Sub rosa

[Mesemondó]

_________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-a hágó felé
Idõpont: Téli triád, Szent Tameris hava, délben
Résztvevõk: Mindenki
_________________________________________

A férfi kapunyitási zajban is megfelelt az egyezmény ötletére:
-Csak ha a popódra írhatom, kisasszonyka!-nevetgélt-s ha ott nem lesz hely, mert bõ lére ereszteném, mármint az írást, nem más alantas dolgot, akkor a kebleid közt folytathassam! A nõi bõr príma az íráshoz, testfestéshez!-kuncorászott. Egy jó nehéz retesz csikorgott, de kis apró kattogások sora még most sem akart abbamaradni. Aztán egy fémes pattanó hang és a férfi káromkodása.
-Egy kulcs beletört, pillanat, mindjárt megoldom!-Tia papucsok klappogását hallotta távolodni. A donna szájára tapasztotta kezeit.
-Ez rémes és haláli.
-Szerintem csak rémes-volt merev arcú Vincent. Trixianna csak elhúzta a száját, õ most nem volt humoránál.

[Castor de Vinter]

-Szerintem a csávó szimplán hülye.-toldotta meg Castor.

[Hakea Ello]

(Tia)

-Sosem lehet tudni. És ikább csinálok bolondot magamból mint...micsoda? Hogy én? Errõl tudtommal nem volt szó. Bizonyos mértékig természetesen elfogadtam volna az ajánlatot, a cél érdekében. Hogy mi??? Ajj...

Castor pajzánkodására eleinte csak csóválja a fejét, de aztán mégis megjelenik egy mosoly az arcán, a pírral egyetemben.

<Talán mégis kicsit túl óvatos voltam...de várjuk ki a végét.>

[Jomadar]

(Somuris)

halkan:
- Az hogy modellt állok egy félhülye homi varázslónak még oké, de hogy mindenzt írás is õrízze... nem gondoljátok komolyan. Így amikor legendaként emlékeznek majd rólam, azt a részt a kutya sem fogja elhinni és gyerekes belemesélésnek veszik majd, de írásos szerzõdést senki ne mutogasson az én põre hátsóm mustrálásának hivatalos engedélyezésérõl. Teringettét.

[Castor de Vinter]

- Jut eszembe Somuris leborotváltad ma reggel a segged? Mert a fickó még megteszi, hogy a tökéletes vázlat érdekében minden zavró körülményt elháríthasson...-vigyorgott.

[Alauron]

(Hanas)

-Ha Tiarren is megy, akkor nehogy itthagyjatok! És, Somuris, gondolj bele, egy új dolog amirõl nevezetes lehetnél, nehogymár csak zenét szolgáltass a mulatni vágyóknak, miért nem állhatnál innentõl kezdve põrén a közönséged elé?

[Mesemondó]

_________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-egy rozzant erõdnél
Idõpont: Téli triád, Szent Tameris hava, délben
Résztvevõk: Mindenki
_________________________________________

-Nyugalom, nyugalom, nagyon virgonc vagy, Castor...-fogta fejét a donna.
Papucsok klappogása vissza, érces nyikordulás, heherészés, aztán még 4 katt, s nyílt a kapu. Annyira, hogy egy ember beléphessen utána meg egy másik, majd be is záruljon.
-Cipõket, csizmákat levenni!-jött az azonnali kérés. De nyilvánvaló is volt, mért. Egy vékony sávban volt csak kövezet a kaputól egy, a hatszögû fogadótermecske túlvégén egy másik, szépen barnálló ajtóig, amúgy mindenhol puha, vastag lila szõnyeg feküdt. A termecske oszlopai helyett alakok (szobrok) tartották a mozaikkal kirakott mennyezetet. A mozaik áldásra emelt kezû angyalokat ábrázolt, pucéran, átszellemült, komoly arccal. A szobrok pedig szintén pucérok voltak, férfiak, de elfek! Kivétel nélkül arányos, csinos, meztelen elf férfiakról mintázottak voltak, hasonló komoly arccal, mint a mozaikangyalok, de csak egy szépséghiba? volt velük: a komoly arctól elütõen ágaskodó férfiassággal állt mind.
-Fogasok. Nem kell félreérteni-mondta a férfi. Akit most már szemügyre lehetett venni. Bal szeméhez cvikkert tartott, fekete haja fésülten, olajozottan simult koponyájára. Eész magas volt, vékony, kora úgy 60-on túl. Sötétlila bársony köntöst viselt, s papucsot. Derekán bársony öv, abba kulcssomó volt beletûrve, a kisujjnyi méretûtõl a jó alkarnyiig. S a kapu belülrõl egy zárremeknek tûnt. Tolvaj legyen a talpán, aki mindet feltöri! Rengeteg zárnyílás, kallantyú, reteszke volt a kapuba építve, s mind úgy nézett ki összképileg, mint egy bonyolult virág kelyhe belülrõl.
-Vetkõzz le. Bentebb már melegebb lesz.
S a bentebb szónál fejével a termecske másik ajtaja felé intett. Nem nyáladzott a férfi a vetkezés közben, bár való igaz, Somuris arányait már elkezdte felmérni cvikkerén át.
-Jó lesz, nagyon jó lesz!
nyílott az ajtó, kattanás nélkül (nem volt bezárva) s egy teljesen szõnyeges padlójú keskeny folyosón át elindult a férfi. Balkézre be lehetett látni a kis boltíveken az udvarra. Már ha az a sok szobanövény hagyta volna, amit valaki bezsúfolt oda. S drága üveg tartotta kinn a hideget. Valóban langyos levegõ érte el a dalnok põre testét.
Az udvaron hóval gadagon hintett terecske állt nem használt kúttal. A szembe lévõ épületrész romokban hevert. Csak egy részét lakhatta be az erõdnek a homokos férfi.
Ablaktalan lépcsõház következett balra fordulva, s kissé lefelé, itt is szõnyegezve. Kis falba vágott fülkécskékben gyertyák adták a világosságot. Majd a falak színe változott a környezõ sziklákéra. Ez a terem (helyesebben csarnok), amibe értek, a hegybe vájtnak kellett lennie. S itt már a férfi megállapodott: katlannyi nagy kandalló ontotta a meleget. Balkézre lakóberendezések, hatalmas pálma cserépben, asztal ételmaradékokkal, jobbra szoborerdõ. A magasban megmunkálatlan sziklák durva szögletessége tekintett le Castorra és a dalnokra.
Faragatlan márványtömbök kisebb nagyobb kockája hevert még távolabb. Rengeteg szobor állt kiállításra várva. Mind meztelen férfit ábrázolt. Egész jó mûvel voltak, s ezeknél már nem voltak meredezõ hímtagok.
-Na, állj oda arra zöld körszõnyegre. Borzold össze a hajad, túl jófésült vagy. S majd beállítalak. ha kész, vázlatot veszek több odlalróél rólad, s kész is leszünk. Te meg ne kezdj el mászkálni és mindenhez hozzányúlkálni.

Odakinn Tia elhaló lépteket hallott majd csendet. A donna összehúzta magán köpenyét.
-Remélem a havazás nem ér ide, míg az óra tart.

[Jomadar]

(Somuris)

* Csak ezen legyek túl...*

- Jól van, mondd mit tegyek és rajzolj serényen. Nem akarok soká itt maradni. És ne akarj megérinteni. Arra nagyon érzékeny vagyok. - tekintetével jelzi, hogy ha ezt megpróbálja, vége az egyezségnek és elszabadulhat a pokol.

[Castor de Vinter]

A fogasokat meglátva Castor felhúzta a szemöldökét:

- Most már értem miért kérte, hogy hagyjuk a fegyvert kívûl, ha nálam lenne biz isten sorra lecsapdosnám ezeket...a maga szobaberendezése merénylet a jó ízlés ellen...mondja...kabátot tart rajta, vagy saját magát húzza rá a rossz napokon?

Az óra Castor számára unalmasan telt.

Somurist meglátva csak ennit jegyez meg:

- Hát...azért néha egy kicsit gyúrhatnál bicepszre Somuris...meg vállra...

A dwoon majd meghalt unalmában, míg a szobrász a vázlatot készítette. Elõszõr csak ide-oda topogott, aztán téblábolt, aztán elkezdett kínjában sétálgatni.
A tiltás ellenére megnézegette a kész szobrokat.
- Azért ezek szép munkák...-jegyzi meg. - Lehet hogy maga a legnagyobb homokos a Felföldön, de mint szobrász szép mûvei vannak, azt el kell ismerjem...nõi aktokat nem készít?
-Attól még hogy egyébként nem érdekli, a nõi test megformázása mûvészileg kihívást jelenthet nemde?- jegyzi meg a házigazdának.

-Hhhh....sokáig tart még? Vizelnem kell. Merre van itt a retyó?

[Jomadar]

(Somuris)

- Ugyan Castor, gondold csak el, mennyivel nehezebb engem megszúrni. Ekkora vállat még a véletlen kilõtt nyílvesszõ sem vét el egykönnyen. - mondja vigyorogva. Meg tudod... - komolyodik el - ...lehet számodra ez káromkodás, de tudod nekem volt már, hogy az ellen elõl kellett szaladnom.

[Mesemondó]

_________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-egy rozzant erõdnél
Idõpont: Téli triád, Szent Tameris hava, délben
Résztvevõk: Castor, Somuris
_________________________________________

-Jól van, jól van, a modelljeimet nem szoktam taperolni, csak a fiúimat-és itt Castorra vigyorgott.
Végül kész lett a beállítás: csákányt adott a széparcú dalnok kezébe, hogy támassza maga elé, álljon erõs terpeszbe, fejét szegje fel:
-A bányászok védõszentje...Igen, ez lesz a szobor neve!-suttogta áhitattal a férfi.-Na, tedd a két markod a fütykösöd elé miközben fogod az a csákányt, nem kell mutogatni, elcsúszik a szimmetria! -S aztán széndarabbal nagy ív papírra firkálni kezd. Munka közben körbejárja a dalnokot, de még csak kísérletet sem tesz megérinteni õt. Elmerült a firkálásban.
-Feszítsd be a feneked, ez renyhe így. Jó. Ne essen be a vállad, nem igát vonsz. Mi kell? Bili? A pálma mögött!-morog Castorra.
-Van egy másik terem, ott a korai munkám között nõket is találhatnál, ha beengednélek. De ott sok a közösülõ párocska-szobor, az meg erõs lenne a te gyomrodnak...így, ez az arcél utánozhatatlan! Azok a szilaj büszke ajkak! Mmmm! Szem elõre néz, nem rám hunyorog!-szól rá a dalnokra.
majd váratlanul ellépett a dalnoktól.
-Kész. Jó kis vázlatokkal lettem gazdagabb. Mókás!-kiáltotta. A szóra egy kis majomka került elõ.
-Hozd ide a modell ruháit, még berosál.
A kis majom makogott feleletképp valamit, megigazította kis gyûrûjét, ami dízsként volt a farkára húzva és eliramodott.
-El fogja bírni. Edzett állatka-s ebben semmi kétértelmû színezet nem vot felfedezhetõ.
S lám, a kis állat úgy hurcolta végig a padlón a dalnok ruháit, hogy seprõnek se volt utolsó. De odahozta.
-Mlg a lábbelik idehozására kéne betanítanom, de nem sikerül. No, maradjatok itt, beengedema társaság másik felét. és nem matatni. Mókás mindent lát.

[Mesemondó]

_________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-egy rozzant erõdnél
Idõpont: Téli triád, Szent Tameris hava, délben
Résztvevõk: Tiarren, Hanas
_________________________________________

Mire újra kattogásba kezdett az ajtó, addigra belepte a hó a kinn rostoklókat.
-Gyöngyeim, de befehéredtetek! Csini modellt hoztatok nekem, elégedett vagyok. Lovak. Hogy útálom én a lovakat! Összepotyogtatják a szõnyegeimet!
Hasonló látvány fogadja a donnáékat is, aki újra csuklani kezd a meredezõ szerszámú elf férfiszobrokat látva. Ránéz Tiára.
Virágokkal telezsúfolt folyosó majd fejét vakargatva egy lépcsõsor elõtt sóhajt:
-Na itt hogyan jönnek le a lovaitok, hm? Áh, megvan!-csillant fel szeme. Rácsapott az egyik kõre. A lépcsõk simára csúsztak össze. Azaz eltûntek a fokok, helyette egy lejtõ alakult ki, szõnyegesen.
-Megy ez!
Ugyan abba a csarnokba érnek, ahol a szobrok és a férfi holmijai vannak.

[Castor de Vinter]

-Kösz, de a bentit inkább kihagyom!- húzta el a száját Castor.

***

-Micsodaa? Micsoda?? Mirõl beszél maga? -háborog Castor - Méghogy erõs a gyomromnak! Egy csata a gohulokkal! vagy Egy orrbagyûrés egy boxeres gladiátortól! Vagy ha pofánvernek egy vasrúddal! Az erõs! Nem a Maestro Kõfargaó Farbatúró korai zsengéi! Nem futottam meg egy csatából sem, láttam ezer halált, és sebzett számtalan penge! Majd pont a maga köbefaragott beteg agyszüleményétõl fogom kidobni a taccsot, tisztelt Don...Akárkicsoda!
Tõlem aztán járkálhat a valagában a vésõjével itt fel s alá, teszek én rá magasról, ha engem nem akar a kis játékaiba belevonni! Méghogy erõs a gyomromnak! Majd pont maga fog bátorságból leckéztetni egy dwoon grófot! Az se érdekelne, ha sarkig tárja a mûtermét és az orcámba tolja a klasszis alkotásait!!! Tõlem aztán... Mondja most õszintén: veszi a maga szobrait valaki?
<Vén hülye, buzeráns!!!>
Egyébiránt a nevem Castor de Vinter és a kinti vörös hajú hölgy testõre vagyok. Ebben a minõségemben pedig szükségem van a fegyvereimre. Úgyhogy lekötelezne kedves Don Akárkicsoda, ha már úgyis beengedi õket, behozhatnám a fegyvereimet. Nem vagyunk rablógyilkosok és ameddig nem nyúlkál nem áll szándékomban bántani. Köszönöm.
Úgyhogy én is visszamennék önnel a bejárathoz, hogy összeszedjem a felszerelésem.

Miközben a szobrásszal kifelé tart, szórakozottan hátrakiállt Somurisnak:

- Mindjárt jövök a csajokkal. ...apropó, nem kéne felöltöznöd?

[Jomadar]

(Somuris)

Gyorsan felöltözik, hogy mire a többiek beérnek már ne legyen kényelmetlen helyzetben. Szeretné már maga mögött hagyni ezt a vidéket. Pláne az öreg homit...

[Hakea Ello]

(Tia)

Nem nagyon bánta, hogy milyen az idõjárás, szíve szerint minél hamarabb maga mögött hagyta volna ezt a helyet. Egy kicsit fészkelõdött is, ami eléggé idegen tõle; fel alá járkált, nem tudott mihez kezdeni magával.

<Messalával most hiába beszélnék a körülményekrõl. Ha valóban követnek, lépéselõnyt kell szereznünk; valószínûtlen hogy bárki ismerné rajtunk kívül ezt a rövidítést.>

Amikor ajtót nyit végre a férfi, Messala oldalán lép be, és már az elsõ pár láb után fülig pirul a számára gusztustalanságba hajló naturalista alkotások láttán. Egyvalami azonban foglalkoztatja; ha az elf férfiak szobrai anatómiailag korrektek, akkor a mûvész nem hagyatkozhatott csupán saját fantáziájára, hanem valódi, hús-vér modellre volt szüksége. Modellekre. Ha bármikor akad alkalma, rá is kérdez udvariasan a témára.