Shulur - Zadon - Calowyni Hõsök sétánya

[Az Álmok Õrzõje]

(Nyna-nak)

*Cartyss az elsõ emeleti szobájába vezet, mely a folyosón éppen ellenkezõ irányban helyezkedik el, mint a vendégszobád. A szobában fõképpen az óarany szín uralkodik, enyhe mélybordóval, feketével és fehérrel tarkítva. Nem túl hivalkodó, nem giccses, nem csicsás - de mégis gyönyörûen berendezett helyiség.
Egy hatalmas baldachinos ágy áll középen a két ablak között - ez foglalja el a fél szobát. Éppenséggel még négy ember is kényelmesen elaludna rajta, olyan hatalmas a mérete. Bal kézre egy paraván áll, mögötte ajtóval, valamint 4 ruhaakasztó bábu. Három üres, a negyediken pedig egy remekbe szabott frakk nehézselyem anyagból, éjfekete színben, fehér ing, világos bordó színû deréksál. Elõtte kis asztalkán fehér kesztyû, sál, valamint egy magas kalap látható.
A szoba jobb oldalán 2 kisebb és 1 nagyobb ülõalkalmatosság - kanapé - foglalja a helyet, elõttük apró asztalka, rajta egy könyv pihen okulláréval. A falakon gyönyörû tájképeket mutató festmények sorakoznak felváltva aranyszélû hatalmas tükrökkel.*
- Remélem tetszik a szoba - *nyögi ki a kyr kicsit megbabonázva attól, hogy csupaszra vetkõztél elõtte. Aztán megelevenedik és pár lépéssel hozzádlép.*
- Nem is kívánhatnék szebb és okosabb nõt magamnak. Egyszerûen nincs párod, nincs ki nyomodba érhetne. Gyönyörû vagy... - *átölel és megcsókol. Érdekes módon óvatosan tapad a szádra, figyelmes veled szemben. Keze éppenhogy csak hozzáér hátadhoz, borzongásra késztetve téged.* - Kívánlak Nyna drágám!... De nem akarok heves lenni, nem akarok fájdalmat okozni mint reggel - kérlek vezess engem, vezesd kezem, testem.... s amit óhajtol, parancsolsz teljesítem.

[Quiasse Limenel Umassyras]

*A férfi nyakába csimpaszkodik és ad egy puszit.*

- Kedvesem. Most nincs itt az ideje, hogy szeretkezzünk. Ha kikészítjük egymást, akkor nem tudjuk majd élvezni az elõadást. Ahhoz szellemiekben is ott kell lennünk. Ki kell éreznünk az eszmei tartalmat és hátteret is. Most inkább pihenjünk.

*Behúzza a férfit az ágyba és magukra húzza a takarót. Odatolat a férfi ölébe és betakarózik a kezével.*

- Hallgasd a szuszogásomat. Érezd a szívdobogásomat. Simulj hozzám és zárj a karjaidba. Vigyázz rám és szeress.

[Az Álmok Õrzõje]

(Nyna-nak)

- Nem akarlak kikészíteni, csak boldoggátenni... - *fúrja az arcát a hajadba kicsit csalódottan, miközben szorosan magához ölel. Pár pillanat múlva elenged, önuralmat látsz az arcára kiülni.*
- Legyen ahogy szeretnéd kedvesem!
*Cartyss nem vetkõzik le teljesen, az alsóruházatát magán hagyja - bár nem szól, de sejted azért, mert így könnyebben le tudja gyõzni kísértését. Az ágyban óvón átölel karjával miután a selymes takarót magatokra terítette. Hajadhoz dörgölõdzik állával, apró csókokat ad fejed búbjára, s mielõtt elszenderednél kétszer hallod tõlle suttogva a "szeretlek" szócskát.
Kellemes pihenésbõl ébredsz fel arra, hogy a karodat, válladat, hajadat símogatja valaki. A kyr halk hangja vegyül hozzá nemsokára.*
- Nyna kedves ébredj... lassan készülõdnünk kell, egy fél délutánt átaludtunk...

[Quiasse Limenel Umassyras]

*Elalvás elõtt hálásan megcsókolja Cartyss kezét és elalszik. Ébredéskor friss és üde. Nem nyújtózik, nem lustálkodik. Kikel az ágyból, magárakapja a ruháit és kedvese felé fordul.*

- Akkor én megyek készülõdni. Dob egy csókot a kyr felé és kisiet a szobából. A házban fog magának egy szobalányt és viszi magával, hogy az segítsen az öltözködésben. Elõveszi az új ruhát és gyorsan belebújik. A frizura megkomponálása veszi el talán a legtöbb idõt. Ügyel az apró részletekre is. Minden apróság számít. Mindennek a helyén kell lennie. Mikor végez az arcfestéssel és az illatosítással is, mégegyszer végigellenõrzi kinézetét és lesiet.

[Az Álmok Õrzõje]

(Nyna-nak)

- Rendben kedvesem. 7 órára el kell készülnöd... - *válaszolja Cartyss mikor az ajtóhoz sietel.
Szerencsédre az emeleten összefutol egy szobalánnyal, aki készségesen indul veled segíteni mind az öltözésnél, frizurakészítésnél. A percek számodra összefonódnak miközben a készülõdés zajlik, észre sem veszed, hogy milyen sok idõ telt el Cartyss szobájának elhagyása óta - majd 3 órával késõbb állsz fel az asztaltól utoljára végigmérni magadat. A szobalány nem vallot kudarcot, s keze sem ügyetlenül segített a rafinált, elegáns konty megalkotásánál - s bár keveset mert szólni azt kihúztad belõle, hogy szeret a hajakkal babrálni, és öröm neki, hogy ebben segédkezhet.
A végeredmény káprázatos - rég érezted magad ennyire elégedettnek. A ruha az alakodat tökéletesen kiemeli, a konyt arcod gyönyörû metszésének enged teret, a finom smink még varázslatosabb összhatást ad. Az ékszrek - merthogy a fésülködõ asztalkán sorakoztak dobozukban - mindezen tökéletességet még jobban kiemelték.
A szolgálólány miután felállsz az asztalkától szája elé kapja a kezét, szemében mintha könnyek csillognának.*
- Tharra Kisasszony! Maga nagyon gyönyörû... Egyszerûen... egyszerûen nincs rá szó. Szebb mint bármelyik császári nemeshölgy... - *majd ijedten süti le a szemét.*

[Quiasse Limenel Umassyras]

*Nyna elégedett magával. Tetszik amit a tükörben lát, pedig ilyen téren eléggé maximalista. A szobalány elszólásán elmosolyodik.*

- Jó munkát végeztél. Köszönöm a segítséged. Majd meghálálom valamivel.

*Végigsimít a lányka arcán, aztán kisiet a szobából, egyenesen a kyrt keresve. Ha megtalálja, akkor mélyen pukedlizik, és szépen lassan egyenesedik fel, hogy a férfi fokozatosan vegye ki szépsége részleteit.*

[Az Álmok Õrzõje]

(Nyna-nak)

- Ez a munkám asszonyom - *hajol meg elõtted a szobalány.
A kyrt a társalkodóban találod meg - azt a ruhát látod rajta, mely a szobában várakozott a fogason. Haj jelenleg hátra van fésülve elegánsan, s gyenge férfias illatot érzel a terembe belépve.*
- Nyna drágám végre elkészültél... -*mondja mikor megpillant, de bele is fagy a szó. Csodálattól áradó tekintetét nem képes levenni rólad, vagy te töröd meg a pillanatot, melyek lassan percekre rúgnak, vagy egész este itt fogtok állni egymással szemben lemaradva az elõadásról.*

[Quiasse Limenel Umassyras]

*A végtelen pillanatba hamar beleun a lány. Bár mindig élvezi, ha a férfiak katatón állapotba kerülnek a szépségétõl, de túl sokat szenvedett a tükör elõtt, hogy lemaradjon az igazi fellépésrõl. Az elsõ shuluri nagyvilági fellépésérõl. Ezért kezével integet párszor Cartyssnak, hogy zökkenjen ki a transzból.*

- Szerintem indulhatunk.

<... Na most eldicsekedhetsz a barátaidnak az új szeretõdrõl. Én meg megismerhetek újabb hódolókat. Kíváncsi leszek, hogy lesz e aki felülmúlja Cartysst. ...>

[Az Álmok Õrzõje]

(Nyna-nak)

- Bocsáss meg... de szépséged... káprázatosan nézel ki kedvesem. Indulhatunk természetesen, legalább elõtte megismerheted barátaimat, ismerõseimet, remélem az ellenségek távol maradnak .... - *hozzád lép és beléd karol. Kivezet a házból, ahol már vár a fényesre vikszolt lovaskocsi. A hajtó is ki van öltözve rangjához illõen, valamint a lovakon látsz takarót a Wyemar családi címerrel. Cartyss besegít a kocsiba, ami belülrõl arany és mélybordó bársonnyal van kárpitozva, színes bordó csipkefüggöny takarja az ablakokat. Kalapját levéve Cartyss is beszáll utánad, a hajtó becsukja az ajtót, majd helyére ül; nem sokkal késõbb lassan elindultok.
Az utat lassan tudjátok megtenni, pont elkaptátok azt az idõpontot, amikor a köznép hazafelé tart a délutáni munkából, egyéb elfoglaltságból.*

//folytatás a vízivárosban//

[Quiasse Limenel Umassyras]

*Büszke tartással követi a férfit és magában már ismételgeti az udvariassági formulákat. Felkészül a csodálatra és a féltékeny pillantásokra. Az újoncnak járó kíváncsiságra. Anyja jól felkészítette, így tudja, hogy nem vallhat kudarcot. Bízik önmagában a végletekig, hisz ez ad neki erõt.*

[Isshae Ianarak]

Bocsánat a pakolásért, de helyszínileg így vagyuk jó helyen

(Urc Karvnotnak)

*A kicsi monológ után közvetlenül két nagyobb bakkanást lehetett érzékelni, a másodiknál Tallashina leesett az ülõkérõl. Egy fájdalmas szisszenés kíséretében megpróbált feltápászkodni - sikertelenül.
Röviddel ezután a kocsi megállt, majd a zár kattant és nyílt az ajtó. Az idõsödõ kocsihajtó, két feketeruhás fegyveres férfi és a már látott parancsnok áll a kocsi elõtt. Kiparancsolnak belõle benneteket. Egy hatalmas pompás ház udvarán álltok, a gazdagás sikít mindenünnen. Apró gyöngykaviccsal van felszórva az út, s mellette szép zöld gyep díszeleg. A ház lépcsõjén egy fekete-fehér ruhába bújtatott középkorú nõ siet lefele. A már látott úrinõ pedig a lépcsõn felfelé, be a házba riszálja a fekete köpenye alatt a fenekét.
Urcot a két katona fogja közre, s viszik a ház háta mögé - míg Tallashinát az újonnan érkezõ nõ vezeti utánnuk.*


(Nynanak)

*Megérkezés után a parancsnok lesegít a kocsiról. Amint megérkezik a rabszolgákkal a másik kocsi kinyitják ajtaját és kiparancsolják õket onnan. Elõször a lány száll ki, majd a barbár.*
- Igen is Kisasszony, azonnal intézkedem. - *a kocsis hajolt meg elõtted - lehet nem csak arra hivatott, hogy egy rabszolga szállító kocsit hajtson.
A kapitány csak tisztelettudóan lehajtja elõtted a fejét, és két kezét ökölbeszorítva mellkasa elõtt összerakja.
A szobában egy levélke vár a fésülködõ asztalodon. A Wyemar család pecsétjével ellátva és nagy cirkalmas betûkkel rajta: Nynácskámnak.*

*Miután átöltözött, elveszi a levelet az asztalkáról és kibontja. Ráhasal az ágyra és finom kézmozdulatokkal széthajtja az írást. Tetszik neki a becézõ megszólítás. "Nynácskám!". Egy kis mosollyal a szája szegletében áll neki olvasni párja levelét. Kíváncsi, hogy merre lehet Cartyss.*

<... Még a végén tényleg megkedvelem ezt a kyrt. Anyám óva intett a szerelembeeséstõl. De majd kiderül. Még fiatal vagyok. Elõttem áll az élet. Nem akarom ilyen hamar lekötni magamat. ...>

(Urc Karvnot, fia Bartnak a Mervont Klánból)

*Meglepõdik, mikor a lány a kocsi padozatára huppan. Épp segíteni akar neki, mikor a megáll a jármû és kinyílik az ajtó. Elõre engedi Tallashinát, majd õ is lelépked lassan. Fájó jobb lába a pihentetéstõl teljesen lezsibbadt, így alig bír lekecmeregni. Körbenéz, látja a pompát. Szokatlan neki ez a látvány, a zöldellõ gyep a hosszú hajóút és a piacon eltöltött idõ után üdítõleg hat rá, de figyelme inkább a lányra terelõdik, miközben kísérik hátra õket. .*


<... Na legalább egy helyen vagyunk! Remélem lesz rá módom és lehetõségem, hogy figyeljek rá, óvjam ezektõl a kifordult személyiségû emberektõl...>

(Nynanak)

A levél tartalma:
" Kedvesem!
A csodálatos éjszaka miatt csak nemrég jutott eszembe, hogy ma fontos találkozót beszéltem meg egy másik nemesi ház urával. Kérlek nézd el nekem, hogy nélküled mentem el, egyrészt idõm sem lett volna megvárnom míg visszatérsz a rabszolgapiacról, másrészt legalább nem töltessz el unalmas órákat politizálva.
Ígérem, hogy igyekszem vissza hozzád Drágám, de kora estétõl hamarabb ne várj rám.
Addig is végtelenségig csókollak:
Cartyss "



(Urc Karvnotnak)

*Mindkettõtöket a hátsó ajtón vezetnek be a házba, csak míg téged balra vezényel a két õr, addig Tallashinával jobbra tér el a cseléd.
A pompás ház belül is árasztja magából a gazdagságot... Tiszta minden, ápolt, rendezett. Egy nagyobbacska helyiségbe vezetnek be szótlanul ahol ágyak sorakoznak egymás mellett, úgy egy fél tucat lehet. Leültetnek egy kisszékre, ami vészesen nyikorogni kezd alattad, de azért áll alattad - csak kicsit inog. Az egyik õr kezébõl elõkerül egy kis kulcs, amivel a láncaidat összefogó rejtett, érdekes zárat kinyitja, így a láncoktól teljes egészében megszabadulsz. Átellenben veled nyílik egy ajtó, és egy morcos tekintetû õsz hajú férfi jön be rajta.*
- Állj fel! - *parancsol rád, majd hogy jobban megértsd szavait kezével int is. Nagyjából leméri tested méreteit - ami abból áll, hogy egy madzaggal a vállad szélességét és a nadrágod hosszát méricskéli, majd eltûnik azon az ajtón amin nemrég érkeztetek. A két katona melletted furcsa tekintetekkel mricskél, de egyik sem szól semmit. Az öreg viszont hamar visszatér sötétszürke ruhakupaccal a kezében. Ismét int feléd, hogy kövesd - ahoz az ajtóhoz vehez amelyiken õ elõször kijött. Odabenn egy dézsa áll félig vízzel.*
- Fürödj meg! - *jött az újbóli parancs, s kezével mutatja a mosakodást önmagán. A dézsa melett egy törölközõ van összehajtva, s szappan egy kistálkában. Ezen a helyiségen egy ablak van, s zöldellõ fák koronája látszódik az üvegtábla mögött. Az idilli képet csak az ablak elé erõsített rács töri meg. Az õsz hajú férfi még bent szöszöl a behozott ruhákkal egy hatalmas lakkozott asztal mellett, nem messze a dézsától. Mintha hozzá látott volna abból a szürke anyagból valamit szabni-varrni.*

(Urc Karvnot, fia Bartnak a Mervont Klánból)

*Mikor bevezetik õket az épületbe és õt balra Tallashinát jobbra irányítják, hosszasan követi a lányt tekintetével, míg az ki nem kerül látószögébõl. Belépve a helyiségbe körülnézz és konstatálja, hogy valószínû ez lesz az új szálása, leül szó nélkül a székre. Jól is esik neki a fájós lábbal, de nem teljesen nyugodt a szék inogása végett, de mikor érzi, hogy az mégis megtartja, kicsit kinyújtóztatja sérült végtagját. Révülten figyeli, hogy megszabadítják béklyóitól. Jelenleg eszébe sem jut az, hogy esetleg bármit is tegyen. Örül, hogy él, hogy még levegõt tud venni. Midõn a morcos képû belép a szobába, és mutatja, hogy kelljen fel, feláll és megvárja, hogy végezzen a méricskéléssel. Miután int neki, Urc sántikálva, de követi. Átsétál a másik helyiségbe, és az öreg intését örömest végrehajtja. Lehámozza magáról a vértõl és kosztol merevvé vált nadrágot, valamint bakancsait. Óvatosan leveszi a kötést oldaláról és combjáról. Enyhén felszisszen a mûvelet, során, majd még egyszer, mikor a sebek érintkeznek a vízzel. Beleül a dézsába, majd meg sem moccan, csak áztatja sajgó tagjait. Érzi, hogy minden ereje elhagyja. Eddig próbált talpon maradni, Tallashina elõtt nem mutatni, hogy mennyire is gyenge jelenlegi helyzetében, de most, hogy kicsit megpihenhet a teljes kimerülés határára sodródik. Nézi a fák lombkoronáját, nem gondol semmire, nem érdekli az, hogy az öreg min ügyködik, örül, hogy egyáltalán még életben van. Comb sebérõl sejti, hogy azt túléli, de az oldalán éktelenkedõ szúrás aggasztja, bár most nem érez fájdalmat, mivel a meleg víz lezsibbasztotta azt.*

[Isshae Ianarak]

(Urc Karvnotnak)

*A víz kellemesen meleg, nyugtató és lazító. Testi fáradságod egyszerre zúdul rád, s amint szétárad testedben ólomsúlyként nehezedik pilládra a jótékony pihenés utáni vágy. Behunyt szemmel pihensz, majd észre sem veszed, hogy mikor szunnyadtál el, csak arra riadsz, hogy valaki megbök egy ujjal.
Az õsz hajú férfi lépett hozzád és tett próbára, hogy élsz-e még... Valamit morgott az orra alatt feléd komor fellegekkel a homlokán, de amikor szemedet fáradtan ráemeled lassan oszladozik a komorság.
Kezébe veszi a szappant, belenyúl a dézsába bevizezi azt.*
- Állj fel! - *jött a parancs, s mutatás mit szeretne tõlled. Még így fáradtan sem kell nagy ész ahhoz, hogy rájöjj õ akar lemosdatni téged.*

[Quiasse Limenel Umassyras]

*Nyna mosolyogva olvassa a levelet. Jókedve lesz párja írásától.*

<... De a politika azért érdekel. Mindenesetre most délután még van egy találkám. Viszont elõbb az új szolgálómmal is el kell beszélgetnem. ...>

*Ledobja ruháit és bemászik az ágyba. Imádja, ahogy a puha selyem körbeöleli a testét. Imád bársonypárnák között hemperegni. Beszívja az ágynemû finom illatát és hamar elbágyad. Kifárasztotta a sok mászkálás. Magához ölel egy párnát és elszunnyad. Folyton a barbárra gondol. Nem tudja kiverni a fejébõl a hatalmas izmokat, az egész valójából sugárzó tüzet. Még jóképûnek is mondható új szerzeménye, és az, hogy magáénak tudhatja, teljesen megbolondítja. Ilyen gondolatok között merül lassan álomba.*

[Isshae Ianarak]

(Nynanak)

*A vásárlás igencsak kivette az erõdet, így hamar elszenderedsz és elmerülsz az álmok birodalmában. Ahol is a barbárral együtt "játszadozol" igencsak felnõttes játékot . Még a leg vadabb elképzeléseid is megjelennek, amikor is kopogásra riadsz fel. Kis idõ míg észheztérsz és elhesegeted az álom utóhatását magadtól, így a kopogás újra megismétlõdik, de immár kissé türelmetlenebbül.*

[Quiasse Limenel Umassyras]

*Nyna szépen lassan kiszakad az álmatag fantáziálásból és az ajtó felé néz. Megtörli szemeit és felül az ágyban. Gyorsan magárakapja kis selyemcsipkés hálóingét és odabotorkál az ajtóhoz. Elfordítja a kulcsot és résnyire kinyitja az ajtót. Eddigre már uralja tudatát és próbál nem kialvatlan, álmos ábrázatot mutatni a betolakodni vágyónak.*