A Fekete Ember nyomában [Felfüggesztve]

[Ayana]

(Celddra)

- Hogy az a...! - konstatálom egy befejezetlen káromkodással, hogy a fegyvereim nem ott vannak, ahol gondoltam és nem kevesebb "örömmel" azt, hogy hamarosan nem lesz mivel áldozati tüzet gyújtanom. Bár ahogy körülnézek, nem úgy tûnik, hogy lenne itt mit feláldozni néhány korhadt fán meg egy kupac sáron keresztül, de azért ez így mégiscsak... - Szórakozol, mi? - kérdezem oldalra pillantva, nem mintha lenne ott valaki, így választ se várok, majd felmászom a fára, levágom a lányt, ami azonnal megbánok, ahogy megszólal.
- Na ide figyelj, kislány! - vágok egybõl a közepébe, a többi mondandójára nem is reagálva (de azért tudomásul vettem). - Mivel nem ismersz, elárulom, hogy ritkán kedveskedek. Fõleg idegenekkel. Úgyhogy elég nagy megtiszteltetésnek veheted, hogy levágtalak a kötélrõl és nem a torkod vágtam át, pedig megtehettem volna és a kedvem is inkább úgy tartotta. De mivel a büdös nagy semmi közepén ácsorgok...valakinek ki kell vezetnie innen. Amennyiben nem ugyanazon az... "úton" érkeztél, amin én, akkor tudod is, hol ér véget a mocsár és meg is fogod mutatni egy Sedularnak, ha nem akarsz azon a néhány kis karcoláson kívül Sogron pusztító haragjától is szenvedni.
Tüzes tekintetemet a lány szemeibe mélyesztem, s tagadást nem tûrõ arcvonásaim egyértelmûen sugallják, hogyha nemet mond, soha többé nem kell a haramiáktól rettegnie.
- Mellesleg... inkább a gazembereket kéne tõlem félteni - teszem hozzá nagyképûen, galád vigyorral, s valamelyest enyhült haraggal; mint az izzó parázs: elég egy szellõ és újraéled a tûz.

[Quator ar Zaraquer]

(Aldus Magra)

-Ne haragudjon, hogy feltartottam teendõi közben.

*Ennyit mondok a takarítónõnek, mert közben minduntalan ezen a furcsa "zárak, õrök" dolgon jár az eszem. Azért az is elgondolkodtató, hogy milyen mértékben porosodik, pókhálósodik a ház. Már-már azt lehetne mondani, hogy itt gyorsabban repül az idõ, méghozzá sokkal gyorsabban. Legalábbis a házra nézve. Vajon a lakókra is van valami különös hatás? Eléggé elvagyok a saját gondolataim és sejtéseim közepette, viszont az asztalba vésett írásszerûség szinte vonzza a tekintetet. Engedve a kíváncsiságnak odamegyek és közelebbrõl is megvizsgálom a "rajzolatot". Olévasni nem tudom, de hátha valamire hasonlít, vagy ki tudja ebben zz "elvarázsolt" házban-városban.*

[Huor Aikanáro]

Felovin ar Nidas

*Mikor odaérek a táborhoz,csak ülök tovább a lovamon szótlanúl és rezzenéstelen arcal.
Miközben hallgatom az igen csak kétes hitelességû mondatokat,végigmérem a három a alakot és a tábort is.*

<Hát reméltem,hogy végre valami értelemre vagy legalább némi jóindulatra lelek a fény forrását megtalálva,de...
...de ehelyett ezeket találtam...
Piti kis banditák...
Ha maradok biztosan megpróbálnak "megrövidíteni"...>

*Körbenézek.*

<De jelen körülmények között,ezen a vidéken nem hiszem,hogy jobbat találok.
És legalább is úgy tûnik,hogy csak 3-an vannak...
Legfeljebb "rendet vágok" közöttük...>

És ezen gondolataim végére érve kimérten és határozott hangon megszólalok.*

- Az istenek mosolyogjanak rátok!
Had lám azt a könyvet!

És kinyújtom a kezemet felé.*

[Yvett de Crei]

(Kalkyra Cronin Oleynik)

- Negyven-ötven esztendeje? Az a dzsad akkor talán még nem is élt, s ha így van tudnia kellett, hogy nincs már rég város itt. De már mindegy, itt vagyok - *veszem tudomásul sorsom, és inkább elõre tekintek mint sem hátrafele.*
- Vigyázok... majd a nyomodba lépek - * <Bár ezekkel a trampli lábakkal érdekes lesz... na meg lehet õ nem süllyed el, de hogy ez a test... mint egy fél hegyoldalnyi szikla.> azért elindulok utána, lehetõleg mindig utána lépve, ha nem is tudok mindig ugyanoda lépni, azért a háta mögül nem térek le egyik irányba sem. Menet közben megfigyelem, hogy arra indultunk-e el, amerre azt a sárkánylovast mutatta.*
- Mond, mióta élsz már itt?

[Mesemondó]

KM => Talshauran
Helyszín: mocsár az Ördögsziklától nem messze
Idõpont: Arel Terce, Holdak és vándorok hava, 1. nap, este ~7 [földi idõ szerint]
Résztvevõk: Ayana


A lány úgytûnik nem is figyel a haragodra, meglehet tartogat még valamit, de ezzel már nem nagyon törõdsz, hisz megszólal és mondanivalójától mindjárt elfut a méreg:
-Maga, hölgyem, nem is ismeri a kedvesség fogalmát sem! Nem kedveskedett, csak gondolta, ha megment, hálából kivezetem innen. mondja, majd mintha észrevenné amit keresett a távolban, ettõl pedig fölcsillan a szeme, és egyre jobban belemelegszik mondanivalójába. Tudja, ez így is történt volna, ha érdemesnek tartottam volna rá, de mivel maga egy nagyképû elkényeztetett liba, így ennek nem látom semmi értelmét. Áhh, hogy Sedular? Akkor innen fúj a szél. Igen, átvághatta volna a torkom, való igaz, de akkor még ennyit sem tudna, már ha egyáltalán megjegyezte, amit mondtam. Valaki bizonyosan ki fogja innen vezetni, de hogy az nem én leszek, az is biztos. Tudja, kisasszony, ha meg kell ismernem Sogron haragját, akkor meg is fogom, de kétlem, hogy Sogron ellen elkövettem volna bármit is. Csak a maga arca lett vörösebb. mosolyodik el kicsit gúnyosan, és újra a távolba, vagy talán nem is olyan távolba pillant. Ne is számítson tõlem semmiféle segítségre. Legjobb volna, ha szépen hátat fordítana, mielõtt megsérül. már épp azon vagy, hogy valamiféle pusztító mágiát zúdíts ennek a féregnek a nyakába, amikor furcsa, sûvítõ hangra leszel figyelmes. Bár nem tudod mi lehet az, ösztönösen arrébb ugrassz, majd elhengergõzöl a sárban, ahogy valami föltaszít, miközben bõrszárnyival korhadt, penészes ágakat tör le [14 FP 2ÉP veszteséget könyvelhetsz el, és két fájós vállat. Csuklód megreccsen egy kicsit, az ügyetlen gurulás miatt. Nem szerencsés ha valakit egy wyvern taszít föl zuhanórepülésbõl]. Szerencsére még nem kezdtél bele a tervedbe, így energiáid nem csappantak meg, viszont mostmár ideje lesz, így mérgesen fölpattansz és belekezdenél a kántálásba, a hüllõfajzat viszont karmaiba kapja a lányt és hatalmas légörvényt kavarva fölszáll. Szemed szád tele lesz sárral és még hallod, ahogy a lány elkiáltja magát Veni nebulae! mire körülötted örvénylõ, átláthatatlan köd támad. Lévén tudatod nem védi egyetlen pajzs sem, telepatikus üzenete akadály nélkül éri el védtelen elméd: Remélem belefulladsz ebbe az ingoványba. Méltó lecke volna egy ilyen nagyképû libának. mostmár majd szétvet a méreg, ugyanis ahogy kilépsz a ködbõl, kénytelen vagy rájönni, hogy maximum ha két láb széles az egész sûrû, kavargó felhõ, amit rád hívott. [Ynevi lábban számolok, ami ugye 1 földi méter, tehát nem 30,48 cm.] Tõled talán 50 lábnyira újból leszáll a hüllõ, és mire a felhõ eloszlik, föl is száll, és el is repül valamerre. Ahogy föltápászkodsz, papírszeleteket veszel észre az iszap tetején, szerencsére még nem áztak el. Az elsõ ami a kezedbe akad, valamiféle pecsétes okirat, pyar nyelven írták, így el is tudod olvasni:

„Ez a wyvern szeretett lányom, Cortina tulajdona. Bárki aki kárt tesz benne, köteles doktort hívatni és kifizetni a költségeket. Amennyiben megölnék az állatot, a tettes köteles megjelenni nálam, és vásárolni egy másikat a lányom számára. A wyvern idomított, parancsra támad, és a Villámszárny névre hallgat, de mivel ez is csak egy állat, a véletlen balesetekért nem vállalok garanciát. Akinek kedves az élete, az ne ingerelje. Amennyiben ez az okirat más kezébe kerülne, szolgáltassa vissza Cortinának, vagy jelentkezzen nálam. Sárkánymocsár földjén vagyok megtalálható, a Csonkatoronynál. [Aki nem venné észre, vásároljon messzelátót, ugyanis a Csonkatorony és az Átokszikla Sárkánymocsár két legföltûnõbb pontja, a legelsõ alacsonyabb fáról megtalálható.]”

Úgytûnik ez egy tanúsítványféle, amelye, maga Radogin Lamarr, az idomár ütötte rá sárkányfajzatot ábrázoló pecsétjét, illetve az itteni királyi pecsét is rajta függ, bár azt nem tudod, hogy a régi vagy az új uralkodó pecsétje, te viszont azt is kétled, hogy egyáltalán azóta van itt uralkodó. A második, ami már borítókkal is el van látva egy leckekönyv, amelyre a Dorani Nagytanács pecsétjét ütötték kívül, míg belül Cortina tanulmányi eredményeit tudnád elolvasni, ha érdekelne, de legalább mostmár tudod, hogy hol keresd. A többi pergamenszeleten fölismered ugyan a kyr írásjeleket és néhol azt is, hogy mennyire pocsékul forgatja a tollat a szövegek írója, ha kyr nyelvrõl van szó, bár hogy miféle írásokkal vannak tele azt nem tudod. Az egyiken ugyan észreveszel egy pentákulumot, de semmi több amivel mehetnél valamire. Épp egy nagyot átkozódnál, amikor egy nagydarab, gondozatlan, repedezett-szakadozott bõrvértet viselõ, itt-ott olajos képû, térdig sáros fickó lép ki erre a hirtelen támadt tisztásra. Kezében elég satnya módon helyreigazított széles pengéjû szablyaféle.
-Na ide azt a pénzt, kisanyám! szól oda neked bagóban pácolt hangján, majd egy fél pofa sárga nyálat köp a mocsárba és kivesz a zsebébõl egy tekintélyes bagódarabot, a szájába tömi és csámcsogva rágni kezdi.
-Gyertek már elõ, fiúk, csak egy ribanc az! kiált hátra, majd még ketten kilépnek mögüle.
-Végre, egy kis szórakozás. jegyzi meg a jobbfelõl lévõ, miközben megvakarja ágyékát. Nála egy ólmozott végû fütyköst látsz, vértezet gyanánt pedig több réteg ruhát visel, amelyet ha jól látod, rongyokból és két mellénybõl készítettek, néhol szegecsekkel erõsítve meg. Fején egy orrvédõs sisak lötyög, bár az sem képes elrejteni nyúlajkát és boxolóorrát. A sisakra ügyes kezek fontak sásból álcát, de bármennyire is jó lett, csak nevethetnéked támad, amikor meglátod. Olyan, mintha a haja meredne az égnek.
-Na ja. Ezt nem adjuk oda a fõnöknek. Úgyis miután megunta, járkáló hullát csináltatna belõle azzal a nyavalyással. Ezt megtartjuk magunknak! szól a baloldali, akinek ha jól nézed messzirõl nem teljes a fogsora, határozottan töredezett, talán kiverték neki. Erre utal a felsõajkát borító számtalan heg is. Neki a szakállába és koszos hajába tûztek gazszálakat. Arcát ügyetlenül fölvitt kék festék borítja, amirõl fogalmad sincs mit ábrázol, de ha az a célja, hogy bolondnak nézzék, akkor teljesen sikerült neki. Fegyvere egy rozsdás, kiegyenesített sarló, amit úgy markol, mintha kés volna.
-Na add azt a pénzt szépen idefelé, picinyem, különben kénytelenek leszünk hülyére verni érte, az pedig nem jó. Nem szeretjük, ha a szajha nem ficánkol! szól oda neked a bagós, erre mindannyian fölröhögnek.

//OFF Bocsássatok meg a kimaradásért, de 3 nappali és két éjszakai mûszak után nem túl fickós az ember, eddig örültem, ha volt idõm a saját gondolataimra. /OFF//

[Mesemondó]

KM => Talshauran
Helyszín: A Martense kúria elõcsarnoka
Idõpont: Arel Terce, Holdak és vándorok hava, 2. nap, délelõtt, ~1/2 11 [földi idõ szerint]
Résztvevõk: Quator

Megvizsgálod a rajzolatot, és bár nem tudod mit jelent, mégis meglepõdsz a dolgon. Valamiféle tölcsért, vagy lyukat, vagy mélyedést ábrázol, mellette furcsa képletekkel és rajzolatokkal. Az egyik részt alatta meglepetésedre, részben pyar, részben shadoni nyelven írták, így ezt még ki tudod silabizálni. Elolvasod amit tudsz, bár a legfurcsább az egészben az, hogy eddig nem voltál rá képes. Mintha megváltoztak volna egy pillanatra a jelek a kedvedért. Vagy csak értelmük ver visszhangot a fejedben? „Amikor az Ouroboros a farkába harap, a Gyõzedelmes Féreg újból utat talál e világba és a ciklus újból teljes lészen. Ahol a spherák ütköznek, ott lakozik majd, míg szét nem válnak, hogy a Sárkánykígyó újra megtehesse útját. Az összeomló világ az álmodó hazája, emlékét és álmát maga a hatalmas idõ fogja õrizni, amely maga a kulcs és a kapu és amelyben egyek vagyunk mindannyian, míg egy újabb ciklussal újra föl nem ébred… [olvashatatlan írás] … Circus viciosus… [olvashatatlan írás]… Irgalom adassék nekünk, amikor a Gyõzedelmes Féreg színre lép a spherák, és az idõ sötét zugaiból, hová az égiek is csak félve pillantanak… [olvashatatlan írás] õrök és zárak nélkül… [olvashatatlan írás] õrök… zárak…” olvasod, de ettõl a furcsa, akadozó, zilált írástól és istenkáromló tartalmától is a mélységes undor lesz úrrá rajtad. Egy pillanatra kirajzolódik a hátad mögött lévõ ablakok mintázata a falakra, majd hatalmas dörrenéssel zendül meg az ég újból. Összerezzensz ettõl a hirtelen villámtól. Azon se csodálkoznál, ha mindjárt sikoltozó rémült szolgák rohannának elõ vizesvödrökkel, hogy eloltsák a lesújtó villám okozta tüzet, de ez mégsem történik meg. A ház „õrei és zárai” becsülettel végzik a dolgukat, így a kúria megmenekül a Mindenható talán jogos haragjától. Nagy korttyal nyeled le a szádban meggyûlõ keserû nyálat, majd elfordulsz az asztaltól és szembe találod magad Kronus „nagyúrral”.
-Ohh, látom fölfedezte… Sajnálom, hogy megtalálta ezt a szörnyûséget. int az asztal felé Ki akartam innét dobatni ezt innen már rég, mint ahogy az ablakot is össze akartam zúzatni, de inkább úgy döntöttem maradni fog. Valaminek emlékeztetnie kell Nissius nagyapámra, kötelességeimre, amelyeket rám hagyott és családunk istentõl elrugaszkodott múltjára. Nagyapám már megfizette ezt az árat. Egészen addig nem nyert egy pillanatnyi nyugalmat sem, nem érezte magát biztonságban, amíg ki nem nevezték a Doran falait védõ mágikus védmûvek õrévé. Ahányszor rápillantok, erre az asztalra, tudom, hogy ki kell tartsak hitem mellett. Talán a Hétarcú kegyelmébõl egyszer nem lesz szükségünk többé õrökre és zárakra ahhoz, hogy biztonságban tudjam a családom, addig viszont ennek maradnia kell. Visszapillantasz az asztalra, de a jelek újból olvashatatlan krikszkrakszokká váltak. Az egyik jel, mint egy óvatlan féreg megmozdul, szabad végével mintha körbeszimatolna, helyet keresne, majd lassan a többi is, és legnagyobb elképedésedre a jelek újból olvashatóvá rendezõdnek, egy pillanatra úgy nyüzsögve, mint egy marék nyû. A lakktól mintha még nedvesen csillognának is.
-Kérem, figyeljen lovag uram! figyelmeztet Kronus kicsit emelt hanggal. Látom, ebben a házban szinte minden megbabonázza magát, de azért ha tud, figyeljen kérem. Bizonyos dolgokat nem szeretek ismételgetni. A házunkat gondolom úgyis körbe fogja járni, hisz ideje van rá bõven, ám ha még mindig kíváncsi valamire családunkkal kapcsolatban, látogassa meg a könyvtárat. Ugyanarra van, amerrõl jött, de ne menjen végig a folyosón. Akkor csak a szolgaszálláshoz jut ki. Inkább forduljon be az elsõ ajtón, amelyet bal kéz felõl megpillant. Amennyiben inkább az én tudásomból merítene, válaszolok a kérdéseire, de inkább tegyük ezt meg a dolgozószobámban egy pohár bor mellett. Bizonyára mindkettõnknek kényelmesebb lesz így, és így legalább hajlékunk egy részét is megismeri. Itt nagyon könnyû eltévedni, lovag uram. Kérdezze csak meg a szolgálókat. Amikor egy új érkezik, mindig vele megy egy régebb óta itt dolgozó szolgáló is. Persze ez azóta van így, amióta, tíz esztendeje újra megnyittattam a keleti szárnyat és az egyik folyosón egy régen eltûnt szolgáló, tetemére akadtunk. Pedig emlékszem, apám több csapatot is kiküldött. Azt hittük elkószált a környezõ ingoványban. Mindenki úgy tudta, hogy valószínûleg abba fulladt bele… Szörnyû, de igaz. Apám valószínûleg azt mondta volna, hogy méltó figyelmeztetés. Hogy óvatosságra intõ jel, az bizonyos, ám hogy méltó volna azt már magam is kétlem… Nos? Hogyan döntött? Szinte végszóra, de újabb villám villantja föl az ablak mintáit a falakon, majd csap le vérfagyasztó dübörgéssel. Még a rózsaablak is megrázkódik keretében.

[Ayana]

(Celddra)

- Átkozott gyík! Egyszer elkaplak mindkettõtöket! - kiáltom a lány és a wyvern után, szemembõl törölgetve és számból köpködve a sarat. Mire ezzel megvagyok, már rám is ereszkedett a köd. - Ilyet én is tudok! - kiabálok felfelé bámulva, bár nem túl sokat látva az égboltból, közben pedig feltápászkodok, kímélve a sérült csuklómat és vállamat, mert hiába vagyok keménykötésû leányka, mazochista azért mégsem.
Mikor lábra álltam, elõször bosszankodva saját magamon, aztán megvetõen nézek a nyamvadt kis felhõre, ócsárolva a lány mágikus tudását és azt, hogy ilyen felesleges dolgokra pazarolja azt.
<Fogok én még wyvern sültet enni!>
Miközben a hajamból egy kis adag sarat pakolászok kifelé, észreveszem a papírokat, kezembe veszem és megszemlélem õket.
- Na persze! - horkanok fel. - Majd még én fogok rohangálni a hálátlan dög után! Még csak az kéne! Én az elkényzetetett... - darabokra tépem a papírt. - Apuci majd ír másikat!
Ezután szemügyre veszem a másik papírt, és valóban nem vagyok kíváncsi az eredményeire. Amint meglátom a dorani pecsétet, elfintorodik.
- Varázslótanonc... akkor majd legközelebb levarázsolja magát a fáról a kis okostojás!
Már épp azon kezdenék tanakodni, hogy a könyvet simán dobjam-e valami lucskos pocsolyába, vagy elõtte tépjem is szét, vagy esetleg az utolsó leheletnyi parázzsal gyújtsam fel, amikor elõlép az elsõ fickó.
- Adjál inkább te nekem pénzt! - kiáltok vissza neki és szintén kiköpök a földre, így legalább megszabadulok a számban rekedt sár maradékától is.
- Már kezdtem megijedni, hogy egymagad akarsz kiállni egy "ribanc" ellen - mondom egyáltalán nem meglepõdve, amikor a másik kettõ elõkerül a bozótból. Meg kell feszítenem az akaraterõmet, ha azt akarom, hogy ne röhögjem el magam a kinézetükön, bár sejtem, hogy az én külsõm se lehet túlzottan úrias a túl sok sárban landolás után. - Aztán majd meglátjuk, kinek lesz nagyobb móka!
Elõrántom a rövidkardom és nem várom meg, míg õk támadnak, én rontok rájuk (a legközelebb állónak).

//KÉ: 30+3=33, bátorkodtam támadást is dobni, ha kéne: TÉ: 56+77=133//

//Részemrõl semmi gond, én megértem milyen sz.r tud lenni egy meló, pedig csak napi 7 órát ücsörgök egy raktárban.//

[Mesemondó]

KM => Talshauran
Helyszín: Sárkánymocsár romvárosának romjai, az egykori piactér, Lathan menedéke
Idõpont: Arel Terce, Holdak és vándorok hava, 2. nap, este ~7 óra [földi idõ szerint]
Résztvevõk: Yvett


-Ugyan, mondd, honnan tudhatta volna? A dzsadok innen szinte egy világnyira vannak. Ha jól tudom, ott élnek ahol forróságot lehel a tüzes homok és elnyeli azokat akik rálépnek. Akkor már inkább a mocsár… Utálom a meleget. Mondd, mégis hogyan lehetne egy olyasvalakinek fogalma errõl a helyrõl, amikor az utolsó térképen még az összes város és falu rajta volt, talán csak a legkisebb falvacskák hiányoztak? Bár meglehet át is vert, mert valójában tényleg fogalma sem volt a helyrõl, a pénzed viszont jól jött neki… Ennek a helynek, látod az égiek is hátat fordítottak, és én is hátat fogok, amint befejeztem a munkám. Az egész, tudod, fönn kezdõdött, Doran környékén. kezd bele, majd észbekap. Nem fontos, hogy közvetlenül a nyomomban lépkedj. Maga az ösvény körülbelül egy kicsivel szélesebb, mint én vagyok. mondja, majd egy közeli korhadt ágat tör le és legallyazza. Mindig legyen nálad egy hosszú bot, ha ingoványba indulsz, különben menten elnyel ez a szörnyûség. Az enyém itt van, nem messze, leszúrva, egy sásból kötöttem rá egy masnit. Onnan ismerem föl, hogy hol kezdõdik az ösvény. Ha bárhol is egy sásból kötött masnit látsz, azt én kötöttem. Azt jelenti, biztonságos a hely, ha viszont egy hurkot látsz csak, akkor csapda van ott, vagy veszélyes. nyomja a kezedbe a botot, amely körülbelül a válladig ér. Most pedig kövess, a többit elmesélem útközben. De azért figyelj oda az útra is. Majd lerakja a táskáját és kivesz belõle egy talán 2-3 láb hosszú kötelet. Párat hurkol rajta, így rögzít hozzá egy hármashorogra emlékeztetõ csáklyafejet. [i]Ezt kösd a derekadra. Ha süllyednél, dobd föl valamelyik fára. Így ki tudlak majd húzni, ha besegítesz te is. Egyedül nem bírnálak el. adja át a kötelet. Miután rögzítetted magadon, neki is indul. Talán kétpercnyi járásra tõletek, észre is veszed a botot, amire egy masnit hurkoltak sásból. Ferdén mered ki a göcsörtös fadarab az iszapból, mintha csak egy ágdarab volna. Társad visszafordul és int neked, hogy kövesd. Ahogy bezárul mögöttetek a sással benõtt ösvény, mindjárt úgy tûnik, mintha az éjszaka hullott volna rátok. Alig látni bármit is, úgy zárulnak össze fölötted a szakállzuzmóval benõtt ágak. A környék halott és kísérteties, a fák alján kígyófészkek surrogását hallod és néhol mintha el- elfutna melletted valami furcsa kerregõ-kacagó hangokkal, ahogy fölvered álmából. A levegõ poshadt, mintha egy évezred óta nem fújt volna erre a friss szellõ, nyakadba kövér cseppekben hull a zuzmószakállakról a jéghideg víz. Néhol sárga vagy zöld szemeket látsz elõ-elõpislogni a rothadó növények közül, másutt pedig apró gombák egész sora dereng jól látható kísértetes zöldben, mintha lidércek járnák körtáncukat a korhadó fa váza körül. Talán félórányi menetelés után, miután végképp bõrigáztál, kezd a talaj egyre keményebbé válni, sõt, egyszer még a lábad is belevered egy kõdarabba. Itt már nem kell annyira figyelni, csak keresd a botoddal a keményebb helyeket. Most viszont elmondom amit megígértem. Nos, a munkám majd Doranba fog szólítani, ide pedig soha többé nem fogok visszajönni. Vissza se tekintek többé. Elhiheted, önszántamból be se tenném ide a lábam, de fél tucat arany az csak fél tucat arany. Talán egy hónapja vagyok itt, hogy megismerhessem a helyet és fölkészülhessek az itteni babonákból, nameg nem volna szerencsés, ha túlságosan idegennek hatnék. Egy Morcalavin nevezetû tanár, aki legendaismeretet tanít, bízott meg azzal, hogy nézzek utána a Fekete Ember legendájának és jegyezzem le amit tudok. Egy legendáriumon dolgozik, ahhoz kell neki ez, illetve volt egy elképzelése errõl a dologról, ezen indított egy vitafélét, így az igazát vagy a tévedését is bizonyítanom kell. Engem nem is nagyon érdekel a dolog, amit viszont tudok, azt lejegyzem. Mivel ennek most van itt az ideje, így én is most vagyok itt. Elvégzem a dolgom és nem jövök vissza többé. Ha gondolod, te is jöhetsz, a Morcalavin mesternek bizonyosan jól jön majd egy erõs harcos. Akkor legalább a pénzed miatt nem kell majd aggódnod. Amikor azt kérdeztem, küldött-e valaki, akkor arra utaltam, hogy te is a Fekete Ember miatt vagy-e itt. Amennyiben miatta lettél volna itt, biztosan kiszedtem volna belõled, így vagy úgy, de valószínûleg szavakkal. Nem szeretem a szörnyeket, így meglehet gyávaságom miatt bottal sem piszkáltalak volna meg. Ki tudja, mire vagy képes? Még most sem tudom. Lehet egy szavaddal elátkozol egy életre, vagy letéped magad onnan és fölakasztasz ugyanarra a kötélre száradni. Egyébként sem vagyok az a gyilkos típus. Varázsolni nem tudok, de annyira nem is izgat a dolog. Nekem ez túl magas. fejezi be, majd kilép egy kikövezett tisztásra. Amerre nézel, mindenfelé a lepusztult romokat látod magad körül, elõtted viszont közvetlenül egy mélybe vezetõ, kövekbõl rakott nyílást látsz, amelyre egy kupac kõ borul. A tisztás közepét egy fa törte föl, amely itt is korhadt meg, így most mint a halál fekete mementója, úgy meredezik ott. Nem messze tõle egy tûzhelyet látsz, amely csak halványan füstöl., de attól a fél marék parázstól ugyan mi telne több? Várj, mindjárt hozok tûzifát, és ha gondolod ehetünk is valamit. Várj meg ott. mutat a tûzhelyre, majd elszalad, be az erdõbe és a romok közé. Egy perc múlva egy öl rõzsével és néhány nagyobb ággal tér vissza, amelyeket a parázsra dob, majd egy marék sással tetézi meg az egészet. Nem telik bele két perc és máris sistergõ, füstöt okádó tûzhely a jutalmatok, de legalább az a kevés lángja elég meleget ad. Jó kérdés mitõl, de a tûz füstje itt nem száll föl, hanem szétterül a környéken. Lathan leszalad a „menedékébe”, majd két kosárral tér vissza. Van itt némi kenyér, egy kevés sajt, bár valami eszméletlenül sós, de legalább eláll. Valószínûleg nem jut hely a többi penésznek, kiszorítja ami rajta van. Ha szomjas volnál, mindjárt hozok vizet is, addig viszont válogasd ki a neked valókat. mondja, és leteszi eléd a másik kosarat. Fölemeled a kosár fedelét, és visszahõkölsz, amikor egy béka borsónyi szemei pillantanak rád vissza. Megbûvölten figyeled a békát, ugyanis nem erre számítottál, az viszont elõbb kapcsol, és az arcodba ugrik. Körülbelül maroknyi, hideg, nyálkás béka. Szerencsére lecsapódik a kosár fedele, így több „élelem” nem lép meg, ez viszont odébbslattyog, majd csobbanva távozik a mocsárba. Lathan egy kõkorsóval jön vissza, amelyet melléd tesz. Bár most üres, ha inni akarsz belõle, lesz benne elég víz. A mestertõl kaptam, csak addig, amíg neki dolgozom. Nos? Választottál már? Melyiket kéred? veszi maga elé a kosarat, miközben letesz maga mellé két vékony nyársat. Tényleg, te miért jöttél erre? Mit akartál abban a városban? Ugyanis most ott vagyunk. Ennek a városnak a romjait fogod találni jópár négyzetmérföldön át. Teljesen benõtte a mocsár, néhol pedig el is nyelte, de a fontosabb helyek még megvannak. kérdezi, miközben földhöz veri az elsõ jó nagy kétéltût és pár rántással meg is nyúzza, minthacsak vetkõztetné. A következõ néhány mozdulattal már az emésztõrendszerétõl fosztja meg az állatot, majd a nyársra tûzi. Egy kis szütyõbõl sót vesz elõ, és megsózza, majd egy másik állat után nyúl. Sajnálom, de ma csak ezt fogtam, még egy árva kígyót sem sikerült kicsalogatnom, pedig próbáltam.

[Mesemondó]

KM => Talshauran
Helyszín: Sárkánymocsár egyik halott mocsárerdeje, "haramiák" tábora
Idõpont: Arel Terce, Holdak és vándorok hava, 1. nap, este ~1/4 9 [földi idõ szerint]
Résztvevõk: Huor



Az istenek? Kettõ már rám vigyorított, az egyik Arel, amikor a vihar a nyakamba szakadt, a másik meg, ha jól tudom Ranagol, legalábbis annak valami papja zúdított a nyakamba egy villámot. A többibõl azthiszem nem kérek… jegyzi meg a könyvvel bajlódó, majd kezet fognak veled mindhárman, ahogy közelebb lépsz.
-Az én nevem Cynthar. nyújt neked kezet a szõke, tetovált képû fickó. Most, hogy jobban megfigyeled, kiderül, nemcsak az arca tetovált, hanem a karja is és a kézfeje is.
-Engem hívj csak Amadeusnak. fog veled kezet az a fickó, akitõl a másik „elnyerte” a rúnák olvasatait. Õszintén szólva, így kettõnk között, ez a kettõ itt nem a legjobb társaság, de együtt talán van esélyünk, Cynthar barátomnak pedig igaza van. Az nevet aki utoljára nevet. suttogja, miközben szinte a képedbe mászik. Szerencsére, mielõtt ellöknéd hátrébb lép. Maga a fickó azt az érzetet nyújtja, mintha állandóan borotvaélen táncolna. Olyasvalaki aki tudja, hogy hol a határ, és csak addig megy el.
-Ahogy hallottad, az én nevem Anghar. Örvendek. nyújt neked kezet az utolsó, majd helyet is foglal a tûznél. Ami pedig ezeket az átkozott rúnákat illeti… mondja, majd maga mellé int és átadja neked a könyvet és a rejtnyelv kulcsát. Lévén megígérted, neki is kezdenél, amikor Amadeus szól hozzád.
Nem kérsz egy almát? Úgy minden jobban megy. dob föl egyet, majd elkapja. Ne aggódj, nem mérgezett. Bááár… megeshet, hogy beletettem valamibe, amikor a mocsárban meneteltünk, de szándékosan biztosan nem az. mosolyodik el. Legfeljebb mindannyian itt alszunk amíg valami nekromanta föl nem költ.
Ezután a kis közjáték után nekiállsz a könyvnek. Találomra ütöd föl és megpróbálod az egyik passzust átírni a szabályok alapján, persze sikertelenül. Talán két fertálnyit fejtegeted ezt a furcsa rejtvényt, amikor végre rádöbbensz arra, hogy ez bizony aszisz nyelven íródott, csak rejtnyelvre írta át valaki. „Malkhasz Korrano: Artes damnosas [Elmélkedések az ártalmas mûvészetekrõl]” fordítod le a címet, mire rájössz, a rúnák olvasata hibás. Bizonyos betûpárokat mintha fölcserélt volna valaki a listában. Mostmár magabiztosan fordítod le azt a passzust amivel próbálkoztál, és meglepetésedre ezt adja ki: ”Lehetséges az Barmoknak fõfõ Sóit oly módon preparálni és megõrizni hogy egy ügyes ember a' Mûhelyébe gyûjtse össze akár az egész Noé Bárkáját, és kedve szerint felelevenítheti az Hamvaikból egy-egy Állat hû alakját; és hasonló módon az emberi Pornak fõfõ Sóiból egy Philosophus bûnös halottgyalázás nélkül bármely régmegholt Eleinket életre szólíthatja haló Poraiból, amellyé az Testét elégették vala.” Furcsa, de neked már most bûzlik az egész a nekromanciától. Lapozol párat, majd tovább dolgozol, miközben ezek hárman húst próbálnak sütni a tûznél és közben valamirõl súgdolóznak. Bõreváltás érhetõ el oly módon, elkerülve az Sorvadásnak és Halálnak kezét, hogy egy Elfszabású arcát lenyúzva, megferetkezve vérében az Hatalomnak alábbi szavait citáljuk Ibid könyvének III fejezetébõl [6. passzus] háromszor, miközben fölöltjük az Ál-arcot:

Per Eloim, Sabaoth, Metraton Ou Agla Methon,
verbum pythonicum, mysterium salamandrae,
conventus sylvorum, antra gnomorum,
daemonia Coeli, Almonsin,
Zariatnatmik, veni, veni, veni.

Így az Sorvadásnak megadjuk ami illeti. Ha a’ Vörös azebnek fénye alatt csinálod, mikoron a’ Vörös Hold fordítja felénk arcát, sikered garantált. Végezz Éjközép elõtt.

Itt inkább leteszed a könyvet, és átadod Angharnak, a lefordított passzust. Ez neked elég mára ebbõl a förmedvénybõl. Talán egész életedre elég. Anghar átnézi, mire mentél, majd kifakad:
-Egek ez szörnyû! Mire ezt megtanulnám, esztendõk telhetnének el, nekem pedig most kellene fölmutatnom valamit azon a nyavalyás átkocskán kívül. Ha nem tudunk bármit elõvenni bármit is a tarsolyunkból, akkor bizonyosan rajtunk fognak röhögni azok a férgek!
-Hát ez tényleg rossz hír, de majd kiötlünk valamit. teszi hozzá. Majd meglátogatjuk a Martense családot. Ha jól tudom épp õröket keresnek és van olyan hírük, hogy ott bizonyosan találunk valamit. Pár nap és nagyobb varázslók leszünk, mint maga Shackallor, de most hagyjuk az egészet. Tényleg, mit szólnál, ha õrként kellene szolgálnod egy ideig? kérdezi tõled Amadeus. Amíg ki nem szedünk valamit azokból az átkozott Martenseékbõl. A bérünket persze megtarthatod, nekünk nem az kell, viszont ha veled állítunk be, akkor talán nem néznek minket banditának.
-Minket viszont, ha veled állítunk be, biztos annak néznek, akkoris ha nem hordod azt az átkozott kedõdet. mondja Cynthar. Ha velünk jössz, mindannyiunknak kiosztanak vagy annyi esztendõnyi börtönt, hogy még egy elf is szakállasan jönne ki a zárkából, és akkor csak igazságosan elosztották a büntetésed közöttünk. erre Amadeus fölnevet és a nyakából fölhúzza az arcára kendõjét, amitõl sunyi tekintete miatt egybõl útonállónak lehetne nézni, bár szerinted tényleg anélkül sem áll attól messze. Kendõ nélkül csak egy tolvajnak vagy hamiskártyásnak tûnik. Ugyan, én tisztességes munkával keresem a kenyerem. Csak ott keresem, ahová mások teszik ki hûlni. erre persze mindannyian elnevetik magukat, még Amadeus is.
-Tényleg, te miért jöttél erre? Te is megpróbálod megmutatni, hogy ki az úr az Átoksziklán?

[Yvett de Crei]

(Kalkyra Cronin Oleynik)


- Hogy honnan tudhatta volna? Pár heti járóútra innen fekszik egy város. Damak a neve. Fõképpen dzsadok lakják. Õ ott kereskedõ, és elmondása alapján már nem egyszer jött erre északra árulni a portékáját. Egyébként igazad van a dzsadok ott élnek... sivatagnak hívják. Egyébként nem fizettem neki, legalább is nem pénzt. Biztosítottam, védtem az áruját az út során.
*Szavait figyelmesen hallgatom, nem szeretnék végleg mocsárlakóvá válni. A kezembe nyomott botra meredek.*
- A lándzsám nem jó erre a célra? Majd heggyel felfelé fogom.
*Az átnyújtott kötélre erõsített csáklyát nézem egy darabig, majd engedelmesen magam köré kötöm egy szimpla csomóval, mellyel kicsit megszenvedek a hurkányi vastag ujjak miatt - valahogy nem úgy mozognak, hajlanak, ügyeskednek ahogy én szeretném. Aztán a csáklya egyik horogját az övembe akasztom, hogy kéznél legyen, ha a szükség úgy hozza, majd elindulok utána. A göcsörtös fát megnézem magamnak, bizony nem vettem volna észre, ha külön nem hívja fel rá a figyelmem.
Az ösvényre lépve a hideg is átszalad a hátamon és nem csak a hideg, vizes ruha miatt. A látvány, a poshadt levegõ mind-mind rányomják érzékszerveimre a terhet – ezt a szagot alig bírom elviselni, még jó, hogy a gyomrom üres. Ritka manapság, hogy ennyire felkavar a szagok fokozott érzete, de ez most nagyon nem tesz jót közérzetemmel. A nyakamba szakadó vízcseppek tovább rontják a hangulatomat, bár már vizes vagyok teljesen, de ez a hideg áztató „zuhatag”, ami a fákról cseppenek le gondoskodik arról, hogy alaposan, az utolsó szõrszálig is elázzak, s fázzak. Árgus szemekkel figyelem az utat, mind azt, hogy hová kell lépnem és mind azt, hogy mi vesz körül.
A keményebb talajnál úgy teszek ahogy mondta, keresem a stabilabb részeket. Így már könnyebb haladni, s nem kell annyira az ösvényt figyelni, tudom figyelni a mondandóját is.*
- Ki ez a Fekete Ember? Mit regél a legendája? Most már nagyon érdekel a története. Elmeséled késõbb? Ki volt õ, mit csinál? .. Bár azt sejtem, hogy nem az ún. fehér mágusok közé tartozhatott… Mert ugye valami varázsló volt? Legalább is ezt sejtem.
Ahhoz képest, hogy azt mondod magadról, hogy gyáva vagy eléggé otthonosan mozogsz egyedül ebben a kísérteties posványban.
Pehhh…. Sok mindenhez nem értek…. De most nincs kedvem mesélni magamról, ha nem bánod. Fáradt és éhes vagyok, ráadásul útálom a vizet – legalább is ekkora mértékben.
*A parázsló tûzhely mellé letelepedek, a parazsat bûvölten nézem, hát még akkor, amikor a gyenge lángocskák felélednek a nagy füst között néha-néha.*
<Mit meg nem adnék, ha ez a tûz tisztább lenne, nem esne hideg víz a nyakamba, és egyedül maradhatnék úgy egy fertályórácskára… Nem ártana megejtenem a napi imádságot…>
*A két kosarat megvizsgálom, hogy mit tartalmaz; a béka miatt hátrébb hõkölök, és amikor az a pofikámban köt ki felpattanok helyemrõl, s jó nagyot lendítve rajta elhajítom. Lathan visszatértére kissé szúrósan nézek rá.*
- Azt nem mondtad, hogy béka és hogy élnek. Egy el is szökött. Eszem egy kis sajtot… és…. Ha megpucolod nekem az egyik békát, akkor azt is megkóstolnám… Még soha nem ettem békát…. – *válaszolom neki, s mint aki meg sem hallotta a kérdését, hogy mi kerestem volna a városban figyelem mit hogy csinál, és várom a válaszát.*

[Quator ar Zaraquer]

(Aldus Magra)

*Furcsálva olvasom a szöveget. Egyenlõre ugyan nem mond túl sokat, de valahogy az az érzés környékez, hogy itt minden mindennel összefüggésbe hozható. Olyan az egész, mint egy nagy kirakósjáték csak még nagyon össze vannak keverve a darabjai.*

-Egyenlõre szerintem Önnel tartanék és a dolgozószobájában megbeszéljetnénk azt a néhány kérdést ami felmerült bennem. Késõbb valószínûleg a könyvtárat is meglátogatom egy kis olvasgatás erejéig. A kérdéseimet felteszem út közben és a dolgozószobában tud majd nyugodtan válaszolni rájuk. Mit jelent a " zárak, õrök", amit az ablakkal kapcsolatban és az asztallapon is hallottam, láttam? Valamint az idõ szembetûnõ gyorsabb múlása csak a házban jeletkezik? Esetleg a lalókra is van kihatása? A rózsaablakkal kapcsolatban pedig annyit szeretnék tudni, hogy mi az ami miatt a kisasszonyra nem hat az igézete?

*Közben követem házigazdámat és nézelõdöm idõnként, ha valami érdekesebbnek tûnõ hely vagy tárgy mellett haladunk el.*

[Huor Aikanáro]

Felovin ar Nidas

- Miféle ocsmány dolgokat akartok ti velem lefordíttatni?!

*Tör ki belõlem az undor!*

- És minek nektek ez?Miféle undorító dologra készültök?
És még azt akarjátok kérni tõlem,hogy csatlakozzam hozzátok...??
Szó sem lehet róla!!És csak azt tudom nektek tanácsolni,hogy semmi féle ocsmányságot ne csináljatok,mert Uwel Atyám szeme mindent lát és keze elér mindenhová!

*Egy pillanatra csendben maradok és szigorú tekintettel végigmérem mindannyiukat.*

- Az penig,hogy mi járatban vagyok csak az én dolgom és Atyámé...
De abban biztosak lehettek,hogy nem akarok megmutatni senkinek semmit azon a bizonyos Átoksziklán,vagy min!Még csak nem is hallottam róla.

[Mesemondó]

KM => Talshauran
Helyszín: Sárkánymocsár romvárosának romjai, az egykori piactér, Lathan menedéke
Idõpont: Arel Terce, Holdak és vándorok hava, 2. nap, este ~8 óra [földi idõ szerint]
Résztvevõk: Yvett


-Rendben, ha nincs kedved, ne mesélj. mondja Lathan. Végtéreis, lehetnek titkaid. teszi hozzá beletörõdve. Ha jól veszed ki, akkor az érdeklõdése is elveszett, hangjából mintha kiveszne az eddigi lendület és lelkesség, arca egykedvûséget tükröz.
-Való igaz, a Fekete Ember valamiféle feketemágus volt. Nem tudom, hogy milyen rangban volt az itteni uralkodó szolgálatában, de az biztos, hogy segítségével lett ilyen a föld amilyen. Az uralkodó azt kérte tõle a legenda szerint, hogy ellenség ide ne tehesse a lábát büntetlenül, õ pedig az örökfüsti csatamágusok egyik átkába nyúlt bele, kiterjesztve azt az egész földre. Többet persze most még én sem tudok, de én úgy vélem, hogy mielõtt elérte volna a halál, kereset magának egy utódot, és egy próbával választotta ki a jelentkezõk közül. Ennek az elkorcsosult maradványa ez a Fekete Ember kegyeltje választás. Többet nem tudok, de szerintem legjobb volna ha meglátogatnám az Átoksziklát is ezügyben, és beszélnék néhány garabonciással is. A másik forrás az a Martense család, de oda csak akkor akarok elmenni, amikor már mindent megtudtam, amit a sziklánál meg lehet tudni. Úgy vélem, ha elõbb a környék urainál kezdek, minden bizalmat elveszítek, amit ezek a gazemberek táplálhatnak irányomban. Aki a nemestõl jön, az bizonyára nekik szolgál… mondja, miközben már a negyedik békát húzza föl a nyársra. Még fölhúz kettõt, majd odaadja. Azt hiszem elsõre elég lesz neked ahhoz, hogy ne halj éhen. Persze kicsi, és nem túl laktató, de legalább hús. Amennyiben kéred, a sajtból odaadhatom a részem. Amúgy se kedvelem túlságosan. Túl sós. mondja Lathan, miután átadja a nyársat. Én nem tudom, hogyan szereted, de szerintem ne süsd meg túlságosan, akkor még kényelmesen meg tudod enni. Ha lehetséges akkor ne a láng fölött, mert csak összekormozod és emellett olyan kemény is lesz, mint a bocskortalp. miközben ellát tanáccsal, a tûz közepébõl talán egy maréknyi parazsat kotor hozzád közelebb és leszúr mellé egy Y alakú faágat. Kezdheted nyugodtan, ne várj rám. Nekem még elõ kell készítenem néhányat. Utána szerintem megnézem, hogy fogtam-e valamit. Ha gondolod, velem jöhetsz, bár szerintem jobban tennéd, ha megraknád a tüzet és fölmelegednél egy kicsit. Egyébként ha benyúlsz a menedékem bejáratán, jobb felõl találsz egy üvegedényt letakarva. Emeld le róla a takarót és mindjárt lesz fényed, fáklya nélkül, odabenn pedig könnyen meg fogod találni a köszörûkövemet is és a fegyverolajat is. Találsz majd ott két viaszkos útiköpenyt is. Az egyiket elveheted. Lepereg róla az esõ, és legalább tudsz mire feküdni. Sajnos itt minden nyirkos és ha nem vigyáz az ember, pillanatok alatt bõrig ázik.

[Mesemondó]

KM => Talshauran
Helyszín: mocsár az Ördögsziklától nem messze
Idõpont: Arel Terce, Holdak és vándorok hava, 1. nap, este ~1/2 8 [földi idõ szerint]
Résztvevõk: Ayana

Valószínûleg a fickó álmában sem gondolta, hogy egy szerinte nyápic és védtelen lány csak úgy rátámad, de már nem marad sok ideje gondolkozni. Döbbenetében csak egy suta lépés sikeredik számára hátrafelé, te viszont egy elég alattomos, ám tiszta erõbõl érkezõ vágást viszel be neki, ami bár halálos lehetett volna, ha hason találja, hátrahõkölése miatt csak az egyik lábát viszi el, aminek eredménye egy egészségtelen reccsenés, ami szinte már neked fáj, majd az, hogy összecsuklik a sárban, kiejtve fegyverét a kezébõl. [túlütés, 7ÉP, 14FP veszteség, jobb lábszár] A többiek elképedve bámulnak, majd a nyúlszájú a feje fölé emeli a fütyköst, és pár lépéssel lendületet vesz. Csapása, bármennyire egyszerû és ösztönbõl jövõ is, nélkülözve a tanulás minden jelét, mégis egy pillanatra elhomályosítja elõtted a világot, ahogy egy tekintélyes púpot üt fejed búbjára. [7FP, 1 ÉP veszteség kötelezõ miatt ] Szerencsére a bicskás nem nagyon képes megkerülni azt a nyúlszájú barmot, így szúrásával olyannyira melléfog, hogy társát szúrja oldalba, mire az fölmordul és hátracsap egy „Ezér’ még számolunk, te ÖKÖR!” fölkiáltással. A csapás elõl amaz kénytelen hátrálni. [kritikus balsiker, tiéd a kezdeményezés, támadásod: 56+53 => 109] Rövidkardoddal egy szúrást ejtesz meg a nagydarab nyúlszájú felé, hisz az van a legközelebb, lévén a másik egy elég tekintélyes ugrást eresztett meg hátrafelé. Szúrásod persze szinte készületlenül éri, így nem tud elhátrálni, de még így is megakad vastag „ruházatában” [4 FP]. Csapása, amely egy elég szép parasztlengés, valószínûleg a fejed lökné egy tisztással arrébb, ha nem húznád be a nyakad, így viszont ártalmatlanul suhan el a fejed fölött, vészes süvítéssel. [A bicskás mozog, a közeledbe férkõzik, hogy támadhasson, kezdeményed 37, a nyúlszájúé 34] Ebbõl a pozícióból rúgod ágyékon [44+54 => 94, 5FP veszteség, 3 körig hatásos marad KÉ, VÉ -10, TÉ -20, következõ kör, a bicskás kezdeménye 46, a tiéd 36, a nyúlszájúé 21]. A bicskás mostmár elég kerül, így már egy szúrással is próbálkozik, amely épphogy csak megkarcolja a nyakad [3FP]. A következõ szúrásod viszont meglehet maga Sogron kísérte, [56+76 a nyúlszájúra, akit ráadásul cseled hatása is gyengített] ugyanis rövidkardod mindenféle érezhetõ akadály nélkül szalad át a fickón [túlütés, 7ÉP, 14 FP törzs, bal mellkas]. Egy kicsit még meg is forgatod, mielõtt kirántod belõle a fegyvert. Úgy tûnik, a szúrásod nem volt halálos, bár a fickó odakapott, majd ahogy a lábaddal ellököd, el is tántorodik, de lábon marad. Ólmos botja a csuklójáról lóg most, sebét markolva próbál tenni néhány tétova lépést, miközben ujjai közül vér csorog ruhából tákolt páncéljára. Tesz néhány elnagyolt lépést, majd pár lépésre tõled elterül a sárban. [A bicskás kezdeménye ebben a körben 42, a tiéd 37] A bicskás a fegyvere hegyére fog, majd feléd hajítja. Bár a lehetõ legpocsékabb dobó, rozsdás, kiegyenesített sarlója megáll jobb combodban. [6FP, 1ÉP] Még mielõtt bármit is tehetnél, a bicskás, egyetlen fegyvere vesztével egyszerûen fogja magát, és mint valamiféle vadkan, úgy menekül el, be a mocsárba a sás közé. A két sebesült viszont ott marad a harcmezõn. Az egykori szablyás még a bicskás után is üvölt, de hiába, majdnem átvágott lábbal nem tudja követni, föl sem ud állni, így megpróbál utána mászni. Bár gyõztél, ez mégis pirruszi gyõzelem volt számodra [5ÉP-d és 10FP-d maradt, több sebbõl vérzel [szerencsére nem sokáig, ugyanis a próbád megvan, így az elsõ ¼ órában 1 ÉP-t veszítesz még, ha el nem tudod látni rendesen, de utána már nem veszítesz többet], szentélyed alig pislákol már, csak egyetlen széndarab ég az is elég halványan, hisz a harc hevében összeráztad a benedvesedett darabokkal. Vagy tüzet raksz belõle egy sáshalom segítségével, és addig táplálod, míg elég parazsat nem kapsz, vagy pár percen belül kialszik. 160 TP-t tehetsz zsebre.]

[Mesemondó]

KM => Talshauran
Helyszín: Sárkánymocsár egyik halott mocsárerdeje, "haramiák" tábora
Idõpont: Arel Terce, Holdak és vándorok hava, 1. nap, este ~3/4 9 [földi idõ szerint]
Résztvevõk: Huor


-Ocsmány?! kérdezi Anghar, ahogy odaveted a könyvet. Ez csak nigrimantika, barátom. Semmivel sem ocsmányabb, mint bármelyik másik mágia. Természetesen ha ilyen…. Durva módszereket használó mágiáról van szó, akkor jogos a jelzõd, de remélem figyeltél arra, amit olvastál. Hogy is mondta? ”Lehetséges az Barmoknak fõfõ Sóit oly módon preparálni és megõrizni hogy egy ügyes ember a' Mûhelyébe gyûjtse össze akár az egész Noé Bárkáját, és kedve szerint felelevenítheti az Hamvaikból egy-egy Állat hû alakját; és hasonló módon az emberi Pornak fõfõ Sóiból egy Philosophus bûnös halottgyalázás nélkül bármely régmegholt Eleinket életre szólíthatja haló Poraiból, amellyé az Testét elégették vala.” Itt, a lényeg. Bûnös halottgyalázás NÉLKÜL. emeli ki utolsó mondata minden szavát.
-Ugyan hagyd csak Anghar, hadd tegyek egy próbát. szól közbe Amadeus. Figyelj, barátom. Ahogy elnézem, te amolyan dicsõ lovagféle volnál, aki annyira bizonyos abban, hogy mi a jó és mi nem az. Ez itt nem olyan egyszerû ám! Gondolom, azokat, akik ezt mûvelik, gonosznak tartod, és ha jól veszem ki, nem kimondottan kedveled õket. Szívesen szétcsapnál közöttük, nem? teszi föl a költõi kérdést, miközben élénk, lendületes gesztikulációval kíséri „szónoklatát”. Namost, ha szét akarsz csapni közöttük, még ez a banda is pillanatok alatt rád zúdítja mindenét, amíg hamukupac nem marad belõled. Csak utána esnek egymás torkának megint. Érted? Amennyiben nem tudjuk megmutatni nekik, hogy hasonlók vagyunk, pillanatok alatt eltûntetnek innen minket. Amennyiben viszont sikerül a dolog, annyiban akár magunk válogassunk közülük. Annyi ilyet taposol el, amennyit csak akarsz, vagy amennyit az atyád parancsolt neked, legyen õ bárki is, bár a közelben egyetlen Uwel nevezetû nemesúrról sem hallottam. Elég nagy hatalma lehet, ha így beszélsz róla. Titkold csak az úticélod, de ha nemet mondasz, az azt is jelenti „dicsõ lovag”, hogy annak a gonoszságnak fordítasz hátat, ami ott az átoksziklán folyik. Gondolom nem szokásod megfutamodni… Amennyiben viszont mégis inkább atyád parancsait követed, hát az égiek legyenek veled. Menj csak utadra, ha akarsz, nem tartunk vissza. Amennyiben mégis maradnál, annyiban örülnénk, ha be is segítenél nekünk abban, hogy minél többeket tudjunk az Átoksziklánál a másvilágra küldeni. Gondold csak át. mondja Amadeus, majd mindhárman feléd pillantanak, az egyikük, a tetovált képû Cynthar pedig már valamiféle port készít a markába, amit az oldaláról lógó szütyõbõl vesz elõ.