( Barlon Ergwont )
*Midõn szétnéz és az öreg szabó mestertõl megtudja a helyes utat, megköszöni az útbaigazítást és elindul a megadott irányba. Miközben a bazáron „áttöri” magát egy ruhanemût, egy csuklyás köpönyeget, és valami kötél félét keres. Ha talál megveszi. Nem kell neki drága. Minél egyszerûbb, minél olcsóbb, annál jobban fogja a célt szolgálni. A köpönyeg színe lehetõleg szürke, vagy fekete legyen, ez a kritérium, ami szeme elõtt lebeg. Mikor eltéved a fergeteges forgalomba, megvakarja szakállát és ösztöneire hallgatva keresi a helyes irányt.*
<… A fenébe! Elkavarodok ebben a nagy tömegben! Pedig rengeteg elõkészülni valóm lenne estig, még a hajó megérkezése elõtt! Na majd mindjárt megkérdek valakit! Meg mielõtt kiérnék innen jó lenne végre találnom egy megfelelõ köpönyeget és egy méternyi kötelet! Ja és a legfontosabb! Az erszényeim! Itt van mindkettõ, egyik az övemre tûzve, melyet bal kezemmel folyamatosan fogok, a másik meg bal csizmám szárában lapul a biztonság kedvéért…> *Beér az állat piacra, elszörnyülködik ahogy látja a rengeteg állatot, fõleg akkor mikor az idegen, számára ismeretlen nagymacskák „érkeznek”. Látván, hogy a ló, mely közelében megbokrosodott és gazdáját veszélyezteti cselekvésre sarkalja az északit.*
<… A lovat csitítsam, vagy a gazdáját mentsem?!…> * Gyors felméri egy szempillantás alatt a helyzetet, elõrébb ugrik, majd ha közelebb van a kantárszár azt kapja el ügyesen és a lovat zabolázza meg, vagy ha a nincs esély elkapni, a lányt ragadja meg és rántja el a paták alól.*