Ranil Tüze

[Navaratna]

(Bethsebath Nan Sifro)

Amíg tartott a lélekerõsítés, Seba vagdalkozott becsülettel. Ám amikor véget ért...s a hideg verejték végigcsurgott rajta, kifújta a levegõt.
-Legközelebb a pokolba megyünk háborúzni? Mert azért zsoldemelést kérek magam és szakaszom számára...
Közlik vele, jön a maradék zagnol és Viktor akar valamit:
-Két kérdésem van, amire gyorsan mondja a választ: meddig tart ki a védõkör és itt állunk addig, mert nem tudunk elmozdulni, míg le nem telik az idõ? Mert ugye azzal tisztában van, hogy ezek kivárják türelmesen, míg elmúlik a kör ereje s szétszednek minket?!

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Dwyll Únió, Kapuvár, Marakesh-szurdok
Idõpont: Adron második hava, nyár, délután
Résztvevõk: Mindenki
____________________________________________________________


//Seba//
Victor rád néz:

- Hát áldogáljanak csak türelmesen! Az íjászokat semmi nem fogja akadályozni, hogy a körbõl kifele lövöldözzenek! -vont vállat Victor.

- Feltéve ha engedi, hogy közvetlen közelre érjenek és csak azután ad tûzparancsot. - Mire felocsúdnak és kiszaladnának lõtávolon kívûlre, már kellõképpen le lesznek sántítva ahhoz, hogy az íjászai tûpárnát csináljanak belõleük.

- A kérdés az, a katonáknak van-e elég lelkierejük a rohamozó zagnolok elõtt ácsorogni, és várni, hogy a védõkörön megtörik a rohamuk. Ugyanis sokat nem fognak ebbõl az egészbõl látni, csak azt, hogy vérrel rajzolok egy kört. Készítse fel õket, hogy nem a nagy semmit csinálom, hanem Kyel hatalmával kitiltom a zagnolokat a kötön kívûlre...úgyhogy ne fossanak, csak maradjanak egy brancsban és az íjászok meg készülõdjenek célzott lövéshez a lábukra....
Meddig vagyok képes fenntartani? Nos...úgy 10-11 napig.
- Akkor levágná végre ezt nekem Arjan?

//Aires, Seba//

Krisztin a kapitány mellé léptet: -Enegedelmével kapitány én addig körözök maguk körül és én is támogatom a lövészeket.

[Navaratna]

(Bethsebathn Nan Sifro)

-Körön belül körözzön, ha lehet, Morlay. Arjan, vágja! Íjászok! Viktor készít egy varázskört. Mondom varázskör, nem pedig egy fabatkát sem érõ kör vérrel a porba! A zagnolok be nem jöhetnek a körbe, védve leszünk. Ha rohannak is maguk felé vicsorogva, felkenõdnek a levegõre.
<Remélem>
-Épp ezért, a következõ a parancsom: fogadják õket nyílvesszõs szeretettel. Minél többet lõjjenek le, hogy mire észbekapnak, hogy a körbe be nem jöhetnek, minimális létszám húzódhasson vissza közülük lõtávon kívülre! ha nem képesek halálos lövést leadni, lábra célozzanak! Értették? Meg ne lássam hogy hanyatt-homlok hátrálnak, mert már csak lábnyiakra vannak maguktól a körön kívül! Ellenben ha valamelyikük elbízná magát és kilép a körbõl, szabad préda! Világos? S akinek nem érthetõ a varázskör: olyan mint a fing. Nem látszik, de az orr érzi és mégis ott van! Csak ezt most a zagnolok fogják megérezni, ha nekimennek!

[Schinter]

Aries den Morgan


Csak helyeslõen bólint,hogy Krisztin csak körön belül körözgessen és ne tegye ki a lábát Aztán magához veszi a hosszúiját és bár féllábon álldogál csak megprobálja támogatni az ijjászokat.

-Csak akko lõjjenek,ha már közvetlen közel értek,hogy ne legyen idejük elfutni Ezt csak azért mondom el,hogy ha vki nem értette volna a kapitány parancsának minden részletét

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Dwyll Únió, Kapuvár, Marakesh-szurdok
Idõpont: Adron második hava, nyár, délután
Résztvevõk: Mindenki
____________________________________________________________


//Mindenki//

Arjan egytlen alabárdcsapással lemetszi a zagnol végtagját amibõl dõlni kezd a fekete vér, hisz fiss halottról van szó.
Victor odarohan és közben visszakiállt:
-Kyel szerelmére, ne csesszenek ki velem! Méghogy Krisztrin a körön belül lovagolgasson!? Mekkora kört rajzoljak he? Örülök ha egy tíz méter átmérõjü kört ki tudok kerekíteni, nemhogy egy lovardapályát! Egy fél nap lenne mire itt nyusziugrásba páncélban hajolgatva körbeügetném magukat! Ne csináljanak már belõlem hülyét! Na rántsák össze magukat sürgõsen Seba, mint a közös zuhanyzóban a Kaszárnyában!

Victor megfogja a vérzõ végtagot és elkezd egy nagy kört ralzolni a kicsorgó vérrel. És egy rituáléba kezd:

- Uram Kyel, téged kérlek,
Tiltsd ki innét ezt a népet!
Vérük, vérük legyen gát
Min nem jönnek soha át
Tarsd meg, tartsd meg ezt
a földet,
Ne engedd be ide õket!

És ezt a szöveget mormogja folyamatosan, miközben meghajlított derékkal, miközben hátrafele araszol és rajzolja a vérrel a kört.

Már a fele kész, mikor feltûnnek a zagnolok.

- Uram Kyel….-folytatja Victor az imáját lankadatlan.

-Igyekezzen Faren! – kiálltja Hatarasima

Az íjászok felajjzák az íjaikat, hogy a papot fedezhezzék, ha már nem lenne elég idõ….

….Tartsd meg, tartsd meg ezt
a földet,
Ne engedd be ide õket!...-kilátja Victor és felfénylik vörösen a nyakában Kyel szimbóluma.

Az utolsó pillanatban vetõdik be a körbe.

A zagnolok nem kenõdnek látványosan fel, csak az óvó kör elõtt egyszerûen azonnal megszakad a mozgásuk és képtelenek rá, hogy beljebb kerüljenek. Még a lendület, a roham irama sem löki át õket! Nem egyszerûen fal van elõttük, minél jobban be akarnak jutni, annál erõsebben taszítja õket a KÖR, mint két mágnes ellentétes pólusa.

Az íjászoknak se kell kétszer tûzparancsot adni! Nagyon nagyokat kaptak a zagnoloktól, szeretnének törleszteni!

Tíz erigowi, Krisztrin, Aires és Micla is tüzel.

A zagnolok nem tudták, hogy nem lesznek képesek rohammal elsodorni titeket, mint az elõbb.
Az erigowiak mérlegelnek: biztosan, csak tizet találnak, ottmarad még másik tíz aki elmenekülhet.

Az íjászok nem kockáztatnak általuk halálosnak ítélt lövésekkel, mert nem tudják, hogy a zagnolok mennyit bírnak ki, az eddig tapasztaltak alapján rengeteget.
Ezért az farkas-termtmények cobjára, sõt lábfejére céloznak, hogy lassítsák õket.

A támadók fele nyüszítve próbál hátrálni.
A maradék, rögtön rájön, hogy itt gyors véget érhetnek…összenézne, sárga szemükben felismerés villan, megfordulnak és szaladnak az országút felé.

Az erigowi íjászok viszont épp errre számítottak és készültek, tudták, hogy gyorsan kell újratölteniük.

Újra kiröppennek a süvítõ nyilak, és találnak.

A zagnolok, bicegve és sántikálva próbálják menteni az irhájukat…mind a húsz. Nem foglalkoznak mostmár veletek, belátták, ha nem menekülnek, mivel nem képesek a közeletekbe férkõzni, az íjászok elõbb-utóbb megölik õket.
Hihetetlen mekkora életerõ van ezekben a lényekben. Még most is egy futó atléta ember sebességével képesek sprintelni.
Már csak egyet akarnak: megemnteni az irhájukat.

Gyakorlatilag szabad prédákká váltak a 31.-esek számára. Azonban közelharcban még most is félelmetes ellenfelek. Lehet, hogy egyesével le tudjátok õket vadászni, de a 31.-esek NAGYON meg lettek ütve.

Vivien a Napba néz és, semmitõl se zavartatva magát imádkozik. Jó hosszan, kitartóan. Nem foglalkozik most a külvilág eseményeivel.

Kita utánuk szalad; -hiszen a lovak szétszéledtek- és az övérõl leakasztott dobócsillagokkal egyet elpusztít. Három acélcsillag furódik a menekülõ zagnol koponyájába mélyen.
Többet már nem tud elérni, de rohan a többi után!

Seba íjászai újabb célzott lövéseket adnak le. Hét talál, három nem.

Hét zagnol mostmár csak egy közepesen futó ember sebességére lassul. Másik három még próbál elinalni elõttük. Kita lesprinteli az egyiket, és a nunchakujával agyonveri. Hatékony ez a kis felferítõ lány… Hatarasimát nem is látjátok mikor ment el, egyszer csak megjelenik a megmaradt két leggyorsabb zagnol elõtt. Két kard van a kezében, de csak egy villanást láttok. Két farkasfej hull a porba...Maradt még 17 zagnol. Hét elõrébb, 10 pedig közelebb a 31.-esekhez. A zagnolok mostmár nem egyfele menekülnek, hanem szétfutnak ordítva a szélrózsa minden irányába.
Az íjászok még egy célzott lövést le tudnak adni, aztán nekik is közelebb kell szaladniuk.

A helyzet: van rá esélyetek, hogy bár súlyos sebesülten, de a teljes zagnol hordát felmorzsoljátok. Kérdés, hogyan képzelitek el?

[Navaratna]

(Bethsebath Nan Sifro)

-Morlay, a kör kicsi lesz!-kiáltja a nõnek. Utána meg már...Elszabadul a nyílvesszõs pokol.
<Honnan a görcsbõl jöttek ezek a zagnolok? Nem hiszem hogy az Unióban vígan élnek és portyáznak az ilyen fajzatok!>
Kitának õ nem parancsol, de nagyon vakmerõ a lány. Hatarasima nem különbül. Sõt. seba õszintén megvallotta magának, a fene caplatna ilyen vadak után!
-Szakasz, marad! Ezek már eltûnnek oda ahonann jöttek! Viktor, a kör meddig él? És Vivien, ha kikerültél a révületbõl, elmondanád: normális, hogy zagnolok futnak a pusztáitokon és békésen szétverik a dwoon lakosokat vagy más húst adó élõlényt? Talán nagyobb hordájuk lehet még? Nem festünk jól, ha mód van rá nem erednék a nyomukba-néz Farenre. Seba szeretne maradni, nem megerõszakolni a sérült szakaszát.

[Schinter]

Aries den Morgan


//Még szerencse,hogy Bessy csapi kapi senkit nem akar megerõszakolni xD//

Néhány lövést lead,de mivel sérült a lába,igy esze ágában sincs kimenni a zagnolok után,hogy levadászhassa õket...Valószinûleg már ugyis tanultak az esetbõl és nem fognak erre jönni....remélhetõleg...

[Saggaras Zenir]

Victor Fredrick Faren

-Nos kapitány bármikor kiléphtünk a körböl a lényeg annyi, hogy a zagnolok nem jöhetnek be, és körülbelül 11 napig fen tudom tartani. És Kapitány maga a fõnõk, de remélem, hogy nem fogják tovább szomorítani a helyieket, de lehet, hogy éjszak ránk próbálnak tõrni, ezért kéne végezni velük.

<Köszönöm kyel , hogy segítettél nekem idõben végezni a körrel.>

//Most mivel hogy állok Castor mert én már nem tudom mennyi mindnebõl maradtam ki.//

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Kelet-Dwyll Únió, Hanga-dombok, szélmalom
Idõpont: Adron második hava, nyár, délután
Résztvevõk: Mindenki
____________________________________________________________


//Mindenki//

Vivien jó negyedórás ima után lép ki a transzból. Sebának meg kell ismételnie a hozzá intézett kérdéseket, mert nem volt tudatában az eseményeknek.

- Jól küzdöttetek. – néz szét – és látom meg is fizettétek az árát. Sajnálom Seba, de arra nincs elég hatalmam, hogy mind a harminc embert meggyógyítsam. Kapuvár ostroma más volt ott élveztem Uram jóindulatát, de most azt kívánja tõlünk, hogy ameddig lehet a saját erõnkbõl boldoguljunk. Ember és Isten kapcsolatát egyoldalú szivességekkel terhelni nem szabad. A járóképteleneket és az életveszélyesen sebesülteket ellátom, de még nincs vége a napnak és nem tudjuk milyen próbák elõtt állunk még.
- A kérdésedre válaszolva: Számtalan szörny, ember elõtti kreatúra tapodja Ynev földjét, akik nem kontines-atlasszal a hónuk alatt vándorolnak, hogy lássák hol húzódnak az emberi faj országainak határai. Gondolom a te hazádban sem minden egyes négyzetméteren strázsál az erigowi nagyherceg katonája. És feltételezem a te saját birtokodon is van olyan erdõ, olyan tisztás, olyan ösvény, ahová magad is csak fegyverben mennél? Gondolom a te jobbágyaid is meséltek már kóborló szörnyekrõl, és neked is rendszeresen tisztogatnod kell a vidéket, ha nyugodtan akarsz élni. Nincs olyan emberek lakta ország amely tökéletesen uralná saját országa vadonjait, ember nem járta vidékeit. Miért is tennék? Az uralkodó ott gondoskodik az alattvalók biztonságáról, ahol azok élnek. Az útjainkon rerndszeresen és állandó õrjáratot szoktunk fenntartani. Ezenkívûl erdõjárók és kószák járják nálunk is a Vadont, épp az ilyen esetek miatt. Azonban háború van. A férfiak csatába mentek, visszaesett az úti õrjáratok száma és az erdõjárók sem mászkálnak már olyan messzire, mikor tudják, hogy nyakukon a toroni sereg. Persze hogy bátrabbak és szervezettebbek a vadon szörnyei; és elõmerészkednek a vackukból, mert nem tartják õket vissza a kószák és az erõdjárók, és nem ritkítják õket az õrjáratok sem. Ezeknek az embereknek a munkája csak akkor látszik, mikor nem csinálják. De akkor nagyon.

Vivien kézrátétellel gyógyítja a legsúlyosabb sebesülteket és a járóképtelen katonákat.
//Airesen 2 Ép-t gyógyít.//
//Nava, ugye nem felejtetted el az ajándék gyógyitalt, amit Ulmótól a vándor gnómkereskedõtõl kaptál ajándékba, mikor e hegyi elfeknél aludtatok? Már gõzöm sincs mit írtam mennyit gyógyít, remélem jegyezted.//

Hatarasima és Kita visszatér:

- Elfutottak Marakesh fele…úgy látszik nem ismerik a vidéket, és tényleg kóborló fosztogatók lehettek. –mondja Kita.

- A három legöregebbet megöltük. – mondja Hatarasima szárazon- reméljük egy ideig csak a hegyi ecskék öldöklésével lesznek elfoglalva, míg össze nem akadnak a hegyi elfekkel…-mosolyog sötéten a kardmûvész.

- Javaslom menjünk a malomhoz és mondjuk meg az embereknek, hogy elmúlt a vész. –mondja Vivien.

A szakasz kicsit nyögdécselve és elgyötörten tápászkodik fel.

- Azért jó csata volt. –mondja Zak akiben úgy látszik még mindig maradt egy kis Arel- pap.
- Ja. De azért nem bánnám, ha Gottenborgig mostmár nagy unalomban telne az utunk.- feleli rá Dacosta, az egyik déli talpas.


A malom olyan akár egy kis vastagfalú torony. Az ajtaja kemény és vasalt tölgy. Az ablakok lõrés-szerûen keskenyek és íveltek. Az udvaron legalább hat agyonvert nagytestû kutya tetemét találjátok az agyonütött dwoon férfié mellett.
Szegény molnár. Azért látszik tudta õ, hogy veszélyes a vidék, de erre azért nem számított.

- Jóemberek.- kopog Vivien az ajtón. –Kijöhettek. Vége van. Barátok vagyunk.

Elõször egy kisírt szemû, nõi arc jelenik meg az egyik ablakban, majd kattan a zár és hallatszik a keresztvas súrlódása a fán és kinyílik az ajtó.

Egy nyilvánvalóan sokkos állapotban lévõ fiatalasszony viharzik ki rajta, aki a férje tetemére borul és zokogva siratja.

Az ajtóban megjelenik még egy hétévesforma dwoon fiúcska és egy beteg arcú, sápad kislány, akinek az arcán lázrózsák égnek.

Vivien nem nem támadja le az asszonyt a kérdéseivel, hagyja egyedül a gyászával és a fájdalmával. Inkább a beteg kislányhoz megy akinek végigsimít a fején. Szólni õse igen tud, mindkét gyerek remegve és tágra nyilt szembogárral nézi a halott apjukat és az anyát.

Vivien ráteszi a nõ zokogó vállára a kezét.

- Hagyd. Már elment. De a gyerekeitek még itt vannak. – majd két kékkockás-narancssárga nyakkendõs erigowi íjászra néz, akik útközben elhagyták a mókás kedvüket és sajnálkozva, hallgatagon bámulják a csizmájuk orrát. Nemigen tudva, hogy most õk itten mit csináljanak.
- Megtennék, hogy óvatosan a malom háta mögé viszi az apa holttestét, hogy a gyerekek ne lássák? –kérdi tõéük a papnõ, amire a két íjász szótlanul bólint és a lábánál és a karjainál megemelik a testet. Nem húzzák mint a zsákot, hanem viszik, ahogy a sebesülteket szokás.
Sebára néznek, majd Basill Iman és Clovis Vaden a molnár holttestével eltûnik a malom mögött.

A nõ kicsit megnyugszik tekintetébe felismerés költözik, és térdre borulva öleli a papnõ lábát aki nagyon zavartan próbál kitérni a a gátját vesztett hálálkodás elõl.

- Ranil áldja meg magukat! Ha nem járnak erre estére már minket is szátmarcangoltak volna!- zokogja és csókjaival borítja be a Napleány lábfejét.

- Elég lesz már jóasszony, …jól van már. –mondja szelíden, de a haláltól megmenekült nõ indulatait nem lehet ilyen könnyen lefékezni:

- és köszönöm önöknek is jóemberek…-mondja könnyes szemmel- Istenem ennyien fizették az árát, hogy mi élhessünk…-mondja a nõ, aki nem tud megnyugodni- Istenem, Niel…-rázza újra a zokogás, ahogy halott férje eszébe jut. Harmincéves forma, vastagcsontú, erõs nõ, de most nagyon nehéz vinnie azt amit rámért a Sors.

A 31.-eseket is megrendíti a nõ tragédiája, elfeldik a saját bajukat, mikor látják más nyomorát, illetve azt, hogy egy még nagyobb istencsapást sikerült általa megelõzni.

- Azért jó, hogy azokat a zagnolokat szétkergettük…-mondja Mills- és megigazítja a törött orrát.

- Szegény kölykök…szerintetek az egészet végignézték az ablakból?

- Szerintem azt számolgatták, hogy mikor következnek õk…-mondja egy másik sötéten.

A katonák leheverednek a földre, a malom tövébe és fáradtan, szomorúan, de mégis kicsit elégedettséggel töltötte el õket a tudat: ez a háború nagyon mocskos és cinikus elõadás volt Dartontól; de örültek hogy menet közben sikerült valami „jót” is tenniük. És azért ez többet ért a szemükben, mint megvédeni Kapuvárat tízezer toronitól…

[Schinter]

Aries den Morgan


Ahogy mondja Zak atya Valóban jó harc volt

A malomhoz érve látván a tragédiát úgy dönt,hogy ebbõl nem kér...Eszébe jutatta a szüleit,akik ki tudja mit csinálnak most otthon és hogy vannak...Igy elfordult és elsunnyog,amig a többiek segitenek Viviennek.Elmegy megkeresni a lovát ha elmenekült volna a harc alatt az ösztönei miatt ha meg nem menekült el,akko csak leviszi egy sétára

[Navaratna]

(Bethsebath Nan Sifro)

-Furcsa ez az Unió, Vivien-fújja fel kicsit magát Seba-Az én birtokomon tudod mi van? Meg fogsz lepõdni: vaddisznó. És szarvas. Néha róka, de ha veszett, kilövetem. Lehet, hogy itt megszokott a zagnolok napi sétája, meg más fajzatoké, de nálam aztán nem! teszek rá, ha másnak olyan megszokott ez a színesség, én kimaradnék belõle!
<Bah! Nálam ilyen nem fordulhat elõ, hogy ork portyázzon az erdeimben, meg ilyen fajzatok! Talán manók, arról néha suttog a nép szája, de a fele dajkamese! Miket nem szeretnek ezek a dwoonok!>
-Kérlek, akit tudsz, gyógyíts meg.
Elégedetten tekint a tiadlaniakra:
-Páratlan volt, amit mûveltek.
Komoly arccal tanúja a nõ gyászának, csak biccent embereinek, hogy vihetik a halottat. Aztán megakad a szeme a kislányon. Hunyorog.
-Vivien...vetnél pillantést a kislányra?-kérte halkan-Ha a szakaszomra ragaszt valami járványt, azt nem köszönöm meg senkinek...Ne nagyon fogdosd, ha elkapsz valamit, ásatnék neked szép sírt, de többet nem tudnék tenni.
A nõhöz lép.
-Asszonyom, a kapuvári 31 szabadcsapat kapitánya vagyok. Van hova menniük innen?
Kicsit pihenni kell, de aztán folytatni útjukat Gottenborg felé.

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Kelet-Dwyll Únió, Hanga-dombok, szélmalom
Idõpont: Adron második hava, nyár, délután
Résztvevõk: Mindenki
____________________________________________________________


//Nava, Ynev azért klasszikus fanasy világ! Seba igen is találkozott már erdõpillével, látott egyszarvúkat terelõ elfeket, akik Haonwellbõl vitték a drága árut a fõváris piacára, a civilizált országok testében ott „élõsködik” számtalan mesebeli kreatúra, amik olykor színesítik, olykor keserítik az emberek életét. Sebának legendaismerete is van, a legendákban szereplõ lények is vannak, élnek valahol! De Yneven nem egy sima zagnol, vagy manó számít legendába illõnek, hanem egy aquír sötét elf, egy sárkány, vagy hasonló óidõbeli lény! A híres erigowi egyetem a Siganomói Egyetemen van tanszék is, amely a nem ember kreatúrákkal foglalkozik. A birtokodon az erõben fordult már meg kobold, tûzmanó, goblin, lidérc, sõt még troll is! Persze hogy minden valamit magára adó nemes vigyázza birtokát! De Seba igenis találkozott már jópár „szörnnyel” a saját hazájában is! A világ amiben Seba él varázslattal és furcsa lényekel teli és ez tény. Mi több egész iparág épül arra, hogy „szörnyeket” fogjanak be élve és az arénában a gladiátorokkal megküzdve szórakoztassák a jónépet! És ezt Seba is TUDJA! Hiszen ott élnek és az utcán és járnak elfek, törpék, gnómok, udvari orkok! Ez már négy nem emberi faj, ami gyakori északon és ismered õket! Az erigowi kyr származékokról már nem is beszélve! De ha idevesszük azt is, hogy a a délrõl idevetõtdõ dzsad kereskedõk meg aztán hozzák a híreket az amundokról, jann-ekrõl, wier-ekrõl, és khálokról. Mi ez ha nem színesség? Mi több a szakaszodban is szolgál néhány nem ember! A zagnolok feltûnése nyílván nem megszokott, de velejárója a Ynevi-világ eseményeinek az emberi faj elnyomja õket, de ezek a lények attól még ott vannak és konfrontálódnak is velük.//

//Mindenki//

Vivien felsóhajt.


- Nem értelek Seba. Zúdítsd rám a haragodat, ha ettõl jobban érzed magad, és ez megnyugtat.- mondja nyugodtan – De ne engem tegyél felelõssé az Únióban mostanság kószáló martalócok jelenlétéért. Ha hatalmamban álna, védõkört húznék az egész ország köré, hogy ne tehessék be ide a lábukat, de sajnos nem tudom megtenni. Mint mondtam háború van. Vajon ezekben az idõkben a te birtokodon most is minden olyan békés és nyugodt mint más napokon? Szívbõl kívánom, hogy így legyen, és ne kelljen a hátramardt családodért aggódjál.
Sajnos én nem engedhetem meg magamnak ezt a luxust, hogy egy csorda zagnol felûnésén felháborodva kritizáljam az országom közbiztonságát; mikor otthon ezérvével vannak temetetlen halottak és halott anyák és apák változnak át ghoulokká, hogy visszatérve a házukba az életben maradt gyerekeiket is szétmarcvangolják akiket nem vitt el a Vörös halál. Egy nagyhatalmú boszorkánymester járja a várost és Démoni Birtokká átkozza az utcákat,tereket és parkokat, hogy ne legyen képes élõ az utcára lépni, csak ami holt. Démoni Síkról idézett energiák töltik ki Gottenborg egy részét, ami egyre terjed. Több ezer ember nõ, gyerek szorult a Naptemplomba, akiket Ranil kenyere táplál, különben éhen halnának…és végül de nem utolsósorban, apám hullaméreggel a vérében közeledik afelé, hogy õ maga is hullazabálóvá változzék. –Viven hunyorogni kezd, hogy ne lábadjon könnybe a szeme, de uralkodik magán.
-Mindnesetre annak örülök, Seba hogy legalább a te birtokodon, a legnagyobb veszély, amit el kell hárítani az egy veszett róka kilõvését jelenti. Sajnálom, hogy így felzaklat, hogy ilyen csapnivalóak a közállapotok errefelé, de az, ami gottenborgban vár rátok egy csorda zagnolhoz képest,…enyhén szólva együtt sem lehet említeni õket. Szégyellem, hogy így kell majd lásd a szülõvárosom, és a nyilvánvalóvá vált tehetetlenségem, hogy nem tudok úrrá lenni a helyzeten, mentségemül talán csak azt tudom felhozni, hogy egy picikét talán nehezebb dolgom van, mint kilõni egy veszett rókát…
- A kislány miatt ne aggódj…egy lázas tüdõgyulladást még hatalmamban áll gyógyítani. mondja Vivien és újra megsimogatja a kislány fejét és homlokon csókolja.


//Aires//

Krisztin utánad megy.

- Miért van az Aires, hogy te képtelen vagy megküzdeni a gyásszal és a bánattal?
- Figyeltelek a reggeli búcsúztatón is…végigásítoztad és unott szájhúzgálással alig vártad, hogy vége legyen! Olyan vagy mint valami éretlen kamasz, aki nem tudja a bánatot feldolgozni és inkább pofákat vág, nehogymár meglássál rajta, hogy mélyen érinti az, hogy bajtátársat, egy jó embert temet!
-És most is…úgy menekülsz a gyász elõl, mintha a pestis hajtana! Pedig hidd el, ebben a háborúban nem ez lesz az egyetlen ilyen jelenet amit végig kell nézned!
- Most hová mész? Ja…a lovak. Várj menjünk együtt…-mondja Krisztin és megfogja a kezed, hogy veled lépdeljen.


//Hatarasima//

A két tiadlani leül a malom tövébe és sajtot, kétszersültet vesznek elõ és eszegetnek.

//Victor, mivel nem reagolt fogalmam sincs mit csinál, ezért most is NJK-ként viszem,...pedig azt hittem visszatért közénk...//

Victor is ott áll Vivien mellett és a beszéde végén megkérdi:

- Démoni Birtok? Miért nem mondtad nõvér? Egy percnyi halasztgatni való idõnk sincs! Kyelre! Mióta rágja Gottenborgot az a féreg?

Majd Victor és Vivien beszélgetésbe elegyednek a gottenborgi állapotokról és a teendõkrõl: ki milyen liturgiát mond el és mikor, milyen elõkészületeket kell tenni a Démoni Birtok megszûntetéséhez, milyen szertartáskellékek kellenek hozzá, és honnan lehet õket megszerezni,….Seba nem sokat éret belõle, valami „papos blablának” tûnik.

//Seba//

Seba szavaira a nõ fásultan bólogatni kezd és magához öleli a gyerekeit:

- Igen, el kell mennünk…el kell mennünk…

Egy három szekérbõl álló, lóvontatta menet tûnik fel a dombok között, amely ide tart.

- Jön valaki! –kiáltja Hatarasima, mire a katonák fegyvert fognak alakzatba állna és az íjászok szétszóródnak és lõállást vesznek fel.

A kis szekérmenet nyugodtan közeledik.

Mikor közelebb érnek, látjátok, hogy egy dwoon gazda az a béreseivel.
Mikor a szekér begördül, a gazda lepattan és a gyerekeit ölelõ nõhöz szalad:

- Wilona! Wilona! –kiáltozza- Istenem, húgom mi történt itt?

Mint kiderül a gazdát Brock-nak hívják és az özeveggyé vált nõ bátyja. Éppen õrölendõ gabonát hozott a malomba, a hadsereg számára.

Brock tájékozódik hogy mi történt, majd Sebához megy. A kezét nyújtja és kezet ráz vele.

- Köszönöm asszonyom, amit a családomért tett. Nem tudom merre visz az útjuk, de engedje, hogy törlesszek. Ezt a gabonát lepakoltatom a fiúkkal, és elviszem önöket a Lorn folyóig. Tudja a Lorn-csárda tulajdonosa vagyok, amennyiben Gottenborg fele tartanak, örömmel elviszem önt és az embereit a szekereken, és kérem legyenek a vendégeim éjszakára a csárdában. Ma már úgysem érik el a várost, de nálam nyugodtan ehetnek egy jót és kialhatják magukat. Kérem ne sértsen meg, hadd vendégeljem meg önöket. Egyenlõre csak ezzel tudom leróni a tiszteletem.

Mikor megtudja, hogy Vivien, Gottenborg jelenlegi és hivatalos kormányzója is veletek van, megaztán hajthatatlan. Meghajol - mint hûbérura elõtt- majd térdre erszkedik –mint Ranil felkentje, Napleány elõtt- és úgy kérleli, hogy tisztelje meg jelenlétével az otthonát.

- Jól van Brock, állj már fel, bár ünnepi hét van, nem vagyunk szentmisén a Naptemplomban, …kérlek, ne hozz zavarba…az ajánlatod köszönettel elfogadjuk. A Szabadcsapatnak nagyon kell most a pihenés és a gyógyulás a holnapi megmérettetés elõtt. Köszönjük Brock. –mondja a papnõ.

- Én köszönöm tiszteletreméltó Vivien nõvér! –mondja Brock. Majd rendelkezni kezd:

- Jól van legények, –szól a béreseinek- pakoljátok le a zsákokat! …és szegény sógorom testét tegyétek a jégverembe! Majd holnap visszatérünk a rokonsággal és tisztességesen elbúcsúztatjuk! Wilona, pakold össze a gyerekek cuccát, velünk jöttök hozzám!

- De uram õrizet nélkül marad a malom! És ha a zagnolok visszatérnek? (Az nem kérdés, hogy a dwoon farmerek nem jönnek egymáshoz lopni!!!)

- Dehogy jönnek azok! A Szabadcsapat gondoskodott róla, hogy ne szokjanak ide!

Az épebben maradt gianangiak felállnak és Sebához mennek:

- Kapitány mi szívesen segítenénk a béreseknek pakolni, hogy gyorsabban menjen a munka…-mondják. A gianangiak önzetlen, és láthatólag segítõkész emberek voltak.

Wilona külseje

Brock külseje

[Navaratna]

(Bethsebath Nan Sifro)

//Jól van, ezt én mind tudom, de Seba büszke, s be nem vallaná, hogy nála is járkálnak ilyesmik, inkább mondja azt, hogy minden rendben, ami talán annak lehetne a jele, hogy a birtokán rend uralkodik és nem henyélnek...
Bár azért van bennem egy olyan, hogy azért nem a legutolsó babonás paraszt számára is rutin egy egyszarvút vezetõ elf látványa, mert akkor minden egyedi dolog rutinná válik és snasszá. //

-Nem sír!-emeli fel Vivien állát és a lány szemibe néz-Bõgéssel most nem történik csoda. Ls tudod az önsajnálat nem erény. nyomaszt apád állapota s a városodé, most ennek a számlájára írom a mostani viselkedésed. Én meg a magamét a zagnolokéra. Meg ha a szakaszomra nézek valahogy nem parolázni támad kedvem.
Nyugtázza tisztiszolgája lókeresési szándékát. ha visszahozzák az õ lovát is, talán nem kell szekéren zötykölõdni.
Ám mikor meghallja a papok szöszmötölését, felmordul:
-A fene a maguk nyelvébe! Még mikkel nem jönnek itt! Hatékony szakasz kell maguknak, vagy 30 fõnyi remegõ kocsonya?! Démoni birtok! Meg maga Tharr, mi? Még valami esetleg, más színesítés? Majd akkor hiszem el, ha démonok kártyáznak Gottenborg kapujában! Addig meg csak ne szítság itt nekem az efféléket! Rontás, az még rendben. Boszorkánymester, aki mindezek mögött áll, még mindig rendben. De ha még egyszer meghallom azt a szót hogy démon, meg birtok, így egyben, lenyomom a torkukon a buzogányom! Belegondolnak maguk abba, mik röpködnek ki a szájukon egy szarrá vert szakasz elõt?! Nem, azt látom, elvette az eszüket az isteni bódulat! Nagyon jó! Eh!!!-s a kapitány tüzet okád. Még jó hogy jött a szekérmenet. Figyelmesen hallgat.
-A súlyosabb sebesülteknek szüksége is lesz a szekéren utazásra. Köszönöm, uram. A 31. szabadcsapat kapitánya vagyok, Bethsebath Nan Sifro-mutatkozik be.
-Menjenek csak segíteni, hamarább indulhatunk-nézett a gianagiakra.

[Schinter]

Aries den Morgan


Lehajtott fejjel a földet bámulja és úgy ballag a környéken a lovakat keresve.

-Igen,mélyen érintenek az emberi sorsok.Olyan nagy baj az?Sajnálom néha jobb nem tudomást venni róluk,mert változtatni rajta már nem lehet és jobb elõrenézni...

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Kelet-Dwyll Únió, úton a Lorn-csárda felé, Lorn-csárda
Idõpont: Adron második hava, nyár, délután
Résztvevõk: Mindenki
____________________________________________________________


//Aires/

Aires és Krisztin megtalálják a hû ilanori hátasokat, sõt a csapat többi tagjának szétkóborolt lovát is azok közelében. Az ilanori ló karizmatikus és bátor fajta, a többi ló ösztönösen hozzájuk csapódott és velük mentek.
Visszatérve látjátok, hogy a 31.-esek egy része szekerekrõl gabonászsákokat pakol.
Az egyik erigowi íjász jön felétek .

- Hello Aires, megérkezett annak a szerencsétlen nõnek a bátyja. Valami fogadós felajánlotta, hogy elvisz minket egy darabon szekéren.

Krisztin felsóhalt:

- Hála Khay-Sah-nak nincs teljesen magára hagyatva a világban.

//Mindenki//
A szekerek, nagyméretûek, és szalmatörek borítja a padlózatukat. Az emberek hoznak még a malom melletti szalmabálákból is, hogy kényelmesdebb fekvés legyen rajta. Szépen kibéálelik. Seba emberei bõségesen elférnek a három szekéren, a haramadikon még nektek is jut hely.
Kita és Hatarsima is úgy dönt: jó lesz most a fekvés: felmásznak a harmadik szekérre és elnyúlnak egymás mellett.
//A JK-knak a saját döntésén múlik, hogy a szekéren utaznak-e vagy sem.//

A talapasoknak nagyon ínyükre van ez a szekérutazás, ugyanis így lehet a szekéren pihenni kicsikét. Sóhajtva nyúlnak el, és halk beszélgetésbe kezdenek, amikor a menet elindul.
A szeketeket Brock béresei vezetik, akik a bakon ülnek.
Lassú zötykölõdéssel hagyjátok el a malmot, és megkezditek utatokat a Lorn folyó, illetve az annak mentén fekvõ Lorn-csárda felé.
Néhány óra után elcsendesülének a duruzsoló emberek és csendesen nyikorogva gurul tovább a szekér: Seba emberei elaludtak.
Zak is bevackolta magát a szekér oldalához, és felköti a kiugrott vállát, hogy pihentesse. A fáradtságtól nyitott szájjal alszik Dacosta, és Micla mellett.

Az alkonyatból esete, az estébõl éjszaka lesz. A szakasz olyan mély alvásban utazza végig az utat, mint akiket szó szerint belevertek.
A szekérmenet jobbra fordul. Seba tudja: most értétek el a Lorn útjelzõtábláját, amit te is láttál már néhány napja ugyanitt.
Csak a víz illatából, a nád susogásából, békakuruttyolásból és a szúnyogok felsûrûsödésébõl tudjátok: folyó van a közelben.
Éjfélre éritek el el a Lorn-csárdát.
A szakaszt szó szerint költögetni kell, annyira halálosan kimerültek, de mégis jöt tett az alvás. //Aki a szekéren utazott és feküdt: 10 Fp-t nyer vissza.//

- Hogy szeretnék kapitány? Sütessek önöknek valami gyors vacsorát?

Seba a szakaszára néz: állni is alig bírnak.

- Értem. –mondja Brock.

Brock összecsapja a kezét az embereiért kiáltozik.

Hamarosan az a szõke lovászfiú jön elõ, akivel Seba már beszélt. itt egyszer.

- Jó estét apám. –szólítja meg Brock-ot.
- Fiam, vidd a vendégeink lovait az istállóba, és lásd el õket, és szól a népnek odabent, hogy készítsenek elõ vagy öt szobát, mert sokan alszanak ma nálunk. …és fiam üdvözöld Wikona nénédet és az unokatestvéreid. Meghalt az apjuk. Most itt fognak élni.

A fiú biccent és elmegy.

Brock Sebához fordul:

- Látom most az emberei nincsenek olyan állapotban, hogy egyenek. Talán inkább aludnának nemde? Öt perc múlva elfoglalhatják a szobáikat. Bepótágyaztatom, hogy mindenkinek legyen helye.

A Lorn-csárda szobái belülrõl tiszták, egyszerû fabútorokkal berendezettek, mosdótál. sõt még tükör is van a szobákban.
Az emberek úgy dõlnek ruhástól az ágyba ahogy vannak, olyan elcsigázottak. Sokan arra se képesek, hogy a csizmáikat lehúzzák.
Hamarosan mindenki mély és gyógyító álomba merül.
(Egy szobában 4-en vannak)

Sebáé a „nõi szakasz” azaz Seba, Krisztin, Vivien és Kita osztoznak egy szobán. Ezt a háziak rendezték így, a dwoon konzervatív gondolkodás elképzelni sem tudja, hogy a Napleány és általában egymáshoz nem tartozó nõk és férfiak „csak úgy” egymás mellett háljanak. Így aztán a hölgyek egy szobába kerültek. Õk is olyan fáradtak már, hogy annyit se foglalkoznak most a szégyenlõséggel, mint az út porával, levetkõzik a ruháikat és szó nélkül, behunyt szemmel dõlnek az ágyba.

Kita és Vivien elõtte a mosdótálban megmosakszanak, amit az egyik szolgálólány készségesen cserélget is. Éles kontraszt van a két nõ között Vivien telt idomú szõke és hófehér bõrû szépség, Kita fekete hajú félelf, inkább nyúlánk, izmos és szálkás, de teste jóval több fizikai erõt sejtet mint a papnõõé. Mozgása még most is tudatos, ösztönösen tervezett, nincsenek benne a fáradtságra utaló remegések és túlmozgások.
A mosakodás után a két hölgy is nyugovóra tér.

Krsiztin szinte egész nap gyakorolta a lovasíjászatot a zagnolok elleni harcban, rajta látszik, ez nagyon kimerítette és fáradtsága legyõzte a személyi higénia iránti igényt. Szinte azonnal elalszik. Az õ kar, mell és vállizmai még Kitáénál is szíjasabbak, látszik rajta a sok-sok éves íjászat gyakorlata, de a keblei –az ember nõkre jellemzõen- nagyobbak mint a karcsú félelfé.

Az ablakon szúnyogháló van és fülledt meleg dõl befelé. Sokan csak egy lepedõvel takaróznak.