A Tükörvilág

[Az Álmok Õrzõje]

(Egren cwa Trimelion)

*A tópart csendes, nyugodt. Rajtad kívül nem kereste más a hûsítõ vizét ebben az órában.
Bárhogy is próbálkozol sem kezeddel, sem lábaddal nem tudod megtörni a vízfelszínt.
Tény és való, hogy a vízesés iszonyatos robbajjal zúdul bele a kis tóba, s hallani át e dübörgésen nem nagyon lehet semmit sem. A saját hangodat alig hallod... inkább valami reszelõs mellékdübörgésnek tetszik.
Rohanni kezdesz a domb felé, hogy minél messzebb legyél a dübörgéstõl - a domb tetején pedig a látvány megállásra ösztönöz.
Egy hatalmas fa árnyékában pár csupasz nyakú igen ronda és nagytermetû madárféle egy hullát marcangol... ez a hulla igen ismerõs számodra... percek telnek el bámulással mire rájössz, hogy az a test valamikor a tied volt....*

[Herold Bardelot]

(Egren cwa Trimelion)

Elõször csak döbbenten álltam a domb tetején, sokkolt a hulla látványa. Lábaim a földbe gyökereztek volna ..de nem voltak azok sem. Ezen gondolat mosolyra fakasztott morbid helyzetem ellenére. A fa tövébe pillantva újra szembesültem a könyörtelen valósággal.
-ÁÁRGHA,OÁÁARGHAEER!!! Ordítva rohantam a tetem felé és megpróbáltam elhajtani a dögevõket

[Az Álmok Õrzõje]

(Egren cwa Trimelion)

*Az ordítás hallható volt immár, hogy a vízesés nem dübörgött közvetlen közeledben, s bár alakod nincs a madarak ijedten emelkedtek fel a testrõl. Azonban nem szálltak el, felültek a fára, s nyakukat nyújtogatva figyeltek. Az egyik merészebb madár lassú lomha szárnycsapásokkal újra leszállt a fáról, és fejét forgatva a test közelébe merészkedett. Óvatos mozdulatokkal, mint aki érzi, hogy rajta és a testen kívül más is van jelen lassan egyre közelebb és közelebb lépdelt. Fene egy ronda madár így közelrõl és ismét lakmározni szeretne belõled - vagyis a néhai testedbõl. Aztán egy pillanat múlva megáll hirtelen, maga elé mered - fekete szembogarát pedig egyenesen rád szegezi*

[Herold Bardelot]

(Egren cwa Trimelion)

Õszintén meglepõdök az állat reakcióján, miközben szemrevételezem a testet a fa tövében...<...hm ez érdekes...mit néz ez...talán észrevett..vagy ...mögöttem áll valaki...> Gyorsan megperdülök. <... Hm hogy is volt a mesében...meghalt a hõs// //és felszállt a lelke a testbõl...akkor most szálljon vissza!!...> Ezzel a gondolattal a test felé fordulok és rávetem magam.//ha a saját testem persze//

[Az Álmok Õrzõje]

(Egren cwa Trimelion)

*Mögötted nincs senki, egyértelmû, hogy téged néz annyira, hogy a fekete gúvadt szemei majd kiesnek a fûre. Hiába, hogy nincs tested, de a hirtelen lebbenéstõl a madár is megriad, de az helyett, hogy elfutna-repülne tõlled neked ront... Rontana, ha lenne tested, de így szerencsétlen pára a fa törzsének csattan fejjel, aminek következtében talán ájultan csuklik össze.
A test így közelrõl minden bizonnyal a sajátod, de hogy nem bírsz sehogysem visszamenni bele az is biztos.*

[Herold Bardelot]

(Egren cwa Trimelion)

Szomorúan veszem tudomásul a helyzetem. Lepillantok a kezemre<... Vajon a madár tényleg engem vett észre?.... akkor látnom kéne magam... azt hiszem...ellenben a sorsát megérdemelte...majd legközelebb meggondolja kinek esik neki... > Jól megnézem a többi madarat a fán esetleg õk is kérnek a leckébõl ? Egyáltalán miféle madarak ezek ? Csalódottan indulok el találomra valamerre, de azért távolodva a vízeséstõl < ...Hátha találkozom valakivel...>

[Az Álmok Õrzõje]

(Egren cwa Trimelion)

*A kezedbõl nem látsz mást mint egy áttetszõ-fénytörõ valamit...
A többi madár a fán nem merészkedik le, csak nyakukat nyújtogatva nézelõdnek lefelé a hulla irányába.
Elindulsz hát a dombtól. Füves rét út nélkül, melyen a növényzet majd fél láb magas, s mindenféle virág nõ rajta. Amíg csak szemed ellát sem fát, sem házat nem látsz. Már talán egy fertályórája is hogy elindultál, amikor valami érdekes nesz üti meg a füled - szárnyak suhogása, de nem a fejed felett, hanem mögötted hallatszik.*

[Con Larrodan]

(Ryuu)

*Elveszi az üveget, a szálldogáló lepkét a vállára pakolja, és felszáll a pegazusra...*

- Kívánjatok szerencsét *búcsúzik a manóktól, és a pegazus nyakába dõl...
- Repülj...repülj magasra... vár minket a messzeség, égi paripa... *suttogja a fülébe*

[Az Álmok Õrzõje]

(Ryuunak és Della nevenincs papjának)

*Az üvegbe belenyúlni nem lehet, még a kissé szõrös ízeltlábakkal sem - vagyis pontosítva abba a masszába nem bírod belenyomni a lábadat/kezedet? ami az üvegben van. Szagtalan és áttetszõ, fényt egyáltalán nem ad ki magából, mint ahogy az állították a manók. Vizsgálódásod közepette azt veszed észre, hogy emberkéz kap meg és a vállára helyez (a pap-pillangó alig 20 cm hosszú, színes tarka-barka szárnyakkal, melyek úgy 30-40 centi között mozog valahol).
Amint Ryuu elsuttogta a szavakat a pegazus fülébe kitárta szárnyait, és pár vágtázó lépés után a magasba emelkedett.
Bizony a pap-pillangónak kellett minden lábával-kezével kapaszkodnia az ismeretlen vállába, hogy a menetszél le ne vigye onnan. És inkább kapaszkodott mintsem saját szárnyain repüljön, ugyanis hamar észrevette, hogy ezt a csodálatos állatot soha nem érhetné utól repülésben. A temetõt és vele a furcsa fogadót maguk mögött hagyták hamar, rótták a mérföldeket, amikor is elõttük egy furcsa jelenség bontakozik ki lassan. Mint valami sötét felhõ gyûlne az égen, úgy sereglenek össze mindenünnen a varjak.... feketeségbe vonva az egész eget. Egyetlen dolog felé sereglenek õk is - a fekete tornyos vár felé igyekeznek.*

[Quator ar Zaraquer]

(-)

*Kapaszkodik a pillangó, de közben az új tüneményt bámulja. A varjak fekete fellege ismét alkothatnékot vált ki belõle. Gyorsan keres valami gyertyadarabkát vagy zsírktétát és mivel Ryuu válla van hozzá a legközelebb, így a felsõruhájára maszatolja a látványból fogant fantáziaképet. Mindeközben hálát ad azért, hogy ilyen sok végtagja van. Hárommal kapaszkodik, kettõvel fogja az üvegcséjét és még mindig marad, amivel dolgozhatna. A pegazus keltette "légörvényekkel" meg nem is igazán törõdik. A mûvészetekért az útközben elmaradást is szívesen kockéztatja.*

[Raddaq]

- Raddaq -

A varázsló hossz pillanatokig figyelte a lassan morajló fellegeket ... A csizmája elõtt hánykolódó faleveleket ... A körül ölelõ döbbent csendet ... Rosszat sejtett, nagyon is ... Óvatosan hátrált befelé az ajtón, s ahogy becsukta, még a reteszt is rácsúsztatta ... Kapáját beljebb cipelte magával, egészen az étkezõ asztalig ... Ott támasztotta csak le ... Majd belépett Alynához ...

- Madarak ...

Suttogta ...

- Úgy néz ki mintha madarak lennének ... Rengeteg ...

S leült az ágy szélére ...

[Az Álmok Õrzõje]

(Raddaqnak)

*A madárraj már nagyon közel járt a házhoz amikor visszatértél. Teljesen elsötítették az eget amerrõl érkeztek hangtalanul.
Alyna az ágy szélén ül amikor belépsz a szobába, háttal neked. Úgy néz ki, hogy az ablakból látszódó egyre nagyobb madársereget figyeli õ is. Nem fordul meg, s nem mozdul meg amikor belépsz és megszólalsz. Még akkor sem mozdul meg amikor leülsz az ágy szélére, mintha teljesen megigézte volna a madársereg.*

[Con Larrodan]

(Ryuu)

Kissé elõredõlve kapaszkodik a pegazus nyakába, s valamelyest megnyugvással tölti el, hogy újra úton vannak. Nem szabad többet késlekedniük....

- Ezeknek az izéknek nem kellene világítaniuk? - kérdezi a pillangótól... akkor veszi észre mit mûvel a vállán...
<Furcsa egy lény...> - és ennyivel le is tudta.... ellenben a fekete madarak felkeltették érdeklõdését....
- Nézd, azok is a torony felé tartanak... rengeteg... ameddig a szem ellát.

[Az Álmok Õrzõje]

(Ryuunak és Della nevenincs papjának)

*A pap vágya, hogy ezt a ihletõ képet megörökítse kudarcba fulladt, ugyanis segyogy sem talált magánál krétát, vagy bármilyen más rajzolóeszközt. Kutakodás közben veszi csak észre, hogy a mdárseregletet hamar elérték. Érezhetõen a pegazus lassabb tempóban halad innentõl kezdve, mintha a varjaktól tartana. Bár utat vágtak a rengetegben - elérhetõ közelségben egy madár sem repül, de egy kis szívfacsaró-szorongató érzés ennyi koromfekete madár közt repülni. Jobbra, balra, elõl, hátul, fent és lent - bármerre is tekintenek mindenütt csak varjak és varjak.
Ahogy a madársereglet csak tömörödik, sûrûsödik köröttetek, úgy a két üvegben lévõ anyag lassan derengeni kezd. Mint két lámpás, úgy világítják be a területet, mely fénynél látszódnak a madártekintetek.
Velõig hatoló halálos nyugodságot árasztó, hátborzongató milliónyi szempár szegezõdik rátok. Egy hideghullám söpör át testeteken, megborzongásra késztetve - de nem csak benneteket, a pegazus is nyugtalankodni kezd.*

[Raddaq]

- Raddaq -

A döbbent, néma csendet semmi sem törhette meg ... Hosszú pillanatig uralta kettejük lelkét ... Míg ...

- Mi a baj kedves ?

Rekedtes hang csendült, darabokra szaggatva a csend szövedékét ... S a vékony ujjak a lány arcát símogatták ... Megpróbálva, magára vonni figyelmét ...

- Ne félj ... Itt vagyok ...

Suttogta halkan, és vállára hajtotta fejét ... Hideg ujjai Alyna combján, csak lassan találták meg kedvese törékeny ujjait ... De ahogy meglett, összefonódtak ... Mint akik elõszõr, s utoljára ...