Utcák, terek, sikátorok...

[Erigowi Klavel]

/ az arctalan mester /

*Hallod, hogy a lány közelebb lép.*

- Hova is szeretne eljutni?! A Vonító dalnokba? Akkor itt a téren, a jobb oldali utcán folyatja tovább útját, majd lesz egy nagy keresztezõdés, ott megint jobbra fordul és bal kéz felõl lesz a fogadó. *Hallod a vékonyka hang útmutatásait*

[Rayvanur]

Az arctalan mester.

- Köszönöm. Ha szépen megkérem eltudna személyesen is vezetni oda?

Kérdem tõle barátságos hangon.

[Erigowi Klavel]

/ az arctalan mester /

- Szívesen elkísérném uram, de sajnos nem tehetem! Tudja én itt dinnyét árulok! * Kihallik hangjának csengésébõl, hogy nagyon büszke erre.*

- Tudja édesanyámnak el kellett mennie árut hoznia, mert nagyon kelendõ ám ilyen jó idõben! Tényleg, mielõtt indulna, kér egyet?! Vegyen, egy kisebbet, jól esik az most a nagy melegre! * Lehet érezni a lány hangjának felgyorsulásából, hogy biz tényleg kufár vér csörgedez ereiben.*

[Rayvanur]

Az arctalan mester.

- Én szivesen vennék de sajnos nincs pénzem. Ezért is menék abba a kocsmába. Munkavégett.

[Erigowi Klavel]

/ az arctalan mester /

- Nincs pénze? Egy árva petákja sem?! Pedig modorából és külsjébõl ítélve bácsi én úgy gondoltam, hogy azért akad pár réz erszényében. Nem gondoltam, hogy ennyire nincste…*Elharapja a szó végét.*

- Bocsánat nem akartam megbántani! *Hallatszik a hangján a megilletõdöttség.*

- Tudja mit? Egy apró, ici, pici dinnyét nem vesz észre anyukám, ha véletlenül eltûnik, ha igen akkor azt mondom, hogy leesett és szétrepedt. Tessék, fogja! *Nyújtja elõre kis ujjai közt tartva a dinnyécskét.*

[Rayvanur]

Az arctalan mester.

<Milynemes cslekedet.>

-Köszönöm de nem fogadhatomel. Nem lenne tisztességes.

Nem nyúlok a dinyefelé hanem csak álok egyhejben.

[Erigowi Klavel]

/ az arctalan mester /

- Uram, uram fogadja el! Szívesen adom! *Hallod a lány kérlelését. Kezét nem húzza vissza, hanem eléd tartja a dinnyét. Orrodat megcsapja az íncsiklandozó illat. Még a gyomrod is kordul egyet.*

[Rayvanur]

Az arctalan mester.

-Nem!!

Mondom ellentmondást nem tûrõ hangon. Aztán észbe kapok és jóval szelídebben folytatom.

- Nem lehet. Sajnálom.

Majd elfordulok. És elindulok a kocsma felé.

[Catti Brie]

*Napok óta egy vadóc rója Erigow utcáit. Aki alaposabban megnézi, talán 15-16 évesnek gondolhatja. Hogy fiú-e vagy lány, ruházata alapján nem lehet eldönteni.
Villogó szemekkel vizslatja az embereket, mint a zsákmányra lesõ vadállat..
Valami érthetetlen okból napok óta elkerüli a "tolvaj-szerencse".
Éhesen kóborol szerte a városban.
Reggel még a kapunál fogják fülön az õrök, délután már a piacon kergeti meg valamelyik meglopott árus.
Ma reggel már éhségtõl kopogó szemekkel ébredt.*

<Hmmm...ez nem mehet igy tovább. Ma már mindenképp kell szereznem néhány rezet, vagy legalább valami ennivalót.>

*Elhatározásától friss erõre kapva elindul a piac felé.
A tömegben hirtelen furcsa párbeszédre lesz figyelmes:*

" -Tudja mit? Egy apró, ici, pici dinnyét nem vesz észre anyukám, ha véletlenül eltûnik, ha igen akkor azt mondom, hogy leesett és szétrepedt. Tessék, fogja.
-Köszönöm de nem fogadhatom el. Nem lenne tisztességes."

<Micsoda különös alak...ingyen kinálnak neki valamit - ráadásul ennivalót - és visszautasitja...>

*Venge nagyot nyel, majd a kiváncsiságtól hajtva közelebb furakszik a tömegen át. Közben sikerül pártfogásába vennie egy "árván maradt" erszényt is.
Néhány lépésnyire maga elõtt egy érdekes férfit pillant meg a dinnyeárus lányka asztala elõtt.
Kezében bot, arcát szokatlan maszk takarja el.
Venge közelebb lép, egyre nagyobb érdeklõdéssel hallgatva a párbeszédet.*

[Erigowi Klavel]

/ Venge /

* Ahogy közelebb furakodsz a tömegben azt látod, és hallod, hogy a férfi visszautasítja a kislány ajánlatát:*

- Nem! Nem lehet. Sajnálom.

*Ekkor a lányka visszahúzza kezét és a benne lévõ dinnyét, majd azt a pultra helyezi mentegetõdzõ szavak között.*

- Jól van na uram! Én csak jót akartam!

* Viszont mielõtt ide értél volna ”korgó gyomrod” azt sugallta, hogy nem lesz ez rossz „vétel”. A férfi szavaiból és érdeklõdésébõl ítélve épp munkát keres a Vonító Dalnokban, amit már pár napja a „kikiáltók” hirdetnek. Ismered azt a környéket. Minap arra felé volt „dolgod” ami sikerrel járt a szegény negyed közelében. Hallottad, hogy az idegen, maszkos is a kocsma hol létérõl érdeklõdött az elõbb a dinnyeárus lánytól. Közelebb furakodsz, és már látod is magad elõtt a férfit.*

/ az arctalan mester /


* elutasításod hallatán a lány kissé megijed.*

- Jól van na uram! Én csak jót akartam! * Hallod a dacos hangvételt. Kezét elkapja elõled és a dinnyét az elõtte lévõ pultra helyezi.*

// Venge, a férfi szütyõjében amit az elöbb magadévá tettél. 3 réz "pislogott".//

[Rayvanur]

Az arctalan mester.

- Sajnálom.

Mondom igen halakn.

<Nem akartalak megbántani.>


Majd elindulok a dinyeárus kislán ny által jelzett irányba. Közben a botommal szorgalmasan tapogatom az utat nehogy neki menyek valakinek.

[Catti Brie]

*Venge vágyakozva nézi a dinnyét, ahogy a kislány lerakja azt maga elé az asztalra.
Ismét nagyot nyel éhségében, majd hirtelen ötlettõl vezérelve a botorkáló férfi után ered.*

-Héééé, Uram! Ne arra menjen, nem az a jó irány. Én ismerem jól az utat a Vonító Dalnok felé.

<Ha sikerül munkát keriteni neki, talán nekem is leesik néhány réz, és végre ehetek valamit.>

*Még egyszer vágyakozva visszanéz a dinnyéspult felé, aztán, ha a férfi beleegyezik, karonfogja, és vezetni kezdi.*

[Rayvanur]

Az arctalan mester.

Mikor hallom hogy szólnak a hang irányába fordulok.

- Valóban? Ez esetben elvezetne odáig hölgyem.

< Azért itt is jóemberek élnek pont mint Tiadlanban.>

[Erigowi Klavel]

/ Venge /

*Ahogy belékarolsz, érzed, hogy a maszkkal eltakart idegen azért elég szikár, izmos, inas egyén.*

/ az arctalan mester. /

* A lány, ki kísérõdnek szegõdött, hangjából ítélve kb.15-16 éves lehet. Vékonyka kezével karol beléd, érzed rajta, hogy nem túl vastag szegényke.*

/ Mindkettõtöknek /

*Elindultok a Vonító Dalnok irányába. Ehhez át kell vágni a Kufárok Terén, majd a jobbra folyatódó utcába kell folytatnotok utatok. A tömeg igen nagy alig tudtok haladni így egymás mellett.*

[Catti Brie]

- Jó uram, bocsásson meg a tolakodásomért, de hallottam, hogy éppen munkát keres. A kikiáltók napok óta emlegetik a Vonító Dalnokot.
Ha meg nem sértem, hogy gondolja ellátni a mindenes teendõit? Hiszen, ha jól látom, valami baj van a szemével....

Venge közben karonfogja újdonsült pártfogoltját, és a tömegben, a forgatag sodrásától némileg óva õt, átvezeti a Kufárok tenén, majd jobbra, az elsõ nagyobb utcába irányitja lépteiket.

<Hmmm...fura, egy ilyen gyámoltalannak tûnõ alak, és mégis, a sovány test kemény izmokat takar, ezt még igy is érezni. Vajon ki lehetett régebben, honnan jött? Mindenesetre nekem máris szerencsét hozott, hiszen napok óta elõször sikerült zsákmányra szert tennem, bár az a nyomorult három rezecske....áááhhh.>