Sub rosa

[Mesemondó]

____________________________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-Felföld, Namur vára
Idõpont: Téli triád, Szent Tameris hava, délután
Résztvevõk: Castor Rynnar
____________________________________________________________

Messala a takarót maga köré kanyarítva megjelent. Rynnar elsápadt, megtántorodott és gyorsan hátat fordított:
-Asszonyom, kérem, öltözzön fel!
Messala somolygott, bezárta az ajtót.
-Az ifiúr nem bírja az alulöltözött nõk látványát-kuncogott Castornak.
-Kikérdezem arról, mire is gondolt. Ha valóban van a közelben pap, aki visszaadja Trixi nyelvét, akkor bizony ezel a kedvességel még várni kell. Ugye nem haragszol?-bújt a dwoonhoz és megcsókolta a férfi állát. Aztán szomorkásan hozzátette:
-Úgy látom, Somuris bár hûen ápolta, nem szereti a testvérem és megejtették õt a frissebb virágok.
Ezután kilépett a folyosóra. halk beszélgetés, a donna helyeslõ mormogása, aztán félmosollyal érkezett vissza.
-Nem is papról van szó, hanem két papnõrõl. Bár nem Jedome, hanem Javea, nõvérem õt is tiszteli. Mikor gondolod jónak megkeresni õket?
S közben, mintha csak hanyag lenne és lusta, ruháit elszórva vetkezni kezdett.

[Mesemondó]

_________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-Felföld
Idõpont: Téli triád, Szent Tameris hava, délután
Résztvevõk: Tiarren
_________________________________________

Mikor Tia elég közel állt már a bordó ruháshoz, az egyszerûen megcsókolta a jeles gyûrût. Szempillantás alatt dér lepte be mindkettõjüket, s szemére is húzódott volna, ha Tia nem hunyja be egy rövid idõre. Ám amikor kinyitota...Sziklás hegyi úton álltak, balra felhõk, jobbra rettenetesen magas hegy, ami a fekhõk fölé nyúlt. Egy elmosódott jel volt felkarcolva az egyik sziklára, nem kõkörbe érkeztek. Feledhetetlen látvány volt. A férfi hagyta, Tia hadd teljen be vele, csak utána indult meg a kövek rakta ingatag úton a hegy oldalában. Egyembernyi széles volt csak az út, balra a mélység...
Olyan messze kerülhettek most attól a helytõl, ahova trixi mondta, hogy menjen, hogy csuda. Nem kellett soká követni a vörös hajút. A hegyi út jobbra elfordult, de csak azért, hogy a felhõréteg felé nézõ és kitekintõ jégbõl készült erõdpalotát Tia megláthassa. Ekkor szólalt meg elõször a férfi.
-Megérkeztünk.

[Castor de Vinter]

Castor ingujjban ült az ágy szélén mikor Messala visszajött.

- Ezt most...-nyelt egyet a férfi miközben a ruháit elhagyó tûzpárducot leste- ...komolyan kérdezed? - mondta a férfi és kedvtelve itta be a nõi test szépségének látványát.

- Nézd, ha most azonnal tudunk velük találkozni és hajlandóak most azonnal meggyógyítani a testvéredet, akkor azt mondom ne késlekedjünk. Az ember családjánál semmi sem fontosabb. Önzõség lenne egy megnyomorított testvér elé helyezni a vágyainkat, ha biztos vagyok benne, hogy most azonnal segíthetek rajta.-mondja a férfi komolyan.
Nagyon bánnám most ha kihagynánk ezt az éjszakát, de ha most rögtön megoldható Trixi gyógyulása én félreteszem a vágyaim. Miattad. Mert a te testvéred és neked fontos. Komolyan beszélek.

- Rád bízom a döntést Messala. -mondja Castor a kezeit széttárva-
...de mondja szájkiszáradva és sóvárgó tekintettel- verjem meg engem az Isten, de szívem szerint nem bánnám ha most azok a papnõk nem érnének rá...

- Gyönyörû nõ vagy. -mondja a dwoon halkan.
- Néha felébred bennem a kétség hogy te elégendõnek érzed-e azt amit tõlem kapsz, és nem szégyelled-e a külsõmet olyan nálam ezerszer szebb férfiak mellett, mint mondjuk Somuris, vagy Vincent.
- Gondolom sok széptevõtõl kaptál már bókot vagy udvarolt neked...boldog vagy te velem mondd?

[Hakea Ello]

(Tia)

//Kész Baraka //

Ahogy a dér felkúszott testén, eléggé megijedt, bár megszokta már valamelyest, hogy álombéli hitvesének hû bajtársa a jég. Egy pillanatra végigfutott rajta a hideg, és mikor felnyitotta nehéz szempilláit, rózsaszín ajkai tátva maradtak a csodálkozástól.

<Ehhez foghatót bizony sosem láttam még. Méltó vagyok én arra, hogy ezt lássam? Mennyei birtok ez...>

Olyannyira eltelt a látvánnyal, hogy csupán percekkel késõbb tört rá a hirtelen rosszullét, amit a hatalmas nyomáskülönbség okozott. Igyekezte eltitkolni a férfi elõl, ám ez igen komoly problémát jelentett neki. Elindult ugyan felé, de léptei ingataggá váltak, megszédült, és térdre esett.

-Kérlek, bocsásd meg gyengeségem.

[Saggaras Zenir]

Vincnet

*Dolga végeztével visszamegy és a szobáylában megmosakszik, majd körbe néz fõleg a kis rózsaszín lány nyomára próbál bukkani, ha valakivel összeakad, nem kérdezõsködik, inkább csak járkál mint aki megakarlya figyelni a vár adottságait, sé csak ácsingozik, hogy találkozzon valamelyik lánnyal.*

[Mesemondó]

_________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-Felföld
Idõpont: Téli triád, Szent Tameris hava, délután
Résztvevõk: Tiarren
_________________________________________

A férfi Tiához lépett, felsegítette. Az illata szélfútta kõ volt. Igen, határozottan kõé.
Tovább vezette Tiát, ha kellett, úgy, hogy fogta a lány karját, vagy saját karját nyújtotta támasznak.
A palota elõtt megszakadt a sziklaút. Többszáz láb mélyre hasítottak a sziklák lefelé. Ám a vörös férfi nem aggódott, állhatatosan az erõdre nézett. Jég nyikorgó, csattogó hangja tölötte meg a levegõt elf füllel, míg egy vékony jéghíd nem vezett a palotától hozzájuk. A férfi bátran rálépett, pedig gyenge tákolmánynak tûnt a 100 lábbal odébb álló várhoz és a szakadékhoz képest. Erõs hegyi szélben porzott a hó, de nem fújta le õket a vékony hídról. keskeny kapuív engedte be õket az erõdbe, s nyomban mögöttük leomlott a híd. Kis hógöröngyökként zuhant a kövekre az egész.
Odabenn kékesfehér volt minden a jégtõl. Nem igazán lehetett eldönteni, a szél munkája a csarnok és a folyosó létrejötte, vagy valami értelmes lény kezéé? A férfikisérõ elvette kezét, utoljára Tiára nézett, majd újra megcsókolta gyûrûjét és magára hagyta a lányt. Párává vált.
Hideg volt, de szél nem süvöltött. Ablakmélyedésben üveg helyett egy jókora jégvirág trónolt. Jobbra folyosó futott a messziségbe, arra volt ahegy is. Felfelé kürtõként csavarodott a jég, elõre pedig a csarnok végében kis lépcsõ látszott, megy korlát, azon túl ablak ásított ki. Besütött rajta a nap. Balra, amerre a bámulatos panorámának kellett lennie a jégfalon túl, csak a néhol sima, néhol éles, természetes formákkal barázdált fal.

[Mesemondó]

_________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-Felföld, Namur vára
Idõpont: Téli triád, Szent Tameris hava, délután
Résztvevõk: Castor
_________________________________________

-A papnõk csak hajnalban fogadnak bárkit is...azaz amikor szürkület van...ma este a fene fog innen kimenni a hideg hóba és fagyba.
Macskásan nyújtózott, egy szál hajzuhatagban. A hûvöstõl libabõrös lett és cicijei is feszesebben álltak.
-Ha nem lennék boldog veled, hidd el, nem lennék rest megmondani. Nem vagyok az a színlelõs típus, az ágyban sem. ne kételkedj, mert megmérgezheted vele a...-megpaskolta a hasát-...nos a házaséletünk...Fázom, Castor, nem szánsz meg?

[Mesemondó]

_________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-Felföld, Namur vára
Idõpont: Téli triád, Szent Tameris hava, délután
Résztvevõk: Vincent
_________________________________________

Az emeletrõl hegedûszó hallatszik, majd tapsolás és dícsérõ szavak. Aztán a kislány robog le sértõdötten a lépcsõn, Vincentre bámul.
-Eltévedtél? A többiek itt vannak-mutatott ujjával fel.

[Hakea Ello]

(Tia)

Félénken lépett a hídra, bár nem kért segítséget a férfitól, egyszer mégis rászorult, mikor csizmájának puha talpa megcsúszott a jégen. A segítséget szemlesütve, zavartan köszönte meg, mikor végre a túloldalra értek, s látja hogy a férfi magára hagyja, suttogva elköszön tõle. S bár álmaiban látta már ezt a helyet, szívét a bizonytalanság gyötörte.

<Egyedül lennék? Biztosan nem. De a híd, miért omlasztotta le?>

Nagyot sóhajtva elindul a folyosón, mely jobbja felõl nyílik.

[Castor de Vinter]

Castor közben lerúgta a csizmáit, csak a nadrágja volt rajta -hisz a mosakodásnál, míg Messala a fiúval beszélt- az ingjétõl már megszabadult.
(A dwoon veterán férfiaknál nem dívik a pizsama hordás.) És különben is a párja testmelegével akarta felfûteni magát...

Válasz helyett Castor elmosolyodott, a párjához lépett, a karjai közé zárta és megcsókolta.

- Dehogynem. -mondta.

Az ágyhoz húzza. Lefekteti. Azért egész sokat finomodott Castor ezirányú kultúráltsága, mióta Messala rávezette egy-két dologra...
Már tudta, érdemes hosszú elõjátékba bonyolódni, mert kamatostúl térül vissza ha sikerül Messalát kellõképpen "felizzítania". És a férfi kitartóan kereste Messala testén azokat a pontokat, amit egy-egy sóhajjal, kuncogással, vagy simogatással jutalmaztak...
Castor szándékosan borotválkozott...soha nem szokott este...
Csak nem akarta felhorzsolni a borostájával a párja fehét bõrét, amikor a kebleit, a vállát és a hasát borította el a csókajival.
Mikor már megalapozta Messala hangulatát, vágyait a "komolyabb" dolgokhoz, és a nõ elengedte magát, nos a konzervatív dwoon nem röstelli az ajkával és a nyelvével érinteni a nõ legmélyebb szentségét. Castornak új volt a dolog, általában soha sem jutott el ilyen intim helyzetbe egy nõvel sem az évei alatt, de ha látja hogy sikere van a dolgonak, lelkesen korbácsolja izzásig a nõ szenvedélyét, hadd zengjen a ház...
<Hogy én ezt miért nem próbálgattam eddig? Csak belejövök, mint a kiskutya az ugatásba...>
Bármit mondott is Messala, Castor most valami nagyot akart nyújtani, hogy viszonozza a nõ hûségét.

<Ha már így alakult csak nem hagyom abba...legyen egy jó emlékünk a "Felföldi éjszakákról...">

És Castor bevállal mindent, hogy a nõnek jó legyen...
Majd mikor a nõ elernyedt:

- No jó, ...-mondja és szelíden magára görgeti a nõt ,a fejét a mellkasára teszi és megsimogatja-

- Én azért szeretném megismételni azokat a lovaglóleckéket veled...-mondja és megsimogatja a fenekét...- ha jól emlékszem annál jobban semmi sem fûti fel a hideg szobát...-mosolyog.

-Upsz...Bocsánat...de a nadrágom le kellene vegyem...mondja és a szabad kezével az öv rézcsatjával matat.

Kicsit feláll és gyorsan megszabadul a ruhadrabtól, míg még Messala hangulatában van az együttléthez.

[Saggaras Zenir]

Vincent

-Ohh köszönöm, kishölgy-mondja meghajolgva a kislánynak, de csak udvariassan. Majd felmegy a mutattott irányba. Abban a reményben hogy ott találja a rozsaszín ruhást.

<Csak tudnám, hogy melyiket hogy hívják annyian vannak hogy az ember követni se tudja, hogy ki kicsoda, meg hogy mi a neve.>

[Jomadar]

(Somuris)

A kislány õszinteségét kedves mosollyal jutalmazza.
- Remélem egyszer boldog leszel valakivel, aki olyan õszinte és csillogó szemû lesz veled, mint amilyen te vagy.

- A hegedûs úr nem mackó, aki a telet a barlangban tölti és oda vissza-visszajár. Inkább énekesmadár, ma ezen az ágon dalol, holnap másutt. Szereti ha a nemes kisasszony ajkára mosolyt csalhat, de inkább repked a zord viharokban, mintsem csücsüljön egy meleg kalitkában.

[Mesemondó]

_________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-Felföld, Namur vára
Idõpont: Téli triád, Szent Tameris hava, délután
Résztvevõk: Vincent, Somuris Fenephra
Lisabel
_________________________________________


-Tehát ön nagy utazó?-találgatott Fenephra. Erre a kérdésre érkezett fel Vincent lovag is. A kisasszonyok felé fordultak, biccentéssel üdvözölték.
A lovag nem lelte itt keresett hölgyét. A dalnok csapta épp a szelet nekik s a korábbi muzsika is tõle származhatott.
-Keres valakit?-kérdezte Lisabel tõle. A fogadóterembõl feljebb vezetett még lépcsõ, de a csapóajtó le volt zárva s lehet, az már magánszint...talán pont a lányok lakószobáival...

[Mesemondó]

_________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-Felföld
Idõpont: Téli triád, Szent Tameris hava, délután
Résztvevõk: Tiarren
_________________________________________

A folyosón óvatosan kellett lépdelni, mert a jég fénylett Tia lábai alatt. Könnyen fenékre lehetett esni...Balkézre kecses boltívek sorjáztak, s betekintést nyertek egy olyan helyiségbe, ahol jégszobrok álltask, öt, jobb kezüket elõre nyújtva, de úgy, hogy összezárt ujjaik mindõjüknek összeért a terem közepén. Az alakok arca elfre hasonlított de mégis volt vonásaikban valami idegen, ami megcáfolta ezt. Nem, ezeket nem elfekrõl mintázták...hanem valami másról. S Tia nem tudta eldönteni, nõk avagy férfiak szobrai ezek. Olyan bõ köpenyük volt, hogy az nem segített dûlõre jutni ebben a kérdésben.
Az összeérõ kezek alatti padló nem volt megfagyva. Nyugodt felszínû víz csillogott ott.
Huhogás törte meg a csendet. Bagolyé. A folyosó túlvégérõl röppent elõ az állat, hófehér volt. Recsegés repesztett eret a folyosó falába, majd egy alak lépett ki a jégfalból. Szemét a bagolyra szegezte, mintha kereste volna a madarat. Majd észrevette, a folyosón nincs egyedül. A bagoly engedelmesen a karjára szállt. Az idegen Tiára nézett. Haja ezüstfehér volt, arca kisértetiesen hasonlított az álombéli férfiéra. Ruhája kékesszürke volt, bõ köpenye eltakarta, vajon van-e nála fegyver. Sötét szemei végigfutottan Tián. Igen, ezek az õ szemei. Megszólalt, kérdezett valamit, de Tia nem értette a nyelvet. Aztán elbocsájtotta magától a madarat s határozott léptekkel elindult a lány felé. Õ bezzeg nem lépkedett óvatosan, s nem is csúszott meg csizmája sarkával. Alig lassított le, és magához ölelte Tiát. Ugyan az az illat csapta meg Tia orrát, mint az álomban, mikor közel volt Kokonorhoz. Majd aférfi ölbe kapta a lányt s amerrõl Tia jött, arra tartva nekiindult a folyosónak.
Apró érintéseket érezhetett Tia az elméje falán. nem, nem beszélgetés kezdeményezése volt. Inkább simogatás a maga furcsa módján.

[Jomadar]

(Somuris)

- Az út nem teszi naggyá az utazót, ahogy a harc sem a harcost. Vándorzenész vagyok, éles szemmel figyelem a világot és próbálom megénekelni, amit látok. A leány szemében a vágyat ugyanúgy, mint a harcoséban a vérszomjat, a halálra sebzett döbbenetét, a hatalmasok lelketlenségét. A kecses falak méltóságát és a rend mûködésének rothadásait keresem és hirdetem, hogy felnyissam a szemét azoknak, akiknek nincs alkalmuk saját szemükkel látni. Láthatja szép hölgy, a világ az otthonom - hatalmas, de nem mindig kényelmes...