Seba lovon megy. Hívogató a szekár, de nem, tartja magát. A szakasza hadd pihenjen, ám õ figyel. Majd pihen este. Megköszöni a lovak visszaterelést a felelõsnek

-Köszönöm uram az ellátást. Majd ha felkeltek, eszünk.
Sebának semmi kifogása a tömeges -jelen esetben négyes- együttalvás ellen, egy lavórból megmosakszik. ha nem lenne ennyire elcsigázott, még a Lornban is megmerítkezett volna.
Most nem fordulnak meg vélemények a fejében a nõket látva, ingben-gatyában fekszik le, buzogánnyal a keze ügyében. de fekvés elõtt minden szobát végigjár, hogy emberei állapotát megnézze. Be sem takarózik, csak elnyúlik az ágyon.
<Majd holnap...majd holnap...>