Helyszín: a tiadlani bárka Idõpont: Ébredés hónapjának 16. nap- 5 perc a szigetig Résztvevõk: mindenki _____________________________________________________________
Minden izmotok megfeszül, amikor hirtelen megfeszítetek egy-egy vitorlát vagy meglazítotok egy másikat. Minden mûveletet összehangoltan feszülten végeztek kivétel nélkül mindenki homloka gyöngyözik. Lamar, Sazu és Hell a megerõltetéstõl, Meterrion a koncentrációtól, míg Azaghar a tehetetlen fezsültségtõl (félelem?).
Amint megközelítette a két hajótok a szigetet az öbölben posztoló három hadihajó közül a kettõ kiválik és megiramodik felétek. A Beriqwelli Szél vitorláin megjelennek a „kussoltok a zsákmányomtól toroni kutyák” szívhez szóló üzenetsor. És mindkét hajótok éles jobb kanyarba fog. A számítások pontosak voltak így ha minden jól – és a szél sem fordul ellenetek – végig kívül maradtok a hadihajók lõtávolán. Mindeközben a „baráti lövöldözés” nem szünetel a gorviki kapitány hajója felöl, amik egyre közelebb csapódnak be.
Rövidesen kiderül, hogy a két hadihajó nem éri utol a hajóitokat legalábbis addig biztosan nem míg el nem éritek a kijelölt partszakasz és szét nem lövettek…
Az éles jobb kanyart követõen feltûnik az égen a sziget felöl egy fekete kavargó „felhõ?” amint közelebb érnek Meterrion megpillantja a toroni varázshasználók kémmadarait. És elkiáltja magát:
- Figyelem emberek alig pár szempillantás és megérkeznek a kíváncsi szárnyasok. Mindenkinek szenvedõ tekintet – ezt nem lesz nehéz láttatni, majd mikor elhaladnak felettünk és nagy ívben visszafordulnának gyorsan mindenki rohanjon le a fedélközbe.
(Sazu)
*Sazu az eseményekbõl nem sok mindent vesz észre, annyira leköti a hajó tatján végzett munka.Egyre közelebb hallja a gorviki hajó lövedékeinek becsapódását ezért minden erejét beleadva dolgozik. Amikor Meterrion felkiált hogy jönnek a kémmadarak és most tényleg csináljanak úgy mintha pánikolnának, az orknak nagyon nem kellett eröltetnie magát hogy ez jól látható legyen. Miután elmentek a madarak a többiekkel együtt lesiet a fedélközbe.*
\\ 1,10,8,6,2,7,10 \\
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára Nekromat 2007.05.22. 12:43-kor.
"A démonok, legyenek bár alacsony- vagy közrendűek, netán urak vagy hercegek, mind afféle Külső Síkok teremtményei, melyeket nem ural Isten. Intelligensek és rossz szándékúak, gondolkodásuk kifinomult és követhetetlenül kaotikus. Lelkük nincsen, testük azon idegen világ anyagából épül fel,ahonnan megidéztettek...." "Megidézőjüket majd minden esetben igyekszenek elpusztítani; gonoszságukról és leleményességükről, de bátran mondhatom, korlátlan hatalmukról sem lehet fogalma az olvasóimhoz hasonló ostoba földi halandónak." - Idézet Abdul al Sahred Necrográfiájából.
*Miközben végzi a feladatát és a többiekkel együtt egy nagyobb létszámú legénység munkáját végzi el, azon gondolkodik, hogy már akkor jó fáradt lesz, amikor nekivágnak a tengernek és csak remélni tudja, hogy nem kell majd rögtön harcba bocsátkozniuk.*
*Igyekszik mindenben eleget tenni Meterrion utasításainak, sejti, hogy mirõl van szó, látott már ilyet korábban. Amint elhúznak felettük a madarak, lerohan a fedélközbe a többiekkel.*
- Végre kezdõdik a tánc. Most kiderül, hogy mire vagyunk képesek. *Szeme lángol, láthatóan szívesen kardélre hányna egy két toronit. Korábbi fáradsága elpárolgott.*
*Feszülten várja, hogy mi történik... Látszik rajta, hogy ideges... Ki ne lenne? Épp most akarják õket szitává lõni egy hajóágyúval!!! Nem is kell megjátszania magát a madarak elõtt...*
<Csak ezt ússzuk meg valahogy...>
*Lent a raktérben...*
- Legyünk már a parton... útálom a vizet... -fintorog*
Helyszín: Fókasziget Idõpont: Ébredés hónapjának 16. nap -napközép Résztvevõk: mindenki _____________________________________________________________
Mindenki rohan! Arcotokon izgatottság és az izgalom szülte mosoly. A nem túl tágas folyosókon némelykor egymásnak és a palánkfalaknak csapódtok. Röhögve taszigálva zúdultok tovább az aló szint felé. Most kanyarodhatnak vissza az átok tollasok suhan át elméteken.
Tovább csörtettek, minél közelebb a cél annál idegesebben tépitek le magatokról a ruhákat, a haszontalanabbját csak úgy elhagyjátok, míg a kedvesebb darabokat a kezetekben cipelitek tovább. Eléritek a bálnabõr irhákat, és a már ugrotok is bele.
Az izgalom a tetõfokára hág, amikor éles sivítást hallotok majd hatalmas robajjal a fõárboc kettétörik! Harminc szívdobbanás és minden repül szerteszét!
Az izgatottság (mi adrenalin mámornak mondanánk) szinte már elviselhetetlen, amikor kezetekben a felszereléseteket rejtõ zsákokkal és a jó méteres légzõ-náddal kiáltok hasadék túloldalára a szó szerint értendõ semmire…
Ebben a pillanatban õrült robajjal a „végzetes” lövés eltalálja a naftaszállítmányt… Helliodor ezt a pillanatot választja, hogy krákogásszerû bûvigéjével szétoszlassa az anyagtalan buborékot, ami eddig megtartott benneteket. Egy pillanatra megáll az idõ!
Aztán… Gerinceteken ostorként csap végig a víz jegessége, majd szemvillanással késõbb a robbanás ereje kegyetlenül megtaszít benneteket. Egyesek jobban, míg mások rosszabbul élik meg ezen sokkszerû élményeket*
Most már sejtitek, hogy a toroniak erre igazán nem számíthatnak… épeszû ember ilyet nem csinál!
Feltoljátok a nádszálakat, hogy a feszítõ légszomjatok minél elõbb csillapuljon. És minden erõtöket összeszedve úszni kezdtek a part felé a zavaros vízben ki-ki megpillanthatja** társai vagy akár saját maga részben egészen épp holttestét a vízen ringatózva.
Erõtök fogytán, amikor kavicsos talajt éreztek lábatok alatt, és a felszínre bukkantok elmétekben gondolatlavina kavarog az „én nem vagyok normálistól” a „jó mulatság férfimunkáig” bezárólag minden, kinek-kinek vérmérséklete és sérülései szerint. Egy másra néztek és a elindultok a nagyobb sziklák és vízvájt barlangok irányába. Vállaitok felett hátrapillantva még látjátok, hogy a gorviki kalóz elcsalja hajójával a két könnyû toroni hadihajót a kémmadarakkal együtt…
Meterrion epésen fordítja a kalózhajó zászlónyelvû üzenetét
- Ha nem lehet mienk a zsákmány, akkor ne legyen senkié! Kezdõdhet a tánc démonimádók!!
//*Mindenkitõl Akaraterõ - próba, ha elvéted a víz jegességétõl 2k6 Ft-t veszítesz, majd ezt követõen a robbanás miatti hajóhullás következtében 3k6 Fp a veszteség. **Sikeres érzékelés - próba, hogy mit tapasztaltok rátok bízom Con és Sion karaktere egyenlõre NJK státuszban//
\\Állóképesség próba:4 sikerült. A hajótól pedig 11 sebzést kap a karakter.Érzékelés próba:6 sikeres.\\
*Sazu izgatottan ugrott/esett vagy inkább repült a jeges vízbe a robbnás hatására. Fégigszalad a testén a jeges víz okozta fájdalom és elõször azt hiszi hogy minden egyes izma görcsbe rándul. A szivét mintha leforrázták volna, úgy vert, de gyors hadonászással a víz alatt sikerült mozgásba lendíteni otromba tesét és valamelyest felmelegíteni azt. A hideg miatt nem fáradt ki olyan gyorsan, mivel ösztökélte az a tudat, hogy ha nem mozog tengersírban végzi, így a sújos fegyvereket és páncélját is újult erõvel húzta maga után a roppant víztömeg alatt. A vízben sûrûn tekingetett jobra balra hogy ne veszítse szemelöl társait és megnyugodva nyugtázta hogy mindegyikük megvan, él és nincs rajtuk feltünõ sérülés amit így egy lopott pillantással észrevenne. Ahogy haladtak kifelé a partnak számos hullával és hulla maradvánnyal találkoznak. Õ legjobban egy húsos zöld kart csodált meg a legjobban, ami valószínûleg az õ álcájának az egyik maradványa lehetett. Mikor kértek a sziklás partra és eljutottak egy helyre ahol elbújhattak a kíváncsi szemek elõl végignézett a csapaton és egy hatalmas vigyorral a száján csak ennyit mondott:*
-Haha! És ezt is túléltük barátaim!!!
*Az utolsó szó vége kissé elcsuklott mikor egy kis fájdalom hasított a vádliába. Mikor odapillantott egy kissebb deszka repesz volt a vádliába fúródva, de szerencsére nem ért semmien jelentõs eret vagy izmot. Az ork egy határozott mozdulattal ki is rántotta a sebbõl. A sós víznek hála a vérzés is elált, de viszont rettentõen csípte a sebet, ami az orknak meg sem kottyant. Élt már át nagyobb sérüléseket is. Mikor Meterrion lefordítja a kalózhajó vitorláján lévõ üzenetet így szól.*
-Na minket sem fognak keresni ezek a toroni kutyák! Mindenki jól van?
*Miután összeszedik magukat Hellhez fordul.* -És most mi a terv?
\\Bocs hogy eddig nem írtam, de egy kis átmeneti probléma volt a netemmel!\\
"A démonok, legyenek bár alacsony- vagy közrendűek, netán urak vagy hercegek, mind afféle Külső Síkok teremtményei, melyeket nem ural Isten. Intelligensek és rossz szándékúak, gondolkodásuk kifinomult és követhetetlenül kaotikus. Lelkük nincsen, testük azon idegen világ anyagából épül fel,ahonnan megidéztettek...." "Megidézőjüket majd minden esetben igyekszenek elpusztítani; gonoszságukról és leleményességükről, de bátran mondhatom, korlátlan hatalmukról sem lehet fogalma az olvasóimhoz hasonló ostoba földi halandónak." - Idézet Abdul al Sahred Necrográfiájából.
//Állóképesség próba: 6 sikerült; 10 Fp veszteség a robbanás miatt; Érzékelés próba: 1 sikerült//
//Remélem, hogy ennél melegebb helyzetben is így velem lesz a kockadobás generátorom. //
*A történtek közben mintha kívülrõl látná magát, ez gyakran elõfordul, amikor kritikussá válik a helyzet. Látja magát és társait, ahogy ide-oda csapódnak a hajó folyosóján, bemásznak a bizarr buborékba, majd TSSSSS, tûz és jég a teste, a robbanás és a fagyos víz egy pillanat alatt visszarántja elkalandozott tudatát a testébe. A fájdalom hatására megnyugszik, Uwel kegyének érzése bizonyossággal tölti el, életben maradt.
Saját hullájának látványa kissé felkavarja, de gyorsan túlteszi magát rajta. Buzgón úszik a part felé, közben felszerelését próbálja nem a mélybe ejteni. Nagy nehézkesen kimászik a vízbõl, egy partravetett aszisz laposhal is jobban festene nála. Felszerelésébe karjára, hajába rengeteg hínár, alga ragadt a partmenti sekélyesben, melyen kisebb rákok rohangálnak. A hínár ellenére látja, hogy a többiek megúszták, de Õ csúnyán kifogta, rendesen belegabylyodott a vizinövénybe. Mintha egy hínárszörny evickélne ki lakóhelyérõl. Lépni is alig bír, szabadulni nem tud, majd a felszerelésén kívül felüli jelentõs súly térdre kényszeríti, végül elterül a homokban.*
- Valaki... segítsen! - hallják a többiek a hátuk mögül. Ha megfordulnak csak egy fura hínárkupacot látak. Mintha az elõbb még nem lett volna ott...
Szürke hûvös az idõ, a horizonton még látszik az elszelelõ Beriqwelli Szél és a lassan visszaforduló toroni hadihajók képe. A „hínárszörny” széles mosolyt csal Hell arcára és képességei szerint igyekszik megszabadítani Lamart a vízi koloncoktól.
Az elõzetes megbeszélések alapján tudjátok, hogy a part menti barlangokba nyugodtan elrejtõzhettek, amíg rendezitek soraitokat.
Szintén eszetekbe ötlik, hogy valószínû szárazföldi felderítõ alakulat érkezése is…
//Na ’akko: Nekromat és Gregorius egy kis reagálási idõt kérek Sion és Con nevében, mert szándékaim szerint felgyorsulnának az események így fontos tudnom, hogy meddig inaktívak. Persze tiszta sor, hogy a rendszertelen reag írásaim nem túl bizalomgerjesztõk és adott esetben kedvetlenítõk, így nem lepõdök meg ha kiszállnak. Amíg nem jelentkeznek arra kérlek titeket a karaktereiteken keresztül adjatok javaslatokat az NJK státuszú törpének és elfnek a cselekvésre, és én annak megfelelõen szerepeltetem õket. Ha 2 hétnél tovább inaktívak akkor kiadom a helyüket másnak.//
//Off2: Lehet reagolni, Sion a hónap végéig NJK, Con félig //