknom kell még, hogy nem lát...szóval itt van elõttünk a korcsma, épp szemben állunk vele. Ha gondolja, bekisérem - bár nem nagyon kedvelik errefelé a magamfajta csavargókat. De a tulajdonos nem egy emberevõ fajta.

[Rayvanur]

Az arctalan mester.

- Köszönöm a segítséget. Innét már betalálok.

A látásról szóló bocsánatkérést tudatosan nem veszem figyelembe. Elengedem az ifijú hölgyet és elindulok a kocsmába.

[Catti Brie]

*Venge meghökken, tágra nyitott szemekkel bámul emberére.*

<Hát ez...ilyen nincs...méghogy innen egyedül is...>

*Tesz még egy kisérletet, hátha nem jól értette a férfi szándékát.*


- Jó uram, kérem, gondolja át mégegyszer. Hiszen nem ismeri a környéket. Azt se tudja, kivel kell tárgyalnia. Szívesen segitek, lehetek akár a "szeme" is ezentúl.
Nem kérnék sokat, legföljebb némi ennivalót, meg néhány rezet naponta.
Ismerem errefelé az embereket, munkát is könnyebben találna, ha elfogadná segitségemet.

< A fenébe, attól félek, ebbõl se lesz már súlthús levébe mártogatott cioó vacsorára!>

[Rayvanur]

Az arctalan mester.

Mikor hozzám szól felé fordulok és végig halgatom a nagymonológot.

<Vajon miért ragaszkodik?>

- Hmmm. Nekd nincs családod? Vagy egyéb okból érsz rá egy vakember kisérgetésére?

Kérdem tõle teljesen nyugodt normális hangon.

[Catti Brie]

*Venge egyre értetlenebb fejet vág.*

<Most mi van, mi ez a gyanakvó viselkedés, ez a faggatózás? Íigy akarjon jót az ember lánya egy szerencsétlen vaknak.>

- Nem akarok én semmi rosszat, jó uram. Tényleg csak segiteni szerettem volna. Annyira gyámoltalannak tûnt, itt tapogatózva a nagy tömeg közepén.
Valóban nincs családom. Remélem, attól még ugyanolyan embernek tekint, mint másokat.
Ha nem kell a segitségem, akár odébb is állhatok. Van nekem fontosabb dolgom is, csak a jóérzés nem engedte meg, hogy magára hagyjam egy idegen város közepén.

*Sértõdötten hátrébb lép.*

- Ég önnel, jó uram. Ha elfogad egy tanácsot egy magamfajtától: legközelebb talán értékelje, ha idegenek segitõ kezet nyújtanak. Higgye el, nagyon ritka ez a mi városunkban.

*Lemondóan legyint egyet, majd szétnéz, merre induljon, hogy ne fusson bele az esetleg éppen közeledõ õrjáratba. Visszaindul a piac felé, de már nem azon a széles úton, hanem a számára biztonságosabb sikátorok felé irányitja lépteit.*

[Rayvanur]

Az arctalan mester.

< Ma valahogy mindenkit sikerül vérig sértenem.>

Hölgy távozása után megrántom a vállam majd a fogadó felé indulok.

//Következõ reag a fogadóban.//

[Erigowi Klavel]

/ Venge /

* Elindulsz a sikátorok zeg -zugos rendszerébe. Itt már egyáltalán nem lehet érzékelni annyira Erigow csodálatos, hívogató hangulatát. Ez itt már ismerõs terep számodra. Pár háztömb után a kihalt sikátorból kilépve ismét a piacon találod magad. A forgatag még mindig hömpölyög. Árusok kiáltva árulják portékáikat. Éhes vagy, egyre éhesebb. Megpillantod a péksüteményes standot, hol mézeskalács, töltött sütemények várják, hogy valaki megvegye és jóízûen elfogyassza õket. Egy idõsebb, fejkendõs, jól megtermett nõ áll a pult, mögött épp egy kisfiút kiszolgálva. a nyál összefut szádban.*

[Catti Brie]

*Venge egyre éhesebb, és egyre dühösebb a világra.
Felbõszülten nézi a kisfiút, amint a finomabbnál finomabb sütemények között válogat.*

<Persze, másoknak teritett asztal, nekem meg egy árva falat se jut. Se munka, se étel, se egy normális erszény, amiben nem csak ez a nevetséges 3 réz lapul. Most mit csináljak? Hiszen ez csak egy darab cipóra elég. Még az a nyomorult vak is jobban él. Azóta már biztosan munkát is kapott, meg finom ebédet. >

- Na, mi lesz, öcskös? Meddig válogatsz még? Nem gondolod,hogy más is szeretne végre sorra kerülni?!

*Mintegy "véletlenül" meglöki a gyereket úgy,hogy az nekiesik a süteményes asztalnak, és felboritja azt.
A kavarodást kihasználva felkap két cipót és megpróbál elslisszanni a sûrû tömegben.*

[Erigowi Klavel]

/ Venge /

* A kissrác feléd kapja fejét, mikor „megszólítod”. Kis pisze orra, kék szemei, kisgyermeki vonásai érdeklõdõ tekintete sugároznak róla. Helyes kis kölyök, szalma szõke, kócos haja lebben a szélben, de lökésed hatására eltorzulnak vonásai. Felborítja a pultot, és ültében sírni kezd szegény. Az eladó hírtelen felsikolt és segítségére siet.*

- Jaj, Karl, nyugodj meg! Nem történt semmi baj! *Hajol a gyermek fölé*

*A felfordulást kihasználva el tudsz csenni két töltött sütit, mely porcukorral van meghintve és már el is slisszansz a tömegben. Pár pillanat után hallod a nõ kiáltását:*

- Tolvaj! Fogják meg tolvaj!

[Catti Brie]

*Venge szorosan magához szoritja a süteményeket. Nem akarja elejteni, de igy nagyon nehezen tud a tömegben elõre haladni.
Közben kétségbeesetten nézeget hátrafelé. Mintha az asszony kiáltozásán kívül futó lépteket és dühödt káromkodást is hallana, de az emberek falán keresztül nem látja, ki jön utána.*

<A p***ába! Ma tényleg nem jön össze nekem semmi!!!.
Most mit kell ekkora cécót rendezni néhány réz ára süteményért?>

*Hirtelen - nem is veszi észre, hogy miben - megbotlik.*

[Erigowi Klavel]

/ Venge /

* Ahogy „menekülsz” a tömegben úgy érzed, hogy valaki a nyomodban van. Mikor megbotlasz, a két süti kiesik kezedbõl és nekicsapódsz a sikátor falának, ahonnan érkeztél a piacra a mielõbb , de egyben az meg is tart, hogy ne ess hasra. Körbepillantasz, de nem látsz nyomodban senkit, csak van egy furcsa megérzésed. Mintha valaki figyelne hangtalanul, csendesen. A két süti lábaid elõtt. Az egyik egy pocsolyába esett, de a másik épségben „túlélte” a ”landolást” és ínycsiklandózóan „figyel” elõtted.*


// 2 Fp sérülés a jobb karodon a falhoz csapódás következtében. //

[Catti Brie]

*Venge az ütközéstõl kissé kábán tápászkodik fel. Szomorúan néz a pocsolya felé, aztán meglátja a másik süteményt, aminek semmi baja.
Hirtelen mozdulattal utánakap, nehogy rálépjen valaki. Közben fájdalmasan felszisszen. Ekkor veszi észre, hogy jobb karján az ing elszakadt, alatta csúnya horzsolás díszeleg.*

< A fenébe, az ingemnek is annyi Nem elég, hogy kiszakadt, még vérzik is a karom. Ááááhh....úgy látszik, az a sértõdõs vak nem szerencsét hozott, hanem épp ellenkezõleg. Hmmm...rossz ómen.>

*Miközben a karját és az inget vizsgálja, ismét hatalmába keríti az elõbbi fura érzés. Hiába nézelõdik, nem lát semmi különöset, de a hátán továbbra is ágaskodik minden szõrszál.*

< Jobb lesz minél elõb továbbállni innen.>

*Sietõsen befordul a sikátorba, és megpróbál elvegyülni a tömegben.*

[Erigowi Klavel]

/ Venge /

* Az „elvegyülésed” sikeres, nem érzed már azt a furcsa érzést, mikor beveted magad a sikátorok útvesztõjébe. Azért szöget üt a fejedben az érzés! Ki lehetett az? Vagy csak érzéki csalódás? Nem tudod, de mikor rá gondolsz, végig fut hátadon azon nyomban a hideg. Egy elhagyatott sikátorban „ketten maradtok az éhségeddel”, valamint a mézzel töltött, porcukros sütivel.*