Feketeleves [ETK]

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedõ Hercegségek
Idõpont: „Zivatar”-Arel elsõ hava, 1. nap reggel
Résztvevõk: Mindenki
_____________________________________________________________

*Zaj. Pakolászás. Beszéd még csak itt-ott társul az új napra ébredõ település hangjaihoz.
Az elmúlt napon több karaván is befutott Verdina városába. Nem is igazán város, inkább csak egy kissé zsúfolt nagy falu, mely centrumában három kõépület terpeszkedik roppant felvigyázóként. A középsõ a Herceg palotája, mely inkább erõdített várnak mondható, mint rezidenciának. Jobbról zömök templom áll, melyet a Teremtés, Pusztítás és Sors pyarroni Istenének Kyelnek szenteltek, hogy felvigyázza a Kereskedõ Hercegségek forrongó szívében elterülõ település nyugalmát és lelki üdvét. Balról pedig egy nagy kiterjedésû, de csupán földszintes épületegyüttes áll, mely a katonaságnak szolgál állandó állomáshelyül. A Hercegség hadereje békeidõben a városõrség és ezzel együtt a rendfentartók szerepét is ellátja. Maga a város fõként földszintes, esetleg tetõtérbeépítéses házakból áll. A déli hegyek lankás lábainál fekvõ település környékén gazdagon termõ megmûvelt földek fekszenek. A különbözõ karavánokkal érkezõk a városhoz közeledve felmérhették, hogy fõként szõlõ és emellett más gyümölcsök képezik a megtermelt javak jórészét.

A három idegen, kiket a különbözõ okok és nyughatatlan vérük vezérelt ide, más-más karvánnal érkeztek, de ugyan abban a fogadóban kaptak szállást, miután az idáig kísért szállítmányt leadták és a vezetõk kifizették õket. A fogadó kétszintes kialakításával viszonylag kimagaslik a körülötte lévõ házak közül. Alapja a hegyekbõl érkezett rideg kõ, de körülbelül a földszint alsó egyharmadánál a szürke követ felváltja a fa. Az utcafront felõl tágas terasz fogadja a látogatókat, melyen abrosszal leterített asztalok és padok teszik lehetõvé a friss levegõn üldögélést. Természetesen a vidék esõs idõjárására való tekintettel deszaktetõzet is tartozik a teraszhoz. Bent hasonló asztalok és padok fogadják a betérõt. Az ajtóval szemben található a söntés és mellette vezet egy széles lépcsõ az emeletre a szobákhoz. Illetve van még egy másik kijárat, mely a fürdõhelységhez, konyhához és a hátsó udvarba vezetõ folyosót rejti.

A neszek, zajok egyre erõsödnek odakint. Úgy tûnik, hogy piacnap van, mert lassan nyüzsgõ életre kel az utca és vele együtt a fogadó emeleti szobáiban megszállt vendégek is.*

[Huor Aikanáro]

Súrion

*A hosszú úttól még kissé megtörten és álmosan veszem szomorúan tudomásul,hogy este elfelejtettem besötétíteni a szobám ablakát...
Felülök az ágyon és próbálok erõt venni magamon,miközben figyelem a kintrõl beszûrõdõ zajokat.*

<Úgy hallom nem én vagyok az egyetlen félnótás aki már ilyenkor felébredt...
Na,akkor ha már így alakúlt megnézem milyen helyre csöppentem már megin.>


*És egy kiadós ásítás és nyujtózkodás után "talpra szökkenek" és felöltözöm.Majd egyik kardomat (kardhüvelyestül) a kezembe veszem és elindulok lefelé a fürdõhöz (az ajtót bezárom magam mögött és a kulcsot,pedig a jobb oldali övtáskámba teszem és lezárom a fedelét).Egy jó alapos mosdás után megrendelem a reggelimet (egy tükörtolyást,juhsajtot,vajat,kenyeret,gyümölcsöt és egy kupa friss tejet) és a terszra kéretem,ahol is egy üres asztalt keresve helyet foglalok a reggelimre várva.A kardomat magam elé az asztalra rakom.
Aki mindeközben találkozik velem az egy jóképû,hosszú szõke hajú (copfban hordva),kissé hegyes fülû,ibolyakék szemû és kb. 1,8 láb magas,napbarnította mosolygós szájú idegent lát.Nyakamban egy fehér selyem sállal,vajszínû nemesi ingben,térdalá érõ bõrnadrágban,aminek derékszíjján (az öv csatja szõlõlevél formájú) kétoldalt egy-egy kis bõrtáska hátul,pedig egy vízszintesen felerõsített (mint egy 30cm hossz és bõ ujjnyi vastag) henger formályú bõrtok van a lábán pedig utazó csizma.Kezében pedig egy láthatóan nem túl széles és kb. fél láb hosszú kardot visz a hüvelyében.*

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

Felébredve a város elsõ zajaira, álmosan kinyújtóztatom elgémberedet végtagjaimat, majd a szobám ablakához lépve szélesre tárom a spalettákat és lenézek a mozgolódó emberekre. Pár perces szemlélõdés után, a mosdótálhoz lépek és alaposan megmosom az arcom és kezeimet. Magamhoz veszem a kulacsom és a thadzsim, és a párkányra rakom a kulacsot. Arcomat az Abu Baldeki Gulám mecset felé fordítom és behunyom a szemem, karjaimat keresztbe fonom a mellkasom elõtt, a thadzsi pengéje lefelé néz a testem elõtt, és rövid imában köszönöm meg Doldzsahnak a lehetõséget az új hajnalért és a nyugodt éjjelért. Az ima elmondása után az ablakhoz lépek és pár korty vizet az utca porába szórok. Röviden elismétlem magamban az Út szentjeinek neveit, majd a kulacsot visszarakom az ágyra. Az ima után beolajozom, majd megtörlöm a fegyver pengéjét, utána visszarakom a díszes fegyvert a hozzáillõ fegyverhüvelybe. Felöltök egy tiszta inget lecserélem nadrágom, és széles övvel fogom össze, elöl. Ellenõrzöm az erszényekben lévõ pénzmennyiséget, majd felcsatolom a szent thadzsit a bal oldalamra. Lábamra puha talpú magas szárú utazó sarut húzok. Bal vállamon átvetem a kulacsom szíját és megigazítom azt az oldalamon. Tarisznyámba rakok 3 napi élelmet a tartalék kulacsom és 2 adag gyolcsot, 5 bõrszalagot, utazó köpenyemet. Magamra veszem kaftánomat és szétnézek a szobában. Nem találok semmit, amire még szükségem lehetne. A vértemet még eligazítom az ágy alatt, hogy ne látszódjon ki, majd a pajzsommal a bal kezemben kilépek a szoba ajtaján. A lépcsõ alján megállok és megnézem napfényben is a fogadót, ahol megszálltam.

[Yvett de Crei]

(Dzsana Khadde)

*Álomtalan alvásból a beszûrõdõ zajok ébresztenek fel. Becsukott szemmel hallgatózom, s következtetek, hogy mik történhetnek odakint.
Pár lustálkodással töltött perc után lassan kikecmergek az ágyból. Megmosakszom, majd magamra öltöm ruhámat.*
<Furcsa, hogy mennyit tud változni az ember lánya pár hónap alatt. Régen még meg sem fordult volna a fejemben, hogy ébredés után lustálkodjak, most meg elõszeretettel megteszem. ... De végre egy új országot ismerhetek meg... és... csak remélem itt nem olyanok az emberek, mint Ifinben... ... >
*Öltözködés után magamhoz veszem kardomat, derekamra csatolom, e nélkül egy lépést sem teszek pár hónapja...
A ruhámat, cuccomat úgy hagyom ahogy volt - a fene sem pakolássza azért, hogy újra szétszedjem
Bezárom magam mögött az ajtót és leindulok reggelizni - sült szalonnát kérek tükörtojással és kenyérrel - , s amíg mindezt elkészítik kimegyek az istállóba, hogy megnézzem tevém hogyan, és milyen körülmények között van.*

//Karakterleírás:
Nem túl magas, de igen erõs testalkatú dzsad nõ. Fekete, válláig érõ göndör haja, dús hullámokban omlik vállára. Mélybarna szeme, kicsit horgas orra, az átlagnál szélesebb szája van. Nem túlságosan szép, de nem is csúnya; átlagos külsõvel rendelkezik – látszik rajta ez érdekli tán a legkevésbé, hisz egész testébõl egyfajta tekintélyt parancsoló, szemet vonzó erõ árad, mely némely õt figyelõben talán még csodálatot is ébreszt magabiztos ruganyos lépteivel. Testén zöld színû ruhát visel – testére simuló póló és egy enyhén bõ szabású nadrág. A nadrág szárát a vastagtalpú, ám mégis ruganyos cipõjébe gyömöszölte bele, melynek szára a bokája fölött ér véget. Csupasz alkarjain alkarvédõt visel és oldalára egy hosszúkard van csatolva.//

[Mesemondó]

_____________________________________________________________
KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedõ Hercegségek
Idõpont: „Zivatar”-Arel elsõ hava, 1. nap reggel
Résztvevõk: Mindenki
_____________________________________________________________

*A tegnapi kába érkezés után így reggel minden más, minden tisztábban megragad elmétekben a fogadóról. Az emeleti szobák egyszerûek, de kényelmesek és tiszták. Berendezésük egy nagy ágy, ruhásszekrény, mosdószekrény és tál, egy asztal és két szék.
Leérve a földszinti étkezõrészbe már jónéhány vendég fogyasztja reggelijét a benti és a teraszon lévõ asztalok mellett is. A söntéspult mögött õszes halántékú, de még mindig dúshajú férfi szolgálja ki a vendégeket. Arca napbarnított és a ráncok mellett néhány vágás is borítja, fellegszürke szemei mégis fiatalos erõt sugároznak. Nem túl beszédes, de nincs is rá szüksége. Általában a rendelésekre csak bólint és felszolgálja a kért italokat, illetve morogva közli a konyhába sietõ pincérekkel a kihozandó ételek listáját. Rajta kívül 4-5 pincér szolgálja ki nagy rutinnal a vendégsereget. Kint a fogadó ajtaja felett egy vésett, csillogó-sárga réztáblán olvasható az „Aranyróka Vendégház” felirat pyarroni nyelven.*

/Súrion/

*Az ébredés és a hosszú, többnapos út után igazi felüdülés a friss vízben mosdás. Szinte kicserélõdve lépdelsz vissza az étkezõbe és rendelés után nem is kell sokat várnod a reggelidre a teraszon. Ezidõ alatt jut idõd megszemlélni az utcát és az embereket. A város rendezett és igen jónak látszik a közbiztonság is. A piac nem olyan változatos és zsúfolt, mint az ibarai bazársorok. Itt inkább a helyi kézmûvesek és termelõk értékesítik a portékáikat. Illetve néhány külhoni kereskedõ is kínál messze földrõl érkezett árukat, de ezek a luxuscikkek még a nemesség köreiben sem találnak túl nagy keresletre. Ez talán nem is a pénztelenség, mint inkább a funkcionalitás hiányából fakadhat.
Eközben megérkezik a szemet gyönyörködtetõ reggeli egy nagy fatányéron és a harmincas éveiben járó pincérnõ mosolyogva jóétvágyat kíván, majd ismét eltûnik az ajtónyílásban.*

/Mustafa/

*A reggeli mosdás megtisztítja a tested, míg az imádság megtisztítja a lelked. A kiloccsantott víz azonnal nyom nélkül elillan, ahogy a földet éri. Doldzsah elfogadta az áldozatot. Leérve körbenézel a hely rendezett étterem a benti vendégek igen vegyes társaságot alkotnak. Szinte minden féle nemzetiség és társadalmi réteg képviselteti magát valamilyen módon. Az egyetlen aki kilóg a tömegbõl, azaz nem lóg ki csupán kissé elkülönül ahogy az egyik sarokban ülve enyhén reszketõ kézzel markol egy gõzölgõ bögrét. Egy egykor sötétlila, mára kifakult és szakadozott, köntöst viselõ öregemberrõl van szó. Valamit mintha beszélne, de nincs mellette senki, csupán az ablakon kifelé bámulva mormog maga elé.*

/Dzsana/

*A lustálkodás újkeletû szokása igen jólesõ érzéssel tölt el. Már az is jó jelnek számít és a lelki gyógyulás lehetõségét vetíti elõre, hogy nem arra riadsz, hogy úgy éreznéd az északi nagyváros csatornáiban kések és dobótûk juggatják testedet.
A reggeli igényedet a pultnál leadod a szófukar férfinak és ezután a hátsóudvar felé veszed az irányt a közlekedõfolyosón keresztül. A fürdõhelységbõl jelenleg nem hallatszik nesz, de a konyhából annál inkább kiszûrõdik a serény munka zaja. Emellett ki-be járkálnak a felszolgálók, hogy minden vendég idõben megkaphassa vágyott étkeit. Az illatok, melyek itt szálingóznak hangos korgásra késztetik hasad. Rég volt már a kiadós és ízletes étkezés. Az úton a szokásos kövönsült kenyérlángos és egy kis kecsketej volt a reggeli.
Az istállóban nem esik nehezedre megtalálni hû tevédet. Zorba elégedettel majszolja a szénát és jöttödre hátrafordítva fejét üdvözlésképp halk bõgést ereszt meg. Ezzel a maga részérõl le is tudta a dolgot és visszafordulva tovább mazsolázik a számára fenséges csemegébõl.*

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

Odalépek a söntéshez
-Csodálatos napra ébredtünk nemdebár kedves fogadós uram. Ha lenne olyan jó és valamelyik pincérel kiküldene egy csésze teát és némi remek szõlõt arra a pompás teraszra egy életre lekötelezne vele és megédesítené eme egyébként is mézesen csöpögös napfelkeltét. Kérem az illetékestõl. Az istenek legyenek önhöz kegyesek és mérjék bõkezûen áldásukat önre és háza népére.Szólok mikor leadta a rendelést a csapos.
<...Nos keresünk valami ülõalkalmatosságot... ebben a porfészekben... >
Kilépek a földszinti teraszra és megszemlélem a kinti vendégeket is. Ha nem találok üres asztalt akkor bent próbálozom ugyanezzel, mintha csak a reggeli sétámat tartanám. Az asztalnál ülve csendben figyelem a népek forgatagát.<...Nagyon rámfért már pár nap pihenõ...elég kihalt ez a kisváros... itt se lépnék fel ...egy fél arénára való embert ha össze lehetne szedni...bah nem lenne semmi értelme... végre csak ideért az a tea...a sivatagi kaktusz gyorsabban nõ mint ahogy ezek a kiszolgálást végzik...> Nyájas mosolyal fordulok a pincérhez.
-Igazán köszönöm kedves fiatal barátom, hogy életének eme fontos órájában szakított rám és csekélyke szükségleteimre pár röpke pillanatot.

[Yvett de Crei]

(Dzsana Khadde)

*Zorbához érve elmosolyodom, úgy közelítem meg a drágát, hogy véletlenül se tudjon kellemetlen, csonttörõs meglepetést okozni.*
- Látom nagyfiú, te már felkeltél... Ízlik? - *megsimogatom a nyakát, oldalát, kicsit megpaskolom.* - Ajánlom, hogy jól viseld magad, mert egy pár napot biztosan maradunk. Légy jó fiú, és ne rugdosd az ellátóidat!
- *megelégedvén a látottakkal vissza térek a fogadóba. Bent is és a teraszon is alaposan körbenézek, hogy van-e szabad asztal, vagy ha nincs ki, milyen alak ül egyedül. Ekkor pillantom meg a szintén dzsad származású férfit, aki szintén asztalt keres magának.*
<Egy földi... és ahogy elnézem még ráadásul szakmabéli is. Csak nem lesz valami viadal mostanában? Doldzsáhra, mennyire fanatikus lehet, ha még az egész cókmókját is magával cipeli egy reggelire...>

[Huor Aikanáro]

Súrion

*Ha lehet,akkor még jobb ízûen falatozom az amúgy is finom reggelimet a pincérnõ derûs mosolyától. *

<Azt hiszem jól fogom itt érezni magam.... >

*Miután kényelmesen az utolsó morzsáig elfogyasztottam a reggelimet,bemegyek a pultoshoz.*

-Drága jó fogadós uram,azt hiszem maradok pár napig és szeretném ha az elkövetkezõ napokra nyitnának nekem egy számlát.
Tudja,engem kissé feszélyez az örökös pénzel való bajlódás...
Higgye el nem maradok az adósa...

*És kiveszek a nyakamban lógó kis szütyõmbõl 1 ezüstüt és a pulton odacsúsztatom elébe.*

-Ezt itt is hagynám elõlegben,ha megfelel?

( ha elutasít,akkor fancsali képet vágva kifizetem neki reggeli érát,de egy rézzel sem többet )

*Majd elmegyek megnézem a nemrégiben szerzett gyönyörû hófehér lovamat.
A fejéhez lépek és alulról átkarolom a nyakát,majd a fülébe súgok.*

-Az a sok homok és száraz kóró után már igazán rád fér ez a kis jólét...

*És meg puszilom a pofáját.
Majd sarkon fordulok és megindulok a piac felé azzal a feltett szándékkal,hogy veszek 1-2 pár harisnyát (mert az utolsó páron is már több a lyuk mint kellene ).

[Mesemondó]

_____________________________________________________________
KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedõ Hercegségek
Idõpont: „Zivatar”-Arel elsõ hava, 1. nap reggel
Résztvevõk: Mindenki
_____________________________________________________________

/Mustafa/

*A fogadós nem válaszol semmit. Csak elõvesz egy bögrét és teával tölti meg, majd az egyik konyhába igyekvõ pincérnek odaszól, hogy hozzon szõlõt mellé és vigye ki.
A teraszon és bent is vannak üres asztalok. Sok asztalnál ülnek ugyan, de még korántsem érték el a befogadóképesség ideális szintjét az emberek létszámban. A kinti piacot figyelve az dereng fel benned, hogy itt mindenki valami rendszerhez tartozó láncszem lehet. Nincs különösebb tülekedés és kiabálás. Nagyon furcsa mindez a dzsad és erioni bazárok után.
A gõzölgõ tea és a friss szõlõ megérkezik és a pincér visszamosolyog rád.*

-Kedves egészségére!

/Dzsana/

*Zorba jelenleg eléggé semleges hangulatban van. Nem különösebben mutatja jelét az örömének, hogy láthat, de nem is töri valami rakoncátlan megmozduláson a fejét. Mintha csak tényleg értené a szavakat a gondozók említésével egyidõben könnyít magán, mintegy kifejezve véleményét. Hû társ, de amikor érzi, hogy tétlenkedhet nagyon elengedi magát.
Visszaérve mind bent, mind a teraszon találsz üres asztalt, ha akarsz. Egyedülülõ vendég egyenlõre három van csupán. Egy bent, aki egy enyhénszólva rongyos öregember, valamint kettõ a teraszon. A kintiek egyikét az Istenek hegyes füllel áldották meg. Valami elfféle szerzet lehet. A másik magányos vendég pedig egy földid, aki minden valószínûség szerint tényleg kolléga is egyben, éppen a megkapott teáját iszogatja és szemezgeti a szõlõt.*

/Súrion/

*A reggeli elfogyasztását követõ számlanyitás sikerrel zárul. A fogadós ugyan néhány hosszú pillanatig méregetett, de végül aprót biccentett és eltette az ezüstöt.
Az istállóban megleled a mént. Minden jel szerint jól bánnak vele és pihenhet a hosszú és fáradságos út után. Ugyan egy kérõdzõ teve a szomszéd boxban kissé rontja az összképet, de egy fogadóban nemcsak az emberek sokszínûek, hanem a hátasaik is.
A piacon több szabó árusítja portékáját. Ahol megállsz készségesen kiterítik az összehajtogatott harisnyákat, hoyg kedvedre válogathass.*

-Jóreggelt Uram! Segíthetek? Látom a harisnyák érdeklik.

[Yvett de Crei]

(Dzsana Khadde)

*A pottyantásra azért elvigyorodom tevémre.*
- Egészségedre!
*Mivel van bõségesen szabad asztal bennt foglalok helyet üldözési mániámnak engedve úgy, hogy a hátam mögött lehetõleg már csak a fal legyen - ablak nélkül
Türelmesen várom a reggelimet, amint megérkezik egy kissé tartózkodó félmosollyal megköszönöm, és hozzá is látok enni.*

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

A dzsad nõ feltünésekor meglepõdök. De azért biccentek felé
<...egy fegyveres háremhölgy...talán mégsem olyan unalmas ez a kisváros... vajon ki volt az a balga aki elõször kardot adott a kezébe... lant helyett...talán még használni is akarja...> Széles mosoly terül el az arcomon erre a képtelen felvetésre. Megkavarom a teám és apró kortyokban beleiszok, ízlelgetve az aromát próbálom kitalálni vajon honnan származhat. <...El kéne mennem nézni magamnak valami jószágot...mégsem mehetek vissza Mugaffe-be gyalog... a következõ postakocsit pedig nem várom meg...nincs az az isten...a végén még elfelejtik a Pókot... botor gondolat az nem lehet...> Nyugtatom meg magam<...Igen elmegyek de nem ma... elég lessz az ha indulok aznap is...van itt annyi talán hogy ne kelljen belõle szükölködnöm...azért szét kéne nézni mi a kínálat...nehogy a rozzant gebe kidõljön alólam félúton...> Azzal befejezve a csemegézést a söntéshez lépek és a csapos által kért összeget fizetem ki egy sepiával sem többet. A következõ utam a piacra vezet és feltett szándékom megnézni az állatvásárt. Elsõsorban a hátasokat szemlélem meg és érdeklõdök az árakról.

Kinézet: sötétkék turbánt visel, kék színû sárgán hímzett kaftánnal, homokszínû bõ nadrággal amit az utazósaru fog össze bokánál. Arca bal oldalát stilizált pók tetoválás díszíti, mindkét fülében egy-egy ezüst fülbevaló van. Fehér ingjén egy ábra látható mely a hozzáértõ (dzsad) számára a Mugaffe-i kis dervis klánt az El Dzsiahot jelöli. Széles bõr derékövén baloldalt függ egy félméteres penge gazdagon díszített tokban. Bal vállán átvetve egy kulacs lóg hosszú szíjon a jobb oldalára. A jobb vállára akasztott tarisznya részben el is takarja, belõle egy kék köpeny sarka kandikál ki. Bal kezében hagyományos félhold alakú dzsad pajzsot tart. Horgas orrú, ravasz tekintetû átlagos magasságú és alkatú dzsad férfi benyomásást kelti.

[Yvett de Crei]

(Dzsana Khadde)

*Az asztalok közötti nézegetés közben tekintetem összetalálkozik a földi férfiéval, aki biccent egyet felém, majd elmosolyodik szélesen.
Viszonzom a biccentést kissé tartózkodó mosollyal - és bár elsõre átfut az agyamon, hogy talán nem ártana ismerkedni a következõ pillanatban ezt az ötletet elvetem magamtól. így visszafordulok a belsõ helyiség felé és leülök (a már fentebb említett módon és helyre).*

//Azért biztos ami biztos alapon: Karakterleírás:
Nem túl magas, de igen erõs testalkatú dzsad nõ. Fekete, válláig érõ göndör haja, dús hullámokban omlik vállára. Mélybarna szeme, kicsit horgas orra, az átlagnál szélesebb szája van. Nem túlságosan szép, de nem is csúnya; átlagos külsõvel rendelkezik – látszik rajta ez érdekli tán a legkevésbé, hisz egész testébõl egyfajta tekintélyt parancsoló, szemet vonzó erõ árad, mely némely õt figyelõben talán még csodálatot is ébreszt magabiztos ruganyos lépteivel. Testén zöld színû ruhát visel – testére simuló póló és egy enyhén bõ szabású nadrág. A nadrág szárát a vastagtalpú, ám mégis ruganyos cipõjébe gyömöszölte bele, melynek szára a bokája fölött ér véget. Csupasz alkarjain alkarvédõt visel és oldalára egy hosszúkard van csatolva.//

[Huor Aikanáro]

Súrion

*Mire a piacra érek a kardomat a hátamra veszem (a forgatagban még is csak jobb így).Nézelõdöm jobra is balra is,de igazából csak egy dolog érdekel,a harisnya.
Meg is állok az egyik szabónál,akinél harisnyákat látok.*

- Szép jó reggelt.
Hát azt hiszem segíthet,vagy hát inkább had látom milyen harisnyái vannak!?

*Válogatok,turkálok.És ha találok barna színût,akkor vaszek 2 párat,ami térd alá ér (ha nem,akkor tovább keresgélek a piacon).
És miután a mai nap üzleti részét teljesítettem,járok még a városban.Szemügyre veszek mindent,majd meg állok a központban elterülõ köépületek elõtt.
A templom mivoltáról azonnal meggyõzõdöm,de a másik kettõ kiss gondolkodóba ejt.*

< Vajon melyik milyen célt szolgál...?
Az egyik valószínû,hogy valamiféle városháza lehet....
Talán a nagyobbik.
Legalább is nekem az kellene,ha én lennék itt az elsõ számú polgár! >

*Miután sikerûlt dûlõre jutnom,megindulok az általam városházának titulált kõépület felé.*

< Egy kis információ és útbaigazítás sosem árthat!
Annyi furcsa helyen megfordúltam már...
És a lehetõségekkel érdemes tisztában lenni... >

[Mesemondó]

_____________________________________________________________
KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedõ Hercegségek
Idõpont: „Zivatar”-Arel elsõ hava, 1. nap reggel
Résztvevõk: Mindenki
_____________________________________________________________

/Mustafa/

*Miután kifizetted a reggelit elindulsz a piacon megkeresni az állatok adás-vételének helyszínét. Egy nagyobb téren találod meg végül uticélod, de inkább a mindennapos húsigényt kielégítõ háztájiból van felhozatal. Tyúk, kecske, birka. Lócsiszárt nem látsz csak egyet, neki is mindössze egy lova van. Az állat jól tápláltnak és egészségesnek néz ki. Amolyan átlagosnak mondaná az ember se nem kimagaslóan nemes, se nem túlontúl rossz vérvonalból való lehet. Az árus kérdésedre, hogy mennyibe is kerül a ló a másfél aranyas vételárat nevezi meg.
Ebben a pillanatban hátulról kissé magas és sipító hangon megszólít valaki.*

-Jóuram! Ha igazi telivért akar, akkor ne ezt a gebét tessék megvenni, hanem az én istállómból válasszon hátast. Gyönyörû yllinori ménjeim vannak, vagy esetleg egy igazán különleges predoci telivérre áhítozik?! Látom a szemin, hogy maga az a fajta, aki ad rá, hogy messzeföldön híres jószággal járhasson a dolga után.

*Megfordulva egy alacsony, köpcös kereskedõ áll elõtted. Ápolt, rendezett külseje jómódot sejtet. Nemkülönben az ujján lévõ méretes arany pecsétgyûrû.*

/Dzsana/

*Könnyedén találsz megfelelõ asztalt, ami a paranoiád támasztotta igényeknek megfelelõen falhoz közel és annak háttal teszi lehetõvé a mellételepedést. Az étel mellé jó étvágyat kíván a szinte elmaradhatatlan mosolyú pincér, majd tapintatosan távozik látva, hogy valami feszélyezheti a kedves vendéget. Az étel finom és tápláló hamar jóllaksz vele. Eközben a vendégsereg is cserélõdik lassan. A betérõ reggelizõket felváltják a késõnkelõ vendégek és néhány ma reggel érkezett idegen utazó. Csupán a lerongyolódott öregember marad a sarokban és kortyolgatja tovább bögréje tartalmát. Aztán furcsa dolog történik hirtelen. A lila köntösös apó fiatalokat megszégyenítõ gyorsasággal és energiával felugrik széles mozdulatot tesz a kezeivel és valami ismeretlen szót kiált. Ezzel egyszerre a benti rész nagyrészét torokkaparó és orrfacsaró, ráadásul átláthatatlan barnás-vöröses ködszerû füst tölti meg. Az emberek nagyrésze köhögni kezd, néhányan szégyenszemre el is hányják magukat. A söntés felõl egy meglehetõsen reszelõs, de igen jól hallható torokhangú parancs hangzik el egy számodra szintén ismeretlen nyelven…
Nemsok idõd jut elgondolkodni a helyzeten, mert a ködbõl egy ember nekimegy az asztalodnak és szinte mindent lesöpör elõled, ahogy alkarjával végigvág az asztallapon.*

/Súrion/

*Sikerül megfelelõ harisnyát találnod. Ugyan a szabó ajánlja, hogy valami színesebbet vigyél, de végülis a vevõ dönt alapon veszel két barna harisnyát.
A várost járva találsz néhány borozót, teázót, mint vendéglátó-ipari egységet, de alapvetõen a méreteihez és a kereskedõk számához képest kevesled a hasonló helyek számát. Az alvilág jeleivel sem találkozol, nemhogy a képviselõjével.
A fõtérre érve kicsit elidõzöl az épületek felmérésével. Itt aránylag sok a katona. Vannak akik épp õrjáratra indulnak, vannak akik visszatérnek. A katonák egyenruhája sötétzöld, e fölött viselik láncingüket és csuklyával is ellátott szintén zöld köpenyüket. Oldalukon rövidkard lóg hüvelyébe tûzve, kezükben runka, mely egy körülbelül két méteres lándzsa kiegészítve két az eredeti helyre merõleges pengével. Az általad városházának vélt vár kapuját négy õr vigyázza lent és két hosszúíjjal felszerelt a fenti gyilokjárónól tartja szemmel a teret. Közeledtedre a lenti õrök közül az egyik néhány lépést elõrébb jön társaitól, mintegy jelezve vele oszd meg a mondandódat.*

-Jó Napot Uram! Miben segíthetek?

[Yvett de Crei]

(Dzsana Khadde)

*Élvezettel fogok neki a reggelinek, hisz már jó régen volt, hogy a kövönsült lepényen kívül mást is ettem volna.
Épp jóllakottan dõlnék hátra, amikor megtörténik a furcsa esemény. A bûz bekúszik orromba, s igen csak küzdenem kell, hogy az imént elfogyasztott kaja bentmaradjon. Amint megküzdöttem a kajával már rántom is ki a kardom helyérõl.*
<Mi a fe....>
*Gondolatomat megszakítja az a mozzanat amikor mindent lesöpör valaki az asztalról elõlem.
Kardomat védekezõleg magam elé tartom miközben felállok a székrõl és egyenlõre csak figyelem, hogy véletlenül esett ide a ködbõl, vagy esetleg támadó szándéka van felém az illetõnek.*