Sub rosa

[Alauron]

(Hanas)

Nehezen végez a tisztálkodással, hátasa készséggel eltakarja õt, bár korántsem rejt el mindent...Amikor az idegenek megérkeznek odapillant, s hagyja hogy Somurisék beszéljenek velük. Ezen az elzártnak mondott vidéken nem számít rá hogy bárki beszélne pyarroni nyelven. A kíváncsi lánnyal nem próbál meg beszélni, bizonyára kicsit büdös is még a keze, így nem akar hozzáérni sem, csak tõle telhetõ barátságos arccal integet neki, hogy mozduljona lépcsõ útjából, hagy próbálkozzon meg Norri levezetésével. Az udvarházban keresi szemével a kutat, mert bár nem tisztaságmániás, azért lemosná a piszkot a kezérõl. Igyekszik nem zavarni, s nem veszi fel a vizslató tekinteteket, bár kétségkívül feszéjezve érzi magát, de a világért sem valaná be, hogy zavarja a sok csinos lány, akik kíváncsian pillognak felé.

[Mesemondó]

_________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-Felföld, Namur vára
Idõpont: Téli triád, Szent Tameris hava, délben
Résztvevõk: Castor, Somuris, Hanas, Vincent,

Fenephra
Lisabel
Alix
Rovelyn
Rynnar
Rosace várúrnõ
Lulla
_________________________________________

Amint lehetett, a donna persze fordított mindenki olyannak, aki nem értett shadoniul.
A vár falai magasak voltak és vastagok, egész jó védelem ellátására feleltek volna meg, ha lettek volna férfiak a háznál! Mert katona egy szál sem, egy idõsebb férfit látott csak a kapu feletti falrészen összefont karral figyelni Castor. Az idegeneket, azaz õket tartotta szemmel. De ennél több semmi! Adott egy középkorúnál idõsebb fegyverforgató, egy nyápic kölyök és ennyi. A többiek szolgálólányok és nõk!
Kút állt az udvar közepén. De mûhely a kanyarban sem! A kutat Hanas ki is szemelte s egy mellé állított vizes vödörben megmosta ürülékes kezét. :D

A rózsaszín ruhás vaktíó mosolyt küldött mind Somurisnak, miond Vincentnek, de Hanas sem hagyta ám hidegen? Castort mintha észre sem vette volna. Talán jobb is Messala nem az a finom fajta, ha arról lenne szó, hogy féltékenység.
Fenephra erõsen kipirult a dalnok tekintetétõl és Lisabel mellett keresett menedéket, aki viszont félrehajtott fejjel méregette a nomádot. Mi lesz itt! Talán csak fel lesz verve a vár csendes éje?
-Üdvözlöm, donna Rosace! Donna Messala vagyok, e kis csapat tagja. Hadd mutassam be Castor de Vintert a messzi Dwyll Unió grófját, s Hanast, a puszták fiát. Õk ketten nem beszélik hazánk nyelvét, így néha fordítanom kell nekik.
-Ó, külhoniak? Ez aztán már tényleg elég furcsaság mára! Sose jártak még Namur várában messziföldi utazók! Hölgyem, ön kényeztet minket itt a világ végén!-helyezte elegáns mozdulattal kulcscsontjára kezét meglepettséget és meghatódást kifejezve a várúrnõ.
A kötelezõ bemutatkozás és hajlongások után végre feljebb mehettek egy szintet. A lépcsõfordulóból a rózsaruhás nem mozdult s szégyenérzet nélkül simította végig a dalnok karját, míg az elment mellette, s Vincentnek is jutott pár szemérmetlen szemrebegtetés és sejtelmes ajakhúzogatás, somolygás. Hanasnak pedig lacafaca nélkül a fenekébe markolt. Hoppáré.
Balra nagy kandalló, lobogó lángokkal. Elõtte állatbõrök a kövezeten. Szemben hosszú asztal, terítve, két szolgáló épp az ételt helyezte rá s ablakok deszkával bezárva. Õzsült, káposzta és burgonya volt kilátásban. Mennyei illatukkal egyetemben. Jobbra lépcsõk felfelé.
Rynnar, azaz a kamasz, bizalmatlanul támasztotta az asztalt a hozzá ormótlan karddal.
-Hadd mutassam be gyermekeimet önöknek: íme legidõsebb lányom, Lulla (rózsaszínruhás), majd sorra Fenephra, Rovelyn, Lisabel, egy szem fiam Rynnar és végül kislányom, Alix.
Nevük mondásakor szépen meghajoltak a lányok, Rynnar feszengve tett eleget az etikettnek.
-Alix második férjemtõl van, a lányok és fiam apja már Domvik birodalmában nyugszik.
-Vagy Jedomééban-mormogta a fiú, de anyja villanó tekintetére befogta.
Helyet foglalva a lányok szembe kerültek a vendégekkel ültetéskor.Egyszerre lehetett a szemeket és az ízlelõbimbókat jóllakatni.
Ülésrend a következõ: a balkézre esõ asztalfõnél a várúrnõ, a jobbnál a kamasz. Majd a vendégek a következõkkel ültek egymással szemben:
-Messala-Alix
-Castor-Lisabel
-Vincent-Fenephra
-Somuris-Lulla
-Trixi-Rovelyn
-Hanas-...
Alig került az utazók elé étel, a lovag azt érezte, valakinek a talpa az asztal alatt a lábszárához ér...
-Meséljenek, honnan jöttek ide s mi vitte önöket arra, hogy erre az elhagyatott helyre akartak vetõdni? (várúrnõ)

[Saggaras Zenir]

Vincent

*amikor látja már hogy hogy ülnek le akkor azt gondolja, vagy inkább reméli, hogy Trixi féltékenysége elég nagy lesz, hogy a dalnokot féken tartsa. Ám amikor megérintik a lábát, arcával, csak finoman viszonozza a közeledést, ám alul enged a csábításnak*

[Castor de Vinter]

A várbeli állapotok szemrevételezése után határozott rosszérzése támadt...
<Hol vannak a férfiak? -gondolta- hol vannak a fegyveresek? Hol a nemesi bandérium? Van igy egyátalán egy árva béresfiú aki mondjuk szenet hord, vagy fár aprít?>

Mikor látta hogy nem, gyanakodni kezdett. Testõr volt, hivatalból feladata a furcsaságok észrevétele és határozottan nem tetszett neki amit látott. Castornak volt birtoka, tudta mennyire kell egy erõs férfikar egy uradalomba. Az hogy látható védelem nélkül áll itt ez a vár, nagyon zavarta.
<Egy csorda zsivány eszményi búvóhelyere lelhetne itt, csak be kell jönniük és még háremük is van. Vagy a Bullettini-családnak nincs szüksége férfiak kardjára az önvédelemhez és olyan módon képesek megvédeni magukat ami ismeretlen elõttem, vagy tényleg csak ez a két szánalmas díszhím van itt mutatóba...-töpengett>

<Nincs mûhely!? És mit csinálnak, ha eltörik egy lapát, kicsorbul egy kasza, meg kell patkolni a lovakat, vagy foltozni kell a fõkapu vasalaltát? Esetleg javítani kell a lószerszámokat, és fegyvereket? Jó lehet hogy van falu a közelben....de mindent sarlóért és vasreteszért a falusi kovács mûhelyébe rohangálnak a kastélyból?> <És hol vannak a lovak? Istálló van? Ólak, ahol lábasjószágot tartanak saját étkezésükhöz?> Nem tekergette annyira a nyakát hogy ezekre is válaszokat kapjon, mert amit eddig látott, már az elég volt hogy megbirizgálja a harcos vészcsengõjét...

<Egy csokornyi éhes nõstény és férfi egy se a közelben...aki számít...vajon csak én tartom ezt furcsának?

Castor ösztönélete meglehetõsen karban volt tartva Messala által, így az õ eszét nem vette el a ..."lányok illata". Nyugodt volt és tudatosan figyelte a környezetét, mert nem zavarták kéjes vágyak, hála párjának most nagyon kiegyensúlyozott volt.

<Küldetésben vagyunk, nem árt az óvatosság.> -emlékeztette magát. <Bár látom a fiúkat jobban érdekli most a saját vérbõségük a nadrágjukban mint az én paranoiám...Somuris meg láthatólag szívesen kokketál ezekkel az éhes csirkékkel...akkor Trixi ennyi volt? Na mindegy õ dolguk...>

Nem tudta mire vélni a férfiak hiányát...a jól-rosszul felszerelt birtokot...nem is volt képes megfejteni ennek jelentõségét, de nem akarta lebecsülni sem. Nem bízott a vendéglátójukban.

Castor nem is evett az elé rakott ételbõl!
Immel-ámmal beleturkát, de egy falatot a szájába nem vett, borból nem ivott!
Nem feltételezte, hogy megmérgezik vagy elaltatják õket, de érezte hogy ezeknek a nõknek valami szándéka van az újonnan érkezõ férfiakkal...ha ez csak annyiban merül ki, hogy partyba vágatják magukat az összes széparcú kannal, nos akkor egészségükre,...de ha valami többrõl van szó Castor nem akart nehéz ételtõl nehézkesen és bortól sajgó fejjel eszmélni...

Talán csak Messalának tûnhetett az fel, hogy az állandóan beles dwoon, aki mindig repetázik, mit több, képes más kajáját is felfalni nem eszik????

Sok minden vallot Castorra de az étellel szembeni tartózkodás nem éppen.

Ha kérdezik mosolyt erõltet magára:

- Oh, ne haragudjanak, de hitem szerint ma Ranil-böjtnapja van és nem vehetek mást magamhoz, mint kenyeret és vizet...-mondja és a kenyerestálból elvesz egy darab kenyeret. <Messala már ismerte annyira, hogy tudja...a dwoon rosszul hazudik...>

Pedig dehogy volt böjtnap! Majd meghalt, hogy bepofázza az egész özsültet, amit letettek elé, de gyanakvása erõsebb volt az éhségénél.

<Majd reggel...ha a többiek a saját lábukon mennek hugyozni, hogy kicsavarják a félszemû kígyót, akkor elhiszem, hogy nincs veszély, de addig legalább én legyek az egyetlen aki meg is õrzi a józanságát...>

Ha nagyon-nagyon éhes és nem bírja akkor a kenyérbõl el-elmajszol egy falatot, de a készételhez nem nyúl és alkoholt sem iszik.

[Jomadar]

(Somuris)

Lulla leplezetlen étvágya nem tetszik neki, mélyen fürkészõ tekintetben inkább gyanakvó kíváncsiság lakozik, mint kéjvágy, az érintésnek kifejezetten nem örül, de ezt elég jól leplezi.

Az étekbõl hagyja, hogy elsõnek a hölgyek vegyenek, így a házigazda után maga is nekilát falatozni.

Evés közben nem legelteti a szemeit túlzottan, bár Fenephrára esik pár lopott pillantás, de semmi feltûnõ.

Trixinek segít felaprítani az ételt, hisz neki nem lesz könnyû megebédelni.

- Kérem meséljenek, mik történtek a világ e kedves szegletében mostanság?
* Nagy dráma vagy nagy felelõtlenség így hagyni a virágoskertet itthon. Vajon melyik? *

[Hakea Ello]

(Tia)

<Két nap tehát...érdekes lesz mindenesetre.>

Az égre nézett, a hóesés elállt. Kisöpörte tehát szõke hajából a hópelyheket, majd egy erõsebb botot keresett, melyet sétapálcának használhat, s könnyebben lejuthat vele a völgybe.

<Magamra maradtam hát, egyetlen társamként a vadonnal, ezzel az ismerõs idegennel. Talán az lesz a legjobb, ha figyelek, és várom, hogy suttogása kiutat mutasson nehéz helyzetembõl.>

Mások esztelen idõfecsérelésnek nézték volna amit tett. A környék legvénebb fáját kereste, majd hátizsákját tövébe eresztve felmászott göcsörtös ágai közé. A porhóba, mely az ágakon ült, hullámzó jeleket írt, néma üdvözletének és hódolatának tanúit. Utána lehunyta szemeit, és várt. Fülelt, tudatából minden gondolatot kirekesztett; nem volt többé se éhes, se fáradt: a vadon minden kérdésére tudta a választ, csupán értenie kellett, amit súg neki.

-Sem tûzzel, sem fegyverrel nem jöttem. Kérlek, tárd fel kapuid alázatos vendéged elõtt.

Azzal, fél óra elteltével lemászott a fáról, majd hátizsákját felkapva indult a völgy felé.

<Egy kis szerencsével a völgyben találok szedert, vagy jobb híján dérmarta kökényt.>

[Mesemondó]

_________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-Felföld
Idõpont: Téli triád, Szent Tameris hava, délben
Résztvevõk: Tiarren
_________________________________________


//Khm, tél van, ezt a szeder-kökény dolgot hogy gondoltad? Egyik sincs ilyen évszakban az erdõben...//

Az erdõ nyugalmat és csendett borított palástként a lányra. Pici fehér róka tûnt fel. Majd Tiára nézett s nekiiramodott az erdõnek. A völgy irányába. Nyomait nem volt nehéz követni. Aztán mikor már végre nem volt meredek az út, elágazott a róka útja...egy állat, két nyom, mi kétfelé visz. Az egyik vissza a hegy lábához, hogy amentén lehessen haladni, egy pedig a völgy szívébe futott. Róka sehol. Valami puhán Tia jobb vállára hullott. Egy piros szirom. Rózsáé. Pedig a fákon csak hó volt, virág sehol. Ám a lélegzete egyre inkább kirajzoldott a levegõben. Rohamosan csökkent a hõmérséklet. Vastagodni látszott a hó a fák törzsein. Valaki közeledett.

[Mesemondó]

_________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-Felföld, Namur vára
Idõpont: Téli triád, Szent Tameris hava, délben
Résztvevõk: Castor, Somuris, Hanas, Vincent,

Fenephra
Lisabel
Alix
Rovelyn
Rynnar
Rosace várúrnõ
Lulla
_________________________________________

-Nos, nemrég költöztünk ide, de ez nem végleges döntés. Tavasszal egy másik birtokra költözünk. Ráuntam a városi életre, de azért erre a nagy öntemetésre sem vágytam, ami itt várt, õseim házának falai között. Épp ezért meghánytam-vetettem a dolgot a férjemmel, s megbeszéltük, a várateladjuk és tavasszal új, emberközelibb vidéki várba hurcolkodunk át!
Lisabel helyeslõn bólogatott, Lulla oda sem figyelt, szemeit a lovag szemeibe igyekezett fúrni. Rovelyn kétkedõn pillantott anyjára, mintha nem teljesen értene egyet azzal, amit a várúrnõ állít. Rynnar viszont egyenesen nem örült annak, hogy elköltözni és másik birtok. Úgy tûnik, õ szereti a helyet, ahol vannak.
-Apánk a napokban tér vissza az embereivel-fûzte hozzá Fenephra, a várúrnõ pedig helyeslõen bólintott.
-Bizonyára feltûnt önöknek, milyen kevesen vannak itt. Nos, erre nagyon egyszerû a felelet. A férjem emberekért ment, hogy legyen, aki védelmünkre lesz. Akik akkor voltak velünk, mikor ide költöztünk, õk...hm...
-Õk ki lettek rúgva, mert Lulla minddel kikezdett-morogta az orra alatt Rovelyn, de épp olyan halkan, amit még mindenki hallott...Lulla megrezzent, visszakapta a lábát és szemrehányó pillantásokat lövellt huga felé, aki ráérõsen eszegetett.
-Ugyan, hogy mondhatsz ilyet a nõvéredrõl, akinek völegénye van?
-AZ võlegény? Urak, nézzenek a nõvéremre: milyen férfi az, aki egy ilyen szépség mellett vonakodik a házasságtól és az örökösnemzéstõl, pedig se a törvény pecsétje nem feketít minket s vagyon dolgában sincs bennünk hiba?-szaladt ki a kérdés talán egy kicsit élesen is Rovelyn száján, mire a várúrnõ úgy nézett rá, mintha épp kést készülne döfni belé.
Alix lábát lóbálta és csipet káposztát egyensúlyozottt ujjai között:
-Az olyan, aki a fiúkat szeretiiiii...
Lulla sértõdötten fonta össze karjait.
-Méghogy! Miket nem találsz ki te oktondi gyerek! Anyám, megfájdult a fejem, visszavonulok.
-Menj csak, s te is Rovelyn, támogasd nõvéred!-mondhatni a zöld ruhást kizavarta. Mégha ilyen mondvacsinált ürüggyel is. Lulla sértõdötten lökte ki maga alól a széket és csinos ajkát lebiggyesztve, homlokát masszírozva egy szinttel feljebb kezdett indulni. Ám a lépcsõk fokai közül nem volt rest rákacsintani a lovagra...
Rovelyn színetelen hangon egy igen, anyámot darált le, felállt, megtörölte a kezeit és közönyösen követte rózsaruhás nõvérét.
-Hm...A várúrnõ beavatot minket abba, hogy tavaszal másik erõdbe költöznek, mert ez neki túl elhagyatott vidéken fekszik. S a férje új embereket hoz a házhoz a napokban, mert a régiek...Nos, a rágiek a zöld ruhás lány szerint ki lettek rúgva, mert az a rózsaszín ruhás fehérmájú minddel kikezdett. Õkelme most megsértõdött és elment, a várúrnõ meg éles nyelvû lányát is elküldte az asztaltól, mondván tartson "fejfájós" nõvérével. Ah, ha engem kérdezel, kiéhezett lányok ezek, de nagyon is-suttogta a donna Castornak.
-Mért nem eszel? Ártalmas? Ha az, késõ, állapotos vagyok s ettem belõle. Ám ha nem az, egyél, hogy megnyugodjam.
-Bocsássanak meg, néha Rovelyn elfeledkezik a jómodorról-próbálta menteni a helyzetet a várúrnõ, de Lisabel somolygott, mikor anyja nem látta. Trixi közönyös nyugalommal gyûrte le a falatokat, de a felénél türelmetlenül eltolta Somuris kezét és sziszegõ hangot hallatott.

[Saggaras Zenir]

Vincent

*Miközben a kis vita zajlik, õ jot eszik az étkekbõl, de csak amennyire a jómodor engedi. Természetesen a kézmosást õ sem feldte a kútnál, ennyire nem igénytelen. A veszekedésre csak ugy figyel mintha az idõ járásról lenne szó, ám nagyon is jól látta a kacsintást a kis rózsaszínttõl.*

<NA hete óta elõször, egy ismét tapasztalt fehér néppel lesz dolgom, remélem, hogy nem sokára asztal bontásra kerül sor.>

[Hakea Ello]

(Tia)

//Nem tudom, én ettem télen kökényt, a szederrel nem tudom mi a helyzet, az csak tipp volt //

<Fehér róka?>

Csodálkozva mászik le a fáról és játékosan az állat után ered, egy pillanatra feledve minden gondját. Azonban mikor kétfelé ágaztak a nyomok, összevonta szemöldökét.

<Felettébb érdekes.>

A rózsaszirom érintésére össze is rezzent, majd olyat dobbant a szíve, hogy szinte hallani lehetett.

<Az Õ birodalma volna ez? Vagy csupán ábránd az egész? Milyen hûvös lett hirtelen...>

[Castor de Vinter]

Castor Messalára nézett:

- Nem dehogy...nem ártalmas...csak...ehh, hagyjuk, csak rémeket keresek ott is ahol nincsenek. -mondta kezébe vette az evõeszközöket és falatozni kezdett.

De a "birtokeladásra" felhúzta a szemöldökét:

- Hát ez érdekes...a Felföldön nem létezik olyan hogy "õsiség törvénye"? A legtöbb északi államban a nemesi birtok elidegeníthetetlen. Sem eladni, sem ajándékozni nem lehet. A Nagymester nem engedi még elzálogosítani sem. Bár õszintén szólva nem ismerem a shadoni jogot...eladható birtok...érdekes...-áll meg a villa a kezében. Majd hozzá teszi: - Oh... Nem bántás vagy kritikaképp mondom...csak ilyesmivel még nem találkoztam...de biztos megvan a maga oka, hogy ez nálatok miért van így...bocsáss meg, nem sértegetni akartam a hazád, igazán...

Messala szavaira elmosolyadik, és iszik abból amit elé raktak:

- A lányok? Igen azt látom...-mosolyog Castor.

- Umm...Messala míg el nem felejtem...rákérdezhetnél erre a felföldi papra, aki meggyógyíthatná a testvéredet...az én látásomat is visszaadták Ranil papjai...én hiszek benne, hogy õ meggyógyulhat...

[Saggaras Zenir]

Vincent

*Castor szavaira felfigyel, és kissé kizökken a rózsaszín ködbõl.*

-Hm, ezt én se hallotam még Castor, de lehet, hogy a különbségek a tartományok között jogilag is érvényesülnek. Nem tudom, az a gond, hogy ezt talán csak Trixiana tudhatja.

[Alauron]

(Hanas)

Õ bizony nem totojázik annyit az ételen, s italon, hanem enni kezd, úgy jóízûen, vagyis nyugodtan megmarkol pár szeletet a kenyérbõl, magához húz egy nagy tál sültet s "nemes egyszerûséggel" benyomja. Már rég alábbhagyott benne az undor ami az elmúlt utazás miat kerekedett, s most hogy a hátasát is sikerült levezetnie igen vidám.
-Hát cimborák ha nem vigyázunk, itt ma este nagy duhajkodás lesz, ezek a lányok sosem láttak még ennyi bátor férfi utazót vendégül, fogadni mernék rá! -mondja, miután egy jó kupa bor elvette józanságát, és szája széle merõ zsír a finom ételtõl.

[Mesemondó]

_________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-Felföld, Namur vára
Idõpont: Téli triád, Szent Tameris hava, délben
Résztvevõk: Castor, Somuris, Hanas, Vincent,

Fenephra
Lisabel
Alix
Rovelyn
Rynnar
Rosace várúrnõ
Lulla
_________________________________________

A donna türelmesen fordít, Rosace úrnõ elmosolyodott:
-Az ország egyéb területeire ez mind így igaz. De ez a Felföld. Itt a birtok rabolható, eladható, örökíthetõ, el is kártyázható. Shadoni mondás szerint, itt bármi lehetséges. S nem feltétlen a jó dolgokra gondoltak ezzel sajnos...-kortyolt bele fém kupájába.
Majd mikor a pap kerül szóba, a várurnõ tanácstalanul rázza nemlegesen a fejét, de a fiú, Rynnar Castorra sandít. Trixianna jól láthatóan nem kíván hozzászólni a témához, és már be is fejezte az evést. A donna szeme rebbent:
-Hol tudna számunkra éji szállást biztosítani? Elfáradtunk, a nõvérem szeretne ledõlni.
-Ó, Rynnar kérlek, vezesd a hölgyet a második emeletre.
Trixi pedig felállt és távozott a fiúval.
ha több kérdés nem vetõdött fel, a többiek is felmehettek a második emeletre. Itt négy nagyobb szoba volt, ki-ki a maga kedve szerint helyezkedhetett el.

[Jomadar]

(Somuris)

A "minden lehetséges" -nél felcsillan a szeme. Ez igen! Az ilyen helyeket szeretem.

- Nehéz utunk volt, de mégiscsak alig hagyta el delelõjét a csillogó nap. Szívesen gyakorolnék valahol a hangszeremmel, olyan helyen, ahol nem zavarom, ki pihenni vágyik. E pazar kastélyban található ilyen zug is?