Shadlek - avagy nem mind ima, mit templomban mondanak

[Erin O'Shanon]

Rowen-t megállítom megsímogatom az orrát,vizet adok neki és kikötöm a fûzhöz,hogy nyugodtan tudjon legelni.

A táskámból elõkerül némi étel és ital.Kenyér,Egy üveg bor és némi szárított hús és szalonna.-Nem királyi ebéd,de ezt tudom nyújtani.

Halkan szónélkül eszem,és nézem a parasztokat akik szintén ebédelnek ebben a nagy melegben.

<Remélem nem fog a családom erre a sorsra jutni...>

[Lianna Pentangelin]

Roaennek

Ilana elhallgatott, s lebiggyesztett szájjal evett. De csak nem állta meg:
-Mindig ilyen hallgatag leszel? Kínszenvedés lesz ez így ez az út...Ne menjek inkább egyedül? Mintha kicsit púp lennék a hátadon, nem? Jó, nem vagyok magas és sudár, ekkora csecsekkel (itt a kezével mutatott is egy dús méretet),az biztos több szóra bírna, de azért csak nem vagyok annyira csúf, hogy legalább pár szót szólj hozzám! Nem elcsavarni kell a fejem, de azért a jó reggelt, köszönöm és jó estét mellett talán más is csöppenhet nekem...Mért nézed úgy azokat a földmûveseket?

[Erin O'Shanon]

-Szerintem, gönyörû vagy, de sajnos hidd el nekem is vannak problémáim.

-Arról pedig hogy egyedül menj szó sem lehet!-mondom neki nagyon határozottan.
-A családom kegyvesztett, de még mindig nemes valamilyen úton talán meg lehetne oldani,hogy újra a régi fényében tündököljön, és a Hétarcúra mondom úgy is fogom tenni!!

A számat összeszorítva mondom halkan-Nem fogom engedni, hogy ere a sorsra jusson-ennél a szónál körbemutatok.

A halgatagságom,bocsáss meg, de ha koncentrálnom kell egy célra akkor nem tudok beszélni, de ha kedvedet leled a beszédben akkor nyugodtan mesélj, és kérdezz,magamtól ritkán beszélek, de ha megtalálunk egy közös témát akkor hidd el be sem áll a szám.

Amint befejeztem az estebédet,elõveszem a fegyverolajat, a puha kendõt
és a fenõkövet karban kell tartanom a pengémet,hiába a legbecsesebb tárgy az életemben-néha olyan mintha élne.

<Az ami mindig hû lesz hozzám...-a mestereknek igaza volt>

*A fegyverrõl néha a lányra tekintgetek, és elmélázok a kinézetén, hagyom hogy néha észrevegye.*

[Lianna Pentangelin]

Roaennek

-Akkor ezt mondd, nem vagyok gondolatolvasó. Nyugalom, a kelleténél fecsegõsebb és indiszkrétebb nem szoktam lenni. Vagyis remélem. Érted...
Újabb falatot nyelt le, nézte a munkásokat.
-Mondják mifelénk, aki megcsókolja az Árgyélt, az gazdag lesz és vérei sosem szenvednek a nélkülözéstõl. Régi mese, nem is tudom, hol van az az Árgyél meg hogy micsoda. A nemesek világához nem értek. Rajtad keresztül nem lehetne újra kegyben gazdaggá tenni? Jó, nem szóltam, ehhez semmi közöm, igazad van.
Miután befejezte az evést, elcsomagolta a maradékot s nézte, mibe kezd a férfi.
-Mi érdekel téged? Azaz mirõl lehet veled sokat beszélni? Mondjuk...a fegyveredrõl?-leste Messanát. Majd magára lesett, látta, Aren õt nézi néha.
-Leettem magam?-de azért mosolygott.

[Erin O'Shanon]

-Nem etted le magad, csak most jövök rá milyen szép is vagy.
-Jah,hogy Messana nah igen róla lehet veklem beszélni.Õt iagzán szeretem.-mutatok a kezemben lévõ kardra.
-Arról pedig, hogy meg-e tudnám változtatni a családom sorsát, hát nem is tudom,talán, de ahoz több kéne még a Hétarcú segítségénél is.
-Tudsz valamit egyébként errõl az Árgyélrõl??
-Tudom nem vagy egy bárd, de azért biztos nem csendben üldögéltetek a csipkeverõ mûhelyben talán meséltetek egymásnak ilyen történeteket.


Ha elkezd mondani valamit türelmesen égighallgatom.

[Lianna Pentangelin]

Roaennek

-Mióta viselsz fegyvert? És mért van neve? Mért pont nõi? Nincs kedvesed vagy jegyesed? Bocsánat, ez már pofátlan kérdés volt...
Megharapdálja gondolkozón ajkait, aztán folytatja:
-Az Árgyél valami szerencsehozó szobor. Bár néha élõ személyként utalnak rá, így nem tudom, hogy most mi van. Nagyimtól hallottam kiskoromban. Õ mesélte, hogy ciprusfák dombján áll az Árgyél, s aki megcsókolja tisztán, annak jólétet ad s véreinek is. Kicsikoromban úgy képzeltem el, mint egy szárnyas angyalszobrot, de nagyiom szerint nem angyal. Mármint hogy nincs sok köze a Hét Angyalhoz, de ezt csak súgta. Sosem találtam meg se a dombot, se a szobrot, pedig most akkor lenne szép ruhám!-simította végig ingjét álmodozón. Így viszont egy pillanatra jobban is hangsúlyozta kis kebleit. Megrázta magát, hasra feküdt, felkönyökölt, úgy nézte a fenés mûveletét.
-Sose vágod meg magad?

[Erin O'Shanon]

-Fegyvert viselek mióta az eszemet tudom,Messana már 8 éve velem van.
Miért nõi a neve?Talán azért mert minden rapírral olyan finoman kell bánni mint egy nõvel,és a név miatt közelebbinek érzem magamhoz.
-Megvágni??Régen volt az hogy az én véremet ontotta ez a kard.

-Szerinted,hol lehetne fellelni az Árgyélt?Vagy ismersz valakit aki tudhatja?

-Akarsz még pihenni, vagy indulhatunk?

Ha azt mondja indulhatunk kikötözöm Rowent,és felrakom magam mellé a kislányt.Megyünk tovább az úton.Minnél hamarabb ott kéne lenni,habár tudom,hogy úgyis minimum 2-3 nap lesz.

Ha nemet mond akkor hagyom pihenni,és hozzáérek a ruhájához,-Nem kell félni heregkisasszonyom,majd lesz neked szép ruhád,csak találjuk meg az Árgyélt.Vagy csak egyszerûen fogjunk össze, és hozzunk jó hirnevet a családomra, ármánnyal,fondorlattal,vagy bármivel.

<Itt valamit tenni kell!>
<Olyan szép ez a lány!>

[Lianna Pentangelin]

Roaennek

-Hm, nagyim talán még él, vagy ha õ nem, akkor a húga. Legutóbb egy tanyán laktak. A nõvérem ritkán benézett a városba és akkor mesélgetett hazulról.
Érdeklõdve nézte, mért piszkálja a ruhája szélét a férfi.
-Össze akarsz velem állni Árgyélkeresésben? Nem is ismersz, lehet, holnap már az agyadra fogok menni, vagy szebb útitársnõt hoz eléd Domvik!-mosolygott. Sötét szemeivel Arent fürkészte.

[Erin O'Shanon]

-Ezzel most netörõdj!-és egy finom mozdulattal elfektetem,és megcsókolom.
Várom a reakciót,ha kedvezõnek ítélem akkor folytatom a csábítást, és bevetem a szexkult 3. szintet,de csak diszkréten hiszen mégsem kettesben vagyunk.

Ha kedvezõtlen a reakció akkor végighallégatom és indulunk tovább a célunk felé...

[Lianna Pentangelin]

Roaennek

//Finom keretek között ennél többet is írhatsz, hogy most simogatásra vagy miegyébre kell-e gondolni //

Ilana meglepetten figyelte, hogyan közelít a férif arca az övéhez, majd megadta magát. Hagyta a csókot, sõt, viszonozta is, átölelte a férfi nyakát, s a simogatást is kedvesnek tartotta, de ha Aren a kebléhez próbált érni, visszahúzódott elvörösödve.
-Menjünk-kérte s köszörülte a torkát zavarában.
Újra a lóra ülve hallgatag, de látszik rajta, nem azért mert rossz lenne a kedvem, hanem zavarban van, vörös a füle és lesüti a szemét. Ez ismerõs gesztus, mintha a lány kezdene belezúgni Arenbe!
Elmaradnak a földek, helyette ligetek, mezõk, tücsökciripelés váltja fel a tájat, meleg illatok a virágok felõl, s tornyosodó fellegek. Estére vihar van kilátásban! Ilana meg is kérdezte:
-Hol szállunk meg? Van ponyvád?

[Erin O'Shanon]

//Tudok valai helyet az uticélunk felé ahol meg tudnánk szállni??//

-Semmi ötletem,de majdcsak lesz valahogy.-várom hagy izguljon egy kicsit.
-Mellesleg mi is van akkor ha egy kicsit megázol, nagy dolog.-mondom neki mosolyogva.-Majd egymással takaródzunk!-itt már a nyakát csókologatom a lovon ülve.

[Lianna Pentangelin]

//Igen, de az nem fogadó//



Roaennek

-Majd csak lesz valahogy?! Most viccelsz?-érte el Aren a kívánt hatást.
Arennek rémlett, hogy bár fogadó vagy más fizetõs hely nem esik útba, azért két dolog közül választhat, attól függõen, hol esteledik rájuk: vagy a pásztortanyán szállnak meg a Vica patak partján, vagy, ha tovább érnek, akkor egy szénatároló pajtában a valamikori Kunla maroj mellett.
A puszitól összerezent.
-Khm, méghogy egymáson, Roaen O'Shanon, te álmodozol? Vezesd a lovat inkább!-remegett meg a hangja.
A felleg jött. A pásztortanya is. Két pásztor ott fõzögette az ennivalóját. Még nem esett. Majd következett a pajta. Fújt aszél erõsen, morgott az ég, csapkodta villámait rendesen, s lógott az esõ lába is. A kövér cseppek elõõrse megkopogtatta a páros vállait meg feje búbját, aztán lehetett eresz alá menekülni. Azaz a pajtába. Nem sok takarmánynak valóü volt benne, de azért derákaljnak akad. Ilana a haját tapogatta, mennyire lett nedves.

[Erin O'Shanon]

Gyrosan bevezetem Rowent a pajtába,kikötözöm,és elkezdek készülõdni a lefekvéshez.A táskám kipakolom 2 darab pokrócot leterítek és szólok Ilanának,hogy szerszámozza le Rowent amíg én megterítek.Ha nem tudja,hogy hogy kell, kirakom elé a 4 pokrócot és megkérem,hogy készítsen valami nyoszolya félét.

Estére késztek vacsorát nem túl változatos,kenyér és szalonna megint viszont elõveszek egy üveg bort is.A predoci-t.A gyors italbontás után megkínálom az italból.Rowen pányváját ellenõrzöm,és megsimogatom.

Elalszok,hacsak nem érzek valami mocorgást.

[Lianna Pentangelin]

Roaennek

Ilana inkább azonnal a terítést vállalta el, nem merte leszerszámozni a hátast. Viszont takarosan megterített. A vacsit elfogyasztva keresett magának a szénában egy kényelmes kis zugot, ott bevackolta magát és lefeküdt aludni.
Fáradt lehetett, ha a villámcsattogás és égzengés mellett elnyomta az álom. A vihar hevességét esõszagú zápor váltotta fel, dobogott a fatetõn, majd csendes esõbe fulladt, lecsapva a napközbeni meleget és port. Roaen lova megdézsmálta a takarmányt.
Aztán sötét éjjel a férfi Ilana sikolyaira riadt fel. Támadó sehol, de nyugtalanul hánykolódott.

[Erin O'Shanon]

Odamegyek, megsímogatom az arcát, és ébresztgetem,símogatás,csókok.

<Néha megfélemlít a kislány,fõleg azzal,hogy még engem is fel tud ébreszteni, pedig egy üveg bor jobban hat mint az altató,fõleg ebbõl a jobbikból.>

-Kislány!Mit álmodtál?-kérdem tõle.

A választ megvárom, és utána javaslom neki,hogy költözzön be mellém erre az estére.
-Ne félj nem harapok.-bíztatom.