- Köszönöm az elismerését Kisasszony, de nagyban segítettek a körülmények számunkra kedvezõ alakulása. - *Nyna pihenését nem zavarja meg több kérdéssel, s már-már arcára szelíd vonások ülnek ki, amig egy pillanat alatt eltûnnek a nõ következõ kérdése után. Helyébük a már sokat látott merevség került* - Bocsásson meg nekem kisasszony, de erre nem válaszolhatok. Cartyss on Wyemar magánéletéhez nem szólhatok hozzá.
"Shulur megtanít, hogy a bukás csak pillanatnyi állapot. Véglegessé az teszi, ha feladod a küzdelmet" - Isshae Ianarak
*Monoton lépdel a lány és az újdonsült gazdái után. Jobb lábát egyre jobban húzza, de azért könnyedén tartani tudja a tempót a többiekkel. Miután a kocsihoz érnek jól megjegyzi magának a medvét és a kígyókat ábrázoló „medaliont”. Mikor a zárt kocsiba tessékelik õket, felszáll hang nélkül. Jól esõ érzés egy kicsit leülni neki a hosszú állás után. Háttal nekidõl a kocsi falának és pihen. Mikor a lány hozzábújik, hatalmába keríti valami földöntúli erõ és kimerültsége egy pillanatra elillan. Bal karját megemeli és óvatosan a lány vállára helyezi, egy kicsit magához is öleli, hogy ha véletlenül elpilledne a hölgy az út rázkódásától nehogy eldõljön és megsérüljön. Érzi a lány törékeny, nõies idomait, örül, hogy valaki ennyire közel merészkedett hozzá. Jól esik neki is egy másik emberi lény közelsége ebben a kiszolgáltatott helyzetben.*
<… Mily õrült is ez az élet!? Itt vagyok egy vadidegen világban, mások hasznot húznak életembõl, lelkembõl és itt terem ez a lány!? Pont most, pont ebben az idõpontban, ezen a helyen. Furcsa az élet?! Furcsa, de pont ez benne talán a szép, az hogy minden helyzetben, legyen az akármilyen rossz is, mindig van az embernek egy szalmaszál amibe kapaszkodhat, amiben célt lát a jövõjével, életével kapcsolatban. Nekem is megvan már a célom! Ezt a szeretetre méltó lányt kijuttatni ebbõl a pokolból…>
*Gondolatmenetébõl a lány szavai zökkentik ki. Egy pillanatig nem szól semmit, próbálja összeszedni magát, hogy azon szavakat használja, amit megért a gyönyörûség:*
- Khhhmr… Mé van Urc rab? Urc leni harcos. Urc indul út világ látni! Urc talál rossz úti karav.. társ. Az volt aszisz hájfej, ki törbecsal. Urc tér magára , mint rab. *Minden mondat után megáll, átgondolja szavait, agya legmélyebb bugyrait átkutatva keresi a megfelelõket, hogy érthetõen tudja elmesélni történetét a szépségnek, majd õ is visszakérdez:*
- És te? Hogy kerül gaz aszisz kéz? Mi név tiéd szép.. jaaany? *A hirtelen kicsúszott szó a szép után kissé elvörösödik zavarában, majd folytatja egy röpke kihagyás után* Urc lát te nem kedvelnek embernép, miér? *Majd elcsendesedik, és várja a lány válaszait. *
*Nyna sejtette a választ és el is mosolyodik rajta.*
- Nem is azt kértem, hogy szóéjon bele. Csak arra vagyok kíváncsi, hogy mit gondol rólam. Ez nem indiszkréció Cartyssal szemben. És az sem zavar, hogy ha rossz véleménnyel van rólam. De talán el tudok oszlatni pár dolgot, ami esetleg zavarja. Lehet, hogy huzamosabb ideig maradok az Uránál, és szeretném, ha le tudnám tisztázni a dolgokat egy a kedvesem életében olyan fontos emberrel, mint Ön. Csak ennyi.
*Bíztató mosolyt küld a kapitánynak, aztán kicsit fáradt ábrázattal várja a választ ismét.*
"Új faj az ember, sok baj van vele
Ráordítok egyet, kiomlik a bele."
*Amennyire csak tud hozzád bújik testével, mint egy gyermek az anyjához... mintha biztonságban érezné magát közeledben. Figyelmesen hallgatja szavaidat, majd az utolsó kérdésnél érezhetõen megfeszül teste, ujjain a körmöket a tenyerébe mélyeszti miközben ökölbe szorítja kezét.* - Mert ember mit nem ismer fél. Mit hall de nem lát hiszi igaz lenni. Ha hall valamit hiszi, majd amikor látja nem hiszi a mást.
Én lenni Tallashina. Lenni szabad míg volt álarc, letépni azt és már nem lenni szabad, csak állat.... szerinte
(Nynanak)
- Nézze kisasszony. Arról beszélhetek amit megismertem eddig magából. Ön gyönyörû teremtése az emberi népnek, és melléje még okos is. Talpra esett, magabiztos ha kell. Remélem nem bántom meg... de.... a színészi tehetségével akár a Gattearban is felléphetne.
Sajnálom kisasszony... de többet nem tudok mondani. A munkámhoz szükséges információkkal tisztában vagyok és ez nekem elég. A többihez - ha van zavaró dolog, ha nincs - nincs közöm Kisasszony.
De látom, hogy legszívesebben pihenne...
"Shulur megtanít, hogy a bukás csak pillanatnyi állapot. Véglegessé az teszi, ha feladod a küzdelmet" - Isshae Ianarak
*Nyna érdeklõdve hallgatja az újabb választ. Azért ebbõl is leszûr pár dolgot. A színészkedéssel kapcsoaltos megjegyzés kifejezetten tetszik neki. Végre egy férfi, akit nem lehet csak úgy az orránál fogva vezetni.*
- Köszönöm, hogy ezt megosztotta velem. Remélem jól kijövünk majd. Kezdem kifejezetten kedvelni magát. Ami meg a színészkedést illeti, muszáj, hogy megfeleljek a shuluri elvárásoknak. Õszintén mondom, hogy nem könnyû néha. De ezt szerintem Ön nálam is jobban tudja.
*A férfi felvetésére csak helyeslõen biccent. Fejét megtámassza a bársony fejtámlához és lehunyja a szemeit.*
<... Jól kell elkapnom a pillanatot. Úgyis színt kell vallanom elõbb utóbb Cartyssnak. De az idõzítés az éltembe is kerülhet. Úgy kell beállítanom, mintha megadnám magam, és a titkommal teljesen odaadnám magam Cartyssnak. Ki kell magam szolgáltatnom és a kegyére bíznom magam esdeklõen, szerelemtõl fûtötten. De ez sem ma lesz. Csak a kapitány ne derítsen ki túl sokmindent idõ elõtt. ...>
"Új faj az ember, sok baj van vele
Ráordítok egyet, kiomlik a bele."
*Érzi, hogy kényes ponthoz ért a beszélgetés. Mély levegõt vesz, hatalmas mellkasa megemelkedik, majd óvatosan, megnyugtatóan mély basszus hangján még ennyit mond:*
- Tall, Tall..as..hi..na! Urc néz egyen fél te! Urc vigyáz álmod! Urc vigyáz te! Urc visz maga szabad ég, hegy, természet! *Mondandója végeztével, óvatosan hozzáér a lány arcához és szelíden megsimítja, majd a lány szemébe nézve hozzáfûzi halkan:*
*A parancsnok nem felelt, hagyta, hogy lehunyd szemeidet, hogy pihenj egy keveset. Az út zötykölõdõs volt, de nem pilledtél el, csak behunyt szemekkel gondolkodtál sorsodon. Eszedbe jut a tegnap esti színházi látogatás és az a furcsa idegen nõ. Hisz ma délutánra beszéltél meg vele találkozót, és már dél elmúlt!*
(Urc Karvnotnak)
*Tallashina a gyengéd érintésre megremegett, s kissé el is húzódkodott tõlled. Elõször zavar, majd elutasítás ütközött ki gyönyörû arcán.* - Te ismerni engem nem. Most csak ösztön mi férfié szól benned. Megismerni majd és úgy majd útál engem, nem tart másra mint vágy tárgya kiélni azt.
"Shulur megtanít, hogy a bukás csak pillanatnyi állapot. Véglegessé az teszi, ha feladod a küzdelmet" - Isshae Ianarak
*A barbár kissé megrebben, mikor a lány elhúzódik tõle. Keze egy pillanatig ott marad a levegõben, mintha még mindig a lány arcát simítaná, majd óvatosan leereszti. A lány válláról is leveszi másik kezét, majd szép lassan mindkét kezét ölébe helyezi.*
<… Na ezt jól elcseszted! Itt apáskodsz Tallashina meg azt hiszi, hogy csak meg akarod…Balfasz!…>
-Urc, Urc nem akar! Nem…*Megáll egy pillanatra „enyhe” zavarában.* Urc sajnál nem akar rossz !*Nem találja a szavakat hiányos szókincsében, így elcsendesedik és elkomorodik saját tettén, amit õ csak gesztusnak szánt, ami neki jól esett, de úgy tûnik a lánynak mégsem.*
*Tallashina nem szólt semmit, csak maga elé bámult kicsit komoran. Szeme kéksége még féloldalról is feneketlennek tûnik, s talán most egy árnyalatnyival még sötétebb is. Nem feszengett, csak csöndesen elkomorult gondolataival.* - Urc lenni jó, de lenni férfi. Mind férfi azt akar hiába monda más. Elõbb talán nem is, majd nap kérdés és megfordul vélemény. Tapasz.. Tapasztalaltam én. Nem Urc bántani én, csak én eddig nem érezni gyenge férfit.
"Shulur megtanít, hogy a bukás csak pillanatnyi állapot. Véglegessé az teszi, ha feladod a küzdelmet" - Isshae Ianarak
*Urc gondolataiba révedve hallgatja Tallashina szavait, majd a nélkül, hogy megmozdulna, a nélkül, hogy hozzáérne, pedig szíve ezt diktálja kissé lassan, de érthetõen próbálja kifejezni magát:*
- Nem mind férfi csak , khmm. arra kell jaaany. Van ki keres tars, gyenged , gyendedség, jó szó! Urc nem tud erted szavait? *Néz a lányra szelíden, barátságosan a nélkül, hogymeg "merne" mozdulni. kézfejét morzsolja enyhe zavarában.*
- Embernek lenni társ nem, õk gondolni az mind tulajdon baba mit rángatni lehet kedv kívánság miatt. Ember nem tud gyenged lenni. Ember durva még önön fajával is. - *Tallashina keseredett volt kicsit, de erõsen tartotta magát, s mindezt tényként, megállípításként közölte Urccal. Nem sok jó tapasztalata lehetett eddigi életében az emberek, vagy akár más fajú egyedek körében.*
"Shulur megtanít, hogy a bukás csak pillanatnyi állapot. Véglegessé az teszi, ha feladod a küzdelmet" - Isshae Ianarak
(Urc Karvnot, fia Bartnak a Mervont Klánból)
* Urc lehajtja fejét a lány szavai hallatán, mélyen elgondolkodik a mondottakon és tudja jól, hogy sok esetben, az esetek többségében sajnos igaz amit Tallashina mond. Pár pillanat múlva viszont rágondol a klánra, apja anyja viszonyára, a klán tagok valamilyen szintû egyenjogúságára és megpróbálja ezt elmagyarázni egy olyan nyelven amit õ is alig ismer:*
- Urc jönni hegy fiaitól! Ott lenni minden tisztelet! Korg, vad, természet, fa, fû, mind tisztel nép! Nõ lenni tars, segito. Nem lenni férfi szolga! Lenni
szabad korg! Te gondol más, Urc fogad el! Sajnál, de fogad te gondolat! *Majd merengõn tekint ismét maga elé.*
- Urcnak akkor lenni jó élet ott haza neki. Miért jönni el onnan, ha ott ilyen lét van? - *csodálkozó és értetlen tekintettel emeli feléd Tallashina a fejét. Õszintén nem érti, hogy mi késztethetett arra, hogy elhagyd néped.*
"Shulur megtanít, hogy a bukás csak pillanatnyi állapot. Véglegessé az teszi, ha feladod a küzdelmet" - Isshae Ianarak
*Míg haza nem érnek, nem csinál mást, mint lehunyt szemmel gondolkozik a jövõjén. A lehetséges testvérén, az új rabszolgákon, a kyren és a távlati tervein elmélkedik. Mikor a hintó begördül a villa kapuján és megáll az épület elõl, felriad, mintha most kelne. Körülnéz, magához tér és feltápászkodik. Ha a kapitány leszáll és segít neki, akkor elfogadja a támaszát. Hátramegy a rabszállító kocsihoz, és megvárja, amíg kiszállítják szerzeményeit. Az õröknek kiadja az utasításokat.*
- A barbárt vigyék el és lássák el a sebeit, fürdessék meg és adjanak neki valami normális ruhát. A lányt is mosdassák le és vigyék a szobámba.
*Választ nem is várva elindul a ház felé. Pár lépés után azonban visszafordul a kapitány felé.*
- Kapitányom. Köszönök mindent. Nem felejtem el a segítségét.
*Azzal megint az épület felé veszi az irányt és beriszál. Elõször is a szobájába siet és ledobja az utcai ruhát. Felvesz egy könnyû kis házi kabátkát és megkeresi Cartysst.*
"Új faj az ember, sok baj van vele
Ráordítok egyet, kiomlik a bele."
[i]*A barbár kissé szomorkásan, de elmosolyodik:*[/i]
-Urc keres kaland! Urc lenni kíváncs más nép! Urc akar megismer más szokás! Urc akar lenni dicsõ korg apja és népe! Urc rossz helyen keres elsõ, de talál megértõ jaaany! Urc szeme lát Tallashina jó! Urc érez gonosz, de te nem az! Urc akar segít te!